Kinek ​a lánya? 57 csillagozás

Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Téged örökbe fogadtunk.

Három rövid szó, s az életem szilánkokra hullt. Még nem fogtam fel egészen, de egy vastag, fekete törésvonal szakította ketté az idővonalamat: eztán már mindig így lesz. Lesz egy előtt és egy után.

*
Sabina, aki maga is várandós, nem érti, hogyan hagyhatja el egy anya a gyermekét, és szülei miért titkolták el előle a származását harmincnyolc éven át. Úgy érzi, fel kell kutatnia vér szerinti anyját, és miután fellebben a fátyol a születése körüli, megdöbbentő titokról, az örökre megváltoztatja nemcsak kettejük életét, de a nőét is, aki az apjának vélt férfival együtt szeretetben felnevelte.
A valós eseményeken alapuló, megrázó történet egy család személyes tragédiáján át mutatja be az úgynevezett kényszer-örökbeadási ügyek hátterét.

*
Szívfájdítóan megindító regény, amelynek olvastán az édesanyák még szorosabban ölelik magukhoz gyermekeiket.

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
I.P.C., Budapest, 2017
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636356248 · Fordította: Sinka Erika

Enciklopédia 3


Kedvencelte 2

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Bleeding_Bride IP>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Éjfél múlt, aludni nem tudok, dolgom semmi. Olvasás alatt lévő könyvekből egy sem csúszik, ennek meg annyira aranyos a borítója. Lapozzunk bele. Hangos madárcsicsergés, pirkad, hajnal 5, elfogytak a lapok, pzs-t felcserélte a wc papír, nem látok semmit.

Van az a jóféle metálos mondás, hogy hatalmas buli volt, annyit hánytunk. Átalakítanám: hatalmas könyv volt, annyit bőgtem. Nem csak a végén, ahogy illik, akkor már csak kacagva, hanem úgy közbe, egy- egy fejezetnél, de akkor szörcsögősen.
Valamikor régen láttam egy filmet, aminek hasonlóan ehhez a regényhez, az erőszakkal örökbeadás, a leányanyák elzárása volt a témája, azon is pont ennyit sírtam. Talán a legborzasztóbb az egészben, hogy ez egy valós jelenség volt – nem zárkózom el, hogy van hely, helyzet, amikor ma is az.
Borzasztó volt olvasni egy fiatal lány leveleit, aki hiába egy ártatlan naiva, hiába imádja a gyermekét, mint egy rab létezik és tudja, nincs mit tenni, el fogják tőle rabolni, mihelyt megszületik. Levélről- levélre érződik, hogy az idő teltével hogyan veszíti el a hitét és a reményt és már- már feladja.
Az egymásra találás, minden titok és kérdés felderítése adott valami megnyugvást, de a jelenséget nem tette jóvá, az elveszett idő, az elrabolt gyerekek, megtiporták anyáknak ez nem adott feloldozást.

Ha lehet könyvre azt mondani, hogy megindító, kicsit kitépi a szívedet, majd a végén a darabokra hullt lelked összelegózza, akkor ez az. Ha van könyv, aminek az ajánlása telitalálat, akkor ez az. Ahogy a végére értem fogtam a nem túl könnyű, de annál hangosabban horkoló lányom és gyorsan bepakoltam magam mellé és még kicsit szipogtam mellette.

2 hozzászólás
Tóth_Orsolya_3 P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

„Van, hogy el kell engedjünk egy álmot, hogy másik jöhessen helyette.”

Borzasztóan megviselt ez a könyv, rengeteget sírtam. De a sok szomorúságon túl ez egy gyönyörű történet, igazán szép és megható befejezéssel a végén.
És természetesen bekerült nálam az idei év "legleg"jei közé.

2 hozzászólás
Katica_98 P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Valós eseményeken alapuló, megindító történet a kényszer-örökbeadásról, amit egy családon keresztül mutat be a szerző.

Sippancs P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Ez a könyv rendesen feladta a leckét. Ha csak a múltat kellene értékelnem, Lilly és Megan leveleit, az olyan szívettépő és fájdalmas volt, hogy még most is belesajdul a lelkem. A jelen részeit viszont kevésbé szerettem. Számomra túl gyors volt anya és lánya egymásra találása, túl rózsaszín, túl egyszerű, ami pedig Lilly-t illeti, sokszor olyan érzésem volt, mintha az írónő erőszakosan rám akarná tuszkolni az akaratát: „szeresd és sajnáld Lilly-t, hisz elvesztette a gyermekét, közben pedig nézd meg, milyen csodálatos anya, nő és feleség vált belőle!”.
Mindent összevetve örülök, hogy megszereztem a könyvet, és biztos, hogy utánaolvasok a kényszer-örökbeadásoknak is, mégis kicsit keserű szájízzel csuktam be az utolsó oldalt.

Mariann_ P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

A történet ugyan Ausztráliában játszódik, de bárhol megtörténhetett volna.
Kiskorú fiatalok szeretik egymást.
Tele tervekkel, csakhogy a lány észreveszi, hogy terhes, még a fiúnak el sem tudta mondani.
Szülei anyaotthonba viszik, ott dolgozik, mikor eljön az idő megszül , majd örökbe adásra kényszerül.
Így határoznak helyette a szülei.
Szívszaggatóak a lány levelei, hogy jöjjön már érte a fiú, ő várja,várja, nem tudja , hogy a szülei aláírták a papírokat, szülésig szinte börtönben van.

A másik oldal : többszöri sikertelen terhesség után adott egy gyermek, akinek segítségre van szüksége. Egy esély, hogy lehet nekik is gyermekük.
Mindent megadnak neki, amit az igazi szülők sosem tudtak volna.
Hibásak-e ők ezért ?
Hiszen a tőlük telhető legjobban nevelték fel a kicsit.
Aztán ott a harmadik fél, a gyermek.
Aki 38 évesen tudja meg az igazságot.
Miért fordul rögtön ellenségesen azok felé, akik eddig voltak a szülei?
Miért gondolja azt, hogy a kiskorú szülei jobban nevelték volna fel ?
Munkám során sok-sok csalódott emberrel találkoztam, akik a csillagokat is lehozták volna az égről, ha egy kisbabát kapnak.
Nem tudok egyik, vagy a másik oldalra állni, hiszen mint sok más, ez is kétoldalú. És szerintem nem úgy rabolták el, hiszen ismerték egymást, és csak addig szerette volna a fiatal lány elhelyezni a kisbabát, amíg pár év alatt el nem rendeződik a helyzetük.
De arra már nem lehet nem kötődni egy gyerekhez, akkor is, ha a kezdet roppant nehezen ment.
Nagyon sok gondolat kavarog bennem, de úgy érzem a végére megbékéltem.
Ajánlom olvasásra, rendívül kevés emberhez jutott el eddig .

4 hozzászólás
_Katie_ P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Három szemszögből ismerjük meg e család történetét. A múltat Lilly leveleiből ismerjük meg, a jelent Sabina meséli el, a harmadik pedig Megan szemszöge – szintén a múltat mutatja be.
Egy szülőanya, egy lány, egy mostoha anya. Három nő, rengeteg titok, csalódás, hazugság, önzés és fájdalom.
Borzasztó, ami Lillyvel történt és hihetetlen, hogy annak idején ilyen dolgok megtörténhettek. De megtörténtek.
Mondhatnám, hogy meghatódtam, potyogtak a könnyeim, stb stb…de ez nem lenne igaz. Ráadásul nem sikerült senkit sem a szívembe zárni, de lehet, hogy csak az én rózsaszín szemüvegem esett le az orromról…

Kis_Andrea>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Nem voltam hasra esve ettől a könyvtől. Sokkal többet vártam tőle, főleg az értékelések alapján. Szerintem nagyon túl volt írva 100 oldallal kevesebb is elég lett volna belőle. Az érzelgős részek voltak túlsúlyban, a történet szinte semmi. Nekem nagyon fárasztó volt a 300 oldalon keresztül olvasni a csöpögős, sokszor giccsbe hajló beszélgetéseket, érzelmi ömlengést. Lehet, hogy az írónő stílusával volt a baj… Viszont, hogy jót is mondjak a borító nagyon tetszett. A mondanivalóval egyetértek. Valóban szörnyű, hogy ilyen dolgok megeshettek még a közelmúltban is. És aki valamilyen szinten érintett hasonló témában (örökbefogadás), annak ajánlom, biztosan jobban tud majd azonosulni a szereplőkkel, ami nekem nem igazán sikerült (Megannel talán legjobban).

kicsiboszi P>!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Erről a könyvről nem tudtam röviden írni. Hosszú, spileres és személyes gondolatok alább:

http://kicsiboszi-konyvei.blogspot.com/2021/01/kelly-ri…

gszandi >!
Kelly Rimmer: Kinek a lánya?

Ez egy érdekes témájú könyv lett volna, ha jól van megírva. Nekem olyannak tűnt, mintha az író azt se tudná miről ír, nem járt egyáltalán utána a dolgoknak. Az összecsapott végéről ne is beszéljünk…


Népszerű idézetek

Sippancs P>!

Az emberben sosem szűnik meg a gyereke hiánya.

251-252. oldal

Sippancs P>!

Furcsa dolog az önismeret, és a felfedezés, hogy az ember annak a fészeknek a produktuma, amiben felnőtt, s a tudat, hogy ha ez máshol történik, akkor teljesen más ember válhatott volna belőle.

90. oldal

Sippancs P>!

– Van, hogy el kell engedjünk egy álmot, hogy másik jöhessen helyette.

343. oldal

Sippancs P>!

Mostanában gyakran elgondolkodom azon, hogy az „otthon” ellentéte nem a „távol”, hanem az „egyedüllét”.

97. oldal

Sippancs P>!

Azt állítani, hogy olyan lesz majd, mintha sosem estünk volna teherbe… Hát ez tiszta idiotizmus. Ezeknek itt fogalmuk sincs arról, hogy nemcsak a testünk gyarapszik ilyenkor, de a szívünk és az elménk is tágul vele együtt? Tudom, miután a gyerekek megszületnek, a testünk fizikai változásai elmúlnak, de arról már senki ne akarjon meggyőzni, hogy képes lennék elfelejteni ezt a kisgyereket.
Ő a lelkembe van égve.

142. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anyaság · terhesség
Sippancs P>!

Hogy tud ennyi minden megváltozni az alatt a rövid idő alatt, míg egy szék kihűl?

42. oldal

Sippancs P>!

Nem tudom, mi a rosszabb, megtudni, hogy a szülőanyám egyáltalán nem akart engem, vagy az, hogy ő nagyon szerette volna, ha vele maradok, de esélye sem volt arra, hogy megtartson.

78. oldal

_Katie_ P>!

Szembe kell nézni a kísérteteinkkel ahhoz, hogy örökre eltűnjenek.

kicsiboszi P>!

Olyan asszonyok leszármazottja vagyok, akik képesek voltak a semmiből valamit varázsolni. Az ilyesmire érdemes emlékezni, nem?


Hasonló könyvek címkék alapján

Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai
Heather Marshall: Jane nyomában
Durica Katarina: Mennyit adtál érte?
Valérie Perrin: Másodvirágzás
Kate Hewitt: Bárcsak visszajönnél
Sejal Badani: Törött szárnyú angyalok
Alice Walker: Kedves Jóisten
Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz
Alice Hoffman: Galambok őrizői
Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen