Oblivion ​– Ébredés (Nevermore 3.) 71 csillagozás

Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az élet és a halál közötti vékony határ már rég elmosódott Isobel Lanley számára. A Varennal történt kis híján halálos összecsapást követően Isobel retteg visszatérni az álomvilágba, arra a kihalt, mégis életveszélyes helyre , ahol egymás ellen fordultak. Amikor azonban újra kísérteni kezdik, majd véres valósággá válnak a rémálmai, nem marad más választása. Varen sötét világa lassan utoléri őt és a való világot, hogy mindent felemésszen.

Isobel számára csupa félelem a világ. Fél, hogy nem bírja ép ésszel, és attól is retteg, hogy Varen fog megőrülni. Különösen, hogy a fiút nem régen súlyos veszteség érte. Ráadásul Lilith is magának akarja Varent, és bármit megtenne, hogy végleg megszerezze őt. Bármit.

Vajon végül minden jóra fordul Isobel életében? Világok csapnak össze és sorsok pecsételődnek meg a Nevermore-trilógia lélegzet-elállító fináléjában.

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek Könyvmolyképző

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570417 · Fordította: Farkas János

Enciklopédia 27

Szereplők népszerűség szerint

Varen Nethers · Isobel Lanley · Pinfeathers · Gwen Daniels · Edgar Allan Poe · Reynolds · Bruce Nobit · Mr. Swanson · Scrimshaw


Kedvencelte 15

Most olvassa 2

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Klodette>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

A Soha már trilógia az egyik kedvenc sorozatom és a mai, modern, gótikus irodalom egyik úttörőjének és ékkövének tartom.
Szóval gondolhatjátok, hogy mennyire vártam már a befejező rész magyar megjelenését, főleg úgy, hogy az előző kötetet 2015-ben olvastam.
Kicsit lassan haladtam vele, de azért, mert jelenleg is nagyon beteg vagyok. Gyötör a megfázás, a láz, a torokfájás, de azért mindig szorítottam időt az olvasásra, hiszen nagyon kíváncsi voltam a lezárásra.
Nem is kellett csalódnom, hiszen Kelly Creagh még mindig nagyszerűen ír. A leírásai csodaszépek, a világfelépítés egyedi, habár az is gaz, hogy már egy előre megteremtett irodalmi közegben alkot, elvégre a trilógia Edgar Allan Poe munkásságán alapszik. Mégis van benne valami, ami megismételhetetlenné teszi.Egyébként az tetszik a legjobban ebben a sorozatban, hogy minden, de tényleg minden Isobel és Varen szerelme ellen szólt, az írónő annyi akadályt gördített eléjük, sőt rengetegszer egymás ellen fordította őket, mégis végig tudtam abban hinni, hogy ők ketten egyszer egymásra találnak majd. Nem fogok spoilerezni, nem árulok el semmit, de bízzatok bennem és ti se mondjatok le a párosukról.

Bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2017/10/konyvkritika…

3 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Nos ez a trilógia is befejeződött. Jó sokat kellett várni erre a kötetre, de kellett a lezárás. Az biztos, hogy az írónő nagy Poe rajongó, és egész izgalmas kis trilógiát kanyarított Poe költeményei köré. Isobel igazán bátor hősnővé nőtte ki magát szöszi pompomlányból. Nem adja fel a tervét, hogy Varent megszabadítsa az álomvilágból. Nincs sok üresjárat a történetben, folyamatosan pörög és csak kapkodhatjuk a fejünket.
Szépen lezárt történet.

2 hozzászólás
loveQhuay>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Három év. Ennyit kellett erre a könyvre várnunk. Mondanám, hogy megérte, de örültem volna ha hamarabb olvashatom.

Tökéletes befejezése a trilógiának, és Kelly Creagh olyan szinten tudta csűrni, csavarni a cselekményt, és ahogy az egészet Poe köré építette, zseniális! És a szereplők, ráadásul a mellékszereplők is, wow! És végre Varen, végre Varen!♥

Imádtam olvasni, és elmerülni a sötétségben. Imádtam a kiszámíthatatlanságát, és a gyönyörűségét, komorságát és hogy Isobel mennyire határozott volt az elejétől fogva.

Az epilógust nem tudom hova tenni, elég fura volt, de összességében tényleg szép kerek lezárása lett. Olvasnék azért az idősebb Varen és Isobel életéről♥ és a szőke Varen, ahhh♥ :D idevele!

spoiler

4 hozzászólás
Csoszi>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

A sorozat előző részei nagyon tetszettek, épp ezért óriási izgalommal és lelkesedéssel álltam neki a befejező kötetnek. Aztán jött a pofára esés. Nekem ez most kínszenvedés volt. Nem tudom mi történhetett. Talán az évek során változott az ízlésem könyvek terén, talán nem a megfelelő hangulatban olvastam, de nagyon nehezen csúsztak az oldalak, és sokszor el is kalandoztam. Az álom és a valóság összekeveredése érthetetlen, és már-már dühítő volt. Rengeteg küzdelem és harc volt a démonokkal. Mintha a szereplők megzakkantak volna meg persze én is, hogy ilyeneket olvasok. Nagyon vártam, hogy már vége legyen. Az epilógust meg teljesen feleslegesnek éreztem.

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2017
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634570417 · Fordította: Farkas János
Lovas_Lajosné_Maráz_Margit P>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Nevermore 3

Nem voltam elragadtatva ettől a sorozattól, olvastam jobbakat is.
Annyira szürreális volt, hogy az már szinte fájt nekem. Igaz sok felmerülő kérdésre választ adott, de mégsem éreztem igazán megnyugtató lezárásnak ezt a 3. részt.
Persze a világ megmenekült a démonoktól, a fődémon is visszakerült a pokolba, ahová tartozik és a fiatalokat sem tiltották el egymástól, sőt még Isobel barátnőjének is megengedték, hogy tarthassák a kapcsolatot, és a családi gondol is megoldódtak és együtt maradtak a szülők.
Viszont Varen apjától és mostohaanyjáról nem derült ki semmi, pedig kiderült róluk, hogy szeretik és hiányolják a fiukat. A fiú igazi anyjával és annak új családjával viszont nem lett találkozás, szóval nekem kicsit összecsapottnak tűnt a vége.
Szóval csalódás volt és csak azért olvastam el, mert semmit nem szoktam félbehagyni, amibe belekezdek.

Gothic01>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Ahhoz, hogy Varent ki lehessen szabadítani Lilith karmai közül és a mi világunkat meg lehessen menteni az álomvilágtól, kétségkívül szükséges volt a címben emlegetett Ébredés, aminek a bekövetkezését olvasóként kénytelen-kelletlen el kellett fogadnom, bármekkora fizikális és lelki kínt jelentett felébredni abból a varázslatos, horrorisztikus, gótikus, festői és a maga módján romantikus és gyönyörű álomból, amit ez a könyv és a Nevermore-sorozat jelentett a számomra.
Kérlek, nézzétek el nekem, ha kicsit szellősen vagy zavarosan esetleg rám nem jellemző csöpögősséggel fogok fogalmazni, de habár nevetségesen hangzik, momentán egyedül azon képes teljes erőbedobással kattogni az agyam, hogy felcsapjam az Obliviont és azonnal újraolvassam, azonnal újra átéljem ezt a bámulatos élményt, amire bizton állítom, megérte végeláthatatlannak tűnő ideig várni. ❤ Kelly újra és újra ámulatba tudott ejteni, minden egyes fejezetben olyan szinten le tudott nyűgözni ennek a káprázatos világfelépítésnek a kártyalapjainak a kavargatásával, amire bevallom, óriási Nevermore-fanatikus létemre se számítottam, szépen sorjában varrogatta el a szálakat és emellett tudott újat, ismeretlent mutatni. Valamit, ami… leírhatatlan, hacsak nem bánik az ember olyan mesterien a szavakkal, mint Kelly vagy Mr. Poe. Ilyen egy tökéletes trilógia zárás; Az írónő felszínre hozta a feledés homályának közeléből a rajongásomat, új köntösbe bújtatta, a régi, már bevált szabásmintát követve és egyúttal megsokszorozta ezt a rajongást. Megdobogtatta kis könyvmolyszívemet, kétségbe ejtett, katarzisba, elérzékenyülésbe és szentimentalizmusba kergetett, kegyetlenül összetört, darabokra szaggatott, félrevezetett, olyan érzelmi hullámvasútba ültetett, ami még a leszállás pillanatában is képes visszafordíthatatlanul megrázni és úgy kínozni, mint ahogy az a menyasszonynak öltözött, ezernevű démoni nőszemély tette Varennel, Poe-val és a többi szerencsétlenül járt, művészi hajlamokkal, művészi mélységgel bíró férfival. Csakhogy az írónő esetében nem csak szimplán megéri tűrni ezt a kínt, hanem aki egyszer belekóstolt a világának zavaros, félelmetes közegébe, egyenesen keresni fogja, új magasságokba emelve az önpusztítást azzal, hogy a karakterek sorsáért aggódik és hagyja megint, megint és megint kizsigerelni magát, mert tudja, folyamatosan, megfoghatatlan csodákkal jutalmazzák a kitartását, akár a legváratlanabb, leggyászosabb pillanatokban is. Kezd elsodorni a józanságtól és legfőképpen a valóságtól, a saját, külön bejáratú álomvilágom, ami a maga szurkolólányaival, sikoltozva lengeti a kis pomponjait, de az Oblivionra és a megelőző kötetekre is igaz, a Nevermore nem csak három könyvet ad az olvasónak, hanem egy… életérzést. Ami kavargó, bíbor és mély lila tintatengerben, fekete tollfelhőkben, utolérhetetlen, egyszerre ördögi, egyszerre bámulatos démonokban, rémtörténetbe illő erdőkben és kastélyokban, kavargó rózsaszirmokban, Elveszett Lelkekben, egy mindenre elszánt, veszedelmes némberben és egy semmihez sem fogható szerelmi történetben nyilvánul meg. Ugyanis… „A rémisztő dolgok is lehetnek romantikusak”. Én meg ezennel benyújtom az igényemet egy nagy doboz altatóra, hogy visszamerülhessek az álomba, ami remélhetőleg az ébredés után se ér véget.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2017/10/kelly-creagh…

10 hozzászólás
Ella19>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Na ez a rész aztán izgalmasra sikeredett. Az események, történések csak úgy pörögtek. Sehol nem volt a történetben üresjárat. Nagyon tetszett, hogy Poe köré lett építve a történet. Különlegessé tette. Végre Varen is megjelent ebben a részben és nem tünedezett el. Varen lassan, de kezdett ismét visszatérni önmagához. Isobel pedig egy bátor, erős nővé érett. Már nem az a szőke hajú pompomlány volt, akit az első részben megismerhettem. A mellékszereplőket is megkedveltem. Nagyon szimpatikus volt Gwen és bevallom, de nagyon megszerettem Pinfeathers-t és Reynolds-ot is. Az epilógus viszont egy kicsit furcsára sikeredett, ugyanakkor ez a kötet egy méltó befejezése volt a sorozatnak.

schesztiஐ P>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Nem volt tökéletes, de ez talán az én hibám is – tudtam, hogy ehhez a könyvhöz hangulat kell, hogy igazán el tudjon kapni, és úgy érzem, most nem voltam hozzá megfelelő hangulatban.
Sokszor úgy éreztem, nem történik semmi, csak vártam, hogy Varen végre kiszabadulhasson, hogy Isobel végre megmentse, hogy Lilith végre elpusztuljon, hogy felébredjünk végre ebből a gyönyörű rémálomból, de nem történt semmi, csak a hangulatot kaptam ezerrel, mégsem voltam elégedett vele.
Biztos fogom még olvasni, és majd talán akkor. :)

Szerettem, hogy a képi világ ugyanúgy zseniális, mint az előző kötetekben, hogy a szereplőket éppúgy szeretem vagy gyűlölöm, ahogy eddig, hogy éppúgy szurkolok ennek a furcsa, talán nem is összeillő, mégis mindvégig kitartó párosnak. :) Szerettem az álomban lenni, de egyre inkább fel akartam ébredni belőle. Összetörni ezt a gyötrelmes, félelmetes sötétséget, kiszabadulni és visszatérni.

Alig vártam, hogy Varen újra jelen legyen, és talán e miatt érzem egy kicsit "hiányos"nak, mert a vége valahogy nem épp olyan, amilyet szerettem volna. Kicsit elfáradt a végére.

De azt meg kell hagyni, hogy a fordító itt is fantasztikus munkát végzett, sem erőltetett, sem túlzón romantikus nem volt a könyv, végig hozta ezt a csodás, sötét gót világot, és tulajdonképpen újra rájöttem, hogy néha mennyire szeretek ebbe belebújni. :)

tinuviel89>!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Megérdemelt volna még egy keménytáblát az utolsó kötet is. Most olvastam el az utolsó kötetet, úgy hogy sok minden kiesett a korábbi könyvekből. Csodáltam a lány kitartását, és érdekes volt az elmélet Poe-ról. Kicsit túl hamar vége lett.

Belle_Maundrell >!
Kelly Creagh: Oblivion – Ébredés

Úgy látszik, megint árral szemben úszom, mert úgy láttam, a legtöbb molycinak bejött ez a könyv, én viszont egyáltalán nem ájultam el tőle. Sajnos a második részhez hasonlóan ez sem tudta visszahozni a Nevermore színvonalát, amire amúgy öt csillagot adtam, és még mindig szép emlékeket őrizgetek róla kicsi kőszívem mélyén.
Igyekeztem félretenni az előző könyv árnyát (ami nagyon kiakasztott) és tiszta lappal indítani, de jaj, megint előjöttek ugyanazok az idegesítő dolgok. Az álomvilág rémségeinek és furcsaságainak leírása még mindig jó, nagyon kreatív ezen a téren az írónő, de annyi ideig nem történik semmi, hogy az borzasztó. Nagy lelkesen kezdtem bele a könyvbe, aztán úgy a felénél elkezdtem unatkozni és mindig nézegettem, hogy mennyi van még vissza, úgyhogy feltettem magamnak a kérdést, hogy mi a franc bajom van. Az, hogy ugyanazokat a köröket futjuk újra és újra. Isobel magyarázza Varennek, hogy ő valóságos és menjen vissza vele, Varen meg nem hisz neki. Közben sok leírás az álomvilágról. Ez 200-250 oldal után már kezd zavaró lenni.
Nagyon kellett volna ide egy normális Varen, mert amikor olyan volt, amilyennek lennie kell, akkor máris élvezhetőbb lett a könyv, valahogy Isobellel nem jövök ki az előző kötet óta. Mindig tesz valamit, ami kiborít, mint a rózsaszín telefon meg hogy nem tudja, mi az epilógus. O.o Meg a szellemes párbeszédek is hiányoztak, szarkazmust a népnek!
De sajnos a vége sem volt az igazi, eleve az epilógus kiváltott bennem egy minimum hajvonalig érő szemöldökfelhúzás, annyira nincs semmi értelme. Mert minek behozni valamit, amivel aztán nem kezdünk semmit? spoiler Másrészről bennem maradt egy csomó megválaszolatlan kérdés. Hogy magyarázták meg a szüleiknek, hogy mi történt? Gondolom azt sem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni, hogy Varen hónapokra eltűnt, Isobel szülei is elég paranoiásak lettek, meg valamit a rendőröknek is mondani kellett. És ha Varen apja eddig olyan sötét állat volt, hogy az első értékelésemben még ki akartam klopfolni, akkor most mi volt ez a pálfordulás, amikor Isobellel beszélt? Akkor már lehetett volna egy jelenete Varennel, hogy kiderüljön, hogy még mindig egy vadbarom, vagy a fia távollétében felszínre törtek atyai érzelmei. spoiler
Csak azért imádkoztam, hogy nehogy még előkerüljön egy bál is, mert az akkora klisé lett volna és egy újabb alkalom Isobelnek a rózsaszín ruci viselésére, hogy rögtön mínusz egy csillag.
Valahogy most a gótság és a poe-ság sem volt elég, bár ami volt, annak örültem, de szerintem sokkal tartalmasabban be lehetett volna építeni Poe történeteit a sztoriba. Most már annyira kiműveltem magam Poe-ból autodidakta és egyetemi szinten is, hogy biztos mindent értettem volna. Az Arthur Gordon Pymet nem szerettem, de tetszett, ahogy az írónő felhasználta. spoiler Reynolds utolsó jelenete is tök jó volt.
Kivételesen örültem a sok utalásnak az előzményekre, bár menet közben kiderült, hogy szinte mindenre emlékeztem.
Örülök, hogy befejeztem egy sorozatot, meg végülis elment, de így utólag azt mondom, hogy jobb lett volna abbahagyni a Nevermore-nál, még akkor is, ha akkor majd megvesztem a folytatásért. Valószínűleg meg is állok ott, ha újraolvasom, bár úgy meg depi end lesz. Nem bírom, amikor egy szupernek induló könyvsorozat a középszerűségig süllyedve végzi. Na mindegy, muszáj volt megvenni, mert a remény hal meg utoljára legalább jól fog mutatni egyben a trilógia. Amint lesz egy új könyvespolcom.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Gothic01>!

– Ne vegye sértésnek, Mr. Swanson- hallotta Isobel Katylen Binkly közbevetését- , de szerintem ön túl sokat olvas.
(…)
– Fájdalom- hallotta Mr. Swanson sóhaját, miközben ment tovább a folyosón- , ez igencsak valószínű. De ugye nem kívánja tőlem, hogy megtagadjam az írott szó imádatát oly dőreségek kedvéért, mint a valóságshow-k?

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Mr. Swanson · olvasás
3 hozzászólás
Gothic01>!

– Nem lehet, hogy tényleg te vagy az – mondta. – Tudom, hogy nem.
– És miért nem? – kérdezte Isobel bánatos mosollyal. – Úgy értem, te nem találod romantikusnak a gondolatot, hogy a szerelem legyőzheti a halált?

263. oldal

Kapcsolódó szócikkek: halál · Isobel Lanley · romantika · szerelem · Varen Nethers
Gothic01>!

Pinfeathers különösen gyakran mutatta jelét annak, hogy rajong a legsötétebb fekete humorért.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fekete humor · Pinfeathers
Gothic01>!

Néha eltűnődöm, vajon tényleg ezt akarod-e? Hogy féljek tőled. Hogy mindenki féljen tőled és ne akarjon közeledni hozzád.

14. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isobel Lanley · Varen Nethers
Belle_Maundrell >!

Egy álom ugyanolyan kézzelfogható tud lenni, mint a valóság, a valósnak érzékelt dolgok pedig olyan tűnékenyek, mint az álmok.

340. oldal

Gothic01>!

Megfordult Helen fejében, hogy a kísérteties tekintet, amit a férfi állítása szerint ma reggel a stúdió tükrében látott, vajon nem a saját tükörképe volt-e. Mert azok a szemek, amik most könyörgőn és halálra váltan rá szegeződtek, valóban olyan feketék voltak, mint az éjszaka.
Még annál is feketébbek.

12. oldal

Gothic01>!

– Ó, Miss Lanley!- szólt utána a tanár, túlkiabálva az egyre hangosabb ricsajt és a szekrényajtó-csapkodás zaját.
Isobel összerezzent, és megállt.
– Észlelém, hogy pergamenét szavak, s így hibák nélkül nyújtotta be. Ó, mily avantgard!- recitálta Mr. Swanson, szokásához híven akár egy shakespeare-i hős, aki valahogy foggal-körömmel kimászott a dohos könyvlapok prése alól.

16. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isobel Lanley · Mr. Swanson
8 hozzászólás
Gothic01>!

– Ez övön aluli ütés volt- szólalt meg Pinfeathers.- De végül is, mi mondtuk, hogy a szívre célozz, nem igaz?

210. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Pinfeathers
Gothic01>!

– Úgy értem, ki lehet szedni a szőkeséget a gótból, de a gótságot nem lehet kiszedni egy szőkeségből- folytatta Gwen, és beleharapott az egyik kekszbe.

381. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gót szubkultúra · Gwen Daniels · Varen Nethers
demeter_adrienn>!

Csak egy másodperce volt. Csak egy lélegzetvételnyi ideje. Érezte.
– Szeretlek – mondta a lány.
Mert ha a szavai nem is tudják megállítani azt, ami készül, ez volt az első és egyetlen fegyvere.
– Tudom – felelte Varen, és Isobel meglepetésére elfordult. – Ezért mentél el.

160-161. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Isobel Lanley · Varen Nethers

Hasonló könyvek címkék alapján

Darynda Jones: Második sírhant
J. R. Ward: Halhatatlanság
Marosi Katalin: Teddy bosszúja
Richelle Mead: A szukkubusz dala
Kiera Cass: A szirén
Joss Stirling: Summer
Kelley Armstrong: Bitten – Megmarva
Alexandra Adornetto: Lázadó
Sarah J. Maas: A Court of Mist and Fury – Köd és harag udvara