Enshadowed ​– Árnyék mélyén (Nevermore 2.) 80% 157 csillagozás

Rendkívül érdekes, de még így egy nappal az olvasásom befejezése után sem alakult ki bennem erős vélemény a kötettel kapcsolatban.
Így még nem jártam. Pedig kaptam újból egy érdekes valóságos és álomvilágot, úgyhogy a történet szála egyedi ilyen szempontból. Bár néhol Isobel viselkedése zavart, ez a Varen-őrület lengte körbe végig, illetve olyan butaságokat volt képes csinálni. Kezdett az az érzésem lenni, hogy fokozatosan elveszíti az ép elméjét spoiler.
Összességében nem rossz könyv, habár nagyon várom, mi történik az utolsó részben. :O

Valószínűsítem ugyanakkor, hogy pár nap múlva kiegészítem pár gondolattal az értékelésemet, csak még mindig kénytelen vagyok “emészteni” ezt a könyvet.

Kiegészítés: a négy csillagot valószínűleg a lezárás, a kecsegtető függővég kényszerítette ki belőlem, bár így végiggondolva Isobel kényes magaviseletét, hát, nem a legjobb olvasmányom, de meglátjuk, mit hoz ki belőle az írónő.

Sajnos gyengébb ez a kötet, mint az első, amit nagyon sajnálok. A történet eleje beszippantott, és nagyon vártam, hogy eljussunk A-ból B-be, de sajnos ez nem történt meg. Ugyanazokat a köröket futottuk és kezdtem elunni. Aztán a történet vége újra felvillanyozott. Nagyon hiányzott Varen ebből a részből. Azt meg kell hagyni, hogy a cselekmény tele volt feszültséggel, az írónő nagyon jól játszott ezzel, de egy idő után már ez nem volt elég és szerettem is volna, ha történik valami. Mi az álom és mi a valóság? Isobel egyre nehezebben tudja eldönteni, mikor álmodik és mi az, ami a valóságban is megtörténik. Szülei egyre furcsábban néznek rá, és egyre inkább aggódnak az épelméjűsége miatt. Ráadásul mindenki azt hiszi, van valami köze Varen eltűnéséhez. Minél több információt szerez Isobel, annál több kérdés merül fel benne: vajon Reynolds valóban az, akinek mondja magát, vagy ő is a másik oldalnak dolgozik? Ezek azok a részek könyvben, amik tényleg érdekesek, csak sajnos nagyon hosszúra nyúlt az egész kérdés-válasz hajkurászás. A könyv vége pedig újabb kérdést vet fel, függőben hagyva továbbra is cselekményt.

Egyáltalán nem volt jobb, mint az első rész. Semmi újat nem nyújtott. Oké, hogy egy trilógia 2. része, azaz egy átvezető rész, de azért a cselekménynek nem kellene ennyire monotonak lennie. Elolvastam, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit hozz ki belőle az írónő, de azt kell, hogy mondjam, örülök, hogy még nem jelent meg magyarul a folytatás, így legalább le tud ülepedni a történet. És talán majd az utolsó rész jobb lesz.
Így visszagondolva az első részben tetszett Varen személyisége és kisugárzása, és ezt most nagyon hiányoltam. Isobel pedig semmit se változott, még mindi szomorkodik.

"Ez volt az egyetlen dolog, amire szüksége volt ahhoz, hogy továbblépjen.
A remény."

Ez a könyv középső-regény szindrómás. Sajnáltam.
(….)
Azt hittem, hogy az első részt untam. Nos, az ehhez képest jó volt…
Megesett, hogy nem is akartam a kezembe venni, mert tudtam, hogy nem igazán halad a történet semerre.
Én a végén sem éreztem olyan hű de nagy függővéget, talán inkább az epilógus ami tetszett.
A kiadó szeretné az idén kiadni a zárókötetet.
Elolvasom, de nem fogok közelharcot vívni érte a könyvesboltban.

Ez a könyv elég gyengére sikeredett. Az első rész nekem tetszett, de ez a rész elég monoton volt. Olvasás közben sokszor untam magamat, de nem akartam abbahagyni, mert kíváncsi voltam arra, hogy az írónő mit hoz ki ebből a részből. Sokszor olyan érzésem volt, mintha ugyanazokat a köröket futná le a történet. Néhol volt benne feszültség, de ez számomra kevésnek bizonyult. A bennem felmerülő kérdésekre sem kaptam választ. A könyv vége pedig ismét függővég volt. Nem akartam vele sokat várni, így elég hamar elkezdtem az utolsó kötetét a sorozatnak.

Nevermore 2

Még mindig nem lett kedvenc, de azért tetszett.
Sokszor nagyon kaotikus a történet, soha nem tudom, mi álom és mi valóság, ahogy a főszereplő, Isobel sem. Annyira elvont az egész könyv a párhuzamos világok és a benne szereplő lények tekintetében. Nem lehet tudni ki ellenség, ki barát és mik a célok, amik mozgatják őket.
Varen ebben a részben szinte egyáltalán nem jelent meg a való világban, teljesen eltűnt és csak valamiféle szellemi alteregóival találkozhattam.
Megint sokat szentelt a szerző Poe művészetének és személyének, amit érdekesnek találtam.
Szóval nagyon zavaros volt ez a rész és remélem a befejező részben minden kérdésemre választ kapok.

Az első rész nagyon tetszett. Annyira, hogy rögtön szerettem volna olvasni a másodikat is. Aztán amikor végre sikerült kikölcsönöznöm, valamiért pihentettem, tologattam, majd később… Most meg már muszáj volt elkezdenem és be is fejeznem.
Jobb volt, mint a Nevermore, bár sokkal kevesebbet szerepelt benne a gót gyerek, meg az egész úgy en bloc elég félelmetes, sötét, borongós volt. Szerencsétlen Isobel már képtelen eldönteni, hogy mi a valóság, és mikor álmodik. Kinek hihet, kiben bízhat, és megtalálja-e valaha Varent? A lány annyi mindent megtesz a szerelméért, hogy az szinte a józan ész határát súrolja. A vége meg egy nagy kérdőjel. Most akkor mi van??? Megint úgy érzem, hogy azonnal olvasnám a folytatást.
Kedves @Könyvmolyképző! Mikorra várhatjuk a harmadik rész megjelenését?

Van ennek a sorozatnak egy fajta félelmetes és misztikus hangulata olvasás közben. Isobel egyedül marad, miközben Varen után kutat. Az események lassan bontakoznak ki benne. Pont azért lett a kedvencem ez a sorozat mert mindig magával tud ragadni olvasás közben. De olykor a kevés lényeges szöveg ép elég tud lenni. Itt az volt számomra probléma hogy terjedelmes oldalakon keresztül szinte alig történt fontos esemény. Ezért is vontam le egy csillagot.

Még ha meg is tartotta ez a rész is a Soha már jó elemeit, sajnos annál gyengébbre sikerült. :(
A durva függővég miatt nagyon vártam a folytatást. Az elején még nagyon izgultam, hogy mi is lesz a terv Varen kiszabadításához, de csak olvastam és olvastam és nem igazán kerültünk közelebb a megoldáshoz. :( Hiába volt minden jelen ebben a könyvben is, amit az előzőben megszerettem (rejtélyes, misztikus légkör, kiszámíthatatlan cselekmény, szerethető hősnő…) a történet jóformán egy helyben toporgott, úgyhogy nagyrészt csalódás volt. :(
Szerencsére akadtak most is meglepő fordulatok a Varenért folytatott harc során és ezek nagyon tetszettek. A vége is újra nagyobb hangvételűre sikerült, nem lett összecsapva. És mindenképp ki kell emelnem a gyönyörű kivitelezést. :) A borítón lévő személyek továbbra se tetszenek, de nagyon illik a történethez és belül is nagyon jól sikerültek a fejezetek kezdő oldalainak a mintái.
A negatív tapasztalat ellenére is nagyon várom a végét, mert megvan a történetben egy remek, izgalmas lezárás lehetősége. És ha ezt megkapom, szemet tudok hunyni az átkötő rész megbotlásán is. :)

A fél csillagot csak azért vonom le,mert eltélt 100 oldal és még nagyban untam. Oké érdekes volt azzal az álom mizériákkal…. csak nem ütötte meg a szinvonalat, de egyszer csak azt vettem észre, hogy lapról lapra egyre jobban elcsábít, egyre jobban magába szippant a történet. És az utolsó paoknál már néztem, hogy mi vaaaaan??? És vége lett… És én meg meghaltam!
Ba**** meg! Hogy az a *****! ?#*%!
ILYEN VÉGET! Marom le magam, ha csak rá gondolok! És hol van még a 3. rész megjelenése? Ki bírom én addig?? Miért fogadtam meg, hogy csak akkor olvasm el a köteteket, ha már a polcomon díszeleg… Most megszegem és azért is elolvasom angolul, mert elképesztő vége lett.
Az első vége semmi ehhez képest, nem tudom, hogy de most valahogy JLA-t is leyőzte ezzel a függővéggel…
De visszatérve a történetre… Le a kalappal! Most aztán alkotott az Írónő! Maga a tartalom annyira tetszett, mint az első, de az utolsó 50 oldal totál kiérdemelte azt a fél csillagot, amivel 5 lesz! :D Most miért van egy másik pasimodel a borítón, vagy egyszerűen az a páros…? :/ A első részen lévő sokkal sexybb :P Nah mindegy. :)