A ​77 fejű herceg éneke 15 csillagozás

2 vers, 2 dráma
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

„Három ​fő okból ajánlom mindenkinek Kellerwessel Klaus első kötetét, A 77 fejű herceg énekét:

1. mert jó könyv, okos, vad, csapongó, de mégis kordában tartott ötletzuhatag. Ott figyel mögötte a drámatörténet a görögöktől az abszurdig és tovább, de mégis, már-már a szemtelenségig szabad.

2. mert Kellerwessel Klaus egyszerre ultrahagyományos és hiperkorszerű: víziója, mondanivalója, sőt, nézetei vannak történelemről és társadalomról, amiket nem rest hangoztatni, ehhez viszont mintha lenne egy műholdja, ami mindezt átlövi a 2020-as évekbe – mi pedig hitelesnek érezzük, és átéljük. A szereplői nemcsak „karakterek”, hanem valódi, emberi életek a megőrülő belga királytól a történelem szemétdombjára hajított salgótarjáni melósokig. És aki erre képes, arra mondjuk, hogy tanulhatatlan drámaírói tehetsége van. És megértjük, hogy igenis van olyan nézőpont, ahonnan feltárul az 1956-os salgótarjáni sortűz és a belga-kongói gyarmati népirtás közös lényege: az az elidegenedett,… (tovább)

>!
154 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156180223 · Illusztrálta: Kellerwessel Klaus

Kedvencelte 5

Most olvassa 1

Várólistára tette 26

Kívánságlistára tette 28


Kiemelt értékelések

lenne P>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

Durva. Annyira nem durva azért, hogy ne olvassam, mert azért végigolvastam, de döbbenet volt na.
Utazókönyvként olvashattam, és ajánlom még másoknak is. (Miért nem jelentkeznek ilyen jó könyvekre emberek?)

julicsenge IP>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

Ki olvas manapság drámát? A kérdés nem költői, tényleg érdekel, mert én például az egyetem óta, önszántamból valahogy nem. És van egy olyan gyanúm, hogy az emberek nagy része nem. Miért alakul ez így, mikor ilyen eszméletlen dolgok születnek? Komolyan mondom, mostantól keresni fogom a drámát, a mai, modern, magyar drámát spoiler, mert ezután a könyv után úgy érzem, saját hibámból lemaradtam valamiről. Nekem azt senki nem mondta, hogy ez olvasva is élvezhető. :D (Jó, persze, tisztelet a kivételnek, nyilván.)
A szerző pofátlanul fiatal – főleg ahhoz, hogy ekkorát szóljon az első kötete, és ilyen zseniálisan eltalált hangon beszéljen iszonyat kemény témákról. Bár egyik dráma (sőt, a versek) sem könnyű olvasmány, a fojtogató atmoszférát valamelyest oldja az abszurd, sokszor már-már fekete humor, aminek én abszolút rajongója vagyok. Nem tudnám megmondani, melyik tetszett jobban. A Rubini véréből nárciszok nőnek koncepcióját elejétől a végéig imádtam, a befejezés még úgy is nyomasztott, hogy nem élőben láttam, csak olvastam. (Hú, de megnézném!) A csonka liliben a szereplők nyűgöztek le leginkább, a jól megragadott hangok, a felszín mögött húzódó személyes drámák.
A két nagyobb lélegzetvételű művet keretbe fogja két vers – nem vagyok benne biztos, hogy mindig jól értelmeztem ezeket, valahogy mégis azt éreztem, így kerek a kötet, ebben a „védelmező” keretben tudnak igazán kiteljesedni a drámák.
Bár bőven vannak lemaradásaim a műnemben, azt nyugodtan kijelenthetem, hogy A 77 fejű herceg éneke egy kiválóan összerakott első kötet.
Tudom, nem könnyű (ha-ha), de mégis érdemes Kellerwessel Klaus nevét megjegyezni. Biztos, hogy hallani fogjuk még, és én már alig várom.

jános_kökény>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

Kis irónikus easter egg a Csonka Liliben:
Miklós: Az a hatalmas megtiszteltetés ért most engem, hogy én konferálhatom fel az üveggyár színjátszócsapatának „Elveszett Rózsa” című török kori tragédiáját.
Géza: Lopott Rózsa, de mindegy.
Győző: Te, ez még a darabunk nevét sem tudja.

Ennél hangosan felnevettem. Amikor a kiadó bejelentette, hogy a könyv Prágai Tamás díjat nyert, rosszul írták le a címét.
Egyébként mocsok jók benne a drámák, adóztatni kéne az olyat aki nem olvassa el.

Szamosi_Ella>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

„A törökök kezéről az osztrákokéra jutottunk, onnan meg a szovjetekére, most meg az ámerikások kezén vagyunk. Csoda, hogy létezik még a magyarság, és nem oszlatták föl azt, mint üveggyárat a tulajok.”

A 77 fejű herceg éneke egyszerre letehetetlenül magával ragadó, de mégis irtóztató.

A könyv nyitó verse, az Erzsébetvárosi rapszódia rövid, mégis már a második soránál belesodort egy ismerős, de soha meg nem fogalmazott életérzésbe. Ismerem, de mégis valahogy újat mond, újat mutat. Szóról szóra kell olvasni, hogy aztán az ember második olvasásnál végigszáguldjon rajta, és úgy érezze, ott hagyták őt a vers végével a levegőben lógni. Szétlapítva.

A Rubini véréből nárciszok nőnek, a könyv első drámája ezután magától értetődően felkavaró. Izgalmasan ötvözi a brechti elidegenítő effekteket az abszurd stílussal. Felfokoz, majd mellbevágóan kizökkent. Egy történelmi, kegyetlen időszakon, témán át mutat rá az életünk érthetetlenségére, bizonytalanságára. Nem tudjuk, hol ér véget a játék, és hol kezdődik a valóság, egyáltalán létezik-e határ. Mit hihetünk el? Drámához képest rövid, de ennek ellenére – vagy pont ezért? – beleránt a maga káosz uralta világába. Nem volt kellemes olvasni, de mégis úgy éreztem, hogy nem hagyhatom félbe.

A második dráma, a csonka lili engem erőteljesen emlékeztetett Parti Nagynak az Ibusárjára: egyszerű emberek látszólag unalmas élettel. Ott van bennük a lehetőség, hogy akár többek is lehetnének – de nem lesznek. Igyekeznek szofisztikált szavakat használni, de mindig helytelenül. A Rubinihez hasonlóan itt is megjelenik a színház a színházban motívum, csak itt a történelmi magyar múltra vonatkoztatik, eltorzítja, átírja azt. A privatizáció utáni, tipikus, magyar városban játszódik, Salgótarjánban, de igazából bármelyik lehetne. Túlsarkított iróniával mutatja be, mi is lett belőlük, belőlünk. Az egész dráma kicsit zajos, kicsit sok, ami helyenként már zavaró – de pont ezzel a letisztázatlansággal adja át ezt a – valós vagy elképzelt? – életérzést.

A záró vers, ami egyben egy kis variációval a kötet címadó verse is tulajdonképpen, összegzi az őt megelőző megfoghatatlan érthetetlenséget, sőt, még tovább fokozza azt. Személy szerint nekem ez már egy fokkal több volt, mint kellett volna. De ezzel pontot tesz az egész könyvön átívelő gondolatra.

Izgalmas, felkavaró, sokszor kizökkentő volt A 77 fejű herceg két versét, két drámáját olvasni. De legfőképpen talán elgondolkodtató.

Schützi>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

Hát igen… Ilyenkor azt hiszem, hogy mindig megint rájövök valami nagy dologra. Talán túl sokat gondolkozom azon, hogy mi tesz egy szöveget irodalmi értékűvé, vagy egyáltalán mit tud pontosan egy író. Én is akarok szövegeket írni, és naivan keresem, hogy van-e ennek valami egzakt mértékegysége. És akkor közben meg néha olvasok ilyeneket. És meglep az, amikor valami olyan ötletet látok, amit korábban mondjuk még nem láttam. Hogy a darab már a színpad előtt elkezdődik. Meg lehet, hogy ez olyan darab, amiből valamennyi már ott volt az agyamban azelőtt, hogy elolvastam volna. Vagy hogy egy darabnak olyan emeletei vannak, hogy fölérek, és rálátok az egész városra. Salgótarjánra. És olvasom a verset, amit először elfelejtek. Aztán valamiért (magam sem tudom, miért) visszatérek rá, mert tetszenek a szavak. Pedig már ismertem minden szót. Lehet, hogy a sorrendjük más. Mert utána valamiért mégis éhezem rájuk. És akkor itt ülök, és még mindig ilyeneken gondolkodom, közben meg egyszerre már rá is jöttem. És vitatkozom tovább – magammal. Na ezt tudja egy író.

dzzsenge>!
Kellerwessel Klaus: A 77 fejű herceg éneke

Szokatlan elrendezés, szokatlan borító, szokatlan név – minden megvan ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését ez a könyv. És még jó is, hogy ezt teszi: Kellerwessel Klaus első kötete tele van meghökkentően pontos valóságábrázolásokkal. Mindezt egy szürreális, sokat sejtető, néhol jólesően bizarr keretezésben tálalja, mesterien megragadva a világunk olyan aspektusait, amelyek egyszerre csengenek ismerősen és tűnnek mélyen elfeledettnek a mindennapjainkban. Dualitások sora ez a könyv, a hierarchiák felsejlő elrendezésétől kezdve a karakterek belső vívódásain át, egészen a szép, de hátborzongató illusztrációkig – nem hiába írja róla Kemény István hogy „ egyszerre ultrahagyományos és hiperkorszerű”.
Szórakoztam, elgondolkodtam, meghökkentem és ámuldoztam. Ennél több nem is kell.


Népszerű idézetek

julicsenge IP>!

Minden fillér hitelként születik, és hitelként döglik, Gézukám, a pénz természetes állapotja nem a fém, és nem a papír, hanem az adósság, az előleg és az uzsora, és ha néha valami megfogdosható formát húz is magára, az mindig csak megtévesztés, általmenés egyik formából a másikba.

98. oldal

julicsenge IP>!

MARIS Női megérzés. Ezt adta a jóisten, mikor reklamáltunk a havibajért. A feleségednek nincsen?
GÉZA Havibaja sincs.
MARIS Szerencsés.
GÉZA Mert halott.
MARIS Irigylem.

76. oldal

nagyfrudzs>!

egyszer megmentettem a fele királyságot a másik felétől
a király nem győzött hàlálkodni
a lánya kezét kértem
finom volt

144. oldal (A 77 fejű herceg hajnali éneke)

Hipnotalamusz I>!

hittem rég, hogy a csillagok
milliárdnyi reflektorok
mind csak engem világít
és menekülő útjaim

már tudom, hogy a csillagok
milliárdnyi puskacsővég
homlokomra szegezve
simogató célkeresztek

A 77 fejű herceg hajnali éneke

julicsenge IP>!

SÁMSON Nos hát… gratulálok. Ez is virág, annak a kislánynak? Mondjuk ahhoz túl szögletes, esetleg egy… kukásautó?
SZILI Te vagy.
SÁMSON Én?
SZILI Te.
SÁMSON De hát ennek kereke van!

106. oldal

Mária_Kamilla_Lajosné>!

Erzsébetvárosi rapszódia

honvágyam van
már nem is tudom hova
vonz engem minden ismeretlen
rejtett mosolya

vonz engem minden falragasz
és mondattöredék
a korrupt múlt és korrupt jelen
és minden utcanév

honvágyam van de semmi baj
mert szereti önmagát
honvágyam van de hadd legyen
mert senkinek sem árt

sietséget színlelek, jó látni, ahogy utat enged
magában a tömeg, ahogy megnyílik egy nem-
létező magasabb cél nagyonis létező látszata
előtt, mint jónás előtt a bálna, isten előtt
a jónás, a bálna előtt az isten, úgy nyílok meg
én is, mint egy elfelejtett virág, nem látja
senki, nem is kell

az igazán jó könyveket sosem olvastam végig
az igazán igaz történeteket sosem hittem el
a legeldugottabb dallamokat mindig meghallottam
a legszelídebb vágyakat egy életre megtartottam

mint ejtőernyős ernyőjét ledobva
várok én is a sietségben otthon
hagyom hogy keresztülzuhanjon rajtam

az ég

(első mondat)

Mária_Kamilla_Lajosné>!

LEOPOLD:      […] Mi van, te is megnémultál?
PAMPUSKA:      (dacosan) Meg.

42. oldal, Rubini véréből nárciszok nőnek

julicsenge IP>!

GÉZA Kész az első ágyú.
GYŐZŐ (felnéz a rönkfestésből) Expresszív.
MARIS (felnéz a kötögetésből) Rokokós.
GÉZA Ettől öröm lesz kikapni. Mennyi kell még?
GYŐZŐ Megszámíthatatlan. Terítse be a színpadot, terítse be a nézőteret, ki se látsszon darabunk az ágyúsokaságból. Legyen az, hogy a néző tapsolni akar nagy megindultságában, de nem tud, mert ott van a kezei közt az a sok ágyú, és moccanni se bír már tőlük. Érezze át mindenki, legalább addig a pár óráig, milyen volt magyarként hadakozni a végeláthatatlan túlerő ellen ötszáz öblös éven keresztül.
GÉZA Öt rönkünk van.
GYŐZŐ Elég az.

120-121. oldal

julicsenge IP>!

„aki mesterművet akar alkotni, mesterművé kell válnia” (szünet) „ meg kell méretnie, össze kell roppannia, fel kell olvadnia, rá kell találnia a megfelelő formára, és ahogy a műve, úgy ő maga se szilárdul meg soha többé ezután.”

121-122. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Komor Zoltán – Szakállas Zsolt: Vákuumvámpír
Kiss Judit Ágnes: Négyszög
Lelkünkből, szeretettel
Szálinger Balázs: Köztársaság
Balogh-Bóbis Ildikó – Domokos Anna (szerk.): Mea Culpa
Szűcs László (szerk.) – Tasnádi-Sáhy Péter (szerk.): Élő Várad antológia
Acsai Roland: Szellemkócsagok
Zalán Tibor: A szürrealista balkon
Balázs Imre József: Éjszakák a zenben
Gressai Ferdinánd: Csupasz oltalom