Zöld ​gyep, zöld asztal / Író a toronyban 2 csillagozás

Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal / Író a toronyban

Kellér ​Andor remek korrajza, a Zöld gyep, zöld asztal, Szemere Miklóst választja hőséül. A zöld gyep a lóversenyek világa, melynek Szemere de genere Huba megkoronázatlan királya volt, a zöld asztal pedig a hatalmas kártyacsatáké, melyek során birtokok, vagyonok cseréltek gazdát néhány óra alatt. A Kúrdy-regényekből és emlékezésekből ismert Szemere alakját Kellér Andor hol izgalmas, hol mulatságos történetek tükrében mutatja meg, felrajzolván azt az ívet, mely a szentpétervári diplomata ifjúságától a híres Potocki-ügyön, a Jockey Club nagy kártyázásain és a budapesti, bécsi galopp-pályák emlékezetes küzdelmein keresztül vezettek Szemere magányos, keserű öregkorához. Az Író a toronyban a két világháború közti Budapest életéről s három íróról fest megkapó képet. A kötet súlypontjai a címadó írás, Szomory Dezső remek portréja, egy sajátos írói magatartás, különös mévész-sors meggyőző rajza. A másik két portré – Palásthy Marcallé és Markovits Rodiné – két félrecsúszott, elsikkadt írói… (tovább)

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1964
382 oldal · keménytáblás

Enciklopédia 1


Várólistára tette 1


Kiemelt értékelések

Adriaticum>!
Kellér Andor: Zöld gyep, zöld asztal / Író a toronyban

Kellér Andor is olyan nekem, mint Zola. Kell némi kihagyás két könyve között, annyira tömény, annyira karakteres és intenzív, hogy nem szabad túladagolni. Viszont gyönyörűen ír, minden könyve jelentős szellemi-stilisztikai erősítő koktélként hat az elmémre. És ilyen írókat nem olvasnak manapság. Ebben a könyvben az is fantasztikus, hogy ennyire antipatikus emberekről, mint Szemere, ez a totál elszállt Szomory (félelmetes idézetek kiemelve tőle), meg Markovics Rodion, milyen szórakoztató könyvet tudott írni. Kellér Andor jólértesült kortársként nagyon hangulatosan idézi fel az 1900–1944 közötti korszak fővárosi társasági és irodalmi életét.


Népszerű idézetek

Adriaticum>!

Szép Ernőt azért sem szenvedhette, mert egyszer spenóttal leöntötte nyakkendőjét. Írhatta Ernőke a legszebb dolgait, ő csak legyintett: „A spenótos ember.”
(Szomory)

230

Adriaticum>!

Juhász Gyula rajongott Szomoryért; a visszahúzódó, emberkerülő, gátlásokkal megvert lélek felutazott Pestre csak azért, hogy szeretett könyve, az Isteni kert íróját megismerje, s tisztelettel köszöntse. Gondosan kikefélt fekete öltözékében, külsejében, belsejében felkészülve ünnepélyesen, remegéssel várva a nagy pillanatot, csengetett be hozzá. „Valami Juhász Gyula akart velem beszélni, persze nem fogadtam, nem állok mindenkivel szóba.”
(Szomory)

231

Adriaticum>!

Vállat vont: „Nincs igazolásom. Mindenki tudja, ki vagyok.” Emil kétségbeesett: „Dezsőkém, deportálnak, elvisznek Kamenyec Podolszkba.” Nem zökkent ki: „Ott még úgysem jártam. Szép város?”
(Szomory)

254

Adriaticum>!

Zöld, fekete kockás, igen hosszú, régi divatú slicces öreg ruhájában valóban úgy festett, mint egy földi hívságoktól végleg visszavonult bágyadt angol lord, aki titokzatos módon idetévedt a Rákóczi úti kopár szerkesztőségbe, ahelyett, hogy egy érzelmes, sivár regényben a másnapi falkavadászatról ábrándozna a kandalló ropogó fahasábjai mellett.

178.

Kapcsolódó szócikkek: slicc
Adriaticum>!

– […] Sokan mondják a soraimat szinte vallásosan, persze csak az igazán finom emberek, inkább csak keresztények.
(Szomory)

179

pelika_Bp>!

A próbáról elmenesztett egy ácsorgó fiatalembert Havas Böskéért, kedves barátnőjéért. „Jöjjön azonnal. Ha alszik, keljen fel és siessen, gyorsan legyen itt.” Böske felöltözött, és rohant a szinházba.
– Menj a Pickhez, ide szembe, és hozz nekem két sonkás vajaszsemlét.
– Ezért kellett az ágyból kiugranom?
– Igen. Mégse bizhatom az ilyesmit akárkire.

pelika_Bp>!

Rakta a tökászt, és csak sokára derült ki, hogy nem is volt tökász a pakliban.

Markovits Rodion

pelika_Bp>!

Az ebédlőben társaság trécselt, a hallban a házigazda Londonnal beszélt valamilyen kevert nyelven, amelyet csak üzletemberek értenek meg. Az ebédlőben nevetés harsant fel; Fülöp megszakitotta a sok ezer dolláros ügy tárgyalását, „moment” mondta, bejött és megkérdezte, min nevettek?
Meghallgatta, visszament.
Ha könyvet olvasott, azt a lapot, amellyel végzett, kitépte, és mint VIII. Henrik a csirkecsontokat, hátradobta, hogy tudja, hol tart.


Hasonló könyvek címkék alapján

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda
Bihary Péter: A falka
Cserhalmi Dániel: Csengőfrász
Szabó Pál: Talpalatnyi föld
Harsányi Zsolt: Az üstökös
Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet
Mikszáth Kálmán: Jókai Mór élete és kora
Határ Győző: Anibel
Várkonyi Nándor: Pergő évek
Ágh István: Kidöntött fáink suttogása