Első ​21 novella 15 csillagozás

Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Nemere ​István a kötetről:

„A novellákat olvasva próbálom elkapni a pillanatot, ahol a realitás átcsúszik a képzelet világába. Ami itt szürke és érthető, nála színesen kavarog és nehezen feldolgozható. Történeteivel általában Európában vagyunk, a középkorban, a napóleoni időkben, és később. Felbukkannak sosem volt, vagy éppen a történelemből ismert személyek. Mégis mese itt minden, még az is, ami először a legszigorúbb valóságnak látszik. (…) Sejtjük, érezzük, hogy talán egyik sem történt meg ebben a mi világunkban, de megtörténhetett volna, és ez adja a szerző erejét: a legképtelenebb ötletet – mint a lángoló cirkusz pusztulását vagy a gazdáját vesztett árnyék esetét – is képes úgy bemutatni, hogy az olvasó szinte beleolvad a történetbe. A Kelemen-novellákban van valami plusz, ami egyszerre idegen, ugyanakkor ismerősen köszön ránk. A történeteket akár mi is kitalálhattuk volna – de nem így történt. Ezt csak ez a különös technikai bravúrral rendelkező fiatalember tudja így… (tovább)

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Magánkiadás, Kolozsvár, 2013
136 oldal · ISBN: 9789730147988 · Illusztrálta: Kelemen Zoltán

Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
entropic P
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Hát, ha nem lennék pont ilyen nyelv-mániás, mint amilyen vagyok, és figyelmen kívül tudnám hagyni azt a tényt, hogy a könyvben hemzsegnek a teljesen értelmetlen meg a félig értelmetlen mondatok, meg a nyelvhelyességi hibák, akkor lehet, hogy kicsit több csillagot adnék. De az a helyzet, hogy én megőrülök az értelmetlen és félig értelmetlen mondatoktól, meg a nyelvhelyességi hibáktól, és ha háromnál több ilyennel találkozom egy könyvben, akkor én azt a könyvet titokban már le is írom magamban, és utána nagyon kell koncentrálnom, hogy arra (is) tudjak figyelni benne, ami jó.

Szóval, igen. Oké, ez a könyv szerzői kiadás. De hogy van ez a szerzői kiadásokkal? Azokat nem olvassa el senki más, mielőtt megjelennek? Pedig szerintem jó volna, ha valaki elolvasná őket, mert a valaki más mindig sokkal inkább alkalmas a – számomra – marhára bosszantó hibák kijavítására, mint a szerző.

Na jó. Térjünk a lényegre. Nem mintha a nyelv nem lenne lényeg. Eléggé az, és nem nézek el nyelvi gyengélkedéseket csak azért, mert amúgy hú, meg vá, meg milyen jó a könyv. Sőt – nem is lehet hú, meg vá, meg milyen jó, ha nem jó benne a nyelv. Mert nyelvből áll. Meg mert én ilyen vagyok – igen sokat adok a tálalásra, és nem hat meg a puszta fantázia, ha az nem tud rendesen kifejeződni, leíródni.

Na akkor még egyszer – az tény, hogy a szerzőnek van képzelőereje. Meg gondolatai is. Meg érdekes ötletei, történetkezdeményei is vannak. De – még (?) – nem tudja leírni őket. Kicsit úgy érzem, túl sokat akar egyszerre. És túl messzire akar menni. A történetei mindenféle egzotikus helyeken és időkben játszódnak, de ezek a helyek és idők igazából nem jelentenek semmit, és nem kelnek életre, hiszen sem a szerző, sem mi nem ismerjük őket. A kötet messze legjobb novellája a Kiéhezve című, ami Kolozsváron játszódik, nagyjából most – egy olyan helyen és időben, amit a szerző ismer, és ez az ismerősség fantasztikusan élővé teszi ezt a történetet.

És tényleg – ha ilyen történeteket lehet írni egy ismert helyről és időről, akkor szerintem nem kell messzire menni.

5 hozzászólás
>!
Shanara
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Képtelenség lenne összefoglalót írnom a kötetben szereplő novellákról, mert annyira különböznek egymástól. Nem jellemzi műfaji egységesség a kiadványt, a történetek sokszínűségét pedig mind az időbeli, mind pedig földrajzi elszórtság biztosítja.
Mindegy azonban, hogy az adott esemény hol és mikor játszódik, minden esetben misztikummal és fantasztikummal teli írásokat olvashattam. A szerző szerteágazó érdeklődése, a fantázia világához, a science fiction-hoz való vonzódása jól láthatóan megmutatkozik az alkotásokban. Fantáziája a szó legteljesebb értelmében szárnyal, a történetek alapötletei nagyon jók, némelyikre nyugodt szívvel ráakasztom a remek jelzőt (Meglepetés, Aranylap), illetve azt sem hallgathatom el, hogy egyes novellákba annyi elgondolás zsúfolódott be, annyi koncepció szorult, hogy az akár egy nagyobb terjedelmű művet is képes lenne megtölteni (Az alagút mélyén című írás alapötletét pont ilyennek érzem).
Be kell azonban vallanom azt is, hogy mérhetetlenül mérges vagyok, mert a nagyon jó alapötletek mellett a kidolgozottsággal és a terjedelemmel már koránt sem voltam ennyire elégedett. A remek elképzelések ellenére sokszor zártam hiányérzettel az adott írást, maradtam szó szerint lógva, és a csattanónak szánt befejezések sem mindig érték el nálam a kívánt hatást. Úgy éreztem, hogy lehetett volna még dolgozni rajtuk és egyiknek sem vált volna a kárára a ráfordított többletidő. Kifejezetten zavart, hogy több írásnál is hasonló vagy közel hasonló befejezéssel találtam magam szembe.
A szerző kellő fantáziával rendelkezik ahhoz, hogy az írásai ne legyenek sablonosak és az ötletei ne fogyjanak el idő előtt. Amivel még jobbá teheti az írásait azt a türelem, az idő és a gyakorlat hármasa fogja megadni akár az ő, akár az olvasói számára. Kevesebb hihetetlen kurtítással és csúsztatással, részletesebb kidolgozással fantasztikusan jó fantasztikus művek kerülhetnek majd ki a keze alól. Ugyan ez a kötet magán viseli a kezdő írók által elkövetett legtöbb hibát, de minden egyes írásában ott rejtőzik a lehetőség és a jövő ígérete.

>!
Judy22
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Nem vagyok nagy novella kedvelő és kicsit mást is vártam, így borítékolható volt a csalódás. Nem nagyon, csak kicsit ért. Nem a történetekkel volt bajom, hanem inkább a műfajjal.
Rá kell jönnöm, hogy jobban szeretem a kibontott, részletesebb történeteket. A rövid novellák világa nem az enyém. Viszont jó volt egy ilyen stílust is repertoáromba tűzni idén.
Tiszta szívvel ajánlom a rövid, lényegre törő történeteket kedvelő olvasóknak, akik szeretik a kicsit sötétebb dolgokat, amik nem mindig boldog véggel végződnek.

A borítója alapján valami sötét történetekkel teli könyvre számítottam, amitől rettegni fogok, aludni viszont nem. Mert a borító igazán ijesztő és sejtelmes. Nekem kifejezetten tetszik.
Ennek ellenére néhol ironikus, néhol vicces, néhol pedig egyedi kis novella került a kezembe, vegyesen.

Nagyon színes kis könyv, egyedi képzelőerővel megáldott íróval.

>!
ppayter
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

"A kötet százharmincnégy oldalán olvasható huszonegy novella ugyanis hatalmas ötletparádé, kifejezetten fantáziadús és tényleg használható gondolatok tömege, huszonegynél jóval több akad, ami megérne egy-egy önálló történetet. Azonban ugyanitt érhető tetten a tipikus elsőkönyves hiba is: a szerző sokkal többet szeretett volna megmutatni képzeletéből, mint ami ideális, hiába a rengeteg ötlet, ha nincsenek rendesen kibontva, körüljárva, bemutatva, hanem csak elrohanunk mellettük egy alig néhány oldalas novellában.

Ezért kell a szerkesztő, aki könyörtelenül meghúz és átírat (akkor talán nem maradnak a szövegben értelmetlen mondatok sem), ezért kell rengeteget olvasni abban a zsánerben, amiben alkotni akarunk (és még többet a zsáneren kívül), ezért tény az, hogy az íráshoz nem csak fantázia kell, a technika legalább olyan fontos. […]

Még ha nem is kiforrott munkáról van szó, azért érdemes lehet belelapozni, egy izgalmas írói életút kezdetének lehetünk szemtanúi, ha összejön az átgondoltabb, összeszedettebb folytatás. A keresztény mitológiára épülő (de nem fölöslegesen ideologizáló!) fantasynek vagy mágikus realista történeteknek lehet jövője, ha jól csinálják, erre a koncepcióra érdemes felépíteni egy összefüggő novellafüzért és/vagy regényeket – persze nem „vörös pöttyös” angyalokkal, hanem komolyabb szinten. Nem lennék meglepve, ha Kelemen Zoltánt még viszontlátnánk fantasztikus irodalomban érdekelt magyar kiadók irodalmi pályázatain, aztán pedig jöhet az új, az ötletek magasságait technikailag is elérő kötet."


Bővebben: http://kultnaplo.blogspot.com/2013/12/kelemen-zoltan-el…

>!
SarahSparkle
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Kelemen Zoltán fantáziája és képzelőereje határtalan. A szürke foltokat színes formákká alakítja, egy percre nem hagyja az olvasóját beleunni a betűk által alkotott világába, és bár a történetek rövidek, és az olvasónak kicsit olyan érzése van, mintha jönne még a folytatás, mintha mindenképp megakarná tudni, mi történik a repülőgép becsapódás után, mintha nem nyugodhatna bele abba, hogy a „vége” felirat után nem tud többet a szereplőkről, nem lehet azt mondani rá, hogy rossz!

Bevallom, egyáltalán nem ilyen élményre számítottam, kiindulva abból, hogy egy magánkiadás, amihez már volt itthon is szerencsém, és egyik sem volt pozitív. Nagyon örülök azonban, hogy részese lehettem ennek a könyvnek, és hogy ide is feltehettem, az én napjaimat is színesebbé tette, az már biztos!

>!
Félcsi
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Antinovellás vagyok, mégis elolvastam, antinovellás vagyok, mégis tetszett. Volt néhány olyan történet a 21-ből, melyet nagyon szívesen továbbolvastam volna.
Íme a blogbejegyzésem róla: http://olvasnijo.blogger.hu/2014/01/18/kelemen-zoltan-e…

1 hozzászólás
>!
Sz_Timy
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

„Egy jó közepes. Van benne pár typo vagy helyesirási hiba, már nem emlékszem pontosan, rég kiolvastam. Érdekesek és egyben furák néhány novellák.”

>!
Kispál_Melinda
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

”Kedves Zoltán!
Immár sikerült elolvasnom a könyvedet. Most már megértettem a borító képét is. Személy szerint 2 novella fogott meg leginkább az Aranylap és a Kiéhezve című, nagyon tetszett a cselekménye, bár kicsit én a romantikus happy and-es végződésű irományokat kedvelem, de fantázia mindenképp van bennük. Nos ami még talán hiányzik nekem, a részletesség voltak helyzetek amikor többet vártam. Remélem nem sértő számodra. További sikereket neked, minden jót!”

>!
Gabriella_Gati
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

”…a kepzeletvilag valami eszmeletlen es ugy le tudod irni az egeszet, hogy az olvaso bele tudja kepzelni magat az esemenyekbe, maga elott latja tortenni a dolgokat.. Aki kedveli a mufajt imadja a konyvet… Ez nem az en mufajom szerintem (legtobbszor Stephen King-et olvasok ) de nagyon tehetseges vagy az irasod alapjan, ugyhogy csak igy tovabb… Amugy egy baratnom is beleolvasott a konyvbe, elolvasott egy-ket novellat es neki is tetszett ”

>!
WildWorld
Kelemen Zoltán: Első 21 novella

Szerettem volna én szeretni ezt a kötetet, de sajnos nem ment. Nagyon látszik rajta, hogy az író igencsak kezdő, és nem volt mellette egy jóérzésű szerkesztő sem, aki segített volna lecsiszolni az írását. A novellák többsége összecsapott, sokkal több történetet akar elmesélni, amennyire a terjedelem alapján képes, és így élvezhetetlenül tömör lesz a legtöbb. Ezt leszámítva tele vannak bájos logikai bakikkal is a történetek, és sajnálatos módon a karakterek se húzzák fel, mert a szereplők nem igazán élnek az oldalakon, az alap paramétereiken túl mást nem tudunk meg róluk. A párbeszédek életszerűtlenek, a leírások vontatottak… ez a kötet nagyjából semmilyen szempontból nem nevezhető jónak. Azt nem állítom, hogy Zoltán nem lesz majd ennél sokkal jobb író, de egyelőre még nem az, a debütálás korai volt.

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Ransom Riggs: A különlegesek regéi
Hestia Potter: Legendary – Lázadás
C. J. Redwine: Az árnyékkirálynő
Salman Rushdie: Luka és az élet tüze
Timothée de Fombelle: Perle könyve
Nyulász Péter: Ciprián
Böszörményi Gyula: Rúvel hegyi legenda
Shannon Hale: Ki a leggonoszabb a vidéken?
Tina Markus: Pircsi és a zombizűr
Elizabeth Lenhard: Minden, amit tudni kell Irmáról