A ​félrecsúszott nyakkendő 1 csillagozás

Juhász Gyula szerelmei
Kelecsényi László (szerk.): A félrecsúszott nyakkendő

Juhász Gyula szerelmei? Vajon indokolt a többes szám? Hiszen úgy tudjuk, a költőnek volt egy Annája, akit megismerése után állandóan megverselt, érte rajongott, s be nem teljesült szerelmük nem gyógyuló sebe meghatározta egész további költői pályáját. Pontosítsunk csak: az állandóan ismételt közhelyekre hallgató, mindig könnyen megtéveszthető általános vélekedés tartja így. Irodalom szakos diákok, műveltebb olvasók viszont már hallottak, ha nem is túl sokat egy bizonyos Júliáról, aki úgyszintén – finomabban fogalmazva – rányomta bélyegét a költő életművének egy fontos szakaszára. No de a többiek?…

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Szerelmes magyar írók Holnap

>!
Holnap, Budapest, 2003
344 oldal · ISBN: 9633465869

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

Hajnalcsillag>!
Kelecsényi László (szerk.): A félrecsúszott nyakkendő

Beleszerettem Juhász Gyulába. Eddig nem ismertem Őt ennyire… Most szeretném még jobban ismerni, tudni ki is volt Ő. Sokkal értékesebb volt, mint amennyire népszerű manapság sajnos. Eddig is nagy rajongója voltam a „Szerelmes magyar írok” sorozatnak, könyvtárból sorra hozom ki őket, de a Juhász Gyulát bemutatót biztosan megveszem, egyszerűen ebből kell egy saját példány, ami csak az enyém. Próbáltam elhúzni az olvasást, hogy tovább tartson, soha ne legyen vége, de másrészt meg sietni akartam, elolvasni, átérezni mindent… amit lehet.


Népszerű idézetek

>!

Szegény leány volt, színésznő, szerény szerepkörű, nemigen remélte, hogy valaha is primadonna sorba emelkedjék, és ami a legrosszabb, teljesen tudatában ennek a helyzetnek, sorsának.

Todor Manojlovics: Együtt a Holnap hajóján [részlet]

>!

Ilyen életviszonyok és az általuk elkerülhetetlenül előidézett szóbeszédek, pletykák nyomasztóan hatottak Anna amúgysem szerencsés, heves természetére. Mintha állandóan valami maró keserűség és csak nehezen visszafojtott, lappangó düh gyötörte volna. Majdnem mindig kedvetlenül, fájdalmas-dacosan nézett a világba és csak nagyritkán suhant el ajkai körül egy árva, tárgytalan mosoly.

Todor Manojlovics: Együtt a Holnap hajóján [részlet]

>!

A csalódás a legszebb álmot is megöli és utána a sivár valóság következik, amiben gyötrelmes a fölébredés.

122. oldal Juhász Gyula: Utolsó levél

>!

„Lévai tartózkodása idején – írja róla Féja itt – Tonhaiseréknál lakott, s 1957. december 27.-én fölkerestem özv. Jasszenovitsné, szül. Tonhaiser Arankát, hogy Juhász felől megkérdezzem. Aranka a régi Tonhaiser házban lakik a Ladányi u. 16. szám alatt, s abba a szobába vezetett, melyet Juhász Gyula bérelt valamikor. Szép, tágas szoba, két ablakkal az utcára. De maga a költő is beszélt nekem T. Arankáról utolsó találkozásunk alkalmával. Mint mondotta, beszédbe sem merészelt elegyedni akkor Arankával, aki ezért, ha meglátta, azonnal verni kezdte a zongorán a Szegény, szegény gyászvitézt. A lévai zongoraszó egyik versében is felcsillan.

50. oldal Péter László: Léván [részlet]

>!

A színpadon folyt a játék. Nem igen voltunk kíváncsiak a darabra, csak úgy unalomból ültünk be a színházba, nem volt újdonság számunkra (mindketten színházi kritikusok voltunk). Ekkor történt, hogy megjelent a színen – valami jelentéktelen szerepben – egy magas termetű, gyönyörű, szőke hajú és kék szemű fiatal leány; kissé molett volt, de ez jól állt neki.
Akkortájt került a színházhoz.
Juhász Gyula megfogta a karomat:
– Te, ki ez?
Én, mint fiatal újságíró, jól ismertem a színészek apraja-nagyját. Fitymálva mondtam:
– Sárvári Nusi, segédszínésznő.:

88. oldal Branyiczky Dezső: A váradi szép napok [részlet]

>!

Szenvedélyesen, lelkesülten, szinte átszellemülten, nem egyszer könnyes szemmel, fátyolozott hangon olvasta a verseket, mintha Anna is ott ülne mellette s hallaná.
Anna azonban sohasem ült Juhász Gyula mellett. Míg a remek Anna-versek születtek, ő mással szórakozott.

90, oldal Branyiczky Dezső: A váradi szép napok [részlet]

>!

Gyula egzaltált lénynek született, és ezt az örökös izgalmat táplálta külső csúnyaságának tudata. Szabó Dezső kíméletlen ecsettel festi le a külsejét, de nem hazudik. A sötét szövetruha loncsosan fityegett le Gyula zömök termetén. Cúgos cipője ritkán látott kenőcsöt. Nagy, széles szájából rendetlen, gondozatlan fogak virítottak. Orra tövében durva szemölcsök. Ha nevetett, száz éles ránc szaladt végig fakó, foltos arcán. Fehérneműi rojtosak, elviseltek voltak, ritkán váltotta őket. Nem volt-e érzéke a csínhoz és ápoltsághoz, vagy úgy vélte: úgyis hiába? Azért írom le ilyen részletességgel a külsejét, mert Anna nyíltan megmondta nekem, hogy emiatt képtelen közelebbre engedni magához.

109. oldal Hegedűs Nándor: Váradi emlékek [részlet]

>!

Fájt neki Anna és Annában ő maga, aki nem kellett a nőnek.

110. oldal Todor Manojlovics: Együtt a Holnap hajóján [részlet]

>!

Emlékeiben élt Anna, mint csillogó ködkép, mint visszaterő délibáb, de szívéből elszállt a tűz, és kialudt a vágy.

111. oldal Todor Manojlovics: Együtt a Holnap hajóján [részlet]

Hajnalcsillag>!

Juhász Gyula
Kilényinek, a kedves titkárnak

Túl minden kínon és halálon,
Feléd száll egy szó, a szavam,
Benne egy meghiúsult élet
Minden jósága, vágya van,

Hiába: meg nem válthat engem
Minden remény, hit, szeretet,
Talán a szörnyű végtelenben
Még találkozhatom veled?

1929

261. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Lukácsy Sándor – Kovács Ida (szerk.): Híres szerelmesek
Osztroluczky Sarolta: „Veszem a szót…”
Szabolcsi Miklós: Kemény a menny
Békés István: Petőfi nyomában
M. Pásztor József: József Attila műhelyei
Győri János: Áprily Lajos
Millok Éva: Fogoly a Vártoronyban
Kovalovszky Miklós: Léda: legenda és valóság
Keczán Mariann (szerk.): Szabó Magda Debrecene
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők 2.