Kockafiú 55 csillagozás

Keith Stuart: Kockafiú

Alex, a harmincas éveiben járó apa élete válságos időszakát éli: a felesége kirakja otthonról, elveszti az állását, és rádöbben, hogy nem érti nyolcéves autista fiát, Samet. Amíg a család együtt volt, a gyermek nevelése, annak minden nehézségével együtt a feleségre, Jodyra hárult, mivel a hiteltanácsadó Alex éjjel-nappal a megélhetésükért dolgozott. Most, hogy – még ha csak rövid időszakokra is – egyedül lehet gyermekével, kiderül, hogy nem nagyon találja hozzá az utat.
Alexnek át kell értékelnie a feleségéhez, a gyermekéhez, a saját családjához, a bátyja elvesztése okozta gyermekkori traumához és a munkához való viszonyát. A jég akkor törik meg, amikor Sam bevonja őt egy számítógépes játék, a Minecraft világába, amelyben a fiú otthonosan mozog.
A sok humorral megírt, megható történetet a szerző saját élete hitelesíti: Keith Stuart a The Guardian számítógépes játékokkal foglalkozó szakújságírója, és a kisebbik fiánál néhány éve autizmust diagnosztizáltak.

Eredeti mű: Keith Stuart: A Boy Made of Blocks

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Kossuth, Budapest, 2018
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630988377 · Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna
>!
Kossuth, Budapest, 2018
464 oldal · ISBN: 9789630987806 · Fordította: Nagy Mónika Zsuzsanna

Enciklopédia 11

Helyszínek népszerűség szerint

repülőtér


Kedvencelte 12

Most olvassa 4

Várólistára tette 82

Kívánságlistára tette 75


Kiemelt értékelések

>!
KönyvParfé
Keith Stuart: Kockafiú

A könyvben elég hamar kiderül, hogy Sam nem olyan, mint a többi srác az iskolában, ugyanis egészen másképp látja a világot. Különleges gyerek, akinek mindennél nagyobb szüksége van a megszokott dolgokra, a pontos napirendre. Egy-egy utazást mérnöki pontossággal előre meg kell tervezniük, és a szülőknek végtelen számú kérdést kell megválaszolniuk újra és újra, ha valami esetleg nem a terv szerint alakul. A nem várt akadályokat képtelen elviselni, a tömeg és a hangzavar szintén félelemmel tölti el, ezért egy hatalmas fülhallgatóval próbálja kizárni a zajokat.
Keith Stuart arra próbálja rávezetni az olvasókat, hogy az élet nagyon sok akadályt gördít a más, eltérő gondolkodású emberek elé, de minden olyan dolog, amely segít megérteni őket, és segít kicsit közelebb kerülni hozzájuk, az egyszerűen fantasztikus.
Ezért is tartom piszkosul jó ötletnek, hogy a regényben a Minecraft lett ez a bizonyos kapocs. Ezt a játékot csak felületesen ismerem, de azt látom, hogy a 6-12 éves gyerekek mennyire bezsonganak tőle.
A Minecraft egy olyan játék, amely egyszerű szabályokon alapul. Itt nem történnek váratlan események, hiszen ha Sam úgy akarja, akkor épít egy kastélyt, vagy felfedezi a környéket a játékban használj figurájával. Ha nem akarja, nincsenek meglepetések. Ezért érzi magát otthonosan ebben a kockavilágban, hiszen itt végre saját maga irányíthat és ettől magabiztos lesz.
Bővebben: https://konyvparfe.blog.hu/2018/08/04/keith_stuart_kock…

10 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Keith Stuart: Kockafiú

@KönyvParfé -nak tartozom nagy-nagy köszönettel, amiért nyomatékosan felhívta a figyelmemet erre a könyvre, miszerint biztos, hogy nekem is tetszeni fog. Nem is árulok zsákbamacskát, rögtön meg is mondom már itt az elején, hogy igaza volt, nagyon-nagyon tetszett a könyv, be is került a kedvenceim közé.

A fiúk is beleolvasgattak és amikor meglátták, hogy a Minecraft milyen nagy szerepet kap benne, a lelkemre kötötték, hogy mindenképpen nézzem meg, ahogyan a Minecrafton játszanak, és milyen világot alakítottak ki maguknak.

Egy nagyon szívmelengető történet a szeretetről, kitartásról, újrakezdésről, családról, barátságról, autizmusról. Sokat nevettem, együttéreztem, mérgelődtem és néhol bizony sírtam is. Nagyszerű történet, remek szereplőkkel.

Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/10/keith-stuart-kock…

2 hozzászólás
>!
meseanyu MP
Keith Stuart: Kockafiú

Nick Hornby regényeire emlékeztetett, és ez nagyon jó, mert ő az egyik kedvencem. A középosztály nagy problémái jelennek meg, amelyekkel tudok azonosulni, mert ez az én életem is, ismerem az autizmust, a számítógépes játékokat, a bölcsészek útkeresését, egy házasság nehézségeit, és még sorolhatnám. Keith Stuart jól mixeli ezeket az elemeket, remek stílusban tálalja, hol viccesen, hol szívhez szólóan, úgyhogy remélem, írni fog még nekem sok könyvet.

>!
Chöpp 
Keith Stuart: Kockafiú

Eleinte kissé idegesített Alex, a főszereplő, aki észrevétlenül kivonulva saját családja életéből, hipp-hopp, kirekesztve és döntés elé állítva találja magát: változol, és változtatsz, vagy agyő! Viszonylag hosszú időmbe került, mire türelmesebb és elfogadóbb lettem vele. A nagyon nagy bajom az volt vele, hogy remek feleségét és autista kisfiát magára hagyta. Úgy éreztem, én bármi történjen, ezt soha nem tudnám megtenni. Aztán ahogy a történet lassan hömpölygött előre, rájöttem, hogy sohasem ítélhetek meg egy ilyen nehéz helyzetben levő embert, mint Alex. Mert én sohasem éreztem kétségbeesést, mert nem bírom megnyugtatni a tömegtől, zajoktól rettegő, üvöltő gyerekemet. Nem éltem át azt a fáradt csüggedtséget, amikor nem a megfelelő méretű kockára vágott zöldség sokadjára a falon végzi tápláló vacsora helyett. Úgyhogy semmi jogom sincs megítélni valakit, aki ezeket naponta többször is megélte és végig szenvedte.
Ez után a fordulat után már nagy élvezettel olvastam tovább és szurkoltam a legoptimálisabb végkifejletért. Elégedett voltam vele. Soha rosszabb aspergeres idillt!

>!
csucsorka P
Keith Stuart: Kockafiú

Nagyon-nagyon fontos könyv, amiben végre valahára nincs idealizálva az autizmus, hanem a maga kőkemény valóságában van bemutatva, méghozzá egy amúgy sem rózsás helyzetű apuka szemszögéből – akinek az elbeszélő stílusa leginkább Mark Watney-re emlékeztetett, aminek köszönhetően minden egyes pillanatát szívből imádtam.
A 460 oldalt egy sorral sem kurtítanám.

Örök hálám Ivinek, aki felhívta rá a figyelmem (és kölcsön is adta a könyvet). Aztán most miattam is elolvassák mások és a világ szépen lassan egy nagy láncmesévé válik, aminek a végén mindenki olvasta a Kockafiút. Te jössz. Add tovább!

9 hozzászólás
>!
kratas P
Keith Stuart: Kockafiú

Gyönyörű történet, pedig eleinte nem hittem benne.
Aggódtam, hogy arról fog szólni, hogy mennyi gonddal jár egy autista gyerek nevelése, hogy másról sem lesz szó, mint arról, hogy egyik orvostól a másikig szaladgálnak vele a szülők, állandó problémázással, hogy mit is tegyenek.
Ezzel szemben ez a könyv egy fiú férfivá éréséről szól, de jelen esetben nem a gyerekéről, hanem az apukáéról. Néhol dühítő pillanatokkal (igen, meg tudom érteni Jodyt, hogy kirakta a szűrét), tele önsajnálattal, de a barátok és a család támogatásával folyamatos lelki fejlődéssel is. És Sam, aki a legtöbbet adja ahhoz, hogy az apja végre felnőjön és megküzdjön a démonaival. A fő- és mellékszereplők mind nagyon a szívemhez nőttek, egyedül igazán Emma vonalát tartottam kicsit feleslegesnek, de a végső lezáráshoz az is kellett :)

2 hozzászólás
>!
K_A_Hikari 
Keith Stuart: Kockafiú

" – Papa, mi egy csapat vagyunk – jelenti ki Sam.
– Igen, egy csapat vagyunk. Bátor kalandorcsapat."

Összességében azt kell mondanom, hogy egy nagyon pozitív olvasmányélményt kaptam a könyvtől. Féltem tőle, hogy a PS játék ismeretének hiányában kevésbé lesz élvezhető, de nem így lett, sőt; talán a játék jeleneteit élveztem az egyik legjobban.
Sok minden van ebben a könyvben a kockafiún kívül: emberi kapcsolatok, megbocsájtás, továbblépés, szeretet. Olyan dolgok, amik túlmutatnak az autizmuson, ám ha nem lenne ez az állapot, talán a szereplők fele még mindig nem tudna túllátni a saját problémáján.
És valóban: az online és a valódi élet is kaland; ha elég bátorság van bennünk belevágni.

Bővebben:
http://irasaimtarhaza.blogspot.hu/2018/05/keith-stuart-…

2 hozzászólás
>!
fülcimpa
Keith Stuart: Kockafiú

Szívbemarkoló minden apró történt szál, és ezt összeadva igazi érzelmi sokk bombát kapunk, amire jelenleg igen nagy szükségem volt, főleg azért is mert gyerekekkel foglalkozom, és íme, ha nem értem meg a viselkedésüket, a tetteiket, netán a képességüket, bármennyire is aktívan teszek meg dolgokat a fejlesztésért, hát igen mélyen magamba fogok nézni, a lehető legmélyebben. És igen. Igazolás: szeretettel. Máshogy nem lehet, nem éri meg.

>!
Boritek70 P
Keith Stuart: Kockafiú

Sokkal többet kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam. Főhősünk, Alex, szétesni látszó életébe egy számítógépes játék hoz esélyt, hogy kapcsolatot építhessen a külvilágot gyakran kizáró autista fiával, és újra megtalálja önmagát. Túl kell lépnie a gyerekkora óta kísértő önmarcangoláson, és felnőttként kell szembenéznie az édesanyjával, és húgával való kapcsolatával is. Olvasva ezt a könyvet, elgondolkodtam, hányszor morgok a gyerekeimmel olyan dolgok miatt, amik eltörpülnek a Samhez hasonló betegséggel küzdő családok problémái mellett. Hány kapcsolatot dobunk el, ha úgy érezzük, nem működik, ahelyett, hogy megpróbálnánk helyrehozni! Örülök, hogy Alexék megpróbálták :).

>!
Idiocry
Keith Stuart: Kockafiú

Ez a könyv nagyon életszagú, hiszen a szerzőnek is van egy autista fia, személyes tapasztalatokból merített ami néha vicces, szomorú, elgondolkodtató és megható volt. Nem lehet egyszerű ezzel együtt élni, sem a benne, sem a körülöttük élő embereknek, fogalmam sincs én mit tettem volna bizonyos helyzetekben. Ráadásként még az apának is volt egy terhe illetve fóbiája amin folyamatosan át kellett lépnie ha normális életet akart és ha meg akarta tartani a családját. A Minecraft egy nagyon jól eltalált ötlet volt, de nekem pont emiatt volt egy kis hatásvadász íze célzok itt a bajnokságra ahol aztán tényleg lehetett elővenni a zsepiket. Viszont tetszett az apa szemszöge, mert ritkán olvasok ebből a nézőpontból és szépen végig lehet követni a fejlődését és az érzéseit a fia felé. Szerintem ez egy nagyon jó könyv, gyerek és felnőtt kezébe egyaránt való.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Menni fog. Ahogy Darth Vader mondta, ez a sorsod.

454. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Darth Vader
1 hozzászólás
>!
Chöpp 

Egy időnként fékezhetetlen gyermek édesapjaként gyorsan megtanultam a rendkívül vidám leckét, hogy az emberek imádnak ítélkezni. Vagy élvezettel osztják az észt a nyilván tökéletes életük fedezékéből.

25. oldal

>!
Chöpp 

Van egy titok a gyász körül. Igazából nyílt titok, mert aki már átélte, tudja, hogy így van, de attól még titok. A gyász sosem múlik el. Az idő nem gyógyítja be. Teljesen soha. Egy idő elteltével – pár hónap, talán pár év után – a gyász behúzódik az elme legsötétebb zugába, de továbbra is ott ólálkodik megfoghatatlanul. Bármit is teszünk vagy érzünk, mindenbe beszivárog; és olyankor bukkan fel, amikor egyáltalán nem számítunk rá. Álmunkban kísért.

211. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyász
>!
Chöpp 

Az életben a biztonság puszta illúzió.

95. oldal

Kapcsolódó szócikkek: biztonság
>!
Chöpp 

Csinálj valamit! Változtass a dolgokon! Vedd a kezedbe az irányítást!

105. oldal

1 hozzászólás
>!
dianna76 P

Kezdő szülőként nagy vágyakat dédelgetünk a gyerekeinkkel kapcsolatban: legyen sikeres, népszerű, zseniális. Aztán ahogy múlnak az évek, ezek az igények valami jóval mélyebb vággyá alakulnak. Legyen boldog.

459-460. oldal

>!
Chöpp 

Talán attól jó egy szülő, ha tud improvizálni, és képes a spontaneitásra. Talán attól, hogy őszintén együtt tud lenni a gyerekével.

370. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szülő
>!
Bea_Könyvutca P

Amikor nekilátunk szétszálazni a szociális hálózatunkat, rájövünk hány olyan kapcsolatunk van, amit csak a megszokás működtet. Akikkel minden érintkezés egy kaptafára megy: megkérdezzük, hogy telt a napjuk, nevetünk a szánalmas vicceiken, és a végén megjegyezzük, hogy gyakrabban kéne találkozunk. De belül a legtöbbször pontosan tudjuk, hogy szar az egész. Csak egy tánc, afféle társas tikk.

41. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

– Az emberek is formák és színek. Nem tudják, pedig azok.

316. oldal

>!
Bea_Könyvutca P

"Legyen spontán, bízzon az érzéseiben, mondjon igent az életre!' Nem is tűnik olyan őrültségnek.

358. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Graeme Simsion: A Rosie projekt
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
Leiner Laura: Ég veled
Susan Elizabeth Phillips: Apafogó
Rita Falk: Sertésfej al dente
J. K. Smith: Szerelem hirdetésre
Vi Keeland – Penelope Ward: Nagyképű öltönyös
Anne Ostby: Boldogságforgácsok
Laura Dave: A válás ünnepe
Charles Dickens: Karácsonyi ének