Nevermore (Supernatural 1.) 31 csillagozás

Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Twenty-two ​years ago, Sam and Dean Winchester lost their mother to a mysterious and demonic supernatural force. In the years after, their father, John, taught them about the paranormal evil that lives in the dark corners and on the back roads of America…and he taught them how to kill it.

Sam and Dean have hit New York City to check out a local rocker's haunted house. But before they can figure out why a lovesick banshee in an ’80s heavy-metal T-shirt is wailing in the bedroom, a far more macabre crime catches their attention. Not far from the house, two university students were beaten to death by a strange assailant. A murder that's bizarre even by New York City standards, it's the latest in a line of killings that the brothers soon suspect are based on the creepy stories of legendary writer Edgar Allan Poe.

Their investigation leads them to the center of one of Poe's horror classics, face-to-face with their most terrifying foe yet. And if Sam and Dean don't… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
HarperCollins, London, 2009
336 oldal · ASIN: B001E70RQ0
>!
HarperCollins, New York, 2009
226 oldal · ISBN: 9780061875809
>!
Titan Books, London, 2008
318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781845769451

1 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Dean Winchester · Sam Winchester


Kedvencelte 3

Most olvassa 6

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

LittleStar>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Tyűű nem is tudok hirtelen mit írni a könyvről. Az biztos, hogy borzasztó elfogult vagyok, mert imádom a sorozatot és meglepő (hahaha :D) de a könyvet is nagyon nagyon!!! :)
A két testvér közül nekem mindig is Sam volt a szívem csücske, ez továbbra is megmaradt, viszont Deant is imádom, a maga butaságaival meg beszólásaival <3 Bőven azt kaptam, amit vártam! Sőt! Még többet is! :) Sosem gondoltam volna, hogy John és Sam között milyen egyezkedések voltak az egyetemet illetően. :D Komolyan hihetetlen jó volt a könyv! Nem untam egy percig sem *-* A szokásos humor, kaland, izgalom, borzongás és beszólógatások. :D Imádom 5*

26 hozzászólás
Viktória_Erdei P>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

A karakterek valósághűek voltak, vagyis Dean és Sam ugyanúgy vitatkoztak, mint a sorozatban. A zenék hűek tükrözik Deant. A nyomozás lehetett volna jobb is, de ettől függetlenül tetszett.

Röfipingvin P>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Teljesen hozza a sorozat hangulatát spoiler, szóval van, hogy ennyi elég is, hogy jól szórakozzon az ember. Egyébként majdhogynem autentikusnak mondanám történetet, pláne evvel a Poe-szállal. spoiler

2 hozzászólás
Slezihr>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Kicsit féltem ettől a könyvtől, elsősorban azért, mert angol nyelvű. Aztán az első fejezetek után rájöttem, hogy fölösleges azon aggódnom, hogy egy-két mondatot nem értek, mert a történet lényege így is átjött. :D Sokszor nem tudtam elvonatkoztatni a sorozattól, pedig lehet hogy néha jobb lett volna. A nyomozások tetszettek, bár a szellemeset kicsit lezáratlannak éreztem. Ami kicsit sok volt a könyvben talán az, hogy nagyon sokszor meg lett említve, hogy Dean milyen zenét hallgat. Aki ismeri a sorozatot, az szerintem eddig is tudta, aki meg nem, annak is elég párszor megemlíteni. Nagyon tetszett, egyszer majd a többire is sort kerítek. :)

Banditaa P>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Teljesen rendben volt, a karakterek hitelesek voltak, még ha az író néha túlzásba is vitte a dolgot (pl. ha Dean zenei ízlésével kapcsolatosan nincs minden ötödik oldalon valami megjegyzés, akkor is elhiszem, hogy ez a Dean, az a Dean a sorozatból). A történetek is egész pofásak, a szellemes szál talán kicsit gyenge, de az Edgar Allan Poet feltámasztani szándékozó őrült gyilkos rendben volt.
Így jó pár év(ad) távlatából visszaolvasni a fiúk elmélkedését arról, hogy milyen lehet a pokol és hogy van-e mennyország… hát, fájt, na.

ECTO_1>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Hát nem is tudom hol kezdjem… Ugyebár elkezdtem nézni még anno a sorozatot és nem tudtam abbahagyni (azóta sem) és gondoltam, hogy ez kell nekem könyvben is! :) Meg kell mondanom őszintén, hogy egy cseppet sem csalódtam az írott Sam-Dean kalandokban, sőt! Egy kicsit még jobban is tetszett, mint a film. A karakterek remekül meg vannak írva, a sztori fordulatos és nem hiányzik a borzongás faktor sem. Nekem bejött, jöhet a többi :)

9 hozzászólás
Ri_ver>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Nagyon szeretem a sorozatot, úgyhogy nagy elvárásokkal mentem neki ennek a könyvnek, de lehet nem kellett volna… Nem volt rossz, egy kis szódával elment, de vannak hibái. Sam és Dean karaktere nekem nagyon kisarkított, szerintem nagyon rá akartak menni, hogy karakterhűek legyenek, és talán pont ezért nem lettek azok. Dean leginkább, Sam még úgy-ahogy rendben volt. A történettel nem lett volna baj, de túl hosszú a felvezetés, nekem körülbelül az első 320 oldalig tartott, és az utolsó 30 oldalba zárták le mind a két ügyet, a felvezetésben pedig nem sok minden történt.
Voltak benne jó pillanatok is, amikor megnevettetett, de igazából nekem nem adta vissza a sorozat hangulatát.
És könyörgöm. Ha valami olyanról írok, amiben már játszanak színészek, akkor a leírásnál ne írjam oda Jensen nagy zöld szemeire, hogy kékek :'D ezen nagyon kiakadtam…

Coralie>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

10 éve vagyok a Supernatural rajongója, azt hiszem ez mindent elmond. Mai napig a legjobb sorozatnak tartom, még ha voltak benne gyengébb évadok, akkor is. Ennek ellenére valahogy a könyvek és én eddig elkerültük egymást, így meglepődtem, amikor két hete rájuk bukkantam. Természetesen egyből olvasnom kellett.
A karaktereket jól sikerült megjeleníteni, minden pillanatban magam előtt láttam őket, hallottam a hangjukat, és jókat nevettem a szokásos beszólásokon és egymás módszeres heccelésén! Néha viszont kicsit túltolta az író az egyes jellemvonásokat, pl. a rengeteg zene felsorolása, Dean bosszankodása a városi vezetés miatt stb. Elég lett volna csak néha elsütni, hogy értsük a lényeget. Maga a történet sajnos kiszámítható, és nekem hiányzott a Poe ügy kapcsán az igazi természetfeletti. McBain karaktere viszont tetszett, főleg ahogy Deanhez viszonyult. :D Sam nagyon szimpatikus írott formában, pedig alapból Dean a kedvencem.

UI: Elolvastam a második kötetet is. Az jobban tetszett, szóval ha ez nem jön be valakinek, ne adja fel, olvassa el azt is! ;)

Near>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Bevallom, őrülten féltem ettől a könyvtől. Részben azért, hogy mennyire fogom érteni azt olvastam, hogy ennek a legnehezebb a nyelvezete, részben azért, hogy mennyire illik a sorozatba, meglesz-e az a varázs.
Hát meglett. Imádtam. Az első szótól az utolsóig. Dean és Sam piszkálódásait, a fura figurákat, akikkel találkoznak, az egész Poe vonatkozást, mindent!
Azt hiszem, kisebb vagyon lesz, mire megszerzem a többi tizenegy részt, de ide vele!
_ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _
Újraolvasás. Még mindig tetszik és még mindig pont úgy tudok nevetni egy-egy poénon, mint első alkalommal. A különbség, hogy feltűnnek olyan apróságok, amik eddig nem. Olyan összefüggések, vagy érdekes semmiségek, amik fölött eddig elsiklottam. Lehet lesz harmadik újraolvasás egyszer? Hmhm.

Saku28>!
Keith R. A. DeCandido: Nevermore

Nem igazán vagyok az a tipikus rajongó, már olyan szempontból, hogy amit nagyon szeretek nem is kifejezetten elfogult vagyok vele szemben, hanem borzalmasan kritikus. Kicsit mintha személyesen érintene… és talán az is közrejátszik, hogy mostanában tért vissza igazán a rajongásom (a 12. évad második felével), viszont egyszer már lefutottam ezeket a köröket, jó 5-6 éve. Egy rajz miatt tegnap pont megnéztem, hogy ennek a tetőpontja, nagyjából ’14 őszére datálható. Úgyhogy nem most találkoztam először Sammy és Dean karakterével, milliónyi olvasott cikk, fanfic és írott történet van a hátam mögött… és őszintén, nem volt ez rossz, de esküszöm olvastam kiforrottabb fanficet.
Igazából, ami nagyon tetszett azok főleg az apróságok. Persze Poe hangulatban tök jól illik a 2. évad még kezdeti, ijesztgetősebb hangulatához, de valahogy most ez nekem nem működött annyira… vagy csak amennyire beleszerettem Poe-ba irodalmon, annyira kezdek megcsömörleni, hogy mindenki őt húzza elő a kalapból, ha „gótikus horror” hangulatot akar teremteni. Kevés volt ahhoz, hogy igazán tetsszen, ugyan akkor tényleg lépten-nyomon belebotlani és kicsit kezd túltengésem lenni.
Tetszett a régi, „on the road” hangulat, a nomád életmód, ami szerintem a sava-borsa volt az első évadoknak… és meglepő, de most jöttem rá mennyire hiányoznak a régi, ijesztő templomok?? X'D
Tetszett, hogy nem egy szalon indultunk el, mert nem éreztem önmagában erősnek egyiket sem, de így a kettő kellően kitöltötte a fiúk életét.
Tetszett, hogy amolyan ki nem adott epizódként két létező epizód közé van becsúsztatva, és bár baromi rég láttam a 2. évadot, emlékeim szerint jól beleilleszkedik. De mindenekfölött, az örök-örök kedvenc elemem – és ez sok mindent elmond rólam – az volt, amikor Sam morogva furikázott körbe-körbe az Impalával, mert azzal a böhöm nagy kocsival lehetetlen parkolni. XD Imádom ezeket a kis realista, vicces elemeket és ez tökéletesen beleillett abba a képbe, amiért megszerettem az egészet: mert akármilyen legendás a sztori, szól akármilyen hősökről, ezektől az elemektől emberi lesz. Igazából, ha ezt az apróságot nem kapom meg az elején, talán nem is folytatom, hiába SupNat vagy sem…
Merthogy ez nyújtva van, mint a rétestészta. Nagyon. Nem mondom, hogy epizódoknál nem fordult elő, hogy az első fele csak nyomozás és a tetőpont közel az utolsó 10 perc… de az egy 40-45 perces epizód, rosszabb esetben is 25 perc „nem történt semmi” felvezetővel – egy könyv ezt nem engedheti meg magának, mert egy átlag olvasó, aki mondjuk egyéb elfoglaltságai miatt egy hétig olvassa, 3 napig csak a „nem történt semmin” próbál átevickélni és szenvedni fog, unni fogja, esetleg le is teszi.
A zeneválasztás klasszikus volt, de nekem szintén nem jött át olvasva. Tudom, zenét baromi nehéz olvasva átadni (valamikor még a magyar fanficek hajnalán divat volt egy-egy fejezethez vagy jelenethez dalt párosítani és jelezni, hogy ezt hallgasd olvasás közben- na nekem még az sem jött be, mert általában más volt az üteme az olvasásomnak), viszont egy valag klasszikus rock dalcím felsorolás ismételten nagyon messze áll az aláfestő zenétől.
Angolul nézem a sorozatot, így nagyjából a fiúk hangja és beszédmódja a fülemben csengett… viszont nekem ez szintén túl – mű – macsó lett.Főleg Dean, jaj. Elhiszem, hogy amerikaiként megvan a szleng, összemondanak mondatokat, viszont leírva ez nekem szintén nem működött. Innen látszik, hogy Jensen baromi jól tudja úgy játszani Deant, hogy ne egy képentörlendő fuckb*y legyen belőle… ebben a részben nekem Dean már az irritáló határát súrolta, ami nagyon nagy szó, mert Deant mindig is ismerősebb karakternek éreztem magamhoz, mint Sammyt. Kettejük konfliktusai, csipkelődései szépen hozták a megszokott és kedvelt formát, de hiányzott belőlük az élet… (nem fogok bevágni semmi szellemes poént, oke?… szellemes… érted, ha-ha-ha, hogy az istenbe nem bannoltak még ezek miatt jaj). A családi dráma viszont tényleg le a kalappal, azok az összekülönbözős jelenetek, amikor Sammy Johnról és az egyetemről beszél… ötös. Csillagos ötös. Maga a történet is baromi jól illeszkedik a képbe, tetszett eleve az egész leírása… és jujj, azért ez kellemes tőrdöfés volt Deannek (nem hiába mondom, hogy Dean első szülött fiúként inkább Mary, Sammy meg jobban hasonlít Johnra, mint szeretne, meg mint Dean szeretne).

Egyértelmű, hogy önmagában ez a könyv nem könyv. A sorozat nagy rajongóinak íródott, nem az átlag olvasónak, mert aki nem szerette meg Samet és Deant, az biztos, hogy ez alapján nem fogja. Unni fogja, sok mindent nem fog érteni… és amúgy a sztori magában nem állja meg a helyét, mert elég gyenguska. Kiegészítő könyvként azonban egészen olvasható. Nem fogja megváltani a világot, igazán nem adott hozzá a sorozat sztorijához, de filler epizódnak teljesen oké volt, a hibáival együtt. Nem kiemelkedő, de egyszer olvasós. Jó volt kicsit elmerülni az eredeti évadok hangulatában, hiányzott már. Tény, hogy teljesen más élmény volt eddig húzni, időhosszilag majdnem a fiúkkal együtt letölteni a nyomozás idejét… kevésbé pörgős, de sokkal realisztikusabb volt, na.
Nem bántam meg, hogy elolvastam (már csak sztori írásilag is tanultam belőle), de nem hiszem hogy rögtön ezzel a sorozattal folytatom majd az olvasmányaimat.


Népszerű idézetek

Near>!

He loved his brother more than anything in the world – expect maybe the Impala

62. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Chevy Impala '67
Coralie>!

Sam didn’t have the same attachment Dean did to the black 1967 Chevrolet Impala, the family car their father had passed on to Dean. (Then again, Sam sometimes thought he didn’t have the same attachment to his late girlfriend Jessica that Dean had to the Impala.)

Kapcsolódó szócikkek: Sam Winchester
Coralie>!

With a chuckle of his own, Dean slid the key into the ignition. A grin spread on his face as the Impala hummed to life.
“Hear that engine purr.”
Squirming in the passenger seat, Sam thought, I swear to God, if he starts petting the dashboard again, I’m walking to New York.

Kapcsolódó szócikkek: Dean Winchester · Sam Winchester
Viktória_Erdei P>!

„Christ, Dean, do not apologize! Hell, you've made my week. Trust me, I'm gonna dine out on this with my girlfriends for a year. You know how long it's been since someone even half as hot as you hit on my fat ass?”
„Jennifer,” Dean said, „of all the words I would use to describe your ass, 'fat' is the absolute last one.”
„Thank you.”

12. fejezet

Viktória_Erdei P>!

„You be tellin' those news people, it was Omar that done help you. Ain't no last name, though, 'cause that be my slave name that the right gave me, and they got no right to be doin' that to my rights, you feel me?”
„Absolutely, Omar. We'll tell the news people you helped us catch the killer that the cops couldn't.”
Omar nodded so fast Dean thought his head would fall off. „Damn right. Damn cops. Damn straight, those damn cops couldn't find no damn nothin'.”
„Thank you, Omar. We really appreciate it.”

14. fejezet

Near>!

The fear never dies, never goes away, never leaves, no matter how many times you put on the brave face, no matter how many times you lie to people that everything will be okay, no matter how often you tell people that you'll fix it, no matter how close you come to dying or being cought or being put away forever, and then you won't be able to protect anyone ever again…

67. oldal

Near>!

Screw the handgun law, if someone's messing with my brother.

217-218. oldal

Near>!

„Okay – ow.”
„You all right, man?”
„No, I'm not freakin' all right, some spirit bitch just hit me in the back of the head with a priceless concert poster!”

199. oldal

Coralie>!

Amazed Dean even had to ask, Sam said, “You had Led Zeppelin II in the tape deck. I know better than to try to hold an intelligent conversation with you when ‘Whole Lotta Love’ is playing.”
Dean opened his mouth, closed it, then opened it again. “Yeah, okay, fair enough.”

Coralie>!

Under no circumstances did Sam ever want to hear the end of any sentence of Dean’s that began with the words “Remember that girl.”


A sorozat következő kötete

Supernatural sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Dan Wells: Over Your Dead Body
Susan Ee: World After
Kendare Blake: Anna Dressed in Blood
Justin Cronin: The Passage
Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
Neil Gaiman: American Gods
Stephen King – Owen King: Sleeping Beauties
Anne Rice: The Vampire Lestat
Chuck Wendig: Blackbirds
Neil Gaiman: The Graveyard Book