Alien: ​Isolation – Izoláció 64 csillagozás

Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Végre megérkezett a nagy sikerű ALIEN: ISOLATION videojáték hivatalos regényváltozata!

Amanda Ripley élete sosem volt könnyű… Szülei a szegénység peremén vergődtek, így édesanyja, Ellen Ripley kénytelen különböző, nem éppen veszélytelen munkákra szerződni, míg végül a Nostromo kereskedelmi teherhajó fedélzetére kerül. A mélyűri hajó eltűnését követően Amanda immár felnőttként egyetlen dologra összpontosít: kideríteni, mi is történt Ellen Ripleyvel?
Küldetése során megjárja az ismert világ legmélyebb bugyrait, ahol nem sok mindenkiben bízhat az ember. S amikor már úgy érezi, olyan mélyre zuhant, mint még soha, felragyog előtte egy új reménysugár, amit követve elutazik a távoli Szevasztopol-állomásra, hogy végre választ kapjon kérdéseire. Ám az állomás romokban áll, folyosóin a halál ólálkodik, méghozzá a legrettenetesebb idegen élőlény formájában, amit Amanda valaha is el tudott képzelni…

>!
Szukits, Szeged, 2020
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634976134 · Fordította: Szántai Zsolt

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Amanda Ripley-McClaren · Zula Hendricks


Kedvencelte 3

Most olvassa 1

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Razor P>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Utoljára még a veszprémi éveim alatt olvastam Alien-regényt – a nem is rossz Árnyékhajszát –, az pedig nem most volt, ideje volt már újra elmerülnöm a savas vérű xenomorphok világában. Az Izoláció jó beugrónak tűnt. Aztán elkezdtek szembejönni a molyok értékelései és már közel sem tűnt olyan rózsásnak a helyzet.
Sajnos nekem is csatlakoznom kell a fanyalgók táborához. Effajta túlélőhorror játékot, ahol nem igazán az akción van a hangsúly – legalábbis ahogy a videókból láttam, Amanda sokszor csak bújkálni tud az idegen elől –, nehéz regényként visszaadni. A regény legeleje, amikor az Anesidora a Nostromo jelét követve leszáll az LV-426-ra, teljesen jó volt, hozta az Alien hangulatot. Még az út a Szevasztopolra is hangulatos volt, de onnét, hogy Amanda bejutott az állomásra, eléggé faék játékadaptáció volt, a menj ide, hozd el, nyomd meg kategóriából. Az ajtóhekkelésnél már csak a „nyomd meg az X-et” hiányzott… A történet ráadásul csak nyomokban tartalmazott xenókat, ezért az Amanda múltját bemutató részek sokszor érdekesebbek voltak, mint ahol a történet lényegi része lett volna.
Egynek azért jó volt, de túl sokat nem szabad tőle várni.

>!
Szukits, Szeged, 2020
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634976134 · Fordította: Szántai Zsolt
38 hozzászólás
fekiyeti79 P>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Nagy érdeklődéssel vártam ezt a regényt, mert roppant kíváncsi voltam, hogy az egyik – ha nem A – legjobb túlélőhorror-játékot miképp lehet ilyen formára adaptálni. Azt a játékot, aminek a története igazából elhanyagolható, a lényeg az atmoszférán, a hangulaton van; a leleményességen, a lopakodáson, a túlélésen.
Ahol ha futsz, ha zajt csapsz, akkor neked sanyi, mert OTT A SZÖRNY! (Egyébként az idegen komplett hülye, mert el lehet bújni előle, el lehet terelni a figyelmét vicces* hangkeltő eszközzel, meg ilyenek, de ha egyszer rád állt, akkor nincs esélyed… no mindegy.)
Szóval, ha a játékból magát a játékmenetet levesszük – ami a lelke az egésznek –, akkor megkapjuk ennek a regénynek kb a harmadát. Ugyanis a könyv túlnyomó részt a két Ripley (Amanda és kisebb mértékben Ellen) múltjáról szól, ami a tényleges cselekmény, az nincs túlspilázva; gyakorlatilag az átvezető animációk vannak írott formára átültetve, meg-megszakítva jópár – a játékban is fellelhető – naplóbejegyzéssel, e-maillel, amiket nagyrészt a Sevastopol űrállomás alkalmazottai írtak. Alieneket nyomokban tartalmaz a sztori, mikor feltűnnek, akkor sem túl izgalmas a fellépésük, nincs bennük az a félelemkeltés, ami alapból a sajátosságuk.
Ezek alapján azt kell mondanom, a regény nem jó!
Ellenben érdekes (Ellen-ben, muhahaha :D). Akik szeretnének egy kicsit többet megtudni a híres Ellen Ripley lányáról, azok bátran kézbe vehetik, viszont alien-regényként harmat gyenge. Sokkal inkább ajánlott a játék MELLÉ olvasni, kiegészítésként, de aki izgalmakra és félelemre vágyik, az játsszon(!) az Isolationnel (természetesen sötétben, headsettel *ördögi vigyor*).

*Jót röhögtem anno, amikor az egyik összetákolt kis hangládát eldobva, az elkezdte játszani az Űrgolyhók emlékezetes bárjelenetéből ismert dalt link (speciálisan). :D

9 hozzászólás
Popovicsp87 P>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Az Alien: Izoláció olvasása közben többször eszembe jutottak a Dead Space és a Bioshock című számítógépes játékok.

A Szevasztopol állomás környezete, az elszabadult Melós Joe androidok nagyon adták a hangulatot. Sajnos azonban ez egy Alien regény, ezért a xenóknak is szerepelniük kellett, akik nem csinálnak SEMMIT! Párszor felbukkannak, akár egy videójátékban, de érdemi akciót ritkán kaptam tőlük. Az állomás személyzete és az androidok sokkal nagyobb parafaktorral rendelkeztek.

Egy-két fejezet után bepillantást nyerhetünk Amanda múltjába, ami nem lett volna rossz ötlet, de a vége felé nagyon kiszámíthatóan kerülnek elő és mindig olyan részt szakítanak meg, ami sokkal érdekesebb, mint a visszaemlékezés. Ráadásul nagyon bénán oldották meg őket és oldalakat vesznek el. Ha ezek a részek időrendben lettek volna, sokkal jobban működtek volna, és Amanda kapcsolataira is más szemmel nézek.

A fejezetek végén sok helyen olvasható pár email, memó a Szevasztopol legénységétől. Ez nem lenne rossz ötlet, de sokszor nagyon lényegtelenek ezek az üzenetek. Jobb lett volna, ha Amanda találja meg ezeket off.
Viszont nincsenek egységesen szerkesztve, ez olvasás közben kicsit zavart.

Amanda amúgy olyan, mintha vonzaná a bajt, néhány cselekedetén azért erősen néztem spoiler, a másik két karakter, Samuels és Taylor pedig nem szerepel annyit, hogy kicsit is érdekeljen a sorsuk.
A történet során azért előfordul pár logikai bukfenc és sablon, érdekes a befejezés is.
Poztívum(?) még, hogy néha tényleg olyan, mint egy játék, ahogy Amanda csatangol a folyosókon.

Xenomorfok nélkül jobban működött volna az egész off.

>!
Szukits, Szeged, 2020
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634976134 · Fordította: Szántai Zsolt
pupsegal>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Bevallom, az Alien-Predator-univerzum valahogyan kimaradt az életemből: a könyveket sem olvastam, a filmeket sem láttam, off viszont a 4 rész történetét nagyjából ismerem. Amikor bejelentették az Isolation játékot, trailerek alapján engem totál megvett, és bár csupán 1-2 órát sikerült vele játszani különböző okok miatt, a könyv kárpótolta a kimaradt élményt. Nem kell hozzá semmiféle előismeret az Alien könyvekből, önmagában is megállja a helyét. Amanda rendkívül erős karakterre sikeredett, bár az anyja után lehetett erre számítani. Amit sokan írtak, hogy nagyon érződik, hogy videojáték-adaptáció, számomra egyáltalán nem volt feltűnő, szerintem, ha nem tudtam volna, hogy van belőle játék, akkor fel sem tűnt volna. Izgalmas, már-már letehetetlen volt, drámai, ahol kellett. Egy dolgot sajnálok, hogy azt a fajta horrorisztikus atmoszférát, amelyet a játék képes volt megteremteni, a könyv nem, bár azt tegyük hozzá, hogy a játéknál ezt elősegíti például az audiovizualitás, amely egy írott szövegnél nem állhat rendelkezésre. Hozzátenném, hogy az is előfordulhat, hogy a játékbeli szövegeket kapjuk vissza már-már teljes egészében, de így, hogy (sajnos) a játék élménye kimaradt eddig az életemből, én egy abszolút 5 csillagos sci-fi élményt kaptam.

>!
Szukits, Szeged, 2020
362 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634976134 · Fordította: Szántai Zsolt
4 hozzászólás
Robberator>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Alá is becsültem ezt a könyvet, meg nem is.
Az első meglepetés ott ért, hogy milyen jól sikerült a bevezetés. A játékban később fényre derülő események itt sejtelmes kezdetet adtak, illetve egyből kaptunk egy löketet Amanda Ripley, főszereplőnk múltjából. Egy valami biztos, ha másért nem, Amandáért érdemes elolvasni ezt a könyvet. Életútja valami eszméletlen érdekes. A bepillantások furcsa családi helyzetébe, anyja nélkül töltött, és elkeseredetten utána kutató fiatalságába, majd a megfásult, érzelmileg elszigetelt jelenbe. Ripley fantasztikus főhősnő, és a könyv elejétől végéig szimpatizáltam vele. Visszaemlékezései nagyon nagy pluszt adtak a könyvnek.
Viszont minden más pontosan az lett, amitől féltem. A játék cselekményének változatlan újramesélése. Ez a része a könyvnek, az izgalmasabb finálét leszámítva, teljesen elmegy kategória, illetve inkább alatta mozog, hiszen egy videojáték-történet leírása, így a „Menj ide valamiért, de hoppá, zárva az ajtó. Jobb lesz, ha kerülsz erre, ó, itt egy upgrade, de hoppá, ellenfelek jönnek. Beszélned kell xy-nal, de hoppá…” És a többi, és a többi. Monoton ide oda futkosás és feladatmegoldás. Nem a játék történetét akarom szidni, ezeknek ott funkciója van, de könyvként egyszerűen mindez idétlen és nem idevaló. Az alapszituációban sokkal több potenciál van. Miért nem kaptunk más nézőpontkaraktert a túlélők közül? Esetleg kaphatott volna fejezetet valaki a bevezető szereplőiből. Ebből a részéből a cselekménynek sokkal több minden kihozható volt. Végeredményben sajnos lehúzza az összélményt.
Vannak itt szépséghibák is, mint spoiler vagy spoiler, de nem ezekkel van a legnagyobb baj.
Több lett fektetve ebbe a könyvbe a minimumnál, és sok mindent hozzáad a történethez, de szerintem a cselekményt is újra kellett volna gondolni, hogy „regényesebb” lehessen az Izoláció, ne pedig videójáték-forgatókönyv extrákkal. Mindenesetre Amanda miatt érdemes elolvasni, de nem egy kötelező darab.

5 hozzászólás
atomarcú P>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Plusz fél csillag a nosztalgiafaktor miatt, máskülönben ennyit sem érdemelne. Az eleje nagyon hangulatosan indult, érdekesek voltak az emlékezős részek is, de aztán megérkeztek az űrállomáshoz, és hirtelen váltással az élvezetes történet átváltott egy csikorgóan száraz játékmenet-leírásra, ami minden izgalmat kiölt a cselekményből. És innentől háborgásomat már csak spoiler-figyelmeztetés alatt tudom folytatni. spoiler
A fordítás és a szerkesztés tele van hibákkal (a súlyosabbakért lásd: link), a tördelő meg valószínűleg sosem látta az eredeti kötetet, mert míg az angolban gyönyörűen leválasztódnak az elektronikus üzenetek és a komputer-kommunikációk, a magyarban minden egybefolyik.
Emlékszem olyan Alien-könyvekre, amiket végig lehetett izgulni meg parázni. Ez nem tartozik közéjük.
Ja, és még valami: enyhén idegesítő off, hogy mindennek, kis túlzással még a főszereplő ruháján a gomblyuknak is márkaneve van, amit minden egyes említésekor hozzá is tesznek.

FélszipókásŐsmoly >!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Azonos című játék feldolgozása, amit jelentősen kibővített, továbbfűzött a 2017-es Aliens: Defiance, a 2019-ben megjelent Aliens: Resistance és a 2020-as Aliens: Rescue képregény. Amiből az első kedvencemmé vált, így kíváncsian kezdtem bele, noha a játéknak csak az előzetesét láttam.

Egyszemélyes bujkálós túlélőhorrorra számítottam, így meglepett, amikor számos mellékszereplőt felvonultatott az elején. A Nyolcadik utas: a Halált idéző felvezetés off hangulatosra sikerült, de nagyjából lemásolta a film jeleneteit, így izgalommal nem szolgált. Aztán több fejezeten át Amanda Ripley (Ellen lánya) reményvesztett zsörtölődése és családi emlékei következtek (ezekből egyre többet adagolt a kötet, már-már csömörig), random bedobált vállalati emailekkel (wtf?) tarkítva, míg végre rátért az űrállomáson elszigetelődős xenomacska-hősnőegér játékra. Itt-ott megvolt a hangulata, de összességében lagymatagabb lett, mint amire számítottam, túl könnyen oldotta fel a helyzeteket, nem tudott pattanásig feszülni a hangulat.

Ugyanakkor regényélményként bevált nálam, átadta a jeleneteket, érzékletes leírásokkal, érzelemmegjelenítésekkel szolgált (végül a visszaemlékezések is árnyaltabbá váltak, mélységet kaptak). Könnyen érthető, az időrendi elhelyezését pontos dátumbejegyzések segítik. Érdekességként megemlíthető még az állomáson elszabadult pokol és annak előzményeit az egyik dolgozó szemszögéből végigvezető Twitter-bejegyzés sorozat: link

Kedvet hozott, hogy utánanézzek a játéknak… a zenéje hatásos lett, annyi biztos. link

Árnyék82 P>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Már egy ideje kíváncsi voltam milyen lehet ez a regény.
Még régebben játszottam az egyik ALIEN játékkal (természetesen a szörnnyel mentem végig ;) mi mással, a Marin nagyon parás volt) és az nagyon tetszett.
Sajnos az újakat nem ismerem.
Lássuk milyen is volt. Jó is meg rossz is.
Jó volt mert érdekes volt az egyik legrégebbi kedvenc főhősnőmről megtudni pár infót, hogy milyen volt, hogy élt, miket csinált a Nostromo előtt, meg milyen volt a kapcsolata a lányával.
Érdekes volt az a rész is, ahogyan Amanda élte az életét és a munkái, a keresése az anyja után. Ez a rendületlen hit, és kitartás benne hogy nyomra leljen…jók voltak ezek a kis bekezdések.
Rossz volt.
Mert amikor beindult végre a hamisítatlan alien rész, akkor ezek az infótöredékek mindig megszakították és kizökkentettek. Valahogy ezt nem jól rakták össze. Kábé úgy éreztem magam, mint amikor nézek egy jó filmet és jön az a k… szóval, jön a reklám és félbeszakítja.
No meg ami még nem tetszett, hogy itt a kedvenc szörnyeim, sík hü… ostobák voltak. Persze, nem veszi észre a konzol mögött lapító csajszit ( egy ilyen lény, aminek olyan érzékszervei vannak hogy leírni sem tudják) na ne! Itt volt némi ostoba beütése a történetnek. Aki ismeri ezeket a lényeket, tudja hogy nem lehet őket egykönnyen kicselezni, sem elpusztítani. Ez a momentuma nagyon lerontotta a könyv hangulatát.
A másik hogy ennyi mindent túlélni, ilyen helyzeteket, ez kb lehetetlen lenne.
Űrbeli robbanás, gyilkos emberek, gyilkos androidok, plusz a szörnyek, meg még sorolhatnám. Az összes életét elhasználta az tuti. :P
Mindegy. Sajnáltam mert jó is lehetett volna. Oké, valahol jó is volt. Mert amikor nem szakították félbe a sztorit akkor az állomáson történő keresés, és versenyfutás aaa, mindennel nagyon jó volt. Egész lendületes volt és olyan érzésem volt, mintha magában a számítógépes játékban lennék. Így jó volt. Meg a háttér infó jó volt, de mint könyv egyben az egész sztori, szerintem rosszul lett összerakva.
Ettől függetlenül örülök hogy kölcsön kaptam és elolvashattam. Érdekes volt. :)

BBetti86>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

Folyamatosan ingadoztam, mennyire tetszik nekem ez a regény. Vannak jobban sikerült részei, máshol viszont nagyon éreztem azt, hogy a játék küldetését igyekszik visszaadni és érződött a következő mentési pont felé haladás. (Pedig nem is játszottam a játékkal.)
A történet lazán kapcsolódik az Alien filmekhez: Ripley lánya, Amanda lett a hős, aki 11 éves kora óta várja vissza az anyját, és próbál megélni is, ami nem egyszerű: hiába tehetséges, a mostohaapja kivette az iskolából, papírok nélkül meg nem kap a tudásának megfelelő állást. A Weyland-Yutani dobja meg egy ajánlattal, mellyel az anyja hajójának fekete dobozát szerezhetnék meg. Csak éppen a lelőhelyén, egy űrállomáson más is vár a lányra: egy újabb Ripley találkozik a xenomorfokkal.
Ami tetszett a cselekményben: az előtörténet. Amanda hogyan próbált boldogulni, milyen családi hátteret jelentett a részeges mostohaapja és a korábbi munkahelyek, a kísérletek, hogy többet megtudjon az anyjáról.
Ami kevésbé tetszett: amikor az űrállomáson küldetésszerűen halad egyik feladatról a másikra. Ide-oda megy az állomáson, hogy megszereljen valamit, megmentsen valakit, elbújjon az Alien elől. Ez az, ami kevésbé regényszerű, inkább videójáték-küldetések hangulata van.
A karakterek nagyon egyszerűek, és Amandát leszámítva nem is lehet őket megismerni. Amanda pozitív hősnő: kreatív, bátor, jószívű. Az emberivé teszi, ahogy felnőttként is gyászolja az anyját, válaszokat akar és küszködik. Sajnos, a többiek csak üres sablonok, nem is érdemes megjegyezni senki más nevét. Még az anya alakja is élőbb a lány emlékeiből, mint az űrállomáson az emberek körötte.
Az alienek kevesebbet vannak jelen, és nem is jön át, mennyire veszélyesek és gyilkosak. Amanda annyira feladatorientált, hogy nem is kapunk félelmet vagy valami erős reakciót a lényekre, nagyon hamar küldetéstudattal küzd ellenük: megöltétek anyámat, akkor nektek annyi! Az alienek képességeiből kapunk ízelítőt, van egy kevés gyilkosság is, de hiányzott a félelem légköre. Az űrállomáson az egyéb emberek persze rettegtek, mesterkedtek ebbe-abba, csak ők nagyon halványak Amanda és a történet fő vonala mellett.
Ami viszont volt, és működött most is. A Weyland-Yutani megtestesíti mindazt, aminek egy nagyvállalatnak nem szabadna lennie. Sok tekintetben ők rosszabbak, mint az alienek. Az egyik ösztönből gyilkos szörny, a másik a pénzért.
Simán lehet ez egy új sorozat kezdete, érdeklődve várom, lesz-e folytatás és milyen.

1 hozzászólás
kolika>!
Keith R. A. DeCandido: Alien: Isolation – Izoláció

A fülszövegben feltűnő Ellen Ripley név elegendő volt ahhoz, hogy érdekelni kezdjen a könyv. Anno végignéztem az összes Alien – Predator filmet, s kíváncsi lettem Ellen lányára, történetére. A videojátékot nem ismerem, de a könyv olvasása előtt és utána sem éreztem késztetést, hogy közelebbről megismerkedjek vele.
Olvasás során örömmel fedeztem fel, hogy nem esett messze az alma a fájától. Amanda Ripley is belevaló csaj, akit annyira nem rémiszt meg az ismeretlen. Főleg, ha ez a rég elvesztett anyja megtalálásával kecsegtet. Ellen Ripley nyomdokait követve váratlan helyetekbe kerül, s a szörnnyel való találkozást sem tudja elodázni. De Amandát nem kell annyira félteni, hiszen Ripley vér folyik ereiben.
Picit lehetett volna félelmetesebb, titokzatosabb: Rafináltabb megoldásokat vártam, de végül is így sem volt rossz a kötet.


Népszerű idézetek

pupsegal>!

Arról, amit az emberek „szörnynek” neveznek, általában ki szokott derülni, hogy nem egyéb, mint saját képzeletük kivetülése. Ami még rosszabb: Amanda tapasztalatai szerint a valódi szörnyek mindig emberek voltak.

115. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Ripley-McClaren
2 hozzászólás
A_S1M0N P>!

„Szia, Amadillo! Anyukád azt mondta, kicsit mérges vagy, mert a mostohaapád nem írta alá az engedélyt, és emiatt nem mehettél el a botanikus kertbe, ezért arra gondoltam, kicsit feldobom a kedved. Mert remélem, örülsz, hogy üzenetet kapsz régi cimborádtól, Dallas kapitánytól! Tudom, már alig vártad, hogy lásd azokat a virágokat, Alligátor, de tudod, mi a legjobb a virágokban? Az, hogy visszajönnek! Minden évben, mindig új virágok születnek, amik pontosan olyanok, mint a régiek voltak. Vagyis… Nem pontosan olyanok, mert egy kicsit azért mások… És ez a legjobb az univerzumban is. Hogy tele van szépséggel, és minden egyes kis szépség egy picit különbözik a többitől… Éppen most hagytuk el a Szaturnuszt. Valahányszor ezeket a gyűrűket látom, egy kicsit mindig mások, bár valójában ugyanazok, amiket akkor láttam, amikor utoljára elrepültem mellettük. Ezzel most azt akarom mondani, Alpakka, hogy a szépség mindenütt jelen van, és attól, hogy te nem mindig látod, még ott van. És ha türelmes vagy, te is látni fogod…
Vigyázz magadra, Anakonda, majd találkozunk, amikor hazaérünk."

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Ripley-McClaren
3 hozzászólás
BBetti86>!

Amanda figyelmét egy nagybetűs felirat vonta magára: „KÖZELEG A VÉG!” És alatta, egy másik kézírással: „NEM. MÁR ITT VAN.”

118. oldal

BBetti86>!

– Be kéne lépned a Tengerészgyalogsághoz. Szerintem mesterlövészt csinálnának belőled.
– Nem, kösz, én inkább a tönkrement dolgokat javítgatom, és nem azon dolgozom, hogy tönkretegyek jól működő dolgokat.

315. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Ripley-McClaren
pupsegal>!

Elvágta a gondolatmenetet. A nyavalygás olyan embereknek való, akinek elég pénzük van rá, hogy ilyesmivel töltsék az időt.

45. oldal

pojDD P>!

Melós Joe – briliánsan egyszerű, egyszerűen briliáns!

95. oldal

FélszipókásŐsmoly >!

Amanda pár másodpercig képtelen volt válaszolni. Hogy is foglalhatná össze az elmúlt néhány óra eseményeit? Végül úgy döntött, nem tér ki a részletekre, a lényeget közli.
– Rossz dolgok történtek, Verlaine. Egy halálos, idegen organizmus rendez ámokfutást a Szevasztopolon. Azonnali menekítést kérünk!

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Ripley-McClaren
pojDD P>!

Az űr túlságosan durva hely ahhoz, hogy valaki pánikba esve próbáljon mozogni benne.

94. oldal

A_S1M0N P>!

– Amíg a Tengerészgyalogságot nem érdekli, hogy az egyik katonája állandóan velem van a fizikoterápiák közötti szünetekben, én nem bánom, hogy van valaki, akivel szót válthatok.
– Akkor most elmondom, hogy mi az, amit mi „bánunk" – mondta Hendricks közlegény. – Az, ha katonának neveznek minket. Merthogy mi tengerészgyalogosok vagyunk.
Amanda visszafordult felé.
– Nem katonák?
– A katonák a Hadseregben szolgálnak.
– Ó! – mondta Amanda. – Rendben.
– Komolyan mondom! Tudod, hogy lehet a legjobban felhúzni egy tengerészgyalogost? Úgy, hogy katonának nevezed. Tudod, hogy tudod a legkönnyebben szétveretni magad? Felhúzol egy tengerészgyalogost.

Kapcsolódó szócikkek: Amanda Ripley-McClaren · Zula Hendricks
Andrée>!

– Nem vagyok okleveles mérnök…
– Baszok én az oklevelekre! – mondta Waits. – Ha tudja, hogy kell kicserélni egy nyamvadt villanyégőt, akkor máris ezerszer jobb mérnők, mint én vagy Ricardo.

228-229. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Justin Cronin: A szabadulás
Michael Crichton: Az elveszett világ
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Paul Monette: A Ragadozó
Joe Hart: Obscura
Stephen King: A rémkoppantók
Stephen King: Éjszakai műszak
Stephen King: Végítélet
R. J. Hendon: Nightingale
Stephen King: Az Intézet