The ​Remains of the Day 48 csillagozás

Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

It is the summer of 1956, and the ageing butler of Darlington Hall takes a rare holiday. But it is a journey that will also take him deep into his past. The Remains of the Day is a remarkable story: a man's exploration of his own life, and his heart-breaking attempt to make sense of it.

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Canongate, 2012
ASIN: B009T9XYH4 · Felolvasta: Dominic West
>!
Vintage, New York, 2010
256 oldal · ISBN: 9780307576187
>!
Faber and Faber, London, 1999
258 oldal · ISBN: 0571200737

2 további kiadás


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 21

Kívánságlistára tette 9


Kiemelt értékelések

>!
NannyOgg SP
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Respected but not loved.*

Mindenféle vonatkozásban. Először is, bár rég el akartam már olvasni a könyvet, most mégis rosszkor kezdtem neki, erre viszonylag hamar rájöttem. Valami könnyedebbet kellett volna. Ez nem Ishiguro hibája. Szeretem a történetmesélős-sztorizgatós könyveket, de a politikai eszmefuttatások itt sem érdekeltek egy kicsit sem. Ez meg nem az én hibám. Ennek megfelelően a közepén leültünk, a könyv és én, és csak kerülgettük egymást.

Aztán a végére az egyik legfájdalmasabb szerelmi történet kerekedett az egészből, amit valaha olvastam. A maga szolidságában, persze, felhevült dráma, meghasonlás és klisék nélkül. Azóta sem tudom eldönteni, hogy az, amit a főkomornyik „méltóságnak” hív – én meg nem –, magyarázat-e arra a hidegségre és keménységre, ami még a felszín alatt is meghatározó volt? Erkölcsileg mennyire becsülendő egy emberért, akivel még csak nem is személyes, hanem munkakapcsolatban állsz, feláldozni az összes emberi kapcsolatodat? Megérni nem éri meg, az oké – de abban sem vagyok biztos, hogy az erkölcsi győzelem a főkomornyiké. Ugyanakkor persze sosem voltam főkomornyik.

Amiért az elejétől fogva rajongtam, az a csodás, csodás nyelvezet, amit Ishiguro olyan könnyedséggel alkalmaz, olyan természetesen, mintha maga is brit főkomornyikok nagy múltra visszatekintő családjába született volna, nem japán immigránsok gyermekeként. Már csak ezért is megéri újraolvasni, amit meg fogok amúgy tenni egy olyan időszakban, amikor az agysejtjeim nem pihenni vágynak inkább, mert így kicsit úgy érzem, nem vagyok fair a könyvvel szemben.

Szóval elismerem ezt a könyvet, de nem tudnék róla őszintén és szívből áradozni (egyelőre). Mint ahogy mélységesen tisztelem Mr Stevenst, de nem kedvelem egyáltalán. Én ahhoz túl ösztönlény vagyok.

U.i. Ez persze nem annyira tartozik ide, de nem tudok elmenni amellett, hogy a cím nincs jól magyarra fordítva. Most nem A főkomornyik szabadságáról beszélek, ami eleve unalmas és béna fordítás (bocs, fordító), hanem a Napok romjairól, amiről viszont mindig azt tartottam, hogy borzasztó csodásan hangzik. Csodásan hangzik, csak pont ellentétes a könyv üzenetével, vagyis hogy ne depresszálj azon, ami elmúlt (kvázi a „romokon”), hanem nézz előre arra, ami még hátra van (a „maradékra”). Hm, „remains” és „remains” között mekkora különbség tud lenni.

* http://moly.hu/idezetek/536021

>!
Vintage, London, 1993
246 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780679731726
4 hozzászólás
>!
marcipáncica P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Nagyon megszerettem, és nagyon becsülöm ezt a könyvet, illetve Ishigurot, pedig nehezen akart számomra beindulni (ez nagyban tudható annak, hogy rosszkor, rossz helyen kezdtem bele). Egyedül azért a fél csillag mínusz, mert egy icipicit, hát nem is jobbra, mert talán hibátlan volt, de olyan magával ragadóbbra számítottam.
A nyelvezete gyönyörű, az egész regény rendkívül hangulatos, voltak benne igazán zseniális jelenetek, belső monológok és párbeszédek is. Az a fajta regény volt, amit élmény olvasni, közben elgondolkodtat, de nem sulykolja a mondanivalót, és a látszólagos nyugodt hangvételbe belecsempészi a magányos elfojtottság minden bánatát. Fantasztikusan ábrázolta az embert, aki teljes személyiségét alárendelte a hivatásának, a családi és környezeti nyomás következtében elveszett a hosszú évtizedeken át fenntartott tökéletesre csiszolt szerepében. Sokkal többet jelentenek azok a dolgok, amik nem történtek meg, azok a mondatok, amiket nem mondtak ki a szereplők, a gondolatok, amiket csak érzünk, és ez adta meg számomra igazán a könyv varázsát.
Sajnos csak egy ilyen kurta-furcsa értékelést sikerült összekaparnom magamból, pedig tényleg sokkal többet érdemelne ez a könyv. Egy biztos, hogy rögtön megkedveltem Ishiguro stílusát annyira, hogy folytassam az életművét, és fenntartom a lehetőségét, hogy azt a fél csillagot is visszaadom még ennek a könyvnek később.

>!
sztimi53 P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Méltóság. Ez a szó lengi át az egész könyvet. Lassan hömpölygő történet, visszaemlékezésekkel megszakítva, egy letűnőben lévő kor figurája mesél a két háború közötti feszültséggel terhelt időkről, az évődésre képtelen, munkáját alázattal végző komornyik tárja fel emlékeit az ötvenes években a húszas, harmincas évek Britanniájáról. Miközben végigkísérjük Stevenst mind az emlékek, mind a Little Comptonba vezető útján, egy szomorúszép emberi kapcsolat is kibontakozik. Úgy érzem ez egy az angol látképhez intézett szerelmes vallomás is egyben. Fogok még Ishigurot olvasni.

30 hozzászólás
>!
rohanoazis P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Nagyon angol. Illetve, nagyon tudja az író, hogy milyen is az angol “high society”, pontosabban, hogy milyen is volt. És, hogy hogyan változott meg minden a II. Világháború végeztével.
A változásokat egy tökéletes, háború előtti világ értékrendjében felnőtt, modhatnánk, több generációs butler szemével látjuk, az ő érzelmein, erkölcsi és etikai értékrendjén keresztül. Az idősödő férfi, akinek – lássuk be –, semmi humorérzéke sincs (gyakorolja a tükör előtt, de nem megy a dolog), akiben semmi könnyedség nincs, nem tud mit kezdeni az “új világ” könnyed, egyenlősdit játszó – de mégsem! –, mondjuk, amerikanizálódott világával. Két érték létezik számára, az abszolút hűség és a méltóság /dignity/. Hát erre a kettőre nincs szükség ebben a szép új világban.
Van egy halk szerelmi szál is a könyvben. A film – igazán kiváló szereplőkkel – sajnos erre a vonalra játszk rá. Nem mondom, hogy rosszul, még azt sem, hogy másodtéma a könyvben, de oly finoman bújtatva, amit a film képtelen ábrázolni. Nyilván ennek a szálnak a felerősítése volt a könnyebb megoldás.

>!
Banditaa P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Sajnálom, de én a hátralévő napjaimat nem Ishiguro könyveinek olvasásával szeretném tölteni.

6 hozzászólás
>!
entropic P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Micsoda visszafogott egy történet, csupa elfojtás és kényszeres magyarázkodás.
Mellesleg Stevenstől megtanulható az udvarias angol csevegés művészete, ami néha idegtépően modoros, néha vicces, néha nagyon komoly.
A legérdekesebb viszont azokat a dolgokat megfigyelni, amik nincsenek kimondva vagy jól el vannak rejtve a körülményes szavak mögött.

>!
Arturo MP
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Úgy érzem, Stevens óriási lehetőséget hagyott ki Miss Kentonnal kapcsolatban. Talán ha valaki beszélne vele… Beülök az időgépbe és visszaugrom spoiler. A ház egyik vendégének álcázom magam és elhelyezkedem a könyvtárban, mert tudom, hogy pontban 10:32-kor Stevens ideér szokásos ellenőrző körútján. 10:31:50-kor kezembe veszem az Encyclopedia Britannica egyik kötetét, mintha azt olvasgatnám. Még van időm kinyitni, mielőtt Stevens belép.
– Elnézést, hogy megzavartam, uram. Nem számítottam rá, hogy bárkit is találok itt ebben a napszakban.
– Á, Stevens. Hogy van?
– Mélységesen megtisztel az érdeklődése, uram, kitűnően.
– Mondja, Stevens, nem lenne ellenére, ha néhány kérdést tennék fel a személyzettel kapcsolatban?
– A legnagyobb örömmel állok rendelkezésére, uram.
– Nos, én elsősorban Miss Kentonról szeretnék beszélni önnel. Mi a véleménye róla?
– Miss Kenton kiváló ajánlásokkal érkezett Darlington Hallba 1922-ben, hogy elfoglalja a házvezetői posztot. Nagy örömömre szolgál kijelenteni, hogy teljes mértékben megfelelt a várakozásoknak, sőt, sok tekintetben még túl is szárnyalta azokat.
– Megkérdezhetem, hogy milyen a személyes viszonyuk?
– Azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha kijelentem, kölcsönösen tiszteljük egymást. Nem mondom, hogy időnként ne lennének bizonyos súrlódások köztünk, de ezek két, a hivatása iránt elkötelezett munkavállaló között a legjobb szándék mellett is elkerülhetetlenek.
– De mégis, nem érez tiszteletnél többet is iránta?
– Megbocsásson, uram, de mire céloz?
– Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy Miss Kenton gyengéd érzelmekkel viseltetik ön iránt?
– De kérem! Egy szakmailag elhivatott házvezető esetében ez teljességgel elképzelhetetlen. És most elnézését kell kérnem, de ha a személyzet többi tagjáról nem kíván kérdéseket feltenni, ideje, hogy folytassam az ellenőrzést. Bizonyára ön is tudja, hogy még rengeteg a teendőm a holnapi összejövetel előtt.
– Azért gondolkozzon azon, amit mondtam, Stevens.
– Így fogok tenni uram. Köszönöm az irántam tanúsított figyelmét. És most ha megbocsát, magára hagyom.

Hát, azt hiszem ez nem sikerült. Inkább írok a könyvről, hátha az jobban megy…
A filmet 1994-ben, Belgiumban láttam. Már akkor feltűnt, hogy milyen gazdag és szép a nyelvezete. A megértéssel szerencsére nem volt gondom, de néha azért a felirathoz fordultam volna, de az nem sokat segített: franciául és flamandul feliratozták…
Most, húsz évvel később elolvastam a könyvet is és milyen jól tettem! Első pillantásra meghökkentő, hogy valaki ilyen nagyon japán névvel ennyire gyönyörű angolsággal írjon egy ennyire angol témáról. Persze Ishiguro hatéves kora óta Angliában él, így nem csoda, hogy angolabb könyvet írt az angoloknál. Maga a történet lassú folyású, nagy izgalmakat nem rejteget, mégis odaszögez a fotelbe. Igazi romantikát, lángoló érzelmeket sem kapunk – akkor mégis miért is olvassuk el? Talán mert egy olyan kort és helyszínt mutat meg, amit ilyen nézőpontból ritkán láthatunk. Mit tanulhatunk Stevens példájából? Egy életünk van, és a kihagyott lehetőségek nem biztos, hogy visszatérnek. Az életútnak, amit Stevens választott, bizony vannak olyan következményei is, amikre csak sok év múlva döbbent rá, amikor már késő volt.
Ishiguro ezzel a könyvével meggyőzött, fogok még olvasni tőle.

>!
Vintage, New York, 2010
256 oldal · ISBN: 9780307576187
>!
kudit P
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

1993-ban készült belőle egy brit-amerikai film, James Ivory rendezésében, parádés szerposztással.
http://putlockers.fm/watch/yGDN53v6-the-remains-of-the-…
Csak hát a könyv nem erről szól.
Magyarul az nézze meg, aki kicsit sem tud angolul. Hopkins nem szinkronizálható :D
https://videa.hu/videok/film-animacio/napok-romjai-telj…

>!
rabbit_republic
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Első könyvem az írótól de biztosan nem az utolsó. Gyönyörűen megírt, szép, de szívszaggató történet az elszalasztott lehetőségekről és egy meg nem élt életről. Kb. az én szívem is kettétört amikor Miss Kenton felszállt a buszra. :( Biztosan újra fogom még olvasni hamarosan.

>!
Nikii_Kiss
Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

1 év. Ennyi időbe telt, mire erőt vettem magamon és újra kézbe vettem ezt a könyvet. Sajnos félidőben az útjaink túlságosan eltávolodtak Mr. Stevensszel, ráhagytam, csordogáljon csak egyedül a maga ridegségével. Aztán egy nap szépen visszaszökött a gondolataim közé. Vajon mit mesélne ma a karót nyelt brit főkomornyikunk? Ezen felbuzdulva visszatértem Ishiguro keserédesre festett kis világába. Végül nem bántam meg, hisz ez a káprázatos nyelvi stílus megéri az időt.


Népszerű idézetek

>!
girl_with_the_albatross

Today’s world is too foul a place for fine and noble instincts.

>!
NannyOgg SP

The evening's the best part of the day.

244. oldal (Vintage International, 1989)

>!
sztimi53 P

(…) the most crucial criterion is that the applicant be possessed of a dignity in keeping with his position. No applicant will satisfy requirements, whatever his level of accomplishments otherwise, if seen to fall short in this respect.

33. oldal, Faber and faber, 1999.

>!
Gedi SP

The story was an apparently true one concerning a certain butler who had travelled with his employer to India and served there for many years maintaining amongst the native staff the same high standards he had commanded in England. One afternoon, evidently, this butler had entered the dining room to make sure all was well for dinner, when he noticed a tiger languishing beneath the dining table. The butler had left the dining room quietly, taking care to close the doors behind him, and proceeded calmly to the drawing room where his employer was taking tea with a number of visitors. There he attracted his employer's attention with a polite cough, then whispered in the latter's ear: 'I'm very sorry, sir, but there appears to be a tiger in the dining room. Perhaps you will permit the twelve-bores to be used?'
And according to legend, a few minutes later, the employer and his guests heard three gun shots. When the butler reappeared in the drawing room some time afterwards to refresh the teapots, the employer had inquired if all was well.
'Perfectly fine, thank you, sir,' had come the reply. 'Dinner will be served at the usual time and I am pleased to say there will be no discernible traces left of the recent occurence by that time.'

36-37. oldal (faber and faber, 1999)

>!
szalmaszög

I coughed again and set my voice into as impersonal a tone as I could manage.
'Sir David wishes you to know, sir, that ladies and gentlemen differ in several key respects.'

87. oldal (faber and faber)

>!
girl_with_the_albatross

Moreover, as you might appreciate, their implications were such as to provoke a certain degree of sorrow within me. Indeed—why should I not admit it?—at that moment, my heart was breaking.

>!
Arturo MP

It is sometimes said that butlers only truly exist in England. Other countries, whatever title is actually used, have only manservants. I tend to believe this is true. Continentals are unable to be butlers because they are as a breed incapable of the emotional restraint which only the English race are capable of. Continentals – and by and large the Celts, as you will no doubt agree – are as a rule unable to control themselves in moments of strong emotion, and are thus unable to maintain a professional demeanour other than in the least challenging of situations. If I may return to my earlier metaphor – you will excuse my putting it so coarsely – they are like a man who will, at the slightest provocation, tear off his suit and his shirt and run about screaming. In a word, ‘dignity’ is beyond such persons. We English have an important advantage over foreigners in this respect and it is for this reason that when you think of a great butler, he is bound, almost by definition, to be an Englishman.

35. oldal, Chapter 1 - Day One · Evening: Salisbury (Vintage, 2010)

>!
Dandelion

Perhaps, then, there is so much, that I should adopt a more positive outlook and try to make the best of what remains of my day. After all, what can we ever gain in forever looking back and blaming ourselves if our lives have not turned out quite as we might have wished?

257. oldal

>!
Izolda +SP

Tonight, I find myself here in a guest house in the city of Salisbury. The first day of my trip is now completed, and all in all, I must say I am quite satisfied. This expedition began this morning almost an hour later than I had planned, despite my having completed my packing and loaded the Ford with all necessary items well before eight o’clock. What with Mrs Clements and the girls also gone for the week, I suppose I was very conscious of the fact that once I departed, Darlington Hall would stand empty for probably the first time this century – perhaps for the first time since the day it was built. It was an odd feeling and perhaps accounts for why I delayed my departure so long, wandering around the house many times over, checking one last time that all was in order.

(első mondat)

>!
szalmaszög

I was of course reminded of my mission regarding the young gentleman and it occurred to me that an outdoor setting, with the general proximity of nature, and in particular the example of the geese close at hand, would not be an unsuitable setting at all in which to convey the sort of message I was bearing.

92. oldal (faber and faber)


Hasonló könyvek címkék alapján

J. M. Coetzee: Life & Times of Michael K
William Golding: Rites of Passage
Iris Murdoch: The Sea, The Sea
A. S. Byatt: Possession
Salman Rushdie: Midnight's Children
Anne Enright: The Gathering
John Berger: G. (angol)
Ian McEwan: Amsterdam
J. M. Coetzee: Disgrace
V. S. Naipaul: In a Free State