Napok ​romjai 373 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Napok romjai Kazuo Ishiguro: Napok romjai

1956 ​forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns főkomornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is.

Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában.

A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a… (tovább)

A főkomornyik szabadsága címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1989

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények

>!
Európa, Budapest, 2018
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052340 · Fordította: Kada Júlia
>!
Európa, Budapest, 2017
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052340 · Fordította: Kada Júlia
>!
Európa, Budapest, 2015
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052340 · Fordította: Kada Júlia

1 további kiadás


Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Miss Kenton · Mr. Stevens

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia


Kedvencelte 67

Most olvassa 18

Várólistára tette 381

Kívánságlistára tette 266

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Zseniális lélektani regény az egyszerre rendkívül éles elméjű, ugyanakkor mégis mulatságosan korlátolt főkomornyikról, erről a megindítóan szánalmas szörnyetegről.

Több nagyszerű értékelés is született a könyvről, ezek közül hármat emelnék ki:
@cotta:
…képes leszek-e leírni azt a káprázatos nyelvi stílust, ami végigborzongatott mindannyiszor, amikor kinyitottam a könyvet, magyarán át tudom-e adni a tökéleteset?
Számomra ugyanis a Napok romjai egy hibátlan regény, minden benne van, amit szeretek: elegáns filozofálás és egy hihetetlenül érdekes karakter.
http://moly.hu/ertekelesek/724618

@eme
Nem nehéz felismerni Mr. Stevensben a II. vh.-ba belebonyolodott, önmegtagadó, gondolkodásmentes milliók típusát.
A komornyik visszaemlékezése, a néha visszarettentő emlékek előtti megtorpanása, útra indulása, élni próbálása és az elvesztegetett idő, élet visszaszerzésének lehetetlensége nemcsak az egyes ember, hanem egy pár nemzedék elé tartott tükör is, felszólítás az önvizsgálatra, ugyanakkor a tettek, döntések visszafordíthatatlanságának tudatosítása.
http://moly.hu/ertekelesek/548659

@szigiri
A név iránti giri az a kötelesség, hogy a hírnevet makulátlannak kell megőrizni. […]
Mr. Stevens számomra egy megingathatatlan, ezüsttisztítóval és munkabeosztásokkal küzdő angol szamuráj volt. Vagy inkább kamikaze. De mindenesetre egyszerre angol és japán. Valamilyen szinten az angolok az európaiak japánjai, a furcsa szigetlakók furcsa szokásokkal, szóval nincs ezen mit csodálkozni. De elsősorban mégsem a szamurájimádóknak ajánlanám, elég kevés a közelharc. Inkább a „távolharc” jellemzi, és a távolság itt inkább az időbeli értelemben zajlik, az elszalasztott lehetőségekkel.
http://moly.hu/ertekelesek/832477

Ezekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a cselekmény egyik fő szála – egy reménytelen szerelem szívszorító története – és az egyesszám első személyű narratíva elfedi, hogy milyen kegyetlen is lehet egy ilyen ember a valóságban.
A kegyetlenséghez nem feltétlenül szükséges a gonoszság, elegendő az érzéketlenség is, bár én Mr. Stevens cselekedetei mögött néha éreztem a szimpla rosszindulatot is. De mivel a nézőpont nagyon elfogult, lehetséges más olvasat is, Kazuo Ishiguro regényének egyik titka épp ez a nyitottság.

Nagyszerű könyv, erősen ajánlom!

3 hozzászólás
>!
szadrienn P
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Elegáns, finom irónia és csodaszép angol tájak.
Egy sikeres antihős, aki felér pályája csúcsára, de közben elsuhan mellette az élet. Egy olyan ember monológja, aki mindig görcsösen kifelé, a külső elvárásokra figyel, és annyira elszántan ragaszkodik az eljátszott szerephez, hogy elveszti a kapcsolatot saját belső világával. Pedig a valódi érzelem, a boldogság lehetősége talán csak egy karnyújtásnyira lett volna.
A vérbeli angol főkomornyik tragédiájának hiteles történetét rendhagyó módon egy japán szerző minden részletében tökéletes regényéből ismerhetjük meg.
A könyv zsibongó fájdalmat hagy maga után, és önvizsgálatra késztet. A korlátokat mindig a külvilágban keressük, de végül saját magunkban találjuk meg.

19 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Csendkönyv, bánatkönyv, vigaszkönyv. Lélekrajz, korrajz, jellemrajz. Stevens, Miss Kenton, Őméltósága és vendégei. Szolgálni egy életen át, felvenni az edény alakját, kitölteni a rendelkezésre álló teret, míg jön és elmúlik egy korszak, meg az élet nagyja. Derült égből öt nap filozofálás, mentegetőzés, számvetés. Tökéletesen kidolgozott, elegáns, szívfájdító szöveg, egy tűpontossággal megalkotott, megindítóan magányos és kegyetlen karakter nézőpontján keresztül.

>!
olvasóbarát P
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

„Mindannyian tartozunk a hivatásunknak azzal, hogy komolyan elgondolkozzunk ezekről a dolgokról, mert csak így törekedhetünk arra, hogy az igazi „méltóságot” kiérleljük magunkban.”

2017 Nobel-díjasa különös regényt alkotott, egy főkomornyik (hivatásának egyik legjobbja, vagy legalábbis erre törekszik) szabadságra megy, az utazás során visszautazik életében is, átgondol, megidéz sok eseményt, ami vele történt. Különös, ismeretlen világ tárul elénk, amely sok emberi élettel kapcsolatos kérdésre is finom iróniával keresi a választ.
Van egy gondolatsorozat a tökéletes angol komornyikról: https://moly.hu/idezetek/144948
Én egy olyan kötetet olvastam, amelynek borítóján a könyvből készült film egy jelenete látható Anthony Hopkins és Emma Thompson kimerevített képe mindent elárul a két szereplőről, jól mutatja a főhős kapcsolatát Miss Kentonnal, az érzelmes odafigyelést a nő részéről és a hivatás, a szolgálat mindenek felettiségét a férfi arcán. Maradandó élményt jelentett számomra a kötet olvasása.

>!
Bleeding_Bride ISP
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Ha blogom lenne, most egy nagyon hosszú elemzését olvashatnátok ennek a kötetnek, szétboncolgatva eme antihős szomorú, sanyarú, de boldog tudatlan karakterét és életét.
De nincs, így csak szubjektív én-véleményt, vagy inkább élményt firkálnék ide.
Stevensek vagyunk, Stevensek vagyunk mind. Stevensnek voltunk nevelve, Stevensenek generációja alkotott minket.
Szomorú dolog, de remélem mikor mi is rájövünk arra, hogy mit is ért az életünk, még nem leszünk ilyen szép korban és lesz esélyünk kitörni ebből a körből.

3 hozzászólás
>!
pannik P
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Egészen közel van az öt csillaghoz nálam ez a könyv.
Nem vettem volna meg, kölcsön kaptam, mégpedig azért nem vettem volna meg, mert nagyon furcsának találtam, hogy egy japán író, hogy a francba fog hitelesen írni az angol (!) komornyikok világáról, az angol arisztokrácia és kiszolgáló személyzetük ezen korszakának érzelmi rezdüléseiről? Hogy lehet ezt hitelesen átadni külföldiként (még akkor is ha kint él Angliában már régóta?)

Aztán elkezdtem olvasni, és kb az első 50 oldal után, már egyáltalán nem érdekelt a hogyan, csak a történet.
Nagyon szomorúan, méltóságteljesen van megírva ennek a főkomornyiknak a története. Gyorsan haladtam vele (kivéve az első kb. 50 oldalt), érdekelt mi lesz, mi fog történni a nagy találkozáson.
Borzasztóan hidegrázós élmény az édesapja elvesztését ahogyan kezeli, egyszerűen döbbenetes és az író elképesztő jól visz minket bele, hogy a kiváló főkomornyik mitől is volt anno olyan kiváló. Hihetetlen, hogy így mentek a dolgok, hogy ennyire háttérbe kellett helyezni az ént és a saját dolgokat.
Nem tudtam, hogy sajnáljam Stevens-t, vagy szánjam. Aztán a végére felmentettem magamban valamelyest azzal, hogy a korszak elvárásainak áldozata ő, talán csak annyiban vétkes, hogy elképesztő módon, mindenáron meg akart felelni (apjának, munkaadójának Őlordságának, a nagy főkomornyikoknak és mindenki másnak).

Ajánlom elolvasásra, a kezdeti vontatottságot ki kell bírni, hogy aztán egy nagyon szomorú, de érdekes és hidegrázós élmény részesei lehessünk.

9 hozzászólás
>!
Sapadtribizli P
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Nagyon szép! Pont erre volt most szükségem, egy kis megállásra, eleganciára, múltbe tekintésre, hogy a jövőt tudja tervezgetni, hogy hálát adjak annak ami és ahogy van!
Tetszett a sodrása a könyvnek és a sorok közzé ékelt figyelmeztetés sem utolsó: bizony, könnyen félre lehet érteni a körülményeinket, az egyetlen életünket…

>!
tgorsy
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Visszafogott méltósággal elrontott élet.
Jobb, mint a film.

>!
Kovács_Heni
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

A molyos pályafutásom négy évvel ezelőtt épp Ishiguro Ne engedj el című regényének értékelésével kezdődött, akkor azt gondoltam magamban, soha többet ettől az írótól, mert halálosan untam a könyvet. Na tessék, mégis itt vagyok, köszi Moly :)

Ötcsillagos tragikomédia a javából. Mármint a Napok romjai, egyszerre lehet rajta sírni és nevetni.

Van itt nekünk egy komornyikunk, aki mellett úgy ment el az élet, mint Makó mellett a gyorsvonat, se világmegváltás, se család, se örökéletű gazda, de legalább tényleg elhiszi, hogy a teafelszolgálás és a kínos helyzetek megoldása kárpótolja minden másért, amiből kimaradt. A nagy cél, hogy tökéletes főkomornyikká váljon, vakká tette mások érzései iránt, csak és kizárólag a munkájára összpontosította minden figyelmét – ezért nem is jutott neki több, mint a munka. Egyébként, Stevens valószínűleg boldogan halt volna meg vázatörlés közben, ha időközben rá nem jön, hogy a munkaadója nem azt a szerepet játszotta a világtörténelemben, amit elképzelt róla, ez viszont kellemetlen felismerés számára, mert a főkomornyikság igazi lényegét abban látja, hogy olyan embert szolgál, aki fontos bábu a táblán. Úgy tűnt, csalódás számára, hogy Lord Darlington – mások szemében legalábbis – nem az volt, akinek gondolta, mintha ezzel a saját „karrierjét” illetően is kiábrándult volna.
Na és akkor, itt van Miss Kenton, a fiatal és csípős nyelvű Miss Kenton, akivel kapcsolatban Stevens soha nem mondja ki nyíltan, hogy szerelmesek lettek voltak egymásba, de tulajdonképpen az egész könyv erről szól. A be nem teljesült, elhajított szerelemről. Az ember mindvégig azon gondolkodik, vajon Miss Kenton hajlandó-e a regény végén visszatérni Darlington Hallba és be lehet-e pótolni az elvesztegetett évtizedeket? spoiler
Néha olyan érzésem támadt, az igazi „méltóság” azt jelenti, amikor valaki ilyen rendületlenül nyugodtan fogadja, hogy kissé elszúrta az életét és nem tudja többé visszapörgetni az idő kerekét.

A regényt végigkísérő szomorúság ellenére haláli jókat mosolyogtam Stevens karót nyelt, sznob komornyik-modorán, valami elképesztő, mennyire komolyan vette a kastélyban uralkodó rendet, a szolgálatot és a Mr. Graham-féle, hadd idézzem, igazi nagy főkomornyikokat. Ez a szintű szolgalelkűség számomra már nonszensz, képtelenség nem szórakozni rajta, időnként kabaréban éreztem magam, akkor is, ha Ishiguronak nem ez volt a célja :)

A magyar címmel nem vagyok maradéktalanul elégedett, pedig olyan figyelemfelkeltő, hogy évek óta itt kering a fejemben, és mégis hiányolom belőle azt, amire az eredeti cím képes: egy mondatban melankolikusan összefoglalni a regény egész mondanivalóját.

3 hozzászólás
>!
szanes1
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Zseniálisan megírt, tökéletes könyv. Régen volt már ilyen élményben részem. Láttam a filmet is, de nem tetszett. Ott túl hamar tényként tárul elénk rengeteg infó. Pedig pont az itt a lényeg, hogy mérnöki pontossággal adagolja az információkat a szerző. Stevens karaktere pedig zseniális. A félszegsége, körülményessége, modorossága… és még az is kiderül a könyvből, hogy vált ilyenné.
A mű elején csak mosolyog az ember fontoskodó eszmefuttatásain a méltóságról, s ahogy haladunk a történetben, úgy hervad le arcunkról a mosoly, és kezdünk mi is komolyan gondolkodni a kérdésről. Csak mi már arra is rákérdezünk, amire a komornyik makacsul végig nem akar: hogy megérte-e? Hogy a méltóság és a boldogság összeférnek-e. Összeférhetnek-e.
Annyira jó könyv, csak hebegek itt róla, pedig napokig nagyon sok kérdést felvetett bennem. El kell olvasni, mert nem lehet szavakba önteni…


Népszerű idézetek

>!
jmolnar

– Ki kell élvezni ezt is. Nincs jobb az esténél. Az ember már elvégezte a napi munkát. Aztán megpihenhet, és élvezheti a gyümölcseit. Én így látom a dolgot. Kérdezzen meg akárkit, megmondhatja, nincs jobb az esténél.

264. oldal

>!
Aquarius

Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.

259. oldal

>!
Risus P

Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának?

265. oldal

>!
Angele P

(…) nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, hogy pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból, építeni valamit a romjaiból.

265. oldal

>!
Profundus_Librum

„ …úgy viseli a hivatását, mint úriember az öltönyét: nem engedi, hogy útonállók, vagy a körülmények mások szeme láttára tépjék le róla; akkor, és csak akkor veti le, amikor ő akarja, méghozzá csakis a legteljesebb magányban. Amint mondottam, ez "méltóság” dolga. "

>!
Bazil P

Hallani néha, hogy igazi főkomornyikot csak Angliában talál az ember. Másutt csupán szolgák vannak, akárhogy hívják is őket. Hajlok rá, hogy osztozzam ebben a meggyőződésben. Odaát a kontinensen az emberek nem alkalmasak főkomornyiknak, mert természetüknél fogva képtelenek arra az önfegyelemre, amely az angoloknak sajátjuk. A kontinensen élő emberek – és rendszerint a kelták is, ebben nyilván egyetértenek velem – általában nem tudják fegyelmezni magukat az erős érzelmi felindulás pillanataiban, így a hivatásukkal járó hűvös fölényt csak a legkevésbé megpróbáló helyzetekben tudják megőrizni.

>!
Profundus_Librum

„…Az angol táj szépsége teljében – ahogyan ma délelőtt láttam – olyasmivel bír, ami más nemzetek tájaiból, bármilyen drámainak mutatkoznak is első pillantásra, szükségszerűen hiányzik. Azt hiszem, olyan tulajdonság ez, amely az angol vidéket minden tárgyilagos szemlélő előtt a világ legmegynyugtatóbb tájának mutatja, és ezt s tulajdonságot talán úgy lehetne legjobban összefoglalni, hogy igazi "nagyság” rejlik benne."
Mr. Stevens

>!
Profundus_Librum

„… s mivel tudják, hogy ők maguk híján vannak a képességnek, amely jelentős pozícióba segíthetné őket, azon igyekeznek, hogy minél több társukat lehúzzák a saját színvonalukra…”

>!
Angele P

(…) a tréfálkozás az emberi melegség titka.

>!
Risus P

– A természet, Stevens. A természet csodáiról beszélgettünk a minap. És én tökéletesen egyetértek magával, mi mindannyian nagyon is magától értetődőnek tartjuk azt a sok csodát, ami körülvesz bennünket.

118. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Yann Martel: Pi élete
Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
J. M. Coetzee: Szégyen
Michael Ondaatje: Az angol beteg
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Sara Gruen: Vizet az elefántnak
Raymond Chandler: Örök álom
Yi Mun-yol: Torz hősünk
Virginia Woolf: Clarissa