Napok ​romjai 804 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Napok romjai Kazuo Ishiguro: Napok romjai Kazuo Ishiguro: Napok romjai

1956 ​forró nyara. Az előkelő Darlington Hall elegáns főkomornyikja, Stevens új gazdája biztatására néhány napos kirándulásra indul. Fő célja azonban nem Dél-Anglia lenyűgöző tájainak megismerése, hanem egy találkozó: azt reméli, hogy sikerül visszacsábítania házvezetőnek Miss Kentont, akivel valamikor évekig együtt dolgozott. Ám kisebb-nagyobb kalandokkal tarkított utazása egyszersmind jelképes is.

Stevens a kirándulás elbeszélésével párhuzamosan visszautazik a múltjába, és felidézi mindennapi életét a harmincas évekbeli főúri házban, Lord Darlington politikai kalandorságát – de mindenekelőtt saját kapcsolatát Miss Kentonnal, melynek természetét sok év után sem tisztázta magában.

A Napok romjai az elveszett ügyek és az elvesztegetett szerelem, a megbánás álomszerűen szép és gazdag regénye. Stevens komikus sutasága és reménytelen tehetetlensége Ishiguro keze nyomán varázslatos egységbe olvad, és a fájdalmas múltat még maga előtt is titkoló személyiség, valamint a… (tovább)

A főkomornyik szabadsága címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1989

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus · Helikon Zsebkönyvek Helikon

>!
Helikon, Budapest, 2021
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795988 · Fordította: Kada Júlia
>!
Európa, Budapest, 2020
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052340 · Fordította: Kada Júlia
>!
Európa, Budapest, 2018
266 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052340 · Fordította: Kada Júlia

3 további kiadás


Enciklopédia 31

Szereplők népszerűség szerint

Mr. Stevens · Miss Kenton · Lord Darlington · úriember

Helyszínek népszerűség szerint

Anglia · padló


Kedvencelte 137

Most olvassa 37

Várólistára tette 540

Kívánságlistára tette 389

Kölcsönkérné 8


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Úgy jártam ezzel a könyvvel, mint az Utas és holdvilággal. Sokan méltatták, beszereztem a Helikon zsebkönyvet, izgatottan fogtam neki az olvasásnak és aztán csalódnom kellett.
A történet több ponton is hasonlít Szerb Antal művére. Adva van egy férfi, aki fizikai és lelki síkon is utazásra indul. Ezúttal egy Stevens nevű komornyik meséli el, hogy milyen volt a 20-as, 30-as években Darlington Hall-ban szolgálni, és milyen most, 1956-ban a helyzet, amikor is rátermett személyzetet kell összeállítania. Elindul, hogy felkeresse Miss Kentont és közben átgondolja élete főbb eseményeit, ellamentál azon, hogy mitől is jó egy komornyik és milyen volt az élet Darlington Hall-ban, amikor a korszak világformáló egyéniségei adták egymásnak a kilincset.
Nem tudtam azonosulni evvel a mindig csak a munkájának élő, pedáns, robotként dolgozó, érzelmileg sivár, humort sem ismerő emberrel. Számomra a végkifejlet sem adott katarzist, inkább belenyugvással csuktam be a könyvet. Mindazonáltal tetszik Ishiguro stílusa, írásmódja, ezért fogok még tőle olvasni. A polcomon már itt várakozik a Ne engedj el… című kötete.

A Klasszikus Könyvklub keretein belül élő beszélgetés zajlott a könyvről Böbe (@greendottedmug) BögreVlog csatornáján. https://www.youtube.com/watch…

>!
Helikon, Budapest, 2021
300 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795988 · Fordította: Kada Júlia
12 hozzászólás
gesztenye63>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Azt mondja ez a (Stevens nevű) jóember az utolsó lapok egyikén, mintegy halálba irritáló monológjainak megkoronázásaként, hogy (…) meglehet, van valami igazság a tanácsában is spoiler, hogy nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, hogy pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból, építeni valamit a romjaiból.

Építeni a romokból valamit…
A gondolat, az alapvetés igazán figyelemreméltó. A kivitelezés (mármint az írói!) tökéletes, egyszerűen perfekt. A hatás pedig olyan szinten visszataszító, hogy a pillangókés nyílik a zsebben off.

A regény pedig emellett még a kisszerűség ódája, az alávetettség dicshimnusza, az úrhatnám szolgaság apoteózisa, az érték, értelem és tartás nélküli, tökéletesen félreértelmezett méltóság álszent felmagasztalása. A döntés és választás szabadságának abszolút tagadása.

Ishiguro mester valami különös varázst művel azzal, hogy ennek az alávaló szörnyetegnek a mondatait nem hajítjuk felindultan a sarokba. Márpedig nem tesszük. Mert van abban valami zsenialitás, ahogyan a szöveg lassú izzással feszültséget szít, majd lágyan átlendít egy ponton, aztán újra és újra, a nem is végkifejlő végkifejletig. A végére pedig nem marad más, csupán a hatalmas kérdőjel, hogy van-e miből és érdemes-e még építeni bármit is azokból a romokból – azokra a romokra?

Kicsit megkésett ismerkedés volt ez, de lesz még folytatás.

Maminti9 P>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

– Maga szerint miben áll az emberi méltóság?
Ez az egyenes kérdés, bevallom, kissé meglepett.
– Nem könnyű ezt néhány szóban elmagyarázni, uram – feleltem. – De úgy vélem, lényegében abból áll, hogy az ember nem vetkőzik le nyilvánosság előtt.

Ishiguro könyvében egy főkomornyikot, Stevenst ismerhetjük meg, aki egy hosszabb utazásra indul, melynek során bebarangolja az angol vidéket, egyben egy belső utazás is kezdetét veszi, melynek során feltárulnak előttünk Stevens gondolatai, a Darlington Hallban megélt napjai.
Az ő szemüvegén keresztül egy olyan etikai – erkölcsi világlátásba csöppenünk bele, mely sokunknak idegen, elképzelhetetlen vagy akár visszataszító is lehet, hiszen főszereplőnk olyan merev, már-már sznobságnak ható szabályok mentén végzi kötelességekkel teli munkáját, mely az olvasónak akár zavaró is lehet. Stevens ugyanis a komornyiksággal járó értékrend foglyaként tűnik fel előttünk, viszont számára ez a mentalitás olyannyira beépült minden egyes megnyilvánulásába, hogy más életet nem tud élni, más mércéket nem tud és nem is akar felállítani. A végtelen szolgálatkészség és kötelességtudat viszont folyamatosan olyan helyzetekbe sodorja, melyekkel nem biztos, hogy azonosulni tud, de önmagát, a saját érzéseit soha nem helyezheti előtérbe. Olyan erkölcsileg megkérdőjelezhető helyzetekben kell visszavonulnia, mint a zsidó szolgák elbocsátása, vagy édesapja halála. Mindemellett lenyűgöző annak a természetességnek az ábrázolása, ahogy Stevens kezeli ezeket a szituációkat, és azt hiszem, ő messzemenően eleget tett a fenti idézetben foglaltaknak, ugyanis tényleg soha nem vetkőzött le nyilvánosság előtt.
És nem csak a nyilvánosság előtt viselkedett a saját mércéje szerint méltóságosan, ugyanis a sorok mögött élesen megbújik egy szerelem lehetősége, mely érzelmeknek Stevens nem tudott teret adni. Az olvasóban folyamatosan ott lappang a kérdés, hogy vajon hogy dönthet valaki úgy, hogy hosszú évek során olyannyira átengedje magát a szolgálatnak, a méltóságnak, a merev szabályoknak, hogy abban az életben a szerelemnek sem lehet helye? Így válik az egész regény végül egy személyes tragédiává, az elmúlt napok, évek vagy talán egy egész élet romjává.
Bár talán lehet, hogy nem kell mindenkinek ugyanazt az életet élnie, ugyanazon álmokat kergetnie, hiszen elférnek benne a Mr. Stevenshez hasonló emberek is.
Ishiguro kifinomult stílusban megírt sorai ismételten lenyűgöztek, ez a könyv ékes példája annak, hogy lágy, már-már lírai hangvételben, sokszor kimondatlanul is megjeleníthetők a legmélyebb érzelmek és a legnagyobb emberi tragédiák.

Kalmár_Melinda P>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

”Igazán „nagy” főkomornyik kétségkívül csak az lehet, aki szolgálatban töltött évein végigpillantva elmondhatja, hogy tehetségét valóban nagy formátumú úriember szolgálatába állította, annak révén pedig az emberiség szolgálatába.”

Mr. Stevens ebben szeretne hinni. Végigtekint az életén és makacsul hinni akarja, hogy a lord, akit egész életében hűségesen szolgált ilyen nagy formátumú ember volt, érdemes volt tehát őt szolgálnia. Lord Darlington nemeslelkű idealistaként jelenik meg előttünk, aki abból kiindulva, hogy a legyőzött ellenségbe nem rúghatnak bele a győztesek, végül a gonosz bábja lesz. A hozzá nem értés, a naiv jószándék felmenthet-e valakit az elkövetett hibák, az elrontott élet súlya alól? És az őt gondolkodás nélkül szolgáló ember mit kezdjen élete alkonyán az elszalasztott lehetőségekkel? Mit kezdjen annak felismerésével, hogy önmaga legjavát olyan valakinek adta, aki arra talán nem volt méltó, miközben hagyta, hogy a csendes boldogság lehetősége elillanjon az életéből?

Mr. Stevens tökéletes főkomornyik. Intelligens, megfontolt, szabálykövető, ura az érzelmeinek, lojális off és van benne méltóság. Nem csoda, ha Miss Kenton, a lobbanékony, heves természetű, bátor ugyanakkor precíz és önérzetes házvezetőnő vonzónak találja. Ishiguro írói nagyságát bizonyítja, hogy kimondatlanul tudja érzékeltetni a két ember között létrejött vonzalmat: nincsenek vallomások, csókok, érintések. Kettőjük kapcsolatát lépten-nyomon ellenpontozza a kastély falai között játszódó nagyhatalmi politikai eseményekkel. Stevens elsősorban szolga, létezését ez határozza meg. Képtelen érző férfiként reagálni Miss Kenton közeledésére. Elhallgatások, ki nem mondott szavak halmozódnak közöttük miközben a kölcsönös udvariasság fedezékébe húzódnak. És ez az a pont, ahol meg kell állnia az olvasónak és feltennie magának a kérdést: „Mi az, amit én nem mondok ki az életemben? Mit hallgatok el a kapcsolataimban? Mikor érzem egyszerűbbnek csendesen elfordulni, és nem bekopogni/odamenni a másik emberhez? Milyen romokat hagyunk magunk mögött? Lesz-e miből építkeznünk életünk alkonyán?”

Azt hiszem életem egyik meghatározó könyvét fejeztem ma be.

13 hozzászólás
szadrienn P>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Elegáns, finom irónia és csodaszép angol tájak.
Egy sikeres antihős, aki felér pályája csúcsára, de közben elsuhan mellette az élet. Egy olyan ember monológja, aki mindig görcsösen kifelé, a külső elvárásokra figyel, és annyira elszántan ragaszkodik az eljátszott szerephez, hogy elveszti a kapcsolatot saját belső világával. Pedig a valódi érzelem, a boldogság lehetősége talán csak egy karnyújtásnyira lett volna.
A vérbeli angol főkomornyik tragédiájának hiteles történetét rendhagyó módon egy japán szerző minden részletében tökéletes regényéből ismerhetjük meg.
A könyv zsibongó fájdalmat hagy maga után, és önvizsgálatra késztet. A korlátokat mindig a külvilágban keressük, de végül saját magunkban találjuk meg.

19 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Zseniális lélektani regény az egyszerre rendkívül éles elméjű, ugyanakkor mégis mulatságosan korlátolt főkomornyikról, erről a megindítóan szánalmas szörnyetegről.

Több nagyszerű értékelés is született a könyvről, ezek közül hármat emelnék ki:
@cotta:
…képes leszek-e leírni azt a káprázatos nyelvi stílust, ami végigborzongatott mindannyiszor, amikor kinyitottam a könyvet, magyarán át tudom-e adni a tökéleteset?
Számomra ugyanis a Napok romjai egy hibátlan regény, minden benne van, amit szeretek: elegáns filozofálás és egy hihetetlenül érdekes karakter.
http://moly.hu/ertekelesek/724618

@eme
Nem nehéz felismerni Mr. Stevensben a II. vh.-ba belebonyolodott, önmegtagadó, gondolkodásmentes milliók típusát.
A komornyik visszaemlékezése, a néha visszarettentő emlékek előtti megtorpanása, útra indulása, élni próbálása és az elvesztegetett idő, élet visszaszerzésének lehetetlensége nemcsak az egyes ember, hanem egy pár nemzedék elé tartott tükör is, felszólítás az önvizsgálatra, ugyanakkor a tettek, döntések visszafordíthatatlanságának tudatosítása.
http://moly.hu/ertekelesek/548659

@szigiri
A név iránti giri az a kötelesség, hogy a hírnevet makulátlannak kell megőrizni. […]
Mr. Stevens számomra egy megingathatatlan, ezüsttisztítóval és munkabeosztásokkal küzdő angol szamuráj volt. Vagy inkább kamikaze. De mindenesetre egyszerre angol és japán. Valamilyen szinten az angolok az európaiak japánjai, a furcsa szigetlakók furcsa szokásokkal, szóval nincs ezen mit csodálkozni. De elsősorban mégsem a szamurájimádóknak ajánlanám, elég kevés a közelharc. Inkább a „távolharc” jellemzi, és a távolság itt inkább az időbeli értelemben zajlik, az elszalasztott lehetőségekkel.
http://moly.hu/ertekelesek/832477

Ezekhez csak annyit tennék hozzá, hogy a cselekmény egyik fő szála – egy reménytelen szerelem szívszorító története – és az egyesszám első személyű narratíva elfedi, hogy milyen kegyetlen is lehet egy ilyen ember a valóságban.
A kegyetlenséghez nem feltétlenül szükséges a gonoszság, elegendő az érzéketlenség is, bár én Mr. Stevens cselekedetei mögött néha éreztem a szimpla rosszindulatot is. De mivel a nézőpont nagyon elfogult, lehetséges más olvasat is, Kazuo Ishiguro regényének egyik titka épp ez a nyitottság.

Nagyszerű könyv, erősen ajánlom!

3 hozzászólás
Bíró_Júlia>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Csendkönyv, bánatkönyv, vigaszkönyv. Lélekrajz, korrajz, jellemrajz. Stevens, Miss Kenton, Őméltósága és vendégei. Szolgálni egy életen át, felvenni az edény alakját, kitölteni a rendelkezésre álló teret, míg jön és elmúlik egy korszak, meg az élet nagyja. Derült égből öt nap filozofálás, mentegetőzés, számvetés. Tökéletesen kidolgozott, elegáns, szívfájdító szöveg, egy tűpontossággal megalkotott, megindítóan magányos és kegyetlen karakter nézőpontján keresztül.

sebzek>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Egy tökéletes szépirodalmi bestseller.
Régóta nem éreztem szövegen ennyi profizmust. Ishiguro vállalja a kockázatot, a főszereplő párost a nehezebb oldalról írja meg, emellett a szerkezettől kezdve az elbeszélésmódig áthatja a tudatosság a munkáját. Organikusan vonja be a szereplőit a játékba, akár egy film esetében, ahol a kamerán kívül több tucat szakember ügyködik azon, hogy annak látószögén belül tökéletes legyen az élmény. Aztán ott van a nyelv a körülményes megfogalmazással, ami megint csak egy máz. Páratlanul könnyen olvasható, a mondatok tiszták és a szöveg szinte gurul. A díszlet, a huszadik század eleji angol arisztokratikus pompa mindig kapós volt, napjainkban viszont egyenesen bankrobbantó hatású off.

Az elmúlt időszakban azt gondoltam, valahogy nem élvezem annyira az olvasást, nem tudok koncentrálni a szövegre, de szerencsére ez a könyv megdöntötte a hamis képzeteim.
spoiler

1 hozzászólás
Bleeding_Bride IP>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

Ha blogom lenne, most egy nagyon hosszú elemzését olvashatnátok ennek a kötetnek, szétboncolgatva eme antihős szomorú, sanyarú, de boldog tudatlan karakterét és életét.
De nincs, így csak szubjektív én-véleményt, vagy inkább élményt firkálnék ide.
Stevensek vagyunk, Stevensek vagyunk mind. Stevensnek voltunk nevelve, Stevensenek generációja alkotott minket.
Szomorú dolog, de remélem mikor mi is rájövünk arra, hogy mit is ért az életünk, még nem leszünk ilyen szép korban és lesz esélyünk kitörni ebből a körből.

3 hozzászólás
olvasóbarát>!
Kazuo Ishiguro: Napok romjai

„Mindannyian tartozunk a hivatásunknak azzal, hogy komolyan elgondolkozzunk ezekről a dolgokról, mert csak így törekedhetünk arra, hogy az igazi „méltóságot” kiérleljük magunkban.”

2017 Nobel-díjasa különös regényt alkotott, egy főkomornyik (hivatásának egyik legjobbja, vagy legalábbis erre törekszik) szabadságra megy, az utazás során visszautazik életében is, átgondol, megidéz sok eseményt, ami vele történt. Különös, ismeretlen világ tárul elénk, amely sok emberi élettel kapcsolatos kérdésre is finom iróniával keresi a választ.
Van egy gondolatsorozat a tökéletes angol komornyikról: https://moly.hu/idezetek/144948
Én egy olyan kötetet olvastam, amelynek borítóján a könyvből készült film egy jelenete látható Anthony Hopkins és Emma Thompson kimerevített képe mindent elárul a két szereplőről, jól mutatja a főhős kapcsolatát Miss Kentonnal, az érzelmes odafigyelést a nő részéről és a hivatás, a szolgálat mindenek felettiségét a férfi arcán. Maradandó élményt jelentett számomra a kötet olvasása.


Népszerű idézetek

Aquarius>!

Úgysem lehet visszafordítani az időt. Az ember nem töprenghet örökösen azon, hogy mi lett volna másképp. Hanem be kell látnia, hogy van olyan jó sora, mint a legtöbb embernek, talán még jobb is, és hálásnak kell lennie érte.

259. oldal

jmolnar>!

– Ki kell élvezni ezt is. Nincs jobb az esténél. Az ember már elvégezte a napi munkát. Aztán megpihenhet, és élvezheti a gyümölcseit. Én így látom a dolgot. Kérdezzen meg akárkit, megmondhatja, nincs jobb az esténél.

264. oldal

Jagika P>!

Mindig az egyenes beszéd a legcélravezetőbb, én azt mondom.

93. oldal

Angele>!

[…] nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, hogy pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból, építeni valamit a romjaiból.

265. oldal

Risus P>!

Mi értelme azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának?

265. oldal

Jagika P>!

És legalább az a kiváltsága megvolt, hogy élete végén elmondhatta: a saját hibáit követte el.

264. oldal

Angele>!

[…] a tréfálkozás az emberi melegség titka.

266. oldal

Jagika P>!

Márpedig a nemzetközi politika manapság már nem előkelő amatőrök játékszere.

128

Jagika P>!

Azt a néhány embert, aki alkalmas rá, hogy eldöntse, mi micsoda, megbénítja a sok hozzá nem értőnek a fecsegése.

244

hanna_emily_stone P>!

De az nem érdem, ha az ember mindenáron és öncélúan ragaszkodik a hagyományokhoz, mint némelyek.

14. oldal


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Alice Walker: Bíborszín
Virginia Woolf: Clarissa
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Agatha Christie: Királyok és kalandorok
Alice Walker: Kedves Jóisten
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Hermann Hesse: Demian