Klara ​és a Nap 254 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Klara, ​a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.

A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ishiguro-életmű

>!
Helikon, Budapest, 2022
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634799092 · Fordította: Falcsik Mari
>!
Helikon, Budapest, 2021
376 oldal · ISBN: 9789634796855 · Fordította: Falcsik Mari
>!
Helikon, Budapest, 2021
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634795698 · Fordította: Falcsik Mari

Enciklopédia 1


Kedvencelte 26

Most olvassa 25

Várólistára tette 221

Kívánságlistára tette 187

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

szadrienn P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Kazuo Ishiguro több regényében is központi szerepet tölt be az áldozathozatal, a lemondás, a teljes önfeladás témája mások jólétének érdekében, de amíg a régi szép időkben a szervilizmus megtestesítője a tökéletes brit komornyik volt, a mesterséges intelligencia korában, a nem is olyan távoli jövőben javítgatnak még egy kicsit a prototípuson, és megszületik Klara, a kamaszokat segítő bűbájos robotlány.
Már a legfőbb inas nézőpontja is eléggé behatároltnak tűnt, de most még különösebb külső szemszögből tekinthetünk az emberiségre és az erősen átalakult társadalomra, egy furcsa családhoz érkező kedves robot szemszögéből, és a látvány, a nyelvezet, az összefüggések feltárulásának lassúsága kiválóan adják vissza a gyermeki rácsodálkozást, az állandó tudásszomjat és a gépi létből adódó megismerési korlátokat.
A rég feledésbe merült múlt értékei, egy magasabb lény segítő erejében való hit, a rituálék gyakorlása, az önzetlen ragaszkodás, a töretlen segítőkészség már csak egy csavarokkal összeszerelt lényben élnek tovább, hús-vér társai pedig végképp elmagányosodnak és lelketlenül robognak előre a társadalmi érvényesülés felé, aminek érdekében bármikor készek megfizetni a legmagasabb árat.
Ishiguro víziója egy szép, új és egyre keserűbb világ, ahol az idealizmus a gép oldalán áll, az ember pedig előbb-utóbb minden kincset a szemétre hajít.

Suba_Csaba P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Mivel ritkán olvasok sci-fit vagy disztópiát, ez a könyv most kimondottan jólesett.
A kötet elbeszélője a címszereplő Klara, aki egy magányos gyerekek számára kifejlesztett robotbarát. Egy üzletben várja, hogy valaki megvásárolja és magával vigye. Josie és anyukája kiválasztják őt és végigkövethetjük, ahogy Klara az életük részévé válik. A kislány rejtélyes betegsége, Klara és a Nap különös kapcsolata, a szomszéd fiú és Josie közös terve, valamint az Anya elképesztő szándéka viszi előre az egyébként kimondottan lassú folyású regényt.
Ishiguro nagyon jól tud mesélni, rendkívüli érzékenységgel mutatja be a karaktereket, motivációjukat és esendőségüket. A nem is olyan távoli jövőben játszódó könyv rengeteg morális kérdést fejteget, amin az olvasó töprenghet. Engem rendesen megdolgoztatott ez a könyv és kellett idő, hogy bizonyos helyzeteken elgondolkozzak.
A kötet sokat foglalkozik többek közt a magány, a társfüggőség, a barátság, a családi kapcsolatok és a mesterséges intelligencia kérdéskörével.
Aki egy különlegesen szép, néhol nyomasztó és szürreális lélektani történetet szeretne olvasni, annak bátran ajánlom!
A csatornámon november 30-án, szerdán 19 órától láthattok elő kibeszélőt a könyvről:
https://youtu.be/6h8RtIdFoWY

>!
Helikon, Budapest, 2022
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634799092 · Fordította: Falcsik Mari
3 hozzászólás
Málnika>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

”És mára mindünknek világossá vált, milyen sokféle módon lehet tisztességes és teljes életet élni.”

A Klara és a Nap egy olyan sci-fi, amely a robotokkal és a génmódosított emberekkel egy nem is olyan távoli, lehetséges jövőt tár elénk. Abban a világban, amit a káosz ural és ahol alapvető az emberi magány, felteszi azt a kérdést, vajon képesek-e pótolni a robotok az embereket, nem csak értelmi, hanem érzelmi téren is.

A gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát, Klara hűségesen vár az üzletben Josie-ra, akivel végül haza is megy. Klara, aki tanulásra szomjazik és képes többet érzékelni a világból, mint társai, elhatározza, hogy meggyógyítja betegeskedő gazdáját. Miközben mindent megtenne Josie-ért, mások szemében ő csak egy tárgy, ami nem különb, mint egy porszívó, ám mégis más, hiszen elveszi a munkát az emberek elől, sőt lassan már a színházi helyeket is. Emelt és nem emelt emberek, mesterséges intelligenciájú robotok alkotta világ ez, ahol a Nap az egyetlen szilárd pont, amely továbbra is tápláló erővel éltet. Ishiguro regénye érdekes kérdéseket vet fel, azonban a fülszöveg alapján izgalmasabb megvalósításra számítottam egy olyan jövőképről, amelynek már érezzük a szelét.

giggs85>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Bár már a 2017-es Nobel-díja előtt is óriási ismertségnek és népszerűségnek örvendett a japán származású brit Kazuo Ishiguro, de a világ legrangosabb díjának elnyerése után kis túlzással szinte az egész világ figyelte, hogy mivel rukkol elő legközelebb az utánozhatatlan hangvételű zseni, így a Klara és a Nap a 2021-es év leginkább várt szépirodalmi kötetei között kapott helyet világszerte. Teszem hozzá azonnal: joggal. Hiszen bár Ishiguro a 2005-ös Ne engedj elhez hasonlóan ismét a sci-fi zsánerét használta fel, hogy az őt leginkább érdeklő témákról (az emlékek és az emlékezés, a múlt mindent meghatározó szerepe, a személyes önfeláldozás és az élet értelmének, céljainak folyamatos keresése) írjon, de amit művelt, az egy pillanatra sem tűnik önismétlésnek (sőt, nagyon is mai hangon szólal meg), hanem tényleg csak az eddigi legjobbjaival, például a Napok romjaival említhető egy lapon.

A Klara… egy nem túl távoli, ám az elbeszélő korlátozottsága miatt is csak alig-alig megismerhető jövőben játszódik, ahol bár nincsenek repülő autók és nincs csillagközi utazás, de van kimondottan fejlett géntechnika, és ami a történetünk szempontjából jóval fontosabb, vannak mesterséges intelligenciák (vagyis itt RB-k, RobotBarátok), akik arra hivatottak, hogy segítsék a kiválasztott és legjobb anyagi háttérrel rendelkező tinédzsereket a felnövés soha nem egyszerű folyamatában.

A már említett elbeszélőnk, a címszereplő Klara is egy ilyen RB, aki hosszú ideig kénytelen várakozni a boltban, hogy megtalálhassa őt éppen az a tinédzser, akit neki rendelt a sors. És miközben várakozik, igyekszik megfigyelni az utcán sétáló, rohanó, bámészkodó embereket, hogy mire befogadja őt az új családja, annyit tudjon erről a furcsa és örökké kiismerhetetlen fajról, amennyit csak lehetséges. Aztán a hosszas várakozás után egy szép nap belép a boltba Josie, és minden megváltozik…

Azzal minden bizonnyal nem árulok el túl nagy újdonságot a szerzőt jól ismerőknek, hogy Ishiguro nem a gyorsan pergő történetek mestere, és ezt a tulajdonságát ebben a kötetben is újfent bizonyítja. Gyakorlatilag a szöveg egészét a robotlány aprólékos megfigyelései teszik ki, akinek egyetlen célja és élete értelme, hogy mindenben segítse az őt kiválasztó lányt, és bár a regény majd’ 400 oldalas, mégis mindössze néhány főbb jelenet, beszélgetés az egész.

Azonban ebben a majd’ 400 oldalban ismét olyan mélyre merülünk az emberi lélek és psziché legmélyére, amennyire csak szépirodalmilag lehetséges. Klara korlátozott tudása a világról (a nagyvilágról és a saját személyes világáról egyaránt) folyamatos feszültségforrás (egy-egy elejtett szót, megjegyzést nem tudunk hová tenni, csak ott motoszkál bennünk több száz oldalon át, hogy végül vagy megértsük, vagy nem), és végig gondoskodik róla, hogy minden egyes meghökkentő és szívfájdító csavar a megfelelő időben és módon fordítson egyet a történet menetén, hogy a végére – visszamenőleg – is világossá váljon Josie, Rick és a szüleik, na meg a robotlány közötti, az első látásra vélthez képest jóval bonyolultabb kapcsolat mibenléte.

A Klara és a Nap nemcsak az egyik legmélyebb és legelgondolkodtatóbb könyv, amit az utóbbi időkben olvastam, de egyben az egyik legjobb Ishiguro is. Mindkét megállapítás súlyos, de úgy érzem, igaz. Úgyhogy irány a boltokba, használjátok ki, hogy a világpremierrel szinte egy időben érkezett hazánkba az egyik legjobb kortárs író egyik legjobb regénye!

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Nagy várakozással kezdtem neki ennek a regénynek, hiszen a 2017-es Nobel-díj óta ez az első regénye Kazuo Ishiguro-nak.

Bár nagyon távol áll tőlem a sci-fi világa, de jól sejtettem, hogy a Klara és a Nap valójában nem egy zsánerregény. Az író a jövőben játszódó történetben Klara, a robotlány szemszögéből nézve tár elénk egy csillogó, modern világot, ahol a technika vívmányainak köszönhetően már a mesterséges intelligenciáé a főszerep és az emberek akár nyugodtan hátra is dőlhetnének, hogy egymástól elszigetelten boldogan éljenek saját kis világukban. Azonban a csillogó felszín alatt az emberek lelki világa meglehetősen ingataggá vált, a magány és az elmagányosodás lassan megölte a testet és a lelket.

Ez a sci-fibe ágyazott meseszerű történet tulajdonképpen csak egy csalogató díszlet, amely mögé Ishiguro elrejtheti a valódi mondanivalót. Vajon meddig terjed az ész határa, mennyire lehet kiiktatni az érzelmeket? Mi az, ami valóban emberré teszi az embereket? Mi az, amit egy robot megérthet(ne) a valódi érzelmekből? Mitől lesz egy ember valóban az, aki? Szükség van-e még az emberi interakciókra? És mi az, ami tényleg boldoggá tesz, tehet?

Ishiguro a tőle már megszokott finoman szőtt, szűkszavú, távolságtartó párbeszédekkel teli, lassan csordogáló történetben szándékosan lezáratlanul hagyja előttünk a kérdések sorozatát, és így az olvasó dolga marad, hogy arcát a nap felé fordítva eldöntse, hogy milyen elképzelt jövőben bízik.

Úgy gondolom, hogy ez a regény méltó folytatása Ishiguro életművének és bátran ajánlom azoknak is, akiket hozzám hasonlóan kevésbé hozna lázba egy sci-fi olvasása.

György_Dragomán IP>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Szépen illeszkedik az Ishiguro életműbe, visszafogott és közben romantikus szolga narratíva, egy kamasz robot nézőpontjából látunk egy nem túl távoli mégis eléggé megváltozott világot, vagyis annak egy elég pici szegletét. A nézőpont erősen korlátozza a világ megismerhetőségét, a szöveg ettől meglehetősen nyugtalanító, sőt szinte már idegesítő,a könyv végére azért megtudunk valamit erről a másként szép új világról, a hangsúly inkább az érzelmeken, és az érzelmi viszonyok megismerhetőségén és átélhetőségén van, és azon a nagy kérdésen, hogy mit érthet meg az emberi szív rejtelmeiből egy robot.
(Szép ötlet, hogy a Klára a főszereplő napelemes robot őszintén és áhítatosan és mélyen átélten Napimádó.)

Az eredeti angol szöveget olvastam, kíváncsi leszek majd a magyar fordításra.

(Hat szóban: Kicsit olyan, mintha Csehov sci-fit írna. )

meseanyu P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Nagyon érdekes, kicsit meseszerű, álomszerű jövőben játszódik ez a regény. A történéseket egy roppant szerethető robotlány szemén keresztül látjuk, így még különlegesebb az egész. Viszont pont ezért nekem kicsit túlírt, néha oldalakon keresztül olyan dolgokról magyaráz, ami nem viszi előre a történetet. Hangulatilag, lélektanilag nagyon erős a könyv, és van egy-két feledhetetlen jelenet, ezért olyan kötet szerintem, ami sokáig az emberrel marad, elgondolkodik a felvetett erkölcsi problémákon, eszébe jut egy-egy helyszín, szituáció.

Bea_Könyvutca P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Klara egy szeretni való robotbarát, akit a beteg Josie kiválaszt és édesanyjával hazaviszik, hogy ezután ott éljen velük. Mi Klara szemén és gondolatain keresztül ismerjük meg a családot, de elsősorban leginkább Klarát. A robotlány szeretné megismerni az embereket, megtudni, mitől ember az ember. És ez a könyv nagy kérdése is.

Ez egy utópisztikus történet, melyben a robotok békésen élnek az emberek mellett, segítenek, támogatják őket, miközben ők is intelligens lények. Fura volt, ahogyan néha kezelték őt, én teljesen emberszámba vettem. Olyan volt, mintha Klaranak szíve lett volna, mindent megtett volna Josiért.

Egy olyan társadalomba csöppenünk ebben a történetben, amelyben teljesen természetesek a robotbarátok, az emberek génmanipulálása, mégis vannak, akik ellenállnak a fejlődésnek, valamint a titokzatos betegségek is összefüggésben vannak a génekbe való beavatkozással.
Bővebben: http://www.konyvutca.hu/2022/10/kazuo-ishiguro-klara-es…

Nita_Könyvgalaxis>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

A regény, amely apró darabokra töri a szívedet és te ezért még hálás is vagy neki.

Szerintem jól áll Ishiguronak, mikor valamilyen zsánerterületen tesz kirándulást. Persze ezt a maga módján teszi, az ő igazán lírai, nagyon egyedi nyelvén bemutatva jelen esetben egy robotlány történetét.

Klara olyan, mint egy naiv gyermek, aki soha nem tud felnőni. Mindenre rácsodálkozik, számára minden új és fényes. De erre is tervezték, hiszen RobotBarátként kell szolgáltatot teljesítenie egy kislány mellett. De Klara igazán különleges, mert sokkal több érdekli őt a világból, mint a legtöbb RB-t, és olyan áldozatokat képes hozni, amelyet sokszor egy ember nem tesz meg a másikért.

Ishiguro egy nagyon rideg jövőképet tár elénk. Nem tudjuk, pontosan mikor járunk, de az emberek közti elidegenedés és közöny csúcspontjain járunk. Ahogy egyre jobban kibomlik, mi is történik itt, mi Klara szerepe ebben az egészben, mit szánnak a létezése céjának, én egyre inkább elszomorodtam.

És mondhatnánk, hogy na, hát ő csak egy robot, de hány olyan embert ismerünk, akiről úgy gondoljuk, jobb sorsot érdemelne, mint amit neki szántak? Akit csak kihasználnak, megaláznak, miközben ő naivan a szívét-lelkét kiteszi azokért, akit szeret?

Most, ahogy visszagondolok a regényre, érzem át igazán, mit is kaptam tőle. És ezért nem tudok elég hálás lenni.

Chivas>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Az én igazi műfajom a sci-fi, és pont ezért. Rettenetesen jó érzés volt olvasni, hogy egy napelemmel működő robot mennyire isteníti az energiáját adó Napot. Isten. Nagyon tetszett, főleg a történet felépítése, szépen lassan haladunk előre, velünk együtt nyílik meg Klarának is a világ, mi is együtt ismerhetjük meg ezt a társadalmat, és a problémákat is. A vége nem tetszett, másképp képzeltem el olvasás közben.


Népszerű idézetek

Málnika>!

De tudod, mit: én nem fogom engedni, hogy a félelem az utamba álljon. Ezt ünnepélyesen megígértem magamnak.

364. oldal (Helikon, 2021)

2 hozzászólás
Málnika>!

És mára mindünknek világossá vált, milyen sokféle módon lehet tisztességes és teljes életet élni.

283. oldal (Helikon, 2021)

Málnika>!

[…] a Nap mindig utat talál rá, hogy elérjen bennünket, bárhol legyünk is.

7. oldal (Helikon, 2021)

Nikolett_Kapocsi P>!

– De ki mondta, hogy én magányos vagyok? Nem vagyok magányos.
– Talán minden emberi lény magányos. Legalábbis potenciálisan.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Nikolett_Kapocsi P>!

– Van úgy – mondta – , a ritka kivételes pillanatokban, mint az ilyenek, hogy az ember boldogságát fájdalom járja át.

32. oldal

Kitabu_hu P>!

Mind ez idáig nem gondoltam, hogy az emberek képesek a magányt választani. Hogy akadhat néha hatalmasabb erő annál, mint az a vágy, hogy elkerülhessék a magányosságot.

190. oldal

Kitabu_hu P>!

A mi nemzedékünk még mindig cipeli magával a régi érzésvilágot. Valami van bennünk, ami miatt nem vagyunk hajlandóak megválni ettől. Ami miatt változatlanul azt akarjuk hinni, hogy legbelül mindegyikünkben van valami elérhetetlen. Valami egészen egyedülálló és átruházhatatlan.

257. oldal

Kókuszka>!

– Az ember sose tudhatja igazán, hogyan kell üdvözölnie egy olyan látogatót, mint maga. Végül is vendégek maguk egyáltalán? Vagy úgy kéne viselkednem magával, akár egy porszívóval? Azt hiszem, most is ezt teszem. Sajnálom, bocsánat.

179. oldal

Kitabu_hu P>!

[…] a magány előli menekülés vágyától hajtva az emberek igazán elképesztően összetett és nehezen felfogható manővereket is képesek végrehajtani. […]

142. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Marissa Meyer: Winter
John Marrs: The One – A tökéletes pár
Joe Hart: Obscura
Benyák Zoltán: Az utolsó emberig
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Karen Thompson Walker: Csodák kora
Margaret Atwood: Testamentumok
J. P. Delaney: The Perfect Wife – A tökéletes feleség
Ernest Cline: Ready Player Two
Suzanne Collins: Az éhezők viadala