Klara ​és a Nap 40 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Klara, ​a gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát az üzlet kirakatában várja leendő tulajdonosát. Addig is az utca épületeit, a járókelők viselkedését és a Nap járását, áldásos tevékenységét szemléli. A humanoid tulajdonságokkal rendelkező robot gyermeki ártatlansággal próbálja megérteni a körülötte zajló eseményeket. Miután otthonra lel, legjobb tudása szerint igyekszik Josie és családja segítségére lenni; naiv világlátásának köszönhető páratlan optimizmusa reményt ad a beteg lány szüleinek. Klara megfigyelései a változó világról és az emberi természetről nem csupán a robot racionalitásáról, hanem érzelmeiről is tanúskodnak. Klara feltétel nélkül hisz az általa mindenhatónak vélt Nap jóságában, amelynek fénye és melege végigkíséri a történetet.

A regény világa – a közeljövő világa? – nem radikálisan más, mint a miénk, de éppen ettől annyira felkavaró lassacskán szembesülni azzal, hogy az ember még magányosabb lett, az emberi kapcsolatok sekélyesebbek, a társadalmi… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2021

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Ishiguro-életmű

>!
Helikon, Budapest, 2021
376 oldal · ISBN: 9789634796855 · Fordította: Falcsik Mari
>!
Helikon, Budapest, 2021
376 oldal · ISBN: 9789634795698 · Fordította: Falcsik Mari

Enciklopédia 1


Kedvencelte 4

Most olvassa 5

Várólistára tette 94

Kívánságlistára tette 109

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Málnika >!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

”És mára mindünknek világossá vált, milyen sokféle módon lehet tisztességes és teljes életet élni.”

A Klara és a Nap egy olyan sci-fi, amely a robotokkal és a génmódosított emberekkel egy nem is olyan távoli, lehetséges jövőt tár elénk. Abban a világban, amit a káosz ural és ahol alapvető az emberi magány, felteszi azt a kérdést, vajon képesek-e pótolni a robotok az embereket, nem csak értelmi, hanem érzelmi téren is.

A gyermekek számára kifejlesztett Robotbarát, Klara hűségesen vár az üzletben Josie-ra, akivel végül haza is megy. Klara, aki tanulásra szomjazik és képes többet érzékelni a világból, mint társai, elhatározza, hogy meggyógyítja betegeskedő gazdáját. Miközben mindent megtenne Josie-ért, mások szemében ő csak egy tárgy, ami nem különb, mint egy porszívó, ám mégis más, hiszen elveszi a munkát az emberek elől, sőt lassan már a színházi helyeket is. Emelt és nem emelt emberek, mesterséges intelligenciájú robotok alkotta világ ez, ahol a Nap az egyetlen szilárd pont, amely továbbra is tápláló erővel éltet. Ishiguro regénye érdekes kérdéseket vet fel, azonban a fülszöveg alapján izgalmasabb megvalósításra számítottam egy olyan jövőképről, amelynek már érezzük a szelét.

giggs85 P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Bár már a 2017-es Nobel-díja előtt is óriási ismertségnek és népszerűségnek örvendett a japán származású brit Kazuo Ishiguro, de a világ legrangosabb díjának elnyerése után kis túlzással szinte az egész világ figyelte, hogy mivel rukkol elő legközelebb az utánozhatatlan hangvételű zseni, így a Klara és a Nap a 2021-es év leginkább várt szépirodalmi kötetei között kapott helyet világszerte. Teszem hozzá azonnal: joggal. Hiszen bár Ishiguro a 2005-ös Ne engedj elhez hasonlóan ismét a sci-fi zsánerét használta fel, hogy az őt leginkább érdeklő témákról (az emlékek és az emlékezés, a múlt mindent meghatározó szerepe, a személyes önfeláldozás és az élet értelmének, céljainak folyamatos keresése) írjon, de amit művelt, az egy pillanatra sem tűnik önismétlésnek (sőt, nagyon is mai hangon szólal meg), hanem tényleg csak az eddigi legjobbjaival, például a Napok romjaival említhető egy lapon.

A Klara… egy nem túl távoli, ám az elbeszélő korlátozottsága miatt is csak alig-alig megismerhető jövőben játszódik, ahol bár nincsenek repülő autók és nincs csillagközi utazás, de van kimondottan fejlett géntechnika, és ami a történetünk szempontjából jóval fontosabb, vannak mesterséges intelligenciák (vagyis itt RB-k, RobotBarátok), akik arra hivatottak, hogy segítsék a kiválasztott és legjobb anyagi háttérrel rendelkező tinédzsereket a felnövés soha nem egyszerű folyamatában.

A már említett elbeszélőnk, a címszereplő Klara is egy ilyen RB, aki hosszú ideig kénytelen várakozni a boltban, hogy megtalálhassa őt éppen az a tinédzser, akit neki rendelt a sors. És miközben várakozik, igyekszik megfigyelni az utcán sétáló, rohanó, bámészkodó embereket, hogy mire befogadja őt az új családja, annyit tudjon erről a furcsa és örökké kiismerhetetlen fajról, amennyit csak lehetséges. Aztán a hosszas várakozás után egy szép nap belép a boltba Josie, és minden megváltozik…

Azzal minden bizonnyal nem árulok el túl nagy újdonságot a szerzőt jól ismerőknek, hogy Ishiguro nem a gyorsan pergő történetek mestere, és ezt a tulajdonságát ebben a kötetben is újfent bizonyítja. Gyakorlatilag a szöveg egészét a robotlány aprólékos megfigyelései teszik ki, akinek egyetlen célja és élete értelme, hogy mindenben segítse az őt kiválasztó lányt, és bár a regény majd’ 400 oldalas, mégis mindössze néhány főbb jelenet, beszélgetés az egész.

Azonban ebben a majd’ 400 oldalban ismét olyan mélyre merülünk az emberi lélek és psziché legmélyére, amennyire csak szépirodalmilag lehetséges. Klara korlátozott tudása a világról (a nagyvilágról és a saját személyes világáról egyaránt) folyamatos feszültségforrás (egy-egy elejtett szót, megjegyzést nem tudunk hová tenni, csak ott motoszkál bennünk több száz oldalon át, hogy végül vagy megértsük, vagy nem), és végig gondoskodik róla, hogy minden egyes meghökkentő és szívfájdító csavar a megfelelő időben és módon fordítson egyet a történet menetén, hogy a végére – visszamenőleg – is világossá váljon Josie, Rick és a szüleik, na meg a robotlány közötti, az első látásra vélthez képest jóval bonyolultabb kapcsolat mibenléte.

A Klara és a Nap nemcsak az egyik legmélyebb és legelgondolkodtatóbb könyv, amit az utóbbi időkben olvastam, de egyben az egyik legjobb Ishiguro is. Mindkét megállapítás súlyos, de úgy érzem, igaz. Úgyhogy irány a boltokba, használjátok ki, hogy a világpremierrel szinte egy időben érkezett hazánkba az egyik legjobb kortárs író egyik legjobb regénye!

2 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Nagy várakozással kezdtem neki ennek a regénynek, hiszen a 2017-es Nobel-díj óta ez az első regénye Kazuo Ishiguro-nak. Bár nagyon távol áll tőlem a sci-fi világa, de jól sejtettem, hogy a Klara és a Nap valójában nem egy zsánerregény. Az író a jövőben játszódó történetben Klara, a robotlány szemszögéből nézve tár elénk egy csillogó, modern világot, ahol a technika vívmányainak köszönhetően már a mesterséges intelligenciáé a főszerep és az emberek akár nyugodtan hátra is dőlhetnének, hogy egymástól elszigetelten boldogan éljenek saját kis világukban. Azonban a csillogó felszín alatt az emberek lelki világa meglehetősen ingataggá vált, a magány és az elmagányosodás lassan megölte a testet és a lelket. Ez a sci-fibe ágyazott meseszerű történet tulajdonképpen csak egy csalogató díszlet, amely mögé Ishiguro elrejtheti a valódi mondanivalót. Vajon meddig terjed az ész határa, mennyire lehet kiiktatni az érzelmeket? Mi az, ami valóban emberré teszi az embereket? Mi az, amit egy robot megérthet(ne) a valódi érzelmekből? Mitől lesz egy ember valóban az, aki? Szükség van-e még az emberi interakciókra? És mi az, ami tényleg boldoggá tesz, tehet? Ishiguro a tőle már megszokott finoman szőtt, szűkszavú, távolságtartó párbeszédekkel teli, lassan csordogáló történetben szándékosan lezáratlanul hagyja előttünk a kérdések sorozatát, és így az olvasó dolga marad, hogy arcát a nap felé fordítva eldöntse, hogy milyen elképzelt jövőben bízik. Úgy gondolom, hogy ez a regény méltó folytatása Ishiguro életművének és bátran ajánlom azoknak is, akiket hozzám hasonlóan kevésbé hozna lázba egy sci-fi olvasása.

György_Dragomán IP>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Szépen illeszkedik az Ishiguro életműbe, visszafogott és közben romantikus szolga narratíva, egy kamasz robot nézőpontjából látunk egy nem túl távoli mégis eléggé megváltozott világot, vagyis annak egy elég pici szegletét. A nézőpont erősen korlátozza a világ megismerhetőségét, a szöveg ettől meglehetősen nyugtalanító, sőt szinte már idegesítő,a könyv végére azért megtudunk valamit erről a másként szép új világról, a hangsúly inkább az érzelmeken, és az érzelmi viszonyok megismerhetőségén és átélhetőségén van, és azon a nagy kérdésen, hogy mit érthet meg az emberi szív rejtelmeiből egy robot.
(Szép ötlet, hogy a Klára a főszereplő napelemes robot őszintén és áhítatosan és mélyen átélten Napimádó.)

Az eredeti angol szöveget olvastam, kíváncsi leszek majd a magyar fordításra.

(Hat szóban: Kicsit olyan, mintha Csehov sci-fit írna. )

Kókuszka>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

A regény egy elképzelt jövőkép, disztópia, melyben genetikai úton fejlesztenek nagyobb tudású gyermekeket, akik az iskolai oktatást otthon végzik, így szocializációjuk korlátozott. Magányuk feloldására mesterséges intelligenciával megalkotott robotbarátot kapnak. A történetet egy ilyen Klara nevű, rendkívüli megfigyelőképességekkel rendelkező, naiv, szolgalelkű android barát meséli el. Josie egyetlen közeli szomszédja, gyermekkori barátja Rick, hátrányos megkülönböztetésű, nem lett ”emelt gyerek”, lehetőségei beszűkültek, pedig ő is képes lenne nagy dolgokra. Sokféle etikai problémát felvető, madár drónokat kísérletez ki. „Remélem, utat talál majd ebben a káoszban, amit erre a generációra hagytunk.”
Az irodalmi Nobel díjas, Kazuo Ishiguro nyolcadik regénye különleges hangulatú, lassan építkező, kapcsolatokról, veszteségekről, szeretetről, családról, humanoid robotok elterjedéséről, melyek maguk is cserére szorulnak, avulnak, de az emberi szív semmivel nem pótolható.

Morpheus>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Nem igazán tudom megmondani, mi is az amit olvastam, ahogy azt sem, hogy ez most tetszett-e vagy sem. spoiler Végigolvastam, és nem is esett igazán nehezemre, de folyamatosan zavart néhány dolog. Az első az, hogy egy tudatos lényt miért lehet megvásárolni, és rabszolgaként használni? Még akkor is, ha az csak gyerekfelügyelet. Másrészt ez az android egyáltalán nem viselkedett androidként. Ha néhány száz évvel visszaforgatnánk az idő kerekét, akkor Klara egy déli ültetvényen egy néger cseléd vagy dajka lenne, akit megvettek a rabszolgapiacon. Kicsit okosabb a társainál, de engedelmes, és egyfajta primitívnek mondható hiedelemvilággal – napimádattal – rendelkezik. Szereti a gyermeket, akit gondoz, de világos, hogy óriási különbség van közöttük. Rick pedig nem más, mint az egyik ültetvényen dolgozó fehér nő fia, akinek az apja meghalt, és most az udvarház mellett laknak egy kalyibában. Barátok az uradalomban született lánnyal, de világos, hogy két külön világ. A vége is pont úgy alakul, ahogy az általam felvázolt történetben logikus. Mindebből látható, hogy ez a történet: csalás, az író pedig csalt. És ezt most nem fogom neki elnézni.

Kitabu_hu P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Túl nagy meglepetést nem fogok okozni: nagyon szerettem Klara történetét.♥
Ishiguro pont annyira “ködös”, mint az összes eddigi könyvében, amit volt szerencsém olvasni. Ha valaki nem kedveli a megvillantott, ám többnyire nyitva hagyott kérdéseket (ami szerintem az író egyik legfőbb ismertetőjegye), annak nagy valószínűséggel nem lesz akkora élmény.

Klara egy robotbaràt, “gyerekméretben” készült mesterséges intelligencia. Nem a legmodernebb darab, ám rendkívüli érzékenysègével mégis kiemelkedik a csúcsmodellek közül. Elképesztő pontossággal térképezi fel az emberi érzelmek skáláját, ám gyermeki naívsàggal tekint rájuk, nem igazán tud rosszat feltételezni senkiről.

Mivel a Nap energiája működteti, nem meglepő, hogy számára az égitest mindennek a közèppontja, Istenként tiszteli és szereti, olyan kèpességek birtokosának hiszi, amin mi csak mosolygunk. Nem is annyira intelligens az a mesterséges intelligencia? Nos! Klara gyermeki tisztasága, naívsága és hite, nagyon szerethető volt. Úgy ragaszkodott új otthonához és annak lakóihoz, akár egy igazi családtag. (Egy tiszta lelkű gyerek.) Maga sem volt sokáig tudatában (robotként nem is tudom elvárható volt-e egyáltalán?), hogy a jelenléte mindenkiből reményt váltott ki a környezetében, bár teljesen más módokon. Ezeken a kapcsolatokon keresztül egy olyan jövő képe tárul fel, ahol a társadalom megosztott, a családok szétszakadtak, az emberi kapcsolatok elsilányodtak, a gyerekek pedig kettős mérce szerint bíráltatnak el. Megjelenik a gyászfeldolgozás, a veszteségek, a befolyásolhatatlan történések feldolgozásának folyamata, amikhez Ishiguro rendhagyóan közelít, s természetesen most is nagyon ügyel arra, hogy véletlenül se befolyásoljon bennünket erre, vagy arra a következtetésre.

Lassan építkező, szépen csordogáló elbeszélés, amiben ismét az emberi lélek mélységeinek, a múlt és a jövő összefüggéseinek, illetve az egyéni felelősségvállalásnak a kérdései állnak a középpontban egy olyan szemüvegen át, ami mesterséges mivolta ellenére sokszor mègis tisztábban látja a dolgokat. Pont ez talán a kulcs: az emberi lélek és szemèlyisèg annyira komplex, hogy mèg a váza is csupán ezen a “gyermeki szinten” megragadható…
Az írásmód szépséges, s ami szàmomra különösen dícséretes, hogy Ishiguro végig megmaradt a narrátor, Klara szerepében. Emiatt talán valóban úgy tűnhet, mintha nem lenne ez a világ úgy igazából felépítve, de szàmomra ennek cèlja volt. Pont annyit láthattunk, hallhattunk, tapasztalhattunk meg belőle, amennyit maga Klara is.

Zárásul csak annyit: nem szeretném megérni azt az időt, amikor egy robot előbb fejti meg az emberi élet egyedisègének, és megismételhetetlenségének a rejtélyét…

kriszet_Paulinusz P>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Az első Ishiguro könyvem, amit majdnem elégedetten olvastam.
Képtelenség rájönnöm, hogy én és Ishiguro miért nem jövünk ki egymással. Biztosan tudom, hogy valami az elbeszélésében zavar, de nem tudok rájönni mi az.
Ettől eltekintve ezt a könyvet kellemesnek éreztem, és próbáltam nem arra gondolni, hogy ki az író.
Klara egy jó kis karakter lett, aki nem emberi voltához képest mégis belopta magát a szívembe, talán gyerekes naivságával és Josie iránti rajongásával (szeretetével?). Az egész történet jóra sikerült, tetszettek a cselekmények, mert nem tudtam pontosan, hogy hová fog kifutni a történet. Az ember-gép kapcsolat teljesen jól lett megjelenítve minden bosszantó apróságával, és mégis Klara emberségének előtérbe tolása fogott meg engem. Elképzeltem milyen lehetne egy ilyen élet, ahol egy emberre megszólalásig hasonlító lény járkál körülöttem és beszélgetni tudok vele, megkérhetem bármire…stb. De például a bizalom kérdése hogyan menne végbe? Lenne három törvény vagy egyszerűen csak tudnának mindent ezek az androidok?
Örülök, hogy Ishiguro egén kaptam egy kedvesen ragyogó csillagot, megérte elolvasni.

VeronikaNy>!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Ishigurotól az első könyvem a Ne engedj el! volt, ami megalapozta az író könyvei iránt érzett kritikátlan csaholásszerű imádatomat, és bár Ishiguro nagyon sokszínű író, de azóta sci-fivel nem találkoztam a könyvei között, így előrobbant a kiskutya-énem, amikor rájöttem: ez sci-fi!
Ráadásul a mesélő, Klara szemszöge is emlékeztet a Ne engedj el!-re, ugyanis csak annyit tud a világról, ami az ő életének céljához kell, a világ a mesélő, és így az olvasó számára is lassan és szűkre nyílik.
Klara egy empatikus, kíváncsi, nyitott, érzelmekkel teli… robot, egy egyedi robotbarát. A gyerekek nagyon magányossá váltak, a tehetősebb családok robotbarát vásárlásával próbálnak a magányos gyermekeiken segíteni, vagyis Klara, a robotbarát egy szép napon Josie mellé kerül.
Klara mesél, az érzékeny, empatikus robot, akinek természetes, hogy a Nap mindenható, mert ő napelemmel működik, és természetes az is, hogy az ő létének célja az emberek életének jobbá tétele, bármi áron. Ishiguro nem a cselekménnyel adja el a regényeit, hanem a hangulataival, és visszhangként zengő soha ki nem mondott kérdéseivel.

borbolya3 >!
Kazuo Ishiguro: Klara és a Nap

Ishiguro újra bizonyította, hogy őt nem befolyásolja, milyen műfajban ír, megint más vizekre evezve marad meg írói hangjánál.
Akkor is ha Klara, a robot nagyon egyszerűen helyettesíthető bármilyen szolgálóval, aki hűségesen, önfeláldozóan áll gazdái mellett. Vallásos áhítattal tekint a Napra, és főleg a Nap megváltó napsugaraira; hisz kissé fanatikusan abban, hogy ha hozzá fordul, kérései meghallgatattnak.
És ezidáig tényleg nehezen értelmezhető, miért kellett, hogy belekeverjük ezt a robotos témát. De aztán ott van a másik vonulat is, hogy egy mesterséges intelligencia mennyire képes az emberi szívet kiismerni ("Azt hiszem, én nagyon sok mindent érzek. Minél több megfigyelést teszek, annál több érzelemhez lesz hozzáférésem"), mennyire helyettesíthet robot egy hús-vér embert. És ami szerintem csillagos ötös ebben a történetben, hogy nem kapunk válaszokat, Ishiguro csak feldobja jó magasra a labdát, és otthagy minket a felvetéseivel, olyan kérdéseket kerülgetve, amik tulajdonképpen lassan már a mi jelenlegi világunk kapuján is kopogtatnak.
Klara narratívája még magasabbra emeli a történetet. Néha nyomasztóan, már-már falhoz vágósan idegesített, hogy a történetet ennyire szétdarabolva kapjuk meg, hogy a külvilágról csak egy-egy utalás szintjén kapunk információkat, amik tovább szítják az olvasóban a bizonytalanság érzetét.


Népszerű idézetek

Málnika P>!

De tudod, mit: én nem fogom engedni, hogy a félelem az utamba álljon. Ezt ünnepélyesen megígértem magamnak.

364. oldal (Helikon, 2021)

2 hozzászólás
Málnika >!

És mára mindünknek világossá vált, milyen sokféle módon lehet tisztességes és teljes életet élni.

283. oldal (Helikon, 2021)

Málnika >!

(…) a Nap mindig utat talál rá, hogy elérjen bennünket, bárhol legyünk is.

7. oldal (Helikon, 2021)

Nikolett_Kapocsi P>!

– De ki mondta, hogy én magányos vagyok? Nem vagyok magányos.
– Talán minden emberi lény magányos. Legalábbis potenciálisan.

316. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
Nikolett_Kapocsi P>!

– Van úgy – mondta – , a ritka kivételes pillanatokban, mint az ilyenek, hogy az ember boldogságát fájdalom járja át.

32. oldal

Kitabu_hu P>!

A mi nemzedékünk még mindig cipeli magával a régi érzésvilágot. Valami van bennünk, ami miatt nem vagyunk hajlandóak megválni ettől. Ami miatt változatlanul azt akarjuk hinni, hogy legbelül mindegyikünkben van valami elérhetetlen. Valami egészen egyedülálló és átruházhatatlan.

257. oldal

Kókuszka>!

– Az ember sose tudhatja igazán, hogyan kell üdvözölnie egy olyan látogatót, mint maga. Végül is vendégek maguk egyáltalán? Vagy úgy kéne viselkednem magával, akár egy porszívóval? Azt hiszem, most is ezt teszem. Sajnálom, bocsánat.

179. oldal

Kitabu_hu P>!

Mind ez idáig nem gondoltam, hogy az emberek képesek a magányt választani. Hogy akadhat néha hatalmasabb erő annál, mint az a vágy, hogy elkerülhessék a magányosságot.

190. oldal

Kitabu_hu P>!

(…) a magány előli menekülés vágyától hajtva az emberek igazán elképesztően összetett és nehezen felfogható manővereket is képesek végrehajtani. (…)

142. oldal

Zama>!

Mint mondtam, ezek hasznos tanulságok voltak számomra. Nem csak azt tudtam meg, hogy az “átváltozás” Josie természetének sajátja, és hogy fel kell készülnöm arra, hogy alkalmazkodjam ehhez, hanem azt is kezdtem megérteni, hogy ez nem kizárólag Josie sajátossága: hogy az emberek gyakorta szoktak késztetést érezni arra, hogy – mintha csak a kirakatban állnának – egy bizonyos arcukat mutassák a járókelők felé, és hogy amint elmúlik az a pillanat, már nem kell annyira komolyan venni az effajta kifelé mutatott képet.

108. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudyard Kipling: Kívánságok háza
Kuczka Péter (szerk.): MetaGalaktika 1.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 10.
José Saramago: Halálszünet
Alan Moore: A teljes Watchmen
Alan Moore: Watchmen – Az Őrzők
George Orwell – Fido Nesti: 1984
George Orwell: 1984
Takami Kósun: Battle Royale
Jodi Taylor: Múlt vagy soha