Árva ​korunkban 39 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​huszadik század elején egy üzletember-misszionárius házaspárnak váratlanul nyoma vész Sanghajban. Fiuk, Christopher Banks Angliába kerül, s a 30-as években már ünnepelt magándetektív Londonban. 1937-38-ban Japán a második világháború nyitányaként sorra foglalja el a kínai nagyvárosokat. Sanghaj sorsa is hamarosan beteljesedik. Titkos brit diplomáciai tárgyalások kezdődnek Japánnal, az egész londoni divatos társaság a fenyegető világégésről beszél- főleg, úgy tetszik, Chirstopher Banks fantáziájában, aki egyre inkább úgy gondolja: ha nem megy vissza gyerekkora színhelyére, és nem oldja meg életet legfontosabb ügyét – szülei eltűnésének rejtélyét-, semmi sem akadályozhatja meg a keleti béke összeomlását, s vele együtt a nyugatiét sem, hiszen Sanghaj a maga európai negyedeivel valóságos szikra a lőporos hordón.
Politikai alivilág (kínai kommunisták és nacionalisták, szovjet kémek, veszélyes angol amatőrök) és üzleti alvilág (ópiumcsempészet) kusza köreibe vész bele… (tovább)

Eredeti mű: Kazuo Ishiguro: When We Were Orphans

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2019
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040292 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2002
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630772361 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 5


Kedvencelte 1

Most olvassa 5

Várólistára tette 49

Kívánságlistára tette 58

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
vargarockzsolt P
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Szeretem a free jazzt, a zenei érzelmek zabolátlan és sokszor artikulálatlan kitörését és áradását, ezért aztán nem egyszer előfordult, hogy az Amadinda együttes valamelyik túl hosszúra nyúló, repetitív koncertjét hallgatva spoiler azt kívántam, bárcsak állna föl a közönség sorai közül egy szaxofonos spoiler, aki szétfújná a lassan elviselhetetlenné váló feszültséget, kiűzve a pedánsan elegáns zenészeket és közönségüket, botrányt, de felszabadulást is okozva-teremtve.
Ez jutott eszembe, amikor észrevettem, hogy a 430 oldalas könyv 296. oldalán a szerző és főhőse „megőrül”.
Addig ami volt, az tökéletesen megfelelt az Ishiguroval szembeni elvárásaimnak.
A Napok romjai és A lebegő világ művésze szerzője a szokásos Nádas Péter-i pontosságú mondataival járta körül a legfontosabb témáit: a korlátolt – de a korlátok között rendkívül precízen és artikuláltan megnyilvánuló – én vergődését, a látószög torzításából adódó abszurditást, és az emberi ostobaság, felelőtlenség és kíméletlenség állandó és természetes jelenlétét. Azt gondoltam, hogy az a pszicho horror, ami fokozatosan, kíméletlen lassúsággal elterpeszkedik a könyv közepén, kikészít, de állom a harcot, lássuk, mi lesz belőle.
És akkor elérkezett a 296. oldal, ahol Ishiguro nem bírta tovább. Jött a szaxofonos, de nem zavarta ki hangorkánjával a pedánsan elegáns zenészeket és közönségüket, hanem elkezdett egy érzelgős giccses slágert spoiler játszani, aztán meg unalmas, már ezerszer elkoptatott standardeket: innen a történet átcsúszik egy melodramatikus, hollywoodi „mélységű” történelmi akciófilmbe, ami annyira érdektelenné vált, hogy a könyv végét, utolsó oldalait csupán kötelességtudatból olvastam el. Kár érte. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen nagyszerű író így el tud szúrni egy könyvet.

4 hozzászólás
>!
Bélabá P
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Második olvasásom Ishigurótól, ez jobban tetszett A dombok halvány képénél. Igényes kivitelű regény, pontosan illik a stílusához. Nagypolgári környezet a sanghaji Nemzetközi Enklávé-beli életképekkel, a közelgő nankingi mészárlás előtti harcokkal. Nagyívű emlékfolyam Christopher Banks életéből, időként kicsit szellős, csapongó, máshol kalandregénybe illő. Szerintem simán meg lehetne filmesíteni, nagyon érzékletes leírások vannak benne, a korszak és a téma is izgalmas, én filmre vinném. :) Összességében tetszett, megítélem rá az ötöst (4,7).

1 hozzászólás
>!
Morpheus
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Ez az a könyv, amit elolvastam, és azt mondtam, hogy kár volt. Illetve annyira nem is. De mégis. Szóval ilyen. Mindig vártam, hogy na most aztán tényleg kikerekedik valami belőle. De ahol lapos volt, ott inspirált valami, hogy tovább olvassam, ahol viszont izgalmas volt, mégis untam. Végig ezt a kettősséget éreztem. Érdekes volt a korszak, a világ, amiben mozogtak a szereplők, de ezzel ki is fújt. A lezárásról is tudnék jót is, rosszat is mondani. Hogy miről szólt a könyv? Arról, hogy a múltunk, főleg ha nincs lezárva rendesen, meghatározza az egész életünk, és lehetünk akármilyen zseniálisak, ha ezeket a korlátokat nem haladjuk meg, spoiler.

>!
ervinke73
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Egészen egyedi, fura érzéssel tettem le a könyvet, egyszerre volt bennem hiányérzet, és valami halvány tudata annak, mennyire is sokat mond ez a történet. Olyan, mint valami váz, vagy éppen test nélkül lebegő tartalom, külsőségek hivalkodása nélküli lényeg. A valóságot aprólékosan felszeletelő időutazó álom. Egyszerre tesz hitet amellett, mennyire fontosak életünk legapróbb mozzanatai, mennyi figyelmet is érdemel önmagunk önmagunk számára, ugyanakkor ezt a folytonos belső odafigyelő utazást felülírja a legmegmagyarázhatatlanabb , a sors. Ha keresünk válaszokat, megfejtéseket, azok ott lesznek a gyermekkorunkban. Szép mesék és karcos rögvalóság közt, félúton, de ott.

>!
tgorsy
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Valahol olvastam arról hogyan gondolkoznak és fogalmaznak különböző népek. A magyarok: ugrálnak térben és időben. Az angolok: szigorú rendet követnek vagy térben, vagy időben, stb. (Ezért könnyű- szerintem- angolul tanulni bármit). A japánok: egy pontból kiindulva spirálisan.
Olvastam, olvastam, nem igazán tetszett, aztán egyszer csak ráálltam a spirálra ahogy messziről, egyre szűkölő köröket leírva halad egy pont felé, a gyerekkori félelmek, traumák, titkok felé, a felnőtt agy tudatlabirintusaiban, a való világ kusza utcáin egyre szűkölő köröket megtéve a valóságban is, h. aztán ott álljunk a titok előtt, ami nem is titok. A külvilág pedig pók módjára szövi a maga hálóját.
És miközben a férfi-élet fontos dolgai után keres-kutat, old meg problémákat, ér el sikereket, elmegy , mert elszalasztja, mellette a valódi élet, a szerelem, az ÉLET.
És ő csak járja árva életének meddő köreit.

5 hozzászólás
>!
Csab75
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Ez az első könyv amit tőle olvasok. Elolvastam az eddig írt értékeléseket , és abban egyetértek ahogy fogalmaztok : felemás és furcsa . Mégis a hangulata , a korszak és valahol a történet is annyira megfog hogy én nem akarok ennél kevesebbet adni rá , ez egy jó könyv .

>!
nandras
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Már régen olvastam, de arra emlékszem, hogy kb. a 2/3-áig nagyon tetszett, de a vége felé már nem fogott meg annyira.

>!
furmansi
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

A könyv alapvetően lekötött. Tetszett a cselekmény, de ugyanakkor egy kicsit csalódtam. Furfangosabb, jobban kiépített szálakat vártam és a rejtély megoldása is kissé elhamarkodottnak tűnt.
Néha nem bírtam letenni, de különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlem.
Azért adtam 4 csillagot, mert a helyszín és az idő az egyik kedvencem volt, de én még a szerelmi szálat egy kicsit mélyítettem volna.

>!
gocsi
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Nehézkes könyv volt. Ishigurótól nagyon tetszett a Ne engedje el, ezért vágtam bele egy újabb könyvbe. Az író nagyon tehetséges az atmoszféra teremtésben, de távolságtartón ír. A végén nekem sok volt a harci rész, és a történet megoldása sem ütött akkorát.. Kicsit csalódtam.

http://nemunatkozom.blogspot.hu/2014/01/ishiguro-arva-k…

>!
BridgeOlvas I
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

A fülszöveg a cselekményben feltűnő politikai-üzleti dolgokra helyezi a hangsúlyt, de szerintem a legérdekesebb a narrátor személye és hangja, aki – A főkomornyik szabadsága narrátorához hasonlóan – egy tipikus angol irodalmi klisé, a detektív újragondolása, aki voltaképpen nem is ebbe a jólszabott brit világba tartozik, hanem Shanghaiba, ahol született. Az ő hangja igazán érdekes, és a regény mint detektívtörténet is izgalmas.


Népszerű idézetek

>!
jmolnar

Mi, gyerekek, mondta, olyanok vagyunk, mint a zsineg, amely összefogja a redőnyléceket. … Legtöbbször nem is tudunk róla, de mi, gyerekek tartjuk egyben nemcsak a családot, hanem az egész világot is. Ha nem tesszük a dolgunkat, a redőny szétesik, lécei szétszóródnak a padlóm.

105. oldal

>!
jmolnar

Az ember szükségét érzi, hogy tartozzon valahova. Nemzethez, csoporthoz. Máskülönben, ki tudja, mi lesz.

110. oldal

4 hozzászólás
>!
Ligeia 

– (…) És minden bizonnyal úgy hiszi, fiatal barátom, hogy a világ ma sokkal inkább tele van bűnnel, mint harminc évvel ezelőtt, nemde? Hogy a művelt világ a szakadék szélén áll, meg hasonlók?
– Az igazat megvallva, uram – feleltem kurtán –, tényleg így hiszem.
– (…) Mit gondol, fiatal barátom, miért van ez? A világ tényleg egyre gonoszabb lesz? A Homo sapiens faj genetikusan elkorcsosul?

27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ember, emberiség · emberség · gonoszság
>!
Ligeia 

De a gonosz mindig ott fog lesni ránk a sarkon. Bizony ám! A gonosz sose nyugszik, még most is, amíg mi itt beszélgetünk, még most is szövi a szövétneket, amivel lángra lobbanthatja a világot. És okos, jaj, pokolian okos! A jók csinálhatnak, amit akarnak, rááldozhatják egész életüket, hogy a rosszakat kordában tartsák, de ez, barátom, félek, édeskevés. Félek, édeskevés.

65-66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonosz ·
>!
jmolnar

Rájöttem, hogy Sarah Hemmings egyszerűen boldog. Több hónapnyi, talán többévi tervezgetés után végre itt lehetett az adott helyen az adott időben, és a tudat, hogy elérte célját – elcsépelt hasonlat, de hajszálra úgy, mint egy frissen szült nő –, elfeledteti vele az út során elszenvedett összes fájdalmát.

64. oldal

>!
jmolnar

Ő a maga részéről mindig tisztában volt vele, mikor hozott szégyent az ereiben csörgedező japán vérre, és ilyenkor soha nem érte meglepetésként, hogy a szülei elkezdtek nem beszélni egymással. Amikor megkérdeztem, hogy az ilyen helytelen viselkedésért miért nem teremtenek le bennünket a megszokott módon, Akira elmagyarázta, hogy ez valami egészen más: ő most nem azokról az egyszerű csínytevésekről beszél, amelyekért csak úgy büntetés jár. Azokra az esetekre gondol, amelyek oly mélységes csalódást okoznak a szüleinknek, hogy még arra se képesek, hogy összeszidjanak bennünket.

105. oldal

>!
jmolnar

A szépség bizonyos formái sosem halványodnak el. Az én feleségem… nekem ma is éppolyan szép, mint amikor megismertem.

272. oldal

>!
jmolnar

Fontos. Nagyon fontos. Nosztalgia. Amikor nosztalgia van, akkor emlékezünk. Egy jobb világra annál, mint amit felnőve felfedezünk.

364. oldal

>!
jmolnar

Nincs más választásunk, minden erőnkkel azon kell lennünk, hogy véghezvigyük küldetésünket, mert addig nem lesz nyugtunk, amíg nem tudjuk magunk mögött.

432. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
Rudyard Kipling: A fény kialszik
Rudyard Kipling: Kim
Rudyard Kipling: Fekete és fehér
Rudyard Kipling: Kívánságok háza
Kavabata Jaszunari: Kiotói szerelmesek
Kavabata Jaszunari: A tó
Kavabata Jaszunari: Hóország
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Szvetlana Alekszijevics: Nők a tűzvonalban