Árva ​korunkban 74 csillagozás

Kazuo Ishiguro: Árva korunkban Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A ​huszadik század elején egy üzletember-misszionárius házaspárnak váratlanul nyoma vész Sanghajban. Fiuk, Christopher Banks Angliába kerül, s a 30-as években már ünnepelt magándetektív Londonban. 1937-38-ban Japán a második világháború nyitányaként sorra foglalja el a kínai nagyvárosokat. Sanghaj sorsa is hamarosan beteljesedik. Titkos brit diplomáciai tárgyalások kezdődnek Japánnal, az egész londoni divatos társaság a fenyegető világégésről beszél- főleg, úgy tetszik, Chirstopher Banks fantáziájában, aki egyre inkább úgy gondolja: ha nem megy vissza gyerekkora színhelyére, és nem oldja meg életet legfontosabb ügyét – szülei eltűnésének rejtélyét-, semmi sem akadályozhatja meg a keleti béke összeomlását, s vele együtt a nyugatiét sem, hiszen Sanghaj a maga európai negyedeivel valóságos szikra a lőporos hordón.
Politikai alivilág (kínai kommunisták és nacionalisták, szovjet kémek, veszélyes angol amatőrök) és üzleti alvilág (ópiumcsempészet) kusza köreibe vész bele… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2000

>!
Európa, Budapest, 2019
496 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040292 · Fordította: Tábori Zoltán
>!
Európa, Budapest, 2002
434 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630772361 · Fordította: Tábori Zoltán

Enciklopédia 20


Kedvencelte 2

Most olvassa 6

Várólistára tette 68

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

vargarockzsolt>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Szeretem a free jazzt, a zenei érzelmek zabolátlan és sokszor artikulálatlan kitörését és áradását, ezért aztán nem egyszer előfordult, hogy az Amadinda együttes valamelyik túl hosszúra nyúló, repetitív koncertjét hallgatva spoiler azt kívántam, bárcsak állna föl a közönség sorai közül egy szaxofonos spoiler, aki szétfújná a lassan elviselhetetlenné váló feszültséget, kiűzve a pedánsan elegáns zenészeket és közönségüket, botrányt, de felszabadulást is okozva-teremtve.
Ez jutott eszembe, amikor észrevettem, hogy a 430 oldalas könyv 296. oldalán a szerző és főhőse „megőrül”.
Addig ami volt, az tökéletesen megfelelt az Ishiguroval szembeni elvárásaimnak.
A Napok romjai és A lebegő világ művésze szerzője a szokásos Nádas Péter-i pontosságú mondataival járta körül a legfontosabb témáit: a korlátolt – de a korlátok között rendkívül precízen és artikuláltan megnyilvánuló – én vergődését, a látószög torzításából adódó abszurditást, és az emberi ostobaság, felelőtlenség és kíméletlenség állandó és természetes jelenlétét. Azt gondoltam, hogy az a pszicho horror, ami fokozatosan, kíméletlen lassúsággal elterpeszkedik a könyv közepén, kikészít, de állom a harcot, lássuk, mi lesz belőle.
És akkor elérkezett a 296. oldal, ahol Ishiguro nem bírta tovább. Jött a szaxofonos, de nem zavarta ki hangorkánjával a pedánsan elegáns zenészeket és közönségüket, hanem elkezdett egy érzelgős giccses slágert spoiler játszani, aztán meg unalmas, már ezerszer elkoptatott standardeket: innen a történet átcsúszik egy melodramatikus, hollywoodi „mélységű” történelmi akciófilmbe, ami annyira érdektelenné vált, hogy a könyv végét, utolsó oldalait csupán kötelességtudatból olvastam el. Kár érte. Szinte hihetetlen, hogy egy ilyen nagyszerű író így el tud szúrni egy könyvet.

4 hozzászólás
olvasóbarát P>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

„…küldetéstudatról és az ellene való lázadás hiábavalóságáról beszél…”

Más, mint a szerzőtől eddig olvasottak, jól haladtam vele, de mégis volt valami bizonytalanság bennem a szöveggel kapcsolatban. Komolyan lehet venni a főhőst? Valahogyan megfoghatatlan az élete, a kapcsolatai, a hírneve. A kötet közepétől még inkább bizonytalanságban lehet az olvasó, mert nem igazán életszerű a történet, az izgalmasnak ígérkező részek különösen furcsák. A gyermekkori emlékek és az egész élete lebegő, megfoghatatlan. Több árva szerepel a kötetben és hősünknek sajátos viszonya van hozzájuk, de egyikük sem igazán szimpatikus, nem könnyű velük azonosulni.

Bélabá>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Második olvasásom Ishigurótól, ez jobban tetszett A dombok halvány képénél. Igényes kivitelű regény, pontosan illik a stílusához. Nagypolgári környezet a sanghaji Nemzetközi Enklávé-beli életképekkel, a közelgő nankingi mészárlás előtti harcokkal. Nagyívű emlékfolyam Christopher Banks életéből, időként kicsit szellős, csapongó, máshol kalandregénybe illő. Szerintem simán meg lehetne filmesíteni, nagyon érzékletes leírások vannak benne, a korszak és a téma is izgalmas, én filmre vinném. :) Összességében tetszett, megítélem rá az ötöst (4,7).

1 hozzászólás
Morpheus>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Ez az a könyv, amit elolvastam, és azt mondtam, hogy kár volt. Illetve annyira nem is. De mégis. Szóval ilyen. Mindig vártam, hogy na most aztán tényleg kikerekedik valami belőle. De ahol lapos volt, ott inspirált valami, hogy tovább olvassam, ahol viszont izgalmas volt, mégis untam. Végig ezt a kettősséget éreztem. Érdekes volt a korszak, a világ, amiben mozogtak a szereplők, de ezzel ki is fújt. A lezárásról is tudnék jót is, rosszat is mondani. Hogy miről szólt a könyv? Arról, hogy a múltunk, főleg ha nincs lezárva rendesen, meghatározza az egész életünk, és lehetünk akármilyen zseniálisak, ha ezeket a korlátokat nem haladjuk meg, spoiler.

Nikolett_Kapocsi P>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Ezzel a könyvvel végigértem Ishiguro magyarul megjelent minden művén. Véleményem szerint messze elmarad akár a Dombok halvány képétől, akár A lebegő világ művészétől, azonban így is kellemes olvasmányélményt nyújt. Főszereplőnk egy fiatal detektív, akinek visszaemlékezésein keresztül próbáljuk meg felkutatni a szülei különös eltűnésének történetét. Ahogy már megszokhattuk az írónál, most is több félbehagyott történet követi egymást, ide-oda csapongunk térben és időben, mígnem lassan összekapcsolódnak a szálak. A nyomozás során bepillantást nyerhetünk Kína különös, számunkra ismeretlen világába. Az Ishigurótól megszokott szűkszavú, távolságtartó párbeszédek, a finoman szőtt, lassan csordogáló narratíva most is magával ragadott. De sajnos a nyomozás végkifejletének leírása során volt nagyjából 100 oldal, amit sehová nem tudtam tenni, annyira eltért Ishiguro megszokott stílusától és a könyv cselekményéhez sem igazán igazodott. Az akciódús jelenetek inkább valami amerikai ponyvába illettek volna és összességében ez a rész eléggé hatásvadásznak tűnt. Szerencsére a könyv végén ismét visszatér az Ishigurótól megszokott hang. Viszont aki most ismerkedik az íróval semmiképpen ne ezzel a könyvével kezdjen.

krlany IP>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Jó, hát nem egy Napok romjai, de azért nem olyan rossz, bár a főhős nem lesz a kedvencem, a közepétől való fura dolgait, meg eléggé utáltam. Viszont most is mint mindig, imádom azt az atmoszférát, amit a szerző teremt. Nem rohanunk sehova, elmélázunk a múlton, és az apró dolgoknak is jelentősége van. Én szeretem az ilyen visszarévedéseket, az emlékekből nyert lényeget.

tgorsy>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Valahol olvastam arról hogyan gondolkoznak és fogalmaznak különböző népek. A magyarok: ugrálnak térben és időben. Az angolok: szigorú rendet követnek vagy térben, vagy időben, stb. (Ezért könnyű- szerintem- angolul tanulni bármit). A japánok: egy pontból kiindulva spirálisan.
Olvastam, olvastam, nem igazán tetszett, aztán egyszer csak ráálltam a spirálra ahogy messziről, egyre szűkölő köröket leírva halad egy pont felé, a gyerekkori félelmek, traumák, titkok felé, a felnőtt agy tudatlabirintusaiban, a való világ kusza utcáin egyre szűkölő köröket megtéve a valóságban is, h. aztán ott álljunk a titok előtt, ami nem is titok. A külvilág pedig pók módjára szövi a maga hálóját.
És miközben a férfi-élet fontos dolgai után keres-kutat, old meg problémákat, ér el sikereket, elmegy , mert elszalasztja, mellette a valódi élet, a szerelem, az ÉLET.
És ő csak járja árva életének meddő köreit.

5 hozzászólás
ervinke73>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Egészen egyedi, fura érzéssel tettem le a könyvet, egyszerre volt bennem hiányérzet, és valami halvány tudata annak, mennyire is sokat mond ez a történet. Olyan, mint valami váz, vagy éppen test nélkül lebegő tartalom, külsőségek hivalkodása nélküli lényeg. A valóságot aprólékosan felszeletelő időutazó álom. Egyszerre tesz hitet amellett, mennyire fontosak életünk legapróbb mozzanatai, mennyi figyelmet is érdemel önmagunk önmagunk számára, ugyanakkor ezt a folytonos belső odafigyelő utazást felülírja a legmegmagyarázhatatlanabb , a sors. Ha keresünk válaszokat, megfejtéseket, azok ott lesznek a gyermekkorunkban. Szép mesék és karcos rögvalóság közt, félúton, de ott.

Smici P>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Megérkeztem az utolsó, magyarul megjelent Ishiguro könyvhöz. Bár sokat gondolkodtam, hány csillagot adjak a könyvnek, mégis elmondható, hogy remek kikapcsolódás volt ez a közel 500 oldal.

Mindig is szembetűnő volt, hogy a japán író mennyire „elangolosodott”, és ez az összkép erre a regényre is igaz.
A könyv visszarepít minket a két világháború közti időkbe, megismerjük kicsit a shanghaji enklávé életét, a kínai-japán konfrontációt. Főhősünk, Christopher szülei eltűnnek, ezért évekkel később, már detektívként saját maga próbálja megoldani ezt a lezáratlan ügyet.
Ám a regény ennél több: belső vívódás, útkeresés is egyben, ahol Christophernek a saját lelkére nehezedő dolgokkal is éppúgy meg kell kűzdenie, mint a shanghaji „gettó” elszánt harcosaival.

Lélektanilag első osztályú a regény: Jennifer személye, az, hogy Christopher magához veszi, egyben saját életének tükörképe is bizonyos szempontból. Akirához fűződő kapcsolata pedig éppúgy hullámzó, mint amilyen kamaszkorban, majd pedig felnőttkorban az csak lenni tud, mindemellett azonban mély és őszinte is.

A negatívum az én véleményem szerint, hogy voltak töltelékrészek, így kicsit bő lére lett eresztve az egész cselekmény. Ettől függetlenül élveztem a történetet, és örültem neki, hogy ez a kötet maradt a végére, így nem támadt semmi hiányérzetem Ishiguro életművével kapcsolatban.
A regény szabályosan megfilmesítésért kiált, remélhetőleg hamarosan látni lehet a könyvből készült filmet a mozivásznon.

borbolya3>!
Kazuo Ishiguro: Árva korunkban

Nagyon vártam, mivel az Ishiguro-listámról már csak ez maradt hátra.
Kár volt, nagyot puffantam.
A történet izgalmasnak ígérkezett, és már előre ráhangolódtam a szerzői ecsetkezelésre. Nyomozás, Sanghaj, egy általam eddig még nem annyira ismert kultúra Ishiguro szemüvegén keresztül való megismerése… A regény feléig úgy-ahogy meg is kaptam, amit vártam, de aztán megbomlott minden, és valami Zs kategóriás hollywoodi filmben kezdtem érezni magam. spoiler Aztán szerencsére csendesedett bennem a vihar, de így se tudtam úgy becsukni a könyvet az utolsó oldal elolvasása után, ahogyan azt a történet lezárása megengedte volna.
Nem tudtam mit kezdeni főhősünkkel, Christopher Banksszel sem, hiába íródott E/1-ben a történet, sok minden elhallgatva maradt, akár mondjuk a nyomozás kapcsán, vagy csak utalások szintjén kaptunk meg olyan információkat, amiket a történet megkívánt volna, hogy részletesebben ismerjük.
Bizodalmam abban, hogy Ishiguro még írhat (jobb) regényt, még erősebbé vált.


Népszerű idézetek

forElle>!

Mi, gyerekek, mondta, olyanok vagyunk, mint a zsineg, amely összefogja a redőnyléceket. Egy japán szerzetes mondta ezt neki egyszer. Legtöbbször nem is tudunk róla, de mi, gyerekek tartjuk egyben nemcsak a családot, hanem az egész világot is. Ha nem tesszük a dolgunkat, a redőny szétesik, lécei szétszóródnak a padlón.

1 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!

Akkor jöttem rá, hogy anyám mindig is szeretett, lélekben egy pillanatig sem távolodott el tőlem. Semmi mást nem akart, csak hogy nekem könnyű életem legyen. Az irántam való érzései, azok egyszerűen csak adva voltak, nem függtek semmitől. Azt hiszem ebben nincs semmi igazán meglepő. De nekem rengeteg időbe telt, mire rájöttem.

482. oldal

Kapcsolódó szócikkek: anya · szeretet
jmolnar>!

Az ember szükségét érzi, hogy tartozzon valahova. Nemzethez, csoporthoz. Máskülönben, ki tudja, mi lesz.

110. oldal

4 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

– A gyermekkorunk most már nagyon messzire tűnt. Itt ez a rengeteg szenvedés – intett ki a járműből. – Nagy japán költőnk, egy udvarhölgy sok-sok évvel ezelőtt megírta, hogy milyen szomorú ez. Megírta, hogyan lesz gyermekkorunk idegen országgá, mire felnövünk.

439. oldal (Európa, 2019)

jmolnar>!

Mi, gyerekek, mondta, olyanok vagyunk, mint a zsineg, amely összefogja a redőnyléceket. … Legtöbbször nem is tudunk róla, de mi, gyerekek tartjuk egyben nemcsak a családot, hanem az egész világot is. Ha nem tesszük a dolgunkat, a redőny szétesik, lécei szétszóródnak a padlóm.

105. oldal

Belle_Maundrell >!

– Na de ahhoz egy kicsit magasabbnak illene lenni, hogy valaki Sherlock Holmes legyen!

20. oldal (Európa, 2019)

Kapcsolódó szócikkek: Sherlock Holmes
Belle_Maundrell >!

– Anglia csodálatos ország – mondta Haszegava ezredes. – Nyugodt, méltóságteljes. Gyönyörű zöld mezők. Néha még álmodom róluk. És az önök irodalma! Dickens, Thackeray. Üvöltő szelek. De akiért leginkább rajongok, az az önök Dickense.

438. oldal (Európa, 2019)

ライジーア>!

De a gonosz mindig ott fog lesni ránk a sarkon. Bizony ám! A gonosz sose nyugszik, még most is, amíg mi itt beszélgetünk, még most is szövi a szövétneket, amivel lángra lobbanthatja a világot. És okos, jaj, pokolian okos! A jók csinálhatnak, amit akarnak, rááldozhatják egész életüket, hogy a rosszakat kordában tartsák, de ez, barátom, félek, édeskevés. Félek, édeskevés.

65-66. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gonosz ·
redneck82>!

– Néha nagyon nehéz, tudom. Olyan, mintha az egész világ összedőlne körülötted. De komolyan mondom, Jenny, az valami fantasztikus, ahogy nekiállsz, építed újra. Az valami fantasztikus. Tudom, sose lesz egészen ugyanolyan, de azt is tudom, az elszánás megvan benned, hogy tovább kell menni, és mindig előre kell nézni. És azt akarom, hogy tudd, én mindig itt leszek, hogy segítsek neked.

Belle_Maundrell >!

– Önhöz hasonlóan, Banks úr, én is nagy zenerajongó vagyok. Legjobban Beethovent, Mendelssohnt, Brahmst kedvelem. Meg Chopint. A Harmadik szonáta bámulatos.

440. oldal (Európa, 2019)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Gyilkosság az Orient expresszen
Arthur Conan Doyle: Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes története I-II.
Charles Bukowski: Ponyva
William Somerset Maugham: A festett fátyol
William Somerset Maugham: A színes fátyol
William Somerset Maugham: Színes fátyol
Rudyard Kipling: A dzsungel könyve
George Orwell: 1984
Nevil Shute: Az örökség
Agatha Christie: Ferde ház