A ​főkomornyik szabadsága 35 csillagozás

Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Kazuo ​Ishiguro Japánban született 1954-ben, de hatéves kora óta Angliában él, és angolul írja nagy sikerű, díjnyertes regényeit. A legangolabbul talán éppen ezt a harmadikat írta. Képzeljünk el egy ősi angol kastélyt, benne egy angol lordot és egy nagyszámú személyzet élén egy főkomornyikot. Mr. Stevevenst, akinek életet az egyetlen becsvágya irányítja, hogy tökéletes, sőt „nagy” főkomornyik legyen. És ehhez a jelek szerint nem is kínálkozhatnék kedvezőbb terep Darlington Hallnál, ahol titkos összejöveteleken egész Európa sorsára kiható tárgyalások folynak, és zavartalan lebonyolításuk, sőt valamelyest talán még a sikerük is a főkomornyikon múlik…. azazhogy múlott valaha, a két háború közt. A lord azóta meghalt, és az új, amerikai tulajdonos a kastéllyal együtt, mint ódon, patinás tartozékát, megvette Mr. Stevenst is. A személyzet azonban négy főre apadt, és ez nagy gondot okoz a tökélyre törő főkomornyiknak. Talán ha visszajönne a régi házvezetőnő… Ennek érdekében – életében… (tovább)

Napok romjai címmel is megjelent.

Eredeti mű: Kazuo Ishiguro: The Remains of the Day

Eredeti megjelenés éve: 1989

>!
Európa, Budapest, 1992
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630753936 · Fordította: Kada Júlia

Kedvencelte 5

Most olvassa 2

Várólistára tette 50

Kívánságlistára tette 37

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
meseanyu MP
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Torokszorító történet, zseniális jellemábrázolás, tökéletes helyszín, kacifántos, de mégis jól olvasható mondatok. Szerteágazó események, politika, szerelem, és mindez olyan szépen röviden, tömören, minden terjengősségtől mentesen megírva. Az utóbbi idők legnagyobb olvasmányélménye számomra.

6 hozzászólás
>!
Tigrincs P
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Szabadjon rögtön azzal kezdenem, hogy Mr. Ishiguro nem teljesen ismeretlen előttem, volt szerencsém ismerni kivételes írói munkásságát ezt megelőzően is, és most sem áll módomban mást állítani, mint hogy tehetségéhez halvány kétség sem férhet. Mindazonáltal egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt, egyenesen logikusnak tetsző, ha azt mondom, tetszésnyilvánításomban nem csekély szerepe van le nem becsülendő vonzódásomnak az efféle témájú irományokhoz, és nem mulaszthatom el megemlíteni azt sem, hogy milyen hihetetlen mérvű a rajongásom a brit irodalom iránt. Szabadjon azt is megemlítenem, hogy bár történetünk elején nem kis fáradtságomba került a szövegezés korrekt követése és értelmezése, végülis hihetetlenül rövidnek tűnő idő után belerázódtam a (számunkra) kétségtelenül lassan csordogáló történetszövés figyelemmel kísérésébe.

Igazi írói bravúr ez, ahogy ennyire eszköztelenül ábrázol bonyolult meggyőződésbeli viszonyulásokat és megváltoztathatatlan magánéletbeli fordulatokat. A sorok közt elrejtve egyéni tragédiák, alig sejthető és eltitkolt drámák. Kedvenc.

>!
eme P
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Remekbe szabott kis történet a tökéletes főkomornyiknak készülő Mr. Stevensről, aki a szent ügy érdekében kész mindenről lemondani, akár önmaga életéről is, hagyva azt szép lassan elvonulni maga mellett. A világot csak lexikonokból, útikönyvekből és folyóiratokból ismerő komornyik visszaemlékezése azokat az időket idézi, mikor még volt kinek szolgálni, mikor közel lehetett lenni a világ, az emberiség sorsát irányító hatalmasságokhoz, amikor nem kellett gondolkodni, élni, érezni, csak végrehajtani, szolgálni. Az önmagát minduntalan korrigáló, választékos, modoros nyelvezet, a minden részletre, eshetőségre kiterjedő figyelem és pontosság mintha a jelen helyzet kialakulásának bonyolult mechanizmusait próbálná rendszerbe foglalni, komornyikhoz illő pedáns rendbe rakni. Csakhogy az önmaga személyiségét, az önálló gondolkodást feladó, visszafojtó Mr. Stevensnek nehezére esik ez a feladat, egyrészt bonyolultsága miatt, másrészt, mert elszokott az efféle műveletektől. Lassan, fel-felvillanó képekből, egy-egy emlékezetébe visszatérő gesztusból, szóból, jelenetből áll össze elrontott életének mozaikképe. A visszapergetett élet képe nem csak az elszalasztott szerelem, a családtagokkal való érzelmi kapcsolat tudatos kizárása, az énnek a személyes sors szintjén való elfojtása miatt sivár és életidegen, hanem a Mr. Stevens által értelmezett komornyikideál miatt is. A komornyik gondolkodása azok magatartását is példázza, akik az „emberiség javáért és üdvéért” dolgozó és harcoló urak és főnökök kritikátlan, feltétlen szolgálatába álltak. Az ideális gazda nagy fontosságú ügyeket intéz az emberiség szolgálatában, a komornyik feladata: gondoskodni a jó kiszolgálásról, feltétlen bizalom a gazda iránt, óhajainak teljesítése. A komornyik ugyanakkor nem részese a nagy tetteknek, a komornyik nem felel gazdája tetteiért, nem szégyenkezik miattuk, nem mutat megbánást – ő csak végrehajtja a parancsot és az önpusztításig fegyelmezett marad. Nem nehéz felismerni Mr. Stevensben a II. vh.-ba belebonyolodott, önmegtagadó, gondolkodásmentes milliók típusát.
A komornyik visszaemlékezése, a néha visszarettentő emlékek előtti megtorpanása, útra indulása, élni próbálása és az elvesztegetett idő, élet visszaszerzésének lehetetlensége nemcsak az egyes ember, hanem egy pár nemzedék elé tartott tükör is, felszólítás az önvizsgálatra, ugyanakkor a tettek, döntések visszafordíthatatlanságának tudatosítása.

19 hozzászólás
>!
ervinke73
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Különleges hangulatú regény egy különleges emberről. Mr. Stevens egy őskövület, két világ határán önmaga börtönében, amit méltóságnak hív. Életét teszi valami olyan kergetésére, amit el nem ér, vagy ha mégis, pillanatra csak. Nem tudom érte kárhoztatni, szánni sem, igaz, szimpátiát sem éreztem. Minden határán élő ember, férfiként, főkomornyikként, utazóként, úrként és szolgaként. Lehet, karót nyelve született, menet közben pedig nyelt mellé még egyet.

>!
morin5
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Ordítóan brit téma egy japán szerző tollából.
Mesteri az átlényegülés a harmincas évek elkötelezett, gépies tudatú főkomornyikjába, akinek a tiszteletet érdemlő, máskor zavarba ejtően érzelemmentes, idegesítően precíz munkája vetett hite és sikere lényegében kizárja a magánélet igényét.
Azonban kik vagyunk, hogy ítélkezzünk fölötte?
Elegáns stílus, lassú tempó, kimért hangulat.

>!
Youditta
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Főkormornyikunk útkeresése, szakmai elemezgetése. Érdekes olvasmány, néhol kicsit elveszítettem a fonalat, de ettől függetlenül tetszett.
Vicces ez a Mr. Stevens :-)


Népszerű idézetek

>!
Tigrincs P

– Sir David arról szeretné tájékoztatni önt, uram, hogy a hölgyek és urak közt alapvető különbségek vannak.

89. oldal

>!
Tigrincs P

Mi értelme van azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani.

249. oldal

>!
Árpa

Megvárja velem az autóbuszt, Mr. Stevens? (Miss Kenton)

240.

>!
Árpa

… sokan vélekednek úgy, hogy nincs jobb az esténél. Akkor pedig, meglehet, van valami igazság a tanácsában is, hogy nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, hogy pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból.

248.

>!
Tigrincs P

De hadd térjek vissza az igazán lényegi problémára, melyet oly nagy élvezettel vitattunk meg, ha esténként nem zavart a tudatlanok fecsegése; akik mit sem értettek szakmánk lényegéből; mármint ahhoz a kérdéshez, hogy mi teszi az igazán nagy főkormornyikot.

34. oldal

>!
nalla

És legalább az a kiváltsága megvolt, hogy élete végén elmondhatta: a saját hibáit követte el. Őlordsága bátor ember volt. Megválasztotta, hogy milyen úton járjon az életben, kiderült, hogy rosszul választott. Ami viszont engem illet, hát én még ezt sem mondatom el.

247. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Penelope Fitzgerald: A könyvesbolt / A part mentén
William Golding: Beavatás
J. M. Coetzee: Michael K élete és kora
Graham Swift: Utolsó kívánság
Salman Rushdie: Az éjfél gyermekei
Arundhati Roy: Az Apró Dolgok Istene
Ian McEwan: Amszterdam
Julian Barnes: Felfelé folyik, hátrafelé lejt
Alan Hollinghurst: A szépség vonala
Ian McEwan: Szombat