A ​főkomornyik szabadsága 56 csillagozás

Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Kazuo ​Ishiguro Japánban született 1954-ben, de hatéves kora óta Angliában él, és angolul írja nagy sikerű, díjnyertes regényeit. A legangolabbul talán éppen ezt a harmadikat írta. Képzeljünk el egy ősi angol kastélyt, benne egy angol lordot és egy nagyszámú személyzet élén egy főkomornyikot. Mr. Stevevenst, akinek életet az egyetlen becsvágya irányítja, hogy tökéletes, sőt „nagy” főkomornyik legyen. És ehhez a jelek szerint nem is kínálkozhatnék kedvezőbb terep Darlington Hallnál, ahol titkos összejöveteleken egész Európa sorsára kiható tárgyalások folynak, és zavartalan lebonyolításuk, sőt valamelyest talán még a sikerük is a főkomornyikon múlik…. azazhogy múlott valaha, a két háború közt. A lord azóta meghalt, és az új, amerikai tulajdonos a kastéllyal együtt, mint ódon, patinás tartozékát, megvette Mr. Stevenst is. A személyzet azonban négy főre apadt, és ez nagy gondot okoz a tökélyre törő főkomornyiknak. Talán ha visszajönne a régi házvezetőnő… Ennek érdekében – életében… (tovább)

Napok romjai címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1989

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Európa Modern Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 1992
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630753936 · Fordította: Kada Júlia

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 53

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

meseanyu P>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Torokszorító történet, zseniális jellemábrázolás, tökéletes helyszín, kacifántos, de mégis jól olvasható mondatok. Szerteágazó események, politika, szerelem, és mindez olyan szépen röviden, tömören, minden terjengősségtől mentesen megírva. Az utóbbi idők legnagyobb olvasmányélménye számomra.

6 hozzászólás
Tigrincs P>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Szabadjon rögtön azzal kezdenem, hogy Mr. Ishiguro nem teljesen ismeretlen előttem, volt szerencsém ismerni kivételes írói munkásságát ezt megelőzően is, és most sem áll módomban mást állítani, mint hogy tehetségéhez halvány kétség sem férhet. Mindazonáltal egyáltalán nem elképzelhetetlen, sőt, egyenesen logikusnak tetsző, ha azt mondom, tetszésnyilvánításomban nem csekély szerepe van le nem becsülendő vonzódásomnak az efféle témájú irományokhoz, és nem mulaszthatom el megemlíteni azt sem, hogy milyen hihetetlen mérvű a rajongásom a brit irodalom iránt. Szabadjon azt is megemlítenem, hogy bár történetünk elején nem kis fáradtságomba került a szövegezés korrekt követése és értelmezése, végülis hihetetlenül rövidnek tűnő idő után belerázódtam a (számunkra) kétségtelenül lassan csordogáló történetszövés figyelemmel kísérésébe.

Igazi írói bravúr ez, ahogy ennyire eszköztelenül ábrázol bonyolult meggyőződésbeli viszonyulásokat és megváltoztathatatlan magánéletbeli fordulatokat. A sorok közt elrejtve egyéni tragédiák, alig sejthető és eltitkolt drámák. Kedvenc.

1 hozzászólás
eme>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Remekbe szabott kis történet a tökéletes főkomornyiknak készülő Mr. Stevensről, aki a szent ügy érdekében kész mindenről lemondani, akár önmaga életéről is, hagyva azt szép lassan elvonulni maga mellett. A világot csak lexikonokból, útikönyvekből és folyóiratokból ismerő komornyik visszaemlékezése azokat az időket idézi, mikor még volt kinek szolgálni, mikor közel lehetett lenni a világ, az emberiség sorsát irányító hatalmasságokhoz, amikor nem kellett gondolkodni, élni, érezni, csak végrehajtani, szolgálni. Az önmagát minduntalan korrigáló, választékos, modoros nyelvezet, a minden részletre, eshetőségre kiterjedő figyelem és pontosság mintha a jelen helyzet kialakulásának bonyolult mechanizmusait próbálná rendszerbe foglalni, komornyikhoz illő pedáns rendbe rakni. Csakhogy az önmaga személyiségét, az önálló gondolkodást feladó, visszafojtó Mr. Stevensnek nehezére esik ez a feladat, egyrészt bonyolultsága miatt, másrészt, mert elszokott az efféle műveletektől. Lassan, fel-felvillanó képekből, egy-egy emlékezetébe visszatérő gesztusból, szóból, jelenetből áll össze elrontott életének mozaikképe. A visszapergetett élet képe nem csak az elszalasztott szerelem, a családtagokkal való érzelmi kapcsolat tudatos kizárása, az énnek a személyes sors szintjén való elfojtása miatt sivár és életidegen, hanem a Mr. Stevens által értelmezett komornyikideál miatt is. A komornyik gondolkodása azok magatartását is példázza, akik az „emberiség javáért és üdvéért” dolgozó és harcoló urak és főnökök kritikátlan, feltétlen szolgálatába álltak. Az ideális gazda nagy fontosságú ügyeket intéz az emberiség szolgálatában, a komornyik feladata: gondoskodni a jó kiszolgálásról, feltétlen bizalom a gazda iránt, óhajainak teljesítése. A komornyik ugyanakkor nem részese a nagy tetteknek, a komornyik nem felel gazdája tetteiért, nem szégyenkezik miattuk, nem mutat megbánást – ő csak végrehajtja a parancsot és az önpusztításig fegyelmezett marad. Nem nehéz felismerni Mr. Stevensben a II. vh.-ba belebonyolodott, önmegtagadó, gondolkodásmentes milliók típusát.
A komornyik visszaemlékezése, a néha visszarettentő emlékek előtti megtorpanása, útra indulása, élni próbálása és az elvesztegetett idő, élet visszaszerzésének lehetetlensége nemcsak az egyes ember, hanem egy pár nemzedék elé tartott tükör is, felszólítás az önvizsgálatra, ugyanakkor a tettek, döntések visszafordíthatatlanságának tudatosítása.

19 hozzászólás
gyuszi64>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Különös ívű, megkapó szépségű történet. A parádés szereposztással készült Napok romjai nagyszerű film volt – de a film a könyv nyomába sem ér…

Az egyszerű köznyelvi stílusban írt, cselekményhiányos regény ragyogóan megkomponált, az összes apró részlet a helyén van. Hiába az egyszerűség, a mű annyira gondolatgazdag, hogy ha tippelni kellene a jövő brit középiskolai kötelezőjére, mondjuk fél évszázad múlva, én erre szavaznék.
Megy a kedvencek közé.

Mj: Az eredeti cím a Napok romjai, összehasonlíthatatlanul jobb, mint ez a magyar (sajtóhiba) cím, amivel olvastam. (?)

Update 19.09.08. Érdekes, mennyivel jobb cím az eredeti, hiszen – elgondolkodtam – a könyv csak „romokból” áll. Néhány ezek közül, tényleg csak példák:
Lord Darlington sorra elbukik.
– Mint munkaadó megbukik, amikor engedi, hogy a főkomornyikot vizsgáztassák a vendégek.*
– Emberi bukás, amikor a zsidó szobalányoknak felmond. A tett megbocsáthatatlan, Ishiguro sem teszi.
– Erkölcsileg is elbukik, a hibás politikája miatt.

A főkomornyik
– félreértelmezi a helyzetét az új, amerikai kastélytulajdonos alatt;
– morális bukásnak tekinthető, amikor a háború után letagadja korábbi munkaadóját;
– nagyon fájó, hogy nem tudott a „nagy” komornyikok közé kerülni, hiszen ennek feltétele a nagy angol családi alkalmazás, és Lord Darlington ugye már nem tartozik közéjük;
– és végül a magánéleti kudarc.

*Emlékezzünk, hogy az apa, aki a „nagy” komornyikok közé tartozhatott volna, hogyan kezelt egy-két hasonló helyzetet.

Nazanszkij >!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Az elmúlt hetek egyikén a közeli város könyvtárából rám-telefonáltak, hogy vigyem vissza az onnan elhozott könyveket, mert már egy fél éve is eltelt annak, hogy kivettem azokat. Amikor visszavittem a szóban forgó könyveket, a könyvtároslány mondta, hogy egy könyvet elvihetek, ami eleinte nagyon felháborított, de aztán belenyugodtam, mert láttam, hogy az sincs nagyon amiből választhatnék, és arra is gondoltam, hogy most azért enged csak egyet, a máskor szokásos három könyv helyett, mert attól fél, hogy félévekig is magamnál tarthatom őket, míg egy könyvvel mégis gyorsabban végezhetek. Aztán erre a könyvre esett a választásom, miután az írótól már olvastam A dombok halvány képét, és jónak is találtam.
Úgy általánosságban véve csalódás volt ez a könyv, már attól kezdve, hogy megtudtam, hogy egy angol kastélyban folyó élet a témája. Az ilyen történeteket általában még filmekben is unni szoktam. A film, ami ebből a könyvből készült történetesen érdekelt volna, mert olyan színészek és színésznők – Emma Thompson, Hugh Grant, Ben Chaplin – játszanak benne, hogy velük szinte bármilyen filmet megnéznék. Eddig még nem sikerült végignéznem, mert mindig csak eredeti hanggal és román felirattal kaptam el, amit nem értettem meg tökéletesen, aminek következtében egy idő után beleuntam, és kikapcsoltam a tévét.
A könyv cselekményét egy ökör- vagy tehénszekér járásához tudnám a legjobban hasonlítani: azokat is beleállítják az útba, és azok is menegetnek elébb-elébb, miközben jelentős változások nem történnek velük, és körülöttük sem. Gyakran szó esik arról, hogy milyen lehet a „nagy” főkomornyik", aztán a méltóságról is. A főszereplő – a főkomornyik – lehet, hogy magát „nagy”-nak képzeli, mint egy-egy vele egy időben élő, vagy régebben élt főkomornyikokat, de én inkább jól beprogramozott robotoknak, vagy kitűnően idomított állatoknak láttam őket. Méltóságról, hogyan lehet beszélni olyan ember esetében, akinek nincs szabad akarata? Szóba kerül az is, hogy a munkaadójuk – Lord Darlington – „jó” ember. Ezzel se értek egyet – teljesen –, hogy lehet jó olyan valaki, aki az inasát még hetvenkét éves korában is dolgoztatja, miközben annak reszket a keze, amikor az ételes tálcákat hordja, és csöpög az orra is? Melléje még azt is hozzá kell képzelni, hogy ennek az öreg-inasnak olyan padlásszobája van, ahol még fel sem tud állni normálisan, csak görnyedten. A szolganépség is mindig akart volna dolgozni, akárcsak a szánhúzó kutyák, lehet, hogy azért is, mert az életük örökös munkájával semmilyen tulajdont nem tudtak szerezni. Ezek a dolgok ilyen pompásan voltak megoldva. Mint számos mai könyvben, ebben a könyvben is szóba kerül az antiszemitizmus is. Itt a főkomornyik állítja a munkaadójáról, hogy nem volt antiszemita, én ezt inkább arra javítanám, hogy nem volt mindig antiszemita. Ha nem lett volna antiszemita, akkor nem bocsájttatta volna el a két zsidó szobalányt, csak azért, mert zsidók. Ez a rész nekem nehezen hihető, mivel a zsidók általában fizikai munkákat nem szoktak végezni(még Ámosz Oz is azt írta a Keresztül-kasul Izrael országában 1982 őszén című könyvének egy részében, hogy "…a zsidó álmokat nem zsidó kezekkel valósítják meg…"). Ha a zsidók nem végeztek fizikai munkákat, akkor hogy voltak szobalányok?
A könyv leglényegesebb részének azt tartom, amikor Lord Darlington küzdött azért, hogy a legyőzött Németországot, abban a nehéz helyzetében, amilyenben a legyőzetése után került, ne alázzák tovább, inkább vizsgálják felül az első világháború békeszerződéseit(a II. világháború is azért tört ki, mert az első világháború legyőzött államait a békeszerződésekkel túlságosan leszorították). Egy másik lényeges kérdés a nácizmusról szólt: a Lord ellenségei csak a Lordot tartották nácinak, amit bármilyen szempontból is vizsgálhatjuk, nem tűnik teljesen reálisnak. Erről van is egy jó idézet a könyvben, aminek egy részét már @BakosJuci is idézte a itt, amiért én nem raktam be az idézetek közé ismét, de azért ide az értékelésembe beillesztem:
"Manapság persze általánosan elfogadott tény, hogy Herr Ribbentrop szélhámos volt; hogy Hitler hosszú éveken át mindenáron félre akarta vezetni Angliát a saját tényleges szándékait illetően, és hogy Herr Ribbentropnak semmi más dolga nem volt nálunk, mint hogy ezt a szemfényvesztést tetszetősen megoldja. Szóval ez az általánosan elfogadott nézet, és nekem nem áll szándékomban itt most vitába szállni vele. Mindazonáltal eléggé fárasztó végighallgatni, hogy ma mindenki úgy beszél, mintha őt a maga részéről soha egy pillanatra sem tévesztette meg Herr Ribbentrop… mintha Lord Darlington lett volna az egyetlen, aki Herr Ribbentropot tiszteletre méltó úriembernek tartotta, és együttműködést alakított ki vele. Az igazság az, hogy Herr Ribbentropot a harmincas években mindvégig jó szemmel nézték, sőt versengtek a társaságáért a legelőkelőbb házakban is. Különösen 1936 és 1937 körül, emlékszem a személyzeti társalgóban másról sem beszélt a vendégek kísérete, mint a „német nagykövetről”, és az elmondottak semmi kétséget sem hagytak afelől, hogy hazánk legelőkelőbb hölgyei és urai között szép számmal akadtak, akik rajongtak érte. És be kell vallanom, fárasztó dolog végighallgatni, hogy ugyanazok a személyek manapság hogyan beszélnek azokról az időkről, és különösen, hogy miket mondanak néha őlordságáról. Önök is hamar meggyőződhetnének az ilyen személyek képmutató álnokságáról, ha láthatnák a meghívottak listáját egy-két akkori estélyükről; akkor kiderülne, milyen gyakran volt Herr Ribbentrop nem is egyszerűen csak vendég, hanem egyenesen díszvendég ezeknek a személyeknek az asztalánál.
Aztán meg gyakran hallani, hogy ugyanezek a személyek úgy beszélnek, mintha Lord Darlington valami rendkívüli dolgot művelt volna, amikor elfogadta a nácik vendégszeretetét Németországban tett utazásai alkalmával azokban az években. Nem hiszem, hogy ilyen könnyen beszélnének, ha mondjuk a Times közreadná a vendégek névsorát csak egyetlen bankettről, amelyet a németek adtak a nürnbergi nagygyűlés idején. Az igazság az, hogy Anglia legbefolyásosabb, legtekintélyesebb hölgyei és urai éltek a német vezetők vendégszeretetével, és első kézből való értesülések alapján tanúsíthatom, hogy ezeknek a személyeknek a legtöbbje hazatérte után nem győzött áradozni házigazdáiról. Aki manapság arra célozgat, hogy Lord Darlington titkos kapcsolatot tartott fenn a közismert ellenséggel, az egyszerűen kényelmesebbnek találja, ha megfeledkezik azoknak az időknek a valódi légköréről."
A könyv végén kezd a főkomornyiknak az „esze megjönni”, amikor egy idegennel nézik a naplementét, de akkor már késő. Akkor már kezd leesni neki is, hogy egész életében valamilyen szinten másnak volt a csicskása, tulajdonképpen a más életének volt egy parányi része, és a maga életéből szinte nem élt semmit.
Nincs sok párbeszéd a könyvben, de azok is olyan modorosak,mesterkéltek, cikornyásak, hogy már csak azoktól is elmehet az olvasó „étvágya”.

12 hozzászólás
morin5>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Ordítóan brit téma egy japán szerző tollából.
Mesteri az átlényegülés a harmincas évek elkötelezett, gépies tudatú főkomornyikjába, akinek a tiszteletet érdemlő, máskor zavarba ejtően érzelemmentes, idegesítően precíz munkája vetett hite és sikere lényegében kizárja a magánélet igényét.
Azonban kik vagyunk, hogy ítélkezzünk fölötte?
Elegáns stílus, lassú tempó, kimért hangulat.

gjudit8>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Szomorú történet, de fontos olvasmány. Tükröt tart: mennyire értelmes vagy értelmetlen az életünk, mennyire követjük a szívünket és követjük el a saját hibáinkat? Rendhagyó szerelmi történet, amelyben legalább annyira elképzelhető az alternatív életút, mint amennyire kizárja a főhős személyisége. Szól a sebezhetőségről, a másik világába való belépésről, de legalább ilyen mértékben a jól végzett munkáról, annak értékéről.

potsa P>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

A regény főszereplője Mr. Stevens egy angol kastélyban, Darlington Hallban dolgozik főkomornyikként. Három éve meghalt a Lord, és a birtok egy amerikai tulajdonos kezébe került, aki a személyzet csak kis részét hagyta meg. Ez nagy nehézségeket okozott a főkomornyik munkájában, ezért amikor a munkaadója felajánlotta, hogy menjen szabadságra, utazzon, úgy gondolta, hogy összeköti a kellemest a hasznossal és felkeresi régi munkatársát, aki házvezetőnőként dolgozott a kastélyban és megkéri, hogy jöjjön vissza dolgozni. Mr. Stevens beül munkaadója kocsijába, szépen, lassan csordogál Anglia tájain, rácsodálkozik a táj szépségére, de ahogy fizikailag haladunk előre, a gondolatai közben visszakanyarodnak a régi időkre, visszagondol a múlt eseményeire. Láthatjuk, hogy egész életében háttérbe szorította a magánéletét, mindig valakit szolgált, a legnagyobb célja az volt, hogy kiváló főkomornyik legyen és ennek mindent alávetett. Pedig lehetett volna neki is magánélete, ha vette volna a jeleket, amiket a házvezetőnőtől kapott. Rájön, hogy a Lord, akinek az ítéletében teljesen megbízott, és lojális volt hozzá, végig egy elhibázott célnak szentelte az életét és ez rá is hatással volt, most már szinte szégyelli, és ha tehetné letagadná, azokat az éveket, amiket a Lord mellett töltött. Elgondolkodtató, lassan folydogáló történet, melyben én nagyon sajnáltam Mr. Stevenst, hogy míg munkájában kiteljesedett, úgy a magánéletében semmit nem tud felmutatni, és rájön arra is, hogy leáldozóban van az az életforma, amibe még beleszületett és értelmét veszti az az útkeresés, amit egész életében követett, hogy a legkiválóbb főkomornyikok közzé kerüljön.

Youditta>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

Főkormornyikunk útkeresése, szakmai elemezgetése. Érdekes olvasmány, néhol kicsit elveszítettem a fonalat, de ettől függetlenül tetszett.
Vicces ez a Mr. Stevens :-)

kriszmanesz P>!
Kazuo Ishiguro: A főkomornyik szabadsága

nem mondhatnám, hogy akciódús a cselekmény, mégis pörögnek a sorok, és az olvasó elmerül egy letűnt korszak nosztalgiájában, ahol a ki nem mondott szavakban rejlik minden, ahol nincs más, csak a rend, a szokások… a szolgaiság. a modoros stílus zseniálisan illik a témához, még inkább a főszereplő komornyikhoz.


Népszerű idézetek

Tigrincs P>!

– Sir David arról szeretné tájékoztatni önt, uram, hogy a hölgyek és urak közt alapvető különbségek vannak.

89. oldal

Tigrincs P>!

Mi értelme van azon rágódni, hogy mit tehetett vagy mit nem tehetett volna az ember, hogy ura legyen a saját sorsának? Kétségtelenül az is elég, ha az ilyen emberek, mint önök meg én, legalább megpróbálják a maguk kis hozzájárulását valamely igaz és nemes ügy szolgálatába állítani.

249. oldal

Árpa>!

Megvárja velem az autóbuszt, Mr. Stevens? (Miss Kenton)

240.

Árpa>!

… sokan vélekednek úgy, hogy nincs jobb az esténél. Akkor pedig, meglehet, van valami igazság a tanácsában is, hogy nem volna szabad ennyit foglalkozni a múlttal, hogy pozitívabb életszemléletet kellene kialakítani, és megpróbálni minél jobban kihasználni azt, ami számomra még hátravan a napból.

248.

nalla>!

És legalább az a kiváltsága megvolt, hogy élete végén elmondhatta: a saját hibáit követte el. Őlordsága bátor ember volt. Megválasztotta, hogy milyen úton járjon az életben, kiderült, hogy rosszul választott. Ami viszont engem illet, hát én még ezt sem mondatom el.

247. oldal

Nazanszkij >!

– […] A magafajta fickók örökösen be vannak zárva ezekbe a nagy kastélyokba, és dolgoznak, nem is tudnak rendesen körülnézni ebben a gyönyörű országukban.
Nem ez volt az első eset, hogy munkaadóm fölvetette ezt a kérdést, úgy látszik, őszintén nyugtalanítja a dolog. Akkor, ahogy ott álltam a létra tetején, az igazat megvallva eszembe is jutott valami válasz, olyasféle, hogy a mi szakmánkban az ember, bár olyan értelemben nem sokat lát az országból, hogy bejárná a vidéket és megtekintené a festői tájakat, valójában mégis jobban ismeri Angliát, mint a legtöbben, hisz azokban a házakban tartózkodik, ahol az ország legelőkelőbb hölgyei és urai gyűlnek össze.

6. oldal, Prológ: 1956 júliusa - Darlington Hall (Európa, 1992)

Tigrincs P>!

De hadd térjek vissza az igazán lényegi problémára, melyet oly nagy élvezettel vitattunk meg, ha esténként nem zavart a tudatlanok fecsegése; akik mit sem értettek szakmánk lényegéből; mármint ahhoz a kérdéshez, hogy mi teszi az igazán nagy főkormornyikot.

34. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Agatha Christie: Lord Edgware meghal
Charlotte Brontë: Jane Eyre
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Virginia Woolf: Clarissa
Charles Dickens: Szép remények
Charles Dickens: Nagy várakozások
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Agatha Christie: Királyok és kalandorok
Alice Walker: Kedves Jóisten
Alice Walker: Bíborszín