Pályám ​emlékezete 5 csillagozás

Korunk elveszté a szép példányt, míg bajaink ismét elővétetik, s megtanítanak, hogy az, némely szelídítések mellett jobban volt akkor, mint most.

Vay József vala vele.

[…] lelkeinkben szenvedelmink embryókként fekszenek.

721

Atyám örűlt hogy hírbe jövénk, mert az, ugymond, előtörekedésre fog kényszeríteni, ’s készebb vala elmulasztatni velünk az iskolát, de mindenhova vitt, hogy lássunk és hogy láttassunk. Gyűlés tartaték Újhelyben, ’s ott valánk; akasztának, ’s megnézeté; torturáztak, jelen volt, ’s lesegette melly érzéseket támaszt bennünk jó és rossz, a’ mit látunk, ’s a’ jobb gondolkozás’ magvait hinté el keblünkben; ’s példája ’s szelíd igazításai által hata ránk inkább, de kényeztetések nélkül, mint hideg felsőséggel.

723.

A’ nap pompásan kele-fel; ’s mi az 5dik és 130 Zsoltárt éneklénk nékem szíves illetődésemmel. Gyermeki emlékezeteink a’ hatalmasbb illetődések felöl öregedő napjainkban igen elevenen lebdesnek előttünk, ’s még most is látom a’ híves szép reggelt, a’ veresen kelő napot, ’s a’ szent áhítatosság lelkemet újra elfoglalja; könnyen megtörténhet hogy én ezen nap’ emlékezete miatt is kedvelem annyira az említett két éneket. A’ Templomban eggy diák tartotta a’ Predikátziót. A’ ki a’ világot szereti, az engemet nem szeret, ezt vette textűl, ’s kifestette a’ képet a’ maga rettenetességében. Kétségbe estem, mert érzettem hogy én a’ világot szeretem ’s az idvességet az az a’ mi oda viszen, a’ halált, irtózom. A’ kocsin el kelle mondanom a’ mit a’ templomban tanúltam, ’s rettegve vallám-meg hogy én nem érzem magamat praedestinálva. Az atyám’ magyarázatjai el nem csendesítettek, ’s sok ideig nem leltem-fel elvesztett nyugalmamat. Rettegve gondolkoztam Isten felől, mert az a’ gondolat eggyütt jött reám a’ halál’ emlékezetével.

388. oldal