Jellemek ​és írások 1 csillagozás

Kazimierz Brandys: Jellemek és írások

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti cím: Charaktery i Pisma

Eredeti megjelenés éve: 1991

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mérleg Európa

>!
Európa, Budapest, 1995
224 oldal · ISBN: 9630758199 · Fordította: Körtvélyessy Zsuzsa, Mihályi Zsuzsa

Várólistára tette 3


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Kazimierz Brandys: Jellemek és írások

Három irodalmi portré három elsöprő egyéniségről, főszerepben Oscar Wilde, André Gide és Paul Léautaud. Az első urat nem kell bemutatni tán még annak sem, aki a Nők Lapjánál nem merészkedett messzebbre a magasirodalom fullasztó dzsungelébe, a második urat ugyan jórészt elfeledték, bár itthon is nagy népszerűségnek örvendett, a harmadik pedig el se jutott hozzánk, holott 19 kötetes naplófolyama Franciahonban az önéletrajzok non plus ultrája, állítólag (és én ezt készséggel elhiszem) megkerülhetetlen, utánozhatatlan mestermű. Brandys nem szokványosan áll neki esszéinek, nem életműveket tekint át, hanem izgalmas, szuverén egyéniségeket mutat be néhány mű és számos eredeti meglátás fényében. Az általa választott figurák már önmagukban is izgalmasak volnának: 1.) a nagy kitaszított reading-i rab 2.) a saját világnézeteivel örökkön birkózó író, aki egyik nap homoszexualitását kívánta hirdetni, hogy aztán másnap a katolikus szentségekre áhítozzon 3.) és a kozmikus embergyűlölő, aki életét adta volna egy kóbor macskáért, de Hitlert speciel becsülte, mert jól megalázta megvetett hazáját, Franciaországot. Mindhárman már önmagukban fénnyel árasztanának el akármilyen tanulmányt, de Brandys olyan szerencsés kézzel nyúl hozzájuk, olyan tévedhetetlenül illeszti össze írásait a meglévő kapcsolódási pontokon, hogy azok egymást erősítve állnak meg előttünk. Úgy mutatja fel őket, mint az egyéni szenvedély és szenvedés héroszait, férfiakat, akik senkihez sem hasonlók, de csak azért, hogy aztán végül hasonlíthatatlan életükből mégis leszűrjön valami általánosan örök emberit – bravúros technikai vargabetű. Szép, szókimondó és erőteljes esszék, elsősorban azoknak az irodalombarátoknak, akiket érdekelnek a művész elméjében fészkelő viperák és egyéb mérges férgek.

3 hozzászólás

Népszerű idézetek

Kuszma P>!

Tanúja voltam egy beszélgetésnek, melynek során Sartre-tól megkérdezték, miért van egyidejűleg két nője, miért nem éri be egyetlen kiválasztottal. – De hiszen ez világos – felelte Sartre. . Egy férfi számára nélkülözhetetlen, hogy két nője legyen. Az egyik tiltsa neki a cigarettázást, a másik legyen szenvedélyes dohányos. Az egyik adjon neki mindenben igazat, a másik szálljon vele vitába. Az egyik tudjon főzni, a másikat csak a szellemi élet, a könyvek, a filozófia érdekelje…

117. oldal

11 hozzászólás
Kuszma P>!

A homoszexualitás több mint ezer évig bűn volt, és boldogtalansághoz vezetett. A kastélyokban ugyanúgy megbújt, mint a kolostorokban, a laktanyákban, a papi szemináriumokban (Rousseau írt le egy riasztó esetet a Vallomások-ban), és bizonyára jelentős volt a kockázat; az elővigyázatlan de Custine márkit az árokban gyilkolta le egy katona, akivel séta közben találkozott, Csak Wilde tréfálkozott rajta ilyen merészen: „Ez a legegészségesebb valamennyi bűn közül: a dolog legtöbbször a friss levegőn zajlik, és mennyi mozgást igényel!”

44. oldal

4 hozzászólás
Kuszma P>!

Gide tiltakozik: – A tisztesség a vallástól függetlenül is tökéletesen elképzelhető! – De hát láthatjuk, mióta próbálják eredménytelenül megteremteni Isten nélkül az erkölcsöt… _ Gide: – Hát az ókorban? Amikor a tisztesség olyan gyakran szembeszegült az istenekkel? Olvassák el a Prométeuszt, ott az ember szemtől szemben kiáll velük!

75. oldal

5 hozzászólás
Kuszma P>!

A demokratikus pluralizmus számol a sokféleséggel, az átlagtól való eltérés számtalan lehetőségével – a bűn és az erény között vannak fokozatok. A férfiak egymással folytatott szerelmi viszonyait eltűrik a demokráciákban, akárcsak az ókori Görögországban. A mai pluralizmus talán a politeizmus új formája. Mi minden nem volt az Olümposzon. Csak az egyistenhit nem tűri a különbözőséget: az egypártrendszerekben a homoszexualitás bűnnek számít.

28. oldal

10 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Varga Virág – Zsávolya Zoltán (szerk.): Nő, tükör, írás
Czesław Miłosz: Az Ulro országa
Töttős Gábor: Szép literatúrai ajándék
Csűrös Miklós: „Lesz idő, hogy visszatérhet”
Szilasi László: A Kopereczky-effektus
Bojtár Endre: A kelet-européer pontossága
Hubay Miklós: A dráma sorsa
Csűrös Miklós: Színképelemzés
Szilasi László: A selyemgubó és a „bonczoló kés”
Mészöly Dezső: Francia ég alatt