Mielőtt ​a kávé kihűl 55 csillagozás

Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Különös ​városi legenda terjed egy bizonyos Funiculi Funicula nevű kávézóról. Azt beszélik, ennek a kávézónak az egyik széke sokkal több, mint ülőalkalmatosság. Ha ráülsz, időutazásban lehet részed. Kívánságod szerint repíthet a jövőbe vagy a múltba. Te döntöd el, melyik irányt választod, de van néhány szigorú szabály, amit be kell tartanod.

1. Az időutazás során csak azokkal az emberekkel találkozhatsz, akik már jártak a kávézóban.
2. Bármit is csinálsz míg „odaát” vagy, a jelent nem változtathatod meg.
3. A kérdéses széken ül valaki. Mindenképpen meg kell várnod, amíg ő elhagyja a széket.
4. Nem ülhetsz át máshova, nem cserélhetsz széket.
5. Az utazás akkor kezdődik, amikor kitöltik a kávédat, és akkor végződik, amikor kihűl.

Ez még közel sem az összes szabály. Az emberek mégis késztetést éreznek rá, hogy ellátogassanak a Funiculi Funiculába, és kikérjék a hétköznapinak cseppet sem mondható feketéjüket. Ha tudnád, hol van ez a hely, te is… (tovább)

Eredeti cím: Before the Coffee Gets Cold

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Kossuth, Budapest, 2018
250 oldal · ISBN: 9789630993838 · Fordította: Béresi Csilla
>!
Kossuth, Budapest, 2018
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630993791 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 1


Kedvencelte 7

Most olvassa 14

Várólistára tette 267

Kívánságlistára tette 318

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
AniTiger MP
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Nem egyszerű dolog erről a kisregényről írni, mert nagyon tetszettek külön-külön is és nagy egészként is a benne szereplő sztorik – sőt, totál elképesztőnek tartom, hogy valaki ennyire jól össze tudja fűzni a szálakat –, mégis úgy érzem, hogy a szívembe taposott az író a történeteivel….

A második történet konkrétan sokkoló volt a cuki módon tanulságos szerelmeses kezdés után, aztán mind jobban potyogtak a könnyeim, ahogy haladtam a könyv vége felé. Nem voltam felkészülve arra, hogy ez az időutazásnak helyet adó kávézó ennyire közel kerül hozzám az ott dolgozó és kávézó emberkékkel együtt. Érdekes és megható kirándulás volt… csak fájt.

Bónusz pont a kiadónak, amiért ennyire szép kívül-belül a kiadvány! Öröm kézbe fogni is, forgatni is!

Blogon…
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/12/mielott-a…

>!
Kossuth, Budapest, 2018
250 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789630993791 · Fordította: Béresi Csilla
7 hozzászólás
>!
Niitaa P
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
https://www.niitaabellvilaga.hu/2018/12/kavagucsi-tosik…

"Lassan kihűl a kávém, ideje leütnöm az utolsó karaktereket, mielőtt letelik az időm. A laptop az ölemben, mellettem pedig a könyv foglal helyet, miközben ezeket a sorokat rovom. Nézem a borítót, kortyolom a kávém, koppintom a betűket és közben arra gondolok, mennyire sok bizonyosságot szilárdított meg bennem ez a remek kis könyv. Nincsenek benne világmegrengető dolgok. Egyszer emberek egyszerű álmairól, vágyairól szól, mégis nagy hatást vált ki az olvasóból. Olvasás közben éreztem a köröttem terjengő kávéillatot, az asztal kopott felületét. Láttam a dolgozók ténykedését, hallottam a beszélgetésüket. A félhomályban, fejem fölött a régóta forgó lapátokkal én is ott voltam a díszletben. A hátsó sarokban ülve figyeltem a szemem előtt kibontakozó eseményeket.
Sokan távol tartják maguktól a szépirodalmi alkotásokat. Úgy gondolják, hogy ezek valami magasztos, megfoghatatlan dolgok, melyek elvontságukból fakadóan nem lehetnek igazán élvezetes, kikapcsoló olvasmányok. Ezeknek az embereknek adnám gyengéden a kezükbe Kavagucsi Tosikadzu könyvét. Pontosan magába foglalja azt, ami naggyá teszi a kortárs világirodalmat.
Emellett ajánlanám azoknak, akik egy könnyed, gondolatébresztő olvasmányra vágynak. Végezetül pedig egy jó tanács: mindig tedd félre azelőtt, mielőtt a kávé kihűl. "

>!
Mariann_Czenema
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Adok én erre 5 csillagot, mert egyet kell értenem az ismerös könyves bloggerekkel: különleges, egyedi hangulatú egy kötet.
Mind a négy történet másképpen sajátos, kivétekes, de hát mit is várhatnánk egy olyan néptöl, aki hàromféle írásjeggyel éldegél, söt négyfélével, ha a romanjit is beleszámítom?
;)
Igazi slow élmények a novellák, színmüvek, engem nem zavartak az ismétlödések sem – a tradicionális rituálék adják a mágikus realizmus alapját.

A fanyalgóknak abban igaza van, hogy nem logikus a kötet, de hát az élet sem, miért kell annak lennie az irodalomnak?
Én azt hiszem, hogy az alapvetö gond a hagyományos japán kultúra és a nyugati, ésszel felfogható világ különbözösége.
Nem kell mindent száz százalékban megérteni ahhoz, hogy élvezni lehessen, – ez éppen úgy igaz a versekre, festményekre, zenére, mint a japán irodalmi müvekre.
De érdemes idöt szánni rájuk, lelassítani az óra körül forgó, idönként lelketlen nyugati életünket, és engedni, hogy újra gyerekek lehessünk, hihessünk a mágiában, városi legendákban :)

7 hozzászólás
>!
kratas P
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Ó, jajj nekem. Bár nem úgy nyomtam a végén a témát, mint anno az Édes november c. film első megtekintésénél, amikor az egész család felébredt a bőgésre, de azért a top 100-ban ez a produkcióm is benne volt.
Éljenek a szívet apró cafatokra tépő könyvek!
Pláne akkor, ha egy csodálatosan egyedi elgondolás képezi alapjukat. Megy a kedvencek közé és jó gondolkodást mindenkinek, hogy be szeretnétek-e ülni a székbe bármilyen okból. Én nem.

6 hozzászólás
>!
wzsuzsanna P
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Kicsit ciki volt belegondolnom ebbe, de tulajdonképpen egyáltalán nem szoktam japán szerzők könyveit olvasni, pedig tudom, hogy nagyon értékes darabokat lehetne találni közöttük (nekem is csücsül pár a polcomon, várva, hogy időt szakítsak rájuk). Tehát az egyik fontos cél, ami miatt meg akartam ismerni ezt a történetet, a saját horizontom tágítása, komfortzónám átlépése volt. Ráadásul a fülszöveg épp eléggé izgalmas és sejtelmes ahhoz, hogy jogosan reméljük, egy nagyon különleges élményben lesz részünk. Az időutazás témája mindig is vonzott, bár nagyon ritkán találkoztam olyan regénnyel vagy filmmel, ami úgy tudta megjeleníteni, hogy abban ne legyenek bántó logikai hibák. Vagy, ha vannak is, akkor legyen olyannyira sodró lendületű és magával ragadó a cselekmény, hogy eszembe se jusson ezekkel foglalkozni. Ennél a könyvnél szerencsére az utóbbi valósult meg, hiszen maga az időutazás inkább egy eszköz ahhoz, hogy könnyebben átnyújtsa számunkra a szerző által megfogalmazott érzelmeket és bölcsességeket.
A kötet elején található tartalomjegyzékből kiderül, hogy négy fejezetből áll a regény, de pontosabb lenne úgy fogalmazni, hogy négy önálló kis történetből. Ugyan a helyszín -a kávézó- és a szereplők ugyanazok mindegyik fejezetben, de más-más karakter kerül a fókuszba, és mutatja meg nekünk a saját, személyes veszteségét, örömét vagy fájdalmát. Az első fejezetben például megismerünk egy sikeres, határozott fiatal nőt, Fumikot, akit éppen elhagyott a szerelme, hogy külföldre költözzön. Fumiko vigasztalhatatlan, ugyanakkor úgy érzi, ha van bármilyen lehetőség arra, hogy kettejük dolgát helyrehozza, akkor azt mindenképpen meg kell tennie. Ő tehát az első a kötetben, aki próbára teszi a kávézóról terjengő legendák valóságtartalmát, és ragaszkodik ahhoz, hogy leülhessen arra a bizonyos székre, ami visszaviszi a múltba. Történetének hátterében szép lassan kibontakozik a kávézó, mint díszlet: megismerjük az itt dolgozó embereket, látjuk és halljuk a betérő vendégeket, mindez teljesen úgy van megírva, mintha az ember egy színházban ülne és látná maga előtt a történteket (én csak ezután a megállapításom után szembesültem azzal, hogy ez a történet eredetileg egy színdarab volt). Végül a kávézó személyzete elmond mindent Fumikonak az időutazás szabályairól és körülményeiről, és közlik vele, hogy csak abban a rövidke időben lesz módja helyet foglalni az ominózus székre, amikor az örökké ott üldögélő nő elmegy a mosdóba (később az ő kísérteties alakjáról is többet megtudunk). Amikor minden feltétel teljesül, kezdődhet a szertartás, melynek segítségével Fumiko visszamehet az általa választott időpontba. (…)
(…) Hamar megértjük tehát, hogy itt az időutazásnak nem az az elsődleges funkciója, hogy a fantasztikum iránti rajongásunkat szolgálja. Egész egyszerűen egy kétségbeesett lépés, vagy egy utolsó lehetőség arra, hogy helyrehozzunk, lezárjunk valamit. A legfontosabb szabály, hogy bármit is teszünk a múltban, attól a jelen nem fog megváltozni. Egyből felmerül a kérdés- a szereplőinkben is- hogy akkor mégis mi értelme van az egésznek? Ha nem is tudnak változtatni semmin, arra mindenesetre nagyon is alkalmas az utazás, hogy saját veszteségüket feldolgozzák, vagy lezárják magukban az elvarratlan szálakat. Az pedig, hogy vajon megéri-e mindez, olyan kérdés, ami továbbgyűrűzik az olvasóba, hogy aztán ő is megadja rá a saját válaszát.
Maga a könyv gördülékeny, olvasmányos volt, ugyanakkor egy jó darabig birizgált a stílusa. Úgy éreztem, sok benne az ismétlés, a párbeszédek túl szertartásosak és körülményesek, ráadásul az is időbe telt, mire minden szereplőről biztosan tudtam, kicsoda (itt nyilván a szokatlan nevek okoztak kisebb fennakadást) Aztán egyszer csak elmúlt ez a minimális frusztrációm, amikor beláttam, hogy ez egyrészt fakadhat a kulturális különbségekből, másrészt abból is, hogy eredetileg színdarabnak írták a történetet. Ezután tényleg csak hátradőltem és engedtem, hogy magába szippantson ez a nagyon különös atmoszférájú könyv. (…)
Bővebben:
https://konyvesmas.blogspot.com/2018/12/mielott-kave-ki…

>!
Linszyy
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Nagyon tetszett a hangulata, a történetek és az időutazás más oldalú megközelítése. Élveztem olvasni.
És ez a borító, hát ez valami csodálatos. Melengeti a kávészerető szívemet. <3 Nagyon jólesett ez év végére.

>!
theodora 
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Nagyon megszerettem ezt a történetet, a hangulatot, a kávézó kis világát – a szereplőket (akiknek a neveivel persze először bajban voltam, és vissza kellett lapozgatnom, hogy most ki-kicsoda, férfi vagy nő?). A kisregény szerkezete is érdekes volt – volt benne egyfajta ritmus, körkörösség.
Nekem nagyon tetszett ez a kis könyv, és örülök, hogy megjelent! :)
Ha szeretitek a japán kultúrát, ill. érzelmekről – kapcsolatokról olvasni (és még a kávét is kedvelitek) akkor érdemes nektek is elolvasni ezt a könyvet!

>!
_Nikki P
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

A japán irodalom hazánkban egy elég szűk réteget jelent a könyvkiadásban, hiszen alapvetően Murakami Haruki és Kazuo Ishiguro neve az, ami rendszeresen felbukkan a könyves megjelenési- és sikerlistákon. Néha azonban más, külföldön már neves japán szerzők is kiadásra kerülnek, aminek én személy szerint nagyon örülök, hiszen ezek a regények annyira más és különleges atmoszférájúak, részben a kultúrájuknak is köszönhetően, hogy igyekszem minél többel megismerkedni közülük. Kavagucsi Tosikadzu nevére és művére is részben ezért, részben pedig az elképesztően érdekesnek tűnő fülszövege miatt figyeltem fel és szerettem volna mindenképp próbát tenni vele. Az viszont be kell vallanom, hogy a lelkem mélyén egy kicsit arra vágytam, hogy a Murakami által már megismert hangulatot fogja nekem visszaadni a Mielőtt a kávé kihűl…

…ami igazából nem történt meg, de ami persze nem is baj! A Mielőtt a kávé kihűl sokkal „földhöz ragadtabb” az időutazós szál mellett is és bár a japán, kissé melankolikusnak tűnő hangulat adott volt, nagyjából semmi másban nem lehet Murakami műveihez hasonlítani.
Azt még meg kell jegyeznem itt az elején, hogy a fülszöveg elolvasását se sikerült teljes mértékig abszolválni: megvolt a történetre vonatkozó rész elolvasása és a tudat, hogy a szerző színdarabokat rendez és drámaíró. Majd olvasás közben folyamatosan azon jártak a gondolataim, hogy a könyv mennyire hajaz egy színműre és hogy az író le sem tagadhatná a foglalkozását: egy kis helyszínen, kevés szereplővel, néhány jelképes kellékkel, a helyszín megvilágításáról szóló részletekkel vagy a kissé eltúlzott vonásokkal, mozdulatokkal, cselekedetekkel mind-mind azt erősítette meg bennem, hogy a szemeim előtt nem is „film” forog, hanem egy igazi színdarab valós színészekkel. Aztán mivel kezdtem ezt egyre furcsábbnak vélni, újra és ezúttal alaposabban elolvastam a könyv hátoldalát, ahonnan természetesen kiderült, hogy ez bizony egy nagyon sikeres és díjazott darab átirata regényes formába. Tudom, hogy sokan ódzkodnak a drámától, mint műfajtól, de ez a mű, a fentebb említett ismérvei ellenére sem marad meg a dráma határain belül és ha nem lennének ilyen ismereteink, amik vannak, akkor talán fel sem tűnne elsőre a hatás. Nagyon szépen kiegészül a jelen története a szereplők múltjával, kapcsolataik történetével, s néhol magyarázó gondolatokkal…

Bővebben: https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2018/12/kavag…

>!
K_A_Hikari 
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

"– Mindez nem változtatja meg a jelent, ugye?
– Ahogy mondja.
– Mi van azonban a későbbiekkel?
– Nem értem, mire akar kilyukadni.
– Úgy értem… úgy értem… mi a helyzet a jövővel? – tette föl a kérdést Fumiko.
Kadzu egyenesen a szeme közé nézett.
– Nos, az még előttünk van. Szerintem csak magán múlik…"

Rájöttem, hogy ehhez a könyvhöz hangulat kell.
Meg kicsit le kell hozzá lassulni, kiszakadni a mindennapok teendőinek pörgéséből, hogy igazán élvezni lehessen. (…)
Ez a kötet bebizonyította, hogy megéri második esélyt adni, mert simán lehet, hogy ami elsőre valami miatt nem megy, az újbóli nekifutásra beszippant.
Ha olyan olvasmányt keresel, amit pont a hétköznapisága tesz nem mindennapivá, megtaláltad, ez az.
Ha pedig meghoztam a kedved az olvasáshoz, keresd fel a legközelebbi kávézót, kérj egy jó forró feketét, és merülj el a történetekben annyi időre, amennyi ahhoz kell, hogy éppen ihatóan langyos legyen, de még ne hűljön ki a kávéd.
De ez csak egy tanács, a döntés a tiéd.

Blogbejegyzés extrával: https://irasaimtarhaza.blogspot.com/2019/01/kavagucsi-t…

>!
Olympia_Chavez P
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl

Megint csak arra a megállapításra kell jutnom, hogy a színdarabokból készült regények nem túl erősek és nem igazán tudom őket kedvelni. A történetek nem túl mélyek, nem váltottak ki belőlem semmilyen katarzist, vagy lelkesedést. Nem hoztak lázba, nem indították be a fantáziámat és semmilyen plusz érzést, vagy gondolatot nem tudtam magammal hozni belőle, de még csak nem is gyönyörködtetett. Pedig az alapötlet kimondottan tetszett. Egy kávézó, ahol a vendégek egy bizonyos széken ücsörögve, visszautazhatnak a múltba és találkozhatnak azokkal, akik korábban már megfordultak a kávézóban. Persze nem vadidegenekkel, hanem ismerősökkel, hozzátartozókkal, akikkel valamiért a jelenben már nincs lehetőségük. A négy rövid történet mindegyike klasszikus emberi drámát akar megfesteni, de csak halovány pasztell színekkel sikerül neki. Attól, hogy a szerző leírja, hogy szereplői sírnak, én még nem fogok, főleg akkor nem, amikor a már-már érzelmesebbre sikerült jeleneteket megtöri egy-egy (számomra) oda nem illő indulatszó, vagy bicegősre sikerült dialógus. El tudom képzelni, hogy színpadon sokkal inkább átjön a történetek érzelmi töltete, esetleg kikapcsolna, elbűvölne, de a regénnyé bővített formát fölöslegesnek érzem. Az újra és úja elismételt szabályok, a kávézó ismételt leírásai sem bírnak semmilyen szimbolikával, nem lesz tőle dinamikája a történetnek, ellenben kizökkent, untat és olyan érzést kelt bennem, mintha a szerző csak szaporítani akarná a sorokat, hogy meglegyen az a minimum oldalszám, amit elvárnak tőle.
Talán ha valami laza kikapcsolódásra vágynék egyszer, egy kávé mellett, akkor ideális választás lenne… talán. Vagy, ha 20 évvel ezelőtt olvastam volna, akkor lehet, hogy jobban elvarázsolt volna, de ez így most, nem lett más, csak mese (kávé)habbal.


Népszerű idézetek

>!
Niitaa P

Ritkán ugyan, de megesik, hogy valaki annyira elmerül egy könyvben, hogy megfeledkezik a környezetéről.

35. oldal

3 hozzászólás
>!
Niitaa P

A víz a magas helyekről az alacsonyabbak felé folyik, a gravitáció törvényének engedelmeskedve. Az érzelmeknek is van súlyuk, rájuk is hat egyfajta nehézségi erő. Például nehéz hazudnunk annak, akivel szoros érzelmi kötelék fűz össze bennünket.

176. oldal

2 hozzászólás
>!
Niitaa P

Elvégre is a könny a nő fegyvere, ez volt az életfilozófiája.

19. oldal

>!
shadowhunter1975 P

A múltba való visszatérés nincs kihatással a jelenre. A jövőbe menni pedig egyszerűen elfecsérelt idő. Értem már miért nevezte „értelmetlennek” az a cikk az itteni időutazást.

204. oldal, Anya és gyermeke (Kossuth, 2018)

>!
AniTiger MP

– Mindez nem változtatja meg a jelent, ugye?
– Ahogy mondja.
– Mi van azonban a későbbiekkel?
– Nem értem, mire akar kilyukadni.
– Úgy értem… úgy értem… mi a helyzet a jövővel? – tette föl a kérdést Fumiko.
Kadzu egyenesen a szeme közé nézett.
– Nos, az még előttünk van. Szerintem csak magán múlik… – Ezt mondván most először mosolyodott el.

70. oldal

>!
shadowhunter1975 P

A kávé az Edo-korban, nagyjából a tizenhetedik század végén érkezett az országba. Kezdetben nem nyerte el a japánok tetszését. Fekete színe és keserű íze miatt sokáig nem is tekintették élvezeti cikknek.

75. oldal, A házaspár (Kossuth, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: kávé
>!
theodora

A kávézó neve Funicula Funicula. Valamikor hosszú sorokban álltak előtte azok, akik utazni szerettek volna az időben. Ennek ellenére egyetlen szerencsés embert sem tudtak találni, akinek ez sikerült. Ez pedig azért van, mert fölöttébb bosszantó szabályok kötik meg a leendő időutazókat.

25. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Csüllög Ferenc: Időfolyam
Karen Chance: Holdvadász
Kerstin Gier: Zafírkék
Deborah Harkness: Az éjszaka árnyai
Margit Sandemo: Varázslat
Paul Willems: A hattyú krónikája
Rick Riordan: Az utolsó olimposzi
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
Karen Marie Moning: Új nap virrad