Ez egy nagyon furcsa könyv.
Legalábbis a kezdete számomra nagyon az volt.
Az egyharmada, a kezdet csak arról szól, hogy a hősnő mennyire kívánja a hőst, hogy szereti legeltetni a szemét rajta, szereti megérinteni a testét, ami nagyszerű, gyönyörű és társai, én pedig kezdtem egy kicsit agybajt kapni ezektől a végtelen belső monológoktól, plusz attól is, hogy a hős, Remi, nem igazán a szavak embere (és akkor még finoman fogalmaztam:)), hanem inkább egy-egy szótaggal fejezi ki magát.
Erre még rátett egy lapáttal az állandó szexuális frusztráció, ami körbelengte a könyvet, a hosszú szemezések, így a végén már kezdtem türelmetlenkedni, hogy gyerekek, essetek már egymásnak könyörgöm, mert ez már kezd bosszantóvá válni. Eresszétek ki a gőzt, aztán valami történjen is már, ami miatt érdemes lenne tovább folytatni a könyvet.
Aztán történt is valami, magyarázatot kaptunk Remi 'problémájára/problémájáról', ami azonnal más megvilágításba helyezte a történteket, magyarázattal szolgált arról, ami történt, és jól megkavarta a jelent, és a jövőt.
Innentől kezdve kezdtem szeretni a könyvet, a végén pedig tényleg elvarázsolódtam tőle.
Szerettem azt, hogy mindkét főszereplőt valahol megtörte az élet, és mind a kettő igyekezett a sérülései ellenére is teljes életet élni.
Szerettem, ahogy Remi a zenén keresztül igyekszik kommunikálni, és ebben méltó társra talál Brooke-ban.
Szerettem mind a kettőjük erejét, belső tartását a közöttük feszülő szexualitást, és ahogy végül igyekeznek kinyílni egymás felé.
Szerettem azt, hogy egy komoly probléma nem oldódik meg attól, kényelmesen attól, hogy szerelmesek leszünk, hanem ezzel mindig, nap mint nap, életük végéig meg kell küzdenie a párnak.
Jó volt olvasni a mellékszereplőkről, jó volt olvasni magáról a történetről, ami lendületessé, izgalmassá és kiszámíthatatlanná vált, és lelkesen utáltam Scorpiont, a rosszfiút.:)), valamint nagyon drukkoltam, hogy a végén minden jó legyen, (nem meglepő módon jó is lett, ugye:))
és hogy milyen áldozatokat voltak képesek hozni egymásért.
Összefoglalva: egy elsőkönyves szerzőtől meglepően jó könyv, kíváncsian várom a folytatásokat, főleg azt, amelyikben majd Remi lesz a mesélő (ő elvarázsolt a végére, komolyan). Viszont ezért az első egyharmadért pontot kell levonnom, mert a ott nekem már túl sok volt a lelkizésből.
Viszont ha túljutsz rajta, meglesz a jutalmad:)
Én mindenképpen ajánlom.