A ​középkor története 25 csillagozás

Katus László: A középkor története

Katus László a 3. század közepétől, a Római Birodalom Válságától a 15. század végéig tárgyalja a középkor történetét. Azét a korét, amelyben a sajátos európai civilizáció megszületett és felnövekedett.

Tartalomjegyzék

>!
Pannonica, 2001
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639252042

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

lovag


Kedvencelte 1

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 23


Kiemelt értékelések

abstractelf>!
Katus László: A középkor története

Nagyszerű könyv volt, nagyon sokat segített a középkori egyetemes vizsgámon, aminek meg is lett az eredménye. Szóval I <3 this book :)

Lunemorte P>!
Katus László: A középkor története

Ez elég jó könyv, mindenkinek ajánlani tudom. Korrekt, nem unalmas, sőt! :)

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Inimma>!

1339-ben kitört a százéves háború, melynek tétje köztudottan a francia trón volt. Az angolok annak rendje és módja szerint támadást indítottak a franciák ellen, akik büszke lovagságukkal kívánták az ellenfél útját állni. Crecy-nél kiderült, hogy az angolok „szabálytalanul” küzdenek, vagyis nem a hagyományos lovagi normáknak megfelelően. Ugyanis az angol királyok minden 16 és 60 év közötti szabad embert hadba szólítottak, s a hadra foghatókat zsoldosvezérek irányítása alá rendelték. Így ezeknek az embereknek a háború szabályos foglalkozássá vált, emiatt a „foglalkoztatottak” a befektetésért cserébe nyereségre vágytak, vagyis vállalkozássá minősült át a háború. Győztes csata után elengedhetetlen volt a zsákmányszerzés, s még nagyobb üzleti haszonnal kecsegtetett az előkelő foglyok ejtése, hiszen a fogságba ejtett lovagokért hatalmas hadisarcot remélhettek. Ezt nehezen viselték a lovagi erényekre büszke franciák.

Kapcsolódó szócikkek: háború · középkor · lovag
RSH>!

A puszta demográfiai tények is jól jelzik, hogy mekkora volt a zuhanás a Római Császárság fénykorától, a Pax Romana századaitól a 7. századi mélypontig. A 2. században Európa lakossága 30-36 millióra becsülhető, ebből a Római Birodalom területén élt 26-28 millió. Itália népessége 7-8 millió, Hispániáé 5-6 millió lehetett, Galliáé 7-8 millió, de újabban egyes francia történészek már 10 millióról vagy annál többről írnak. A népsűrűség 10 és 20 fő között váltakozott négyzetkilométerenként. A 2. század végén azonban a birodalom nyugati felében kezdetét vette a népesség csökkenése, amely több mint négy évszázadon keresztül tartott, A 7. századra Európa lakossága legalább a felére, egyes történészek szerint annál is kevesebbre csökkent. Gallia lakossága nemigen haladhatta meg a 3 milliót, a népsűrűség a 4-5 főt négyzetkilométerenként. A Rajnától keletre fekvő német területek még ritkábban lakottak voltak: itt 2 ember jutott egy négyzetkilométerre.

IX. DEMOGRÁFIA ÉS GAZDASÁG A KORA KÖZÉPKORBAN 1. A népesség alakulása

RSH>!

Károly ugyanis „gyönyörűségét találta a természetes hévizek gőzében – írja Einhard – és gyakran edzette testét úszással. Ezért építtetett Aquae Graniban királyi palotát, és életének utolsó éveiben megszakítás nélkül itt lakott haláláig. A fürdőbe nemcsak fiait, hanem az udvari méltóságokat és barátait, sőt néha még kísérőinek és testőreinek csoportját is behívta, úgyhogy akárhányszor százan vagy még többen is fürödtek egyszerre”.

A Karoling-állam szervezete

RSH>!

Attila környezetében már alig említenek a források hunokat: görögök, hellenizált barbárok, rómaiak és a meghódolt germán népek királyai, vezetői […] vették körül, ők voltak a „kiválasztottak”, a „hívek, barátok”.

[…]

Mindez azt jelzi, hogy a hirtelen hatalmasra nőtt birodalomban a hunok már elenyésző kisebbséget képeztek a meghódolt germán és egyéb népek mellett. Nem véletlen, hogy a félelmetes despota halála után ez a hirtelen nagyra nőtt birodalom oly gyorsan összeomlott.

RSH>!

A carrucával való szántás nagy állatok (ökör, ló) tartását tette szükségessé, kialakult tehát az Európára jellemző gabona-termelő-nagyállattartó vegyes gazdaság a növénytermelés és az állattenyésztés megfelelő arányával, egyensúlyával. Ez a gazdálkodás lehetővé tette a jobb táplálkozást: az európai ember jóval több húst, fehérjét fogyasztott, mint más földrészek lakói. Energiával is jobban el volt látva: az ökör és a ló vonóereje mellett egyre hatékonyabban ki tudta használni a víz és a szél energiáját is. A 10-13. században ment végbe a vízimalom, majd a szélmalom tömeges elterjedése. Mindennek eredményeképpen az európai paraszt háromszor – a középkor végén már ötször – annyi energiával rendelkezett, mint egy kínai.

2. A mezőgazdaság átalakulása

RSH>!

[E]zt a felaprózódását régebben „feudális anarchiának” neveztük, s történelmi balszerencseként könyveltük el. Ma azonban úgy látjuk, hogy mindez szükségszerű alkalmazkodás volt a korszak technikai és kommunikációs viszonyaihoz, a külső támadások elleni hatékony védekezés konkrét lehetőségeihez. A politikai és az azt követő társadalmi dezintegráció mintegy előfeltétele volt az egyik legeredetibb nyugati fejlődésnek. A középkori monarchia ezekből a kisebb, emberibb léptékű, személyes kapcsolatokon alapuló politikai egységekből kiindulva, azok autonómiáját és szokásjogát a kialakuló nagyobb keretekbe integrálva épül majd fel a következő fejlődési szakaszban.

RSH>!

A szélsőséges ariánusok azt hangsúlyozták, hogy a Fiú lényege nem is hasonló (anomoiosz) az Atyáéhoz. A görög püspökök többsége azonban az arianizmusnak egy mérsékeltebb változatát vallotta, amely szerint Krisztus lényege hasonló (homoiusziosz) az Atyáéhoz, ahogy a tökéletes képmás hasonlít az ősképre. Ebben a vitában már jelentkeztek azok a nyelvi, megértésbeli problémák, amelyek fontos szerepet játszottak a keleti és a nyugati kereszténység egymástól való eltávolodásában. A gazdag filozófiai örökséggel rendelkező görög nyelven megfogalmazott teológiai állításokat az ebben a vonatkozásban jóval szegényebb latin nyelven nem lehetett pontosan, eredeti értelmüknek megfelelően visszaadni, s ebből számos félreértés született a keleti és a nyugati püspökök között. A helyzetre jellemző, hogy Constantius császár 359-ben úgy próbált egyetemes zsinatot tartani, hogy a nyugati püspökök az itáliai Ariminumban, a keletiek pedig a kis-ázsiai Szeleukeiában ültek össze.


Hasonló könyvek címkék alapján

Vágó Ádám: A Kárpát-medence ősi kincsei
Simon Holland: Az ókori Róma 30 másodpercben
Gaius Suetonius Tranquillus: A Caesarok élete
Sz. Jónás Ilona: Barbár királyok
Titus Livius: Róma története a Város alapításától (I-XX. könyv)
A Római Birodalom felemelkedése és bukása
John Stevenson (szerk.): Európa története
Fitz Jenő: Gorsium – Herculia – Tác
Göran Burenhult (szerk.): Óvilági kultúrák
Tony Allan: A római világ