A ​fagylaltos 8 csillagozás

Katri Lipson: A fagylaltos

A ’40-es és ’50-es évek Csehszlovákiáját idéző, ám szüntelenül a jelen felé irányuló finn regény játékossága egyből magával ragadja az olvasót. Egy filmforgatás kellős közepén találjuk magunkat. A rendező forgatókönyv nélkül dolgozik, ellenben a film kronologikusan készül, így a színészek mindennapi életüket élik, s ezzel egyszersmind az általuk játszott karakterek életét is folyamatosan alakítják. Vajon művészi értelemben valóságosabbá válnak az eképpen eljátszott szerepek, vagy a szerep kilép a műből és valósággá lesz? Egy biztos, a határ a valós és kitalált szereplők között, a színész hús-vér személyében elmosódni látszik. A regény e két „világ” közötti dialógusra helyezi a hangsúlyt, az életre pedig, mint részletek és történetek gyűjteményére tekint, amelyben történelem és jelen szédületes párbeszédet folytat egymással.

Eredeti megjelenés éve: 2012

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Typotex Világirodalom Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
294 oldal · ISBN: 9789632798486 · Fordította: Panka Erzsébet
>!
Typotex, Budapest, 2015
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798486 · Fordította: Panka Erzsébet

Enciklopédia 5


Most olvassa 1

Várólistára tette 32

Kívánságlistára tette 11

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

fióka P>!
Katri Lipson: A fagylaltos

A fagylaltos 2013-ban nyerte el az Európai Unió Irodalmi Díját. Fogalmam sincs, hogy miért.
Keretregény. Valóság játszik benne képzelt valósággal és fikcióval. Az egyetlen, ami a könyv érdeméül hozható fel, hogy sohasem tudhatjuk, az utolsó pillanatig sem, hogy most azért történik a valóság, mert egyszer volt a fikció, vagy azért van a kvázi-fikció, mert egyszer volt a valóság – mindezt úgy, hogy az időrendi sorrend egyértelműnek tűnik, de nem az. Ebből kifolyólag viszont a könyv meglehetősen zavaros. Tulajdonképpen kétszer kell elolvasnia az embernek ahhoz, hogy zavartalanul tudjon figyelni a történésekre is. Az első alkalom minden bizonnyal a küzdelemé, amit azért folytatunk, hogy el tudjunk igazodni a valóság-fikció váltakozásában, ami a könyv első harmadában igen gyengén különül el egymástól. A második pedig az, amikor az ember leül, elővesz egy könyvet, amit szépirodalomként aposztrofálunk és olvas. Élvezi, mert már valamennyire érti. Ennek a könyvnek az élvezhetetlensége nem a magvas gondolataiból fakad. Vannak benne jó megállapítások, igen sikerült mondatok, ami sajnos nem elég egy jó regényhez, viszont sok benne a homályos gondolat, a követhetetlen cselekmény, az érthetetlen ok-okozati összefüggés. A vége pedig vagy allegória akart lenni, csak értelmezhetetlenre sikeredett, vagy pedig egy igen homályos, elvont lezárási kísérlet az író részéről. Nincsenek benne erős, emlékezetes karakterek, csupán emlékezetesnek ábrázoltak. A kettő között elég nagy a különbség.
A regény egy film és három generáció életét követi nagy vonalakban. A film a keret és a lenyomozhatatlan, az örök kérdést felvető: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A film támaszkodik a valóságra (vannak rá utalások) vagy a valóság alapszik a filmre? (vannak rá utalások). Úgy a cselekmény, mint a film jobbára a II. világháborúban, az ötvenes évekbeli, majd a prágai tavasz utáni egy évben és valamikor a kilencvenes évek legelején játszódik Csehszlovákiában. Van köztes svédországi fejezet is. A regény lineáris cselekményű, folyamatos visszautalásokkal. A könyv tulajdonképpen valóságos elemekre támaszkodik, azaz olyanokra, amik megtörténhettek volna és olyanokra, amik meg is történtek. Jan Palach például létezett, tényleg felgyújtotta magát a Vencel-téren, 1969. januárjában, tiltakozásul a prágai tavasz eltiprásáért. Menekülés álnéven a második világháborúban? Millióan csinálták. Zsidók is. Esetleg koncentrációs táborból szököttek is. Kihallgatások az ötvenes években? Ez is milliókkal történt meg. Emigráció? Újrakezdés valahol máshol? Még most is történik. Folyamatos. Úgy találni meg magunkat, hogy közben valaki másnak a bőrébe bújunk? Biztosan ez is sokakkal megesik.
A regény valódi témája, amit újra meg újra körbejár, az a kapcsolatok. Nem csak a klasszikus értelemben vett párkapcsolatok. Ebben a könyvben millió kapcsolódási pont van. Film és szereplői. Film és rendezője. Menekülők kapcsolata álneveikkel és alteregóikkal. Kapcsolatuk a vendéglátójukkal. A menekülők kapcsolata filmbéli önmagukkal – vagy, hűen a regényhez, mindez megfordítva: szerepek kapcsolata a valósággal. Itt jön megint a fenti kérdés: a szereplők voltak előbb, vagy a menekülők, akikről a szereplőket mintázták? Megfilmesített nő kapcsolata a filmmel. És mind, a többi: anya-fia, ország-emigráns, feelingvadászó és a feeling, egy féllábú férfi és a felesége, apa-lánya, lány-Olmütz. Az egész regény egyetlen hatalmas kapcsolati háló, már csak azt kell kideríteni, ki kivel és miért, vagy éppen miért nem. Annak ellenére, hogy a könyv jól megírt, nem egy jó könyv. Hiányzik belőle az az apróság, ami miatt nem tudod letenni, aminek köszönhetően minimum egy év múlva is fogsz emlékezni rá. Tulajdonképpen egyetlen olyan fejezete van, ami valamilyen szinten érzelmeket ébreszt, ez a II. A többi rideg, érzelemmentes. Beszámoló. Pedig lehetett volna egészen jó írás is. Sajnos nem lett az, inkább semmilyen.

4 hozzászólás
balagesh IP>!
Katri Lipson: A fagylaltos

Sokáig gondolkodtam, hogy írjak-e egyáltalán értékelést, de mivel az EU-díjas könyvek mindegyikét szeretném megismerni, úgy döntöttem, számomra is hasznos, ha készítek egy emlékeztetőt. Húzódozásom oka az volt, hogy a könyv és én nem találtunk egymásra. Van ilyen. Mivel ez szerintem sem a könyvnek, sem nekem nem róható fel, ezért ettől függetlenül buzdítanék mindenkit az olvasásra. Hiszen rengeteg jó tulajdonsága van ennek a regénynek. Egy nagyívű vállalkozásról van szó, mely három generációt fog át a kommunizmus sűrűjétől napjainkig, és amelyben leginkább a párkapcsolatokról, tehát az egyik legelemibb témáról van szó. Általánosabban pedig a világban elfoglalt helyünk megtalálásáról, amihez néha a hely, néha az idő, néha meg a megfelelő társ nem alkalmas.
A történet duplafenekű (ha nem tripla): a keretet egy filmforgatás adja rendezővel és színészekkel – amihez a legalapvetőbb közhely, hogy a legnagyobb rendező az élet, a színészek meg mi vagyunk: így aztán a valóságosban játszódó jelenetek épp úgy szolgálhatnak a film alapját jelentő múltnak, mint ahogy lehetnek a film jelenetei is éppen; ugyanígy a rendezés is lehet éppenséggel feldolgozása a múltnak vagy a megtermékenyítése a jelennek (értem úgy, hogy tényleges elmesélése a megtörténtnek vagy tipizált fikció, amely önfelismerés révén saját múltként azonosítható). S mindez a végén egyszerre lesz elmondható, hiszen a 3. generáció tagja valakinek a helyére lépve talál vissza az 1. generáció kimozdulási pontjához. Vagyis ki van ez gondolva, összeállítva, hideg fejjel végrehajtva – csak éppen nekem a szívem is hideg maradt közben (és igazából sosem csúszdáztam szívesen a logikai csavarok menetén). (De azért nem bírtam félbehagyni sem!)
Némi fogódzó az események követéséhez a bátor(talan) olvasó számára: http://moly.hu/karcok/654706

Emmi_Lotta I>!
Katri Lipson: A fagylaltos

Nem értek egyet a fülszöveg néhány állításával. Például azzal, hogy a regény szüntelenül a jelen felé irányul, és játékosnak sem érzem. Az, hogy egyből magával ragadja az olvasót, szintén erős túlzás.

Ezt a könyvet lassan, fékezve kell olvasni, és szükséges odafigyelni minden kis részletre ahhoz, hogy a kép végül összeálljon. Különben a zagyvaságnak tűnő párbeszédekből esély sincs arra, hogy rájöjjünk, mi történt voltaképpen. A cselekmény idősíkja állandóan változik, oda-vissza ugrálunk az 1947-es, az 1943-as, az 1968-as és az utóbbinál bő két évtizeddel későbbi időpont között. A jelen – amely kb. a 2012-es esztendő lenne, hiszen a regény akkor látott napvilágot – egyáltalán nem jelenik meg a műben (már ha sikerült jól értenem). Az időpontok váltakozása mellett a helyszín is fejezetenként más és más. A mű zömében különféle csehszlovákiai helyeken járunk, Prágában, Olmützben és egy vidéki, hegyvidéki tanyán, valamint Svédországban és útban Svédország felé egy kompon. A könyv időbeli töredékességén kívül a szereplők szempontjából sem koherens a regény. Több különböző személy nézőpontjából látjuk ugyanazt a történetet, mindegyik hozzátesz vagy elvesz, megerősít vagy megcáfol valamit egy másikból, de legalábbis elbizonytalanítja az olvasót az igazságtartalmukat illetően. Nem válik szét a fikció és a valóság. Utóbbi egy filmfeldolgozás részeként is megjelenik a történetben. Amit valóságnak gondolunk, az is többször abszurd vagy szürreális. Összekeverednek a valóság síkján megjelenő embereknek, valamint az őket alakító színészeknek az élete, sorsa, sőt még a valódiakéi is: Gunilláé Milenáéval, a néven nem nevezett apa, korábbi pilóta, illetve féllábú színész alakja Tomas és Martin alakjával.

A négy csillag (amivel talán kicsit túlértékeltem Katri Lipson könyvét) elsősorban annak szól, hogy érdekesnek találtam. Nem is annyira a történetet magát, hanem inkább a karakterek és a köztük kialakuló végletekig ellentmondásos kapcsolati hálót. Úgy vélem, ezeknek a kapcsolatoknak az ábrázolása a regény lényege. Esther, Jan és Gunilla nézőpontjából látunk rá a szereplők itt-ott furcsa viszonyulásainak sokszor meglepő megnyilvánulásaira, például Esther, Kerstin és Gunilla férfiakkal való kapcsolatára.

Feltűnő, hogy Lipson írásában mennyire nagy teret kapnak a dialógusok. Ezek könnyedén olvashatóvá, pergővé teszik a regényt, és ellensúlyozzák a fentebb vázolt zavaró körülményekből adódó megértési nehézségeket. Az írónő kifejezésmódja, stílusa frappáns és a fordítás is kiváló.

>!
Typotex, Budapest, 2015
294 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632798486 · Fordította: Panka Erzsébet

Népszerű idézetek

fióka P>!

Hófehérke csak azért nő, mert a herceg férfi.

194. oldal, V. hableányok

Kapcsolódó szócikkek: Hófehérke
8 hozzászólás
fióka P>!

Milena ruháit nehéz utánozni, mert a lány a pénzhiánya miatt régi függönyökből varrta őket. De a színvilága hasonló, és lehet, hogy a sors kolorista festő.

263. oldal, VII. szoba Olmützben

3 hozzászólás
fióka P>!

Anya és apa azt gondolták, hogy a vakvágányok hozzátartoznak a fiatalsághoz, (…). Idősebb korukban, amikor az emberek semmit sem sírnak annyira vissza, mint a fiatalságot, észre sem veszik, hogy valójában a vakvágányok hiányoznak a legjobban.

255. oldal, VII. szoba Olmützben

fióka P>!

Ő (a gazdasszony) olyan magasra építtette a házát a domboldalban, hogy a történelmi események úgy folyjanak el alatta, akár a völgy mélyén a megáradó folyó. Egész falvakat mos el a víz, de ő csak ácsorog a verandáján, az erdőhatár közelében, a maga privát kis Svájcában. Úgy becsüli, ez az őrültség még körülbelül két-három évig tarthat, és majd ha mindennek vége lesz, akkor felteheti a következő kérdéseket:
– Miféle háború?
– Mikor kezdődött?
– Ó, hát már vége van?
– És végül ki győzött?

75-76. oldal, II. a terezíni fagylaltos

Kapcsolódó szócikkek: II. világháború
fióka P>!

Ha a hazugság ennyire könnyűvé vált, vajon egyszer újra nehézzé válhat még?

75. oldal, II. a terezíni fagylaltos

Kapcsolódó szócikkek: hazugság
fióka P>!

– Ne feledje, hogy nekem van egy saját életem – csattan fel a nő. – Ez az élet, itt, ez csak egy árnyékvilág. Akár halott is lehetnék.
– Ezt meg honnan veszi? Még hogy igazi élet meg álélet! Ez az egész itt körülöttünk ugyanaz az élet, az az egy, akár akarja, akár nem, az első lélegzetvételtől az utolsóig.

67. oldal, II. a terezíni fagylaltos

balagesh IP>!

– Stefan bármire hajlandó.
– Hát milyen férfi az ilyen?

214. oldal; VI. Nekrofília

fióka P>!

Semmi mással szemben nem támasztunk olyan magas elvárásokat, mint éppen a hazugságokkal szemben.

116. oldal, III. nő a nézőtéren

balagesh IP>!

De mihelyst előállunk valamilyen magyarázattal, akad valaki, aki nem tudja, vagy nem akarja elhinni.

27. oldal; I. Életképek

balagesh IP>!

Nemcová asszony mégis mereven elzárkózik a mellkasröntgentől, azt mondja, babonás: és mi van, ha belelát a szívembe, a legféltettebb titkaimba, a legtitkosabb vágyaimba?

71. oldal; II. A terezíni fagylaltos


Hasonló könyvek címkék alapján

Selja Ahava: Az égből leeső dolgok
Horváth Viktor: Török tükör
Claudiu M. Florian: Játszadozások kora
Adam Foulds: Eleven útvesztő
Szécsi Noémi: Kommunista Monte Cristo
Pavol Rankov: Szeptember elsején (vagy máskor)
Lidija Dimkovszka: Tartalék élet
Paulus Hochgatterer: Az élet édessége
Marica Bodrožić: Cseresznyefa asztal
Tanja Stupar-Trifunović: Órák anyám szobájában