Bánk ​bán 1120 csillagozás

Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán

Nem ​túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán.Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem.Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hiva talnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a néma- ságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1820

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Európa Diákkönyvtár, Talentum diákkönyvtár, Diákkönyvtár, Millenniumi Könyvtár, Populart Füzetek, NTK-klasszikusok, Kiskönyvtár, Olcsó könyvtár, Matúra klasszikusok, Magyar Klasszikusok, Iskolai könyvtár - Magyar olvasmányok tára, Tanulók könyvtára, A Magyar Jövő Toldy-könyvtára, Európa Diákkönyvtár, Magyar könyvtár, Uj könyvtár, Színház az egész, Kötelezők (m)értékkel

>!
Magvető, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789631439205
>!
Osiris, Budapest, 2019
148 oldal · ISBN: 9789632763262
>!
Magvető, Budapest, 2019
puhatáblás · ISBN: 9789631438437 · Fordította: Nádasdy Ádám

61 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 22

Most olvassa 33

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 22

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISP
Katona József: Bánk bán

Újraolvasás vége.
Most valamiért nem tetszett úgy, mint szokott. Lehet, hogy azért, mert sietnem kellett vele.
Fura egy darab. Az alaptörténetet kiválóan választotta ki Katona, a jellemeket úgy alkotta meg, ahogy kell, a konfliktus rendben van, a drámai fordulatok működnek. Csak az a fránya nyelvezet lenne már megint?… Ez a jambusokba tört, nyelvújítás előtti magyarság? Amelynek a nehézségére még rátesz egy lapáttal, hogy olykor folyamatosan maguk a szereplők se tudják, mi a bánatot akarnak éppen mondani?* Vagy éppen tudják, de azt várják, hogy inkább a másik szereplő találja ki, mit akar az egyik?

Igen, ez egészen biztosan hozzájárul ahhoz, hogy olyan nehéz olvasni, és még nehezebb előadni ezt a darabot, és a legeslegnehezebb élvezni az előadást. :/ Én még nem láttam olyat, ami tetszett volna, és konkrét okát is tudom, hogy amit a legutóbb láttam, az miért nem tetszett. Többnyire ott bukik meg a dolog, hogy Bánk szerepére szeretnek fiatal vagy legfeljebb középkorú, jóvágású színészt választani. A darabban meg legalább negyvenöt éves, és Melinda elejt egy olyan megjegyzést, hogy „szép se volt igen”. Amikor egy, a férjébe halálosan szerelmes nő ezt elismeri, akkor… hát akkor próbálom elképzelni azt a rendezőt, aki megkockáztatja, hogy negyvenöt éves, csúnya színészre bízza a főszerepet… Pedig sajna a darab egyik konfliktusának csak így van értelme… Na de erről később.

Szóval lehet abban valami, hogy a nyelvezetében van a hiba, mert én először egy átírt változattal találkoztam (értsd: az operát sokkal hamarabb ismertem), és az nem kifejezés, hogy nagyon tetszett.** De ha belegondolok, hogy az operából természetéből adódóan kezdetben egy árva hangot nem értettem,*** és évek kellettek ahhoz, hogy tudjam, miről beszélgetnek, mégis imádtam minden ütemét, akkor mégiscsak francba azzal a nyelvezettel. Nem az a hibás (egyedül).****

Ezt a szöveget azért (is) nehéz megérteni, mert rengeteget (érzésem szerint túl sokat) bíz az olvasóra. Én már elsőként úgy olvastam, hogy kívülről tudtam voltak fogalmaim a történetről és a szereplőkről, legfeljebb időnként meglepődtem, ha olyan szereplők jöttek elő, akik az operából hiányoztak. De akinek nincs meg ez az előnye, az, szegény, ugyanolyan tanácstalanul téblábol ezek között a másvilágból itt maradt figurák között, mint ők maguk…

Mert itt csak Gertrudis tudja, mit akar, és csak ő elég határozott keresztülvinni azt. Ő mozgat mindenki mást, kit szándékosan, kit szándékán kívül, vagy éppen annak ellenére. Mert hát ő sem mindenható, csak szeretné azt hinni. Nem is lenne rossz uralkodó, de éppen könyörtelenségéből adódóan hibát hibára halmoz, és a következményekkel nem törődik, mert azoknak ő fölötte áll, ugye. Bánknak kéne helyettesíteni a királyt annak távollétében, de ő se alkalmas a feladatra: erős, bátor, esze is van, ismeri is az országot, látja a problémáit – de olyan mérhetetlenül érzékeny romantikus lélek, hogy elég egy szó a feleségéről, ami mögött veszélyt sejt, és az összes létező esze elmegy, és a továbbiakban csak magában beszélni tud, azt is dadogva. Külsejéből adódóan képtelen elhinni, hogy a felesége hűségesen szereti (legtragikusabb tévedése ez), ezért logikus, amit csinál. Csupa elfojtott indulat, amelyet nem szabadna kitörni hagyni. Endre meg iskolapéldája annak, hogy aki királynak születik, az attól még nem biztos, hogy tud is uralkodni. Ha valaki az utolsó felvonásban nem érti, hogy Endre hogyan dönt, akkor nem az ő készülékében van a hiba. Féloldalanként változtatja a véleményét. Ami még nem lenne olyan nagy baj, csak közben emberek halnak meg.

És három ilyen emberre van bízva az ország. És ebből a háromból egynek a sors akaratából meg kell oldani a helyzetet. Ami nem biztos, hogy megoldás, mert a sors el tudja intézni, hogy az egyetlen lehetséges kiút katasztrófához vezessen. Ami mocsokság a sorstól. Ettől romantikus a darab.
És ha ennyi még nem volna elég, jön még egy őrjöngő szoknyavadász Ottó, akit kizárólag a saját micsodája érdekel (erre szebb kifejezés nincs), és ha megkapja, amit akar, csak akkor csinálja össze magát a következményektől való féltében. Meg Biberach, a lézengő ritter, aki sokkal okosabb nála, és Gertrudis reciproka: nem azt tudja, mit akar, hanem azt, hogy mit nem, de azt következetesen – nem akarja, hogy a körülötte levő emberek biztonságban legyenek. Az elbizonytalanításért pedig mindenre képes, még saját magának ellentmondani is. Ha a partner nem találja ki, mit jelent Biberach beszéde, és mit a hallgatása, annál rosszabb a partnerre nézve. Meg mindenki másra is.

De ő éppen csak egy kicsit kavar bele az excrementumba. A darab világa úgy bizonytalan, ahogy van. Sötét és labirintusszerű, ahol senki se érti a másikat, de időnként még saját magát se, senki se tud kiigazodni benne, a legokosabbakat is érhetik halálos balesetek, és mindenki úgy próbálja kitalálni a másik gondolatát, hogy közben a sajátját nem mondja el, csak félig. És akkor még esnek bele ilyen idióták is, mint Simon, aki összesen egy mondatot tud, de azt minden helyzetben mondja.

Úgyhogy aki nem akar az öreg Mikhálhoz hasonlóan lépten-nyomon elaludni, annak a lehető legmelegebben ajánlom, hogy ha meg akar ismerkedni a darabbal, azt az opera ismerete után tegye. Ez akár gyermekkorban is megkezdhető. Lehetőleg klasszikus szereposztással: Simándy, Ágai, Komlóssy, Melis, Réti, Faragó, Sólyom-Nagy, Palócz, vezényel Ferencsik! Vagy ha ez valamiért nem kivitelezhető – akkor nincs más hátra, mint a közös olvasás, jól bevált recept alapján: ne csak azt nézd, ki mit mond, hanem azt is próbáld kitalálni, miért mondja, és mit gondol közben! Időigényes és nehéz, de megéri. Próbálva. Már csak azért is, mert közben az ember némi rutint szerez abban, hogy kitalálja embertársai gondolatait. :/

* Ettől még nem rossz a darab, ezekből a jellemekből tényleg következik ez a fajta bizonytalanság. Csak ez az olvasót nem vigasztalja, ugye.
** Konkrétan rajongtunk érte családilag, és karcosra hallgattuk a lemezt. A mai napig el tudom mondani, nemhogy a szereposztást, hanem még azt is, mely szavak közben ugrott a tű. Életem legboldogabb percei közé sorolom, amikor az általános iskolám padlásán megtaláltunk egy leselejtezett teljes operafelvételt, három bakelitlemezen, és hazavihettük. A húgom azóta énekelt is ám az operában, kórustagként, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, bizony! :)
*** Kettő élményt hadd meséljek el: 1. Hosszú évekig következetesen úgy értettem Bánk szörnyű felhördülését, hogy „a tyúk megellett”. Nem voltam hülye, tudtam, hogy ezt nem mondhatja, de amíg a darabot el nem olvastam, esélyem nem volt rájönni, hogy azt mondja: „fattyú, megöllek!” 2. Amikor Petur először megszólal, az első mondatának az a vége, hogy „nem fékezhetem”, és semmilyen módon nem sikerült rájönni arra, mit nem fékezhet. Amikor elkezdték a Szabadtérin az első próbákat, a húgom azonnal eufórikus SMS-t küldött nekem, melynek teljes szövegét idézem: „Lázadt valóját!!! Petur lázadt valóját nem fékezheti!!!!!” Ekkora tétje volt a szövegértésnek. :D
**** Hogy Simándy ifjú volt és jóvágású, az nem zavart. A lemezen nem látszott. :)))

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1983
228 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631520072
32 hozzászólás
>!
csillagka P
Katona József: Bánk bán

A lányom megkért, hogy olvassam el és vegyük át, mert nem minden tiszta neki ennél a műnél. Megtettem. Most együtt izgulunk, hogy vétetlenül se ezt húzza az érettségin.

10 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Katona József: Bánk bán

Ha bemegyek egy könyvesboltba, a legnagyobb felirat, amit egyszerűen lehetetlen nem észrevennem, ez: SZÓRAKOZTATÓ IRODALOM.
Agresszíven az arcomba mászik, és szinte hallom, ahogy azt mondja „én szórakoztató vagyok, szórakoztató, szórakoztatni akarok mindenkit, TÉGED is, gyere, gyere AZONNAL ide, tudom mi kell neked, a cirkusz, meg a dráma, meg szerelmi sokszögek, meg szex, sok szex, meg bosszúvágy, meg intrika, meg gyarlóság, és igen, azt hitted kihagyom, de nem – halál kell neked, véres, igazságtalan, ronda halál, amin szörnyülködni vagy könnyezni tudsz, te, te, GYERE ide, mert SZÓRAKOZTATNI AKARLAK!”

A Bánk bánban minden megvan, ami egy átlagos szórakoztató irodalmi műben. Lényeges különbség viszont, hogy amíg ezen tényleg tudtam szórakozni – nagyrészt a történelem imádatomnak köszönhetően, illetve annak a furcsaságomnak, hogy szeretek régies nyelvezetű irományokon nevetgélni (akár hangosan is), miközben bogozgatom – egy ténylegesen ebbe a műfajba tartozó olvasmánynál ez ritkábban jön össze, mint szeretném.
Na, de mit csináltam, amikor éppen nem kacarásztam a drámán? Nos…a leesett államat próbáltam visszailleszteni a helyére.

A karakterábrázolás bravúrosan művészi. Ahogy a szereplők a maguk
szorongó-bizonytalan módján próbálnak kommunikálni egymással, egyszeriben allegóriává változnak, és szorongásaik már egy ország szorongásai. Vágyaik egy ország vágyai.

Különleges élmény volt végigolvasni.
Magyarként főleg. Mert ez mű igazán magyar, a létező összes értelemben. Néha ez fájt, néha örömöt okozott.
Talán így van ez rendjén.
Talán nem.

19 hozzászólás
>!
Futóhomok P
Katona József: Bánk bán

Szerethetjük-e azt, amit nem értünk? Az eredeti Bánk bánt háromszor már biztosan olvastam. A homályos részeket idővel megfejtettem/megfejtették számomra, illetve a Bánk bán élményem elidegeníthetetlen részévé lett a szerző (szerintem) sokszor tudatos kétértelműsége. De mi van a mai gimnazistával? Az edzetlen és türelmetlen ifjú olvasóval, akinek nem Katonánál kezdődik az emészthetetlen falat? Nádasdy szerencsére időben érkezik a merítőhálóval és óvatosan a nehezen értelmezhetőség súlyától jó ideje süllyedő szöveg alá nyúl és megmenti a történetet. Mondatról mondatra olvashatjuk a tragédiát, lehetőség szerint a régi szóhasználattal, de a sokszor túlbonyolított mondatfűzésektől-, retorikai fordulatoktól finoman megtisztogatva.
Random példa a 3. szakasz negyedik jelenetéből:
Biberach:
És magam maradjak itt!
(Utána néz, azután járdogál)
De nem hiszem biz’ én, a gyáva herceg
hogy boldogult. – Gyanú kinozza Bánkot. (Leül)
Egy sincsen a sok emberi indulat
közt, melynek oly kevésbé kerüljön a
képzelt lehetség általöltözése
az igazra, mint a szerelemféltésnek.
(Maga eleibe nézvén, egymásra tett lábait lógatja) Biz’ úgy.

Biberach:
És én maradjak itt egyedül! (Utánuk néz, aztán fel-alá járkál) De nem hiszem ám, hogy a gyáva herceg boldogult. Csak a gyanú kínozza Bánkot. (Leül) Egy sincs a sokféle emberi érzelem közt, amely olyan könnyedén át tudná öltöztetni az elképzelt lehetőséget igaz ténnyé, mint a féltékenység. (Maga elé néz, egymásra tett lábait himbálja) Bizony.

A kötet párhuzamosan közli az újat az eredetivel, így a feledés tengerébe semmi sem vész. Elvileg. Ha önálló olvasásra adjuk kézbe a könyvet, naivitás feltételezni, hogy a tizenévesek vállalják majd a párhuzamos olvasás időveszteségét, így érdemes bevezető közös összehasonlító tanulmányozásokat tartatni, ami számos nyelvi feladat, vizsgálódás lehetőségét rejtheti magában. Viszont a dráma izgalmát, a saját felfedezés sikerét maximálisan megadja a prózai fordítás, aminek lábjegyzetelése – Nádasdy Bevezetéséből kiderül – szintén elsősorban az ifjú generációnak készült. És valóban: a művet évtizedek óta ismerő, kevésbé fiatalok számára szokatlan lehet pl. Melinda elcsábításánál a drogok említése, ugyanakkor a mai kifejezés azonnal újabb, a szöveget érintő kérdések felé nyit kaput, akár a partiszerek témájánál is lehetünk egy szempillantás alatt…

Nádasdy nem leporolta, hanem egészen friss levegőt fújt a dráma sorai közé; lelkesen ajánlom.

>!
Kata_
Katona József: Bánk bán

Nyelvezete miatt kicsit nehézkes volt az olvasása, de a történelmi háttér és a hangulat átélése miatt megérte elolvasni. Jó lenne látni színdarabbon, úgy biztosan hatásosabb. Középiskolában nem sikerült elolvasnom, és most örülök, hogy kihívás miatt rávettem magam. Ha a nehezített szövegértést nem nézzük találhatunk benne magyar történelmet, cselszövést, szerelmi szálat és nagy drámai hatást :)
Aki eddig nem merte, bátran vágjon bele.

>!
KingucK P
Katona József: Bánk bán

A már tervezett, és sokat halogatot újraolvasást @csillagka -nak köszönhetem :)
Nagyszerű ötlet, hogy legalább így megemlékezem az elődeinkről, ha már a rendezvények eddig nem csábítottak el.
Második olvasásra kicsit átértékelem:
Korábban valószínűleg a régies nyelvezete miatt nem aratott nagy sikert nálam.
A történelmi/társadalmi mondanivalója már akkoriban is megragadott.
És ez mint mindig ma is aktuális.
A szöveg cikornyás jellegén, ha az ember lányának sikerül tovább lépnie (megjegyzem most ezt is jobban be todtm fogadni, sok helyen egészen tetszett :) valóban értékes történetet talál.
Szóval senkit ne tartson vissza az (újra)olvasástól! :)

>!
viharmacska P
Katona József: Bánk bán

Elég régen olvastam ahhoz, hogy ne tudjak meggyőzően érvelni amellett, miért érdemelne magasabb átlagot a molyon a Szürkeötvennél. Mondjuk biztosan nincs benne termékelhelyezés.;)

4 hozzászólás
>!
christine
Katona József: Bánk bán

Ijj, de szenvedtem vele. Őrülten nagy mázli, hogy láttam egy színdarabot róla, ami- a tanárnő szerint – könyvhű volt, máskülönben az érettségin bajok lennének. c:

>!
Lynn
Katona József: Bánk bán

Olvastam én ezt anno, mert kötelező volt. Hogy nem emlékeztem arra, hogy mennyire nehezen olvasható, az megint azt igazolja, hogy az idő mindent megszépít. (Meg persze az a tény is, hogy azóta láttam operaként és úgy azért könnyebben emészthető.) Borzasztó nehezen olvastam, de nem csak a szövegezése miatt, hanem azért is, mert az általam olvasott drámákhoz képest sokkal káoszosabb a ki hová megy, ki merre lép, ki hogy tartja a kardját instrukciók jelzése.

Ez az olvasmány mégis közel áll hozzám; két okból is. Egyik az, hogy mikor édesanyám 16 évesen látta színpadin ezt a darabot, akkor eldöntötte, hogy hogy fogják hívni a gyerekét, ha lány lesz. A másik pedig, hogy pár évig laktam Bánk bán utcában.

Megj.: kutattam a wikin, hogy mit írnak róla:
A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepelt (bár végül a forradalom egyéb eseményei miatt valószínűleg elmaradt az előadás). Na, ezt se tudtam…

>!
DoreenShitQ
Katona József: Bánk bán

    Minden földi rosszra fel voltam készülve, mikor nekikezdtem a Bánk Bánnak. Tíz emberből kilenc (ha kivesszük a tízből a magyartanáromat, akkor tizenegy) mondta, hogy borzalmasan fogok szenvedni, így teljesen sokkolt, mikor észrevettem magamon, hogy nemcsak hogy nem érzem azt a gyötrődést, amire felkészítettek. Sőt, egyenesen élvezem az olvasást. Bár nálam drámákkal nehéz mellélőni, ráadásul engem az összetett karakterekkel és belső vívódásokkal le lehet venni a lábamról. Nagyon szerettem, hogy a legtöbb karakter nem fekete-fehér, főleg Bánk és Gertrudis, mint a két főszereplőnk összetettsége fogott meg, de akár olyan „kisebb” karakterek, mint Melinda, Bíberach, Melinda testvérei sem voltak egydimenziósak.
    Egy másik nagy pozitívum, ami lehet inkább az én overthinking agyamból következik, de rengeteg dolog rohanta meg az agyam olvasás közben. Bánk és Melinda kapcsolatáról és a egyéni sorsukról is beugrott a Hamletés most kövezettek meg, hogy egy irodalmi nagy művet párhuzamba hozok egy sorozattal, de a Trónok harca is nem egyszer beugrott. Bíberachnak például Littelfinger beütése van spoiler*. Gertrudis totál Cersei, spoiler, a hatalommal való kapcsolatuk – igaz az gyerekeikkel való viszonyuk fontos különbség, bár erről nem tudunk meg sokat Gertrudis kapcsán}}. Bánk pedig Ned Stark-i karakter spoiler. Szóval egy pro tipp azoknak, akik kötelezőként olvassák és nagyon szenvednek, de szeretik a Trónok harcát. khm szívesen khm
    Összességében nem kell félni a Bánk Bántól, és Valar Morghulis.

*Bánk Bán és Trónok harca spoilerek, csak saját felelősségre!

>!
PannonKlett, 1997
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639023205
32 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
szó, kézbe kéz és szembe szem – minálunk
így szokta a szerelmes: aki itt
letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!

>!
madárka

BIBERACH
Sok férfiak – tudom magamról – az
Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,
Azért se' szívlelik; de légyen a
Meghódítás nehéz, már akkor ők
Csak puszta büszkeségből is belé-
Szeretnek.

Első szakasz, Nyolcadik jelenet

>!
Fleurs

‎Mint vándor a hófúvásokban, úgy
lelkem ingadoz határtalan
kétség között, s eszem egy nagy óceánban
lebeg, veszejtve minden csillagot.

72. oldal

>!
Rawalpindi

Mindenik kimondatott szó
Hazud, s az emberekben nyargaló
Tüdő csak a hazugság ördögének
Lakása.

26. oldal (Szépirodalmi, 1983)

>!
madárka

BÁNK …
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, mint az én gyermekem!

Ötödik szakasz, Hatodik jelenet

>!
wnszdl

… a magyar bor olyan,
Mint a magyar barátság – mentül óbb,
Annál erősebb.

79. oldal

>!
madárka

BIBERACH
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

Prológus

>!
madárka

PETUR
Csitt! – nektek erről egy kukkot se kell
Ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog
Játékon: a haza és Melinda.

Első szakasz, Harmadik jelenet

>!
EBrody I

Az ész hibázik, a fejecske kong.

Első szakasz, Nyolcadik jelenet

2 hozzászólás
>!
augumaug

A büntetés már ennek irgalom.

Ötödik szakasz


Hasonló könyvek címkék alapján

Örkény István: Tóték (színdarab)
Jókai Mór: Szegény gazdagok
Örkény István: Tóték / Macskajáték
Mikszáth Kálmán: A két koldusdiák / Beszterce ostroma
William Shakespeare: Szentivánéji álom / Romeo és Júlia
William Shakespeare: Hamlet, dán királyfi
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály összes drámái I-II.
Vörösmarty Mihály: Vörösmarty Mihály költeményei
Csiky Gergely: Csiky Gergely válogatott művei
William Shakespeare: Lóvátett lovagok