Bánk ​bán 1003 csillagozás

Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán Katona József: Bánk bán

Nem ​túlságosan gazdag drámairodalmunknak világirodalmi mércével mérve is kiemelkedő csúcsa, szinte egyszeri csodája a Bánk bán.Az író által papírra vetett sorsok – dráma esetében – előadás után kiáltanak. A mű bemutatása aztán visszahat az újabb alkotói szándékra és tettre. Ezért van, hogy a drámairodalom virágzása vagy éppen folytonossága a kor levegőjén és problémáin túl a színházi világ és a közönség nélkül aligha képzelhető el. Ahogy bő regénytermés olvasók nélkül nem lehetséges. Egy-egy mű igen, de a műfaj meghatározó jelenléte nem.Katona József (1791-1830), a kecskeméti takácsmester fia, a pesti jogi egyetemre fölkerülve a színházi világ vonzásába került. Nem a jogi pálya, a színpad, az írás volt számára elsődleges. Amikor évekkel később megkeseredve visszatért szülővárosába, a hiva talnoki lét vált elsődlegessé: gyakorlatilag fölhagyott az irodalmi munkássággal. A színház szerelmese, mint egy drámai hós a néma- ságot választotta, hogy aztán korai, örök némaságával az… (tovább)

>!
Európa, Budapest, 2015
158 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634052685
>!
Holló és Társa, Kaposvár, 2013
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636846138
>!
Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2010
192 oldal · ISBN: 9789631963328

55 további kiadás


Enciklopédia 9


Kedvencelte 19

Most olvassa 36

Várólistára tette 51

Kívánságlistára tette 13

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Timár_Krisztina ISMP
Katona József: Bánk bán

Újraolvasás vége.
Most valamiért nem tetszett úgy, mint szokott. Lehet, hogy azért, mert sietnem kellett vele.
Fura egy darab. Az alaptörténetet kiválóan választotta ki Katona, a jellemeket úgy alkotta meg, ahogy kell, a konfliktus rendben van, a drámai fordulatok működnek. Csak az a fránya nyelvezet lenne már megint?… Ez a jambusokba tört, nyelvújítás előtti magyarság? Amelynek a nehézségére még rátesz egy lapáttal, hogy olykor folyamatosan maguk a szereplők se tudják, mi a bánatot akarnak éppen mondani?* Vagy éppen tudják, de azt várják, hogy inkább a másik szereplő találja ki, mit akar az egyik?

Igen, ez egészen biztosan hozzájárul ahhoz, hogy olyan nehéz olvasni, és még nehezebb előadni ezt a darabot, és a legeslegnehezebb élvezni az előadást. :/ Én még nem láttam olyat, ami tetszett volna, és konkrét okát is tudom, hogy amit a legutóbb láttam, az miért nem tetszett. Többnyire ott bukik meg a dolog, hogy Bánk szerepére szeretnek fiatal vagy legfeljebb középkorú, jóvágású színészt választani. A darabban meg legalább negyvenöt éves, és Melinda elejt egy olyan megjegyzést, hogy „szép se volt igen”. Amikor egy, a férjébe halálosan szerelmes nő ezt elismeri, akkor… hát akkor próbálom elképzelni azt a rendezőt, aki megkockáztatja, hogy negyvenöt éves, csúnya színészre bízza a főszerepet… Pedig sajna a darab egyik konfliktusának csak így van értelme… Na de erről később.

Szóval lehet abban valami, hogy a nyelvezetében van a hiba, mert én először egy átírt változattal találkoztam (értsd: az operát sokkal hamarabb ismertem), és az nem kifejezés, hogy nagyon tetszett.** De ha belegondolok, hogy az operából természetéből adódóan kezdetben egy árva hangot nem értettem,*** és évek kellettek ahhoz, hogy tudjam, miről beszélgetnek, mégis imádtam minden ütemét, akkor mégiscsak francba azzal a nyelvezettel. Nem az a hibás (egyedül).****

Ezt a szöveget azért (is) nehéz megérteni, mert rengeteget (érzésem szerint túl sokat) bíz az olvasóra. Én már elsőként úgy olvastam, hogy kívülről tudtam voltak fogalmaim a történetről és a szereplőkről, legfeljebb időnként meglepődtem, ha olyan szereplők jöttek elő, akik az operából hiányoztak. De akinek nincs meg ez az előnye, az, szegény, ugyanolyan tanácstalanul téblábol ezek között a másvilágból itt maradt figurák között, mint ők maguk…

Mert itt csak Gertrudis tudja, mit akar, és csak ő elég határozott keresztülvinni azt. Ő mozgat mindenki mást, kit szándékosan, kit szándékán kívül, vagy éppen annak ellenére. Mert hát ő sem mindenható, csak szeretné azt hinni. Nem is lenne rossz uralkodó, de éppen könyörtelenségéből adódóan hibát hibára halmoz, és a következményekkel nem törődik, mert azoknak ő fölötte áll, ugye. Bánknak kéne helyettesíteni a királyt annak távollétében, de ő se alkalmas a feladatra: erős, bátor, esze is van, ismeri is az országot, látja a problémáit – de olyan mérhetetlenül érzékeny romantikus lélek, hogy elég egy szó a feleségéről, ami mögött veszélyt sejt, és az összes létező esze elmegy, és a továbbiakban csak magában beszélni tud, azt is dadogva. Külsejéből adódóan képtelen elhinni, hogy a felesége hűségesen szereti (legtragikusabb tévedése ez), ezért logikus, amit csinál. Csupa elfojtott indulat, amelyet nem szabadna kitörni hagyni. Endre meg iskolapéldája annak, hogy aki királynak születik, az attól még nem biztos, hogy tud is uralkodni. Ha valaki az utolsó felvonásban nem érti, hogy Endre hogyan dönt, akkor nem az ő készülékében van a hiba. Féloldalanként változtatja a véleményét. Ami még nem lenne olyan nagy baj, csak közben emberek halnak meg.

És három ilyen emberre van bízva az ország. És ebből a háromból egynek a sors akaratából meg kell oldani a helyzetet. Ami nem biztos, hogy megoldás, mert a sors el tudja intézni, hogy az egyetlen lehetséges kiút katasztrófához vezessen. Ami mocsokság a sorstól. Ettől romantikus a darab.
És ha ennyi még nem volna elég, jön még egy őrjöngő szoknyavadász Ottó, akit kizárólag a saját micsodája érdekel (erre szebb kifejezés nincs), és ha megkapja, amit akar, csak akkor csinálja össze magát a következményektől való féltében. Meg Biberach, a lézengő ritter, aki sokkal okosabb nála, és Gertrudis reciproka: nem azt tudja, mit akar, hanem azt, hogy mit nem, de azt következetesen – nem akarja, hogy a körülötte levő emberek biztonságban legyenek. Az elbizonytalanításért pedig mindenre képes, még saját magának ellentmondani is. Ha a partner nem találja ki, mit jelent Biberach beszéde, és mit a hallgatása, annál rosszabb a partnerre nézve. Meg mindenki másra is.

De ő éppen csak egy kicsit kavar bele az excrementumba. A darab világa úgy bizonytalan, ahogy van. Sötét és labirintusszerű, ahol senki se érti a másikat, de időnként még saját magát se, senki se tud kiigazodni benne, a legokosabbakat is érhetik halálos balesetek, és mindenki úgy próbálja kitalálni a másik gondolatát, hogy közben a sajátját nem mondja el, csak félig. És akkor még esnek bele ilyen idióták is, mint Simon, aki összesen egy mondatot tud, de azt minden helyzetben mondja.

Úgyhogy aki nem akar az öreg Mikhálhoz hasonlóan lépten-nyomon elaludni, annak a lehető legmelegebben ajánlom, hogy ha meg akar ismerkedni a darabbal, azt az opera ismerete után tegye. Ez akár gyermekkorban is megkezdhető. Lehetőleg klasszikus szereposztással: Simándy, Ágai, Komlóssy, Melis, Réti, Faragó, Sólyom-Nagy, Palócz, vezényel Ferencsik! Vagy ha ez valamiért nem kivitelezhető – akkor nincs más hátra, mint a közös olvasás, jól bevált recept alapján: ne csak azt nézd, ki mit mond, hanem azt is próbáld kitalálni, miért mondja, és mit gondol közben! Időigényes és nehéz, de megéri. Próbálva. Már csak azért is, mert közben az ember némi rutint szerez abban, hogy kitalálja embertársai gondolatait. :/

* Ettől még nem rossz a darab, ezekből a jellemekből tényleg következik ez a fajta bizonytalanság. Csak ez az olvasót nem vigasztalja, ugye.
** Konkrétan rajongtunk érte családilag, és karcosra hallgattuk a lemezt. A mai napig el tudom mondani, nemhogy a szereposztást, hanem még azt is, mely szavak közben ugrott a tű. Életem legboldogabb percei közé sorolom, amikor az általános iskolám padlásán megtaláltunk egy leselejtezett teljes operafelvételt, három bakelitlemezen, és hazavihettük. A húgom azóta énekelt is ám az operában, kórustagként, a Szegedi Szabadtéri Játékokon, bizony! :)
*** Kettő élményt hadd meséljek el: 1. Hosszú évekig következetesen úgy értettem Bánk szörnyű felhördülését, hogy „a tyúk megellett”. Nem voltam hülye, tudtam, hogy ezt nem mondhatja, de amíg a darabot el nem olvastam, esélyem nem volt rájönni, hogy azt mondja: „fattyú, megöllek!” 2. Amikor Petur először megszólal, az első mondatának az a vége, hogy „nem fékezhetem”, és semmilyen módon nem sikerült rájönni arra, mit nem fékezhet. Amikor elkezdték a Szabadtérin az első próbákat, a húgom azonnal eufórikus SMS-t küldött nekem, melynek teljes szövegét idézem: „Lázadt valóját!!! Petur lázadt valóját nem fékezheti!!!!!” Ekkora tétje volt a szövegértésnek. :D
**** Hogy Simándy ifjú volt és jóvágású, az nem zavart. A lemezen nem látszott. :)))

>!
Szépirodalmi, Budapest, 1985
230 oldal · ISBN: 9631527980
26 hozzászólás
>!
csillagka P
Katona József: Bánk bán

A lányom megkért, hogy olvassam el és vegyük át, mert nem minden tiszta neki ennél a műnél. Megtettem. Most együtt izgulunk, hogy vétetlenül se ezt húzza az érettségin.

10 hozzászólás
>!
KingucK P
Katona József: Bánk bán

A már tervezett, és sokat halogatot újraolvasást @csillagka -nak köszönhetem :)
Nagyszerű ötlet, hogy legalább így megemlékezem az elődeinkről, ha már a rendezvények eddig nem csábítottak el.
Második olvasásra kicsit átértékelem:
Korábban valószínűleg a régies nyelvezete miatt nem aratott nagy sikert nálam.
A történelmi/társadalmi mondanivalója már akkoriban is megragadott.
És ez mint mindig ma is aktuális.
A szöveg cikornyás jellegén, ha az ember lányának sikerül tovább lépnie (megjegyzem most ezt is jobban be todtm fogadni, sok helyen egészen tetszett :) valóban értékes történetet talál.
Szóval senkit ne tartson vissza az (újra)olvasástól! :)

>!
christine 
Katona József: Bánk bán

Ijj, de szenvedtem vele. Őrülten nagy mázli, hogy láttam egy színdarabot róla, ami- a tanárnő szerint – könyvhű volt, máskülönben az érettségin bajok lennének. c:

>!
MLinda P
Katona József: Bánk bán

Olvastam én ezt anno, mert kötelező volt. Hogy nem emlékeztem arra, hogy mennyire nehezen olvasható, az megint azt igazolja, hogy az idő mindent megszépít. (Meg persze az a tény is, hogy azóta láttam operaként és úgy azért könnyebben emészthető.) Borzasztó nehezen olvastam, de nem csak a szövegezése miatt, hanem azért is, mert az általam olvasott drámákhoz képest sokkal káoszosabb a ki hová megy, ki merre lép, ki hogy tartja a kardját instrukciók jelzése.

Ez az olvasmány mégis közel áll hozzám; két okból is. Egyik az, hogy mikor édesanyám 16 évesen látta színpadin ezt a darabot, akkor eldöntötte, hogy hogy fogják hívni a gyerekét, ha lány lesz. A másik pedig, hogy pár évig laktam Bánk bán utcában.

Megj.: kutattam a wikin, hogy mit írnak róla:
A mű jelentőségét az is mutatja, hogy 1848. március 15-én a Nemzeti Színház díszműsorán ez a mű szerepelt (bár végül a forradalom egyéb eseményei miatt valószínűleg elmaradt az előadás). Na, ezt se tudtam…

>!
Frank_Spielmann I
Katona József: Bánk bán

Gimnáziumban rettenetesen rühelltem. Nem 15-16 éves kölöknek való ez. Soronként két-három archaikus kifejezés. Ezt ebben a korban még nagyon kevesen tudják élvezni, sőt, érteni se biztos. Ezen még nekem is törnöm kellett a fejemet:

" És még ma kell, hogy ő enyém legyen!
Szerelmet érzek én, s csak az meríthet
Vég nélkül édes Elysiumba, hol
Önnön szerelmünk önkirálynénk,
Szép életünk világa, valódi jó,
Forrása annak, a mi nagy, koporsó
Üregében élet, és kivánt jövendőnk
Egyetlen egy kezesse – az, de az! -"

Penig jó dráma ez, drága uraim (s még drágább hölgyeim!), nem érdemes megutáltatni a gyerekekkel. De ez megyen iskóláinkban: régi jó szerzőinket megutáltatjuk velük, kiknek szíve még oly zsenge, stb. stb. Szóval gimisek: NE OLVASSÁTOK MÉG EL!

4 hozzászólás
>!
h_orsi P
Katona József: Bánk bán

Kizárólag csak azért szenvedtem végig, mert kötelező volt, és mert project munkát kell belőle csinálnunk és halvány lila eresztésem sem volt arról, hogy ki az a Tiborc, vagy mi a Békétlenek gyűlése.
Nos, most már legalább tisztában vagyok vele… majd 20 év múlva újra előveszem, hátha akkor megkedvelem.

>!
gybarbii P
Katona József: Bánk bán

Először is le kell szögeznem, sokkal jobban tetszett, mint amikor gimiben olvastam kötelezőként, és valószínűleg, jobban meg is értettem a művet… Örülök, hogy most újra kézbe vettem.
A nyelvezete talán egy kicsit bonyolult, szerintem nem néztem kevesebbszer a lábjegyzetekre, kiegészítésekre, mint pár évvel ezelőtt.
Katona témája számomra nagyon érdekes volt, ez az egyik kedvenc történelmi korszakom, így örömmel merültem el megint a történésekben. Ennek ellenére a könyv nem lett a kedvencem, bár a pár évvel ezelőtti olvasáshoz képest kellemes csalódás volt.

>!
Mackólány
Katona József: Bánk bán

Bevallom töredelmesen, hogy pusztán egy kihívás miatt vettem a kezembe.
Már középiskolás koromban sem kedveltem, de akkor azt hittem, hogy egyszerűen nem értem, és tovább léptem.
De most sem értem, hogy ezeket a problémákat, amelyeket boncolgat Katona József, hogyan is érthetné meg egy alig 18 éves fiatal, főleg manapság.
Meg aztán hol van már az az erkölcs, amelyet Bánk képviselt? A mai erkölcs a Biberach-oké és az Ottó-ké, a gátlástalanoké és az árulóké.
Azzal tisztában vagyok, hogy nem feledhetjük nagy magyarjaink műveit, de szerintem ezen a darabon már túlhaladt a világ. Tekintve akár a már említett erkölcs tekintetében, akár a mára szinte teljesen érthetetlenné vált nyelvezetét figyelve is.
Tudom, sokan fognak emiatt nem szeretni, de vállalom.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Szabad tekéntet, szabad szív, szabad
szó, kézbe kéz és szembe szem – minálunk
így szokta a szerelmes: aki itt
letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít!

>!
madárka 

BIBERACH
Sok férfiak – tudom magamról – az
Olyat, ki könnyű győzedelmet igér,
Azért se' szívlelik; de légyen a
Meghódítás nehéz, már akkor ők
Csak puszta büszkeségből is belé-
Szeretnek.

Első szakasz, Nyolcadik jelenet

>!
Fleurs

‎Mint vándor a hófúvásokban, úgy
lelkem ingadoz határtalan
kétség között, s eszem egy nagy óceánban
lebeg, veszejtve minden csillagot.

72. oldal

>!
wnszdl

… a magyar bor olyan,
Mint a magyar barátság – mentül óbb,
Annál erősebb.

79. oldal

>!
madárka 

BIBERACH
Nevetni vagy pedig
Könnyezni: az mindegy az asszonyoknál.

Prológus

>!
madárka 

PETUR
Csitt! – nektek erről egy kukkot se kell
Ám tudni. Nagy – nagy, ami fenn forog
Játékon: a haza és Melinda.

Első szakasz, Harmadik jelenet

>!
madárka 

MELINDA …
Így szokta a szerelmes: aki itt
Letérdel, az vagy imádkozik, vagy ámít.

Első szakasz, Tizedik jelenet

>!
madárka 

BÁNK …
Nincs a teremtésben vesztes, csak én!
Nincs árva más több, mint az én gyermekem!

Ötödik szakasz, Hatodik jelenet

>!
EBrody I

Az ész hibázik, a fejecske kong.

Első szakasz, Nyolcadik jelenet

2 hozzászólás
>!
Rawalpindi

Mindenik kimondatott szó
Hazud, s az emberekben nyargaló
Tüdő csak a hazugság ördögének
Lakása.

26. oldal (Szépirodalmi, 1983)


Hasonló könyvek címkék alapján

Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Vang Si-fu: A nyugati szoba
William Shakespeare: Romeo és Júlia
William Shakespeare: Hamlet
Szabó Magda: Béla király
Madách Imre: Az ember tragédiája
Örkény István: Tóték
William Shakespeare: Szentivánéji álom
Szigethy Gábor: Madách Imre: Az ember tragédiája
Henrik Ibsen: A vadkacsa