Katona Éva (szerk.)

111 ​vers Kolozsvárról (101 - 111 - 123 vers) 4 csillagozás

Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Kriterion, Kolozsvár, 2005
168 oldal · keménytáblás · ISBN: 9732607130 · Illusztrálta: Essig Kacsó Klára

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Kolozsvár


Kiemelt értékelések

ÁrnyékVirág>!
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról

Nem könnyű értékelést írni egy olyan témáról, amivel kapcsolatban elfogult vagyok, mert Kolozsvár, az kérem – Kolozsvár.
Nem könnyű értékelni egy válogatáskötetet, amelyben Dsida Jenőtől Orbán János Dénesig énekeltetik meg Kolozsvár, mint múzsa. Talán ez lehetne a közös elem, de igazából még ez sem, mert van, ahol múzsa, van, ahol csak színpadi díszlet egy érzéshez, és van, ahol nem is értem, hogy hol kötődik ez a vers Kolozsvárhoz.
Maradjunk tehát annyiba, hogy kedves nekem úgy a könyv, mint a város. És Iluska néni, a hajdani öreg romántanárnőm, akitől a ballagásomra kaptam ezt a könyvet.

5 hozzászólás
Iza_Rápolti IP>!
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról

111 vers csokorba gyűjtve:bőven elegendő volt ahhoz, hogy kincses Kolozsvárt körbe járjam: Alverna, Farkas utca, Szentgyörgy szobor, Főtér , Mátyás király szobra, Sétatér, Monostor, Kálvária, Garibaldi híd, Fellegvár, Hója erdő, Kardos, Kisbács… Amit kihagytam a felsorolásból, azt Essig Kacsó Klára kedves tollrajzokban csatolta :)
Fantasztikus csokor , mély benyomást keltett bennem ezen kiválasztott versek sorrendje és mondanivalója, ugyanakkor felötlött bennem az, hogy két, női szerkesztő többnyire férfi költők verseit gyűjtötte össze.
Nagy felismerés volt számomra, hogy olyan verssorokat olvastam, ahol megszólaltatják (pl. Áprily, Reményik) ugyanazt a hiányt , ami bennem is folyamatosan zakatol miközben Kolozsvár utcáit járom.
Van egy kincs, ami a régi Kolozsváron szemmel látható és érzékelhető volt, de a mai városban csak a nyomait látom épületek arculatain, lépcsőházak mintázataiban, idős bácsik és nénik életmódjában….próbálok rájönni mi lehet, és úgy gondolom az a rejtett kincs kelti a hiányérzetet bennem is . Egyetértek Lászlóffy Aladárral, aki a kötet előszavában azt írja: Kolozsvár nemcsak a „múzsák fellegvára” (…) hanem maga a múzsa.

2 hozzászólás
Farkas_Szonja>!
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról

Kolozsvári egyetemi éveim befejeztével leptem meg magam ezzel a kötettel. Talán abban reménykedtem, hogy magammal hozom a Kincses város egy darabkáját. És tényleg, sikerült. Kolozsváros olyan város, amelyet nem lehet feledni. A Fellegvárat, a Házsongárdot, a Sétateret, a Szamost, a Mátyás-szobrot, a Szent Mihály templomot, a Dónát-utat… Köszönöm, Kincses Kolozsvár!

Rhyen>!
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról

Nem értek a versekhez, úgyhogy igazándiból csak azt tudom megmondani, melyik tetszett, melyik nem. Az elején lévőket nagyon szerettem, kellemes versek voltak, szép rímekkel, ritmussal, gördülékeny szöveggel. Igazán tehetséges költők…

aztán jöttek az elvontabbak akik nem használnak nagybetűt meg írásjelet rövid sorokat alkotnak nincs rím ráadásul az egész egy elvont maszlag találd meg benne az értelmet ugye milyen idegesítő ha nem használok írásjeleket se vesszőt de még a mondathatárt se jelölöm na hát kéremszépen ez a mai poétika gyönyöre rúgjuk fel a szabályokat az olvasó majd valamit kihámoz a szövegből ja és az egész legyen elvont majdcsak lesz valami és írjunkegybe olyanszavakat amik nincsenekis egyben mert ez olyan menő és azonnal elismert költők leszünk mert ez a menő és ezt szeretik a népek kapd be petőfi lejárt az időd nem kell se rím se értelem

Jó, biztos van az ilyen verseknek is értelmük. Ez olyan, mint a modern festészet: két kék paca, egy sárga, és egy zöld – a szerelem sokszínűségét akarja bemutatni a festő. És persze kirakják mindenféle múzeumokba ezeket a gyerekrajzokat, mert elvontak, mert menők és mert manapság ez a művészet. Ha már festészet, akkor ábrázoljon valamit a kép. Ha már vers, akkor legyen értelme, ne csak elvont mondat mondat hátán, írásjelek, nagybetűk és ritmus nélkül. Az írásjel nélküli verseken gyorsan végigsiklott a szemem, eddig nem is tudtam, hogy ilyen gyorsan tudok olvasni, és fel sem fogtam az értelmüket, mert nincsenek vesszők, ahol megállhatnék, hogy gondolkodjak. Szüksége van az olvasónak arra a nyamvadt írásjelre.

http://mek.oszk.hu/02000/02079/02079.htm#46
Na most, ennek a versnek itt mi az értelme? Sok-sok sor, nem tudok megállni sehol, hogy vegyek egy levegőt, az egészet eldaráltam, fel nem fogtam. Hát kösz, ilyet én is tudok írni.
Urambocsá’, ehhez nekem nincs elég jó ízlésem.

Mindenesetre a könyv eleje tetszett, a végén is volt egypár jó, nem beszélve az illusztrációkról. Na majd egyszer nekem is elég jó lesz az ízlésem versek terén, és megértem, mi a jó a fenti linken találhatóhoz hasonlókban.


Népszerű idézetek

ÁrnyékVirág>!

Áprily Lajos
Tavasz a házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

A tavasz jött parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.
Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána…

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

18.

11 hozzászólás
vargarockzsolt>!

Áprily Lajos: Kolozsvári éjjel

A kövezet akácvirágos,
holdfényben áll a sarki bolt.
S nem ismer rám a régi város,
a régi hold.

Kopott kövét a régi útnak
riasztó léptekkel verem.
S akácfalombok összesúgnak:
„Nem ismerem…"

Tárt ablakon az éjszakába
egy nóta száll, halk, mint az ősz.
S a dal és aki zongorázza,
nem ismerős.

Egy kertajtó kilincse moccan
és visszakoccan: „Idegen…"
S rá felbúg rég nem sírt jajokban
az idegem:

Holdas tetők, virághavas tér,
dalok, tüzek, csodák:
nem az enyém többé! – Ahasvér,
gyerünk tovább!

1 hozzászólás
Farkas_Szonja>!

Egyébként:

A Szent Mihály-templom még a helyén.
A Mátyás-szobor még a helyén.
A Szamos, a Házsongárdi temető
és a Farkas utca is még a helyén.
Lám, a nyár is még nyárára esik,
és Kolozsvár is még Kolozsváron található.
Akik maradtunk még, itthoni magyarok,
még mindig magyarok vagyunk,
s kibírjuk ezt is –
Gondolom, ebben sincs semmi rendhagyó.

Molnos Lajos: Kolozsvári képeslap

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd · Kolozsvár · magyarok, magyarság
ÁrnyékVirág>!

"Ó, annyi minden van nekünk!
Példa okáért: főterünk.

A főtéren szobor van,
a lelkünk a szoborban,
alatta ősapáink,
a múlt, a krumpli, és, ó,
a király alatt szép ló.

De mi csak gyalog lépked.
Királyunk, könnyű néked!

Magunkkal jól kilőttünk:
a korunkból kinőttünk. "

Orbán János Dénes: T.H. úr Kolozsvárott

161.


Hasonló könyvek címkék alapján

Végh Balázs Béla (szerk.): 101 vers Szatmárról
Reményik Sándor: Egy eszme indúl
Beke Sándor (szerk.): Székely útkereső
Reményik Sándor: Havasi feszület
Dsida Jenő: Ének az egész világnak
Gömöri György: Erdélyi arcok
Lisztóczky László (szerk.): Hegyek fák füvek
Ferenczes István – Fekete Vince: Tündérkert virágai
Vida Gábor – Jánk Károly (szerk.): A hétfejű zsákmány
Koszorú – Erdélyi, felvidéki, vajdasági írások