Szibériát még mindig titokzatos, távoli világnak érezzük, tudjuk pedig, hogy lökhajtásos repülőgépeken száguldó korunkban már régen nem „a világ vége”, nem száműzöttek bejárhatatlan földje, hanem lendületesen fejlődő, szinte kimeríthetetlenül gazdag óriási országrész. Ezzel egyidejűleg múltjával, jelenével, no meg a jövőjével – nagyon bonyolult világ. Ezt tükrözik kötetünk írásai is. Egyik a szibériai tajga legmélyére visz el, szinte érezzük a napsütötte cirbolyafenyő illatát; a másikban egy városépítés örömének és kínjának lehetünk tanúi; a harmadikban pedig, a mocsár mélyén, századokkal ezelőtti normák szerint élő óhitű közösségre bukkanunk, melynek konok öregjei még gyilkosság árán is meg akarják akadályozni, hogy a kis település lakói a mába lépjenek.
Elfelejtett álom 2 csillagozás
A művek szerzői: Aszkold Jakubovszkij, Vjacseszlav Sugajev
Várólistára tette 1
Kiemelt értékelések
Katona Erzsébet (szerk.): Elfelejtett álom Mai szibériai kisregények
Stancili1 értékelése nyomán vettem a kezembe a művet, amiből Aszkold Jakubovszkijtól a „Zöld mocsár” című kisregényt olvastam el (225 o. – 333 o.). A mű elsősorban az óhitűek miatt ragadta meg a figyelmem, akikkel már Arszenyev Derszu Uzala című útleírásában is találkoztam. Luther Mártonról és a katolikus egyházszakadásról mindenki hallott, arról már kevesebben, hogy Oroszországban is történt hasonló, csak ellentétes formában. Az orosz ortodox egyházat a 17. században görög mintára megreformálták az egyházi vezetők, változtattak a liturgián, néhány szokáson, illetve Bibliai szövegeket is pontosítottak. Ez azonban nem tetszett mindenkinek, amiből véres események, és kisebb egyházszakadás következett be. Az úgynevezett óhitűek kiváltak (akik ragaszkodtak a régi liturgiához), és mivel emiatt üldözték őket, szétszóródtak Oroszország elhagyatott vidékein, kisebb közösségeket alkotva. Sok ember halt meg közülük erőszakos halállal az üldöztetés folyamán, és a későbbi szovjet korszak sem volt jó hatással egyedszámukra. Jelenleg 400.000 óhitű ember él a hivatalos statisztikák szerint Oroszországban. Egy „világ végi” óhitű közösséget ismerhetünk meg a kisregényben, akik egy tajgai mocsárszigeten élnek. Topográfiai felmérés miatt meglátogatja őket két „modern” városi ember, ebből adódik a bonyodalom. Maga a mű izgalmas, egzotikus, kellően drámai, egyértelműen tetszett. spoiler
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jurij Szbitnyev: Pásztortűz fehér éjszakában 85% ·
Összehasonlítás - Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora 97% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja 91% ·
Összehasonlítás - Mihail Solohov: Csendes Don 93% ·
Összehasonlítás - Guzel Jahina: Zulejka kinyitja a szemét 92% ·
Összehasonlítás - Mihail Bulgakov: Kakasmintás törülköző 88% ·
Összehasonlítás - Várakozás ·
Összehasonlítás - Irina Velembovszkaja: Egy édes asszony ·
Összehasonlítás - Vaszilij Groszman: Sztyepan Kolcsugin ·
Összehasonlítás - Viktor Asztafjev: Szénaillat ·
Összehasonlítás