Éjlepke 32 csillagozás

Katja Kettu: Éjlepke

1937, ​a vorkutai fogolytáborba tartó rabvonat. Egy finn és egy mari lány, a Lappföldről a Szovjetunióba szökött, kémkedéssel gyanúsított Irga és az önkéntesnek jelentkező Elna életre szóló barátságot köt. A fogolytábor rendkívüli megpróbáltatásai és sajátos hatalmi viszonyai közepette mindketten elszántan küzdenek az életben maradásért. Ám hogy vár-e rájuk élet a tábor kerítésén kívül, arról nemcsak a politikai viszonyok változásai döntenek, hanem az olyan, elementárisan emberi tényezők is, mint a barátság, a hűség és a szerelem.

2015, Mari El Köztársaság. Verna, a finn lány rég nem látott apja segítséget kérő levele nyomán érkezik az apró mari faluba, de már csak a férfi megnyomorított holttestét találja ott. A lánynak magának kell megpróbálnia fényt deríteni a titokra, mely apja családjának múltjában rejlik, s amely közvetve apja halálát okozta. Mindezt egy olyan faluban, ahol az emberekbe hosszú évtizedek óta beleivódott a bizalmatlanság a külvilág iránt (beleértve a… (tovább)

Eredeti cím: Yöperhonen

Eredeti megjelenés éve: 2015

>!
Gondolat, Budapest, 2017
352 oldal · ISBN: 9789636937218 · Fordította: Bába Laura
>!
Gondolat, Budapest, 2017
350 oldal · ISBN: 9789636939861 · Fordította: Bába Laura

Várólistára tette 35

Kívánságlistára tette 26

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pepege>!
Katja Kettu: Éjlepke

Irga, Verna, Elna: az ő összefonódott sorsukról szól Katja Kettu legújabb regénye.

Már a prológusban megtudjuk, hogy 1937-ben a finn Irga (a Fehér Tábornok lánya) átsíel, átszökik Finnországból Oroszországba, attól a hittől vezérelve, hogy kedvesével, akinek gyermekét a szíve alatt hordja, új életet kezdhetnek. (A vörös Farkasfoggal való viszonya persze otthon kiderül, a falubeliek meg is büntetik: kivágják a nyelvét, amiért fehér létére egy vörössel szűrte össze a levet – ez az oka a szökésének.) Ám ez csak hiú ábránd maradt, mert a megnémult lányt gyermeke apja magára hagyja, és mire észbe kap már egy szovjet munkatáborban találja magát.

Itt ismerkedik meg a mari lánnyal, Elnával, akivel hamar örökre szóló barátságot kötnek. Elna lesz Irga hangja, testvérekként szeretik és segítik át egymást a nehézségeken. Amikor Irga gyermeke megszületik, nem maradhat vele, és fondorlatos módon, hamis papírokkal kijuttatják a táborból, Irga csak reméli, hogy megmenekül, de biztosat persze nem tudhat. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor megérkezik a táborba Alekszej Ignatyenko, Elna falubelije, gyermekkori „jegyese”. Miatta a lányok vetélytársakká válnak…

Közben a másik szálon 2015-öt írunk. Verna, Irga Malinen unokája Lavra falvába utazik, hogy kinyomozza apja (Henrik) halálának rejtélyes körülményeit. Henrik az anyja után kutatott itt, az isten háta mögötti faluban, ahol az idő is megállt. Verna a faluban persze rögtön Elnába botlik, akinek a házában fura alakok tanyáznak. Ott van például Kígyónyelv Oden, aki láthatóan agyalágyult – nyelve valóban kettéágazik, mint a kígyónak, ezért beszélni sem nagyon tud. A kemence mellett pedig folyton ott gubbaszt egy piros (úttörő?) nyakkendős gyerek, akiről kiderül, nem is mindenki látja – lehet, hogy csupán egy látomás?

Verna kérdéseire nem igazán kap választ (akárcsak mi, az olvasók), sőt, akármilyen nyomra bukkan, az is egyre csak növeli a kétségeit, értetlenségét. Amikor itt is felbukkan félévszázad távlatából Alekszej Ignatyenko, már én is tépdesni kezdtem a hajamat, hogy mi a csuda történik itt. Már-már kezdtem kétségbe esni, hogy ebből a titokzatos katyvaszból sosem keveredek ki, amikor Verna rájön a rejtély megoldására (amitől persze nekem még a lélegzetem is elállt, annyira meglepett, de azért a homlokomra csaptam, hogy hát persze, erre miért is nem gondoltam?), és innentől kezdve az események felgyorsulnak, a dolgok szépen lassan tisztázódnak, de a szerző mindezt olyan fondorlatos, csavaros módon teszi, hogy öröm volt olvasni.

Meglehetősen kedvelem a párhuzamos idősíkon játszódó történeteket, és ha ehhez még a szálak összekuszálása is párosul, nálam biztos a siker. Mondhatni majdnem gyors egymásutánban olvastam az Éjlepkét és a Zulejka kinyitja a szemét (szerzője: Guzel Jahina), melynek az az érdekessége, hogy elég sok hasonlóságot fedeztem fel a két regény között: munkatábor, várandós anya, hiedelmek, babonák (itt Ignatyenkó a férfi főhős, amott Ignatov – kísérteties, nemde?). Míg ott csak megérintett a mágikus realizmus szele, itt Katja Kettu beborított vele mindent. Az a furcsa, hogy én általában nem szoktam megbékélni ezzel a műfajjal, de ezúttal a finn írónő mágiájának ereje alól nem térhettem ki: jól lerántott a mélybe, és én azóta is ott pislogok az olvasottakon rágódva.

http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2017-07…

4 hozzászólás
SzaMóczi>!
Katja Kettu: Éjlepke

Nagyon nehéz, nagyon fájdalmas, szívettépő történet. Először, a fülszöveg alapján, egy gyilkossági nyomozásfélére gondoltam, de ahogy gombolyaggá gömbölyítettem a történet fonalait, rá kellett jönnöm, hogy itt a gyilkosság nem a rejtély, hanem annak a kulcsa. Itt sokkal mélyebb titok lappang, és csak hosszas küzdelem árán lehet megpillantani. És ráadásul az már nem is lényeges, hogy ki is a gyilkos. A teljes kép kirakása a cselekmény lényege.
A vége kárpótol az olvasás közben elszenvedett kíméletlen igazságért, a felismerésért, hogy ez nem teljesen fikció. Talán a valóság ijesztőbb, mint azt bárki képzelné.
Természetesen felbukkannak az sztyeppei-keleties természetfeletti események is, a mari hitvilág, az orosz földeken élő népcsoportok történetei, vagy inkább modern kori sorsa. Valami más, mint amit megszoktunk.
A történet megoldása pedig reménykeltő, bár a nagy cél elérhetetlen marad.

MMárta>!
Katja Kettu: Éjlepke

Népmesei elemek keverednek misztikummal és történelemmel.
A fogolytábor, baràtsàg,szerelmek,intrika,varázslat,cselszövés,gonoszság,családfa kutatas,magunkért és túlélésünkért mindent történet. Olvasni fogok meg az írónőtől!

Nibela I>!
Katja Kettu: Éjlepke

Érdekes mix: mari néphagyomány, gulag, politika. A modern korban játszódó részek kicsit lógtak a levegőben, Verna otthoni jelenét semmi utalásokkal vázolták fel, mindent bekebelezett a mari faluban őt érő hatások.
Végül minden a helyére került – ki kinek kicsodája, ki mit követett el ki ellen –, mégis olyan döccenőkkel, hogy majdnem elvérzett. A szövés egyenetlensége bizony majdnem felzabálta az érthetőséget, a nagyhatalmú Vova részei pedig nem csak dőlt betűsen lógtak ki az egészből, hanem teljes egészében.


Népszerű idézetek

serengeti>!

A sakktábla szégyenletes örökség volt, mely a kommunistákhoz szökött anyjára emlékeztetett, a nőre, aki magával vitte a fekete huszárt.

Éva_Mezőfalvi>!

Nem akar itt senki emlékezni. Oroszország olyan ország, ahol nemzeti hagyomány a felejtés, a rejtegetés pedig a legnagyobb erény az életben.

166. oldal Lavra falva, 2015 VERNA

serengeti>!

Nem, ez a fekete huszár nagyon finom bálnacsontból készült, kézzel faragott és díszes.

serengeti>!

Jelena Mihajlovna figyel, amíg az utolsó cseppig magamba nem döntöm az erős ízű csáját.
[…]
Megmérgezett volna az öregasszony a teájával?

ppeva P>!

Nehéz volt állandó hazugságban élni. Álmatlan éjszakák, az örökké a sarkamban lihegő félelem. A sötéten csüngő égbolt, melyből, úgy tűnt, szigorú tekintet mered rám. Nem volt senki, akivel a régi dolgokról beszélhettem volna, mindenütt veszély rejlett. Szerencsére mindenért lehetett a tábort vádolni. Vagy az Utazást, ahogy szégyenlősen nevezték. Volt is miért az Utazást vádolni. Én voltam az egyetlen a faluban, aki nem tudta befonni a pirog peremét, sem vizet hozni, és azt mondták, ebből látni, hogy tönkretett az Utazás – különösen Larisza Morkova szájából hangzott úgy az Utazás, mintha valami Földközi-tengeri út vagy fényűző moszkvai nyaralás lenne.

292-293. oldal

serengeti>!

Tétovázom a napraforgókkal díszített kék kapunál.

serengeti>!

Láttad azt a tetoválást a lapos orrú bütykein?

serengeti>!

– Jelena Mihajlovna – kezdem, ruhám zsebéből előhúzva a mobiltelefont. – Telefonálnom kell Finnországba.

serengeti>!

Fülemüle énekel, a kakukk háromszor kakukkol halált.


Hasonló könyvek címkék alapján

Julia Lewis Thomson: Többek között
Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban
Joanne Harris: Az epertolvaj
Kavagucsi Tosikadzu: Mielőtt a kávé kihűl
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Jesmyn Ward: Hallgasd a holtak énekét!
Rosa Liksom: Az Ezredesné
Pajtim Statovci: Macskám, Jugoszlávia
Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink
Virginie Grimaldi: Ha az élet citrommal kínál…