A történet egy kicsit lassan indult be, eleinte nem is értettem, hogy mi ez a nagy felhajtás körülötte.. Adott egy gazdag családból származó lány, egy rossz körülmények között élő fiú, mind a kettő lelkileg sérült, összekerülnek és elkezdik a szokásos köreiket – „utállak, lenézlek, de azért a kémia ott van köztünk, úgyhogy előbb-utóbb úgyis egymás karjaiban kötünk ki” játékot. Mi ebben ennyire különleges?
Aztán elkezdett kibontakozni a sztori és kiderült, hogy ez jóval keményebb történet lesz, mint a sokak által emlegetett másik regény. Ahogy megismerkedünk Echoval és Noah-val, lassan, apró mozaikdarabkákból összerakhatjuk a történetüket és olvasás közben többször is rácsodálkoztam, hogy ilyen szörnyűségek mellett hogyan maradhatott bennük ennyi érzelem és hogyan voltak képesek ilyen erővel küzdeni a kitűzött céljaikért.
A váltott szemszöget imádtam, főleg, mert így jobban megismerhettük a fiatalok belső vívódásait, gondolatait, amiket az írónő tökéletesen ábrázolt – fájdalom, düh, öröm, szeretet – az összes érzelem végigfutott rajtam is, ahogy olvastam a sorokat.
A szereplők mind nagyon jól kidolgozott karakterek, de természetesen a történet fő mozgatórugója Echo és Noah. A kettőjük kapcsolata gyönyörű, ahogy a lány lassan megtanul bízni a fiúban és megnyílik előtte, és ahogy Noah leveti az álcáját, megmutatja, ki is ő valójában és Echo tökéletes támasza és társa lesz. A kémia szinte tapintható volt köztük, és ahogy két szemszögből is átélhettük az érzelmeket, a csókokat, az érintéseket.. sokszor csak sóhajtoztam nagyokat:).
A mellékszereplők mellett se lehet elmenni szó nélkül. Lila, Isaiah, a legjobb barátok, ahogy támogatják a fiatalokat, sőt még Beth is szeretnivaló, hisz számomra hamar kiderült, hogy minden tettével, csak Noah-t védi. Echo családja már nem ilyen egyértelmű.. sokszor nem volt egyszerű eldönteni, hogy ki áll a jó és a rossz oldalon..
Mindemellett a történet is izgalmas, mert mind kíváncsiak vagyunk, hogy mi történhetett azon a bizonyos éjszakán, amire a lány azóta sem tud visszaemlékezni, ami miatt azóta is alig mer aludni, mert rémálmok gyötrik és ami miatt a karja tele van sebhelyekkel. Ezt viszont az írónő nem köti hamar az orrunkra, így együtt izgulunk Echoval, sőt Noah-val is, hogy vajon sikerül-e neki az, amit olyannyira szeretett volna. A történet vége pedig tökéletesre sikeredett, nagyon frappánsan oldotta meg Katie, csak gratulálni tudok hozzá.
Összességében a könyv nem egy csöpögős lávsztori, hanem egy realista történet, két, sok gyötrelmen keresztülment fiatal rögös útjáról, hogyan találják meg saját magukat és a boldogságukat. Ha senki más nem is, de ők méltán megérdemelték azt, ahová eljutottak, hisz mind a ketten keményen megküzdöttek érte.
Az írónő gyönyörű történetet írt a család, a szerelem, a szeretet és a bizalom erejéről és méltán került be a könyv a kedvenceim közé.
Bárkinek tiszta szívemből ajánlom a történetet.
