Crash ​Into You (Pushing the Limits 3.) 91% 35 csillagozás

Pfúú…
Nagyon izgalmas volt ez a rész is. Imádom, ahogy az író összekapcsolja a címeket a történettel, alig vártam, hogy lássam, mi lesz ebben a részben. Nem csalódtam :) A sok műszaki kérdés nekem kínai volt, mert én teljesen analfabéta vagyok, ami a kocsikat illeti, de ez semmit sem rontott a történeten, sőt.
Szegény Rachel és Isaiah… Annyi minden történt velük e röpke könyv alatt, annyi mindentől próbálták megvédeni egymást, hogy néha túllőttek a célon. Ez az, amiért lement kicsi a csillagokból. Túl önfejűek voltak, pedig ketten voltak benne, mégsem segítettek egymáson úgy, ahogy kellett volna, hanem úgy segítettek egymáson, ahogy gondolták, hogy jó. Engem irritál az ilyesmi.
A másik dolog, ami zavart, az Rachel családja volt. Számomra hihetetlen, hogy létezik ilyen család, hogy léteznek ilyen szülők. Rachelt ez az élet annyira felemésztette, hogy már csak ezzel tudott foglalkozni, és lassan elfelejtett rajta kívül mással is foglalkozni – kivéve Isaiah-t. Pfúú, ezt inkább nem is feszegetem tovább, mert csak ideges leszek tőle…
De ezektől függetlenül én nagyon szerettem ezt a könyvet is, főleg Isaiah-t, és nagyon szeretném filmben látni ezt a sztorit is, szóval hátha hátha. Addig is, ide nekem a többi részt! :)

Noah és Echo története nagy kedvencem volt, a 1,5. rész fiaskója után azonban elment a kedvem a sorozattól. :/
Egy kihívásnak köszönhetően vettem kezembe Isaiah és Rachel történetét. A gazdag és gyönyörű lány és a szegénységben tengődő árva fiú gyönyörű története.
Annyira magával ragadott a történet, hogy teljesen bele tudtam élni magam a helyzetükbe. Rachel részei spoiler
Isaiah különleges külseje mögött érző szív lakozik. Mindig is tiszteltem az olyan embereket, mint ő, akik nem akarnak lent ragadni a mocsokban, hanem ki akarnak törni onnan, és ehhez minden lehetőséget megragadnak. Tudta, hogy tanulnia kell, ha el akar érni valamit, és rendesen oda is tette magát. spoiler Ezért is szerettem őket annyira együtt, de külön-külön is. :)
Náluk is felmerült ugye a probléma, amely a legtöbb kapcsolatban előfordul: a kommunikáció hiánya, illetve a túlféltés. Itt is ezzel találjuk szembe magunkat, de végülis annyira nem volt sok a dráma. :)
Izgalmas volt, imádnivaló, tökéletes olvasmány fiataloknak, de az idősebbek is élvezhetik. :)

Határozottan ez volt a legizgalmasabb az öt kötet közül, amit ebből a sorozatból olvastam (és bár még mindig Echo és Noah története a kedvencem, de ez a könyv szorosan ott van a Pushing the Limits mögött). Hihetetlenül fordulatos és pörgős volt! És a vége… Már a Breaking the Rules-nál megállapítottam, hogy Katie McGarry a feszültségfenntartás koronázatlan királynője és ez erre a kötetre is érvényes volt. A szereplőket nagyon megszerettem, még Rachelt is a négy bátyjával együtt, de az egyik kedvencem Abby és Logan karaktere volt, jobbára ők vittek egy kis humort a storyba.. :) Nagyon tetszett, hogy az írónő nem is picit feszegeti a társadalmi határokat. Hogyan működhet egy kapcsolat egy szegény, nevelőszülői rendszerben nevelkedett, az utca törvényei szerint élő fiú és egy gazdag, elszigetelt lány között, akinek titkolnia kell a kapcsolatát a szülei és a testvérei előtt? Az előző kötetekben igazán sajnáltam Isaiaht, mert Beth nagyon összetörte a szívét, de most már megértettem, hogy mindkettejüknek egy kis fényre volt szüksége ahhoz, hogy kijussanak a sötétségből. Együtt erre nem lettek volna képesek. Egyébként nem tudom mennyi kutatómunka állhat emögött a könyv mögött, de az biztos, hogy jó sokat megtudtam belőle a autókról és az autóversenyekről. :)

Rachel és Isaiah története volt talán a legizgalmasabb a sorozatban. Folyamatosan pörögtek az események és nem telt el úgy perc, hogy ne izgultam volna értük olvasás közben. (Azért nálam még mindig Noah és Echo az örök kedvenc.) A szereplők nagy részét rögtön megkedveltem bár Rachel családja nem lopta be magát a szívembe. Viszont nagy kedvencem ebben a részben is Logan karaktere volt. Az alapsztori elég tipikus de Katie nagyon jól megoldotta és mégsem egy klisé történetet kaptunk. A kutató munkára is rengeteg időt szentelhetett az írónő mert nagyon jól képben volt az autókról, és az autóversenyekről.

Elsőre azt gondoltam, hogy a rossz fiú és a hercegnő sztori nem fog működni, de szerencsére hamarosan kiderült, hogy Rachel nem egy borsószem kisasszony, még akkor is, ha ő annak érzi magát. Hanem el van nyomva és a családja jóakaratból, de igazából terror alatt tartja: az ő vállán nyugszik az anyjuk boldogsága, mondogatják a bátyjai és az apja, s nem veszik észre, hogy ebbe beleroppan. Találkozása Isaiah-val sorsszerű és jó nézni mennyire felszabadul, hogy végre van valaki akivel közös az érdeklődése, akivel nem kell megjátszania magát, s aki még így is, sérülten is (legalábbis a lány betegnek tartja magát) csodásnak tartja. Ebből hihetetlen erőt és energiát merít és már-már a bátorságát is összeszedi.

Aztán meg Katie McGarry megírt egy igazán filmre kívánkozó nagy, romantikus jelenetet a kettejük között ami teljesen elvarázsoló, hirtelen jön, meglepő de nagyon illik a regénybe.

Talán a gazdag kislány vonal miatt kicsit nehezebb elfogadni ezt a történetet, főleg ha az ember úgy várta volna, hogy Isaiah és Beth legyen egy páros, de Rachel néhol bájos esetlensége ami egyik pillanatról a másikba tud meglepő talpraesettséggé változni megnyeri az olvasót. Aztán meg ott van Abby, akit nehéz nem kedvelni és azt hiszem hamarosan Katie McGarry neki is fog szentelni egy könyvet. Isaiah meg amúgy is széles vállán elviszi a sztorit:) S természetesen megint jó volt azt is látni, hogy például Noah és Echo élete továbbra is küzdelem, de megint csak azt kell mondanom, hogy a szerző nem kertel: nincs fenékig tejfel.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2014/05/12/katie-mcg…

Ez a sorozat részről részre csak jobb lesz. Minden kötettel egyre jobban élvezem, a világot, amit Katie megteremtett. Ettől függetlenül a sorozattal való kapcsolatom eléggé „döcögősen” indult, de a harmadik könyvre már hozzászoktam minden hibájához és a néha jelentkező probléma-túltengésekhez.

http://hiorylist.blogspot.hu/2015/05/katie-mcgarry-cras…

A második rész, Beth és Ryan története után hihetetlen várakozással kezdtem neki ennek a résznek is. Bevallom, elég rég olvastam utoljára angolul könyvet, úgyhogy lehet hogy ezért is, de valahogy nem tudtam azonosulni a szereplőkkel. Isiah-val még csak-csak, sokszor vele együtt örültem és izgultam én is, de Rachel-el nem ment. Nekem kicsit túl nyavalygós volt, pedig általában bírni szoktam az ilyeneket. Nem tudom mi lehetett a probléma, de egyszerűen nem tudtam megkedvelni. Ennek ellenére örülök, hogy mindenki megtalálta a boldogságot, és kíváncsian várom a következő részt, ami Rachel bátyjáról, West-ről fog szólni.

Katie McGarry még ebben a részben sem untatott. Hiába hasonlóak a dolgok (gazdag/szegény, jó család/rossz család) mégis teljesen más a köret mellé. A karakterek hihetőek, logikusan cselekednek, s még ha fel is bosszant, ha valami hülyeséget csinálnak, akkor is az jut eszembe: emberiek. Tényleg ilyenek az emberek.

A történet maga nagyon jó. Néha nagyon izgalmas, máskor dühítő, szóval érzelmeket kavaró. A főhős csúcs szuper. Amivel nekem bajom volt az a hősnő. Őt nem sikerült megkedvelnem, de ez abszolút egyéni ízlés kérdése. A családja az nem család. Szerintem ilyen család nincs, abszolút hihetetlen baromság kategória. A másik dolog amikor néha zavarossá vált a szöveg egy kicsit. Mint például, amikor Abby és Ethan szó váltanak, majd pár sorral később köszönnek egymásnak és Ethan meglepetten tűnik. De ezek nem igazán feltűnő kavarodások. Elolvasni mindenképpen érdemes, legfeljebb időnként dühöngtök, mit ahogy én tettem.

Nincs mit mondanom. Ez a sorozat TOKELETES!!!