Szerelmes ​levelek 75% 197 csillagozás

Egyszerű kis romantikus könyv. Olyan igazi Katie Fforde-os, lassú, bájos, humoros, garantáltan erőszakmentes, többször is elismétli a dolgokat. Kellemes kikapcsolódást nyújtott.
A főszereplő lány egy igazi könyvmoly. Szimpatikus volt, bár időnként szívesen megráztam volna. Laura a történet kezdetén egy kissé szerencsétlen, félénk, visszahúzódó, önbizalom hiányos, és nem túlzottan sok barátja van. Új izgalmas munkája, egy könyvfesztivál szervezése során azonban számos érdekes emberrel találkozik, egyre magabiztosabbá válik és lehetősége nyílik arra, hogy megismerkedjen kedvenc írójával, bálványával az ír Dermot Flynn-nel, akibe menthetetlenül beleszeret. Számos félreértés, tépelődés után végre kiderül, hogy a férfi is viszonozza az érzéseit.
Jó volt, hogy újra találkozhattam már korábban megismert szereplőkkel (Fen és Rupert, Sarah és Hugo), és a helyszín, Somerby is felbukkant már Fforde más könyveiben. Laura szülei annyira idegesítettek. Még szerencse, hogy csak ritkán bukkantak fel.
A címet nem igazán értettem. Köze nem volt a történethez. Egy darab szerelmes levél nem volt benne.

Nos, azt hiszem még mindig nem találtam meg az igazit. Néha elkap a lelkesedés, belevetem magam a keresésbe, belevágok hajmeresztő dolgokba, aztán szép lassan kiderül, hogy most sem fognak működni a dolgok. A romantika kétségtelenül egy pengénél is vékonyabb hártya az életünkben, ami nagyon könnyen átszakadhat, mi meg a giccs és az üres érzelmek cukros masszájában csücsülünk. Legalább is számomra nagyon úgy fest a dolog.
Képtelen vagyok egy olyan szerelmes könyvet találni, ami ne üres fecsegés lenne, ami ténylegesen boldoggá tenne olvasás közben, hogy beleshetek, hogy megismerhetem, hogy részese lehetek a szereplők titkának.
Pedig most is minden olyan jól indult. Laura egy könyvesboltban dolgozik, amolyan lelkesebb alkalmazott, akit mellesleg az irodalom is érdekel, mindent elolvas, kitűnő az ízlése, jók a meglátásai, ügyes szervező. Egy író olvasó találkozón felfigyel rá Eleonora, aki a meghívott író ügynöke. A nő szeretné bevonni Laurát egy újonnan induló fesztivál szervezésébe. A lány igent is mond, ahol hamarosan kiderül, hogy csak akkor támogatja őket a szponzor, ha megszerzi a fesztivál díszvendégének Dermot Flynn-t, aki Laura számára több, mint egy író a sok közül, ő a kedvenc írója, álmai tárgya s mint az kiderül, ő lesz a lány nagy szerelme is.
A történések, hogy úgy mondjam nagyon kreatívak, kifejezetten élveztem a tervezgetés körüli ötleteléseket, és én is beálltam volna az önkéntes szervezők sorába, de maga a szerelmi szál olyan furcsa lett. Ezeket az érzelmeket, amiket Katie Fforde bemutat, én nem ismerem. Egy naiv, ártatlan lány álruhájába öltöztetett taktikázás, manipulálás. Nagyon kidolgozatlannak tartom ezeket a részeket, pedig 500 oldalba, síkegyenes cselekménybe simán belefért volna részletesebb kifejtés. A kerettörténet kikapcsoló volt számomra, a könyv humorát is élveztem, de sok apróság bosszantott.

Az értékelések alapján féltem a könyvtől, de a szerencse velem volt és kellemeset csalódtam! Kikapcsolódásnak tökéletes volt!:)

https://poklanyolvas.blog.hu/2022/01/10/katie_fforde_sz…

Az úgy volt, hogy Katie Fforde neve már régóta szerepel azon a listán amit a brit chick-lit írókról vezetek, akiket még nem olvastam. S gondoltam, milyen remek alkalom megismerkedni vele egy olyan regény kapcsán, ami könyves világban játszódik.

Laura imád olvasni, szinte mást se csinál, amikor épp nem dolgozik, mint könyv van a kezében, de még munkájában is irodalmi berkekben mozog: egy könyvesboltban dolgozik, író-olvasó találkozókat szervez, csakhogy a bolt tulajdonosa nyugdíjba megy és bezárnak, úgyhogy valami új állást kell találnia záros határidőn belül. Pont kapóra jön, hogy felajánlják neki: segítsen egy irodalmi fesztivál szervezésében. Sőt, ha megszerzi egyik résztvevőnek Dermot Flynnt a híres ír szerzőt, akkor igazán jó munkát végezhet, kiváló referenciákat kaphat, meg jókora jutalmat. Csakhogy a csodagyerekként berobbant író már évek óta nem jelentkezett semmivel, még az ügynöke számára se érhető el és abszolút visszavonult a nyilvánosság elől. Úgyhogy Laura barátnőjével felkerekedik és Írországba utazik, hogy felkutassa egyik nagy irodalmi példaképét s rávegye, hogy bújjon elő a csigaházából. Csodák csodája, úgy tűnik, hogy a lány merészsége kifizetődő: Dermot Flynn eljön a fesztiválra, de felettébb különleges feltételekkel…

Végül kiderült, hogy talán nem pont ezzel a könyvvel kellett volna kezdenem az ismerkedést Katie Fforde életművével. A történet ott bukott meg, hogy nagyon unalmasan indult, hosszas volt a felvezetés és a főszereplő egyáltalán nem volt szimpatikus. Laura idegesített szinte minden megmozdulásával. Eleinte még azt gondoltam, lesz valami érdekes jellemvonása, vagy izgalmas megmozduálsa, de nem volt, mindig azt hangoztatta, hogy ő mennyire unalmas és szürke és tényleg az volt. Ráadásul csak nyafogott, hogy milyen szerencsétlen és nem tett ellene semmit, sőt még a lehetőségek elől is rendszerint menekült, nehogy valami jó történjen vele: legyen az szakmai vagy magánéleti dolog. Még szerencse, hogy volt jó pár élettel telibb mellékszereplő, főleg a regény második felében. Sőt igazából magának a fesztiválnak az összeállítása, megszervezése, a sok ötletelés nagyon érdekes volt. Meg a könyvkiadással, irodalmi élettel kapcsolatos dolgok. Ráadásul chick-lithez képest nem éreztem, hogy igazán jól megfogta volna Fforde a modern női szerepeket és kétségeket. Izgalmasabb lett volna ha inkább arról van szó, hogy Dermot és az irodalmi csodagyerekek miképp tudnak alkalmazkodni a valóvilághoz és a felnőtt irodalmi élethez.

Hosszú volt a felvezetés és unszimpatikus a főszereplő, a románc pedig nagyon sablonos. Ennél jóval többet vártam Katie Fforde-tól. Esetleg ha valaki még tudna ajánlani olyan regényt ami esetleg helyre hozná nálam a renoméját azt még bevállalom.
Ha azonban csak egy jó hosszú kvázi chik-lit kvázi romantikus regényre kíváncsi az olvasó, akkor azért jó pár órá el lehet tölteni a Szerelmes levelekkel, mert ugyan több mint 500 oldal, de nagyon gyorsan olvasható. Nálam azonban ez most csak egy közepesre volt elég.
Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2019/03/28/katie-ffo…

igazi love story. :) igen, a végén bőgtem.

álljon ez a könyv mindenki előtt példaként, hogy igenis összejöhet bármi, ha nagyon szeretnénk, igenis megkaphatjuk álmaink munkáját, amit már régóta szeretnénk, és rátalálhatunk a FÉRFIRA, akit már régóta keresünk. (még akkor is ha időnként nem nyomdafestéket tűrő a stílusa. ) :) csak bízzunk az álmainkban és a sors elintézi. :)

Írország gyönyörű lehet! egyszer én is megnézem magamnak! :)

Ez annyira nem jött be. A fülszöveg alapján nagyon-nagyon jóra számítottam, könyvfesztivál szervezés, a főszereplő magára találása, szerelmi szál, elvileg van itt minden. Elvileg. Gyakorlatilag rengeteget unatkoztam rajta. Kiszámítható volt, klisés, a fő konfliktust egyetlen kérdéssel el lehetett volna intézni és nem is lett volna, a főszereplőt meg a könyvvel csapkodtam volna meg.
Igen, Laura egyszerűen kriminális volt :P Ahhoz képest, hogy elvileg mennyit olvasott, egyáltalán nem megy neki a szövegértés :S A szerelmi vallomást is képes búcsúlevélnek venni, egyszerűen mindent félremagyaráz, mindig lelép, és mint már az előbb is mondtam, egyszerűen annyit kellett volna kérdezni: ki az a Bridget? Aztán nem is lett volna konfliktus :P
A kedvencem akkor is az volt, amikor elköltözik, megváltoztatja a telefonszámát és kesereg, hogy Dermot nem keresi…..jajanyááám…..:/ A Neveletlen hercegnőben még el is nézek ilyen eszmefuttatásokat, mert ott a főszereplő 15 éves… de Laura 26, légyszi kevesebb hülyeséget.
A személyiségfejlődés-szál nem igazán működött, én úgy láttam, hogy a történet elején volt összeszedettebb. Persze nagyon ki volt domborítva, hogy unalmas, tapasztalatlan,stb., de akkor legalább egy munkájában sikeres, összeszedett, jó szervezőkészséggel megáldott, művelt, sokat olvasott nőt láttam, nem egy mindent túlkomplikáló és felnagyító, önbizalomhiányos kislányt, mint a végén. Na jó, háromnegyedén.
Dermot szimpi volt, de kb semleges is, nem értem, mi fogta meg úgy Laurában :D
Még a könyvfesztivál szervezése meg is menthette volna a könyvet, de azt is untam :P
De a legnagyobb bajom ez a mondvacsinált konfliktus volt, nekem egyszerűen kevés ahhoz, hogy érdekeljen.
Még az elején érdekelt volna, amíg a 26 éves főszereplő el nem kezdett 15 évesként viselkedni :P Az írónő többi könyvét nem fogom keresni, erre meg azért adok 3 csillagot, mert az eleje alapján még valami jó is lehetett volna belőle.

Igen, valóban a romantikus történet kerek egész , furcsa lenne, ha másképpen végződött volna. Bestseller kategória, mindenfajta értékesebb mondanivaló és információ nélkül. Időtöltésnek nyári/nyárutói olvasmányként viszont tökéletes. Kicsit hosszúra nyújtotta a szerző az oldalak számát, kicsit sok lett az olyasfajta leírás, különösen a regény közepe tájékán, amin fogni, rövidíteni lehetett volna, és talán mélyebb tartalommal/mondanivalóval megtölteni. A könyvborító szellemes, kedves, szemnek tetsző, az mindenképpen jó sikerült és Laura és Dermott románcához méltó lett.Olyan könyv, melyre megint csak az jutott eszembe, hogy a maga nemében nem rossz, de erősen tudni kell a helyén kezelni a szerzőt is, könyvét is.

Ez egy kicsit vontatott volt most nekem.

Az első Katie Fforde könyv volt amit olvastam, így lehet emiatt áll közel hozzám.
Viszont azt sosem értettem hogy honnan jön a címe, emlékeim szerint a könyvben nincsenek levelek, egy íróról szól, az eredeti cím Love Letters tehát szerelmes betűk (letter szó másik jelentése).
Ezt a személyes problémámat leszámítva kedves történet.

A cím és tartalom ennél jobban nem is térhetne el egymástól. Szinte alig fordul elő benne olyan epizód, ami levéllel, pontosabban szerelmes levelekkel lenne kapcsolatos. Talán egy másik cím jobban passzolt volna. A történet se annyira magával ragadó, így ez most négyest ér.