Kilenc ​magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot 25 csillagozás

Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

A népszerű, magyar származású amerikai újságírónő új könyve annak a kilenc magyar emigránsnak az élettörténetét dolgozza fel, akik a nácizmus elől külföldre menekültek, s akik új hazájukban a maguk területén, a tudományban vagy a művészetben világhíresek lettek, s kiemelkedően fontos helyet töltenek be a huszadik század történelmében, kultúrájában, művészetében.
• Szilárd Leó (Leo Szilard)
• Teller Ede (Edward Teller)
• Wigner Jenő (Eugen Wigner)
• Neumann János (John von Neumann)
• Kösztler Artúr (Arthur Koestler)
• Friedmann Endre (Robert Capa)
• Kertész Andor (André Kertész)
• Korda Sándor (Alexander Korda)
• Kertész Mihály (Michael Curtiz)

>!
Corvina, Budapest, 2008
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9631356816 · Fordította: Bart Dániel

Kedvencelte 2

Most olvassa 4

Várólistára tette 20

Kívánságlistára tette 15

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Arianrhod MP
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Sajnos már világos számomra, hogy nem én leszek a tizedik…

Lenyűgöző volt a sok apró kis történet, és mind a kilenc zseni szimpatikus, pedig értesülünk a defektjeikről, a mániáikról, időnként az őrületükről, vagy a gátlástalan hozzállásukról is az élethez. Zsenik ugyan, de mindegyikük esendő ember is egyben. Akármelyikükről is volt éppen szó a könyvben, midig éppen azt szerettem a legjobban. Azért változatlanul Neumann a nyerő nálam. De csak mert olyan irígy vagyok a képességeire…

Nagyon tetszett a 20-30-as évek Budapestjének bemutatása, a kávéházi légkör, amiben a művészek alkottak, eszmét cseréltek, ismeretségeket kötöttek, éltek. Még a sztorik hangulata is néhol Rejtőt idézte, főleg ami Kordát illeti. Egyes politikai nézőpontú megjegyzéseit nem szerettem, de ismerve a családja sorsát, az érzelmeit megértem.

És igen, ismerős volt az érzés, hogy haza is mennél, meg nem is, mert tudod, hogy már nem találnád meg újra otthon, amit elvesztettél. De magyar vagy, és midig az is maradsz, bárhol vagy, bármi történik veled. Ahogy Koestler is megfogalmazta:

„A szellemem és a lelkem szomjazott Európára, vágyott, epekedett Európa után.”

2 hozzászólás
>!
Krumplicsku
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Három csillag a kétségtelenül megörökítésre rászolgált életpályáknak szól, magával a meséléssel nekem elég sok bajom volt (néhol kicsit sarkos leszek, amit majd igyekszek megmagyarázni, hogy ha valaki nem is fog velem egyet érteni, legalább megértse, mi volt a kifogásom)
Kezdem a könyv elejével, ami nem volt több, mint egy nagy-nagy, ragozott közhelygyűjtemény arról, hogy milyenek a magyarok, mit jelent magyarnak lenni. Van itt minden a „legtehetségesebb nép, a legtöbb Nobel-díjast adtuk a világnak” toposztól* odáig, hogy a magyar nyelv unikát és szinte lehetetlen megtanulni magyarul, mert annyira más, mint a többi nyelv. Ez utóbbi állítás azért különösen vicces, mert nem telik bele 2-3 oldal, és a szerző belemeséli a saját családjának történetét a 9 világgá ment magyaréba (kicsit zansásítva A nép ellenségei könyv pár oldalon + még némi ezt megelőző eredet történet, ahol is megtudjuk, hogy Marton Kati nagyszülei Csehországból telepedtek át Magyarországra, és egy év után tökéletesen beszélték a nyelvet…
A nép ellenségeiben már elmesélt családtörténetének zansásított összefoglalóját meg nem kicsit éreztem erőtetettnek, ugyanis nem igazán látom be, kell-e, hogy a szerzőnek személyes érintettsége legyen a témában, illetve ha van is, mennyiben tartozik az az olvasóra, illetve, mennyit ad a könyv témájához hozzá a tény (szerintem semmit v. alig) Cserébe viszont kicsit olyan Návai Anikó fílingem lett: ugye ő az az Amerikában élő újságíró, aki mindig úgy küld haza hollywoodi sztárinterjúkat a magyar lapoknak, hogy minimum közös fotón van az adott sztárral, de sokszor akár maga is szerepel a cikkben (ő mit gondol a sztárról, honnan ismeri, miben látta stb.)
Na, de végre beindult maga a könyv, és legalább tényleg megérte már az olvasás, amennyiben tényleg érdekes emberek fordulatos életét ismerhettem meg.
Ami baj viszont végigkísért az egész könyvön -és most nagyon félek, hogy hogyan tudom ezt úgy elmagyarázni, ahogy gondolom, és amiben tényleg nincs semmi rossz szándék, pláne nem antiszemituzmus- hogy miért minden életpálya arra fut ki, hogy az illető zsidó volt? Pláne, mivel az életpályák úgy kezdődnek, hogy ennek maguk az érintettek sem tulajdonítottak semmi jelentőséget (nem tartották a vallást és a hagyományokat, nem beszéltek jiddisül) Kétségtelen, hogy a történelem beavatkozott ebbe, és jórészt azért is kényszerültek emigrálni, mert bár ők (és a családjuk) nem tulajdonítottak ennek jelentőséget, a kor társadalma nagyon is. De ez akkor is csak egy tény, egy fontos tény, de valahogy az jön le a mantra szerűen visszatérően emlegetett származásból, hogy ők azért lettek, akik, MERT zsidók voltak. Magyarán egyfajta fordított rasszizmus.
Tudom, hogy rég rossz, ha ezt magyaráznom kell, de a fentiekben és bennem sincs semmiféle rasszizmus, antiszemitizmus, hanem egyszerűen teljesen csak teljesen mindegynek tartom, hogy valaki svábként , zsidóként vagy japánként tehetséges-e…. (azaz, persze, hogy kulturálisan nem mindegy, ki honnan jön, mit hoz magával, nem pont az inspirálja-e, csak az nem mondható, hogy aki hottentotta, az biztosan tehetségesebb, sikeresebb, okosabb, mint aki „csak” piréz….
Ahogy mondtam, a zsidó származásnak tényleg annyiban van jelentősége, hogy a legtöbbüknek megkönnyítette a döntést, hogy külföldön próbáljanak szerencsét, ennyiben abszolút helye van az életrajzban…. csak a hangsúlyt és a mennyiséget vitatom. Mert biztos sok magyar, sváb, ír, görög értelmiségi is máshol próbált szerencsét, illetve sok zsidó tudós/filmes így is-úgy is szerencsét próbált volna más országban (egyszerűen azon az alapon, hogy -ahogy ma is- nyilván egészen mások a lehetőségek egy nagy, elismert nyugat-európai egyetemen, mint egy kisebb ország kisebb hagyományokkal, kisebb pénzforrásokkal rendelkező egyetemén (filmiparában), amit tovább élez a dolog, hogy a magasabb erőforrások miatt itt összegyűlő nemzetközi társaság szvsz sokkal inspirálóbb is, mint egy kis helyi egyetem helyi kutatócsapatában dolgozni.
Ráadásul, szerintem hatalmas ziccer -engem legalább is nagyon érdekelt volna- mélyebben az a helyzet, amit kiindulásként az összes hősnél felvázol: hogy egy cseppet sem érezték magukat zsidónak, de a társadalom (hirtelen? vagy egyszer csak?) elkezdte őket ÚGY kezelni…. (de ugyanakkor maga a szerző sem tudom, hogy elföntötte-e ezt, hiszen még akkor, mikor leírja az épp tárgyalt hősről, hogy magyarnak és nem zsidónak érezte magát, másik mondatban meg már azt írja, hogy az adott hős összebarátkozott ZSIDÓ fiatalemberekkel (a nagybetűs kiemelés tőlem, a jelző nem, és nem értem, miért fontos ez, ha állítólag nekik nem volt jelentősége. Vagy ahogy a vicc (zsidó) poénja: véletlenül????
És még egyszer, mert tényleg nincs jó érzésem a fent leírtakkal kapcsolatban: mindezzel Isten ments, hogy bagatelizáljam azt, amit a magyar társadalom tett ezekkel (és sok más, nem híressé vált) emberrel, csak egyszerűen hatás-ellenhatásként annyira túl van hangsúlyozva a könyvben a zsidóság, mint ok a sikerre, hogy nem tudott nem eszembe jutni, hogy még ha a legjobb szándék is vezette Martont (lám, zsidók és mégis mekkora magyarok ők), nem jól van ez így. Mert a PC-ség nem azt jelenti, hogy átesünk a ló túloldára….
A fentiek nekem sokat elvettek a könyvből, de csak a könyvből, a könyv alanyai a kilenc magyar (és tényleg magyar) híresség előtti tiszteletemre viszont ez nem volt, nem is lehetett hatással, mert amit elértek, az „üt” még akkor is, ha a tálalás módjával nem feltétlen értettem egyet (illetve, ha nagyon rafkós akarok lenni, még azt is mondhatnám, hogy egy kicsivel kevésbé direkt módon tálalva még egy esetlegesen lappangó antiszemitizmus kezelésére is alkalmasabb lett volna.

tessék rákeresni a guglival a magyar, legtöbb nobel, mítosz szavakra, és kiderül (egyébként az első húszban vagyunk, de nem A legtöbbet adtuk… illetve hát ugye további kérdés, hogy hányan kapták meg magyarországi munkájuk eredményeképp a díjat, míg ha mondjuk egy harminc éve Amerikában élő, dolgozó-kutató tudósról van szó, akkor az a adíj legalább annyira amerikai vagy zulu, hottentotta, piréz, mint amennyire magyar)

>!
Ardid
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Sose szerettem a történelmet és el se tudtam volna képzelni, hogy elolvasok egy ilyen könyvet, ami nem regény, nem novella, nem dráma. Ezek élettörténetek, amik néha mégis mesének tűnnek. A szegény legény elindult az Üveghegyen túlról az Óperencián át oda, ahol az álmok valóra válnak. Sokat lehet belőle tanulni nem csak a történelemről, hanem az életről is.

>!
bszgabi
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Az elején elég nehéz volt megszoknom, a könyv felépítését. Én arra számítottam, h vesz egy embert és elmeséli a születésétől a halálág mindent. De nem. Kezdte mind a kilencük születésénél: aztán időrendben ment tovább párhuzamosan a karrierükkel. Kicsit így nehéz volt követnem, h ki kicsoda, de a végére belejöttem. Jó kis könyv,

>!
gabriella014
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Jó összefoglalása a 9 magyar életének, érdekes életrajzi,történelmi adalékokkal. Időrendben követhető, olvasása nem válik kuszává, jól követhetőek az események. Nem száraz történelmi adatokat halmoz, hanem elevenné teszi a főszereplőket, mindenféle elfogultság nélkül világít rá az ellentmondásos személyiségekre. (pl.Teller Ede)
Persze vannak ettől részletesebb művek is az egyes bemutatottak életéről, de itt terjedelmi okokból sok érdekes részletet ki kellett a szerzőnek hagyni.
Oppenheimeről remek könyv: Kai Bird-American Prometheus, Caparol: Alex Kershaw-Blood and Champagne.

>!
horvath_kriszti
Kati Marton: Kilenc magyar, aki világgá ment és megváltoztatta a világot

Ritka szépen megírt könyv, olyan szerzőtől, aki maga is átérzi, milyen lehetett a „kilenc magyarnak” idegenben boldogulni. Örülök, hogy született egy ilyen, ráadásként rendkívül színvonalasan megírt és magyarra fordított könyv, ami tiszteleg ezek előtt a nagyságok előtt.
Aki rászánja magát, hogy kézbe veszi a könyvet, ne száraz tudomány- vagy kultúrtörténeti leírásra készüljön: Szilárd Leó, Robert Capa és a többiek élettörténete átélhetővé válik. Igaz, Kati Marton szép és intelligens írásmódja szinte bármit képes volna élettel megtölteni.


Népszerű idézetek

>!
virezma P

Mivel zsidó vagyok, tudtam, hogy sosem lehetek Magyarország miniszterelnöke. Ezért arra gondoltam, valami hasznosat kéne tanulnom.

66. oldal (Wigner Jenő)


Hasonló könyvek címkék alapján

Marx György: Szilárd Leó
Verók Attila: Martin Schmeizel
Benkő Samu: Apa és fiú
Velner András: Jedlik Ányos
Kata Mihály: Kedvessy
Pap János: A nagy pillanat
Tasnádi Kubacska András: Báró Nopcsa Ferenc kalandos élete
Bérczes László – Törőcsik Mari: Törőcsik Mari
John J. Kabay: Kabay János magyar feltaláló élete
Simon Gindikin: Történetek fizikusokról és matematikusokról