A ​holtak beszélnek (Temperance Brennan 1.) 121 csillagozás

Kathy Reichs: A holtak beszélnek Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Reichs ​hősnője, dr. Temperance Brennan törvényszéki antropológus. Hullaházban, exhumáláson, bűnügyi laborban, zsaruk közt tölti mindennapjait. Brennan túl van már egy váláson, lánya több gondot okoz, mint örömet.
Amikor egy építkezésen előkerült emberi maradványok vizsgálatához hívják, abban bízik, hogy csak egy régészeti leletet talál. De a helyszínen műanyag zsákokba csomagolt, oszladozó tetem darabjai várják. Így már tudja oda a hétvégéje. Azt megint csak – mint annyiszor már – a boncteremben fogja tölteni.
Azonban Tempének más is eszébe jut a nejlonzsákokba külön-külön becsomagolt testrészekről. Kísértetiesen emlékeztetik a tizenhat évesen meggyilkolt Chantale Trottier esetére, akit régebben szintén precízen földarabolva és szemeteszsákokba csomagolva találtak a föld alatt elásva.
A két gyilkosság összefügg, gondolja, de kollegái nem hiszik.
És ekkor előveszi teljes szakmai eszköztárát: a különleges röntgenfelvételeket, a csont-, fog- és harapásnyomok… (tovább)

Csont és vér címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Szó, Budapest, 2008
354 oldal · ISBN: 9789639870000 · Fordította: Szabados Tamás
>!
Lap-ics, Debrecen, 1998
496 oldal · ISBN: 9639073393 · Fordította: Szabados Tamás

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Temperance Brennan · Gabrielle Macaulay - Gabby · Luc Claudel


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 75

Kívánságlistára tette 59

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bleeding_Bride IP>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

A negyedik kötettel indítottam a sorozatot, már akkor szembesültem azzal, hogy a könyvbeli Brennan nagyon nem az általam kedvelt Dr. Csont, de azért meghozta a kedvem, hogy sorba elolvassam a köteteket.
Viszont ez a sztori megkínzott. Nem tudom, hogy krimit ilyen szinten untam-e valaha. A szakmai részek leírásai tényleg lexikoni pontosak, csak már azok is nyomasztó uncsik. Az eset is csak dereng, pedig most 1-2 hete olvastam el. A főszereplőnk pedig egy elvált, ex- alkesz, aki néha olyan mamlasz, hogy fáj. Zseni volt, aki ebből a masszából azt a filmet összehozta.

2 hozzászólás
Dénes_Gabriella P>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Szerintem ez egy remek thriller. Volt pár rész, amikor majd lemartam a képemről a bőrt, hogy most mi lesz, most mi lesz… Ajánlom a műfajkedvelőknek.
Aki látta a Dr. Csont sorozatot (én kábé ötször eddig), annak biztosan van egy igen jól körülhatárolt elvárása a könyvekkel kapcsolatosan. Ha ezzel nem tud mit kezdeni, és megtartja magát annál az elvárásnál, hogy a filmsorozat valamely sztoriját akarja olvasni, az csalódni fog. Aki elvárja, hogy a filmsorozat valamely karakterével találkozzon a könyvben, az csalódni fog. Ez egy önálló regényfolyam, az pedig egy önálló filmsorozat, ami a szerzőben/forgatókönyvíróban, illetve a főhős nevében találkozik, és ennyi.
Kár, hogy azért húzzák le ezt a remek könyvet, mert nem a filmsorozatban lévő karakterekkel és személyiségjegyekkel operál. Amúgy olvasáskor nekem körülbelül a negyedéig volt fura a kanadai háttér, a teljesen más struktúra és történetvezetés, addig vártam valami hasonlóságot, és örülök, hogy nem volt.
Az ötlet nagyon tetszett, a boncolások leírásai kevésbé. A feszültségkeltés szerintem jól megy a szerzőnek. :) A főhősnek itt is van néhány kellemetlen tulajdonsága, például saját szakállra kezd utánajárni eseteknek, és nem érti, miért nem bírja a nyomozó kollégája a fejét… na vajon…
Olvasás közben volt pár rész, amit teljesen feleslegesnek találtam, például a túl hosszú antropológiai fejtegetéseket… aztán rájöttem, hogy a főhős karaktere annyira jól van kitalálva és megalkotva, hogy ez is szerves részét képezi neki. Nem az olvasó kényeztetése az elsődleges, hanem a karakter „szerephűsége”. Amint ezt felismertem, egyáltalán nem zavart, és onnantól nem is tartottam túlírtnak a regény bizonyos részeit.

Maya>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Imádok krimiket olvasni és összehasonlítgatni őket. Nem tudom azt mondani, hogy az egyik krimiíró jobb, mint a másik. Minden eddig olvasott krimiben találtam valami jót.
Itt most az tetszett a legjobban, hogy egy nő igazi vívódásiat mutatja be. A gyerek már nagy, azt érzi, hogy valami nem jól működik. Eszi magát miatta. Mit rontott el? Ezt csináljuk a valóságban is.
Aztán ott a munkája, amit próbál lelkiismeretesen elvégezni, de közben belebotlik valamibe. Aki hullákkal dolgozik, annál természetes, hogy a halál oka is felmerül. Nekem természetes volt, hogy keresi a hasonlóságokat, hogy felháborodik bizonyos dolgokon. A munka miatt képes lemondani mindenről, de persze közben végig hibáztatja magát valamiért. Annyira tipikus női magatartás. Az a vágy, hogy mindenben tökéletes legyen, de közben gyengének érzi magát. A saját gondolataimat hallottam vissza nagyon sokszor. Sosem elég, amit csinálok, mindig tökéletesebben szeretnék teljesíteni. Nem is annyira a krimiszál fogott meg, hanem ezek a vívódások.
Egyes részeknél teljesen átéltem a félelmeit is, pedig ez krimiknél ritka nálam. Jó, megtörténnek a dolgok, de az általában ottmarad a könyvben. Itt vahagy teljesen élethű volt, elhittem, hogy velem is megtörténhetne. Izgultam, hogy megússza. És közben eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy ki a tettes.

2 hozzászólás
_Katie_ P>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Ez szövevényes, rejtélyes, véres, kegyetlen, helyenként pszicho volt, de élveztem. :) Ha őszinte akarok lenni, kicsit elvette az élvezet jó oldalát, hogy akaratlanul is összehasonlítottam a televízió beli Brennan-al és az egész sorozattal. Mondhatom nem sok mindenben hasonlítanak. Vagyis semmiben. Maximum Tempereance Brennan neve egyezik meg az egészből. Booth hiányoztál

Nem volt rossz sorozatkezdő rész, bár messze nem ez volt a legfélelmetesebb vagy leghátborzongatóbb krimi amit az utóbbi időben olvastam.
Megbarátkoztam ezzel a Tempe-vel és megszerettem Claudel-t és Ryan-t. Ryan-re és a folytatásra pedig kíváncsi vagyok, szóval mindenképpen folytatom. :)

Agatha>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Úgy általában krimi kedvelőnek tartom magam, de ezt olvasva rá kellett döbbennem, hogy én a „finom” krimiket kedvelem, a kis szürke agysejteket megmozgatókat, és nem az ilyen naturális, véres darabokat, aminél érzem, hogy ez megfogható, túlontúl valóságos, akár a hírekben is találkozhatnék a történettel. spoiler
Szóval egy durva, véres és kegyetlen gyilkost üldözünk, néha olyan szuggesztív esemény és érzés-leírással megspékelve, hogy görcsbe ugrott a gyomrom. Tudom, hogy ez mindig egy erős könyv ismérve, de ahogy a Schindler listáját sem bírom még egyszer megnézni, ilyenről sem akarok tudni – láláláláláláálálálá.
Azt hiszem, kikerülhetetlen, hogy állást foglaljak a tv-sorozat és a könyv-sorozat közötti különbség kérdésében. Bántón zavart. Annyira érthetetlen számomra, hogy ha a tv-sorozat kedvéért egy teljesen más (megjegyzem: számomra nagy-nagy kedvenc) karaktert alkottak, miért nem lehetett más nevet is adni neki? Mert nagyon hosszú oldalakon keresztül puffogtam azon, hogy Dr. Csont sokkal ilyenebb vagy olyanabb lett volna ebben a helyzetben mint a könyvbéli Temperance.
A csillagozáson is töprengtem – de mivel ez az én értékelésem, az én 120 %-osan szubjektív véleményem, egy tetszési index, nem érzem igazságtalannal, hogy bár lenyűgözött jópárszor, de kényelmetlen volt, így nem adhatok 5 csillagot.

nagy_anikó>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Az első pár oldal után rá kellett jönnöm, hogy nem szabad összehasonlítani a filmmel. Más a helyszín, mások a szereplők, csak egy azonos a főhős neve és az antropológia.
Egy fantasztikusan jó könyvet olvashattam ezek után. Tempe egy belevaló nő, nem riad meg a saját árnyékától. Sok hátborzongató dolgot lát munkája folytán és ahogy belevetette magát a nyomozásba, kisérteties viharos éjszakán! Sok részre mondanám, hogy gyomorforgató volt – én hadilábon állok minden csúszómászóval, legyen az kukac vagy kígyó, a filmeknél becsukom a szememet, ez itt nem volt lehetséges. Lassan egy bizonyos kapcsolat alakult kiTempe és a rendőri csapat között, amit szintén nem volt könnyű elérnie. És hogy vissza jön-e Montrealba, vagy máshol találkozok vele a következő részben? Meglátom, mert biztos lesz következő rész.

Sabinomi>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Az egyik kedvenc krimisorozatom a Bones, így a könyveket, amik alapján készült természetesen olvasni akartam. Csak ne lennének ezek a csúnya borítók, már rég elolvastam volna (Az új kiadás a legjobb, de az sem tetszik.) Mielőtt olvastam volna, utána olvastam még a könyveknek. Így tudtam, hogy a főszereplő egész más lesz, mint amit a sorozatban megszoktam. Sőt, Booth sem lesz.
A történet Montrealban játszódik. Temperence Brenner egy antropológus, aki a csontokhoz ért. Egy eset a hasonlóságok nélkül is egy másikra emlékezteti, és mivel nem hisznek neki, saját szakállára kezd nyomozni.
Az első gondolatom, hogy elképesztő ez a nő… Bár talán ez inkább az írónőnek szól. Bár, ez a munkája, így alap az a sok infó, amit tud. Komolyan, amikor a fűrészekről kezdett beszélni, csak néztem, hogy mi a franc… Sosem gondoltam volna, hogy ennyi féle fűrész van.
Ennek ellenére a főszereplőnk nem lett a kedvencem. Még ha tudtam is, hogy más lesz, én ezt a Brennert nem tudtam megszeretni. Mindenbe beleütötte az orrát. Eleinte megértettem, mert nem hittek neki, de a végén már őrültség volt. Saját életét kockáztatta fölöslegesen. A történetben az élete is helyet kapott, de ezeket a részeket nem szerettem. Nem érdekelt a tönkrement házassága vagy hogy milyen hülyeségeket csinál a lányaa.
A rendőröket már kedveltem. Claudel volt a kedvencem. Imádtam a „cívódásaikat”. Andrew Ryant is bírtam, bár olvastam, hogy ő Booth könyves változata.
A krimi szál nagyon tetszett. Elég beteg volt, közben érdekes is. Én nagyon élveztem a nyomozást Montrealban. A gyilkos kilétére nem is gondoltam, bár nem is volt az orrunk előtt a sztoriban. Hasonló történeteket keresek.
Nagyon tetszett a könyv, főleg a krimi szál. A magánüggyel voltak gondjaim, mivel Brenner nem a legérdekesebb karakter. A következő részt biztosan olvasni fogom. És hasonló könyveket is keresek még (izgalmasabb főszereplővel).

Dóra_Nagy_6>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Én nem néztem utána előre, így teljes meglepetésként ért, hogy a könyv más, mint a sorozat. De mindent összevetve a történet nem volt rossz.

Reelka>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Imádom a Dr. Csont sorozatot és ennek kapcsán került a kezembe ez a könyv is. Habár a szereplők semmiben se hasonlítanak a sorozathoz, mégis sikerült elvonatkoztatnom és megkedvelnem őket. Imádtam a fantasztikus hasonlatokat, amelyeken sokszor jót nevettem. Fél csillagot levonok, mert néhol a narráció követhetetlen és emiatt sokszor visszaugrottam a mondatokhoz újra elolvasni. Jó lett volna hozzá tudni franciául, de erről nem az írónő tehet :)

Dark>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Tetszett. Nem nagyon olvasok krimiket, isten tudja miért, pedig a hasonló témájú filmsorozatokért élek-halok.
A könyv elején szenvedtem, mint a kutya. Egyszerű és tőmondatok tömkelegével leírni egy történetet… Hát na. Marha idegesítő. Amikor már eljutottunk egy-egy bővített mondatig, örömtáncot jártam. Fura volt nagyon, de kitartottam, a történet miatt, na meg a kíváncsiság is hajtott.
A filmbéli történethez a névazonosságon kívül semmi köze. Ez az elején csalódást okozott, de végülis nem probléma. A maga helyén mindkét alkotás élvezhető.
A leírások realisztikusak, mind a boncolások, mind az egyéb vizsgálatok meglepően részletesen leírtak. Ez jó, mert ha már egy törvényszéki antropológus főszereplésével íródik a regény, legalább lássunk bele a valódi munkájába, és azt ne rózsaszín szemüvegen át nézve tegyük.
A hasonlatokon mindig jókat derültem. Fogalmam sincs honnan ez a sok állathasonlat, de sírtam rajtuk. Annyira rosszak, hogy már szinte jók! :D Mindenesetre engem mindig megleptek.
Összefoglalva kedvenc könyv ugyan nem lett, de jól szórakoztam. Ha szereted az olyan könyveket, amelyek olvasása közben nem tudod, hogy az írót vagy a fordítót nyírd-e ki először, ugyanakkor a történet miatt az írónak kegyelmet szavaznál, a hasonlatai miatt pedig egyenesen díjakat osztogatnál mindkettőjüknek, akkor olvass Kathy Reichs-t :D

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Shanara>!

A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen.

60. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

Shanara>!

– Kevesen tudják egyébként, hogy még az erősen elrohadt tetemről is lehet ujjlenyomatot venni, amennyiben maradt rajta valamennyi bőr. Már ötezer éves múmiáról is vettem ujjlenyomatot.
– Sikerült azonosítani? – kérdezte nyersen Claudel.
– Sajnos nem szerepelt a nyilvántartásban – feleltem.

142. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

kunczika>!

Ahogy a mikroszkóp felé hajolt, rögtön kiszúrtam, milyen helyes, feszes feneke van. Nem tudtam levenni róla a szemem. Nem tehetek róla: egyszerűen bukok a jó seggű hapsikra!

114

1 hozzászólás
Dark>!

Arra gondoltam, ha úgy kezelem, akár egy kosár kukacot, előbb-utóbb elveszti érdeklődését, és elhernyózik valamerre.

24. fejezet

1 hozzászólás
szanoca>!

– Mik ezek?
– Valamilyen kisemlősök. Így elég nehéz meghatározni, mifélék lehetnek. Mindenesetre nem lovak.
– Kösz, Brennan. Azért jó szakembertől hallani az ilyesmit.

292. oldal

Shanara>!

Nincs kihaltabb hely, mint tanítás után az iskola. Ilyennek képzelem a neutronbomba utáni korszakot. Égnek a lámpák, a csapokból csordogál a víz. A csengők menetrendszerűen megszólalnak. A számítógép monitorja ég. Csupán az emberek hiányoznak.

183. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

Pötty_lány>!

Bár felnőttként legtöbben eltávolodunk gyermekkorunk eszméitől, a jelképek továbbra is elevenen élnek lelkünkben.

6. oldal

Dark>!

Néhány perc alatt elnyelte a tömeg, akár idegen proteint az antitestek serege.

Shanara>!

Nem szeretem, ha lebecsülik a szakmámat. Elvégre ebből élek.

109. oldal (Szó Kiadó, 2008.)


A sorozat következő kötete

Temperance Brennan sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Nadragulya
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Karen Rose: Sikíts értem
Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal
J.D. Barker: A negyedik majom
Dot Hutchison: Pillangók kertje
Jeffery Deaver: Ablak a halálra
Gillian Flynn: Éles tárgyak
Jo Nesbø: Hóember
Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos