A ​holtak beszélnek (Temperance Brennan 1.) 130 csillagozás

Kathy Reichs: A holtak beszélnek Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Reichs ​hősnője, dr. Temperance Brennan törvényszéki antropológus. Hullaházban, exhumáláson, bűnügyi laborban, zsaruk közt tölti mindennapjait. Brennan túl van már egy váláson, lánya több gondot okoz, mint örömet.
Amikor egy építkezésen előkerült emberi maradványok vizsgálatához hívják, abban bízik, hogy csak egy régészeti leletet talál. De a helyszínen műanyag zsákokba csomagolt, oszladozó tetem darabjai várják. Így már tudja oda a hétvégéje. Azt megint csak – mint annyiszor már – a boncteremben fogja tölteni.
Azonban Tempének más is eszébe jut a nejlonzsákokba külön-külön becsomagolt testrészekről. Kísértetiesen emlékeztetik a tizenhat évesen meggyilkolt Chantale Trottier esetére, akit régebben szintén precízen földarabolva és szemeteszsákokba csomagolva találtak a föld alatt elásva.
A két gyilkosság összefügg, gondolja, de kollegái nem hiszik.
És ekkor előveszi teljes szakmai eszköztárát: a különleges röntgenfelvételeket, a csont-, fog- és harapásnyomok… (tovább)

Csont és vér címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1997

>!
Szó, Budapest, 2008
354 oldal · ISBN: 9789639870000 · Fordította: Szabados Tamás
>!
Lap-ics, Debrecen, 1998
496 oldal · ISBN: 9639073393 · Fordította: Szabados Tamás

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Dr. Temperance Brennan · Gabrielle Macaulay - Gabby · Luc Claudel


Kedvencelte 8

Most olvassa 2

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Dénes_Gabriella>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Szerintem ez egy remek thriller. Volt pár rész, amikor majd lemartam a képemről a bőrt, hogy most mi lesz, most mi lesz… Ajánlom a műfajkedvelőknek.
Aki látta a Dr. Csont sorozatot (én kábé ötször eddig), annak biztosan van egy igen jól körülhatárolt elvárása a könyvekkel kapcsolatosan. Ha ezzel nem tud mit kezdeni, és megtartja magát annál az elvárásnál, hogy a filmsorozat valamely sztoriját akarja olvasni, az csalódni fog. Aki elvárja, hogy a filmsorozat valamely karakterével találkozzon a könyvben, az csalódni fog. Ez egy önálló regényfolyam, az pedig egy önálló filmsorozat, ami a szerzőben/forgatókönyvíróban, illetve a főhős nevében találkozik, és ennyi.
Kár, hogy azért húzzák le ezt a remek könyvet, mert nem a filmsorozatban lévő karakterekkel és személyiségjegyekkel operál. Amúgy olvasáskor nekem körülbelül a negyedéig volt fura a kanadai háttér, a teljesen más struktúra és történetvezetés, addig vártam valami hasonlóságot, és örülök, hogy nem volt.
Az ötlet nagyon tetszett, a boncolások leírásai kevésbé. A feszültségkeltés szerintem jól megy a szerzőnek. :) A főhősnek itt is van néhány kellemetlen tulajdonsága, például saját szakállra kezd utánajárni eseteknek, és nem érti, miért nem bírja a nyomozó kollégája a fejét… na vajon… Olvasás közben volt pár rész, amit teljesen feleslegesnek találtam, például a túl hosszú antropológiai fejtegetéseket… aztán rájöttem, hogy a főhős karaktere annyira jól van kitalálva és megalkotva, hogy ez is szerves részét képezi neki. Nem az olvasó kényeztetése az elsődleges, hanem a karakter „szerephűsége”. Amint ezt felismertem, egyáltalán nem zavart, és onnantól nem is tartottam túlírtnak a regény bizonyos részeit.

Maya>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Imádok krimiket olvasni és összehasonlítgatni őket. Nem tudom azt mondani, hogy az egyik krimiíró jobb, mint a másik. Minden eddig olvasott krimiben találtam valami jót.
Itt most az tetszett a legjobban, hogy egy nő igazi vívódásiat mutatja be. A gyerek már nagy, azt érzi, hogy valami nem jól működik. Eszi magát miatta. Mit rontott el? Ezt csináljuk a valóságban is.
Aztán ott a munkája, amit próbál lelkiismeretesen elvégezni, de közben belebotlik valamibe. Aki hullákkal dolgozik, annál természetes, hogy a halál oka is felmerül. Nekem természetes volt, hogy keresi a hasonlóságokat, hogy felháborodik bizonyos dolgokon. A munka miatt képes lemondani mindenről, de persze közben végig hibáztatja magát valamiért. Annyira tipikus női magatartás. Az a vágy, hogy mindenben tökéletes legyen, de közben gyengének érzi magát. A saját gondolataimat hallottam vissza nagyon sokszor. Sosem elég, amit csinálok, mindig tökéletesebben szeretnék teljesíteni. Nem is annyira a krimiszál fogott meg, hanem ezek a vívódások.
Egyes részeknél teljesen átéltem a félelmeit is, pedig ez krimiknél ritka nálam. Jó, megtörténnek a dolgok, de az általában ottmarad a könyvben. Itt vahagy teljesen élethű volt, elhittem, hogy velem is megtörténhetne. Izgultam, hogy megússza. És közben eszembe sem jutott azon gondolkodni, hogy ki a tettes.

2 hozzászólás
purplecloudlady>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Ez egy olyan könyv, ami kiadástól függően 350/500 oldal, de elolvasva sokkal inkább 6-700 oldalnak éreztem. Valahogy nagyon azt érzem rajta, hogy ezt bizony több, mint húsz éve írták. Vannak időtálló krimik, mint Agatha Christie regényei, és vannak kevésbé időtállóak, mint A holtak beszélnek. Egyébként érdekes volt, mert más elképzeléseim voltak az „orvosi krimi” fogalmáról – valamiért meg voltam győződve róla, hogy majd a gyilkos játszik orvosost az elrabolt foglyaival. Ehelyett kaptam egy valag gyilkosságot, és rengggeteg részletet a nyomozás orvosi szemszögéből. Sok-sok oldal arról, hogy milyen fűrészek léteznek, a fogaikról hogyan vesznek mintát, a hullát hogyan boncolják – néha volt benne egy-egy érdekes részlet, de ezzel a baromi idegesítő, elcseszett és felháborítóan fafejű dokinénivel a főszerepben, ez egy fájdalmasan hosszúra nyújtott tészta volt.
Valószínűleg ennek a történetnek a valósághoz sokkal több köze van, mint az akciókkal teli, pörgős sztoriknak. És mégse érdekelt, nem kötötte le a figyelmemet. Uuuuunnnnccccsssiiii.

_Katie_ P>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Ez szövevényes, rejtélyes, véres, kegyetlen, helyenként pszicho volt, de élveztem. :) Ha őszinte akarok lenni, kicsit elvette az élvezet jó oldalát, hogy akaratlanul is összehasonlítottam a televízió beli Brennan-al és az egész sorozattal. Mondhatom nem sok mindenben hasonlítanak. Vagyis semmiben. Maximum Tempereance Brennan neve egyezik meg az egészből. Booth hiányoztál Nem volt rossz sorozatkezdő rész, bár messze nem ez volt a legfélelmetesebb vagy leghátborzongatóbb krimi amit az utóbbi időben olvastam.
Megbarátkoztam ezzel a Tempe-vel és megszerettem Claudel-t és Ryan-t. Ryan-re és a folytatásra pedig kíváncsi vagyok, szóval mindenképpen folytatom. :)

Agatha>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Úgy általában krimi kedvelőnek tartom magam, de ezt olvasva rá kellett döbbennem, hogy én a „finom” krimiket kedvelem, a kis szürke agysejteket megmozgatókat, és nem az ilyen naturális, véres darabokat, aminél érzem, hogy ez megfogható, túlontúl valóságos, akár a hírekben is találkozhatnék a történettel. spoiler
Szóval egy durva, véres és kegyetlen gyilkost üldözünk, néha olyan szuggesztív esemény és érzés-leírással megspékelve, hogy görcsbe ugrott a gyomrom. Tudom, hogy ez mindig egy erős könyv ismérve, de ahogy a Schindler listáját sem bírom még egyszer megnézni, ilyenről sem akarok tudni – láláláláláláálálálá.
Azt hiszem, kikerülhetetlen, hogy állást foglaljak a tv-sorozat és a könyv-sorozat közötti különbség kérdésében. Bántón zavart. Annyira érthetetlen számomra, hogy ha a tv-sorozat kedvéért egy teljesen más (megjegyzem: számomra nagy-nagy kedvenc) karaktert alkottak, miért nem lehetett más nevet is adni neki? Mert nagyon hosszú oldalakon keresztül puffogtam azon, hogy Dr. Csont sokkal ilyenebb vagy olyanabb lett volna ebben a helyzetben mint a könyvbéli Temperance.
A csillagozáson is töprengtem – de mivel ez az én értékelésem, az én 120 %-osan szubjektív véleményem, egy tetszési index, nem érzem igazságtalannal, hogy bár lenyűgözött jópárszor, de kényelmetlen volt, így nem adhatok 5 csillagot.

nagy_anikó>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Az első pár oldal után rá kellett jönnöm, hogy nem szabad összehasonlítani a filmmel. Más a helyszín, mások a szereplők, csak egy azonos a főhős neve és az antropológia.
Egy fantasztikusan jó könyvet olvashattam ezek után. Tempe egy belevaló nő, nem riad meg a saját árnyékától. Sok hátborzongató dolgot lát munkája folytán és ahogy belevetette magát a nyomozásba, kisérteties viharos éjszakán! Sok részre mondanám, hogy gyomorforgató volt – én hadilábon állok minden csúszómászóval, legyen az kukac vagy kígyó, a filmeknél becsukom a szememet, ez itt nem volt lehetséges. Lassan egy bizonyos kapcsolat alakult kiTempe és a rendőri csapat között, amit szintén nem volt könnyű elérnie. És hogy vissza jön-e Montrealba, vagy máshol találkozok vele a következő részben? Meglátom, mert biztos lesz következő rész.

Sabinomi>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Az egyik kedvenc krimisorozatom a Bones, így a könyveket, amik alapján készült természetesen olvasni akartam. Csak ne lennének ezek a csúnya borítók, már rég elolvastam volna (Az új kiadás a legjobb, de az sem tetszik.) Mielőtt olvastam volna, utána olvastam még a könyveknek. Így tudtam, hogy a főszereplő egész más lesz, mint amit a sorozatban megszoktam. Sőt, Booth sem lesz.
A történet Montrealban játszódik. Temperence Brenner egy antropológus, aki a csontokhoz ért. Egy eset a hasonlóságok nélkül is egy másikra emlékezteti, és mivel nem hisznek neki, saját szakállára kezd nyomozni.
Az első gondolatom, hogy elképesztő ez a nő… Bár talán ez inkább az írónőnek szól. Bár, ez a munkája, így alap az a sok infó, amit tud. Komolyan, amikor a fűrészekről kezdett beszélni, csak néztem, hogy mi a franc… Sosem gondoltam volna, hogy ennyi féle fűrész van.
Ennek ellenére a főszereplőnk nem lett a kedvencem. Még ha tudtam is, hogy más lesz, én ezt a Brennert nem tudtam megszeretni. Mindenbe beleütötte az orrát. Eleinte megértettem, mert nem hittek neki, de a végén már őrültség volt. Saját életét kockáztatta fölöslegesen. A történetben az élete is helyet kapott, de ezeket a részeket nem szerettem. Nem érdekelt a tönkrement házassága vagy hogy milyen hülyeségeket csinál a lányaa.
A rendőröket már kedveltem. Claudel volt a kedvencem. Imádtam a „cívódásaikat”. Andrew Ryant is bírtam, bár olvastam, hogy ő Booth könyves változata.
A krimi szál nagyon tetszett. Elég beteg volt, közben érdekes is. Én nagyon élveztem a nyomozást Montrealban. A gyilkos kilétére nem is gondoltam, bár nem is volt az orrunk előtt a sztoriban. Hasonló történeteket keresek.
Nagyon tetszett a könyv, főleg a krimi szál. A magánüggyel voltak gondjaim, mivel Brenner nem a legérdekesebb karakter. A következő részt biztosan olvasni fogom. És hasonló könyveket is keresek még (izgalmasabb főszereplővel).

Dóra_Nagy_6>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Én nem néztem utána előre, így teljes meglepetésként ért, hogy a könyv más, mint a sorozat. De mindent összevetve a történet nem volt rossz.

kkriszti00>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Nem is tudom mit írjak… Ez volt talán a legelső igazi véres-gyilkosos-félelmetes krimim, amióta tizenévesen a kezembe akadt Édesanyám könyvei között a Psziho című vékonyka kis kötet. Na, azt aztán az én gyomrom és „érzékeny kis lelkületem” sem tudta bevenni. Annyira elrettentett , hogy nem is nyúltam még csak véletlenül sem hasonló könyvekhez.

Most úgy éreztem, mivel megnéztem a sorozatot, off itt az ideje, hogy megpróbáljam elolvasni a könyveket is.
A szereplők nagyon szuperek voltak, bár Temperance meglepett. Kaptam egy jó 40es anyukát, akinek nem csak a válásával kell megbirkóznia, de az ital miatti démonjaival is. Amiről leszokott már jó néhány éve, de ugye ott a kísértés. Egyedül kezd nyomozni egy feltehetően sorozatgyilkos után, a barátnőjét követik és zaklatják spoiler. Gondjai adódnak emellett a lányával is. off
Már a nyomozás elején betoppant a képbe Claudel, aki – szerintem – egy kicsit visszahúzódó bunkó, legalábbis az elején az Brenann-el.
Aztán ott van Ryan is, az igazi „jóseggű” nehézfiú. Ő az aki végig Tempe mellett áll, hisz neki és segíti, bár néha igazán nehéz dolga van. Megmutatja a lágyabbik oldalát is kb. 2 egész mondat erejéig. =D Remélem, hogy később azért szorosabb lesz a kapcsolatuk Brenann-el.
A történet cselekménye szépen kidolgozott és igazán brutálisan a végletekig menően részletes mind a helyszíneléseket illetően, mind a nyomozást de még a csontok megvizsgálását illetően is. off

Érdemes elolvasni bárkinek, aki csöppet is érdeklődik a csontok, a halottak, az antropológia vagy a nyomozati munka iránt, esetleg csak borzongani akar egy keveset. Én mondjuk nem keveset borzongtam… sokszor éreztem/képzeltem bele magam Tempe helyébe, amikor kicsit belendültek a dolgok. Volt minden amit az ember lánya egy krimitől vár: félelem, gyilkosságok tömkellegével, izgalom, egy kis kirándulás a gyilkos fejébe.
A végén mindig a jó győz.
Valamikor biztosan el fogom olvasni a többi részét is, de most úgy érzem épp elégszer fordult föl a gyomrom vagy markolta a jeges félelem (túl élénk lenne a képzeletem vagy az írónő brutál képet festett néhány dologról?).

Felixa P>!
Kathy Reichs: A holtak beszélnek

Nem… Ez most nem… Miért? Mert tipikus esete annak, amikor totálisan megfog egy filmsorozat. Minden karaktert ott látok a szemem előtt, nem tudok elvonatkoztatni. Tudom, hogy némiképp hiba, de ez van. Beigazolódik, hogy a film fényévekkel jobb, mint amit olvasok. Nem hozta a megszokott stílust, kiszámítható volt. A boncolások viszont megállták a helyüket. Talán majd a következő, mert nem zárkózom el a sorozattól.


Népszerű idézetek

Shanara>!

A magánynak is megvannak a maga előnyei. Csak éppen a tény elviselhetetlen.

60. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

Shanara>!

– Kevesen tudják egyébként, hogy még az erősen elrohadt tetemről is lehet ujjlenyomatot venni, amennyiben maradt rajta valamennyi bőr. Már ötezer éves múmiáról is vettem ujjlenyomatot.
– Sikerült azonosítani? – kérdezte nyersen Claudel.
– Sajnos nem szerepelt a nyilvántartásban – feleltem.

142. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

kunczika>!

Ahogy a mikroszkóp felé hajolt, rögtön kiszúrtam, milyen helyes, feszes feneke van. Nem tudtam levenni róla a szemem. Nem tehetek róla: egyszerűen bukok a jó seggű hapsikra!

114

1 hozzászólás
Pötty_lány>!

Bár felnőttként legtöbben eltávolodunk gyermekkorunk eszméitől, a jelképek továbbra is elevenen élnek lelkünkben.

6. oldal

Dark>!

Arra gondoltam, ha úgy kezelem, akár egy kosár kukacot, előbb-utóbb elveszti érdeklődését, és elhernyózik valamerre.

24. fejezet

1 hozzászólás
szanoca>!

– Mik ezek?
– Valamilyen kisemlősök. Így elég nehéz meghatározni, mifélék lehetnek. Mindenesetre nem lovak.
– Kösz, Brennan. Azért jó szakembertől hallani az ilyesmit.

292. oldal

Shanara>!

Nincs kihaltabb hely, mint tanítás után az iskola. Ilyennek képzelem a neutronbomba utáni korszakot. Égnek a lámpák, a csapokból csordogál a víz. A csengők menetrendszerűen megszólalnak. A számítógép monitorja ég. Csupán az emberek hiányoznak.

183. oldal (Szó Kiadó, 2008.)

Dark>!

Néhány perc alatt elnyelte a tömeg, akár idegen proteint az antitestek serege.

Anikó_Kádár P>!

Nagyanyám arra tanított, hogy mindenkiben ott lapul a jóság szikrája. „Csak nem szabad feladni – mondogatta. – Ha nagyon figyelsz, meg fogod találni. Még a legelvetemültebb emberben is van valami figyelemre méltó."

Kapcsolódó szócikkek: jóság

A sorozat következő kötete

Temperance Brennan sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Karin Slaughter: Nadragulya
Gillian Flynn: Éles tárgyak
J.D. Barker: Az ötödik áldozat
Karen Rose: Sikíts értem
Robert Galbraith: Zavaros vér
J. D. Robb: Halálos bosszú
Thomas Harris: A bárányok hallgatnak
Douglas Preston – Lincoln Child: Csendélet varjakkal
Dan Wells: Az ördög egyetlen barátja
J.D. Barker: Szíve helyén sötétség