Sok mindent el lehet mondani Brian Molkóról. Sokféle skatulya létezik, amibe beilleszthető, legyen az pozitív vagy adott esetben negatív. Egyvalami azonban vitán felül áll: Brian Molko és zenekara, a Placebo a ’90-es évek újhullámának meghatározó alakjai, ha nem elindítói. A könyv bemutatja Molko mondatain, gondolatain keresztül, hogyan lehetett egy lányos fiúból világhírű frontember és fiatalok ezreinek példaképe. Az írónő számos személyes interjún keresztül rajzolja fel Molko alakját és a Placebo hátterét. A könyvből a zenekar életútjáról is renget információ megtudható tele magyar vonatkozásokkal. Elgondolkodtató és érzelemdús könyv egy művelt és érzelmeinek élő emberről és zenekaráról.
Placebo – Sebzetten és összetörve 16 csillagozás
Enciklopédia 2
Kedvencelte 4
Várólistára tette 19
Kívánságlistára tette 18
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Kaththea mindössze 21 lehetett, mikor megírta ezt a könyvet. Ráadásul későbbi próbálkozásai egyértelműen szentimentális témákat feldolgozó regények. Szemét módon mondva: lányregények. Látatlanban mondom, valószínűleg nincsenek ennek a könyvnek a szintjén. Ez ugyanis véletlen remekmű. Egy igazi 18. század végén/19. elején született szentimentális regény. Mint a Fanni hagyományai.
Aki adatokra kíváncsi, az a közepén kezdje, mert még a kiegészítő zenészekről is van pár dolog, ami azért nem szokványos.
http://konyvelmeny.blog.hu/2009/12/02/kaththea_azzurra_…
Vége tetszett a legjobban, amikor az író csajról is szó esik: Brian állítólag olvasta a könyvet és legszivesebben megcsapná a könyv íróját :D
Sok benne az ismétlés. Volt, hogy vissza kellett pörgetnem, hogy mintha ezt a mondatot olvastam volna már. Olyan könyvet olvasnék a Placebo-ról, mint amiket anno Cartaphilus kiadó adott ki. Ez olyan kis középszerű szösszenet volt.
Pár plusz, érdekes infóval lettem gazdagabb, de nem tudom, hogy mennyi a valóság alapja… hiszen a könyv gyengécske egy Placebo rajongónak ez édes kevés! Ez ilyen nesze semmi fogd meg jól kötet.
Tetszett. Soha nem olvastam még egyetlen zenekarról vagy zenészről szóló könyvet sem, úgyhogy nem ismerem a műfaji hagyományokat és szabályokat. A Placebót viszont sok éve szeretem. És az egyértelmű, hogy e könyv szerzője is. Már az első mondatból nyilvánvaló, hogy egy rajongó lányka írta a könyvet, aki Placebo-poszterekkel a falán nőtt fel, s akinek az a gyengéje, hogy Brian Molkót hányatott sorsú idolként állítsa be, akivel minden kamasz/huszonéves könnyedén azonosulhat.
Sokszor úgy éreztem, mintha regényt olvasnék, főleg abban a jó néhány fejezetben, amelyben Brian Molko nehéz gimis éveiről van szó.
De ez nem zavart. Végül is egy ilyen világsztár, milliók kedvence tényleg kitalált karakter.
Az első 100 oldal egyértelmű rajongását aztán igen érdekesen ellensúlyozza a könyv második fele, ahol a korábban tárgyalt eseményeket tárgyilagosabb, ugyanakkor lazább, de még véletlenül sem fikázódós stílusban olvashatjuk.
Rendes életrajznak/zenekartörténetnek elég gyenge ez a könyv, de fikciónak szerintem igen jó és szórakoztató.
Az írónő a kötetet, mint interjúk sorából összeálló, helyenként mély és érzelemdús könyvet adta közre az olvasónak. Ebből kiindulva személy szerint sokkal kifejezőbb és expresszívebb mondanivalóra számítottam, viszont ez a kötet csak karcolgatja a felszínt, semmilyen mély tartalomig nem jut el. Nagy hibának érzem azt is, hogy az amúgy sem terjedelmes szöveg a felétől ismétlődik, mintha kétszer írná le ugyanazt a sztorit (Brian Molko gyermekkora, iskolásévei, első szerelmei, identitáskeresése, a banda megalakulása és a tagcserék).
Pozitívumként értékelem a több oldalnyi Molko-aranyköpést, de talán ezekből kevesebb is elég lett volna, kontextusukba ágyazva, nem pedig ennyire kiragadottan.
A kötet végén azt is megtudhatjuk, hogy az írást Molko is olvasta, és egyáltalán nem volt vele elégedett. Ezzel teljes mértékben egyet tudok érteni: ha eddig szeretted a Placebo-t, csak sablonos és középszerű információkkal fogsz gazdagodni, ha pedig nem bírod őket, nem ettől az írástól fogod megszeretni.
Ez tutira nem ment át egy főszerkesztőn, de már korábban elhalt. 1. 2009-ben kiadni Magyarországon egy 2003-as olasz csajszi által írt fércírást A Placebo-ról, téves döntés. Mintha Kathinál megállt volna az élet a Sleeping with Ghosts után, persze, 2003-as, de az már hét éve volt! 2. a stílus is inkább öklendezős, mint igényes lenne. 3. a könyv fele a magyarok által hozzátoldott rész, ami rögtön 30 oldalnyi ismétléssel kezdődik, amit Kathi már megírt az elején. Mert ha kétszer olvasom, talán jobban belevésődik az agyamba, hogy a luxembourgi iskola milyen kozmopolita személyiséggé tette Brian-t? Lám, megmaradt. 4. sok a szépítés, márpedig a valóság nem az. 5. harmadik ismétlő fázis: a tagok biográfiájánál, no komment. 6. a diszkográfia még használható lenne, bár azt is össze tudom a szedni a netről könnyedén. 7. a mutató elmegy. 8. Elgurult a gyógyszere annak, akinek a fejéből kipattant, hogy a könyv záróoldala mi legyen? A Wikipediás szócikk a placebo-ról, mint gyógyszerről!!! Ezmiez? A háromból fél a szép borítóért jár…
Sok mindent megtudtam belőle, érdekes volt. Az nem tetszett, hogy az első két részen kívül magyar szerző írta, és sokszor volt, hogy megismételt dolgokat, így kissé unalmas volt. A szállóigék jók. :) Kár, hogy Briannek nem tetszik a könyv.
Népszerű idézetek
Bátorság kell, ahhoz, hogy érzelmi szempontból lemeztelenítsük magunkat, de szükség van rá, mert csak így juthatunk igazán mélyre. Ha olyasmit akarsz létrehozni, ami valóban jelent valamit, az első dolog, amit meg kell tenned, hogy önmagadba nézel. Az emberek csak ebben az esetben fogják valóban megérteni az üzenetet, mert csak így lehet igazán őszinte és igaz dolgokat mondani.
54. oldal
Az embernek, amikor egymás után több véletlenszerű esemény tanújává, részesévé válik, olyan érzése támad, mintha ezek a dolgok mégsem találomra követnék egymást, hanem mintha valami vagy valaki általuk akarna közölni valamit. A végzet… Nos, ebben nem feltétlenül hiszek. Szerintem magunk alakítjuk a sorsunkat, de menet közben rentgeteg furcsa véletlen történik velünk
35. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Matt Richards – Mark Langthorne: Bohém rapszódia 91% ·
Összehasonlítás - Måns Mosesson: Tim 93% ·
Összehasonlítás - Zöldi Gergely: Koncz Zsuzsa 95% ·
Összehasonlítás - Mohai Marietta: Kórtalan ·
Összehasonlítás - Baltavári Bea: Álomhatár ·
Összehasonlítás - Farkas Zoltán – Kiss László: Outcast 89% ·
Összehasonlítás - Miklós Tibor: Keresem a szót, keresem a hangot… ·
Összehasonlítás - J. Randy Taraborrelli: Madonna hiteles története 88% ·
Összehasonlítás - Rob Jovanovic: George Michael – A poplegenda ·
Összehasonlítás - Bérczes László – Cseh Tamás: Cseh Tamás 96% ·
Összehasonlítás