A ​lány akit elvesztettél 131 csillagozás

Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Tizennyolc éve elrabolták a hathónapos lányodat. Ma visszatért?

Simone és a férje, Matt némileg túltette magát a tragédián, ám fölbukkan egy fiatal nő, és közli Simone-nal, hogy hírei vannak az elrabolt gyermekről. De vajon ki ez a Grace? Meg lehet bízni benne?

Amikor Grace-nek is nyoma vész, Simone mindenre elszánt kutatásba kezd a lánya és egy titokzatos asszony után, akinek életbevágóan fontos bizonyítékai lehetnek a rejtély megoldására.

Miközben Simone egyre közelebb kerül az igazsághoz, baljóslatú és végtelenül veszedelmes terepre téved

Hátborzongatóan lebilincselő, fordulatos pszichológiai thriller A lány a vonaton és a Holtodiglan rajongóinak, amely hónapokig állt a bestseller listák élén.

>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
382 oldal · ISBN: 9786155676499 · Fordította: Medgyesi Csilla
>!
Művelt Nép, Budapest, 2017
382 oldal · ISBN: 9786155676499

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Matthew Porter · Simone Porter


Kedvencelte 11

Most olvassa 9

Várólistára tette 125

Kívánságlistára tette 119

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
vIVIv
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Ez volt a második olvasásom az írónőtől, és megint élveztem azt amit írt. :)
A könyv elején megtudjuk miként is rabolták el Matt és Simone kislányát, majd ugrunk a jelenbe, ahol felnőttek és továbbra sem találták meg a kislányukat. Belegondolva borzalmas lehet. Csodálom, hogy nem őrültek bele. Aztán egy szép napon Simone találkozik Grace-el, aki azt állítja, hogy ő a lánya majd eltűnik. Én kételkedtem, ahogyan a házaspár is. Hiszen azért ez egy komoly dolog. Most őszintén, ki hinné el ezt, ráadásul Grace elég furi volt, majd amikor benyögte, hogy spoiler Aztán Grace eltűnik és Simone elkezd nyomozni. A férjét nem avatja be, bár én a kifogásait nem találtam elég jónak, de inkább azt mondanám, hogy spoiler
Szóval a nő először egyedül nyomoz, majd a munkatársának és egyben legjobb barátjának mégis elmeséli mi történt és ő is benne lesz a nyomozósdiban. Az volt kicsit furcsa, hogy mindenhova beengedték, meséltek a férjükről, lányukról stb, de Simone hiába adta ki magát akárkinek azért nem tudom, hogy mondjuk ez mennyire elég, hogy az ember kiadja magát egy vadidegennek.
Ahogy haladunk a vége felé kiderülnek a dolgok. Ugye a nőn kívül volt még egy szemszög, amit az olvasó nem tudja kihez tartozik. Persze a könyv végén ez is kiderül.
Sajnáltam a végén, hogy spoiler. Viszont a könyv legeslegvégén szó szerint felkiáltottam, hogy TUDTAM!!! Annyira vártam, hogy spoiler
Amit túl korainak éreztem még az az, hogy spoiler

>!
Nikolett0907 P
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

„Könnyű elhamarkodott következtetésekre jutni. A kétségbeesés arra kényszeríti az embert, hogy próbáljon értelmet találni a dolgokban, válaszokra leljen, mindegy, milyen kevés a bizonyíték.”

Nagyon érdekes, mert bár az utolsó oldal is arcul csapott, még sem érzem azt, hogy ez a kötet számomra öt csillagot érne.

Bár nagyon olvastatta magát és kellően izgalmasnak találtam, voltak részek amiket nem értettem, jobban mondva csak húztam a számat miatta.
A krimi szál viszont lekötötte a figyelmemet és meg kellet álljak egy kicsit át gondolni.
Ugyanis egyértelműen mutatja a történet, mennyi veszélynek van kitéve egy nő, mikor idegen férfiakkal megy el randizni (mindenki idegen, amíg el nem jutunk egy bizonyos idejű ismeretségig)!!

Mivel nagy krimi rajongó vagyok, azt kell írjam értékeltem a könyv témáját, kidolgozottságát és főleg azt, hogy a dőlt betűs vallomást olyas valaki írta, akire egyáltalán nem számítottam.

Amit leszűrtem a történet olvasása után az, hogy teljességgel senkiben sem szabad megbízni, hisz igazán soha nem fogjuk a másikat megismerni és bármikor okozhat számunkra nem feltétlen kellemes meglepetéseket.

Egyáltalán nem bánom, hogy elfogadtam a barátnőm ajánlását, egész jó, olvasmányos történetet kaptam.
Egyszer mindenképpen érdemes elolvasni!

>!
mate55 
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Itt a kislány hol a kislány? Egy régi görög mondás szerint „csak azok az anyák látnak tisztán, akiknek könny áztatta a szemét”. Nahát, jelen esetünkben erről szó sincs. Mert a témaválasztás el akarja hitetni velünk, hogy egy drámába fojtott krimit tett az írónő az asztalra, holott csak házasítja a bevált formákat és a lappangó (eddig teljesen ki nem ölt) olvasói igényeket. Ügyesen mímeli, hogy a valóság rejtett zugaiba kalauzol el minket, miközben földagasztja a mellékkörülményeket, a korábban fontosnak vélteket pedig jelentéktelenné degradálja. Ha ennyire mondvacsinált és minden ízében hamis a történet, ha meseszövése ennyire primitív és ilyen laposak folyvást lelkiző figurái, miért zeng az ujjongók kara? Bár tudnám. Adott egy ügy, amit az anyának kell megoldania, s adott egy recept, ami alapján az ilyesfajta krimiket megalkotják: – Fel tudja-e dolgozni végre a szülő a traumát annak érdekében, hogy saját kapcsolatában, döntéseiben hinni tudjon? – Hogy rajtunk múlik a saját életünkben felgyülemlett „méreganyagoktól” való megszabadulás, a sebek kitisztítása. Most is ezt használta fel az írónő, amiből a mélyebb rétegek teljesen elmaradnak, így pedig egy egyszerű történetre épülő, nyári olvasmány lesz csupán. Se nem érdekfeszítő, se nem merész, se nem kreatív.

>!
szandrabene
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Most biztos meglepődik néhány ember, de én tényleg végig tudtam, hogy ki a „fő sáros” ebben az egészben, na, de mit is csodálkozunk, nem kell egy krimi zseninek lenni, aki Harlan Coben, Agatha Christie történeteivel tömte az agyát tinédzser korában, az megtanul egy s mást az írói stiklikről.
Attól eltekintve, hogy a fő produkcióról hamarabb lehúztam a leplet, mint kellett volna, nagyon élveztem a történet, árgus szemekkel figyeltem minden elejtett mondattöredéket, mindenki gyanús volt, úgy álltam hozzá a sztorihoz, mint egy nyomozó, a szememben mindenki bűnös volt, míg be nem bizonyosodott az ártatlansága.
A vége akkor is megdöbbentett, olyan ürömben öröm szájízem lett tőle, de, ha ez nem így lett volna, akkor nem is kapott volna ennyi csillagot az értékelésénél a könyv.
Kellett valami, ami le sokkolja az olvasót, bizonyára az írónő is gondolt arra, hogy sok embernek majd leesik az elején, hogy mi fán terem, aztán oda dobott nekünk is egy csontot, hogy elrágódjunk rajta.
Hát, mit ne mondjak, én boldogan felkaptam ezt a csontot, és el is rágtam.
Ajánlom mindenkinek aki szereti a könnyed hangvételű, gyorsan haladós, pattogós történeteket, aki szereti a kirakós játékokat, és van türelme idegesnek lenni, ha reggel már a kakas kukorékol, de ez a fránya könyv nem engedi elaludni.

>!
Könyvmolyok_Világa
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Ez volt az a könyv, aminek a befejezésére egyáltalán nem számítottam. De nem tudom milyen rutinos krimi olvasónak kell lennie valakinek, hogy erre rájöjjön.
Nagyon olvasmányos, izgalmas. Vannak benne olyan dolgok, ami számomra érthetetlenek , pl miért nem szólt a rendőrségnek főszereplőnk és kezd egyedül magánnyomozásba egy védtelen nő, de hát lelke rajta ! Ha nem így lett volna , nem írodott volna meg a könyv. Nem igaz?
A történet alapja, hogy Matt és Simone hat hónapos babáját egy parkból elrabolják. Aztán 18 év múlva egy lány egy nyuszival bizonyítva betoppan és azt állítja: ő az elrabolt leányzó, de most bajban van, segítsen neki Simone kikerülni a pácból.Hogy mi a pác, azt természetesen nem mondom el… Simone hiszi is nem is amit a lány mond. Mire aztán beleéli magát, hogy előkerült a lánya, arra Helena-Grace eltűnik. Simone hírcsatornánál dolgozva megszokta, hogy önállóan menjen dolgok után. Most is azt teszi. Ennek során olyan emberekkel találkozik, hogy nna,: csupa barátságos, jóképű erőszaktevővel és gyilkossal.Illetve azok mitsemtudó nejeivel . A tudomására jutó dolgok nagyon mocskosak, azok részletes elemzését elolvashatja tisztelt Olvasó a könyvben. Továbbá azt is, hogy kik hajtották végre azokat ! De hogy én mennyire nem gondoltam a végére !!!!!
Nem azt mondom,hogy ez életem krimije, de mindenképpen jó könyv. Nagyon olvasmányos és nagyon belém tudta sujkolni, hogy mennyire ki van egy fiatal lány szolgáltatva ismeretlen férfiakkal randevúzva… Szóval hagyományos értelembe vett romantika nem igazán található a könyvben. Finoman szólva. Vagyis ez nem igaz, mert a Porter házaspár tagjai még mindig őszintén ragaszkodnak egymáshoz annak ellenére, hogy babájuk elvesztése után nehéz időszakon mentek keresztül. Bár nekem Simone munkatársa a kék szemű, kellemesen izmos testalkatú és néha félmeztelenül mászkáló nyomozótárs volt a kedvencem……
A végére minden kiderül és megoldódik, illetve minden szereplő odakerül ahová való és megérdemel.
Nekem tetszett, főként azért, mert a dőlt betűkkel íródott vallomást még csak véletlenül sem az írta, akire én gondoltam !!!! Feltétlenül olvassátok el krimirajongók ! Ha egy mondattal kéne jellemeznem a történetet az ez lenne: soha nem bízhatsz meg senkiben teljesen, hiszen sosem ismerhetsz meg senkit sem igazán
Köszönet Művelt Nép Könyvkiadónak a könyvért és hogy elolvashattam azt! Kathryn Croft remek !

@Művelt_Nép_Könyvkiadó

2 hozzászólás
>!
EssentialHencsi P
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Meg kell mondjam, fejlődőképes az írónő. A lány akinek nincs múltja után azt hittem, ezt is annyira eltitokzatoskodja, hogy élvezhetetlen lesz, de nem.
A szitu: Simone kisbabáját elrabolják még igen pici korában. Ez ugyebár nagyon szomorú dolog, de Simone és férje Matt kitartanak egymás mellett. Tizennyolc év múlva felbukkan egy lány, aki azt mondja, ő az elrabolt kisbaba, csak megnőtt. Simone elhiszi ezt, akarná tovább tartani a kapcsolatot a lánnyal, de az megint eltűnik. És akkor kiderülnek mindenféle dolgok.
Két részre osztható a könyv: Simone meséli a jelent, és van egy titokzatos narrátor, akivel a régmúltból elindulunk a most felé, a két szál szépen összeér a végére. Csak sajnos elég hamar rá lehet jönni, ki a titokzatos idegen. női krimi, eh, azoknak jó ez így, gondolta az Ulpius-Ház. Már megint jönnek ezzel a „hátborzongatóan lebilincselő” meg Holtodiglan-Lány a vonaton kombó dumával, azért ezt már én nem nagyon veszem be. Emberek, ennél a kettőnél ezerszer jobb thrillerek vannak, le kéne szakadni a témáról!
Ha ez marad a tendencia, akkor a következő könyv még jobb lesz, a negyedik meg tökéletes. Keményvonalasok olvashatják az összeset, de a hirtelen haragúak inkább várják meg ezt a negyedik könyvet.

>!
tmezo P
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Feszült volt a hangulat az elejétől a végéig. A jelenben zajló események közé beékelődött néhány fejezet, amit valaki, akiről nem tudjuk ki, régi dolgokról mesélt. Ezek a történetek segítettek átlátni az eseményeket, amik sorra következtek be a jelenben, de hogy ki áll konkrétan a háttérben, azt csak sejteni lehetett.
Volt egy gyanúm, még viszonylag az elején, ami be is igazolódott, és bevallom megdöbbentett, amikor a könyv végén ezt olvastam.
Tetszett ez az összefüggő eseményláncolat, és a sok összekapcsolódó sors. Voltak benne meglepetést okozó elemek, és akadt váratlan fordulat is.
Egy dolog viszont nem nagyon volt szimpatikus. Ez Simone „nyomozása”. Hajthatatlan volt, csak ment minden apró szál után, és elkövetett mindent, amit csak ember elkövethet, hogy kiderítse az igazát. Semmitől nem riadt vissza, és ez kicsit ellenszenvessé tette számomra.
spoiler

>!
ggizi P
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Nem is tudom… Volt egy kis hiányérzetem, pedig nagyjából mindenre kaptunk választ. Talán hangulatilag kaptam kevesebbet, mint vártam. A sztori amúgy nagyon érdekes, magában hordoz egy erős feszültséggel teli teljes bizonytalanságot, ami nagyon jó alap tud lenni, ha az író ki is tudja használni a benne rejlő lehetőségeket. Nálam valamiért a feszültségi szint nem működött. Még a végén se, mikor mindenre fény derült, akkor se éreztem erős döbbenetet, pedig esküszöm, nem volt sejtésem, ki meséli a másik beteges szálat. Talán az ilyen helyzetben normális erős indulatszintet hiányoltam. Senki senkivel nem veszekedett egy jót (ami volt, az a szinte semmi kategória), pedig ez abszolút olyan erős feszültségkeltő helyzet volt (most is és anno a gyerek eltűnésekor is), hogy nem hiszem el, hogy az érintettek ilyen tudatosan tudták kezelni az indulataikat. Ez a vonal nekem nagyon természetellenes volt. És emiatt nem tudott rám kellően hatni a történet. Pedig egyáltalán nem volt rossz.

6 hozzászólás
>!
Niko_oka
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Azt nem mondanám, hogy nyögvenyelős, hiszen gyorsan haladtam vele, de pusztán csak azért, mert rendkívül érdekelt, Simone-nak mikor esik le, amit én már a kezdetektől tudok. És igen, csak a végére lett időzítve a naaagy durranás, van is nagy meglepetés spoiler.
Nem olvastam az írónőtől mást, az előző könyve állítólag gyengébb ennél – tehát a következő megjelenésig tartom magam ehhez :) És bízom benne, az inkább lesz majd olvasásra érdemes.
Nem olvashatatlan, nem kifejezetten idegesítő – csak gyengécske. Viszont szerencsére rövid. És egészen érdekes a sztori, csak hiányoznak a mély jellemrajzok, leírások, fordulatok és az átütő erő. Ezeket kívánom az írónőnek legközelebbre!

>!
Zanit
Kathryn Croft: A lány akit elvesztettél

Ez már határozottan jobban tetszett, mint az előző, de a kedvencem tutira nem lesz.
Jól indult, de fáradtabb pillanataimban el-elveszítettem a fonalat, hogy melyik szereplőről is van szó, neki mit hazudott Simone és hogyan is jutottunk idáig.
A végén a csavar meglepett, szegény spoiler.
Egyelőre nem erőltetem Kathryn Croft könyveit, talán majd egyszer tovább próbálkozom velük (ha nagyon nem lenne mit olvasni).


Népszerű idézetek

>!
EssentialHencsi P

– Nézzünk meg egy filmet – javaslom. – Te választhatsz. Mit szólsz hozzá?
Matt azonnal felélénkül.
– Úgy érted, hogy tényleg hajlandó vagy végignézni velem egy sci-fit?
– Igen, feltéve, hogy szerepel a címében a Csillagok háborúja.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Csillagok háborúja · Matthew Porter · Simone Porter
>!
EssentialHencsi P

A Mattnek tett ígéretem ellenére nem tudok a kütyüim nélkül élni, kínoz az érzés, hogy mindentől el vagyok vágva. Az egész munkám az interneten alapul, ezért kényelmetlenül érzem magam, amikor nem jutok hozzá.

225-226. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Matthew Porter · Simone Porter
2 hozzászólás
>!
tmezo P

Az embereknek figyelemre méltó az alkalmazkodóképességük, és képesek megbirkózni a legborzalmasabb körülményekkel is.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: alkalmazkodás · Simone Porter
>!
tmezo P

(…) a félelmem nem mentség a hazugságokra és az árulásra.

378. oldal

Kapcsolódó szócikkek: árulás · félelem · hazugság · Matthew Porter
>!
tmezo P

Könnyű elhamarkodott következtetésekre jutni. A kétségbeesés arra kényszeríti az embert, hogy próbáljon értelmet találni a dolgokban, válaszokra leljen, mindegy, milyen kevés a bizonyíték.

174. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kétségbeesés · Simone Porter
>!
tmezo P

A dolgok nem mindig azok, amiknek látszanak.

54. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Simone Porter
>!
tmezo P

Valóban igaz, hogy az ismeretlentől való félelem mindig erősebb a többinél.

117. oldal

Kapcsolódó szócikkek: félelem · ismeretlen · Simone Porter
>!
Katie_Sue P

A pénz miatt sok ember úgy érzi, hogy bármihez joga van. És ez hatalmat ad a kezükbe.

>!
Katie_Sue P

A haj változhat, még a bőr tónusa is, de a szemek mindig ugyanazok maradnak, akárhogy telik is az idő.


Hasonló könyvek címkék alapján

Paula Hawkins: A víz mélyén
Paula Hawkins: A lány a vonaton
S. J. Watson: Amnézia
Alice Feeney: Időnként hazudok
S. J. Watson: Mielőtt elalszom
Sarah Pinborough: 13 perc
Fiona Barton: A gyermek
Angela Marsons: Egy élet ára
Robert Galbraith: A selyemhernyó
Lee Child: Esti iskola