Feltámad ​a Halál (Alien 4.) 81% 116 csillagozás

A helyzet az, hogy a film akármilyen abszurd, és finoman szólva sem volt túl jó a fogadtatása, én annak idején nagyon szerettem. A közelében nem volt persze az első kettőnek, de a harmadiknál jobban szeretem.
És akkor jött a könyv. És azt kell mondjam, jóóó volt, még ha ennek is a legalacsonyabb a százaléka. Persze világmegváltást senki ne várjon tőle, és tudom, hogy ebben a négy és fél csillagban a filmek iránti imádatom is benne van, de rosszabbra számítottam. Örültem, hogy itt is felbukkantak plusz dolgok a filmhez képest. Érdekes volt látni Ripley lelki vívódását, és amit nem gondoltam volna, hogy a szörnyek fejébe és gondolatvilágába is betekintést nyerhettünk. Itt-ott kissé abszurd volt, de összességében tetszett, hogy elnézelődhettünk a nyálkás kis fejekben. A könyv vége meg szinte happy end volt, leszámítva, hogy addig folyamatosan ömlött vér, bél, agyvelő, és egyéb igen változatos szövetrészek és testnedvek. :D
Végigolvasva a négy kötetet, azt kell mondjam, örülök, hogy a részese lehettem így is. Ami viszont nagyon érdekes, hogy filmben, a második a kedvencem, és könyvben az volt a legkevésbé az, míg filmen a harmadik kullog a sor végén, a tetralógiából ennek ellenére az volt a legnagyobb favorit!

Filmben és könyvben is ezt a részt élveztem a leginkább, a változatos hátterű csapat és persze a tisztességesen kidolgozott lények miatt. Az új szerzők remek munkát végeztek, ráadásul a xenók nézőpontja is szerepet kapott (link). Itt is a bővített, rendezői változat volt az alap, bár az utolsó jelenet még a Földön kívül ér véget. Számos érdekes részlettel gazdagítja a moziélményt és az Alien-mitológiát, ahogy az eddigi kötetekben is történt, nekem ez adta a legtöbbet a filmkönyvek közül: spoiler

Viszont kár az Agave kiadásban előforduló szerkesztési hibákért, elgépelésekért.

”A testfelépítésük éppen olyan tökéletes, mint a rosszindulatuk”

Talán ez volt a 4 film közül az a rész, amelyik a legkevésbé tetszett, valahogy erőltetettnek, hatásvadásznak éreztem, idegen volt tőlem az ember-xeno hibrid, amolyan fattyúgyermeknek tekintettem, amely belerondított az eredeti trilógia fenségességébe.
Most viszont kénytelen vagyok megkövetni az ötletgazdát és a készítőket, a könyv elolvasása ugyanis gyökeresen megváltoztatta a véleményem, és ebben kulcsszerepet játszott A. C. Crispin. Úgy érzem, meg kell említenem a nevét, egyrészt azért, mert a könyv elején hibásan adták meg az eredeti, angol nyelvű forrásművet, egy baki következtében A. D. Foster szerepel szerzőként, másrészt igaz, hogy a fent nevezett úriember is remek munkát végzett az első 3 résznél, de Crispinnek szerintem sikerült hangyányival túlszárnyalnia. A 4 könyv közül egyértelműen erre mondanám, hogy a legjobban felépített és kidolgozott, és a legtöbb információt teszi hozzá a filmhez. Foster munkáját sem érheti kritika, de meggyőződésem, hogy neki könnyebb dolga volt, mert az első 3 film annyira erős, hogy nehéz lett volna melléfognia, és emiatt nem is kellett túl sokat hozzátennie. A szerintem gyengébb (ha a történetet tekintve nem is feltétlenül, de hangulatban mindenképp) negyedik rész esetében viszont fel volt adva a lecke az írónőnek, hogy felhozza ezt a részt is az elődök színvonalára, és szerintem egyáltalán nem vallott kudarcot.
Ami kimondottan tetszett, azok a rövid bepillantások Ripley és az idegenek gondolataiba, belső monológjaiba és telepatikus érintkezéseikbe. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a genetikai keresztezés következtében itt merőben más evolúciós lépcsőfokon leledző idegeneket (és Ripleyt) kapunk, ennek ellenére ezek a rövid betekintések segítséget nyújtanak a xenok gondolkodásának, társadalmi szerveződésének és természetének mélyebb megértésében, akár visszamenőleg is. Rengeteg a visszautalás a korábbi részekre, sok olyan kapcsolódási pontra derül fény, amelyek pusztán a film megtekintésével nem kerül(né)nek napvilágra. Most már úgy érzem, hogy a trilógiának nagy szüksége volt erre a befejező, negyedik részre, a többletinfókkal együtt viszont hiánypótló.
Olvasás előtt úgy voltam vele, hogy legjobb esetben is max. 4 csillagot kaphat, mivel a film nem a szívem csücske, de a könyv abszolút pozitív csalódás volt, így még túl is szárnyalta ezt az értéket. Azért nem 5 csillag, mert hangulatban még így sem tudta utolérni az elődöket (nem is lehet), de abszolút vállalható lezárás és méltó emléket állít ennek a nem mindennapi organizmusnak, ennek a tökéletes gyilkológépnek, amely évtizedeken át kellemes borzongás hosszú óráit garantálta a nézők és olvasók millióinak!

„Ahogy előre jeleztem, ebben a könyvváltozatban olvasható a legtöbb érdekesség: a szerzők ugyanis megengedik, hogy közvetlenül Ripley és az idegenek fejébe lássunk, és így jobban megérthessük azt az összetett kapcsolatot, ami a két faj között kialakult a klónozás hatására. Láthatóvá válik, hogy változtak a genetikai kapocs hatására, mit vettek át az idegenek, amelyektől még könyörtelenebbül racionálisakká váltak (ld. a szabadulásnál a legkisebb társ elpusztítása), vagy Ripley esetében az érzések átélése, különösen a terhességnél. Egyszerre rémisztő és érdekes a gondolatok ilyentén egyesülése, mely közelebb is hozza egymáshoz a feleket, de ugyanakkor el is távolítja őket. A vágóhídi malacoknak szánt zsoldosok kapcsolata és a kis Call motivációja is világosabbá válik, így talán közelebb érezzük magunkat hozzájuk. Ugyanakkor az új kiadás hatalmas problémájának látom, hogy az eddigi terminológiát megváltoztatva a „boly” szó az új fordításban „keltetővé” változott; ezzel az egyértelmű rovar-párhuzam szükségtelenül átalakult és nem illeszkedik az eddig kialakult fogalmakhoz (btw nekem erről mindig a nagymamám jut eszembe, aki téeszben dolgozott keltetőben, és ott bizony nem idegeneket gondoztak, hanem kacsákat).”

A sorozatról bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/01/alien-tetralogia.html

Hűha, nagyon horrorra sikerült az utolsó rész, s tény, a negyedik részben van bőven gyomorforgató jelenet, ami meg is lett jól írva a könyvben, sőt… sokkal részletesebb például a kezdet, Ripley megalkotása, a műtét, az utána következő fejlődési szakaszok. Sokkal jobban érthető a könyvből Ripley és az alienek szoros kapcsolata, a könyvben mindkét teremtmény fejébe beleláthatunk, s érezhetjük Ripley „gonosz” oldalát éppúgy, mint az alienek emberi (ripley-s) részét. A vége egy picit zavaros volt (az a rész, ahol a szörny már a hajón van, de Ripley nem maga megy le, hanem Call-t küldi), de ezen kívül természetesen a filmet jól követi, s minden karakter és esemény jól lett ábrázolva. A kettő együtt tökéletesen kiegészíti egymást, a könyv mégis a belső gondolatok miatt többet ad.

Jó volt ez a rész is!
Filmben is szeretem nagyon, de nálam akkor is a 2ik rész a favorit!

Számomra ez a rész a leggyengébb. Nem rossz hiszen Alien, de nem az igazi. Az eleje eléggé eltér a filmtől, de aztán hűen követi. Bár ha őszinte akarok lenni az amikor a xenomorfok „érzéseiről” és gondolatairól olvashatunk nekem nagyon fura volt. Abszolút nem illett a sorozathoz. Ettől függetlenül Alien, amit meg szeretek nagyon, úgyhogy kötelező volt elolvasni! :)

Nekem tetszik ez a rész is.
Már más a hangulat és más érzés, de akkor is, a kedvenc szörnyeimmel minden jöhet. :)
Pláne úgy hogy itt belelátni egy kicsit a fejükbe is, mert az ő szemszögükből is látod a történéseket.
Maga a sztori egyszerű de jó alap, folyamatosan pörög és a karakterek is rendben vannak.
Én ugyan nem tartom hatékonynak a királynő változását és mint kiderül, nem is jó, de érdekes volt.
Szerintem a könyv és a film is jó…nem a kedvenc de nem rossz kis történet.

Az előző három résznél mélyebb merülés volt. Az alienek titokzatosságát felváltja a belső gondolatok megtestesülése, szinte térdig gázolunk vérben, belsőségekben, ürülékben. Mert ez a boly gőzölgő melege. Az ember-alien genetikai mutáns lény születése, majd azt követő eredendő gonoszsága, viszont olyan szuggesztíven van leírva, hogy le a kalappal, színtiszta borzongató horror. Legjobb rész benne.

Erősen megmutatkozik, hogy ezt a könyvet már nem Foster írta, eléggé különbözik a stílusa az alap trilógiáétól.
Ebben a részben jobban megismerjük az idegeneket, és itt már határozottan kijelenthetjük, hogy értelmes lények – ahogyan arra a szereplők is rájönnek.
Ripley karakterét ötletesen hozták vissza, és ő is tovább gazdagodik ebben a részben. A könyv talán legerősebb ötlete az, hogy követhetjük Ripley és az idegenek gondolatait, betekintést kaphatunk bizarr telepatikus kapcsolatukba.
Aki úgy határoz, Alien-könyveket akar olvasni, annak jelen ismereteim szerint ezzel kiegészülve ajánlanám az első négy kötetet.

_
Ami az új kiadást illeti, engem ebben a részben zavart a legjobban a sok elírás (pl. Jeges tekintet helyett jegyes tekintet, stb.) és tördelési hiba. Szépek a borítók, imádom a díszdobozt, de ha ezt tudom előre, háromszor is meggondolom a vásárlást. :(