Feltámad ​a Halál (Alien 4.) 81% 121 csillagozás

A helyzet az, hogy a film akármilyen abszurd, és finoman szólva sem volt túl jó a fogadtatása, én annak idején nagyon szerettem. A közelében nem volt persze az első kettőnek, de a harmadiknál jobban szeretem.
És akkor jött a könyv. És azt kell mondjam, jóóó volt, még ha ennek is a legalacsonyabb a százaléka. Persze világmegváltást senki ne várjon tőle, és tudom, hogy ebben a négy és fél csillagban a filmek iránti imádatom is benne van, de rosszabbra számítottam. Örültem, hogy itt is felbukkantak plusz dolgok a filmhez képest. Érdekes volt látni Ripley lelki vívódását, és amit nem gondoltam volna, hogy a szörnyek fejébe és gondolatvilágába is betekintést nyerhettünk. Itt-ott kissé abszurd volt, de összességében tetszett, hogy elnézelődhettünk a nyálkás kis fejekben. A könyv vége meg szinte happy end volt, leszámítva, hogy addig folyamatosan ömlött vér, bél, agyvelő, és egyéb igen változatos szövetrészek és testnedvek. :D
Végigolvasva a négy kötetet, azt kell mondjam, örülök, hogy a részese lehettem így is. Ami viszont nagyon érdekes, hogy filmben, a második a kedvencem, és könyvben az volt a legkevésbé az, míg filmen a harmadik kullog a sor végén, a tetralógiából ennek ellenére az volt a legnagyobb favorit!

Filmben és könyvben is ezt a részt élveztem a leginkább, a változatos hátterű csapat és persze a tisztességesen kidolgozott lények miatt. Az új szerzők remek munkát végeztek, ráadásul a xenók nézőpontja is szerepet kapott (link). Itt is a bővített, rendezői változat volt az alap, bár az utolsó jelenet még a Földön kívül ér véget. Számos érdekes részlettel gazdagítja a moziélményt és az Alien-mitológiát, ahogy az eddigi kötetekben is történt, nekem ez adta a legtöbbet a filmkönyvek közül: spoiler

Viszont kár az Agave kiadásban előforduló szerkesztési hibákért, elgépelésekért.

Ez a rész volt az összes közül számomra a legbrutálisabb egyben a legrosszabb is. Nagyon nehezen indult be, és azt éreztem, hogy felesleges volt még egy bőrt lehúzni erről a történetről, hiszen a 3. rész teljesen jól ért véget. Nem beszélve arról, hogy a sztori ugyanaz volt, mint az előző három: összegyűlik egy főleg katonákból álló csapat, majd jönnek az Alienek és egyesével elkezdik leszedni őket, végül szinte csak Ripley éli túl spoiler.
Néhol már nekem is túl sok volt a brutalitás és az spoiler, és a kiskori trauma után a filmnek is félve állok neki, mert még mindig tisztán látok magam előtt jeleneteket. Összességében nem volt rossz és amikor beindultak az események akkor már nagyon izgalmas volt, de nem ez lesz a kedvenc részem.

”A testfelépítésük éppen olyan tökéletes, mint a rosszindulatuk”

Talán ez volt a 4 film közül az a rész, amelyik a legkevésbé tetszett, valahogy erőltetettnek, hatásvadásznak éreztem, idegen volt tőlem az ember-xeno hibrid, amolyan fattyúgyermeknek tekintettem, amely belerondított az eredeti trilógia fenségességébe.
Most viszont kénytelen vagyok megkövetni az ötletgazdát és a készítőket, a könyv elolvasása ugyanis gyökeresen megváltoztatta a véleményem, és ebben kulcsszerepet játszott A. C. Crispin. Úgy érzem, meg kell említenem a nevét, egyrészt azért, mert a könyv elején hibásan adták meg az eredeti, angol nyelvű forrásművet, egy baki következtében A. D. Foster szerepel szerzőként, másrészt igaz, hogy a fent nevezett úriember is remek munkát végzett az első 3 résznél, de Crispinnek szerintem sikerült hangyányival túlszárnyalnia. A 4 könyv közül egyértelműen erre mondanám, hogy a legjobban felépített és kidolgozott, és a legtöbb információt teszi hozzá a filmhez. Foster munkáját sem érheti kritika, de meggyőződésem, hogy neki könnyebb dolga volt, mert az első 3 film annyira erős, hogy nehéz lett volna melléfognia, és emiatt nem is kellett túl sokat hozzátennie. A szerintem gyengébb (ha a történetet tekintve nem is feltétlenül, de hangulatban mindenképp) negyedik rész esetében viszont fel volt adva a lecke az írónőnek, hogy felhozza ezt a részt is az elődök színvonalára, és szerintem egyáltalán nem vallott kudarcot.
Ami kimondottan tetszett, azok a rövid bepillantások Ripley és az idegenek gondolataiba, belső monológjaiba és telepatikus érintkezéseikbe. Persze nem szabad elfelejteni, hogy a genetikai keresztezés következtében itt merőben más evolúciós lépcsőfokon leledző idegeneket (és Ripleyt) kapunk, ennek ellenére ezek a rövid betekintések segítséget nyújtanak a xenok gondolkodásának, társadalmi szerveződésének és természetének mélyebb megértésében, akár visszamenőleg is. Rengeteg a visszautalás a korábbi részekre, sok olyan kapcsolódási pontra derül fény, amelyek pusztán a film megtekintésével nem kerül(né)nek napvilágra. Most már úgy érzem, hogy a trilógiának nagy szüksége volt erre a befejező, negyedik részre, a többletinfókkal együtt viszont hiánypótló.
Olvasás előtt úgy voltam vele, hogy legjobb esetben is max. 4 csillagot kaphat, mivel a film nem a szívem csücske, de a könyv abszolút pozitív csalódás volt, így még túl is szárnyalta ezt az értéket. Azért nem 5 csillag, mert hangulatban még így sem tudta utolérni az elődöket (nem is lehet), de abszolút vállalható lezárás és méltó emléket állít ennek a nem mindennapi organizmusnak, ennek a tökéletes gyilkológépnek, amely évtizedeken át kellemes borzongás hosszú óráit garantálta a nézők és olvasók millióinak!

„Ahogy előre jeleztem, ebben a könyvváltozatban olvasható a legtöbb érdekesség: a szerzők ugyanis megengedik, hogy közvetlenül Ripley és az idegenek fejébe lássunk, és így jobban megérthessük azt az összetett kapcsolatot, ami a két faj között kialakult a klónozás hatására. Láthatóvá válik, hogy változtak a genetikai kapocs hatására, mit vettek át az idegenek, amelyektől még könyörtelenebbül racionálisakká váltak (ld. a szabadulásnál a legkisebb társ elpusztítása), vagy Ripley esetében az érzések átélése, különösen a terhességnél. Egyszerre rémisztő és érdekes a gondolatok ilyentén egyesülése, mely közelebb is hozza egymáshoz a feleket, de ugyanakkor el is távolítja őket. A vágóhídi malacoknak szánt zsoldosok kapcsolata és a kis Call motivációja is világosabbá válik, így talán közelebb érezzük magunkat hozzájuk. Ugyanakkor az új kiadás hatalmas problémájának látom, hogy az eddigi terminológiát megváltoztatva a „boly” szó az új fordításban „keltetővé” változott; ezzel az egyértelmű rovar-párhuzam szükségtelenül átalakult és nem illeszkedik az eddig kialakult fogalmakhoz (btw nekem erről mindig a nagymamám jut eszembe, aki téeszben dolgozott keltetőben, és ott bizony nem idegeneket gondoztak, hanem kacsákat).”

A sorozatról bővebben: http://tubicacezar.blogspot.com/2016/01/alien-tetralogia.html

Hűha, nagyon horrorra sikerült az utolsó rész, s tény, a negyedik részben van bőven gyomorforgató jelenet, ami meg is lett jól írva a könyvben, sőt… sokkal részletesebb például a kezdet, Ripley megalkotása, a műtét, az utána következő fejlődési szakaszok. Sokkal jobban érthető a könyvből Ripley és az alienek szoros kapcsolata, a könyvben mindkét teremtmény fejébe beleláthatunk, s érezhetjük Ripley „gonosz” oldalát éppúgy, mint az alienek emberi (ripley-s) részét. A vége egy picit zavaros volt (az a rész, ahol a szörny már a hajón van, de Ripley nem maga megy le, hanem Call-t küldi), de ezen kívül természetesen a filmet jól követi, s minden karakter és esemény jól lett ábrázolva. A kettő együtt tökéletesen kiegészíti egymást, a könyv mégis a belső gondolatok miatt többet ad.

Számomra ez a rész a leggyengébb. Nem rossz hiszen Alien, de nem az igazi. Az eleje eléggé eltér a filmtől, de aztán hűen követi. Bár ha őszinte akarok lenni az amikor a xenomorfok „érzéseiről” és gondolatairól olvashatunk nekem nagyon fura volt. Abszolút nem illett a sorozathoz. Ettől függetlenül Alien, amit meg szeretek nagyon, úgyhogy kötelező volt elolvasni! :)

Jó volt ez a rész is!
Filmben is szeretem nagyon, de nálam akkor is a 2ik rész a favorit!

Nekem tetszik ez a rész is.
Már más a hangulat és más érzés, de akkor is, a kedvenc szörnyeimmel minden jöhet. :)
Pláne úgy hogy itt belelátni egy kicsit a fejükbe is, mert az ő szemszögükből is látod a történéseket.
Maga a sztori egyszerű de jó alap, folyamatosan pörög és a karakterek is rendben vannak.
Én ugyan nem tartom hatékonynak a királynő változását és mint kiderül, nem is jó, de érdekes volt.
Szerintem a könyv és a film is jó…nem a kedvenc de nem rossz kis történet.

Az előző három résznél mélyebb merülés volt. Az alienek titokzatosságát felváltja a belső gondolatok megtestesülése, szinte térdig gázolunk vérben, belsőségekben, ürülékben. Mert ez a boly gőzölgő melege. Az ember-alien genetikai mutáns lény születése, majd azt követő eredendő gonoszsága, viszont olyan szuggesztíven van leírva, hogy le a kalappal, színtiszta borzongató horror. Legjobb rész benne.