How ​to Make Friends with the Dark 5 csillagozás

Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark

Here is what happens when your mother dies.

It’s the brightest day of summer and it’s dark outside. It’s dark in your house, dark in your room, and dark in your heart. You feel like the darkness is going to split you apart.

That’s how it feels for Tiger. It’s always been Tiger and her mother against the world. Then, on a day like any other, Tiger’s mother dies. And now it’s Tiger, alone.

Here is how you learn to make friends with the dark.

Eredeti megjelenés éve: 2019

Tagok ajánlása: 14 éves kortól

>!
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781460763216
>!
Rock the Boat, London, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781786075642
>!
424 oldal · ASIN: B07FLYZ2ZJ

2 további kiadás


Kedvencelte 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 36


Kiemelt értékelések

Nachtkrapp>!
Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark

„I will be in the dark forever, feeling around for a light switch and never finding it.”

Miután elveszti édesanyját, Tigernek nincs könnyű dolga: az otthontalanság és a veszteség mellett a tinédzserkor általános nehézségeivel is meg kell küzdenie. Különféle szociális drámák bontakoznak ki körülötte összetört szívekkel és megingó barátságokkal, ráadásul a tragédia után étkezési zavarok is fellépnek nála.
Mindeközben ő reményvesztetten próbál megbirkózni a gyászával, ami egészen maga alá gyűri.

A lány egy „élet” nevezetű folyóban sodródik, hol nyugodt vízben, hol tajtékzó hullámok között, és úszás közben megtapasztalja, hogy néha vannak csodák, és a segítség sokszor a legváratlanabb helyekről érkezhet.

Ugyan nem ez a legjobb könyv, amit valaha – vagy akár csak az írónőtől is – olvastam, a maga módján mégis képes megragadni az embert. Mert bár nem lehet utat mutatni a gyászhoz, néha jó tudni, hogy nem vagyunk egyedül.
Olyan szempontból remek történet, hogy számtalan emberi sorsot mutat be. És ugyan lehetnek reménytelenek, keserédesek és szerencsések is, van valami, ami mindegyikben közös: egyik sem tökéletes. Őszinte történet arról, hogy bármi történjék is, mindig egyaránt jöhetnek jobb és rosszabb idők, és néha a saját reakciónkat sem vagyunk képesek befolyásolni. Hogy az embert néha magával sodorja az ár és víz kerül a tüdejébe – talán valaki kimenti, talán a vízbe fullad, de harc nélkül senki sem adja fel. Mert mindannyian emberek vagyunk: arra születtünk, hogy a víz felett tartsuk a fejünket.

Megköszönöm, ha meglátogatjátok a hosszabb értékelést a blogomon! :) link

hel_99>!
Kathleen Glasgow: How to Make Friends with the Dark

A történet kiindulópontja Tiger édesanyjának halála,és a helyzetet még szomorúbbá teszi,hogy a nap elején összevesztek és nem jutottak el a kibékülésig.
Nagyon szívfájdító és szomorú a történet, igyekeztem nem mindig belehelyezni magam Tiger cipőjébe, mert tuti végigbőgtem volna a könyvet, bár így is sok részen sírtam. Amikor először megismerkedtünk az édesanyjával,be kell vallanom,hogy nem bírtam,nem szeretem a kontrollmániás embereket,akiknél mindig a saját akaratuknak kell érvényesülnie,de nem akarom jobban szidni,mert hát hallotról vagy jót vagy semmit. De nem csak emiatt, egy édesanyáról sem tudok rosszakat mondani, szóval térjünk is át Tigerre. Már írtam,hogy próbáltam nem belehelyezni magam nagyon,mert nekem anyukám az egyik legfontosabb személy az életemben,nagyon jó a kapcsolatunk,és őszintén szólva,nem hiszem,hogy túlélném,ha bármi történne vele. Belegondolni is szörnyű,hogy elveszítsem azt a személyt,aki mindig mellettem áll, akármilyen hülyeséget csinálok és akit a legjobban szeretek,emiatt nem is mondhatom,hogy Tiger viselkedése túl sok lett volna. Ahogy teltek a napok,ő is kezdett egy picikét mindig jobban lenni,de ebből nem hiszem,hogy valaha teljesen fel lehet épülni. ( És most elkezdtem bőgni, a Spotify meg az Imagine Dragons legszomorúbb számait dobja be nekem…) Szóval szépen elkezdett jobban lenni és nyitni az emberek fele,akik segíteni akartak.
Shayne, Karen, Thaddeus mind olyan karakterek akiket nagyon szerettem,bár Thaddeust jobban is megismerhettük volna. A háttérsztorija is nagyon érdekelne és a jövője is, hogy mi történik vele a történet vége után. Ritkán mondok olyat,hogy kellene következő rész,vagy legyen sorozat,de az ő történetéből szerintem egy érdekes dolog születhetne.

Sok tinédzsernek kötelezővé tenném néhány részletét,hogy rájöjjenek és kicsit magukba tekintsenek,hogy vannak nagyobb problémák annál,hogy nem kapják meg a legújabb iPhonet vagy nem mehetnek el egy buliba. Nem akarok általánosítani,mert jómagam is még ide tartozhatnék a 19 évemmel,de én nem ilyen voltam,lehet azért sem,mert az utóbbi években az élet nem feltétlenül kímélt,szóval megtanultam kicsit átértékelni sok mindent. Nagy csalódások és sírások után pedi elfogadni,hogy jobb ha hallgatok a szüleimre,mert kicsit tapasztaltabbak mint én és jobban tudják. Nem azt mondom,hogy azt csinálom mindig,amit mondanak,de szerencsére elég nagy szabadságom van,mert tudják,hogy nem hazudnék soha és nem csinálok (nagy) hülyeségeket. Szóval szerintem a jó szülő-gyerek kapcsolatnál nincs jobb a világon és mindig szomorúan hallgatom,ha valakiknél ez nem létezik. A közvetlen környezetemben nincs ilyen,ezért gyakran elfelejtem,hogy sok majdnem korombeli milyen dolgokon megy keresztül, bántalmazás, költözés házról házra vagy nevelőotthonba és ez sajnos nagy foltot hagy az ember lelkén.
Mondjuk nekem akkor is fáj a szívem,ha valaki egy kiskutyát kicsit jobban rángat az úton és legszívesebben beszólnék,ha tovább fajulna meg is tenném,nyugi, az ilyenekre nagyon érzékeny vagyok.

Én hiszek abban,hogy minden okkal történik és abban is,hogy mindenki arra az útra fog kerülni ahol lennie kell,de persze ez munka nélkül nem fog megvalósulni,tehát nem azt mondom,hogy üldögélve a kanapén és reménykedve, majd eljön a csoda. De ha kitartóak vagyunk,még akkor is amikor széttépnénk mindent és nem adjuk fel,akkor megkapjuk,elérjük azt amit szeretnénk.
Egy idézetet engedjetek meg ( nem a könyvből van,de abból is olvashattok a blogon.):

Magic happens when you don't give up, even though you want to. The universe always falls in love with a stubborn heart.

Úgy gondolom,hogy a történet sokat ad és sokat tanít,hogy ugyan nagyon rossz dolgok történhetnek velünk és ha az adott pillanatban nem is tűnik úgy,de az alagút végén igenis ott vár a fény,még ha egy apró fénysugár is az,de egy kis világosságot mégis ad.

https://bookuniversee.blogspot.com/2019/04/kathleen-gla…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nachtkrapp>!

I'm spare parts now. A series of phantom limbs pieced together with tears.

175. oldal

Nachtkrapp>!

„[…] the fact of the matter is that you are gonna walk around for the rest of your life with a huge hole in your heart. Like, Grand Canyon big, girl.”

299. oldal

Nachtkrapp>!

„There will be plenty of disappointing lovers in your life, trust me.”

275. oldal

Nachtkrapp>!

I will be in the dark forever, feeling around for a light switch and never finding it.

280. oldal

Nachtkrapp>!

I sit in our small life. Watching everybody else. A bug in a jar.

10. oldal

Nachtkrapp>!

I believe we control our own destiny, you know? I make the choice, not some weirdo on a cloud.

349. oldal

Nachtkrapp>!

„Things get away from you sometimes, and you can't get them back.”

396. oldal

Nachtkrapp>!

Kids chattering, the clicking intercom, the smell of different shampoos and perfumes and colognes mixing with teenage hormones and angst to create a highly specific and unholy odor that I'm told is called „the Best Years of Your Life.”

173. oldal

Nachtkrapp>!

„Just love who you want, you know? Life is so much shit. We should just be able to love who we want.”

321. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Heir of Fire
Cassandra Clare: Chain of Gold
Angie Thomas: The Hate U Give
Colleen Hoover: Regretting You (angol)
Katie McGarry: Crash Into You
Jennifer Lynn Barnes: The Inheritance Games
Rick Riordan: The Red Pyramid
Meredith Russo: Birthday
Erin Watt: Paper Princess
Amy Harmon: Making Faces