Örökké ​a karjaidban 48 csillagozás

Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

A fiatal és csodaszép orosz grófnő, Szinnovea, Moszkvába tart, hogy felkeresse a cár által kijelölt gyámszüleit. Útközben rablók támadják meg, akiknek karmaiból egy titokzatos lovag menti ki. A jóképű és férfias Tyrone Rycroft ezredes és az ifjú grófnő szenvedélyes szerelemre lobbannak egymás iránt. Szerelmük beteljesülését az intrikák sora sem tudja megakadályozni, amiben pedig igencsak bővelkedik a XVII. századi orosz cári udvar.

Eredeti megjelenés éve: 1992

>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1998
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9635487770 · Fordította: Somló Ágnes
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 1996
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9635483538 · Fordította: Somló Ágnes

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Natasa Andrejevna grófnő · Szinnovea Zenkovna · Tyrone Rycroft


Kedvencelte 8

Várólistára tette 11

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Oroszországban játszódó kalandos történet jóképű rablóval, udvari intrikával és gazember nagybácsival. Hősnőnk azonban van annyira talpraesett, hogy megszerzi, akit akar és túljár a vén kujon eszén.

>!
meteoritastar
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Ez nagyon szépen felépített, kerek történet volt. Semmi kapkodás. Nekem kicsit túl lassú is volt a könyv feléig. Bár addig is voltak izgalmasabb részek, de jobban tetszett volna kevesebb elbeszéléssel és leírással.
Mivel régen olvastam a fülszevegét és mielőtt kinyitottam a könyvet nem néztem meg újra, így nem tudtam az elején, hogy melyik pasinak is kellenne drukkolnom. Jó ez hamar kiderült, de addig is elég érdekes volt így olvasni :D :D
A szereplőket hamar megkedveltem. De Szinnovea viselkedése, ahogy Tyroneval bánt, az nekem nem tetszett. Meg ahogy eltitkolta a gyámszülei ügyes bajos dolgait. Szinnovea tervéről nem is beszélve. Bár utánna nagyon is tetszett a történet és a szereplők viselkedése. Még izgultam is!!
Örülök, hogy 50 oldal után nem tettem le a könyvet és kitartottam.
Szép történet volt.

/Najó, nem bírom ki. Azért lehetett volna benne több mosolygos rész :)):)) /

>!
miaow P
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Sajnos nem fogott meg a regény, pedig annyira vonzott a különleges helyszín, de Woodiwiss asszonynak ezúttal nem sikerült számomra érzékletesen megjelenítenie az általa megálmodott világot. Valahogy végig idegenként tekintettem hőseinkre, nem tudtam megismernem őket, s időben sem tudtam a történetet a 17. századhoz kötni, nem jött át a kor hangulata. Aranyos, olvasható mesécske, de inkább csak átlagosnak mondanám.

>!
Isabel_Rose IP
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

@Nikolett0907 köszönöm az élményt
Egészen jól megírt történet volt. Furcsa volt az orosz helyszín, de a végén megszerettem.
A grófnő karaktere szimpatikus volt, és kivételesen az ezredesé is. :)
Egyszeri kikapcsolódásnak több volt mint jó :)

>!
HENGYE
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Végül is tetszett. Bár a közepe táján olyan sokáig duzzogott Tyrone , hogy meg kellett nősülnie, hogy azt hittem , hogy már csak erről fog szólni a könyv. De aztán felpörögtek az események, és onnantól végig izgultam az egészet.

>!
knitta02
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Embert-próbáló olvasmány. Annyira gagyi!
A láng és a liliom elolvasása után nagyszerű írónak tartottam Kathleen Woodiwisst. Aztán felnőttem, egyre több könyvét olvastam és rájöttem, hogy ez nincs így.
Nagyszájú, butuska hősnők drámai megpróbáltatásoktól terhes (lehetetlen) kalandjai. Abszolút komolytalan az egész. Ráadásul annyi minden történt ebben a röpke 400 oldalban, hogy pár mondatban össze sem lehet foglalni. De a helyszín tetszett.
Megmosolyogtam Szinnovea „szorult helyzeteit” és erőfeszítéseit erénye megóvása érdekében. Jómagam is együtt szenvedtem a hősökkel, csak egészen más okból.
Kedveltem Natashát, Tyront sajnáltam. Kifogott egy házisárkányt.
A vége nagyon mókás volt!
Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik szeretnek kínjukban szenvedni egy könyvön, mégsem adják fel! Szokni kell a nyelvezetét és az olykor meghökkentő kacifántos mondatait. Pedig a történet egyébkét jó.
Mesekönyv felnőtteknek.

>!
Echan
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Még nem értem a végére, de nem bírom ki, hogy ne értékeljem. Magával ragadó a történet. Folyamatosan izgulok, hogy mi fog történni és mindig meglepnek a fordulatok, nem tudom letenni. Szinnovea egy borzasztóan naiv de ugyanakkor kedves lány, és már már irigylésre méltó, hogy milyen lelkesedéssel udvarol neki Rycroft ezredes. A történetbeli sorozatos csattanók és fordulatok azonban nem hagyják, hogy a történet ilyen egyszerű legyen. Bátran ajánlom mindenki figyelmébe.

>!
Horv_Dori
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Ez a könyv jó is és rossz is volt egyben. Tetszett maga a történet, csak annyi bajom volt vele, hogy az írónő inkább az érzelmeket hozza az előtérbe egy táj- vagy karakterleírásnál, mint a konkrét kinézetet/látványt, tehát többet bíz az olvasóra, mint kéne. Tele volt orosz szavakkal amiket nem értettem, csak a szövegkörnyezetből lehetett megsaccolni, hogy kb mit jelent, szerintem lábjegyzetben elfért volna…
A párbeszédek, ha voltak, 90%-a romantikus vagy erotikus utalás, olyan nagyon az akkori élet gondjairól nem is írtak és kultúráról sem ismerhettünk meg sok mindent.

>!
Sünike
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

„Was der Sturmwind säht” címen németül van meg. Élveztem az orosz hátteret, az izgalmakat és fordulatokat.

>!
Zsuzsanna_Sinka
Kathleen E. Woodiwiss: Örökké a karjaidban

Ez volt az utolsó ilyen, amit olvastam. Minimális történet, minimális történelem, jellemrajz nulla, párbeszéd nulla, csak valami erőltetett romantikusnak/erotikusnak szánt ömlengés. Nem ilyen üres és olcsó stílusra emlékeztem a nénitől, bár lehet, hogy az a15 évecske megszépítette az emlékeket vagy közben túl sok mindent tapasztaltam (olvastam), ami jobb és értékesebb. Kár érte.


Népszerű idézetek

>!
Csoszi

– Rettentően hiányozni fog nekem, ezredes úr!
– Az tény, asszonyom, hogy a szívemet itt hagyom önnél – suttogta. – Kérem,
jól vigyázzon rá.
– Sosem csalnálak meg – ígérte halkan Szinnovea, s férje mellkasára borult.
Egy ujjal könnyedén megdörgölte Tyrone állát, majd felmosolygott rá, miközben
feltárta előtte érzéseit. – Azt hiszem, szeretem, ezredes úr.
– Én pedig, asszonyom, tudom, hogy szeretem.

371. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szinnovea Zenkovna · Tyrone Rycroft
>!
Csoszi

– Nem szokásom férfiak előtt mutogatni magamat, ezredes, és nagyon zokon
venném, ha a fürdőházbeli esetről, vagy bármiről, ami szégyent hozhat rám,
bárkinek is beszélne.
– Ettől nem kell tartania, Szinnovea – nyugtatta meg Tyrone vigyorogva. – A mi
titkainkat soha nem osztom meg senkivel.
A férfi ígérete enyhített Szinnovea szorongásán, így egy kissé megnyugodott,
miközben kortyintott egyet poharából.
– Azt hiszem, hogy meglehetősen aggályoskodó vagyok, ezredes – ismerte el. –
Tudja, édesanyám angol volt, és belém nevelte a nyilvános fürdőzéssel szembeni
idegenkedést.
A férfi szeme még jobban felcsillant.
– Örülök, hogy senki más nem láthatta azokat a kincseket, melyek a szemem
elé tárultak.

189. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szinnovea Zenkovna · Tyrone Rycroft
>!
Csoszi

A hanyatló nap reszketve csillogott a fák koronája fölött.

(első mondat)

>!
Csoszi

Nyugtalanul hánykolódott ágyában, képtelen volt elaludni, míg agyában ily
lázas nyugtalanság tombolt. Csak midőn gondolatai mintegy kéretlenül Rycroft
ezredesre terelődtek, furcsamód akkor érte utol az álom, s békésen
elszenderedett, miközben elandalodott azon pillanat emlékén, midőn a férfi oly
közel tartotta őt erős, nedvesen csillogó testéhez.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szinnovea Zenkovna
>!
Csoszi

– Natasa, én mindig úgy gondolok rád, mint arra az asszonyra, aki szinte
ugyanolyan kedves szívemnek, mint az édesanyám.
Hatalmas könnycseppek homályosították el Natasa sötét szemet, amint
szeretetteljes tekintettel nézett rá.
– Te pedig, drága, gyönyörű Szinnoveám, olyan vagy számomra, mintha a
lányom lennél, az a gyermek, akire annyira vágytam és soha nem adatott meg
nekem.

131-132. oldal

>!
Csoszi

– Várom, asszonyom, úgyhogy, kérem, ne időzzön soká. Esetleg teljesen összezúzhatom Ali ártatlanságát, ha kénytelen leszek a keresésére indulni. – Odabólintott Natasának, majd sarkon fordult, és nagy léptekkel elindult a fürdő felé.
Natasa szemöldöke vidáman megrándult, amint megpillantotta Tyrone csupasz
hátsó felét felesége karcsú alakja mögött. Nem tudta megállni, hogy tűnődve
meg ne jegyezze:
– Tudod, Szinnovea, minél többet látok az ezredesből, annál inkább emlékeztet
megboldogult férjemre.

358. oldal

>!
Csoszi

– Ön egyszerűen meglesett engem, anélkül hogy tudtomra hozta volna
jelenlétét? Mit keres itt? Netán azt kell feltételeznem, hogy gonosz szándék
vezérelte ide?
– Ó, hölgyem, ezt a gondolatot nyugodtan elvetheti. Akkor jöttem ide, midőn
már minden kötelességemnek eleget tettem. Jó néhány emberemet kellett a
gondjaimba vennem, s mire bekötöztem sebeiket, a fürdőház már kiürült.
Bizonyos voltam benne, hogy egyedül leszek, ezért meglehetősen meglepődtem,
amikor ön is belépett. Sajnos, azt hiszem, a döbbenettől egy pillanatra
megzavarodtam és teljesen megkukultam, de aztán egyszerre minden világossá
vált előttem. Bár én jól láttam önt, ön nem látott engem. – Erős, izmoktól duzzadó
vállát mintegy akaratlanul megvonta. – Azt hiszem, egy asszonyi társaságot
hiányoló katonának ez túlontúl nagy kísértésnek bizonyult.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Szinnovea Zenkovna · Tyrone Rycroft
>!
Csoszi

Sir Tyrone Rycroft ezredes egy átkot motyogva hirtelen elfordult. Miféle
bolond, ostoba könnyelműség indította el e túlfűtött, buja testi vágy felé? Hogy
dédelgethet magában olyan reményeket, hogy ismét megbízhat egy nőben,
amikor még nem gyűjtögette össze darabokra tépett érzelmeit, és még nem
sikerült megszabadulnia kísértő emlékeitől, hogy végre új életet kezdhessen?

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tyrone Rycroft
>!
Echan

– Én inkább arra buzdítanám, élvezzük azt az időt, amit együtt tölthetünk, hogy mindkettőnk számára kincsként őrzött, maradandó emlék legyen. Hát nem jobb, ha az ember lassanként ízleli meg a szerelmet, hogy apránként gyűjtögesse össze és élvezze mindazt amit nyújthat?

131. oldal, 15. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Sandra Gulland: A Napkirály szeretője
Alexandre Dumas: A fekete tulipán
Juliette Benzoni: Hajnal fia
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Alexandre Dumas: A három testőr
Henryk Sienkiewicz: Tűzzel-vassal
Tracy Chevalier: Leány gyöngy fülbevalóval
Victor Hugo: A nevető ember
Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó
Lévay Mária Magdolna: Magyar vér