Lódobogás ​– Lara és a szürke kanca (Lara 1.) 87% 37 csillagozás

A kőkemény XIV. századi Írország miatt nem mondanám rá, hogy aranyos történet, inkább hogy szép és kifejezetten értelmes ifjúsági könyv.
A 9 éves Larának minden tiszteletem. Tűrnie kell az éhezést, a nyomort, a háborúkat és akkor még ott van a 14 éves megkeseredett vénlány nagynéni is a nyakukon.
Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Érdekes volt, a felépítése eléggé megegyezik a Katie-sorozat első részével, ami nem baj. Nem igazán ismerem ezt a korszakot, ezt a vidéket, ezt a másik sorozatban is szerettem, hogy informál, különösen az egyes évszakokban elvégzendő munkákról, szerepekről. Emlékszem, hogy a másik Lódobogásból gyerekként mennyit tanultam. Ez sajnos akkor kimaradt, nem tudom, mit szóltam volna hozzá, de biztos szerettem volna ezt is. Ami jó lett volna, az egy szószedet az ír szavakkal, mert persze ki lehet következtetni, mi mit jelent, de jó lett volna együtt látni ezeket.

Édes kis könyv. Imádtam! :D Várom a következő részét, és nagyon köszönöm @Muky, hogy lehetővé tetted, hogy elolvashassam. :)

Gyerekkönyv, a másik Lódobogás-sorozat első részével együtt pár óra alatt kivégeztem. A cselekmény egyszerű, de élvezhető, a kicsiknek legalábbis biztosan. Annyival jobb ez, mint a Katie és a musztáng, hogy ennek a vége sokkal jobban felkeltette az érdeklődésem, szóval ezt akár még folytatnám is.

Nagyon szép nagyon mesés. A kor választás itt is telitalálat. Eddig azt hittem a lovakhoz való kötődés gyerekes és rózsaszín ,de most belátom ,hogy tévedtem. Annak ajánlom aki egyszerű ,de szép könyvre vágyik.

Lányomnak vettem előtte olvastam, 9-12 éveseknek kitűnő!!

Még nyáron olvastam, nagyon tetszett. Íze, szaga van a XIV. századi Írországnak, érdekesek és változatosak a szereplők. Örültem, hogy ez is egy olyan gyerekkönyv, ami nem nézi hülyének a fiatalabbakat.

Hát, bevallom hősiesen, többre, jobbra számítottam… Igaz, hogy a könyv eszméletlenül rövid, és hogy van még folytatása, de akkor is…
Ami mégis megfogott, az a társadalomrajz volt. Szeretem, amikor egy szerző nem a jelenről ír, mert azt én is ismerem, hanem visszamegy a múltba, és tényleg megdolgozik azért a könyvért. Mert a 14. századi Írországról írni nem egyszerű, és kutatást igénylő feladat. A szerző úgy döntött, hogy nem a ló szemszögéből mutatja be a történetet, amit jól is tett, mert akkor a korrajz kimaradt volna, és nagy kár lett volna érte, de nekem jobban bejött volna, ha a mesélő felváltva Laraval a ló lett volna. Díjaztam a fejezetek előtt a rövid idézeteket, aminek Ő volt az ihletgazdája, de akkor is kevés volt…
Remélem, hogy a folytatás jobban magával ragad, mert hiába a gyerek és az állat verhetetlen szereposztása, most nem nyűgözött le annyira, mint szokott…

Emlékszem, már elsőre is a XIV. századi Írország ábrázolása fogott meg benne legjobban. Aztán most megint a kezembe került, és leteszteltem, tényleg olyan jó-e, mint amilyenre emlékeztem. Szerencsére igen. A történelmi háttér még mindig nagy erőssége, hitelesen kemény, nem csupa móka meg kacagás, de a történet közben mégis aranyos és egyszerű marad. Jól össze van ez rakva. Pluszpont a fontosabb szereplők miatt, akik az alig 100 oldalas terjedelemben is tudnak érdekesek lenni, hogy mindenképpen tudni akarjam, mi történik velük a későbbiekben. 8-10 éveseknek simán ajánlanám, de még a mai fejemmel is élveztem. Pedig a főhős szüleivel vagyok egyidős.