Örökség 48 csillagozás

Katherine Webb: Örökség

Erica és Beth Calcott testvérek. A fagyos tél közepén visszatérnek abba a házba, ahol oly sok idilli nyarat töltöttek gyermekként. Elhunyt nagyanyjuk rájuk hagyta a házat, ők pedig az örökségüket nézik és válogatják át. Az ott töltött napok során rég elfeledett vagy elrejtett emlékek felvillanásából kirajzolódik a két lány gyermekkora, amikor is egy régi nyáron az unokatestvérük, Henry, nyomtalanul eltűnt.

Eredeti mű: Katherine Webb: The Legacy

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
General Press, Budapest, 2011
472 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636433048 · Fordította: Tóth Bernadett

Enciklopédia 2


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 57

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
KönyvMoly_1989 P
Katherine Webb: Örökség

Kicsit megszenvedtem a történettel, de mindent összevetve nem tettem le keserű szájízzel a regényt.
Szeretem a párhuzamos múlt /jelen szálat, bár itt a múlt sokkal izgalmasabb és jobban megírt volt, mint a jelen.
Stílusban Kate Morton és Kimberley Freeman kategória, bár az imént felsorolt 2 írónő regényei engem sokkal jobban megfogtak.
Titkok, szerelem, család… A régi vadnyugat, kontra a modern jelen… Egy megörökölt ház… Egy testvérpár… A régi családfa nagy kérdőjelei…
Sajnos túl hamar „felgöngyölítettem” a titkokat, ettől függetlenül viszonylag élvezetes olvasmány volt, annak ellenére, hogy nehézkesen haladtam.
A 4* úgy érzem jár.

>!
smetalin 
Katherine Webb: Örökség

A múlt és a jelen váltakozott a könyvben, kicsit hasonlított Kate Morton könyveire. Melankolikus volt, ahogy a múltban jártunk az 1900-as évek elején. Titok is volt, több is, igaz a múlt titkai nem kapcsolódtak közvetlenül a jelen titkaihoz. A múlt által megismerhettük a családot, hogyan lett a dédnagymamából keserű asszony, mi váltotta ki ezt belőle, és hogyan adta tovább a lányának is a keserűséget, gyűlöletet, amit az unokák sosem értettek.
Az egyik titok menet közben kitalálható, de nem von le az élvezeti értékéből. Megkedveltem az írónőt, olvasok tőle még!!

>!
klaratakacs P
Katherine Webb: Örökség

Több idősíkban játszódó családregény, mely 1905-ben Amerikában kezdődik a dédmama Caroline sorsával, és napjainkban ér véget. A két testvér Beth és Erica által megörökölt kúria őrzi Caroline titkát és a két testvér által átélt borzalmas nyarat is.
A kettőből Caroline története a kidolgzottabb, bár ritkán gyűlölök meg főszereplőt, de őt teljes mértékben sikerült. A tette, annak köveetkezményének elhárítása, a hiszti-ben élés egész életében, elfogadhatatlan. Erős személyiség, kihat saját dédunokáira is.
Beth-Erica és az eltűnt Henry sorsa kicsit összecsapottabb, sablonosabb, Beth szenvedéseit rossz volt olvasni is.
A vastagsága ne riasszon meg senkit, nagyon könnyen olvasható könyv, némi figyelem ráfért volna, szóismétlések, elütések vannak vannak benne.

>!
FreeAngel
Katherine Webb: Örökség

A Kate Morton utánérzés egyértelmű, ahogyan azt már előttem jópáran megemlítették az értékelésükben. Ugyanakkor hogyha önmagában értékelem (és nem úgy, mint aki Morton eddig összes magyarul megjelent könyvét olvasta és elfogult), akkor is igaz a tény, hogy ezt bizony kb. 100 oldallal olyan simán meg lehetett volna vágni, mint a szél.. Nem laposodott volna el az egyébként jól kitalált történet és nem vált volna kínlódássá az unalom miatt az utolsó harmada a könyvnek.. Mindezekkel együtt azt mondom, nem volt rossz, sőt, ha úgy vesszük, ha Kate Morton koppintása volt a cél, akkor talán mondhatjuk, elég jól sikerült koppintás. És itt a hangsúly a koppintás-on van. Mert ez bizony az. :(

Baki a 152. oldalon fedezhető fel először (igen, több is van a történetben), amikor Caroline Magpie-t véli felfedezni a pincérlányban és azt mondja: spoiler No ez a két kijelentés úgy, ahogy van, nem igaz. Egyik sem. Még részben sem. Senki, még az olvasó számára sem derül ki, hogy az első kijelentésnek alapja van, a második megállapítás pedig egész egyszerűen hatalmas baki. Ilyen jelenet nincs a könyvben. Mesterkélt és hamis. Ráadásul hazugság (ami nálam top 3-ban van a bicskanyitogató dolgok között). Pusztán drámai hatáskeltésre szolgál ez a megnyilvánulás, hogy amíg kiderül az olvasó számára, addig is rágja le a körmét.. De minek, ha nincs is miért?? Jáj..

Kevésbé zavaró ennél az, hogy a rejtélyek – amiket egyébként egy kissé erőltetettnek érzek – közül sem mindenre derül fény, talán jól is van ez így, az viszont, ahogy Beth felfújja az egészet, kifejezetten ellenszenves. Ám lehet, hogy ennek pusztán az indokolatlanul hosszúra nyújtott vajúdási időszak az oka, amíg húzzuk, nyújtjuk a történetet, a könyvet feleslegesen, mielőtt tádám, kiderül az igazság. Olyan ez, mint amikor annyira sokáig éhes az ember, hogy mire kajához jut, már el is múlik az étvágya. Kár érte.. Jó könyv lehetett volna..

>!
Amilgade
Katherine Webb: Örökség

Azt tetszett a legjobban, hogy nemcsak a múlt (késői) tárul elénk, hanem a közeli múlt történései is rányomják a jelenre a bélyegüket. Kész rejtély az egész, na persze elég hamar lehet sejteni a titkokat, de ettől függetlenül kellemes olvasmány.

>!
anni_olvas
Katherine Webb: Örökség

Amolyan lassan haladós, családregény a mélyen elásott titkokat leleplezős fajtából. A szereplőket nem tudtam megkedvelni, de maga a sztori érdekelt, bár nem az a csattanós fajta. Élvezetes volt!

>!
Hörcsibald
Katherine Webb: Örökség

A könyv két részből áll. Egyrészt a múlt halad a jelen felé, a jelen pedig a múlt felé, és végül összefutnak a szálak. Számomra a századfordulós vadnyugaton játszódó történet önmagában is megállta volna a helyét, tehát mint egy önálló lineáris történet. Nagyon érdekes volt! Utána is néztem egyből a neten, hogy is volt ez a földfoglalás Oklahomában, meg ez a dolog az indiánokkal. Woodward wiki oldalán pont van is pár kép 1905-ből. Azért ezek a telepesek nagyon szívósak voltak, főleg az asszonyok. Szóval a könyvnek a múltban játszódó, E/3. személyben írt részeit nevezném szépirodalomnak.
A könyvnek a másik része a jelenben játszódó egyfajta krimi (nyomozás a múlt eseményei után), E/1. személyben íródott, ez inkább szórakoztató irodalom. Ez is érdekes volt, csak egy idő után már kicsit idegesítettek az ilyen jellegű párbeszédek: – De mondd el mi történt! – Nem, jobb, ha nem emlékszel. – De tudnom kell!. – Talán majd egyszer elmondom, de most nem. – Naa, mondjátok el! stb. És ez 40 oldalanként visszatérően, kicsit túl volt feszítve a húr.
Visszatérve a múltban játszódó eseményekre, a könyv igazi erénye, hogy szépen bemutatja, hogyan válik egy alapvetően ártalmatlan, jelentéktelen lényból egy gonosz nő, mik azok a körülmények, amik ebbe az irányba hatottak. A legtöbb történetben a gonosz szereplő csak úgy gonosz és kész. Mármint eleve adott a szereplő gonosz mivolta, és ez így túl egyszerű. Itt viszont megérthetjük, hogy miért lett azzá, ami. Nem mintha sajnáltam volna Caroline-t, nekem már az elején sem volt szimpatikus, nem bírom az ilyen tesze-tosza embereket a való életben sem, pláne ha még – akaratlanul ugyan, de – ártanak másoknak is. Persze valahol meg lehet érteni a cselekedeteit (épp ez tetszett annyira a könyben), de megbocsátani nem tudtam neki. Szóval nagyon izgalmas regény, a fél csillagot a jelenben játszódó történet enyhén ponyvás hangulata miatt vettem le. Ja, és nekem érdekesebb volt, mint nyomasztó.

4 hozzászólás
>!
Amadea
Katherine Webb: Örökség

Nem volt rossz, de hiányzott az originál régi ház-családi titkok-stb. típusú regény fő jellemzője: a gótikus hangulat. Erica néha olyan sötét, hogy világít a szájában a negró viselkedése néhol fölöttébb idegesítő, jobban kedveltem Caroline történetét.
(Bővebben a blogban.)

5 hozzászólás
>!
SzVera
Katherine Webb: Örökség

Vegyes érzelmek, lehet azért, mert hasonló könyvet többet is olvastam már…és nekem jobban tetszőt is. Lehet közrejátszott az is, hogy nem sikerült a szereplőket megkedvelnem.
A múltban játszódó részek, Caroline története jobban tetszett, mint a jelen. Összességében olvasmányos, de felejtős családtörténet.


Népszerű idézetek

>!
Maria_pillowbook P

… azok az emberek, akik erőszakosak, utálatosak, ridegek, agresszívak, nem boldogok. Azért viselkednek így, mert boldogtalanok.

466. oldal

>!
FreeAngel 

… az ember nem felejti el azokat a fontos dolgokat, amelyek gyerekkorában történnek vele.

55. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyerekkor
>!
Belle_Maundrell 

Fel vagyok dobva. Felszabadultnak érzem magam, mintha elvágták volna a kötelékeimet, és most szabadon lebegnék. A fényes, mozgalmas éjszakákon mindig így érzem. A szél is olyan különösen fúj a sötétben. Van benne valamiféle nemtörődömség. Megsimogat bennünket, majd továbbáll. Mintha azt mondaná: Felkapnálak és elvinnélek messzire, ha akarnálak! Ígérete van a mai éjszakának.

187. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Mint a kislányoknak általában, nekem aztán nem esett nehezemre a nevetgélés. Olyan volt számomra, mint a lélegzetvétel. Emlékszem, egyszer elgondolkodtam rajta, hogy ez is olyasvalami, ami egyszer csak elfogy az emberben, ahogy öregszik. Mintha csak a nevetés egy csomó színes szalag lenne, amely ott van bennünk felgombolyítva, és ha egyszer kibomlik és elfogy, akkor vége.

327. oldal

>!
Belle_Maundrell

Azt hiszem, kissé a megszállottja lettél ennek a tónak, Rick – állapítja meg Eddie komolyan.
Elmosolyodom.
– Nem hiszem. Miből gondolod ezt?
– Akárhányszor a közelében vagyunk, a Harry Potter-es Luna Lovegooddá változol át, és úgy bámulsz a semmibe, mint most.
– Most már aztán elég legyen!

136. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Luna Lovegood
>!
Belle_Maundrell 

– Elmesélne egy történetet munka közben? – kérte Magpie. (…)
– Milyen történetet?
– Bármilyet. Egy történetet a népéről – vonta meg a vállát Magpie.
Így Caroline, nem lévén teljesen biztos abban, hogy ki is az ő népe, végül Ádám és Éva történetébe kezdett bele. Mesélt az édenkertről, az áruló kígyóról, a finom almáról és arról, hogy ennek következtében hogyan esett ki az ember Isten kegyeiből. Ahogy a történt végére ért, amikor az emberpár ráébred a saját meztelenségére, és kétségbeesetten kapkod ruha után, Caroline letette a kezéből a varrást. Magpie kuncogott, amitől az arca még kerekebb lett, és csillogott a szeme.
– Ez jó történet, Mrs. Massey. Egy misszionárius is elmesélte egyszer az apámnak. Tudja, mit mondott?
– Mit?
– Azt mondta, hogy pont így viselkedik a fehér asszony. Egy indián asszony viszont felkapott volna egy botot, és agyonverte volna a kígyót, és az élet szépen ment volna tovább a kertben! – nevetett.

180. oldal

>!
Belle_Maundrell 

A hold fényesen világít, és vitorlázva úszik az égen a felhők között. Ahogy közelítünk a fákhoz, egy nőstény róka sikoltását halljuk.
– Mi volt ez? – rémüldözik Eddie.
– Farkasember – válaszolom tárgyilagosan.

187. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Szerencsétek van, hogy jó idő lett ma este. Elég rossz volt eddig – mondom.
Dinny szórakozottan néz rám.
– Nem igazán hiszek a rossz időben. Az időjárás már csak ilyen – válaszolja.
– Nincs rossz idő, csak rosszul öltözött emberek? – kérdezem.
– Pontosan! Kóstoltad már a puncsom? Van egyfajta… puncs íze. Mindenesetre ne használj mellette nyílt lángot, bármihez is kellene – mosolyog.

189. oldal

>!
Belle_Maundrell 

Nem hozhatod vissza azt, ami elmúlt. Túl sok minden történt. Túl sok idő telt el.

200. oldal

>!
Belle_Maundrell 

– Hiába, gyorsan nőnek! – bólogat apa. – Ne bánkódj emiatt, Beth! A tinédzserkor sűrűjében, meglátod, alig várod majd, hogy végre egyetemre menjen!
– És gondolj csak arra, hogy addig is mi mindennel kell megbirkóznotok! A viták a takarodó miatt, a jogosítvány megszerzése, az első barátnő, aki ott alszik majd nálatok. Pornólapok az ágy alatt…, nézed a mámoros szemeit, és azon gondolkodsz, milyen drogot vehetett be előző éjjel.
– Erica! Kérlek! – szól rám anya.
Beth szemei tágra nyíltak a hallottaktól.

209. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Rosamunde Pilcher: Otthon I-II.
Joss Stirling: Lélektársak – Crystal
Joss Stirling: Storm és Stone
John O'Farrell: A férj, aki elfelejtette a feleségét
Rosamunde Pilcher: Tengeri szél
E. L. James: A sötét ötven árnyalata
Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya
Jane Austen: Meggyőző érvek
Anne Brontë: Wildfell asszonya