Egy ​lépésre a boldogságtól 87 csillagozás

Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Margaret Jacobsen éppen megtenné az első lépést fényes jövője felé, amiről oly sokat álmodozott: az új állása fantasztikus, a barátja imádnivaló, és készül megkérni a kezét. A legboldogabbnak ígérkező napon azonban hirtelen minden örökre megváltozik.
A kórházban Margaret kénytelen szembenézni azzal, hogy már semmi nem lesz olyan, mint volt. Először is ott van Chip, a vőlegénye, akit gyötör a bűntudat, és közben megbocsátásban reménykedik. Aztán Kit, Maggie nővére, aki három év néma távollét után egyszer csak felbukkan. Végül pedig Ian, a mogorva fizioterapeuta, aki félő, hogy túl kemény lesz a lányhoz. Ian, aki nem engedi, hogy Maggie elcsüggedjen, aki szerez a lánynak néhány kellemetlen percet, de közben meg is nevetteti… Maggie új élete egyáltalán nem hasonlít arra, amit eltervezett, de vajon lehet több annál, mint amiről valaha álmodott? Az Egy lépésre a boldogságtól felemelő történet arról, hogyan tanuljunk meg újra élni és újra szeretni.

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Pioneer Books, Budakalász, 2019
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155435379 · Fordította: Bosnyák Gabriella
>!
Pioneer Books, Budapest, 2019
352 oldal · ISBN: 9786155435553 · Fordította: Bosnyák Gabriella

Enciklopédia 3

Helyszínek népszerűség szerint

Brugge


Kedvencelte 13

Most olvassa 3

Várólistára tette 102

Kívánságlistára tette 49

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Tóth_Orsolya_3 P>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

„…azt az életet kell élnünk, amink van.”

Annyira nagyon szerettem.
Mert megrázó, mert megható, mert vicces és mert annyira cukin romantikus. És mert egy skót pasi is van benne! ;))

3 hozzászólás
Zyta88 >!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

“Jobbat is tudok annál, mint a múltba tekinteni. Tudom, hogyan próbálkozzak, hogyan bukjak el, és hogyan próbáljam újra. Tudom, hogyan kell szívből élni.”

Ez a könyv úgy csinál, mintha egy kedves kis romantikus lenne, de nem az. Sokkal inkább szól arról, hogyan lehet (vagy nem lehet) felépülni egy az egész életet megváltoztató balesetből. Fájdalmas és letaglózó, ugyanakkor megható és lebilincselő. 2 nap alatt kiolvastam, egyszerűen nem bírtam letenni és végül kedvencnek is jelöltem. Álmomban sem hittem, hogy ekkora hatással lesz rám.
Margaret egy baleset során maradandó égési sérüléseket szerez és kérdésessé válik, fog-e tudni valaha járni. Ez teljesen szétzúzza tökéletes életét, amellett, hogy meg kell tanulnia együttélni ezekkel a sérülésekkel, küzdeni, hogy ne kényszerüljön tolószékbe a továbbiakban, még a magánélete is romokba kerül, nem kapja meg álmai munkáját, a történtek éket vernek közéjük a vőlegényével, ráadásul az anyja számára csak az az egyedüli alternatíva, ha a lánya ugyanolyan lesz, mint volt, ami persze lehetetlen. Nagyon kemény témák kerülnek elő, néhány csak említésszinten, de valahogy itt azokat sem éreztem kevésnek. Családi kapcsolatok, eltávolodott testvér, szülői elvárások, férfiak és nők megítélése, beteg és segítő közti kapcsolat… miközben már az is bőven sok kellene, hogy legyen, hogy a balesettel megbirkózunk.
A vőlegény nem viselkedett szépen, de érdekes belegondolni, hogy mennyire lehetett volna egyáltalán esélyük. Nem az ő hibája volt a baleset, bár undorítóan erőszakos volt és ha mindig az jut eszébe, amikor ránéz a párjára, hogy mennyire bűntudata van, akkor hogy lehetett volna túllépni ezen? spoiler Ő elsétált egy karcolás nélkül, a másiknak meg borult az egész élete. Ettől még persze nagyon nem kellett volna azt tennie, amit, és undorítónak találtam, amikor mind a két anyuka jobban sajnálta őt, mint a lányt és még neki tettek szemrehányást, de ez alapból egy lehetetlen helyzet volt. Én sem tudom, hogy néznék ilyen esetben a másik szemébe.
Aztán ott az anyja, aki amellett, hogy a vőlegény pártját fogta is szörnyen viselkedett. Ahogy folyamatosan keltette benne a bűntudatot meg a rossz érzést, hogy hát nem akarsz ugyanaz a tökéletes lány lenni? Mintha ez csak akarat kérdése lenne, mintha az ha nem sikerül, azért történne, mert Margaret nem akarja eléggé. Semmi együttérzés nem volt benne, és az a borzasztó, hogy ő ezzel jót akart, szeretette a lányát, ezzel akarta ösztönözni, hogy küzdjön, de a lehető legrosszabbul csinálta. Talán azért is tudtam ennyire bevonódni ebbe a könyvbe, mert sok minden ismerős volt a saját életemben ebből a dinamikából. Ahogy Margaret rájött, hogy annyira az elvárások szerint élte eddig az életét, hogy azt sem tudja, ki ő és mi érdekli igazából. Több szinten kellett újraépítenie magát.
Ott volt a testvére is, aki 3 éve semmi hírt nem adott magáról, és meg se mondta, hogy miért. Most hirtelen előkerült és próbálta Margaretet kirángatni a gödör mélyéről. Nekem nem volt szimpatikus Kitty és nem tetszett, amilyen rámenős volt, de ez is elgondolkodtatott. Amikor egy számunkra fontos ember ennyire maga alatt van, mi a jó megoldás? Akár erőszakos és drasztikus módon kibillenteni onnan, vagy megvárni, hogy kicsit önerőből összeszedje magát? Én mindig az utóbbit szoktam csinálni, mert nagyon nem szeretek tolakodó lenni és én is nehezen viselném, ha valaki velem az lenne, de nem állítom, hogy eddigi tapasztalataim alapján nagy hatékonysággal működött ez a módszer. Szóval lehet, hogy mégis úgy kell ilyenkor viselkedni, mint Kitty, akármilyen távol áll is tőlem?
Az apját kedveltem, viszont a végén nagyon haragudtam rá. spoiler
És persze ott volt Margaretnek maga a küzdelem, a megbirkózás a megváltozott körülményeivel és a külsejével. Hogy amikor a legmélyebb depresszióban van, amikor még ideje sem volt felfogni, mi történt vele, akkor kell a legkeményebben küzdenie, mert öt hét alatt kell haladást elérni, utána már nem sok esély van rá. Annyira szépen volt felépítve, ahogy átment mindenféle fázison, a teljes letargiától kezdve a csalóka reményen át az emberfeletti küzdelemig, és ezek váltogatták is egymást, hisz amikor történt egy kis haladás, akkor nagyon boldog volt, de utána meg jött a stagnálás, és úgy érezte, nem is éri meg kínlódni. spoiler Hitelesen mutatta be ezt az egészet a szerző, látszott, hogy kutatómunkát végzett.
És igen mindezek közben alakult egy kis romantikus szál a mufurc fizioterapeutával, akinek megvolt a maga puttonya, ami megmagyarázta, miért tudott rá olyan nagy hatással lenni Margaret, ami szintén elgondolkodtató. Hozzá sosem osztottak be ilyen törékeny, kedves, cserfes beteget, mert féltek, hogy az olyanoknak túl durva lenne Ian, de így neki sem volt esélye megtanulni nyitni senki felé. Őt sem tudta senki kihúzni a maga gödréből. Bár volt 1-2 aranyos jelenet, de ez a romantika igazából eléggé mellékszál volt, annak viszont nagyon, de nagyon, de nagyon örültem, hogy itt NEM a szerelem az, ami mindent meggyógyít és jóvá tesz. Persze Ian miatt jobban küzd Margaret, pláne amikor még el is hiszi, hogy lehet köztük valami, és Ian is többet tesz érte, mint más betegért, de aztán rájön Ian, hogy nem azabad, hogy Margaret tőle tegye függővé a jövőjét, saját magáért kell felépítenie, és nagyon tetszett az is, hogy időt adott Margaretnek, hogy eldöntse, nem-e csak azért vonzódott hozzá, mert ebben a nehéz helyzetben ő volt az, aki segített neki. Szokták mondani, hogy van ilyen, hogy a beteg úgy érzi, beleszeretett az orvosába, pedig csak hálás neki. Ebben a könyvben teljesen indokoltnak éreztem a “drámát” a szerelmi szálon. spoiler
Nagyon kemény volt az is, ahogy bemutatta a szerző, mi történik az 5 hét után a kórházból kilépve. Hogyan lehet minden változással együtt visszailleszkedni a mindennapokba. Hogyan tudja elfogadni, hogy valami már sohasem lesz ugyanolyan. Hogy ez mennyire elképesztően nehéz, talán nehezebb, mint a kórházban küzdeni, mert itt már mindenki azt várja, hogy lépj tovább, de neked fogalmad sincs, hogyan. Nincs meg a napirend, neked kell kitalálni. Amikor megvette a naptárt, az nagyon mélyen érintett. spoiler Először meg kell tanulni túlélni, utána egyszercsak valahogy képes leszel élni is. Hihetetlenül erős és érzelemgazdag volt ez a könyv. Eképesztő hatással volt rám. És arról meg ne is beszéljünk, hogy a vége hol játszódik? Ahol soha semmi. A legkedvencebb helyemen a világon, Brugge-ben. spoiler imádtam, hogy ott voltunk, megkoronázta az egész élményt.

”De azt az életet kell élnünk, amink van. A küszködésből kell erőt merítenünk, és a nehézségekből örömet kovácsolni. […] Mert csak ennyit tehetünk: elviseljük a bánatot, amikor muszáj, és tökéletesen kiélvezzük az örömöt, amikor lehet.”

Legyen így. A szerző másik magyarul megjelent könyve is elég kemény témával foglalkozik, alig várom, hogy olvassam.

Adri_Gr P>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Egy kórházi ágyon fekve, amikor azt hajtogatja neked mindenki, hogy milyen szerencsés vagy nehéz elhinni, hogy tényleg így van. Mihez képest vagy szerencsés pontosan? Túlélni egy zuhanást végül is szerencse, de ha nem is történik meg a zuhanás, akkor az azért nagyobb szerencse, nem?
Ez a történet kicsit sötétebb, mint amit a borító, vagy a fülszöveg mutatni akar.
Margaret egy baleset után épül, a tökéletes élete egy nap alatt megváltozott.

Nagyon szerettem Margaretet, és nem a kézenfekvő okok miatt, hogy erős, meg egy túlélő stb. Ő a család tökéletes gyereke, okos, jó állása van, és egy csodás vőlegénye Chip off Azért szerettem ezt a karaktert, mert nem akart többnek látszani, mint ami.
De a kedvencem, még is Kitty, Margaret nővére. Biztos azért, mert emlékeztet az enyémre. Idegesítő, lázadó, és egyfolytában beszél, és beszél. (Valaki oldja meg az emoji problémát, mert ide kéne egy)
Mindenki magát sajnálja ebben a lehetetlen helyzetbe, kivéve Kittyt, aki mást sem csinál csak a húgát szórakoztatja.
Nagyon jól adagolja az író a segítő női karaktereket. A tűzoltó, aki kivágja Margaretet a roncsok alól, a nővér, és a testvér.
És a borzalmas női karaktereket is. off
És itt van még Ian a gyógytornász, aki skót és nem lehet érteni, mit beszél, de valahogy Margaretnek pont ez kell. Mindenki túl tökéletes körülötte, vagy ezt a képet akarja mutatni, ahogy maga Margaret is, de a baleset után ez nem kivitelezhető tovább.

A romantikus szálat nagyon szerettem.
Mit is mondhatnék, kedvelem a őszinte durcás férfitípust.

Ez a történet igazából egy újrakezdés, de abból a fajtából a legjobb. ♥️
Ja, és nem mondom, hogy nem sírtam többször is, csak gondoltam szólok.

mozso87>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Nagyon jó történet volt, még most a hatása alatt vagyok. Tanulságos, bájos, néha megrendítő, egy igazi érzelmi hullámvasút. Az ember az olvasása közben és után elkezdi nagyon értékelni a saját életét. Bámulatos, hogy Maggie „talpra állt” ennyi megpróbáltatás után. Örülök, hogy sikerült neki, megérdemelte a sok küzdelem után. Ian pedig egy melegszívű skót, aki morcos álarc mögé bújt:) Mindkét karakter szerethető. Maggie anyjából néha elegem volt, túlságosan irányítani akarta a dolgokat.

hogolyo91>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Érdekes regény volt, olvasmányos stílusban, de az elején kissé lassan haladtam. Abszolút pozitívum a történet mondanivalója, tanulsága. Ezzel együtt nem mindig sikerült teljesen megértenem a szereplőket, nem mindig sikerült azonosulni velük, a romantikus szálaknál nem éreztem a kémiát.
De így is értékes, tanulságos történet, ajánlom olvasásra.

Iustitia>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Margaret gyógyulástörténetében nincsenek csodák, a fizikai felépülés szinte eltörpül az elfogadás menete, a lelki lábadozás mellett. A borító szép, de túlzás, a szöveg vidámságban meg sem közelíti ezt a színkavalkádot. Van benne valami végzetszerű, bár a távolról szemlélő számára a baleset elszenvedője járt rosszabbul, mint az okozója, az isteni igazságszolgáltatás, karma – vagy hívjuk aminek akarjuk – azért működik. Tetszett az életközelisége, hogy nem tökéletes minden, jóformán semmi sem sikerül elsőre, és a befejezés boldog ugyan, de nem az a filmes óriási, szürreális happy end. Margaret a baleset által átlagos emberből kiemelkedővé válik, mert megtanul segíteni másokon, ami az egykori, akkor tökéletesnek vélt életében eszébe sem jutott volna. Volt olyan hiteles, mintha egy hasonlót átélt egyén beszámolóját olvasnánk.

Kathreen>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Mit tennél, ha mindent elölről kellene kezdened? Amit eddig elterveztél, amit szerettél volna vagy már a tied, az már a múlt.
Maggie élete egyik fontos napján balesetet szenved és innen az élete drasztikusan megváltozik. És ebbe beletartoznak a közeli hozzátartozók viselkedése is, mert van, aki könnyít az életén és van, aki megnehezíti.
És Maggie hol küzd, hol nem, megél minden érzelmet, a fájdalmat, a dühöt, a reményt,… De olyan erő van benne, amit maga sem gondolt.
Egy könyv az újrakezdésről, hogy igenis meg lehet találni egy ekkora balesetet követően is a boldogságot.
Egy idézet Maggie-től, ami mindent elmond a könyvről:
„Soha senkinek nem mondom azt, hogy az élete soha nem lehet olyan nagyszerű, mint amilyennek tervezte. De azt az életet kell élnünk, amink van. A küszködésből kell erőt merítenünk, és a nehézségekből örömet kovácsolni. Ezt próbáljuk elérni – nevetéssel, bolyhos takarókkal, öleléssel, közös énekléssel, napfényes piknikkel, csokis keksszel és vadvirágokkal ellensúlyozni a szenvedést. Mert csak ennyit tehetünk: elviseljük a bánatot, amikor muszáj, és tökéletesen kiélvezzük az örömöt, amikor lehet.”

soksokx_Csilla>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

A borító alapján egy habos babos cupcake sztorit vártam, a fülszöveg alapján pedig egy drámát. Nos, mindkettőt megkaptam. Margaret gyönyörű, sikeres, okos, fiatal nő, oldalán élete szerelmével aki sármos, szívdöglesztő és készül megkérni Margaretet, plusz éppen sikerül megcsípnie álmai munkáját is. Eddig az amerikai álom. Aztán egy baleset mindent megváltoztat. Maggie súlyosan megsérül, épp csak életben marad, de csúnyán megég és lebénul. Megkezdődik a küzdelem először az életben maradásért majd a járni tanulásért. Felsorakozik a család, anya, apa és előkerül Margaret nővére is aki három éve New Yorkban él. Gyorsan kiderül, hogy Margaret vőlegénye hasznavehetetlen, hogy az anyja kontrollmániás, az apja az a tipikus csendes balfék típus, a nővére pedig minimum szellemi fogyatékos az örökös optimizmusával és erőltetett vidámságával. Az egész bagázsban Margaret az egyetlen üde színfolt. Aztán persze megjelenik a szexi skót fizioterapeuta is, hogy szállítsa a kötelező romantikát.
Alapvetően jól szórakoztam olvasás közben. Margaret szimpatikus főhős volt, könnyen meg lehetett érteni a motivációit, szívből szurkoltam neki. Ian helyes volt, de kicsit sablonos. A mogorva álarc alatt valójában kedves, humoros és persze hozza a kötelező szomorú múltat és egy „ősellenséget” is. Chip, Margaret vőlegénye annyira közhelyesen reagált, hogy igazán még utálni se tudtam csórit. Margaret anyja figyelemre méltó karakterfejlődést kapott, a könyv végére sikerült is megkedvelni. Az apa kellemesen meglepett, hogy annyira azért nem balfék, mint a könyv elején tünt, a nővér, Kitty viszont végig a legirritálóbb szereplő maradt. Nem ment a vele való szimpatizálás. A könyv első 70%-a amúgy tetszett is, Margaret küzdelme a gyógyulásért több mint szívszorító. Az utolsó 30% viszont annyira elment a pink romantika irányába, hogy majdnem sikerült agyoncsapnia az élményt. Szerencsére ekkor kapjuk spoiler
Összességében ez egy nagyon bájos, nagyon optimista, nagyon életigenlő történet ami pár hiba mellett mégis kellemes perceket szerzett pont az életigenlésével, szóval nem bántam meg, hogy elolvastam,

Ewila >!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Szívbemarkoló történet. Hasonló élethelyzetben lévők kezébe kellene adni, hátha segít kievickélni a gödörből. És, hogy érdemes újrakezdeni.

Timi0320>!
Katherine Center: Egy lépésre a boldogságtól

Ez egy igazán tanulságos könyv, amely megmutatja, hogyan lehet egy igazán kemény helyzetből tanulni, és kimászni.
Az elején a könyvnek még voltak fenntartásaim, mert Margaret karaktere nem volt szimpatikus. Azzal, hogy hagyta, hogy Chip rávegye egy olyan dologra amitől halálosan retteg (nyílván Chip egy barom volt) és belemegy csak mert a nagy szerelme, ez nem tetszett. Igenis álljon ki magáért, és ha nem akarja megtenni, ne tegye.
Aztán, ahogy haladtunk előre a történetben elkezdett megváltozni, eleinte ugyan még nem volt az igazi, de aztán pozitív irányba indult el a személyisége.
Sok mókás jelenet volt a könyvbe, néhány beszólásán és megjegyzésén jókat mosolyogtam.
Ian már a kezdetektől megfogott a morgós természetével együtt. Azok a részek sokkal jobbak voltak amikben ő is szerepelt.
Az anyját viszont az elején nagyon meg tudtam volna ütni, amiket szegény csajnak mondott…
Ahogy a szerző is írja a végén rengeteg kutató munkát végzett az ilyen betegek kezelésével, életével kapcsolatban. Látszott is a történeten, hogy nem csak hasra ütés szerűen írogatott dolgokat.


Népszerű idézetek

Kathreen>!

Soha senkinek nem mondom azt, hogy az élete soha nem lehet olyan nagyszerű, mint amilyennek tervezte. De azt az életet kell élnünk, amink van. A küszködésből kell erőt merítenünk, és a nehézségekből örömet kovácsolni. Ezt próbáljuk elérni – nevetéssel, bolyhos takarókkal, öleléssel, közös énekléssel, napfényes piknikkel, csokis keksszel és vadvirágokkal ellensúlyozni a szenvedést, Mert csak ennyit tehetünk: elviseljük a bánatot, amikor muszáj, és tökéletesen kiélvezzük az örömöt, amikor lehet.

346. oldal

1 hozzászólás
Adri_Gr P>!

-Na, most pont úgy gondolkodsz, mint egy lány.
-Lány vagyok.
-Ezen változtatnunk kell.
Furcsán néztem rá.
-Amikor ott leszel az interjún, viselkedj úgy, mint egy férfi.
Becsuktam a szemem.
-Úgy, mint egy férfi.

Adri_Gr P>!

Állítólag az intenzíven mindenkinek filmszakadása van. Mint Vegasban, épp csak hiányoznak a táncoslányok és a játékgépek.

Adri_Gr P>!

Hazudik – állapította meg Kit. -Látom hogyan néz rád.
Nem bírtam megállni. -Hogyan néz rám?
– Mintha vízesés lennél a sivatagban.

Adri_Gr P>!

soha nem tudtam szabadulni az érzéstől, hogy a “repülés” és a “zuhanás” egy és ugyanaz a dolog.

Adri_Gr P>!

Ha az emberi érzelmeket a zenéhez hasonlítjuk, akkor az én zeném olyan volt, mintha egy karmester nélküli zenekar játszana.

Adri_Gr P>!

Anyam azt akarja, hogy újra tökéletes legyek, és nem éri be kevesebbel. -Ámen- ez Kitty volt. Ian rám nézett -Előtte tökéletes volt?
Megvontam a vállam
-Piszkosul próbáltam az lenni -mondtam, Kitty pedig rávágra: -Igen
-Ez rengeteg munkának hangzik – jegyezte meg Ian.
-Fogalma sincs róla, mekkora meló

Adri_Gr P>!

-Nem mindenki olyan erős, mint te.
-Nem vagyok erős. Csapdába estem. Továbbra is lélegzem, akaratom ellenére.

Adri_Gr P>!

Az én megtört testemről volt szó és az én reményvesztett lelkemről, és végre kiálltam magamért.


Hasonló könyvek címkék alapján

Colleen Hoover: November 9.
J. A. Redmerski: A soha határa
Abby Jimenez: Az élet túl rövid ahhoz, hogy ne merj szeretni
Helen Hoang: Amit a szív diktál
Jojo Moyes: Mielőtt megismertelek
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Heather Webber: Éjfélkor a Fekete Rigó kávézóban
Vi Keeland: Csak szex
Emma Chase: A királynő férjet keres
Jennifer Dupee: A kis francia menyasszonyiruha-bolt