The ​Girl in the Tower (Winternight Trilogy 2.) 9 csillagozás

Katherine Arden: The Girl in the Tower Katherine Arden: The Girl in the Tower Katherine Arden: The Girl in the Tower Katherine Arden: The Girl in the Tower Katherine Arden: The Girl in the Tower

The magical adventure begun in The Bear and the Nightingale continues as brave Vasya, now a young woman, is forced to choose between marriage or life in a convent and instead flees her home—but soon finds herself called upon to help defend the city of Moscow when it comes under siege.

Orphaned and cast out as a witch by her village, Vasya’s options are few: resign herself to life in a convent, or allow her older sister to make her a match with a Moscovite prince. Both doom her to life in a tower, cut off from the vast world she longs to explore. So instead she chooses adventure, disguising herself as a boy and riding her horse into the woods. When a battle with some bandits who have been terrorizing the countryside earns her the admiration of the Grand Prince of Moscow, she must carefully guard the secret of her gender to remain in his good graces—even as she realizes his kingdom is under threat from mysterious forces only she will be able to stop.

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Random House, New York, 2018
ASIN: B0787JF9XQ · Felolvasta: Kathleen Gati
>!
Del Rey, New York, 2018
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781101885963 · ASIN: 1101885963
>!
Del Rey, New York, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781785031076 · ASIN: 1785031074

4 további kiadás


Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Olga Vladimirova


Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

manami P>!
Katherine Arden: The Girl in the Tower

Egyszerűen… egy egész napig nem tudtam, mit mondjak. (És amint látható újra is kezdtem a könyvet.) Ugyan szinte teljesen más, mint az első kötet, valahol mégis tökéletes folytatása annak. Mielőtt belevágtam volna a történetbe, elég sok kedvezőtlen értékelésbe futottam bele – és ezeket valahol meg is értem; Vasya karaktere, épp ahogy az egész világ is, kitágul, ez pedig nem hiszem, hogy mindenkinek tetszett / tetszeni fog. Engem ezzel szemben sok helyen megdöbbentett az az őszinteség, amivel az írónő kezelte főszereplőnket – és teljes mértékben megértettem a karaktere viselkedését.

De előbb a történetről!

Kifejezetten más, mint az első rész. Nem a sűrű erdő sötétségével találkozunk, helyszínt váltunk (többnyire a főváros), és olyan karaktereket hozunk előtérbe, kiktől az első részben hamar megváltunk; Olgát és Sashát. A könyv továbbra is hangulatos, de mégis egészen más (a helyszínváltásból adódóan ez egész nyilvánvaló).

A történet épp ott folytatódik, ahol abbamaradt – de szó szerint (tehát javaslom, hogy legyen minden friss az emlékezetünkben, mielőtt kézbe kapjuk ezt a kötetet), és több szálon fut. (Ami remek megoldás volt, őszintén. Először nyitunk Olgával (aki ugye Serpukhov hercegnője), majd Sashával (ki Dimitrii nagyherceg barátja és tanácsadója, és mindemellett a kereszténység egy „vezéralakja”), így egyszerre ismerjük meg Oroszhon politikai helyzetét, kapunk előrejelzést a történet misztikus hátterét illetőleg… Aztán pedig, végül megjelenik Vászja, akit egyszerűen belehelyezünk a már a testvérei által megalapozott világba. (Így, másodszorra olvasva még zseniálisabbnak érzem a megoldást.)

Vászja ezúttal is egy „univerzálisabb” ellenséggel néz szembe, és ahogy az első részben, azt itt is valami igen misztikus, ősi gonoszság kíséri… A történetünk ugyan valóban nagyobb horderejűnek tűnik, alap szinten belegondolva „ugyanaz” történik, mint az első részben – ami pusztán annak köszönhető, hogy történelmi eseményekbe kellett beleszőni a varázslatot (így hát nem, nem cselekménybeli azonosságra gondolok). A tatárok fosztogatásba kezdenek az orosz vidéken, falvakat égetnek fel, gyermeklányokat rabolnak el; ezt pedig természetesen nem szabad tétlen nézni. Csak hát mit tehet az ember, ha épp ezeknek az őket oly rég legyőző tatároknak tartozik adót fizetni? Nem sokat.

Ebbe a helyzetbe cseppen (lovagol) bele főszereplőnk, csalogánnyal a csodaparipával és a háta mögött, a fák árnyéka közül figyelő fagy-úrral. Melléjük érkezik még egy fontos új szereplőnk, Kasyan Lutovich is, aki spoiler hatalmas meglepetés volt számomra; főképp azért, mert mikor már azt gondoltam – recsegő szemforgatás kíséretében: „nem hiszem el, hogy már Katherine Arden is ezeket a végtelenségig elcsépelt motívumokat használja”, az írónő úgy arcon csapott, hogy a szemem egyből visszaugrott a helyére. Imádtam.

A cselekmény több helyen (!) durván meglepett, sőt, olyan is volt, hogy – és ezt egy zsúfolásig telt vonat közepén tessék elképzelni – fizikai tüneteket váltott ki belőlem: eltátottam a számat, becsuktam, eltakartam az arcom, üres tekintettel bámultam magam elé, mint akinek nincsenek otthon (abban a percben nem is voltak), sokkot kaptam, hangosan felnevettem (kínomban is) – főleg azért, mert… tudtam, hogy történni fog valami, biztos voltam benne…de soha nem úgy esett meg, ahogy én / a szereplők arra számítottam/tak…

Na most akkor… a karakterek:

Kezdjük Vászjával, aki a legtöbb kritikát kapta. (Amiket elfogadok ugyan, de személy szerint nem igazán tudok hová tenni.) Képzeljünk csak el a lányt, akit soha nem dicsértek meg érdemben semmiért, és az egyetlen „jó cselekedete” is az spoiler végződött. Akkora csoda hát, hogy Vászja az első adandó alkalommal, amint megérzi a megbecsülés ízét, nem akar lemondani róla? Szerintem nem. Néhol valóban túlzásba hajlik a viselkedése, de ő (szerintem) ezt egyáltalán nem úgy éli meg mint ahogy mi. Egyszerűen, elmenekülve önmaga elől – az elől a lány elől, akinek legnagyobb tette is a lehető legfájdalmasabb személyes kudarcával egyenlő – testet öltött egy olyan személy képében, aki hirtelen minden addigi korlát felett állt, amik közül Vászja soha nem tudott kitörni. Ez a váratlan szabadság – szerintem – nem meglepő, hogy bizonyos fokú (néha igen, egyéb józan szereplőnek, sőt az olvasóknak is ostobaságnak tűnő) merészségben nyilvánul meg. Nekem ez teljesen természetesnek tűnik. Vászja hibázik, és sokat hibázik (!), de nem mondom, hogy én másképp cselekednék a helyében – és ezen hibái sem másítják meg azt, ki is ő: mindenek felett jó ember, aki sajnos veszít néha. Vászja űzetve az spoiler – és ez a gondolat nyugtalanítóan sokszor merül fel benne – önvédelemből válik valaki mássá. Ám mikor rájön, hogy ennek a valakinek a bőrében konkrétan azt tehet amit csak akar (önmagához mérten), sőt, tényleg tehet is valamit érdemben… nem meglepő, hogy nem veszi észre, hol vannak azok a határok, melyeket azelőtt soha nem látott…

Emellett; fontosnak tartom kiemelni, hogy bármennyire is bizonygatják nekem a legtöbben, hogy a történet (és persze Vászja) „eszméletlenül lázadó feminista”… én ezt nem igazán látom (persze lehet, hogy tévedek, és mindenkinek lehet más a véleménye). Van benne, de igazán nem túlozza el az írónőnk, és szerencsére pont ezzel szemben álló példát állít főszereplőnk mellé. Vászja nem kifejezetten azért kezd el utazgatni, mert ez a szíve vágya, hanem azért, mert ahogy mondja is: félt a faluban lakóktól, akik spoiler – de mindennek ellenére is rettegett elindulni… + Nem azért öltözik fiúnak, mert „fiú akar lenni”, hanem mert ez a logikus. Az 1300-as évekről beszélünk, nem hinném, hogy a legnagyobb célja az lett volna ezzel, hogy bizonygassa, a nők is képesek arra, amire a férfiak (és ő maga nem is volt képes rá…), valamint Vászja nem veti meg azokat, akiknek a „nők élete” megfelel, egyszerűen úgy véli, nem neki való (főleg miután végre bizonyos szempontból erősnek érzi magát) neveltetéséből fakadóan sem érti meg a rendszert – amire többször felhívják a figyelmét, főleg Marya kirándulása után –, plusz ő maga alapvetően egy olyan helyzetben van, ami kiemeli a többi ember közül… (Mondjuk azt: megteheti.) Ezen kívül kijelenti, hogy amellett, hogy „vágyakozik az utazás után, gyökeret is szeretne ereszteni…”

A másik pedig, Vászja nem esik bele a „kemény női főszereplő” (khm, klisés) kategóriába. Amit imádok! Sokszor gyenge, és rászorul arra, hogy megmentsék – amit nem hogy nem szégyell, de ha ott az ideje, még hálás is érte. Erős nő ő, félreértés ne essék, csak ez nem azt jelenti, hogy a pillantásával kettéhasít mindenkit, hogy nincs szüksége segítségre, férfiakra meg pláne nem, az igazi sértés volna (mert persze minden férfi gonosz állat – vagy épp egy gyenge *****). (Fú, szenvedéllyel gyűlölöm ezt az „új trendet”.)

A többi karaktert is szerettem – úgy ám, mindet, kivétel nélkül. Mert valahol mindenkinek igaza volt. Mindenki valami igazán mást képviselt a történetben. Sasha a hitnek adta magát, Olga egy hercegnő, egy „klasszikus” női karakter – mind a ketten tökéletesen szemben állnak Vászjával, aki a régi „vallást” követi, és nem illik bele a nőknek kiszabott világba sem. Ahogy gyerekként (mert valóban más volt, mint a többiek), felnőttként sem találja a helyét (erre utal persze az utazása is). De megértem mind a három testvér viselkedését, és nagyon szeretem az őszinteségüket.

„Have I caused great trouble for you and Olya, Sasha?”
„Yes.” said her brother.”

És mindazok ellenére, hogy mennyire távol kellene állniuk egymástól… a családi kötelék mégis felülírja mindazt, ami elválasztaná őket.

Kasyan pedig… Annyira nagyon gyűlölöm az írónőt. Annyira, de annyira nagyon… spoiler. Imádtam. Mindent.

Aztán persze Morozko. Nem tehetek róla, de szeretem. Nagyon. Arden kisasszony rájött, hogy fájdítsa a szívem, minden fejezettel egyre csak jobban. De komolyan. Nem akartam, és mégis imádtam mindent, ami vele volt kapcsolatos.

Az egyetlen dolog, ami zavart kicsit, hogy spoiler története nem volt igazán elővezetve. Itt picit azt éreztem, hogy mivel az írónőnk nagyon is jártas a szláv mitológiában, kicsit túlságosan is kézenfekvővek vette ezt az archetípust is. Nem okozott vele kárt, csak jó lett volna, ha egy picivel több rejtett információt kapunk róla. (Bááár, lehetséges, hogy akkor lelőtt volna egy-két poént.)

Összességében… imádtam. Alig várom a következő kötetet… már csak egy hónap! (Előrendelve.)

Ó, és a cím… találóbb nem is lehetne…

18 hozzászólás
Vicky3 P>!
Katherine Arden: The Girl in the Tower

Különleges számomra ez a könyv, mert ez volt életem első audiobookja (hangoskönyve). És azt kell mondanom valószínűleg nem az utolsó, mert tökéletes volt vezetés közben, kitölteni az üres órákat, mikor annyit kellett naponta ingáznom. Szóval a tanácsom azoknak, akik valamiért tartózkodnak a hangoskönyvektől: Mire vársz még? Próbáld ki! Nagyon jó.

Every time you take one path, you must live with the memory of the other: of a life left unchosen. Decide as seems best, one course or the other; each way will have its bitter with its sweet.

Ugyanakkor, azt még én se nagyon tudom, hogy hányadán állok magával a kötettel. >A medve és a csalogányért< odáig voltam, jó sokszor emlegettem is azóta, mint a tökéletes téli olvasmányt. Így nem meglepő módon eléggé fel voltam spanolva, mikor a kezembe vettem a folytatást, főleg, hogy az első rész vége nagyon jó alapfelállást teremtett a továbbiakhoz. De legnagyobb döbbenetemre azon kaptam magam, hogy unatkozok. Pedig én szeretem azokat a könyveket, ahol a szereplők mennek A-ból B-be és még kalandok is voltak közben, de itt valahogy képtelen volt lekötni. Örültem, hogy nem ment minden rögtön Vászjának, hogy jó pár buktatón kellett átvergődnie magát a döntése miatt, hogy küzdenie kellett az álmaiért és nem csak minden az ölébe hullott. Értékeltem, hogy még mindig fejlődik a karaktere és még hosszú út áll előtte, éppen ezért sokszor hibázik és gyakran az agyamra is ment, néhány döntésével, de a felvázolt karakterének megfelelően viselkedett. És még mindig szeretem az első részben taglalt pozitívumait a sorozatnak: az orosz hatást, a szemléletes és átérezhető hangulatkeltést, az állatok (főleg a lovak) és a természet ilyen fokú szeretetét.

A másik oldalról viszont számomra már túlságosan is ki lett hegyezve a női-férfi különbségekre, miközben maga a történet valahogy elsikkadt a hátterében. Ebben a részben már tényleg Vászja – és az általa képviselt értékek – van szembeállítva az akkori világ nézeteivel és minden egyes szereplőjével és egyszerűen nekem már túl sok volt ez a fajta kettősség, túl extrém volt a két oldal. Egy picit jobban elmoshatta volna a határokat az írónő, árnyalhatta volna a helyzetet. És tényleg, ami a legjobban fáj, hogy maga a cselekmény elveszett a konfliktus mögött, néha-néha ugyan felbukkant, de sose került előtérbe és a csúcspont is elmaradt. Pedig ezzel nem feltétlen lenne bajom, nem vagyok cselekményközpontú olvasó, de ilyenkor azért elvárom, hogy kapjak a cselekmény helyett valamit, lélektant vagy bármit, amivel lehet foglalkozni, de itt ez nem volt meg. Egyszerűen úgy érzem, rossz volt a könyv dramaturgiája és sajnos tipikus átvezető kötet lett belőle.

Mindenesetre nagyon kíváncsi vagyok a trilógia zárókötetére és Vászja származásának titkaira, úgyhogy lelkesen várom a The Winter of the Witch megjelenését. Nem is tudom hány pont legyen…Lehet megelőlegezek neki 4-et, de inkább maga a sorozat és a reményeim miatt kapja meg.

https://three-points-of-view.blogspot.com/2019/01/az-es…

Gnocchi7 I>!
Katherine Arden: The Girl in the Tower

Fuhh, hát még mindig tetszik ez a sorozat, és nagyon örülök, hogy végre olvasom, és haladok vele. Továbbra is érdekes nagyon, és tök jó megismerni az orosz mondavilágot. spoiler
Ja, és spoiler.

CaptainV IP>!
Katherine Arden: The Girl in the Tower

E G Y É B K É N T ez meglepően jó volt.
Azért ez a nagy csodálkozás, mert az első részt gyengének találtam, hiába voltak benne pozitívumok, de a második rész kapcsán még azt is megkockáztatom, hogy… tetszett? Erre meg azért a nagy bizonytalankodás, mert a legsötétebb pont még mindig éppen a főszereplő, Vászja, aki, ha tényleg a kőkemény görög-katolikus Oroszországban élne, ha tényleg egy moszkvai nagyhercegről, tényleg az orosz télről beszélgetnénk, már rég halott lenne (ha más okból nem is, hát azért, mert véletlenül én löktem bele egy fagyott tóba), de ezt a motherrussia_demo_light.zip-et végül is éppenséggel túlélheti.
De minden más szereplő helyzete és döntései érthetőek, esetleg élvezhetőek is, a történet kiszámítható, de lendületes és hangulatos, csak pont egyel több újdonságot dob a végére a kelleténél, az már nekem egy picit overkill volt a generációs női sors témaköréből, de még ez sem végzetes. A legjobban még mindig a keresztények megkísértései és belső vívódásai tetszenek, azokkal kéne több mindent kezdenie az írónak, azokban érzem is az orosz realizmus lélekmarcangoló pillanatait. Na, azt a könyvet imádnám. Ez szerényebb, csak egy limonádé, de abból már a jobb fajta.

szonja08760>!
Katherine Arden: The Girl in the Tower

Szerintem abszolút megérdemelt módon van a 2017-es kedvencek legelső helyén elsöprő fölénnyel mind ez, mind a The Bear and the Nightingale nálam.
Olyan elemi hangulatot áraszt magából mind a két könyv, hogy simán bele tudjuk magunkat képzelni a regénybe. Ráadásul a történet se nem a mai divatos könyveknél megszokott helyeken (London, New York stb.), se nem a megszokott időben játszódik. Középkori Oroszország átszőve a szláv népmesék világával, épp csak annyira, hogy már természetesnek tűnjenek az apró lények a házban, az istállóban, akik felügyelik a rendet és a többi mágikus alakon se lepődjünk meg, ha felbukkan.
Ez a könyv sokkal több akciót tartogat az olvasó számára, lényegesen mozgalmasabb, több a városi jelenet és Sasha jelenetei is felszaporodtak. Nem maradhat ki az intrika, sem a csata.
A hangulaton és a sokszínűségen kívül hatalmas erőssége még a sorozatnak a fantasztikus szereplőgárda. Vaysa egy iszonyatosan erős női karakter, aki a mai világban valószínűleg legalább annyi hatalmat birtokolna, mint pl. Merkel, de ez akkoriban kirívó. És mit mondtak a középkorban a kirívó emberekre? Boszorkány! Küzd is ezzel szegény rendesen, követ el hibákat, cselekszik esztelenül, felindultan, gyakorlatilag minden emberi érzésen végigmegy a regény folyamán. Szóval Vasilisa különleges, erős, bátor, de minden furcsasága ellenére igazán emberi.
Sasha egyben bátyja Vaysának, a herceg tanácsadója, szerzetes és hősfigura. Szembekerül a saját nézeteivel, amikor húga miatt hazugságra kényszerül, de érdekes látni, hogyan viaskodnak benne az elvek és Isten tisztelete a család iránti szeretettel.
Találkozunk még a történetben elég sokat Morozkoval és Olgával Vasilisa nővérével is, legyen elég annyi, hogy ők sem maradnak a változatlanság kitaposott és unalmas ösvényén.
A különdíjat pedig kapja: Solovey, Vaysa mágikus ménje, aki annak ellenére, hogy egy hatalmas, félelmetes jószág, iszonyúan aranyos, vicces és haspók. Valamiért folyamatosan az ugrott be, hogy az Aranyhajból Maximussal tuti rokonok lehetnek.

Összefoglalva ezt a terjengős rettenetet, amit ide lepötyögtem, imádtam a könyvet, alig várom a harmadik részt.
Mindenkinek ajánlom, aki szereti a különleges, erős hangulatú fantasykat, tökös hősnőket, némi történelmet, mágiát és intrikát, ráadásul még valami különlegeset is akar éppen olvasni. Ha tehetném, nem csak 5*-ot adnék az írónőnek, hanem az égről is összegyűjtögetném őket, csak ne hagyja abba az írást.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Arianrhod>!

Morozko pressed his lips together. The trees sighed overhead. All at once his anger seemed to leave him. “I do not want to fade,” he said unwillingly. “But I do not want to be alive. How can a death-god be alive?”

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
Arianrhod>!

“Learn?” he said then. Was that bitterness in his voice? “How? I am as I was made: unchanging. Long ago, men dreamed a sword into my hand. Gods diminish, but they do not change. Now try again.”

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
manami P>!

„Many people say 'Better to die' until the time comes to do it.”

53. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
szonja08760>!

Having the world as you wish--that is not for the young," he added, "They want too much.

manami P>!

„Every time you take one path, you must live with the memory of the other; of a life left unchosen. Decide as seems best, one course or the other; each way will have its bitter with its sweet.”

235. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
szonja08760>!

A silence. Then he laughed, softly and unwillingly. “Well done, Vasilisa Petrovna. I have never been gainsaid in my own house before.

szonja08760>!

In winter it is impossible to be still. Even sitting by the fire, one is watching the coals, stirring the soup, fighting – always fighting – the eager frost.

szonja08760>!

“Go out into the world, traveler. See what the long nights and hard days feel like, after a week of them.”
“Perhaps I will like them,” Vasya retorted, with spirit.
“I sincerely hope not.”

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
szonja08760>!

“Why carve things of wood,” she asked him, “if you can make marvelous things of ice with only your hands?” He glanced up. “I carve things of wood because things made by effort are more real than things made by wishing.”


A sorozat következő kötete

Winternight Trilogy sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Deborah Harkness: Time's Convert
Nora Roberts: Heaven and Earth
Nora Roberts: Dark Witch
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash
Cassandra Clare: City of Glass
Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
Ilona Andrews: Magic Burns
Sherrilyn Kenyon: Fantasy Lover
Alex Flinn: Beastly
Orson Scott Card: Enchantment