A ​medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.) 111 csillagozás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott,… (tovább)

Eredeti mű: Katherine Arden: The Bear and the Nightingale

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics


Kedvencelte 28

Most olvassa 19

Várólistára tette 240

Kívánságlistára tette 271

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.

Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/katherine-arden-m…

2 hozzászólás
>!
Klodette 
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy kivételesen szőtt, cseppet sem hétköznapi tündérmese és éppen ezért, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
A történet tulajdonképpen kitűnő ötvözete egy igazi, vérbeli orosz esti mesének, valamint egy érzelmekkel teli családregénynek.
Három részre van bontva, amelyben nyomon követhetjük a főszereplő, Vaszilisza (Vászja) naiv kislányból, fiatal nővé való cseperedését, mindeközben pedig egyre jobban megismerjük az északi erdő emberi és mondabeli lakóit is.
Mert bizony ebben a sztoriban az ősi mítoszok szereplői valóságosak, köztünk járnak, megelevenednek és mindent elkövetnek, hogy a halandók emlékezzenek rájuk. Mert ha egyszer elvész az igaz hit, elvész a varázs is és ezzel együtt felébred évszázados álmából a gonosz medve, aki ki van éhezve a szenvedésre és a káoszra…
Vaszilisza kedvelhető karakter volt, csakúgy, mint Dunja, Pjotr, Aljosa, Irina és Morozko.
Mindannyian különböztek egymástól, de értettem és megértettem a szándékaikat, azt, hogy mi is motiválta őket. Teljes mértékben együtt tudtam velük érezni.
Volt köztük aki lángoló szívvel szeretett, akadt, aki még a többieknél is bátrabb volt és olyan is, aki mindent feláldozott. Cselekedeteiket a szeretet, a család és a barátság vezérelte.
Konsztantin és Anna Ivanovna kettősét viszont ki nem állhattam és legszívesebben jól fejbe vágtam volna őket. Teljesen megérdemelték a sorsukat. Persze tudom, hogy ilyen szereplők is kellenek egy-egy könyvbe, de hát az ő fejezeteiknél a hideg rázott az emberi ostobaság úttörő példájától. :(
Vászján kívül imádtam még azokat a részeket ahol a lovakról olvashattunk, valamint jobban megismerhettük az orosz folklór színe-javát.
Izgatottan várom a következő részt, mert a végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, Vászja igazi, nagy kalandja pedig még csak most kezdődött el…
Első könyves íróhoz képest Katherine Arden stílusa rendkívül kiforrott, csodásan fogalmaz és kimondottan szemléltetően ír. Tehetségesnek tartom.
Jó szívvel ajánlom a fiatalabb korosztálynak és az idősebbeknek is, de legfőképpen azoknak, akik egyszerűen képtelenek elengedni a múltat és még hinni akarnak a tündérmesékben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Annyian áradoztak már erről a könyvről még a magyar megjelenés előtt, hogy biztos volt, hogy beszerzem magamnak. Nem mellékesen a borítója gyönyörű. Szeretem az orosz mesevilágot, már Marija Morevna története is elvarázsolt, ráadásul Ilona és Gordon Andrews is rendesen merít belőle a történeteihez.
Az oroszok és a tél különleges kapcsolatban vannak egymással, nem véletlenül jelenti náluk a halált is. Maga a történet meseként kezdődik, aztán később ölt fantasy jelleget, amikor megjelenik az upír. Egy nagyon gazdag a mesevilágba pillanthatunk be, ahol megvan a házimanó és a vizitündér orosz megfelelője is, és a bátor lányok jutalmat kapnak. Remélem jön a folytatás is, mert a vége nyitott maradt.
Mindenkinek, aki szép mesére vágyik.

>!
Niitaa P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/katherine-arden-m…

"A medve és a csalogány a legvarázslatosabb könyv, ami valaha megfordult a kezeim között. Imádtam azt a csodálatos, lágy mágiát, ami átlengte az egész történetet, s mint a téli szél felkapott, sodort magával. Minden olvasással töltött percet élveztem, sőt a vége felé már próbáltam inkább elnyújtani, hogy tovább tartson ez a csoda. Elérte, hogy lássam magam előtt a csejrtiket, s hogy elkezdjek én is a lakásunkban nyitottabb szemmel járni, hátha itt is él velünk egy-kettő, akikről eddig nem is tudtam. Ez megmagyarázná a rengeteg mosogatnivalót is, amit biztos, hogy nem mi termelünk.
Csodálatos, meseszerű olvasmány, mely egy fantasztikus utazásra invitálja az olvasót a zord, orosz vidékekre, ahol csak a legbátrabbak élhetnek túl és ahol bármi megtörténhet, ha elég erőseb hiszünk benne. Azoknak a felnőtteknek kötelező olvasmány, akik még nem felejtettek el hinni a csodákban. Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet, ha szeretnél egy kis szivárványszínű napfényt csempészni a szürke hétköznapokba, s ha nem riadsz meg pár furcsa lénytől, ijesztő teremtménytől."

>!
Vicky3 P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.

Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.

A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek. Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.

A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a „másik oldalba” is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.

Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne – akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete – de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd… – miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/11/orosz…

2 hozzászólás
>!
zamil
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Lehet túl nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, de a könyv felénél már rájöttem, hogy nem én vagyok a célközönség. Ez egy igazi lányoknak írt fantasy.
Kezdem azzal, hogy szépen van megírva a történet, jól használja az orosz mitológiát, mesevilágot, ettől lett érdekes a könyv. Viszont a történettel nem vagyok megelégedve, lassú és olyan Walt Disneybe illő. Vaszilisza karakterével se voltam kibékülve, túl nagy hatalom van a kezében, főleg úgy, hogy nem volt senki, aki megtanította volna erre. A karakter fejlődés is elmaradt.
A „két világ” a hagyomány őrző orosz nép és a vallás ellentéte jó ötlet, és érdekes, erre többet építettem volna, én erre építettem volna inkább a regényt.
Összességében nem bántam meg az olvasást, de azt le kell szögeznem, hogy többet ki lehetett volna hozni a regényből.

2 hozzászólás
>!
Dominik_Blasir
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nehéz lenne azt mondani, hogy Arden első regénye az orosz folklór szempontjából annyira lenyűgöző (sőt, épp az járt a fejemben, hogy mostanra mintha meguntam volna a szlávos hangulatot), ugyanakkor azt sem lehet a szemére vetni, hogy amit vállalt, azt ne teljesítette volna. A medve és a csalogány tényleg elrepít az orosz havasokba: igazi varázslatos hangulatú, különleges teremtményekkel teli fantasy-t kapunk, amibe szinte „beköltöznénk”, mint az igazi téli mesékbe.
Arden remek történetmondó, ráadásul mindezeken túl érdemes a cselekmény két vonatkozására külön odafigyelni: a mitologikus/vallási vonal szembenállására, vagyis a hagyományos, „régi istenek” ellentététére a kereszténységgel, illetve Vászja figurájára, aki szokatlanul öntudatosan hangoztatja szabadságvágyát.
Bővebben: http://sfmag.hu/2018/06/19/katherine-arden-a-medve-es-a…

>!
robinson P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A csipetnyi fantasztikummal meghintett tündérmesék varázslatos világa elevenedik meg a lapokon. Az orosz hagyományok, a hangulat akkor sem működne jobban, ha egy orosz író alkotása lenne.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/a-medve-es-csalog…

>!
Tamlilla P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nagyon szeretem az orosz történeteket különleges hangulatuk miatt. Ebben a mesében minden meg volt, ami újra felidézte bennem ezeket az érzéseket.
Vászja erős, különleges kislány, akinek nehéz sors jut, mert egyedi képessége, hogy látja a démonokat. Ez pedig egyben áldás és átok is. Segítségével ő is segíteni tud faluja lakóin, de furcsasága az emberek félelmét is feléleszti és ezért nem tud teljes mértékben beilleszkedni a közösségbe.
Apja tiszta szívből szereti őt és a testvéreit, akik szintén nagyon szeretik Vászját. Ez a családi összetartó erő menti meg a falut.
De hogy mi lesz Vászocska sorsa, az már egy másik történet…
Ruszalka, Vazila, Vogyanoj, Vedma… Mesebeli alakok, akik megtöltik élettel az orosz északi erdő életét.
Különleges hangulatú, remek stílusú történet, ajánlom mindenkinek, aki szereti a meséket.

1 hozzászólás
>!
perpetua P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A Rengeteghez hasonlóan ez is egy remek fantasy történet, ami a hideg orosz földön játszódik. Határozottan nem az legifjabbak a célközönség, mert sokkal borongósabb az egész hangulata a történetnek. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Vaszilisza a főszereplőnk és tényleg ő is a legfontosabb karakter a történetben, több nézőponton keresztül olvashatjuk a cselekményt, és olvasás közben inkább egyenrangúnak éreztem őket, mint másodhangoknak. Így az egész felépítés kicsit szokatlan, de egyáltalán nem rossz, sőt üdítő változatosságot nyújtott. Fő mozgatórugóként a mesék világa kerül szembe az egyre nagyobb teret nyerő vallással. Viszonylag sokáig tartott eljutni az igazán izgalmas részekig, mire rájöttünk, miért olyan különleges Vaszilisza, de azért nem panaszkodhatok, mert mégis sok esemény övezte ezt a hosszabb folyamatot. Persze a vége tetszett legjobban, a könyv tetőpontja és akár önálló kötetként is el tudtam volna képzelni ezt a regényt. Nem zárult le minden, így kíváncsi vagyok a folytatásra, de jelen pillanatban ötletem sincs mi vár még Vasziliszára a második részben.


Népszerű idézetek

>!
Zsuzsanna_Botond

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics
>!
Zsófi_és_Bea P

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

>!
perpetua P

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

>!
SLutra 

Még a mesebeli hajadonok története sem ér mindig boldog véget.

93. oldal (Alexandra, 2018)

>!
SLutra 

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.

>!
Trixi

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

>!
Zsófi_és_Bea P

Ahogy telt az idő, Vászja reszketve ment tovább. Összekoccantak a fogai. Vastag csizmája ellenére a lábujjait már nem is érezte. A szíve mélyén azt gondolta – remélte –, hogy az erdőben talál valami segítséget. Legyen az végzet vagy valami varázslat. Reménykedett benne, hogy eljön a tűzmadár vagy az aranysörényű ló, vagy a holló, aki valójában egy herceg… ostoba lány, még hiszel a mesékben? A téli erdő számára közömbösek voltak a férfiak és nők, a csjerti alszik télen, és nincsenek hollóhercegek

294. oldal

>!
Manamis_Life

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Morozko

Hasonló könyvek címkék alapján

Eowyn Ivey: A hóleány
Joe Hill: NOS4A2
Terry Pratchett: Télkovács
Philip Pullman: Északi fény
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Sophie D. Crockett: Ha elolvad a hó
Kresley Cole – Gena Showalter: A tél halálos csókja
Tim Burton: Karácsonyi lidércnyomás
George R. R. Martin: The Ice Dragon – A jégsárkány