A ​medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.) 50 csillagozás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott,… (tovább)

Eredeti mű: Katherine Arden: The Bear and the Nightingale

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics


Kedvencelte 12

Most olvassa 12

Várólistára tette 173

Kívánságlistára tette 223

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.

Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/katherine-arden-m…

2 hozzászólás
>!
Klodette
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy kivételesen szőtt, cseppet sem hétköznapi tündérmese és éppen ezért, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
A történet tulajdonképpen kitűnő ötvözete egy igazi, vérbeli orosz esti mesének, valamint egy érzelmekkel teli családregénynek.
Három részre van bontva, amelyben nyomon követhetjük a főszereplő, Vaszilisza (Vászja) naiv kislányból, fiatal nővé való cseperedését, mindeközben pedig egyre jobban megismerjük az északi erdő emberi és mondabeli lakóit is.
Mert bizony ebben a sztoriban az ősi mítoszok szereplői valóságosak, köztünk járnak, megelevenednek és mindent elkövetnek, hogy a halandók emlékezzenek rájuk. Mert ha egyszer elvész az igaz hit, elvész a varázs is és ezzel együtt felébred évszázados álmából a gonosz medve, aki ki van éhezve a szenvedésre és a káoszra…
Vaszilisza kedvelhető karakter volt, csakúgy, mint Dunja, Pjotr, Aljosa, Irina és Morozko.
Mindannyian különböztek egymástól, de értettem és megértettem a szándékaikat, azt, hogy mi is motiválta őket. Teljes mértékben együtt tudtam velük érezni.
Volt köztük aki lángoló szívvel szeretett, akadt, aki még a többieknél is bátrabb volt és olyan is, aki mindent feláldozott. Cselekedeteiket a szeretet, a család és a barátság vezérelte.
Konsztantin és Anna Ivanovna kettősét viszont ki nem állhattam és legszívesebben jól fejbe vágtam volna őket. Teljesen megérdemelték a sorsukat. Persze tudom, hogy ilyen szereplők is kellenek egy-egy könyvbe, de hát az ő fejezeteiknél a hideg rázott az emberi ostobaság úttörő példájától. :(
Vászján kívül imádtam még azokat a részeket ahol a lovakról olvashattunk, valamint jobban megismerhettük az orosz folklór színe-javát.
Izgatottan várom a következő részt, mert a végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, Vászja igazi, nagy kalandja pedig még csak most kezdődött el…
Első könyves íróhoz képest Katherine Arden stílusa rendkívül kiforrott, csodásan fogalmaz és kimondottan szemléltetően ír. Tehetségesnek tartom.
Jó szívvel ajánlom a fiatalabb korosztálynak és az idősebbeknek is, de legfőképpen azoknak, akik egyszerűen képtelenek elengedni a múltat és még hinni akarnak a tündérmesékben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

>!
Niitaa P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/katherine-arden-m…

"A medve és a csalogány a legvarázslatosabb könyv, ami valaha megfordult a kezeim között. Imádtam azt a csodálatos, lágy mágiát, ami átlengte az egész történetet, s mint a téli szél felkapott, sodort magával. Minden olvasással töltött percet élveztem, sőt a vége felé már próbáltam inkább elnyújtani, hogy tovább tartson ez a csoda. Elérte, hogy lássam magam előtt a csejrtiket, s hogy elkezdjek én is a lakásunkban nyitottabb szemmel járni, hátha itt is él velünk egy-kettő, akikről eddig nem is tudtam. Ez megmagyarázná a rengeteg mosogatnivalót is, amit biztos, hogy nem mi termelünk.
Csodálatos, meseszerű olvasmány, mely egy fantasztikus utazásra invitálja az olvasót a zord, orosz vidékekre, ahol csak a legbátrabbak élhetnek túl és ahol bármi megtörténhet, ha elég erőseb hiszünk benne. Azoknak a felnőtteknek kötelező olvasmány, akik még nem felejtettek el hinni a csodákban. Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet, ha szeretnél egy kis szivárványszínű napfényt csempészni a szürke hétköznapokba, s ha nem riadsz meg pár furcsa lénytől, ijesztő teremtménytől."

>!
Dominik_Blasir 
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nehéz lenne azt mondani, hogy Arden első regénye az orosz folklór szempontjából annyira lenyűgöző (sőt, épp az járt a fejemben, hogy mostanra mintha meguntam volna a szlávos hangulatot), ugyanakkor azt sem lehet a szemére vetni, hogy amit vállalt, azt ne teljesítette volna. A medve és a csalogány tényleg elrepít az orosz havasokba: igazi varázslatos hangulatú, különleges teremtményekkel teli fantasy-t kapunk, amibe szinte „beköltöznénk”, mint az igazi téli mesékbe.
Arden remek történetmondó, ráadásul mindezeken túl érdemes a cselekmény két vonatkozására külön odafigyelni: a mitologikus/vallási vonal szembenállására, vagyis a hagyományos, „régi istenek” ellentététére a kereszténységgel, illetve Vászja figurájára, aki szokatlanul öntudatosan hangoztatja szabadságvágyát.
Bővebben: http://sfmag.hu/2018/06/19/katherine-arden-a-medve-es-a…

>!
robinson P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A csipetnyi fantasztikummal meghintett tündérmesék varázslatos világa elevenedik meg a lapokon. Az orosz hagyományok, a hangulat akkor sem működne jobban, ha egy orosz író alkotása lenne.

https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/05/a-medve-es-csalog…

>!
perpetua P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A Rengeteghez hasonlóan ez is egy remek fantasy történet, ami a hideg orosz földön játszódik. Határozottan nem az legifjabbak a célközönség, mert sokkal borongósabb az egész hangulata a történetnek. Érdekes, hogy annak ellenére, hogy Vaszilisza a főszereplőnk és tényleg ő is a legfontosabb karakter a történetben, több nézőponton keresztül olvashatjuk a cselekményt, és olvasás közben inkább egyenrangúnak éreztem őket, mint másodhangoknak. Így az egész felépítés kicsit szokatlan, de egyáltalán nem rossz, sőt üdítő változatosságot nyújtott. Fő mozgatórugóként a mesék világa kerül szembe az egyre nagyobb teret nyerő vallással. Viszonylag sokáig tartott eljutni az igazán izgalmas részekig, mire rájöttünk, miért olyan különleges Vaszilisza, de azért nem panaszkodhatok, mert mégis sok esemény övezte ezt a hosszabb folyamatot. Persze a vége tetszett legjobban, a könyv tetőpontja és akár önálló kötetként is el tudtam volna képzelni ezt a regényt. Nem zárult le minden, így kíváncsi vagyok a folytatásra, de jelen pillanatban ötletem sincs mi vár még Vasziliszára a második részben.

>!
hkriszti83
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Szeretném a folytatást… ha lehet, most azonnal!!! ♥
Az a fura, hogy általában nagyon tudom unni a lassú folyású történeteket, és ez igazán lassú volt, de mégis, egy percig sem unatkoztam!!! Valahogy olyan hihetetlen hangulata volt az egésznek, amit nehéz megmagyarázni!! Borzasztóan szerettem, és ez a hatalmas szeretet, ami sugárzott Pjotr-ból és az egész családjából, kivéve természetesen Annát számomra nagyon szívmelengető volt! És hát volt ez a varázs… ami végig jelen van, néha alig, néha nagyon, és emiatt alig akartam letenni a könyvet!!!
Az utolsó kb 100 oldalon viszont nagyon belendültek a dolgok, meg is lepődtem, és voltak olyan parás részek spoiler hogy örültem, hogy azt pont nem este olvasom!!! :D A végét pedig rendesen megkönnyeztem… :(
Szerintem csodálatos történet, illetve annak a bevezetése, mert igazán most jön a java!!! Nagyon várom a folytatást!! *.*

>!
zsuzana P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Ez egy gyönyörűen megírt mese a hideg téli régmúlt Oroszországról. Telis tele születéssel, halállal, cselszövéssel és sok sok mesével. Nagyon tetszett most, hogy nem csak Vaszilisza szemszögéből ismerhettük meg a történetet. A papot hú de nem bírtam. Remélem kinyiffan. Kedvenc lett ez a könyv annak ellenére, hogy részben sem erre a történetre számítottam. Remélem sok sok ilyen mesét kapunk az írónőtől.

3 hozzászólás
>!
rafaelo0824 P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nem vártam csodákat, de aztán azon kaptam magam, hogy nem bírom letenni, amíg nincs vége. Imádtam az egészet, már az első lapok megfogtak, imádtam a hangulatát, a szereplőket, a keresztények gyakran arrogáns sarkítását, ami annyira jellemző. Imádtam, hogy mese és mégsem, hogy végig jelen van a folklór és a történelem is, és imádtam, hogy nem gyilkos a függővége, így kibírom a folytatásig. Hihetetlen élmény volt, engem megvett magának.

>!
Manamis_Life
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Kifejezetten tetszett, még akkor is, ha teljesen más is kaptam, mint amire számítottam.

Előrebocsátanám, hogy – szerény véleményem szerint, de persze, lehetséges, hogy ezzel mások nem fognak egyetérteni – a könyvet nem YA vagy fantasy történetként kell kezelni; sokkal inkább meseként. Ebben igazán hasonlít a Rengetegre – amit szintén imádok, pontosan azért, mert újragondolása azoknak a történeteknek, amiket sokan magunk is ismerünk –, s félek ugyanúgy félreértett lesz (ebből a szempontból), mert formája miatt a történet sokkal inkább lesz (ahogy említettem) tegyük fel; YA regényként megítélve. (spoiler)

Én imádtam, nem zavart még az sem, hogy a könyv első fele csak előrevetítette az eseményeket (amit sokan unalmasnak találhatnak), mert pont ezért; mintha én magam is láttam volna a csjertik (spoiler). Volt összehasonlítási alapom, láttam miképp változott a világ Vasziliasza körül, aki velem együtt élt ebben a különös, ősi, mesékből ébredező világban. Másrészt, ez nem egy különálló regény, kapunk még folytatást, s ehhez igazán jól jött egy kis „világépítés”. Már most alig várom a következő részt. :)

A szereplőket kedveltem, még a kevéssé jókat is megértettem valahol.

Vasziliasza, a főhősünk! Első pillantásra igen laposnak tűnhet, több helyen hallottam, hogy „nincs jellemfejlődése”, sőt talán jelleme sem, hisz még azt se kérdőjelezi meg, amit lát, amit tapasztal. Ezzel nem egészen értek egyet; Vászja egy egyszerű gyermek, csak egy lány. Körülötte szinte mindenki eltérő problémákkal küzd mint ő, főképp mentális és lelki gyötrelmekkel, kötelességekkel a nyakukban:
– Anna mint anya és feleség (spoiler) , mint keresztény asszony, aki saját (spoiler) rettegő nő.
– Itt van még Pjotr, az apa kinek gondoskodnia kell a gyermekeiről, és ezt meg is teszi, méghozzá úgy ahogy csak erejéből futja, akár saját magának fájdalmat okozva a nagyobb jó érdekében. Aztán Konsztantin, ki szintén bármit megtenne a nagyobb jó érdekében; bár ő már rengeteg mélyebben húzódó réteget mutat nekünk (spoiler), ami igen érdekessé teszi.
– Vászja testvérei szintén azon vannak, hogy megvédjék ami fontos számukra, Aljosának ez például főszereplőnk, többek között.

De Vaszilisza egészen más helyzetben van, problémái nem mindig mozognak egy síkon a körülette előkével, példának okáért; egyedül ő az, aki számára mindaz amit lát, teljesen természetes. Miért is kérdőjelezne meg bármit? Vagy, ha a családjáról van szó, hogy merné, és mit érne el vele? (spoiler) A korabeli társadalomban él; házasulatlan, teherként funkcionáló leánygyermekként, így ezt is figyelembe kell vennünk, nem csak a történet mesebeli aspektusát.

Ami Anna számára rettenet, az Vaszilisza számára természetes, rendjénvaló, és amiben Anna megnyugvást talál, az Vaszilisza világát romba döntené. Ez végig feloldhatatlan feszültséget jelent, mely természetesen végül ki is csúcsosodik. (spoiler)

Vaszilisza – szerintem – nem unalmas karakter, sőt, fejlődést is mutat. Míg olvassuk a könyvet, végig láthatjuk, hogy a leány kiáll a véleménye mellett (spoiler), de csak szép lassan válik képessé arra, hogy olyan tettekre vetemedjen, amire talán más nem lenne. De gondoljunk csak bele, ebben a világban a leányok nem is álltak ki a falu közepére, hogy felmutassák azt a bizonyos ujjat – ahogy a könyvben is elmondják, még azok is akik nagyon szeretik Vasziliszát: ez a nők sorsa. Az ellentétek szép lassan simulnak össze, lassan érlelve a feszültséget főszereplőnk (egy régi világ) és ellenpontjai közt, míg vígül azok összecsapnak, a maguk módján, ahogy arra képesek. Ahogy az talán a való világban is lenne.

És végül itt van nekünk a főgonosz! Rég volt ennyire hátborzongató gonosszal dolgom, nem lett emberi, nem magyarázta tetteit bús múltjával, nem hunyászkodott meg. Sötétben kúszó, igazi gonosztevő volt, megtestesítette mindazt, amitől a sötét erdők mélyén félni lehetett, ami elől minden ember jól elrejtőzött.

Ismert, és kevéssé ismert népmesék varázslatos újrgondolása és keveréke volt ez; félelemről, halálról, hitről, szeretetről, családról.

Nem mindenkinek fog tetszetni, főleg azoknak nem, akik a gyors, akciódús történeteket kedvelik, és nem tudnak eltekinteni attól, hogy ez mondhatni; egy mese. (Nem mintha azzal bármi baj lenne, nem vagyunk egyformák.) :)

Örülök, hogy olvashattam, várom a következőt!


Népszerű idézetek

>!
Zsuzsanna_Botond

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics
>!
Zsófi_és_Bea P

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Ahogy telt az idő, Vászja reszketve ment tovább. Összekoccantak a fogai. Vastag csizmája ellenére a lábujjait már nem is érezte. A szíve mélyén azt gondolta – remélte –, hogy az erdőben talál valami segítséget. Legyen az végzet vagy valami varázslat. Reménykedett benne, hogy eljön a tűzmadár vagy az aranysörényű ló, vagy a holló, aki valójában egy herceg… ostoba lány, még hiszel a mesékben? A téli erdő számára közömbösek voltak a férfiak és nők, a csjerti alszik télen, és nincsenek hollóhercegek

294. oldal

>!
Manamis_Life

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
>!
SLutra

Még a mesebeli hajadonok története sem ér mindig boldog véget.

93. oldal (Alexandra, 2018)

>!
SLutra

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.

>!
vgabi SP

Ruszban késő télre járt az idő, a levegő nedvességtől volt terhes, amely nem volt igazán sem eső, sem hó.

(első mondat)

>!
Zsófi_és_Bea P

_Ám messze-messze van egy hely,
Hol sárga virág fakad,
Hol a felkelő nap
Sziklás partot ér,
Hol aranyszín a szálló tajték,
S hol minden véget ér,
Minden…"

264. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Richelle Mead: Véreskü
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Orson Scott Card: Bűvölet
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Stephen King: A ragyogás
Christopher Moore: Mocskos meló
Rachel Vincent: Lélektolvajok
Sarah J. Maas: Queen of Shadows – Árnyak királynője
Cassandra Clare: A hercegnő
Jennifer L. Armentrout: White Hot Kiss – Perzselő csók