A ​medve és a csalogány (Az Északi erdő legendája 1.) 1385 csillagozás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
Alexandra, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9789634471561 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Szása (Alexandr Petrovics) · Alekszandr Petrovics · Aljosa Petrovics · Medvegy / Medved · Pjotr Vlagyimirovics · Konsztantin Nikonovics


Kedvencelte 303

Most olvassa 52

Várólistára tette 791

Kívánságlistára tette 714

Kölcsönkérné 15


Kiemelt értékelések

reccs P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Csontig hatoló hideg, végeláthatatlan és kegyetlen tél, titokzatos szellemek, démonok, boszorkányok, és persze rengeteg sötétség és félelem. Másra nem is igazán lehet számítani egy orosz mitológián alapuló történetnél. Katherine Arden zseniálisan megragadta ennek a világnak a hangulatát, és sikeresen átültette egy modern regénybe.
Szépen bemutatja az orosz mitológia teremtményeit, mint a domovojt, vagy a ruszalkát. Nem csak úgy feldob néhány ismeretlen nevet, hanem ezeket valóban jellemzi, kiemeli feladatukat, szerepüket, és a hozzájuk kötődő hiedelmeket, szokásokat. Mindezeket pedig bámulatos ügyességgel szövi bele a valódi történelmi események láncába. Olyan jól emeli be a csodás elemeket a valós emberek életében, hogy könnyedén elhiteti velünk: a XIV. századi szláv világban tényleg démonok őrizték a házat a kemencéből, és lovakkal beszélgettek a boszorkányok.
Érdekes a történetben, hogy ennyire előtérbe kerül a pogány és a keresztény hitvilág összeütközése. Nagyon szépen kifejti, hogyan tör be és erősödik meg egy új hit egy ilyen elszigetelt, hagyományaiba kapaszkodó közösségbe, majd hogyan veszi át lassan a hatalmat.
A történet jó tempóban halad, nincsenek benne hosszadalmas kitérők, felesleges epizódok. Akár egy népmesét, megindítja a történetet, majd engedi szabadon áradni.
A szereplők is pontosan hozzák azt a jellemet, amelyet a mese megkövetel. Nem lépnek ki saját sztereotipikus mesei szerepkörükből, ezzel segítve, hogy a főhős története valóban népmesei úton haladjon. Vászja az a fajta hős, akit már a saját népmeséinkből is jól ismerünk. Nem ő választja meg sorsát, mégis felnő a feladatához, és minden erejét bevetve küzd. Nagyon érdekes és jó ötlet, hogy már attól a pillanattól követjük a történetét, hogy édesanyja elhatározza, megszül még egy lányt, még ha ez tőle a legnagyobb áldozatot is követeli. Így az elejétől egyértelmű, különleges sorsot szántak neki, és nem lesz sem hétköznapi, sem könnyű élete. Ezután már csak az várat magára, hogy pontosan milyen feladatot is szántak neki.
Nagyon kidolgozott, igazán egyedi történet. Csodálatos a stílusa, a hangulata. És még a borító is szép, megragadó és a történethez valóban méltó. Az írónő csodálatos munkát végzett. Az első rész alapján ezt a sorozatot csak ajánlani tudom a műfaj kedvelőinek.

1 hozzászólás
nicosia P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Elsőre én is azt írom, hogy szépséges, fagyos, ugyanakkor finom, deres és nagyon orosz. Tulajdonképpen egy szószátyár mese, és ami a szépsége, nekem az volt a bajom is vele. Nem lépett ki a önmagából. Távoli maradt, egy gyerekmese, ami nem ragadott magával mint egy jó fantasy. A történet maga egy helyben toporgott, a szereplők jó részét alig ismertük meg, ebben a pillanatban többet tudok az orosz hajadonok pártájáról mint Morozko kinézetéről, vagy jelleméről. Valahogy egyszerre volt túl kevés és túl sok. Mesének sok, fantasynak kevés. Azért persze tovább olvasom, és reménykedem hogy nálam is célba ér a történet.

2 hozzászólás
Mulán>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Megpróbáltam tényleg, és elolvastam. De hogy mennyire túl van ez értékelve és nagyon csalódott vagyok mindenki annyira mondja hogy nem lehet le tenni és hogy mennyire jó. Ez inkább valami olyasmi hogy túl sok és túl kevés ez annyira orosz annyira nehéz a neveket kiejteni hogy felidegesített. A felénél már azt hittem hogy én ezt feladom de büszke vagyok magamra hogy kibírtam. Totálisan másra számítottam fantasy aligha ez inkább egy orosz mese sok kiejthetetlen névvel.

2 hozzászólás
gesztenye63>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Rendkívül könnyed, olvasmányos történet. Gördülékenyen csordogáló, majd egyre inkább, nagy biztonsággal hömpölygő mesefolyam. Roppant szórakoztató anzix a szláv hiedelemvilág számos „őshonos” szereplőjének felsorakoztatásával, kedvelhető, élettel teli, de persze „faék egyszerűségű” karakter-készlettel.
S mindez – a fogódzó kedvéért – beillesztve a Kijevi Rusz „utódállamainak” didergető telébe, a semmiből ébredő Moszkva gyúlékony faházai közé, és a messzi észak, viking ősökhöz kötődő áthatolhatatlan, sűrű erdeibe. Miközben a háttérben Kalita Iván sarjai taktikáznak a hatalomért, a Horda még rájuk vetülő, de már egyre gyengülő árnyékában, az északi tartományok vazallus bojárjai és házuk népe nem csak rideg vidékük fagyba dermedt valóságával, hanem félelmes mondaviláguk ősi erőivel is meg kell, hogy küzdjenek. S mindeközben a legnagyobb sz@rt szokás szerint a térítő keresztény egyház kavarja…
Katherine Arden, ez a bájos ifjú amerikai írónő olyan otthonossággal kalauzol bennünket az orosz mesevilágban, mintha maga is gyévocs lett volna valaha egy szláv tanyán, akit a kemenceszagú nagyanyó mesélt álomba a vogyanoj és a domovoj, meg a polevik és a boletnik segítségével. S mindeközben bekacsint az ablakon a ruszalka és a megbabonázott, vérszópó upír is.
A szerző ad nekünk egy Vasziliszát, aki ha nem is éppen "Világszép”, de legalább übervagány tiniboszorkány, és egy olyan igazi halálosan fagyos Morozkót, aki meg aztán maga a hamisítatlan rusz coolság megtestesülése. Körülöttük pedig úgy kavarognak az események, mint egy igazi, hamisítatlan buran óriás hópelyhei.

Nincs erre az egész vegyületre jobb kifejezés, mint, hogy végtelenül szórakoztató, csodás hangulatú regény ez. Ne várj semmilyen, százszor csavart, mélységes mondanivalót rejtő, zsánert megrengető forradalmi fantasyt.
Csupán szórakozz jól, mert arra tökéletes!
Félig hunyt szemem előtt még Marija Morevna is feltűnt a kanyarban, @szadrienn szerintem Neked is tetszene…

5 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.

Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/katherine-arden-m…

2 hozzászólás
szadrienn P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Téli mese zúzmarás orosz erdőségekkel, fagydémonnal, télkirállyal, hazaváró duruzsoló kemencével.
Maga a történet éppen annyira könnyed, mint a hópelyhek tánca, egy kevés édesbús szláv hangulat, életrekelt mítoszok, egy pillantás a ruszalkák, vámpírok, házitűzhelyet őrző aprócska démonok birodalmára. A természeti szellemekkel teljes összhangban élő hősnőnk vad és megzabolázhatatlan, férfimódra vágtat szilaj paripákon, és maga sem tudja, hogy az emberek vagy a mitikus lények között érzi-e magát otthonosabban. Falujának népe a tizennegyedik század derekán éppúgy ingadozik a pravoszláv egyház tanításai és a házi istenségek iránti hűség között. Miközben sok hangulatos életképet láthatunk a zord észak régi orosz településeinek mindennapjairól, megjelenik Moszkva is, a tatár horda árnyékában ármánykodó nagyhercegeivel, ikonokat festő, ékesen szóló, a népben félelemet és áhitatot keltő szerzeteseivel.
A regény semmiképpen sem kíván többnek látszani színes, szórakoztató tündérmesénél, de ha így tekintenek rá, akkor a misztikummal fűszerezett szláv atmoszféra kedvelői nem fognak benne csalódni.

vicomte P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Többen figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem olvassam ezt a könyvet közvetlenül az Ezüsfonás után, mivel nagyon éles lesz a kontraszt, amiből Arden regénye rosszul jönne ki. Tény, hogy a több mint két hónapnyi szünetnek köszönhetően nem vontam kényszeresen párhuzamot a két könyv között, ellenben sokkal gyakrabban eszembe jutott Valente regénye és hát abból az összevetésből sem jött ki jól Arden…

Persze ettől még ez egy jó, és abszolút olvasmányos regény, ami egész autentikusan vegyíti az 1300-s évek derekának orosz valóságát a szláv folklór és népmesék világával, ráadásul teszi mindezt kimondottan igényes nyelvezettel – amit szerencsére a magyar fordítás is visszaad. Sőt, minden további nélkül elismerem, hogy ez a regény tökéletes választás azoknak, akik belépő szintű fantasyt keresnek, azok számára pedig különösen élvezetes olvasmány lehet, akiknek a szíve csücske a szláv mitológia.
Csak hát én már rég túl vagyok a belépő szinten. A szláv mitológia és az orosz mesék számomra nem annyira egzotikusak, hogy önmagukban elvigyenek a hátukon egy trilógiát.

Ehhez kellene egy olyan erős történet, amiben érzem a dráma lehetőségét, valamint egy olyan főszereplő, aki komoly érzelmi hatást vált ki belőlem. Ez a regény számomra egyiket sem tudta felmutatni.
A történet az én ízlésemhez mérten nagyon lassan csordogált, de nem is ez volt a fő gondom – szeretem én, ha mesélnek nekem –, hanem hogy mindezt kiszámíthatóan tette. Igazából nem hogy csavar, de komoly fordulat sem volt a sztoriban. A drámai csúcspont pedig számomra inkább volt egy enyhe kaptató, mintsem szédítő sziklaszirt.
A főszereplő lány, Vaszilisza sajnos pontosan azért nem lett szimpatikus, mert az írónő azzá akarta tenni. Vászja egész környezete folyton az ez a nők sorsa frázist szajkózza, ami évszázadokon keresztül nem jelentett mást, minthogy férjhez mész – szigorúan ahhoz, akit az apád választ – és gyerekeket szülsz, vagy beállsz apácának, ha gazdag, vagy szolgálónak, ha szegény családból származol. Ezt a XXI. századból lehet elítélni, de a XIV. században ez ellen lázadni… Maradjunk annyiban, hogy a regénybelinél sokkal alaposabb magyarázat szükségeltetne rá.

Lehet persze, hogy meglesz az a magyarázat, hiszen ez is egy trilógia, de őszintén szólva az első rész alapján a főszereplőben és a teljes történetben egy regénnyi mondanivaló talán még akadna, de tartok tőle, hogy három könyvön keresztül az én lendületem nem fog kitartani.

19 hozzászólás
Mrs_Curran_Lennart P>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Annyian áradoztak már erről a könyvről még a magyar megjelenés előtt, hogy biztos volt, hogy beszerzem magamnak. Nem mellékesen a borítója gyönyörű. Szeretem az orosz mesevilágot, már Marija Morevna története is elvarázsolt, ráadásul Ilona és Gordon Andrews is rendesen merít belőle a történeteihez.
Az oroszok és a tél különleges kapcsolatban vannak egymással, nem véletlenül jelenti náluk a halált is. Maga a történet meseként kezdődik, aztán később ölt fantasy jelleget, amikor megjelenik az upír. Egy nagyon gazdag a mesevilágba pillanthatunk be, ahol megvan a házimanó és a vizitündér orosz megfelelője is, és a bátor lányok jutalmat kapnak. Remélem jön a folytatás is, mert a vége nyitott maradt.
Mindenkinek, aki szép mesére vágyik.

Klodette>!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy kivételesen szőtt, cseppet sem hétköznapi tündérmese és éppen ezért, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
A történet tulajdonképpen kitűnő ötvözete egy igazi, vérbeli orosz esti mesének, valamint egy érzelmekkel teli családregénynek.
Három részre van bontva, amelyben nyomon követhetjük a főszereplő, Vaszilisza (Vászja) naiv kislányból, fiatal nővé való cseperedését, mindeközben pedig egyre jobban megismerjük az északi erdő emberi és mondabeli lakóit is.
Mert bizony ebben a sztoriban az ősi mítoszok szereplői valóságosak, köztünk járnak, megelevenednek és mindent elkövetnek, hogy a halandók emlékezzenek rájuk. Mert ha egyszer elvész az igaz hit, elvész a varázs is és ezzel együtt felébred évszázados álmából a gonosz medve, aki ki van éhezve a szenvedésre és a káoszra…
Vaszilisza kedvelhető karakter volt, csakúgy, mint Dunja, Pjotr, Aljosa, Irina és Morozko.
Mindannyian különböztek egymástól, de értettem és megértettem a szándékaikat, azt, hogy mi is motiválta őket. Teljes mértékben együtt tudtam velük érezni.
Volt köztük aki lángoló szívvel szeretett, akadt, aki még a többieknél is bátrabb volt és olyan is, aki mindent feláldozott. Cselekedeteiket a szeretet, a család és a barátság vezérelte.
Konsztantin és Anna Ivanovna kettősét viszont ki nem állhattam és legszívesebben jól fejbe vágtam volna őket. Teljesen megérdemelték a sorsukat. Persze tudom, hogy ilyen szereplők is kellenek egy-egy könyvbe, de hát az ő fejezeteiknél a hideg rázott az emberi ostobaság úttörő példájától. :(
Vászján kívül imádtam még azokat a részeket ahol a lovakról olvashattunk, valamint jobban megismerhettük az orosz folklór színe-javát.
Izgatottan várom a következő részt, mert a végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, Vászja igazi, nagy kalandja pedig még csak most kezdődött el…
Első könyves íróhoz képest Katherine Arden stílusa rendkívül kiforrott, csodásan fogalmaz és kimondottan szemléltetően ír. Tehetségesnek tartom.
Jó szívvel ajánlom a fiatalabb korosztálynak és az idősebbeknek is, de legfőképpen azoknak, akik egyszerűen képtelenek elengedni a múltat és még hinni akarnak a tündérmesékben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

Chöpp >!
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Csodálatos oroszföldi varázslat. Azt hiszed dajkamese, de nem. A föld öreg védelmezői, tavak, erdők és lovak őrzői vannak régtől fogva velük; a néppel, ami új vallás egyeduralmának szolgálójául készül, nem tudva, hogy halálos a régi történetek elfeledése, még halálosabb elvetésük. Mert az után következik az engesztelhetetlen fagy és az örök, félvak álom, ami rosszabb, mint a halál.
Emlékszem azokra a mesékre, amik ezt a történetet körülfonják és belenőnek. Tudom, hogy semmi sem az, aminek látszik, és minden mindenné átváltozhat egy óvatlan pillanatban. Csak a szemed sarkában látod, ahogy füstként, páraként illan a fátyol. Csak akkor láthatod, ha éppen mellé nézel. Az eget és a csillagokat vizsgálgatva van hasonló tapasztalata az embernek.
A medve és a csalogányról aztán eszembe jutott egy régi-régi mesejáték. Beírtam a keresőbe : egy kosár hóvirág Pogány Judit és rátaláltam: link. Köszönöm a könyvnek, és nem kevésbé a többi varázslatos könyv megalkotójának, Katherine Arden-nek!

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Trixi>!

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

5 hozzászólás
manami P>!

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
perpetua P>!

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

Kate20>!

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics
manami P>!

– Nem kedvelem a félig-meddig válaszokat.
– Akkor ne tegyél fel félig-meddig kérdéseket! – felelte a férfi váratlanul vonzó mosollyal.

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Vicky3>!

– Egész életemben – szólalt meg – csak rángattak ide-oda. Megmondták, hogyan kell élnem, megmondták, hogyan kell meghalnom. Egy férfi szolgájának kell lennem, a kancájának, kényére-kedvére, vagy el kell rejtőznöm a falak mögött, és fel kell ajánlanom a testemet egy néma, hideg istenségnek. Akár a pokol bugyrait is szívesen vállalom, ha szabad akaratomból mehetek oda. Szívesebben halok meg holnap az erdőben, minthogy száz évet éljek mások által meghatározott módon. Kérlek. Kérlek, hadd segítsek!

336.

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Belle_Maundrell>!

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
booklover77>!

– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

297. oldal, 22.fejezet - Hóvirágok (Alexandra, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)

A sorozat következő kötete

Az Északi erdő legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Gwynne: Az istenek árnyéka
Jeaniene Frost: A lángok mélyén
Genevieve Gornichec: A boszorkány szíve
Vivien Holloway: A vihar ígérete
Laurell K. Hamilton: Telihold kávézó
Gaura Ágnes: Attila koporsója
Debora Geary: Modern boszorkány
Karen Chance: Holdvadász
Kevin Hearne: Hexed – Megátkozva
Aurora Lewis Turner: A megtörhetetlen átok