A ​medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.) 402 csillagozás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott,… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

>!
Alexandra, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9789634471561 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics


Kedvencelte 93

Most olvassa 29

Várólistára tette 468

Kívánságlistára tette 439

Kölcsönkérné 11


Kiemelt értékelések

>!
szadrienn P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Téli mese zúzmarás orosz erdőségekkel, fagydémonnal, télkirállyal, hazaváró duruzsoló kemencével.
Maga a történet éppen annyira könnyed, mint a hópelyhek tánca, egy kevés édesbús szláv hangulat, életrekelt mítoszok, egy pillantás a ruszalkák, vámpírok, házitűzhelyet őrző aprócska démonok birodalmára. A természeti szellemekkel teljes összhangban élő hősnőnk vad és megzabolázhatatlan, férfimódra vágtat szilaj paripákon, és maga sem tudja, hogy az emberek vagy a mitikus lények között érzi-e magát otthonosabban. Falujának népe a tizennegyedik század derekán éppúgy ingadozik a pravoszláv egyház tanításai és a házi istenségek iránti hűség között. Miközben sok hangulatos életképet láthatunk a zord észak régi orosz településeinek mindennapjairól, megjelenik Moszkva is, a tatár horda árnyékában ármánykodó nagyhercegeivel, ikonokat festő, ékesen szóló, a népben félelemet és áhitatot keltő szerzeteseivel.
A regény semmiképpen sem kíván többnek látszani színes, szórakoztató tündérmesénél, de ha így tekintenek rá, akkor a misztikummal fűszerezett szláv atmoszféra kedvelői nem fognak benne csalódni.

>!
gesztenye63
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Rendkívül könnyed, olvasmányos történet. Gördülékenyen csordogáló, majd egyre inkább, nagy biztonsággal hömpölygő mesefolyam. Roppant szórakoztató anzix a szláv hiedelemvilág számos „őshonos” szereplőjének felsorakoztatásával, kedvelhető, élettel teli, de persze „faék egyszerűségű” karakter-készlettel.
S mindez – a fogódzó kedvéért – beillesztve a Kijevi Rusz „utódállamainak” didergető telébe, a semmiből ébredő Moszkva gyúlékony faházai közé, és a messzi észak, viking ősökhöz kötődő áthatolhatatlan, sűrű erdeibe. Miközben a háttérben Kalita Iván sarjai taktikáznak a hatalomért, a Horda még rájuk vetülő, de már egyre gyengülő árnyékában, az északi tartományok vazallus bojárjai és házuk népe nem csak rideg vidékük fagyba dermedt valóságával, hanem félelmes mondaviláguk ősi erőivel is meg kell, hogy küzdjenek. S mindeközben a legnagyobb sz@rt szokás szerint a térítő keresztény egyház kavarja…
Katherine Arden, ez a bájos ifjú amerikai írónő olyan otthonossággal kalauzol bennünket az orosz mesevilágban, mintha maga is gyévocs lett volna valaha egy szláv tanyán, akit a kemenceszagú nagyanyó mesélt álomba a vogyanoj és a domovoj, meg a polevik és a boletnik segítségével. S mindeközben bekacsint az ablakon a ruszalka és a megbabonázott, vérszópó upír is.
A szerző ad nekünk egy Vasziliszát, aki ha nem is éppen "Világszép”, de legalább übervagány tiniboszorkány, és egy olyan igazi halálosan fagyos Morozkót, aki meg aztán maga a hamisítatlan rusz coolság megtestesülése. Körülöttük pedig úgy kavarognak az események, mint egy igazi, hamisítatlan buran óriás hópelyhei.

Nincs erre az egész vegyületre jobb kifejezés, mint, hogy végtelenül szórakoztató, csodás hangulatú regény ez. Ne várj semmilyen, százszor csavart, mélységes mondanivalót rejtő, zsánert megrengető forradalmi fantasyt.
Csupán szórakozz jól, mert arra tökéletes!
Félig hunyt szemem előtt még Marija Morevna is feltűnt a kanyarban, @szadrienn szerintem Neked is tetszene…

5 hozzászólás
>!
Bea_Könyvutca P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.

Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/katherine-arden-m…

2 hozzászólás
>!
vicomte P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Többen figyelmeztettek, hogy semmi esetre sem olvassam ezt a könyvet közvetlenül az Ezüsfonás után, mivel nagyon éles lesz a kontraszt, amiből Arden regénye rosszul jönne ki. Tény, hogy a több mint két hónapnyi szünetnek köszönhetően nem vontam kényszeresen párhuzamot a két könyv között, ellenben sokkal gyakrabban eszembe jutott Valente regénye és hát abból az összevetésből sem jött ki jól Arden…

Persze ettől még ez egy jó, és abszolút olvasmányos regény, ami egész autentikusan vegyíti az 1300-s évek derekának orosz valóságát a szláv folklór és népmesék világával, ráadásul teszi mindezt kimondottan igényes nyelvezettel – amit szerencsére a magyar fordítás is visszaad. Sőt, minden további nélkül elismerem, hogy ez a regény tökéletes választás azoknak, akik belépő szintű fantasyt keresnek, azok számára pedig különösen élvezetes olvasmány lehet, akiknek a szíve csücske a szláv mitológia.
Csak hát én már rég túl vagyok a belépő szinten. A szláv mitológia és az orosz mesék számomra nem annyira egzotikusak, hogy önmagukban elvigyenek a hátukon egy trilógiát.

Ehhez kellene egy olyan erős történet, amiben érzem a dráma lehetőségét, valamint egy olyan főszereplő, aki komoly érzelmi hatást vált ki belőlem. Ez a regény számomra egyiket sem tudta felmutatni.
A történet az én ízlésemhez mérten nagyon lassan csordogált, de nem is ez volt a fő gondom – szeretem én, ha mesélnek nekem –, hanem hogy mindezt kiszámíthatóan tette. Igazából nem hogy csavar, de komoly fordulat sem volt a sztoriban. A drámai csúcspont pedig számomra inkább volt egy enyhe kaptató, mintsem szédítő sziklaszirt.
A főszereplő lány, Vaszilisza sajnos pontosan azért nem lett szimpatikus, mert az írónő azzá akarta tenni. Vászja egész környezete folyton az ez a nők sorsa frázist szajkózza, ami évszázadokon keresztül nem jelentett mást, minthogy férjhez mész – szigorúan ahhoz, akit az apád választ – és gyerekeket szülsz, vagy beállsz apácának, ha gazdag, vagy szolgálónak, ha szegény családból származol. Ezt a XXI. századból lehet elítélni, de a XIV. században ez ellen lázadni… Maradjunk annyiban, hogy a regénybelinél sokkal alaposabb magyarázat szükségeltetne rá.

Lehet persze, hogy meglesz az a magyarázat, hiszen ez is egy trilógia, de őszintén szólva az első rész alapján a főszereplőben és a teljes történetben egy regénnyi mondanivaló talán még akadna, de tartok tőle, hogy három könyvön keresztül az én lendületem nem fog kitartani.

19 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Annyian áradoztak már erről a könyvről még a magyar megjelenés előtt, hogy biztos volt, hogy beszerzem magamnak. Nem mellékesen a borítója gyönyörű. Szeretem az orosz mesevilágot, már Marija Morevna története is elvarázsolt, ráadásul Ilona és Gordon Andrews is rendesen merít belőle a történeteihez.
Az oroszok és a tél különleges kapcsolatban vannak egymással, nem véletlenül jelenti náluk a halált is. Maga a történet meseként kezdődik, aztán később ölt fantasy jelleget, amikor megjelenik az upír. Egy nagyon gazdag a mesevilágba pillanthatunk be, ahol megvan a házimanó és a vizitündér orosz megfelelője is, és a bátor lányok jutalmat kapnak. Remélem jön a folytatás is, mert a vége nyitott maradt.
Mindenkinek, aki szép mesére vágyik.

>!
Klodette
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy kivételesen szőtt, cseppet sem hétköznapi tündérmese és éppen ezért, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
A történet tulajdonképpen kitűnő ötvözete egy igazi, vérbeli orosz esti mesének, valamint egy érzelmekkel teli családregénynek.
Három részre van bontva, amelyben nyomon követhetjük a főszereplő, Vaszilisza (Vászja) naiv kislányból, fiatal nővé való cseperedését, mindeközben pedig egyre jobban megismerjük az északi erdő emberi és mondabeli lakóit is.
Mert bizony ebben a sztoriban az ősi mítoszok szereplői valóságosak, köztünk járnak, megelevenednek és mindent elkövetnek, hogy a halandók emlékezzenek rájuk. Mert ha egyszer elvész az igaz hit, elvész a varázs is és ezzel együtt felébred évszázados álmából a gonosz medve, aki ki van éhezve a szenvedésre és a káoszra…
Vaszilisza kedvelhető karakter volt, csakúgy, mint Dunja, Pjotr, Aljosa, Irina és Morozko.
Mindannyian különböztek egymástól, de értettem és megértettem a szándékaikat, azt, hogy mi is motiválta őket. Teljes mértékben együtt tudtam velük érezni.
Volt köztük aki lángoló szívvel szeretett, akadt, aki még a többieknél is bátrabb volt és olyan is, aki mindent feláldozott. Cselekedeteiket a szeretet, a család és a barátság vezérelte.
Konsztantin és Anna Ivanovna kettősét viszont ki nem állhattam és legszívesebben jól fejbe vágtam volna őket. Teljesen megérdemelték a sorsukat. Persze tudom, hogy ilyen szereplők is kellenek egy-egy könyvbe, de hát az ő fejezeteiknél a hideg rázott az emberi ostobaság úttörő példájától. :(
Vászján kívül imádtam még azokat a részeket ahol a lovakról olvashattunk, valamint jobban megismerhettük az orosz folklór színe-javát.
Izgatottan várom a következő részt, mert a végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, Vászja igazi, nagy kalandja pedig még csak most kezdődött el…
Első könyves íróhoz képest Katherine Arden stílusa rendkívül kiforrott, csodásan fogalmaz és kimondottan szemléltetően ír. Tehetségesnek tartom.
Jó szívvel ajánlom a fiatalabb korosztálynak és az idősebbeknek is, de legfőképpen azoknak, akik egyszerűen képtelenek elengedni a múltat és még hinni akarnak a tündérmesékben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

>!
AniTiger MP
Katherine Arden: A medve és a csalogány

IMÁDTAM ezt a fogcsikorgató hidegben játszódó, orosz/szláv tündérmesei elemekkel megtűzdelt, varázslatban és fordulatokban bővelkedő könyvet olvasni! Érdekes volt, hogy szembeállította a kereszténységet a pogány hittel, hogy ráerősített a gonosz mostoha vonalra, és az is, hogy mennyire furcsán kezelték akkoriban az eljegyzéseket és a házasságokat! Oké, az egy kicsit fájt, hogy épp tegnap töltöttem a 30-at, erre ilyenek voltak a könyvben, hogy „már nem volt fiatal: úgy harmincéves lehetett” meg „egyébként is öreg (…) majdnem harminc”, de egyedül ezt tudom felróni a könyvnek.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen jó könyvvel zárjuk az idei utolsó közösen olvasott könyves Mini-könyvklub fordulót. =^.^=

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/11/a-medve-e…

>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
pat P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Szívem csücske lett a könyv, nagyon imádtam. Mert azért intellektuális örömök ide, logikai kihívások és morfondok oda, azért csak van valami varázsa Jó és Gonosz meseien klasszikus párharcának, a kedvelhető-azonosulható karaktereknek, az orosz télnek és a domovojnak, meg hát… a cselekménynek is, mit lehet tagadni. Az izgalmas, antagonistákkal bőven aláaknázott cselekménynek, a kalandoknak és a borzongásnak, meg a csepp aggódásnak éjjel, hogy nem az upír kocogtatja-é az ablakot.
Pici negatívum, hogy nekem azért annyira hitelesen nem volt orosz, mint vártam. De ezt szépen ellenpontozták a középkori női sorsokról meg a régi-új vallások, hiedelmek szembenállásáról szóló plusz rétegek. És hát ahogy ez a Katherine Arden lovakról tud írni! Én még csak hasonlóval sem találkoztam eddig, az egy csoda volt.
Nagyon jó lenne azért, ha lenne majd folytatás. abban talán lesz spoiler is végre, itt nagyon hiányoltam.

9 hozzászólás
>!
Madama_Butterfly P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Az orosz mesék és mítoszok világa pont olyan, mint maga Oroszország: vad, zord és néha kegyetlen, de varázslatos és különleges is egyben.
Ez a könyv egy utazás ebbe a rideg, de mégis gyönyörű univerzumba – folklór keveredik itt valósággal, jelen a múlttal, jó a gonosszal, hit és vallás pedig spiritizmussal és babonákkal.
Ez a könyv azért zseniális, mert az utolsó oldal elolvasása után sem voltam biztos benne, hogy mesét olvastam-e, vagy esetleg egy fantasztikus stílusban megírt valós történetet….

>!
Vicky3
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.

Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.

A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek. Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.

A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a „másik oldalba” is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.

Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne – akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete – de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd… – miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/11/orosz…

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Trixi

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

1 hozzászólás
>!
[névtelen]

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics
>!
Vicky3

– Egész életemben – szólalt meg – csak rángattak ide-oda. Megmondták, hogyan kell élnem, megmondták, hogyan kell meghalnom. Egy férfi szolgájának kell lennem, a kancájának, kényére-kedvére, vagy el kell rejtőznöm a falak mögött, és fel kell ajánlanom a testemet egy néma, hideg istenségnek. Akár a pokol bugyrait is szívesen vállalom, ha szabad akaratomból mehetek oda. Szívesebben halok meg holnap az erdőben, minthogy száz évet éljek mások által meghatározott módon. Kérlek. Kérlek, hadd segítsek!

336.

Kapcsolódó szócikkek: Vaszilisza Petrovna (Vászja)
>!
perpetua P

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

>!
Bea_Könyvutca P

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

>!
manami P

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
>!
Belle_Maundrell 

– Az álom a halál kuzinja, Vászja – mormolta a feje fölött. – És mindkettő az enyém.

341. oldal, A madár, aki egy hajadont szeretett

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
>!
SLutra

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.


A sorozat következő kötete

Az északi erdő legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Madeline Miller: Kirké
Sherrilyn Kenyon: Ördögi tánc
Philip Pullman: Az arany iránytű
Rosamund Hodge: Kegyetlen szépség
Deborah Harkness: Az élet könyve
S. A. Chakraborty: Rézkirályság
Karen Chance: Holdvadász
Gena Showalter: Éjsötét titkok
Kevin Hearne: Hounded – Üldöztetve
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány