A ​medve és a csalogány (Az északi erdő legendája 1.) 184 csillagozás

Katherine Arden: A medve és a csalogány

Gyilkos ​szél fúj a vad orosz vidéken, messze északon; nagyon rég nem volt ilyen fogcsikorgató hideg. A fák között suttogások, léptek zaja hallatszik. A medve ébredezik, egyre erősebb, és ha eltépi köteleit, talán senki sem állíthatja meg többé.

Vaszilisza zöld szemű, vadóc kislány, aki egy faház kemencéjének melegénél dadája régi időkről szóló meséire alszik el. Napközben lovagol, fára mászik, az erdőket járja; ott érzi igazán otthon magát, az állatok és növények között. De Vászja nem fiú, az a sorsa, hogy nővé érve gyermekeket szüljön és ellássa urát. A kislány már egészen fiatal kora óta tudja, hogy neki nem ezt írták meg, édesanyja nem ezért hozta a világra, mielőtt belehalt volna a szülésbe. Életével együtt különleges tudást adott a kislánynak, olyat, amely megváltoztathatja egész népe sorsát.

Katherine Arden első regénye az orosz mítoszok és népmesék varázslatos világába viszi az olvasót, ahol a csodák mindennaposak, a démonok és manók jelenléte megszokott,… (tovább)

Eredeti mű: Katherine Arden: The Bear and the Nightingale

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Budapest, 2018
384 oldal · ISBN: 9789634471561 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics


Kedvencelte 47

Most olvassa 21

Várólistára tette 277

Kívánságlistára tette 313

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

>!
Zsófi_és_Bea P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy nagyon figyelemre méltó alkotás, már csak azért is, mert egy amerikai írónő tollából született. Katherine Arden első regényében a vad, hideg északi orosz vidékre kalauzol el bennünket egy olyan világba, ahol még élnek a mítoszok, mindennaposak a csodák és a mesevilág alakjainak jelenléte teljesen megszokott.

Ahol az emberek a természettől függenek, vagy manóktól és csodáktól. Ez a könyv egy csodálatos mese, amely bennünket felnőtteket repít vissza a mesék világába, magunkon érezzük a gyilkos tél hidegét és már-már mi is manókat vélünk felfedezni a szobánk sarkában.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2018/06/katherine-arden-m…

2 hozzászólás
>!
Klodette
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány egy kivételesen szőtt, cseppet sem hétköznapi tündérmese és éppen ezért, teljes mértékben elnyerte a tetszésemet.
A történet tulajdonképpen kitűnő ötvözete egy igazi, vérbeli orosz esti mesének, valamint egy érzelmekkel teli családregénynek.
Három részre van bontva, amelyben nyomon követhetjük a főszereplő, Vaszilisza (Vászja) naiv kislányból, fiatal nővé való cseperedését, mindeközben pedig egyre jobban megismerjük az északi erdő emberi és mondabeli lakóit is.
Mert bizony ebben a sztoriban az ősi mítoszok szereplői valóságosak, köztünk járnak, megelevenednek és mindent elkövetnek, hogy a halandók emlékezzenek rájuk. Mert ha egyszer elvész az igaz hit, elvész a varázs is és ezzel együtt felébred évszázados álmából a gonosz medve, aki ki van éhezve a szenvedésre és a káoszra…
Vaszilisza kedvelhető karakter volt, csakúgy, mint Dunja, Pjotr, Aljosa, Irina és Morozko.
Mindannyian különböztek egymástól, de értettem és megértettem a szándékaikat, azt, hogy mi is motiválta őket. Teljes mértékben együtt tudtam velük érezni.
Volt köztük aki lángoló szívvel szeretett, akadt, aki még a többieknél is bátrabb volt és olyan is, aki mindent feláldozott. Cselekedeteiket a szeretet, a család és a barátság vezérelte.
Konsztantin és Anna Ivanovna kettősét viszont ki nem állhattam és legszívesebben jól fejbe vágtam volna őket. Teljesen megérdemelték a sorsukat. Persze tudom, hogy ilyen szereplők is kellenek egy-egy könyvbe, de hát az ő fejezeteiknél a hideg rázott az emberi ostobaság úttörő példájától. :(
Vászján kívül imádtam még azokat a részeket ahol a lovakról olvashattunk, valamint jobban megismerhettük az orosz folklór színe-javát.
Izgatottan várom a következő részt, mert a végén sok kérdés maradt megválaszolatlanul, Vászja igazi, nagy kalandja pedig még csak most kezdődött el…
Első könyves íróhoz képest Katherine Arden stílusa rendkívül kiforrott, csodásan fogalmaz és kimondottan szemléltetően ír. Tehetségesnek tartom.
Jó szívvel ajánlom a fiatalabb korosztálynak és az idősebbeknek is, de legfőképpen azoknak, akik egyszerűen képtelenek elengedni a múltat és még hinni akarnak a tündérmesékben.

Bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.hu/2018/05/konyvkritika…

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Annyian áradoztak már erről a könyvről még a magyar megjelenés előtt, hogy biztos volt, hogy beszerzem magamnak. Nem mellékesen a borítója gyönyörű. Szeretem az orosz mesevilágot, már Marija Morevna története is elvarázsolt, ráadásul Ilona és Gordon Andrews is rendesen merít belőle a történeteihez.
Az oroszok és a tél különleges kapcsolatban vannak egymással, nem véletlenül jelenti náluk a halált is. Maga a történet meseként kezdődik, aztán később ölt fantasy jelleget, amikor megjelenik az upír. Egy nagyon gazdag a mesevilágba pillanthatunk be, ahol megvan a házimanó és a vizitündér orosz megfelelője is, és a bátor lányok jutalmat kapnak. Remélem jön a folytatás is, mert a vége nyitott maradt.
Mindenkinek, aki szép mesére vágyik.

>!
AniTiger MP
Katherine Arden: A medve és a csalogány

IMÁDTAM ezt a fogcsikorgató hidegben játszódó, orosz/szláv tündérmesei elemekkel megtűzdelt, varázslatban és fordulatokban bővelkedő könyvet olvasni! Érdekes volt, hogy szembeállította a kereszténységet a pogány hittel, hogy ráerősített a gonosz mostoha vonalra, és az is, hogy mennyire furcsán kezelték akkoriban az eljegyzéseket és a házasságokat! Oké, az egy kicsit fájt, hogy épp tegnap töltöttem a 30-at, erre ilyenek voltak a könyvben, hogy „már nem volt fiatal: úgy harmincéves lehetett” meg „egyébként is öreg (…) majdnem harminc”, de egyedül ezt tudom felróni a könyvnek.

Nagyon örülök, hogy egy ilyen jó könyvvel zárjuk az idei utolsó közösen olvasott könyves Mini-könyvklub fordulót. =^.^=

Bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2018/11/a-medve-e…

>!
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
pat P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Szívem csücske lett a könyv, nagyon imádtam. Mert azért intellektuális örömök ide, logikai kihívások és morfondok oda, azért csak van valami varázsa Jó és Gonosz meseien klasszikus párharcának, a kedvelhető-azonosulható karaktereknek, az orosz télnek és a domovojnak, meg hát… a cselekménynek is, mit lehet tagadni. Az izgalmas, antagonistákkal bőven aláaknázott cselekménynek, a kalandoknak és a borzongásnak, meg a csepp aggódásnak éjjel, hogy nem az upír kocogtatja-é az ablakot.
Pici negatívum, hogy nekem azért annyira hitelesen nem volt orosz, mint vártam. De ezt szépen ellenpontozták a középkori női sorsokról meg a régi-új vallások, hiedelmek szembenállásáról szóló plusz rétegek. És hát ahogy ez a Katherine Arden lovakról tud írni! Én még csak hasonlóval sem találkoztam eddig, az egy csoda volt.
Nagyon jó lenne azért, ha lenne majd folytatás. abban talán lesz spoiler is végre, itt nagyon hiányoltam.

9 hozzászólás
>!
Vicky3 P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Olyan volt ez az olvasmány, mint maga az orosz tél, egyszerre kegyetlen, kiszámíthatatlan és túlvilágian szép, ami a veszély ellenére is képes megbabonázni a kívülállókat. Egy lassú folyású, gyönyörű mese, aminek minden pillanatát élveztem.

Az írónő a 14. századi orosz télbe kalauzol el bennünket, amit átjár a mágia, ahol a mítoszok valósak és a mindennapok részét képezik, ahol a mitológiai lényekben még aktívan hisz a nép, még ha nem is látják őket a mindennapokban. Legalábbis a legtöbben, nem úgy, mint főszereplőnk az ifjú Vászja, aki vérvonalának hála rendelkezik azzal a képességgel, hogy képes kommunikálni ezekkel a mitikus lényekkel és néha közelebb áll hozzájuk, mint az emberekhez. A hangulat! Vissza se tudom adni, hogy mennyire jól volt felépítve a hangulata a könyvnek. Azonnal beleszerettem. És tudjátok mennyire oda vagyok a mitológiai elemekért a könyvekben, szóval nálam ez hatalmas plusz pont volt a könyvnek.

A tudásom az orosz florklórról és népmesékről kifullad néhány halvány emlékfoszlányban Baba Yagáról, na meg a Vajákban feltűnt elemekben, de ez a tudáshiány nem akadályozott meg abban, hogy maradéktalanul elvarázsoljon ez a szláv világ. Remek módon nyúlt hozzá az írónő a témakörhöz és képes volt úgy beleszőni ezt a mondavilágot az orosz télbe, hogy teljesen valósnak és már-már természetesnek érezzem. Kézen fogott az írónő, hogy én is részese legyek a történetnek. Együtt jártam Vászjával a folyóhoz meglátogatni a ruszalkát, tettem ki kenyeret a domojovnak vagy éppen tanultam meg lovagolni a lovaktól. Együtt küzdöttem vele, hogy túléljük a kegyetlen orosz teleket vagy éppen a falusiak félelmét a másságától. Szeretem a könyvre jellemző gondolatmenetet, miszerint az emberek hite formálja a természetfelettit és annak nagysága szabja meg az erejüket. Egyszerre ad teret, hogy bemutassa az emberi természetet, a hitük erejét és a hiszékenységüket, az elkeseredett magyarázatkeresést és a segítségkeresést a nehéz időkben.

A remek fantasy vonal mellett van a könyvnek egy erős, de finoman jelen lévő feminista vonala is, ami Vászja önmegismerési útjában tükröződik. Ugyanis ez nem csak egy fantasy regény, hanem egyszerre egy fejlődésregény is. Végig Vászja mellett vagyunk, ahogy lépésről lépésre ismeri meg a világot, ahogy próbál önmaga lenni, majd mikor rájön, hogy ez mivel jár, elkeseredetten próbál a családjáért megfelelni a társadalmi konvekcióknak, még ha ez azt is jelenti, hogy kalitkába kell zárnia vad, szabad szellemét. Gyönyörű volt, ahogy párhuzamba állította az írónő Vászja vad jellemét az orosz vidékkel és a régi hittel, majd mindezt összeütköztette a kereszténységgel. És a legszebb az egészben, hogy ez milyen gördülékenyen és könnyedén ment neki, mindenféle erőlködéstől mentesen. Tetszett, hogy bepillantást engedett az írónő a „másik oldalba” is, hogy bemutatta az antagonista szereplők tettei mögött álló indokokat és gondolatokat, így árnyalva az ellentétet. Mind emberek voltak, hibákkal, vágyakkal, gyarlósággal, félelemmel, mind hittek a saját igazukban és ennek megfelelően cselekedtek, te pedig, mint olvasó képes voltál szimpátiát érezni irántuk. Valóságos volt és komplex.

Emellett még annyi apróság van, amit értékeltem olvasás közben, amiről oldalakat tölthetnék be, annyi mondandóm lenne – akár a tény, hogy nem volt benne romantika halleluja, vagy ahogy megjelent a természet elfogadása és tisztelete, a lovak szeretete – de nem akarok ennél jobban belemenni. Helyette inkább azt ajánlom, hogy mindenki fedezze fel magának ezt a történetet, majd bátran gyertek ide vissza és beszéljük meg azt a rengeteg gondolatot, amit ébreszt bennetek.

Persze ez még csak a trilógia első része és érzed is, hogy még csak a kaland kezdeténél járunk, szinte látod azt a rengeteg titkot, ami a mélyben lapul és arra vár, hogy Vászja felfedezze őket. Én mindenesetre alig várom a folytatást.

Tökéletes olvasmány lenne ez a könyv a télre, ahogy érzed a lapok között a csontig hatoló hideget, a havat a talpad alatt és a télre jellemző mindent beborító végtelen csendet és várod, hogy végre megpillantsd a lényt, mely a sötét erdőben közelít feléd… – miközben te a kandalló mellett fekszel egy jó meleg takaróban.

https://three-points-of-view.blogspot.com/2018/11/orosz…

2 hozzászólás
>!
Niitaa P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A teljes értékelés elérhető a blogomon:
http://niitaabell.blogspot.hu/2018/05/katherine-arden-m…

"A medve és a csalogány a legvarázslatosabb könyv, ami valaha megfordult a kezeim között. Imádtam azt a csodálatos, lágy mágiát, ami átlengte az egész történetet, s mint a téli szél felkapott, sodort magával. Minden olvasással töltött percet élveztem, sőt a vége felé már próbáltam inkább elnyújtani, hogy tovább tartson ez a csoda. Elérte, hogy lássam magam előtt a csejrtiket, s hogy elkezdjek én is a lakásunkban nyitottabb szemmel járni, hátha itt is él velünk egy-kettő, akikről eddig nem is tudtam. Ez megmagyarázná a rengeteg mosogatnivalót is, amit biztos, hogy nem mi termelünk.
Csodálatos, meseszerű olvasmány, mely egy fantasztikus utazásra invitálja az olvasót a zord, orosz vidékekre, ahol csak a legbátrabbak élhetnek túl és ahol bármi megtörténhet, ha elég erőseb hiszünk benne. Azoknak a felnőtteknek kötelező olvasmány, akik még nem felejtettek el hinni a csodákban. Jó szívvel ajánlom ezt a kötetet, ha szeretnél egy kis szivárványszínű napfényt csempészni a szürke hétköznapokba, s ha nem riadsz meg pár furcsa lénytől, ijesztő teremtménytől."

>!
Lisie87 P
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Nagyon szép, igényesen megírt történet. Az egész könyvnek van egy varázsa, ami magával ragadja az embert és egészen a könyv végéig fogva tartja.
A tél sosem volt a kedvencem, nem szeretek fázni, úgyhogy nem igazán irigyeltem Rusz lakosait, akik keményen dolgoznak a minden napi, évről évre történő megélhetésükért. Ebben a kegyetlen, de varázslattal és babonákkal átszőtt világba születik egy gyermek Vászja, aki más mint az átlag, látja a régi világ manóit, szellemeit. Ahogy nő, úgy „fertőzi” meg a kereszténység ezt a vidéket is, háttérbe szorítva a természettel való egyensúlyt. Nekem jobban tetszett a régi orosz népi hiedelemvilág és ahogy együtt éltek a kis láthatatlan lényekkel ( enni-inni valót hagyva nekik, hogy vigyázzanak az emberekre, állatokra). A kereszténység kapott egy negatív felhangot, ahogy átvették az emberek, úgy lett nehezebb a sorsuk, úgy fordult ellenük a világ, amivel eddig harmóniában éltek.
A történet során Vászja felnő, fiatal nő lesz, és figyelemmel kísérhetjük sorsát, majd küzdelmét a gonosszal. Mindig csodálom azokat a karaktereket, akik megküzdenek a népükért, annak ellenére, hogy azok az emberek ellenük fordulnak, és nem hisznek bennük. Örültem végül Vászja történetének végkifejletéhez, nagyon jól lezárta a történetet az írónő.
Nagyon ajánlom a könyvet, mert olvasmányos és szórakoztató, és egy érdekes világba repíti el az olvasókat.

4 hozzászólás
>!
Noro MP
Katherine Arden: A medve és a csalogány

A medve és a csalogány története a nyolcvanas évek népszerű mesélőit juttatja eszembe: Feistet és Eddings-t, egy csipetnyi Poul Andersonnal megbolondítva. Akár az epikus fantasy aranykorának is nevezhetnénk ezt az időszakot, amikor még senki nem bánta a kissé idealizált történelmi mintákat, a jókra és gonoszokra felosztható szereplőgárdát, vagy a rusztikus hátterű kiválasztottakat, akik kapát-kaszát (esetleg hímzőrámát) eldobva siettek a világ megmentésére. Ugyanez az egyszerű, de lelkes mesélő kedv jellemzi Katherine Arden stílusát is, amely fiatalokat és idősebbeket egyaránt meg tud szólítani, feltéve, hogy megvan az olvasóban a mesék szeretete. Épp ilyenek voltak az első “nagy” fantasy eposzok, amelyeket gyerekként elolvastam, és bár meglepő volt egy vadonatúj könyvben viszontlátni őket, hazudnék, ha azt mondanám, hogy kellemetlenül ért a dolog.

A sorozat egy középkori orosz faluba vezet, ahol együtt él a régi idők bűbája a keresztény hittel, és ahol egy valószerűtlen kiválasztott cseperedik. Az első kötet nem is lép nagyon túl e kereteken: ifjú hősnőjének első kalandja úgyszólván a szülői házhoz jön, amikor feje felett készül összecsapni a régi és az új világrend. A szláv folklór jó és rossz szellemeinek egyensúlyát ugyanis felborítja a kereszténység, amely áldott tudatlanságában úgy trappol végig a világon, mint elefánt a porcelánszaküzletben. Mindezt – a fent említett elődök könyveivel ellentétben – női szemszögből kísérhetjük végig. A két nőben, akik boszorkányos látásuknak köszönhetően valóban látják is az eseményeket, a szerző alkalmasint két végletet kívánt megformálni. A helyzetébe beletörődő és vallásos hisztériába menekülő mostohaanyát úgy tekinthetjük, mint a középkori világrend áldozatát, a korlátok közül bátran kitörő lányát pedig mint a modern szellem megnyilvánulását. Azonban a végletek gyakran átcsaphatnak klisékbe, és itt is pontosan ez történt, főleg a mostoha karakterében.

A regényt elsősorban a hangulatáért tudom ajánlani, de nosztalgia-olvasásnak sem utolsó, ha vissza akarunk révedni abba a korba, amikor a fantasy még egyszerű volt és mesés. Amíg nagy újdonságra nem számítunk tőle, szerezhet néhány kellemes órát.

2 hozzászólás
>!
zamil
Katherine Arden: A medve és a csalogány

Lehet túl nagy elvárásokkal kezdtem neki az olvasásnak, de a könyv felénél már rájöttem, hogy nem én vagyok a célközönség. Ez egy igazi lányoknak írt fantasy.
Kezdem azzal, hogy szépen van megírva a történet, jól használja az orosz mitológiát, mesevilágot, ettől lett érdekes a könyv. Viszont a történettel nem vagyok megelégedve, lassú és olyan Walt Disneybe illő. Vaszilisza karakterével se voltam kibékülve, túl nagy hatalom van a kezében, főleg úgy, hogy nem volt senki, aki megtanította volna erre. A karakter fejlődés is elmaradt.
A „két világ” a hagyomány őrző orosz nép és a vallás ellentéte jó ötlet, és érdekes, erre többet építettem volna, én erre építettem volna inkább a regényt.
Összességében nem bántam meg az olvasást, de azt le kell szögeznem, hogy többet ki lehetett volna hozni a regényből.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Zsuzsanna_Botond

Légy óvatos az élőkkel, fiam, mert veszélyesek!

50. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · Pjotr Vlagyimirovics
>!
Zsófi_és_Bea P

– Kérlek! – suttogja Vászja. – Fázom.
– Itt minden hideg – felelte az.
– Hol vagyok?
A férfi megvonta a vállát.
– Az északi-szél mögött. A világ végén. Egyáltalán sehol.

296. oldal

>!
perpetua P

A vadon élő madarak elpusztulnak, ha kalitkába zárják őket.

>!
SLutra

Csak a mesebeli hercegek vesznek feleségül békalányt. Akik tudnak varázsolni, és parancsszóra szépségessé válnak. Attól tartok, értem nem jön el a herceg, Aljoska.

>!
Trixi

A varázslat az, hogy elfelejted, hogy valami bármikor is más volt, mint az, aminek te akarod, hogy legyen.

>!
Zsófi_és_Bea P

Itt csak ma van. Nincs tegnap és nincs holnap. Itt maradhatsz egy évig, és közvetlenül azután érsz haza, hogy eljöttél. Nem számít, meddig aludtál.

305. oldal

>!
Manamis_Life P

– Nagyon valószínű – felelte Morozko. Nevetett. – Még soha sem tettem ilyet más kérésére.
– De, gondolom saját jószántadból rendszeresen ijesztegeted az embereket – vágta rá Vászja.
– Én? – kérdezte Morozko. – Hiszen én csak egy mese vagyok!

Kapcsolódó szócikkek: Morozko
>!
SLutra

Még a mesebeli hajadonok története sem ér mindig boldog véget.

93. oldal (Alexandra, 2018)


Hasonló könyvek címkék alapján

Eowyn Ivey: A hóleány
Justin Cronin: A tizenkettek
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Joe Hill: NOS4A2
Christelle Dabos: A tél jegyesei
Terry Pratchett: Télkovács
Philip Pullman: Északi fény
Dickens Károly: Karácsonyi ének prózában
C. S. Lewis: Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Sophie D. Crockett: Ha elolvad a hó