A ​lány a toronyban (Az északi erdő legendája 2.) 419 csillagozás

Katherine Arden: A lány a toronyban

A ​Medve és a Csalogány varázslatos története tovább folytatódik. A rettenthetetlen fiatal nővé serdült Vászját választás elé állítják: vagy férjhez megy, vagy kolostorba vonul. Ő azonban inkább megszökik otthonról – ám hamarosan az ostrom alá kerülő Moszkva városának védelméhez kell segítséget nyújtania.

Vászja számára nincs túl sok lehetőség, miután árvaságra jutott, és faluja boszorkánynak kiáltotta ki: vagy zárdába vonul, vagy hagyja, hogy a nővére összeboronálja egy moszkvai herceggel. Bármelyiket is választja, egy toronyba zárva éli majd le az életét, elzárva a tágas világtól, melyet annyira szeretne felfedezni. Így hát a kalandot választja: fiúnak álcázva magát lóháton nekivág az erdőnek. Miután a falvakat rettegésben tartó útonállókkal folytatott küzdelemben kivívja magának a moszkvai nagyherceg elismerését, gondosan meg kell őriznie a titkát, hogy valójában lány, nehogy elveszítse az uralkodó jóindulatát – még akkor is, amikor rájön, hogy a nagyhercegséget olyan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Alexandra, Pécs, 2019
432 oldal · ISBN: 9789634476306 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
Alexandra, Pécs, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634475156 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 19

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Szolovej · Alekszandr Petrovics · Olga Vladimirova · Szása (Alexandr Petrovics) · Dmitrij Ivanovics · Polunocsnyica / Éjfél Asszony · szolga · Vaszilij Petrovics

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva


Kedvencelte 74

Most olvassa 30

Várólistára tette 193

Kívánságlistára tette 217

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

nicosia P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Az első részhez képest még távolibbá vált a történet nekem. Megkockázatatom rossz időben olvastam, gyanús hogy valamikor később újraolvasom, és a harmadik részt most hagyom is.) Nagyon sok volt az orosz történelem és vallástan, nekem el is nyomta a fő történeti vonalat, és a mesés varázslat ebben a részben megfogyatkozott. Vászja idegesítően eszetlen, meggondolatlan, maga körül mindenkit és bárkit veszélyeztet, de a családja (főként Olja) meg lehetetlenül merev. Ezt a lányt vajon ki hozta össze, hogy ennyire nem illeszkedik a testvéreihez? Végtelenül sok volt az oldalszám a cselekményhez, és nagyon-nagyon kevés jutott Morozkoból. Félreteszem egy kicsit most ezt a sorozatot.

Mrs_Curran_Lennart P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Továbbra is izgalmas a könyv, de az első rész mégis jobban tetszett. Megértem Vászját, amiért elhagyja a szülőfaluját, de utána sok butaságot csinált. Akkoriban a.módosabb nőkkel úgy bántak, mint ma az arab országokban. Egész életüket a palotájukban élték le, és csak a templomba mentek. Ha valamelyik lány függetlenkedni akart, mindjárt rámondták, hogy boszorkány. Éppen ezért volt nagyon veszélyes, hogy Vászja egy fiú szerepében tetszelgett.
Ami tetszett, az Morozko és Vászja kapcsolata, ahogy V. a lovakkal bánt, és maga a cselszövés, ami köré a cselekmény épült.

Klodette >!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Ez a könyv pontosan egy olyan fantasztikus mese, amit mindenképpen ilyenkor, vagyis télen érdemes inkább elolvasni. *_*
A hangulata kicsit zúzmarás, kicsit havas, de csodálatosan szívmelengető és miközben olvastam, az volt az érzésem, hogy ott lépdelek én is a hideg, szélfútta rengetegben Vászja és Szolovej oldalán.
Érdemes a kötettel együtt bekuckózni a jó meleg szobába, forró teát inni és hagyni, csak hagyni, hogy magával ragadjon.
Annyira örülök, hogy kicsit halogattam és most kerítettem rá sort, mert mindenképpen megérte, plusz hátha nem kell annyit várnom a befejező kötetre sem…
Most már hivatalosan is Morozko az egyik új, kedvenc, könyves álompasim. Szerettem már őt A medve és a csalogányban és habár legnagyobb sajnálatomra még valamilyen szinten mindig mellékszereplőnek számít, azért sokkal több jelenete volt, mint legutóbb.
Közte és Vászja között, valami – számomra – megfoghatatlan, zsigeri kémia működik, valami ősi és egyedi, amitől a történet még jobban elnyerte a tetszésemet.
Imádom ezeket a ki nem mondott szavakat, az elszalasztott lehetőségeket, az apró érintéseket és a belső vívódást, amitől egy fagydémon, egy olyan halhatatlan, mint ő, ugyanolyan emberi, esendő lesz, mint mi magunk.
Vászját most is kedveltem. Bátor, önzetlen hősnő, aki sok mindent kibír és sok mindent megél.
Kedveltem még Szását, Vaszilisza szerzetes bátyját, a kis Marját, akiben több szempontból is, az új generáció Vászjája növekszik.
Izgatottan várom a befejező részt, hiszen megannyi kérdés maradt megválaszolatlanul, ráadásul az utolsó pár fejezetnél annyira sírtam, közben pedig lázasan drukkoltam, hogy az a bizonyos szereplő ne tűnjön el végleg, hogy most már nem tudom mit gondoljak a továbbiakról…

Bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/01/katherine-a…

vicomte P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Bár egyértelmű, hogy ennek a sorozatnak nem én vagyok a célközönsége, ennek ellenére ezt a részt egy árnyalatnyival jobban élveztem, mint az előzőt és korántsem bántam, hogy az eredeti terveimmel szemben, végül is az SFF listázáshoz bevállaltam az olvasását.

Arden alapvetően jól ír, látszik, hogy alaposan ismeri a szláv mitológiát és mesevilágot, valamint az adott korszak történelmében is kellőképpen jártasnak tűnik, így aztán számomra elég hitelesen festette fel a környezetet, amiben a főhősnő, Vászja próbál boldogulni.
Az olvasási élménynek az én esetemben jót tett, hogy az előző kötettel szemben itt az elsődleges fókusz nem annyira a régi hit és a kereszténység szembeállítása lett (bár nem sikkadt el ez a szál sem), hanem a nők helyzete ebben az ultrakonzervatív férfiközpontú társadalomban. Na, nem mintha konkrétan Vászja helyzetét találtam volna annyira érdekesnek, vagy átélhetőnek, de hasonló problémákkal – úgyis mint hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi konvencióknak megfelelő szerepekbe való kényszerítés – bárki küzdhet, akár még ma is. Meg hát, a gyerekkorom kedvenc mese- és ifjúsági regény hősnői is olyan „fiús” – vagyis PC megfogalmazásban: a nemi sztereotip szerepektől eltérő habitusú – lányok voltak, mint Vászja, ami kedves emlékeket ébresztett bennem.

Azonban maga a történet nekem kicsit kevés volt. A fő sztoriszál kicsit lassan bontakozik ki, és a fő antagonista spoiler motivációja és szerepe haloványra sikeredet. Arról nem is beszélve, hogy a drámai csúcspont és a főleg végső leszámolást szerintem sokkal jobban is elő lehetett, sőt, elő is kellett volna készíteni. A magam részéről nem bántam volna, ha inkább a vele való kapcsolat kibontása kapott volna nagyobb súlyt és több teret a történet során, mint egynémely inkább érzelmes vonal.

Összességében azonban a kifogásaim ellenére is alapvetően jó, érdekes és élvezhető regényt olvastam, annak ellenére, hogy itt-ott még átüt rajta a kezdő írók bizonytalansága, sőt a trilógiába gondolkozás átka is ott lebeg fölötte.
Mindenesetre én ezek után minden bizonnyal a befejező részt is el fogom olvasni.

BeliczaiMKata P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

A történet eleje számomra kicsit unalmas volt, lassan indultak be az események. De aztán pörögtek és olvasni akartam, amikor csak lehetett. Nagyon tetszett, hogy Vászja ennyire kűzd a szabadságáért, egy olyan korban, ahol ez lehetetlen és látjuk, hogy spoiler Meglepett, hogy Szása hogyan viselkedett, valahogy nem gondoltam volna, hogy így áll a dolgokhoz. Nem lepett meg Olga lépése Marja-val kapcsolatban. És értem a következő borító miért olyan, amilyen. Hamarosan folytatom a sorozatot. Jól vegyíti a mesét és a valóságot.

FélszipókásŐsmoly >!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Az első rész csodálatos volt. Katherine Arden biztos kézzel szőtte tovább azt a csodát. Úgy mesél, hogy boldogság megérkezni a könyvhöz, mint téli zimankóból a kandalló melegéhez. Erőssége továbbra is a szereplők lelkivilágának és kapcsolataik ábrázolása. Vászja és Szolovej, Vászja és Morozkó meghitt viszonya már az első kötetben megmutatkozott. Itt ez bővül Szása, Olga és Marja szálával. A világ is tágul, vidékről nagyvárosba (sőt, fővárosba), gyermekkor ártatlanságából a felnőttek szövevényes világába száll a figyelem. Miközben megőrzi mesei lényegét, a mondák alakjai továbbra is elevenen élőek.

Lehet, hogy írtak már e témában jobbra tartott regényt, de nekem ez a sorozat úgy tökély, ahogy van. Nem vártam egyik fejezetben sem, hogy túllépjen a meseiségén és legyen inkább realista, hűen tükrözve a közegként használt történelmi kort. Nem vártam, hogy a főhős mindig jól döntsön – bár több józanságot szívesen láttam volna benne az első részben történtek tükrében. Nem hiányoltam azt sem, hogy a jó és a gonosz összekeveredjen. Épp azzal adta számomra az élvezeti értéket, hogy egyértelmű volt, ki melyik oldalon áll. Persze azért hozott meglepetéseket egyes szereplők terén – mert az egyáltalán nem mondható, hogy egysíkúak lennének az írónő alakjai. És mindkét oldalon voltak, akiket nagyon megkedveltem.

Továbbra is nagyon ajánlom mindenkinek, aki vonzódást érez a szláv hiedelemvilág iránt, és szeretne bekuckózni vele egy forró ital mellé az esős őszi vagy fagyos téli komor napokon.

3 hozzászólás
manami>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Na akkor, harmadszor – ezúttal magyarul. Meglepő, de a véleményem nem változott túl sokat azóta, hogy először vettem a kezembe a könyvet, épp úgy imádtam minden sorát. Emiatt persze az értékelésem is nagyrészt ugyanaz marad, itt-ott egészítettem csak ki friss gondolatokkal.

Mielőtt belevágtam volna a történetbe, elég sok kedvezőtlen értékelésbe futottam bele – és ezeket valahol meg is értem; Vászja karaktere, épp ahogy az egész világ is, kitágul, ez pedig nem hiszem, hogy mindenkinek tetszett / tetszeni fog. Engem ezzel szemben sok helyen még mindig megdöbbent az őszinteség, amivel az írónő kezelte főszereplőnket, annak családját és kapcsolatait, reakcióikat.

A történet épp ott folytatódik, ahol abbamaradt – de szó szerint (tehát javaslom, hogy legyen minden friss az emlékezetünkben, mielőtt kézbe kapjuk ezt a kötetet!), és több szálon fut. Ez remek megoldás volt, őszintén. Először nyitunk Olgával (aki ugye Szerpuhov hercegnője), majd Szásával (ki Dimitrij nagyherceg barátja és tanácsadója, és mindemellett a kereszténység egy „vezéralakja” – így egyszerre ismerjük meg Oroszhon politikai helyzetét, kapunk előrejelzést a történet misztikus hátterét illetőleg… Aztán pedig, végül megjelenik Vászja, akit egyszerűen belehelyezünk a már a testvérei által megalapozott világba. (Zseniális!)

Vászja ezúttal is egy „univerzálisabb” ellenséggel néz szembe, és ahogy az első részben, azt itt is valami igen misztikus, ősi gonoszság kíséri. A történetünk ugyan valóban nagyobb horderejűnek tűnik, alap szinten belegondolva „ugyanaz” történik, mint az első részben – ami pusztán annak köszönhető, hogy történelmi eseményekbe kellett beleszőni a varázslatot (így hát nem, nem cselekménybeli azonosságra gondolok). A tatárok fosztogatásba kezdenek az orosz vidéken, falvakat égetnek fel, gyermeklányokat rabolnak el; amit pedig természetesen nem (lenne) szabad tétlen nézni. Csak hát mit tehet az ember, ha épp ezeknek az őket olyan rég legyőző tatároknak tartozik adót fizetni? Nem sokat.

Ebbe a helyzetbe cseppen (lovagol) bele főszereplőnk, Csalogánnyal a csodaparipával és a háta mögött, a fák árnyéka közül figyelő fagy-úrral. Melléjük érkezik még egy fontos új szereplőnk, Kaszjan Lutovics is, aki spoiler hatalmas meglepetés volt számomra; főképp azért, mert mikor már azt gondoltam – recsegő szemforgatás kíséretében: „nem hiszem el, hogy már Katherine Arden is ezeket a végtelenségig elcsépelt motívumokat használja”, az írónő úgy arcon csapott, hogy a szemem egyből visszaugrott a helyére. Imádtam. Ez köszönhető persze annak is, ahogy az írónő a jól ismert szláv mesékkel játszik. Mikor az ember kezdi felismerni a jeleket, teszem azt, épp egy új legenda van beleszőve a történetbe, és emiatt úgy véli, a mese egy bizonyos irányba fog elkanyarodni, az írónő mindig csavar egyet a dolgon. Legyen szó bármilyen legendáról… de ebben a részben ez különösen igaz spoiler .

Na de, jöjjenek a karakterek:

Kezdjük Vászjával, aki a legtöbb kritikát kapta. (Ez persze rendben is van, nem vagyunk egyformák.) Képzeljünk csak el a lányt, akit soha nem dicsértek meg érdemben semmiért, és az egyetlen „jó cselekedete” is az spoiler végződött. Akkora csoda hát, hogy Vászja az első adandó alkalommal, amint megérzi a megbecsülés ízét, nem akar lemondani róla? Szerintem nem. Néhol valóban túlzásba hajlik a viselkedése, de ő (szerintem) ezt egyáltalán nem úgy éli meg mint ahogy mi. Egyszerűen, elmenekülve önmaga elől – az elől a lány elől, akinek legnagyobb tette is a lehető legfájdalmasabb személyes kudarcával egyenlő – testet öltött egy olyan személy képében, aki hirtelen minden addigi korlát felett állt, amik közül Vászja soha nem tudott kitörni. Ez a váratlan szabadság – szerintem – nem meglepő, hogy bizonyos fokú (néha igen, egyéb józan szereplőnek, sőt az olvasóknak is ostobaságnak ható) merészségben nyilvánul meg. Nekem ez teljesen természetesnek tűnik. Vászja hibázik, és sokat hibázik (!), de nem mondom, hogy én másképp cselekednék a helyében – és ezen hibái sem másítják meg azt, ki is ő: mindenek felett jó ember, aki sajnos veszít néha. Vászja űzetve az spoiler – és ez a gondolat nyugtalanítóan sokszor merül fel benne – önvédelemből válik valaki mássá. Ám mikor rájön, hogy ennek a valakinek a bőrében konkrétan azt tehet amit csak akar (önmagához mérten), sőt, tényleg tehet is valamit érdemben… nem meglepő, hogy nem veszi észre, hol vannak azok a határok, melyeket azelőtt soha nem látott…

Emellett; fontosnak tartom kiemelni, hogy bármennyire is bizonygatják nekem a legtöbben, hogy a történet (és persze Vászja) „eszméletlenül lázadó feminista”, képtelen vagyok ezt belelátni a könyvbe, legalábbis nem a modern értelemben vett módon. Egyik oldalról nézve az, de igazán nem túlozza el az írónőnk, és szerencsére pont ezzel szemben álló példák sorát állítja főszereplőnk mellé. Vászja nem kifejezetten azért kezd el utazgatni, mert ez a szíve vágya, hanem azért, mert ahogy mondja is: félt a faluban lakóktól, akik spoiler – de mindennek ellenére is rettegett elindulni… + Nem azért öltözik fiúnak, mert „fiú akar lenni”, hanem mert ez a logikus. Az 1300-as évekről beszélünk, nem hinném, hogy a legnagyobb célja az lett volna ezzel, hogy bizonygassa, a nők is képesek arra, amire a férfiak (és sokszor ő maga nem is volt képes rá…), valamint Vászja nem veti meg azokat, akiknek a „nők élete” megfelel (!), egyszerűen úgy véli, nem neki való (főleg miután végre bizonyos szempontból erősnek érzi magát) neveltetéséből fakadóan sem érti meg a rendszert – amire többször felhívják a figyelmét, főleg Marja kirándulása után –, plusz ő maga alapvetően egy olyan helyzetben van, ami kiemeli a többi ember közül… (Mondjuk azt: megteheti.) Ezen kívül kijelenti, hogy amellett, hogy „vágyakozik az utazás után, gyökeret is szeretne ereszteni…”

A másik pedig, Vászja nem esik bele a „kemény női főszereplő” klisés kategóriába. Amit (továbbra, sokadszorra is) imádok! Sokszor gyenge, és rászorul arra, hogy megmentsék – amit nem hogy nem szégyell, de ha ott az ideje, még hálás is érte. Erős nő ő, félreértés ne essék, csak ez (itt) nem azt jelenti, hogy a pillantásával kettéhasít egy betonfalat, vagy hogy nincs szüksége segítségre, férfiakra meg pláne nem, az igazi sértés volna! (Mert persze minden férfi gonosz, beteg állat – vagy épp egy gyenge *****. Sajnos sok író csak úgy képes erőssé tenni a női karaktereket, ha ezzel egy időben a sárba tiporja a férfiakat… Fú, szenvedéllyel gyűlölöm ezt a jelenséget.) Hála az Istennek, ilyenről itt szó sincs.

A többi karaktert is szerettem – mindet, kivétel nélkül. Mert valahol mindenkinek igaza volt. Mindenki valami igazán mást képviselt a történetben. Szása a hitnek adta magát, Olga egy hercegnő, egy „klasszikus” női karakter – mind a ketten tökéletesen szemben állnak Vászjával, aki a régi „vallást” követi, és nem illik bele a nőknek kiszabott világba sem. Ahogy gyerekként (mert valóban más volt, mint a többiek), felnőttként sem találja a helyét (erre utal persze az utazása is). De megértem mind a három testvér viselkedését, és nagyon szeretem az őszinteségüket.

„Nagy gondot okoztam nektek Oljával, Szása?”
„Igen – felelte a bátyja.”

És mindazok ellenére, hogy mennyire távol kellene állniuk egymástól… a családi kötelék mégis felülírja mindazt, ami elválasztaná őket.

Kaszjan pedig… nem tudom, hogy csinálja az írónő, hogy képes spoiler. Komolyan… Kaszjant imádtam.

Aztán persze Morozko. Nem tehetek róla, de szeretem. Nagyon. Az írónő rájött, hogy fájdítsa a szívem, minden fejezettel egyre csak jobban. De komolyan. Nem akartam, és mégis imádtam mindent, ami vele volt kapcsolatos.

Hihetetlen, de nem volt karakter, akit ne szerettem volna. Jókat, rosszakat…

Sok helyen olvastam, hogy a történet szimpla átkötőnek, egyszerű középső kötetnek hat. Ezzel nem értek egyet, de megértem honnan jöhet ez a vélemény. A kötet egy szláv legendára támaszkodik, próbálja az olvasót rávezetni dolgokra, hogy a végkifejlet nagyot csattanjon. Ha az ember ismeri spoiler legendáját, persze könnyebb helyzetben van – de aki nem (és megmondom őszintén, ez a normális, már miért kéne más népek meséit ismerni?), annak tényleg elveszhet a mese egy nagy része az események mögött. Emiatt azt is megértem, hogy sokaknak csak olyan „ez most honnan jött, és ennek most mi a jelentősége” élményt nyújt – pedig őszintén, szerintem nagyon jó munkát végzett a mese történetbe olvasztásával az írónő. Felróható ez persze hibának, mondható, hogy Katherine Arden kicsit kézenfekvőnek vette az olvasók alapvető érdeklődését a szláv mesék iránt. De ez nem az én dolgom lesz, én 100 százalékban élveztem a kötetet.

Nem nagy titok, ez az egyik kedvenc sorozatom (na meg, igen elfogult vagyok a mesékkel / feldolgozásokkal kapcsolatban), orosz családból jőve pedig csak még inkább ragaszkodok hozzá. Nekem ismét nagy élményt nyújtott, kifejezetten örülök, hogy megjelent magyarul is! Alig várom a záró részt (ismét).

2 hozzászólás
Kkatja P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

És már olvasom is a folytatást, amiben Vászja szülőfalujából Moszkvába szökik, a Morozkotól kapott csodás paripája hátán, miután a „vagy férjhez megy vagy kolostorba vonul” lehetősége közül egyik sem vonzotta off.
Ebben a részben sokkal inkább a történelmi háttér és intrikák kerülnek a történet előterébe, jól körüljárjuk a moszkvai és tatár hatalmi harcokat és nagyhercegség játszmáinak világába is betekintést nyerhetünk, míg meg nem érkezik Vászja (fiúnak öltözve) és fel nem borít mindent, ami addig állt. És folyamatos szívbajt hoz a testvéreire is az önfejűségével.
Nagyon élveztem ezt a részt is, izgultam és drukkoltam neki, hogy túlélje a sok pofont, amit kap folyamatosan, de ő csak egyre erősebb off is lesz, minden összecsapás után. Egy új varázsló lép a színre Koscsej, a Halhatatlan spoiler, szóval végig izgalmasan és letehettetlenül robog tovább velünk a történet.
Nagyon hasznos a mindhárom könyv végén lévő szószedet is, az ismeretlen szavak, lények rövid leírásával. off

ScarlettBlair P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Wow.
Ez a rész sokkal-sokkal jobban tetszett mint az első. Vászja ebben már nem kisgyerek, hanem fiatal nő, vagy éppen ifjú úr, épp mihez van kedve. Nagyon megkedveltem a karakterét, egy bátor és rettenthetetlen női hős, akinek vág az esze és helyén van a szíve.
Ebben a részben már Morozkot is kicsit jobban mgegismerhetjük, és megszerethetjük.
Ez a kötet tele van jobbnál jobb karakterekkel, és érdekes mellékszereplőkkel. A csjertiket egyszerűen imádom, a kedveseket, a gonoszakat, mindegyiket. Olyan különleges hangulatot kölcsönöznek a történetnek.
Remélem a befejező kötetben még többet megtuhatunk Tamaráról, és Vászja felmenőiről, nagyon érdekel a történetnek ez a része.
Vászja mellett Szolovej a kedvenc karakterem, bárcsak nekem is lenne egy ilyen csodás beszélő paripám!

Noro>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

A szláv mesefeldolgozásokat Naomi Novik utóbbi években elért sikerei után valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A lány a toronyban is hasonló alapokról indul, szerzője azonban a középkori oroszhont és azok megelevenedő varázslényeit egy hagyományosabb high fantasy közegbe illeszti. Itt még van jó és gonosz, és van a saját sorsát megváltoztatni kész hős. Persze azért nem annyira fekete-fehér minden, mint az 1980-as évek nagyregényeiben. Vászja részben hibái következménye elől menekül, részben az őt körülvevő kultúra ellen lázad, és részben valóban próbál valami hőstettet is véghezvinni – már ha engedik azok, akik megmentésre szorulnak. A történetnek ugyanis minden egyes jelenetét áthatja az, hogy ez a korszak a férfiak világa. Moszkva keresztény népe őszinte meggyőződéssel vallja, hogy csak egy erkölcsileg helyes út van, és aki erről letér, az vagy bolond, vagy istenkáromló. Helyesebb lenne tehát úgy fogalmazni, hogy a könyvben kétféle jó van és kétféle gonosz, amelyek néha átfedik egymást, máskor viszont nem. Ez viszont sokkal izgalmasabb lenne, ha a szerző nem tenné teljesen egyértelművé, hogy ő melyik értékrendet támogatja (lázadó hősnőjéét, természetesen, aki mellesleg maga sem tudja szavakba önteni, hogy miért úgy cselekszik, ahogyan). Történelmi moralitásjátéknak tehát a regény nem igazán állja meg a helyét. Javaslom tehát, hogy ne is olvassuk imigyen. Tekintsük inkább annak, ami: mesés kalandregénynek, amely eltalált hangulatával idézi meg az orosz folklór birodalmát.


Népszerű idézetek

N_alika I>!

Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte –, mikor jégből is tudsz, puszta kézzel?
Áldjon meg az Isten Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, melyekért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre.

108. oldal

Zsuzana>!

Ha akarsz valamit, az azt jelenti, hogy neked nincs olyanod, hogy nem hiszed, hogy ott van, ami azt jelenti, hogy nem is lesz soha ott. A tűz vagy van, vagy nincs. Amit te varázslatnak hívsz, az egyszerűen csak annyi, hogy nem hagyod, hogy a világ más legyen, mint amilyennek te akarod.

117. oldal

SLutra>!

Amit te varázslatnak hívsz, az egyszerűen csak annyi, hogy nem hagyod, hogy a világ más legyen, mint amilyennek te akarod.

117. oldal

BBetti86 >!

– A szűk látókörűek számára – felelte nagyon kihúzva magát – minden tudás varázslatnak tűnhet.

265. oldal

Zsoofia>!

Boszorkány, futott át Szása fején a gondolat. Az ilyen nőket így hívjuk, mert nincs rájuk más szavunk.

366. oldal

Kate20>!

Az igazság olyan, mint a virág: a megfelelő pillanatban kell leszedni.

275. oldal

Belle_Maundrell>!

– Nem állhatsz bosszút egy egész népen néhány gonosz ember tetteiért.

52. oldal, 5. Tűz a vadonban

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · bosszú · bosszú
Jagika P>!

A maszlenyica háromnapos népünnepély volt, Moszkva egyik legrégibb ünnepe.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Moszkva

A sorozat következő kötete

Az északi erdő legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Mindee Arnett: The Nightmare Affair – A Rémálom-ügy
Krencz Nóra – Robin O'Wrightly: Menedék
M. G. Brown: Csak egy pillantás volt
Philippa Gregory: A folyók asszonya
Alix E. Harrow: Tízezer ajtó
Ilona Andrews: Áradó hold
Christelle Dabos: Visszaverődések viharában
Aurora Lewis Turner: Névtelenek
Amanda Quick: A tökéletes méreg