A ​lány a toronyban (Az északi erdő legendája 2.) 188 csillagozás

Katherine Arden: A lány a toronyban

A ​Medve és a Csalogány varázslatos története tovább folytatódik. A rettenthetetlen fiatal nővé serdült Vászját választás elé állítják: vagy férjhez megy, vagy kolostorba vonul. Ő azonban inkább megszökik otthonról – ám hamarosan az ostrom alá kerülő Moszkva városának védelméhez kell segítséget nyújtania.

Vászja számára nincs túl sok lehetőség, miután árvaságra jutott, és faluja boszorkánynak kiáltotta ki: vagy zárdába vonul, vagy hagyja, hogy a nővére összeboronálja egy moszkvai herceggel. Bármelyiket is választja, egy toronyba zárva éli majd le az életét, elzárva a tágas világtól, melyet annyira szeretne felfedezni. Így hát a kalandot választja: fiúnak álcázva magát lóháton nekivág az erdőnek. Miután a falvakat rettegésben tartó útonállókkal folytatott küzdelemben kivívja magának a moszkvai nagyherceg elismerését, gondosan meg kell őriznie a titkát, hogy valójában lány, nehogy elveszítse az uralkodó jóindulatát – még akkor is, amikor rájön, hogy a nagyhercegséget olyan… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: 15 éves kortól

>!
Alexandra, Pécs, 2019
432 oldal · ISBN: 9789634476306 · Fordította: Iváncsics Irma
>!
Alexandra, Pécs, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634475156 · Fordította: Iváncsics Irma

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Vaszilisza Petrovna (Vászja) · Morozko · Alekszandr Petrovics · Olga Vladimirova · Polunocsnyica / Éjfél Asszony · szolga · Szolovej

Helyszínek népszerűség szerint

Moszkva


Kedvencelte 33

Most olvassa 21

Várólistára tette 164

Kívánságlistára tette 174

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Mrs_Curran_Lennart P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Továbbra is izgalmas a könyv, de az első rész mégis jobban tetszett. Megértem Vászját, amiért elhagyja a szülőfaluját, de utána sok butaságot csinált. Akkoriban a.módosabb nőkkel úgy bántak, mint ma az arab országokban. Egész életüket a palotájukban élték le, és csak a templomba mentek. Ha valamelyik lány függetlenkedni akart, mindjárt rámondták, hogy boszorkány. Éppen ezért volt nagyon veszélyes, hogy Vászja egy fiú szerepében tetszelgett.
Ami tetszett, az Morozko és Vászja kapcsolata, ahogy V. a lovakkal bánt, és maga a cselszövés, ami köré a cselekmény épült.

Klodette P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Ez a könyv pontosan egy olyan fantasztikus mese, amit mindenképpen ilyenkor, vagyis télen érdemes inkább elolvasni. *_*
A hangulata kicsit zúzmarás, kicsit havas, de csodálatosan szívmelengető és miközben olvastam, az volt az érzésem, hogy ott lépdelek én is a hideg, szélfútta rengetegben Vászja és Szolovej oldalán.
Érdemes a kötettel együtt bekuckózni a jó meleg szobába, forró teát inni és hagyni, csak hagyni, hogy magával ragadjon.
Annyira örülök, hogy kicsit halogattam és most kerítettem rá sort, mert mindenképpen megérte, plusz hátha nem kell annyit várnom a befejező kötetre sem…
Most már hivatalosan is Morozko az egyik új, kedvenc, könyves álompasim. Szerettem már őt A medve és a csalogányban és habár legnagyobb sajnálatomra még valamilyen szinten mindig mellékszereplőnek számít, azért sokkal több jelenete volt, mint legutóbb.
Közte és Vászja között, valami – számomra – megfoghatatlan, zsigeri kémia működik, valami ősi és egyedi, amitől a történet még jobban elnyerte a tetszésemet.
Imádom ezeket a ki nem mondott szavakat, az elszalasztott lehetőségeket, az apró érintéseket és a belső vívódást, amitől egy fagydémon, egy olyan halhatatlan, mint ő, ugyanolyan emberi, esendő lesz, mint mi magunk.
Vászját most is kedveltem. Bátor, önzetlen hősnő, aki sok mindent kibír és sok mindent megél.
Kedveltem még Szását, Vaszilisza szerzetes bátyját, a kis Marját, akiben több szempontból is, az új generáció Vászjája növekszik.
Izgatottan várom a befejező részt, hiszen megannyi kérdés maradt megválaszolatlanul, ráadásul az utolsó pár fejezetnél annyira sírtam, közben pedig lázasan drukkoltam, hogy az a bizonyos szereplő ne tűnjön el végleg, hogy most már nem tudom mit gondoljak a továbbiakról…

Bővebben: https://klodettevilaga.blogspot.com/2020/01/katherine-a…

vicomte P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Bár egyértelmű, hogy ennek a sorozatnak nem én vagyok a célközönsége, ennek ellenére ezt a részt egy árnyalatnyival jobban élveztem, mint az előzőt és korántsem bántam, hogy az eredeti terveimmel szemben, végül is az SFF listázáshoz bevállaltam az olvasását.

Arden alapvetően jól ír, látszik, hogy alaposan ismeri a szláv mitológiát és mesevilágot, valamint az adott korszak történelmében is kellőképpen jártasnak tűnik, így aztán számomra elég hitelesen festette fel a környezetet, amiben a főhősnő, Vászja próbál boldogulni.
Az olvasási élménynek az én esetemben jót tett, hogy az előző kötettel szemben itt az elsődleges fókusz nem annyira a régi hit és a kereszténység szembeállítása lett (bár nem sikkadt el ez a szál sem), hanem a nők helyzete ebben az ultrakonzervatív férfiközpontú társadalomban. Na, nem mintha konkrétan Vászja helyzetét találtam volna annyira érdekesnek, vagy átélhetőnek, de hasonló problémákkal – úgyis mint hátrányos megkülönböztetés, a társadalmi konvencióknak megfelelő szerepekbe való kényszerítés – bárki küzdhet, akár még ma is. Meg hát, a gyerekkorom kedvenc mese- és ifjúsági regény hősnői is olyan „fiús” – vagyis PC megfogalmazásban: a nemi sztereotip szerepektől eltérő habitusú – lányok voltak, mint Vászja, ami kedves emlékeket ébresztett bennem.

Azonban maga a történet nekem kicsit kevés volt. A fő sztoriszál kicsit lassan bontakozik ki, és a fő antagonista spoiler motivációja és szerepe haloványra sikeredet. Arról nem is beszélve, hogy a drámai csúcspont és a főleg végső leszámolást szerintem sokkal jobban is elő lehetett, sőt, elő is kellett volna készíteni. A magam részéről nem bántam volna, ha inkább a vele való kapcsolat kibontása kapott volna nagyobb súlyt és több teret a történet során, mint egynémely inkább érzelmes vonal.

Összességében azonban a kifogásaim ellenére is alapvetően jó, érdekes és élvezhető regényt olvastam, annak ellenére, hogy itt-ott még átüt rajta a kezdő írók bizonytalansága, sőt a trilógiába gondolkozás átka is ott lebeg fölötte.
Mindenesetre én ezek után minden bizonnyal a befejező részt is el fogom olvasni.

manami P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Na akkor, harmadszor – ezúttal magyarul. Meglepő, de a véleményem nem változott túl sokat azóta, hogy először vettem a kezembe a könyvet, épp úgy imádtam minden sorát. Emiatt persze az értékelésem is nagyrészt ugyanaz marad, itt-ott egészítettem csak ki friss gondolatokkal.

Mielőtt belevágtam volna a történetbe, elég sok kedvezőtlen értékelésbe futottam bele – és ezeket valahol meg is értem; Vászja karaktere, épp ahogy az egész világ is, kitágul, ez pedig nem hiszem, hogy mindenkinek tetszett / tetszeni fog. Engem ezzel szemben sok helyen még mindig megdöbbent az őszinteség, amivel az írónő kezelte főszereplőnket, annak családját és kapcsolatait, reakcióikat.

A történet épp ott folytatódik, ahol abbamaradt – de szó szerint (tehát javaslom, hogy legyen minden friss az emlékezetünkben, mielőtt kézbe kapjuk ezt a kötetet!), és több szálon fut. Ez remek megoldás volt, őszintén. Először nyitunk Olgával (aki ugye Szerpuhov hercegnője), majd Szásával (ki Dimitrij nagyherceg barátja és tanácsadója, és mindemellett a kereszténység egy „vezéralakja” – így egyszerre ismerjük meg Oroszhon politikai helyzetét, kapunk előrejelzést a történet misztikus hátterét illetőleg… Aztán pedig, végül megjelenik Vászja, akit egyszerűen belehelyezünk a már a testvérei által megalapozott világba. (Zseniális!)

Vászja ezúttal is egy „univerzálisabb” ellenséggel néz szembe, és ahogy az első részben, azt itt is valami igen misztikus, ősi gonoszság kíséri. A történetünk ugyan valóban nagyobb horderejűnek tűnik, alap szinten belegondolva „ugyanaz” történik, mint az első részben – ami pusztán annak köszönhető, hogy történelmi eseményekbe kellett beleszőni a varázslatot (így hát nem, nem cselekménybeli azonosságra gondolok). A tatárok fosztogatásba kezdenek az orosz vidéken, falvakat égetnek fel, gyermeklányokat rabolnak el; amit pedig természetesen nem (lenne) szabad tétlen nézni. Csak hát mit tehet az ember, ha épp ezeknek az őket olyan rég legyőző tatároknak tartozik adót fizetni? Nem sokat.

Ebbe a helyzetbe cseppen (lovagol) bele főszereplőnk, Csalogánnyal a csodaparipával és a háta mögött, a fák árnyéka közül figyelő fagy-úrral. Melléjük érkezik még egy fontos új szereplőnk, Kaszjan Lutovics is, aki spoiler hatalmas meglepetés volt számomra; főképp azért, mert mikor már azt gondoltam – recsegő szemforgatás kíséretében: „nem hiszem el, hogy már Katherine Arden is ezeket a végtelenségig elcsépelt motívumokat használja”, az írónő úgy arcon csapott, hogy a szemem egyből visszaugrott a helyére. Imádtam. Ez köszönhető persze annak is, ahogy az írónő a jól ismert szláv mesékkel játszik. Mikor az ember kezdi felismerni a jeleket, teszem azt, épp egy új legenda van beleszőve a történetbe, és emiatt úgy véli, a mese egy bizonyos irányba fog elkanyarodni, az írónő mindig csavar egyet a dolgon. Legyen szó bármilyen legendáról… de ebben a részben ez különösen igaz spoiler .

Na de, jöjjenek a karakterek:

Kezdjük Vászjával, aki a legtöbb kritikát kapta. (Ez persze rendben is van, nem vagyunk egyformák.) Képzeljünk csak el a lányt, akit soha nem dicsértek meg érdemben semmiért, és az egyetlen „jó cselekedete” is az spoiler végződött. Akkora csoda hát, hogy Vászja az első adandó alkalommal, amint megérzi a megbecsülés ízét, nem akar lemondani róla? Szerintem nem. Néhol valóban túlzásba hajlik a viselkedése, de ő (szerintem) ezt egyáltalán nem úgy éli meg mint ahogy mi. Egyszerűen, elmenekülve önmaga elől – az elől a lány elől, akinek legnagyobb tette is a lehető legfájdalmasabb személyes kudarcával egyenlő – testet öltött egy olyan személy képében, aki hirtelen minden addigi korlát felett állt, amik közül Vászja soha nem tudott kitörni. Ez a váratlan szabadság – szerintem – nem meglepő, hogy bizonyos fokú (néha igen, egyéb józan szereplőnek, sőt az olvasóknak is ostobaságnak ható) merészségben nyilvánul meg. Nekem ez teljesen természetesnek tűnik. Vászja hibázik, és sokat hibázik (!), de nem mondom, hogy én másképp cselekednék a helyében – és ezen hibái sem másítják meg azt, ki is ő: mindenek felett jó ember, aki sajnos veszít néha. Vászja űzetve az spoiler – és ez a gondolat nyugtalanítóan sokszor merül fel benne – önvédelemből válik valaki mássá. Ám mikor rájön, hogy ennek a valakinek a bőrében konkrétan azt tehet amit csak akar (önmagához mérten), sőt, tényleg tehet is valamit érdemben… nem meglepő, hogy nem veszi észre, hol vannak azok a határok, melyeket azelőtt soha nem látott…

Emellett; fontosnak tartom kiemelni, hogy bármennyire is bizonygatják nekem a legtöbben, hogy a történet (és persze Vászja) „eszméletlenül lázadó feminista”, képtelen vagyok ezt belelátni a könyvbe, legalábbis nem a modern értelemben vett módon. Egyik oldalról nézve az, de igazán nem túlozza el az írónőnk, és szerencsére pont ezzel szemben álló példák sorát állítja főszereplőnk mellé. Vászja nem kifejezetten azért kezd el utazgatni, mert ez a szíve vágya, hanem azért, mert ahogy mondja is: félt a faluban lakóktól, akik spoiler – de mindennek ellenére is rettegett elindulni… + Nem azért öltözik fiúnak, mert „fiú akar lenni”, hanem mert ez a logikus. Az 1300-as évekről beszélünk, nem hinném, hogy a legnagyobb célja az lett volna ezzel, hogy bizonygassa, a nők is képesek arra, amire a férfiak (és sokszor ő maga nem is volt képes rá…), valamint Vászja nem veti meg azokat, akiknek a „nők élete” megfelel (!), egyszerűen úgy véli, nem neki való (főleg miután végre bizonyos szempontból erősnek érzi magát) neveltetéséből fakadóan sem érti meg a rendszert – amire többször felhívják a figyelmét, főleg Marja kirándulása után –, plusz ő maga alapvetően egy olyan helyzetben van, ami kiemeli a többi ember közül… (Mondjuk azt: megteheti.) Ezen kívül kijelenti, hogy amellett, hogy „vágyakozik az utazás után, gyökeret is szeretne ereszteni…”

A másik pedig, Vászja nem esik bele a „kemény női főszereplő” klisés kategóriába. Amit (továbbra, sokadszorra is) imádok! Sokszor gyenge, és rászorul arra, hogy megmentsék – amit nem hogy nem szégyell, de ha ott az ideje, még hálás is érte. Erős nő ő, félreértés ne essék, csak ez (itt) nem azt jelenti, hogy a pillantásával kettéhasít egy betonfalat, vagy hogy nincs szüksége segítségre, férfiakra meg pláne nem, az igazi sértés volna! (Mert persze minden férfi gonosz, beteg állat – vagy épp egy gyenge *****. Sajnos sok író csak úgy képes erőssé tenni a női karaktereket, ha ezzel egy időben a sárba tiporja a férfiakat… Fú, szenvedéllyel gyűlölöm ezt a jelenséget.) Hála az Istennek, ilyenről itt szó sincs.

A többi karaktert is szerettem – mindet, kivétel nélkül. Mert valahol mindenkinek igaza volt. Mindenki valami igazán mást képviselt a történetben. Szása a hitnek adta magát, Olga egy hercegnő, egy „klasszikus” női karakter – mind a ketten tökéletesen szemben állnak Vászjával, aki a régi „vallást” követi, és nem illik bele a nőknek kiszabott világba sem. Ahogy gyerekként (mert valóban más volt, mint a többiek), felnőttként sem találja a helyét (erre utal persze az utazása is). De megértem mind a három testvér viselkedését, és nagyon szeretem az őszinteségüket.

„Nagy gondot okoztam nektek Oljával, Szása?”
„Igen – felelte a bátyja.”

És mindazok ellenére, hogy mennyire távol kellene állniuk egymástól… a családi kötelék mégis felülírja mindazt, ami elválasztaná őket.

Kaszjan pedig… nem tudom, hogy csinálja az írónő, hogy képes spoiler. Komolyan… Kaszjant imádtam.

Aztán persze Morozko. Nem tehetek róla, de szeretem. Nagyon. Az írónő rájött, hogy fájdítsa a szívem, minden fejezettel egyre csak jobban. De komolyan. Nem akartam, és mégis imádtam mindent, ami vele volt kapcsolatos.

Hihetetlen, de nem volt karakter, akit ne szerettem volna. Jókat, rosszakat…

Sok helyen olvastam, hogy a történet szimpla átkötőnek, egyszerű középső kötetnek hat. Ezzel nem értek egyet, de megértem honnan jöhet ez a vélemény. A kötet egy szláv legendára támaszkodik, próbálja az olvasót rávezetni dolgokra, hogy a végkifejlet nagyot csattanjon. Ha az ember ismeri spoiler legendáját, persze könnyebb helyzetben van – de aki nem (és megmondom őszintén, ez a normális, már miért kéne más népek meséit ismerni?), annak tényleg elveszhet a mese egy nagy része az események mögött. Emiatt azt is megértem, hogy sokaknak csak olyan „ez most honnan jött, és ennek most mi a jelentősége” élményt nyújt – pedig őszintén, szerintem nagyon jó munkát végzett a mese történetbe olvasztásával az írónő. Felróható ez persze hibának, mondható, hogy Katherine Arden kicsit kézenfekvőnek vette az olvasók alapvető érdeklődését a szláv mesék iránt. De ez nem az én dolgom lesz, én 100 százalékban élveztem a kötetet.

Nem nagy titok, ez az egyik kedvenc sorozatom (na meg, igen elfogult vagyok a mesékkel / feldolgozásokkal kapcsolatban), orosz családból jőve pedig csak még inkább ragaszkodok hozzá. Nekem ismét nagy élményt nyújtott, kifejezetten örülök, hogy megjelent magyarul is! Alig várom a záró részt (ismét).

2 hozzászólás
Noro>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

A szláv mesefeldolgozásokat Naomi Novik utóbbi években elért sikerei után valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. A lány a toronyban is hasonló alapokról indul, szerzője azonban a középkori oroszhont és azok megelevenedő varázslényeit egy hagyományosabb high fantasy közegbe illeszti. Itt még van jó és gonosz, és van a saját sorsát megváltoztatni kész hős. Persze azért nem annyira fekete-fehér minden, mint az 1980-as évek nagyregényeiben. Vászja részben hibái következménye elől menekül, részben az őt körülvevő kultúra ellen lázad, és részben valóban próbál valami hőstettet is véghezvinni – már ha engedik azok, akik megmentésre szorulnak. A történetnek ugyanis minden egyes jelenetét áthatja az, hogy ez a korszak a férfiak világa. Moszkva keresztény népe őszinte meggyőződéssel vallja, hogy csak egy erkölcsileg helyes út van, és aki erről letér, az vagy bolond, vagy istenkáromló. Helyesebb lenne tehát úgy fogalmazni, hogy a könyvben kétféle jó van és kétféle gonosz, amelyek néha átfedik egymást, máskor viszont nem. Ez viszont sokkal izgalmasabb lenne, ha a szerző nem tenné teljesen egyértelművé, hogy ő melyik értékrendet támogatja (lázadó hősnőjéét, természetesen, aki mellesleg maga sem tudja szavakba önteni, hogy miért úgy cselekszik, ahogyan). Történelmi moralitásjátéknak tehát a regény nem igazán állja meg a helyét. Javaslom tehát, hogy ne is olvassuk imigyen. Tekintsük inkább annak, ami: mesés kalandregénynek, amely eltalált hangulatával idézi meg az orosz folklór birodalmát.

Wee IP>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Jó volt, hogy rögtön A Medve és a Csalogány után tudtam elkezdeni olvasni, mert pontosan onnan veszi fel a fonalat, ahol az első rész letette.
Az öt csillagot azért kapja meg, mert a hangulatát nagyon szerettem, és a szereplők nem két dimenziósak.
Azokat a részeket olvastam a legszívesebben, amikor Vászja a vadonban van. Ezek a városi jelenetek, az ilyen-olyan cselszövések kissé kirángattak a lendületből. Értem, hogy ez adja a történet gerincét, de akkor is…
Konsztantintól meg egyenesen agyvérzést kapok. Tudjátok, kire emlékeztet? A Notre Dame-i toronyőrből Frollóra, aki azért üldözi Esmeraldát, mert beleszeretett, ezért a nő tuti boszorkány… De végül is nem szólhatok, mert alapvetően ellenszenves karakternek készült, és hát az is.

Nagyon remélem, hogy idén megjelenik a harmadik rész nálunk is, és lehetőleg minél hamarabb!

Lisie87 P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Könnyed, olvasható, de nem világmegváltó történet. A lovas részek nagyon tetszettek, és bírtam Vászját is, megértem a döntéseit és vágyait. Ha egyszer kijön biztos elolvasom a 3. részt is.

Zsuzana P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Még soha nem olvastam könyvet szándékosan lassan, hogy minél tovább tartson. De itt most ez volt. Imádtam minden sorát. Ahogy imádom ezt az egész hideg téli, régmúlt Oroszországot. A sok búskomorságával és zordságával. Vaszilisza erős karakter, nagyon várom már, hogy nővé váljon. És utálom a hideget, a havat, de oda akarok menni. :)

Dixy05 P>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Már az első kötet is igazán érdekes, és izgalmas indítása volt a sorozatnak. Szerencsére a második rész sem maradt el az előzőtől, sőt nekem sokkal jobban tetszett. Egy nagyon jól felépített, izgalmas, kalandos történetet kaptam, ahol sosem maradt időm unatkozni, hisz mindig történt valami újabb nem várt esemény, fordulat. Hősnőnk, Vászja ugyanaz a vad, harcos teremtés maradt, akit már az első részben megismertünk. Azonban itt mégis egy másik szerepben találkozhat vele az olvasó. S persze most sem hiányozhatott Morozkó karaktere sem, aminek nagyon örültem. Ahogyan az írónőtől megszokhattuk, az izgalmas részek mellé, bizony nem kevés drámai elemet is vegyít. Így olyan jelenet is helyet kapott a történetben, melyet igen fájdalmas volt elolvasni is, főleg nőként. Összességében nagyon szerettem a könyvet, szívesen olvastam minden sorát. Nagyon várom a folytatást, remélem sikerül végre teljességében kibontakozni a szerelmi szálnak is.

>!
Alexandra, Pécs, 2019
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634475156 · Fordította: Iváncsics Irma
felícia97>!
Katherine Arden: A lány a toronyban

Ha egyetlen szóval kellene leírnom a történetet? Csak annyit mondanék, hogy varázslatos. Le vagyok nyűgözve teljesen!Ennyire bravúros és erőteljes folytatást álmomban sem reméltem,mégis megkaptam.Katherine Arden-nek sikerült túlszárnyalnia az első részt,pedig már azt is imádtam.Ilyen gyorsan 400 oldalt nem mostanában sikerült egyhuzamban elolvasnom.Nem is tudom mit is írhatnék, mert úgy érzem én ehhez a történethez kevés vagyok.Visszaadni ezt az elképesztően egyedi,keserédes és felemelő hangulatot ami a könyv minden lapjáról sugárzik egyszerűen lehetetlen.Ez egy olyan élmény amit csak átélni lehet,elmondani nem. Ha Vászja és az orosz mondákra épülő világa egyszer magával ragad onnantól nincs megállás,mert rabja leszel Arden történetének.Ez a kötet annyival másabb volt mint az előző,hiszen a hosszas felvezetés után itt aztán igazán minden ízében beindul a kaland,amiket mi is átélhetünk Vászja-val.A bátor lány maga mögött hagyja Lesznaja Zemlja erdőségeit,hogy világot lásson Szolovej hátán,azonban mint mindennek az életben ennek is meg van az ára… Az erdők veszélyes rengetegéből kilépve,megismerjük Moszkva fényűző,ám annál kegyetlenebb arcát, egy olyan korban,mikor a nők szava nem számított és aki más mert lenni, mint amit elvártak arra egyből rásütötték hogy boszorkány.Ez a történet a történelem mellett mesék és legendák segítségével tart egy görbe tükröt az emberek elé, hogy milyenek is voltunk és vagyunk a mai napig. A hatalomért,és gazdagságért eltaposunk másokat,megbélyegezzük és elpusztítjuk azt amit nem értünk,ami eltér a normálistól ahelyett hogy megpróbálnánk megérteni vagy elfogadni a másságot. Durva és kegyetlen világ volt ez akkoriban,és nekem minden oldallal egyre jobban fájt a szívem Vászjá-ért,aki küzd azért, hogy a részese lehessen egy olyan világnak ami állandóan kitaszítja őt,mert mer más lenni és követni a vágyait az elvárásokkal szemben.És sokszor nem csak az átlag emberek viselkedtek így vele hanem a saját családja is… Tiszta szívű hősnőnk sok hibát elkövet útja során,és megpróbáltatásoknak sincs híján,de igazi élvezet volt végig követni a kalandjait.Ebben a kötetben ismét csak sok szálon haladunk,rengeteg új szereplő lép a képbe,akik mind alakítják a történetet,és Vászja első részben kevésbé megismert testvérei is komoly szerephez jutottak ezen részben.Szását nagyon kedveltem hiszen ő támogatja a leginkább a húgát még akkor is ha nem érti vagy helyesli a tetteit,Olga viszont nagyon unszimpatikus és keserű nő lett akire csak haragudni tudtam. Annyi mindenről lehetne még mesélni hiszen szó szerint szárnyalt a történet,az egyik legkiemelkedőbb része viszont amit meg kell említenem egyértelműen Halhatatlan Koscsej szála volt,amit az írónő remekül beleszőtt a történetbe.Csupa meglepetés volt és sokkal kiforrottabbnak éreztem az egész regényt,mind a csattanók,mind a csaták,és a gonosz karakter felépítése szempontjából. A történet vége ráadásul annyira izgalmas volt, hogy még egy fél percre se bírtam letenni a könyvet.A szívemnek legkedvesebbek most is Vászja,Szolovej és Morozko voltak,hiszen az ő pillanataiktól lett olyannyira különleges ez a történet. Vászja és Morozko szála annyira szépen és finoman van felépítve,hogy öröm volt olvasni.Az aprócska szikraként és ígéretként indult érzelmek a szemünk előtt bontogatják a szárnyaikat,mégis érezzük a valóság szomorú árnyait és korlátait ami elválasztja őket egymástól,hiszen vannak dolgok amiket semmilyen erő sem tud megváltoztatni… Szomorú volt még nyomon követni a történet háttér világát is ami a pogány hitet és a kereszténység harcát állítja elénk,mert tudjuk hogy ahogy az egyik erősödik,úgy a másik minden különlegességével együtt halványul. Nagyszerű folytatása volt ez a könyv a Medve és a csalogánynak,és bizony azt mondom hogy ez az egyik legkülönlegesebb és legegyedibb fantasy amit hosszú ideje olvastam. Félek milyen befejezés vár minket,mert tudjuk hogy nem minden mese ér boldogan véget…Mindenesetre bárhogy legyen is ez egy olyan történet amire mindig emlékezni fogok.


Népszerű idézetek

N_alika I>!

Miért fából faragsz tárgyakat – kérdezte –, mikor jégből is tudsz, puszta kézzel?
Áldjon meg az Isten Vaszilisza Petrovna – szólalt meg, határozottan gúnyosan. – Vagy nem ezt kell mondani reggel? Azért faragok fából dolgokat, mert azok a dolgok, melyekért erőfeszítést kell tennünk, sokkal valóságosabbak, mint azok, amik a puszta kívánságunk által jöttek létre.

108. oldal

Zsuzana P>!

Ha akarsz valamit, az azt jelenti, hogy neked nincs olyanod, hogy nem hiszed, hogy ott van, ami azt jelenti, hogy nem is lesz soha ott. A tűz vagy van, vagy nincs. Amit te varázslatnak hívsz, az egyszerűen csak annyi, hogy nem hagyod, hogy a világ más legyen, mint amilyennek te akarod.

117. oldal

>!

Az igazság olyan, mint a virág: a megfelelő pillanatban kell leszedni.

275. oldal

Belle_Maundrell >!

– Nem állhatsz bosszút egy egész népen néhány gonosz ember tetteiért.

52. oldal, 5. Tűz a vadonban

Kapcsolódó szócikkek: Alekszandr Petrovics · bosszú · bosszú
Jagika P>!

A maszlenyica háromnapos népünnepély volt, Moszkva egyik legrégibb ünnepe.

203. oldal

Kapcsolódó szócikkek: maszlenyica · Moszkva
SLutra>!

Amit te varázslatnak hívsz, az egyszerűen csak annyi, hogy nem hagyod, hogy a világ más legyen, mint amilyennek te akarod.

117. oldal

Elefáni>!

– […] Te halhatatlan vagy, és én talán túl kicsinek tűnök a szemedben – bökte ki végül hevesen. – De az életem nem játék.

176

Kapcsolódó szócikkek: Morozko · Vaszilisza Petrovna (Vászja)
Elefáni>!

– […] Nem vagyok senkinek a szolgája.

352

Kapcsolódó szócikkek: szolga
Ainsel>!

– Akkor hát egy megfojtott szűzért jöttél? – kérdezte Vászja fagyos hangon.
– Miért? – felelte a fagydémon. – Lesz?
Egy kis ideig egymást bámulták. Aztán…
– Bármire képesnek tartom ezt az őrült várost – jelentette ki Vászja, megkapó őszinteséggel.


A sorozat következő kötete

Az északi erdő legendája sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Naomi Novik: Rengeteg
Kendare Blake: A rémálmok lánya
Sarah J. Maas: Kingdom of Ash – Felperzselt királyság 1-2.
Mats Strandberg – Sara B. Elfgren: Tűz
Elizabeth Lenhard: Az utolsó könnycsepp
Alice Hoffman: A tizenharmadik boszorkány
Margit Sandemo: Örvényben
Terry Pratchett: Télkovács
Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
Shannon Hale: A Mesehősök Végzetkönyve