Zoey ​görbe utakon (Szívzűrök 1.) 86% 151 csillagozás

Azért olvastam újra, mert mikor tini voltam, csak az első rész volt meg, felnőttként beszereztem a sorozat többi részét és most lett hozzájuk hangulatom, de szinte semmire sem emlékeztem, csak hogy szerettem. Kicsit jobbra is emlékeztem egyébként.
A sztori elég csavaros, de nem csak azért kiszámítható, mert szép lassan visszajöttek az emlékek olvasás közben. A szöveg egyszerűbb, a karaktereket is mélyebbnek és tartalmasabbnak láttam, mikor 14-15 évesen olvastam róluk, mára kicsit öregnek éreztem magam hozzájuk, és valahogy minden látszólagos mélységük ellenére lergyszerűsödtek a szememben. A végére pedig rendesen elfáradtam a sok kavarásban.
Kicsit olyan ez a sorozat, mint anno a Beverly Hills 90210 vagy a Tuti gimi volt: az alaptörténet és alapkonfliktus bőven elég izgalmat adna, de inkább azt teszik főszállá, hogy mindenki összejön mindenkivel – aztán meg cserélnek. Mikor megláttam, hova fut ki az egész, már értettem, hogy az ordas függővég ellenére hogyan tudtam egy fél életét leélni a folytatás nélkül, és őszintén nem tudom, ezúttal meddig megyek majd el az 5(!) kötetben.

Nagyon szeretem ezeket a színes rajzos borítókat, még ha indokolatlanul vidámak is rajtuk a kiemelt szereplők. Sokkal súlyosabb eseményekről van szó odabent és a szereplők is sokkal melankolikusabbak, mint amit a borítók sugallnak, mégis, ha az eredeti borítóval jelentek volna meg itthon, én sosem olvastam volna el a sorozatot.

A fordítás hagy némi kivetnivalót maga után. Például sem ’94-ben, sem 2005-ben, de' 83-ban sem tudom elképzelni, hogy akár viccből is elhangozna egy 17 éves szájából, hogy „piszok csirkefogó”, de komolyan meg aztán pláne biztosan nem. De az nagyon meglepő, hogy ez a 2005-ös magyar szöveg egy ’94-es eredeti fordítása, mégis tökéletesen olvasható 2021-ben.

A Szívzűrök sorozat is a kedvenc könyveim közé tartozik.
A Harry Potter könyvek mellett ez szerettette meg velem az olvasást.
A mai napig bármikor szívesen veszem le a polcról a könyveket, és olvasom őket újra és újra.
És még mindig nehezményezem, hogy nem fordították le a sorozat többi részért magyarra. Egyfelől, mert (gondolom nem csak én vagyok vele így) nagyon kíváncsi lettem volna a folytatásra. Másfelől, mert nagyon szépnek találom a könyvek borítóját. Úgy gondolom, illik a sorozathoz.
Talán egyszer még lesz hozzá szerencsém.

Szerintem az ég világon semmi köze nincs a borítónak a könyv tartalmához… A történet aranyos, könnyen és gyorsan olvasható, e mellett szórakoztató is.

Pár évvel ezelőtt karácsonyra kaptam meg mind az öt kötetet, és ki is végeztem őket gyorsan, viszont most úgy gondoltam, megint előveszem. És nem csak azért, hogy ne rohanjak új könyvekért a könyvesboltba (mert azt bizony megtiltottam magamnak karácsonyig – „zsebpénzkímélő” mazochista lettem). Tudtam, hogy imádom, de fel akartam eleveníteni.
Ésháthűű.
A kedvenc szereplőim még mindig Ben és Nina. Persze kedvelem a többieket is, kiemelve még Zoey-t és Lucast, de senki nem múlja felül a vak bátyót és a furcsa „cigis” lányt.
Bent egyszerűen imádom. Eleve gyenge pontjaim a csípős humorú, intelligens fiúk, de ha még az illető vak is… Oké, ez nem valami klassz, és semmiképp sem irigylésre méltó, de ez nagyon különlegessé teszi. Úgy gondolom, Ben többet lát, mint bárki, akinek ép a két szeme világa. Valami fantasztikus srác.
Nina pedig szintén humoros (ráadásul olyan módon, ahogy én is szoktam néha), és különc. Ha őt összegyúrnánk Zoey elképzelt írói álmaival, és vennénk el valamennyit a végtelen romantikusságából, azt hiszem, a végeredmény én lennék. De Ninát jobban bírom Zoey-nál, bár csak egy kicsit. Lehet, hogy azért, mert olyan fiúba szerelmes, akit láthatóan ő nem érdekel úgy, sőt, még foglalt is. Sorstársak :)
Szóval másodszorra olvasva is klassz volt, imádtam. Igaz, hogy régebben íródott, mégis ugyanazokkal a helyzetekkel szembesülhet egy tini ma is, mint tízen-pár éve.
Nemsoká folytatom az újraolvasást :))

Cuki egy delutanos konyv volt, olyan kamaszos, de akadt benne melyebb mondanivalo is. A szokasos szerelmi haromszog megvan, igy aki ezt nem birja, ne olvassa el. Tiniknek tokeletes olvasmany :)

Újraolvasva csodálkozom magamon, hogy miért nem olvastam el a folytatásait, hiszen a második itt csücsül a polcomon.
Valahogy úgy éreztem, hogy egy pici szigeten élni talán mint egy valóságshow. Mindenki tud mindent, minden kiderül előbb, vagy utóbb, és semmi sem marad titokban. Sodornak az árral, elvárnak dolgokat, és ha esetleg nem úgy történik valami, mint ahogy az a nagy könyvben meg van írva, akkor ki vagy rekesztve. Itt járunk most a történetben, következmények még nem derültek ki, de már a nyakunkon vannak. Izgatottan várom a második részt.

Ez volt az első könyv, amit a legjobb barátnőmtől kaptam kölcsön. :)
Az elején még nem volt benne túl sok izgalom, de ahogy bonyolódtak a szerelmi szálak és a rejtélyek is elkezdték felfedni magukat, már nagyon kíváncsi lettem.
Bár a regény már nem egy friss darab, ennek ellenére tökéletesen bele tudtam magam élni, hiszen a ’90-es évek óta az ifjúság nem sokat változott.
Ami pedig különösen tetszett, hogy tele volt csípős humorral és remek poénokkal, amik közül egy nagy rakás idézetet ki is írtam :D

Aranyos könyv volt, nekem tetszett, érdekel a folytatása, de sajnos láttam, hogy huszon valahány angol könyvből áll és ahhoz képest csak 3-4 van magyarul lefordítva… nem tudom, hogy folytassam-e emiatt, pedig tényleg tetszett a maga módján. :)

Már kinőttem ebből a korosztályból. Egy könnyed kis olvasmány. Tetszett, hogy nem csak egy szemszögből olvashatjuk a történetet.

tetszett. Könnyed, rövid olvasmány. Hamar kiolvasható. Lucas-t akárhogy is bántják én mellette állok!