Kívánságfa 96% 283 csillagozás

Az erdő fohásza jutott eszembe. És míg olvastam sok minden egyéb is! Az összetartás ereje, és a szereteté. Kell ez a könyv az ifjúság kezébe!

AZ ERDŐ FOHÁSZA
Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet!
Én vagyok tűzhelyed melege hideg, téli éjszakákon,
én vagyok tornácod barátságos fedele,
amelynek árnyékába menekülsz a tűző nap elől,
és gyümölcsöm oltja szomjúságodat.
Én vagyok a gerenda, amely házadat tartja,
én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, amelyben fekszel,
a deszka, amelyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja, bölcsőd fája, koporsód fedele.
Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg a kérésemet:
– Ne bánts!

(Fordította: Fekete István)

Mikor az osztály megjelent a fa körül…. Akkor már alig láttam a lapokat a könnyeimtől !
Csodálatos mese!

Tölgyfa. A kelta hitvilág misztikus fája. Nem véletlenül történik csoda e kedves történetben, és megoldódnak a problémák is. Közben elfogadásra, természet/szeretetre nevel a mű – remélem, sok ifjú olvasója lesz…

Engem elvarázsolt, repült is a kedvenceim közé. Persze, előre tudtam hogy nem fogom sírás nélkül kibírni, na dehogy a könyv felétől igazi bőgést produkáltam, erre azért én sem számítottam! :) Engem azt hiszem nem kell érzékenyíteni. :))) Végig olvasás (és bőgés) közben, azon gondolkodtam, hogy mikor, hány évesen adjam a lányom kezébe. Azt hiszem megvárom, amíg biztosan olvas és gyakorlatilag mehet is, legfeljebb átbeszéljük amit nem ért. Gondolok Tamarra és a szüleire. Az állatok cukorfalatok, Vörösért pedig komolyan aggódtam. De hát ez egy mese, és a vége…. :))))

“De ez a történet az igazi életről szól.
És az élet, mint a jó kertek: rendezetlen.”

Nagyon kis aranyos történet volt! Nagyon érdekes volt úgy olvasni, hogy nem egy ember szemszögéből ismertük meg a történetet hanem a fa szemszögéből. Nagyon fontos volt ebben a történetben az emberi kapcsolatok, és nagyon édes volt nézni hogy Vörös össze szeretné hozni Tamart és Stephent. Vörös egy végtelenül okos,bölcs és bátor fa! Bongó egy végtelenül vicces ám pesszimista varjú! Nagyon szerettem a megszólalásait :)
Ez a könyv rávilágított arra, hogy a mai világ rohanásában mennyire nem foglalkozunk az emberi kapcsolatokkal és a természettel. Csak megkellene állnunk, hogy megcsodáljuk a fákat, a rózsákat, a tulipánokat vagy az éppen előttünk elfutó cicát. Vagy éppen csak rákellene írnunk a rég elfeledett barátainkra, és megkérdezni miújság van velük. Értékeljük az életünk minden másodpercét és ne majd akkor ébredjünk fel amikor már túl késő lenne! Kezdjünk el élni most, és ne amikor már késő! Hipp-hopp elszaladnak felettünk az évek. Értékeljünk minden percet!

Ez egy csodálatos történet volt a barátságról, az összefogásról és az elfogadásról!
Nagyon tetszett, h az állatok és egy vörös tölgy ilyen szerepet kapott! Fantasztikus volt beleélni magam a problémáikba! Vörös még az utolsó utáni pillanataiban se gondolt magára, hanem másokat tartott szem előtt! Ő csak azt szerette volna, ha mindenki boldog lesz! ♥

Csodálatos kis mese, sok értékes mondanivalóval, szépséges illusztrációkkal.
Ha te is szereted a természetet olvasd el, nem fogod megbánni!

„…ez a történet az igazi életről szól. És az élet, mint a jó kertek: rendezetlen.”
    
„Nehéz dolog a fákkal társalogni. Nem vagyunk egy fecsegő népség.”
    
Nem hiába kedvencem az írónő másik könyve is, Ivanék törtenete után a Kívánságfa is megvett kilóra, gyakorlatilag már az első pár bekezdésével. Vörös, a város kívánságfája meséli el nekünk életének legfontosabb mozzanatait, állati barátainak életét, barátságát Bongóval és természetesen a megfigyelt emberekét.
    
„A kívánságfák évszázados, megbecsült hagyománya messzire nyúlik vissza az időben. Különösen sok van belőlük Írországban, ahol rendszerint a galagonyák és időnként a kőrisek töltik be ezt a szerepet. De a világ sok más részén is élnek kívánságfák.”
    
Minden megváltozik, hiszen a házba, ahol Vörös is áll, egy új család költözik, akik mások, mint a többiek, s ez viszályokhoz vezet. A kislány csak barátra és békére vágyik, s Vörös – saját életének végét látva – úgy dönt, most először Bongó és a többiek segítségével megpróbálja teljesíteni… de az ő kívánsága vajon teljesül-e?
    
„… a fáknak végtére is meglehetősen bonyolult kapcsolatuk van az emberrel. Az egyik pillanatban még ölelgetnek minket. A másikban meg asztalokat és nyelvleszorító spatulákat készítenek belőlünk.”
    
A történet egyébként nem hosszú, szellős, és egyszerű, mint a faék. Mégis, csakúgy mint Ivánnál, talán ebben az egyszerű, szinte már „gyerekesnek” ható stílusban van valami, ami úgy képes szíven szúrni az olvasót, hogy képtelen visszatartani a könnyeit. Én bizony itt is elérzékenyültem, a végén a fára akasztott üzenetek tartalmánál…
    
„Én nagyon szeretem az embereket.
És mégis…
Kétszáztizenhat évgyűrűt megértem, és mégsem tudom megérteni őket.”
    
Nagyon szép könyv, amely közelebb hoz a természethez, megmutatja, mennyi kis állat élhet a közelünkben rejtőzve, megmutatja, mennyire fontos a barátság és hogy egyetlen döntés akár egy egész közösség hozzáállását képes megváltoztatni.
    
„…ha pusztán csak a levelek susogását hallod, akkor se aggódj különösebben. A legtöbb fa a lelke mélyén zárkózott egyéniség.”

A végén bizony könnyeztem, egy kicsit, de könnyeztem.
Gyönyörű mese a család, a barátság jelentőségéről, a történelemről. Stephen nagyon aranyos kisfiú, s örülök, hogy az egész iskola kiállt mellette és támogatta. Sajnáltam Tamart, remélem, Stephennel jó barátok lesznek. Vörös pedig, … remélem megkapja a védelmet.

Ennél csodálatosabb könyvvel nem is köszönthettem volna az új esztendőt.
A könyvben található rajzok pedig gyönyörűek voltak.

Egy könyv, amelytől ünneplőbe öltözik a szívünk, és megfényesedhet a lelkünk. Bár ez a regény Delfin – könyv, tehát a gyerekek örömére íródott, azt gondolom, hogy minden felnőttnek is el kellene olvasnia, hogy egy kissé jobbá váljunk mi magunk, és szebb legyen a világ általunk. Jótékony hatásai közé tartozik az is, hogy jobban értjük, szeretjük majd a fákat, a természetet az olvasás után. De ha erre azt mondjuk : sicc az ilyen gyermeteg dolgokkal, s csak annyi hatása marad, hogy az olvasás idejére kissé megnyugszunk, hátra hagyjuk a napi nyűgöket, nos, már ezért is megéri elolvasni. Mindenkinek ajánlom, terápiás hatásai ugyanis kitűnőek.