Fakó ​ló fakó lovasa 3 csillagozás

Katherine Anne Porter: Fakó ló fakó lovasa

„Művész ​vagyok, s ama kevesek közül való, aki merészeli önmagára vonatkoztatni e kategorizálást, noha sem Hemingway, sem Faulkner nem mondta magát művésznek” – vallja önmagáról a nyolcvanadik életévéhez közeledő írónő, az amerikai Dél szülötte. S valóban, más mint művész, állíthatná-e ilyen megrendítő természetességgel elénk „Maria Concepción”-t, a bosszúálló asszonyt, aki megöli vetélytársát? Művészre vall a „Mágia”, a „Kötél”, a „Lopás” tömör, telibe találó lélekrajza, s az „Hacienda”, „A ferde torony”, a „Vakáció” helyszín- és jellemábrázolása csakúgy, mint a „Bor, délben” feszültséggel telített levegője, melyben az első pillanattól fogva érezzük a kirobbanni készülő tragédiát. A valóság ősi forrásából ered a lírai százalékból szőtt Miranda-ciklus, „A régi rend”: kislány, serdülő és fiatalasszony hőse maga a szerző. Nemzedékeken, évszázadokon át csörgedezik ez a meg nem írt családregény, visszanyúlik a legendás múltba, a nagyasszony-nagymama ifjúságába, cselédeinek, Nanny… (tovább)


Enciklopédia 1


Most olvassa 1

Várólistára tette 5

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

Nazanszkij >!

[…] tiszteletre méltó, ősi szokás, hogy az ember a családja nyakán hal meg, ha egy mód van rá.

517-518. oldal, Fakó ló fakó lovasa (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

Azt is megvallotta, hogy képtelen egy könyvet végigolvasni, műszaki kézikönyveket kivéve, egyszerűen halálra unja magát, ha olvas.

501. oldal, Fakó ló fakó lovasa (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Nazanszkij >!

– […] Ismeri azt, hogy Máté, Márk, János és Lukács, legyen áldott Uram, az ágy?
– Ha föl többé nem ébredek, fogadd magadhoz lelkemet. Ez az? – kérdezte Adam.

523. oldal, Fakó ló fakó lovasa (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

A gyerek nem merte felemelni a tekintetét, lehúzta a szégyen.

352. oldal, A bölcsességhez vezető lejtő (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

Charles nem aludt mélyen. Azt álmodta, ég a ház, némán emészti a lüktető láng. Nem félt, nem tétovázott, épségben átment a tüzes falon, ki a világos, fényes utcára, kezében a bőröndjével, ami a lábának ütődött, a súlya lehúzta, de mégsem hagyhatta ott, hisz abban volt valamennyi rajza, amit élete folyamán meg akar rajzolni. Odébbment, biztos távolságra, s nézte, amint a ház fekete csontváza toronyként magasodik a tűzkút közepén.

249. oldal, A ferde torony (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

Karácsony előtt számolatlanul dobálta az aprópénzt a koldusok kalapjába, kiteregetett zsebkendőjére, mert ezek utcahosszat éltek az alkalommal, hogy ünnep előtt szabad a kéregetés. Néhol rendezett csoportok koldultak, énekelve […]

226. oldal, A ferde torony (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

Egyszer kimentek a hegyek közé, ott hagyták a kocsit, és felmásztak egy sziklás ösvényen, felértek egy kiugró platóra, ott letelepedtek, és nézték, hogyan változik a megvilágítás a hegyvölgyes tájon, amely Miranda szerint teljességgel valószínűtlen volt; „Nem kötelező elhinni, de isteni költészet” – mondta Adamnek.

501. oldal, Fakó ló fakó lovasa (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

[…] hangjuk emelkedett, esett, aztán felszökött egészen magasra, összecsapott, együtt hömbörgött, mint két kandúr, ha verekszik éjszaka.

351-352. oldal, A bölcsességhez vezető lejtő (Európa, 1972)

Nazanszkij >!

Jimbilly bácsi olyan öreg volt, és annyi esztendőt töltött mindenféle holmi fölé hajolva, mindenfélét szétszedve és összerakva, alakítgatva és javítgatva, hogy egészen kétrét görnyedt. Ujjai meggörbültek és megmerevedtek attól, hogy mindig erősen kellett fognia a holmit, mialatt dolgozott rajta, s most már akkor sem tudtak kiegyenesedni, ha valamelyik gyerek megfogta a vastag, fekete ujjakat, és megpróbálta kinyújtani őket. Botra támaszkodva botorkált; lilásvörös fejbőre itt-ott átlátszott kopaszságán, megmaradt gyapjas haja zöldesszürkére őszült, és molyrágtának tetszett.
Lószerszámot javítgatott, megtalpalta a többi néger cipőjét, kerítést, baromfiólat épített, és ajtót csinált a pajtának; drótot húzott, új ablaküveget rakott be, megerősítette a lötyögő zsanérokat, megfoltozta a tetőt meg a kocsi ernyőjét, móresre tanította a renitens ekét.

395. oldal, A tanú, A régi rend (Európa, 1972)


Hasonló könyvek címkék alapján

Carson McCullers: A Szomorú Kávéház balladája / The Ballad of the Sad Café
Osztovits Levente (szerk.): Csalhatatlan vér
Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok
William Faulkner: Eredj, Mózes
Harper Lee: Ne bántsátok a feketerigót!
Flannery O'Connor: „…és erőszakosak ragadják azt magukhoz”
Tennessee Williams: A vágy villamosa
Carson McCullers: Egy aranyszem tükrében
William Faulkner: Míg fekszem kiterítve