Az ​almamag íze 74 csillagozás

Katharina Hagena: Az almamag íze

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Iris ​nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie.
A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány… (tovább)

Eredeti mű: Katharina Hagena: Der Geschmack von Apfelkernen

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
General Press, Budapest, 2012
264 oldal · ISBN: 9789636433819 · Fordította: B. Szabó Károly

Enciklopédia 9


Kedvencelte 7

Most olvassa 2

Várólistára tette 71

Kívánságlistára tette 39

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Chöpp P
Katharina Hagena: Az almamag íze

Ici-picit túlértékeltem, pedig kissé neheztelek rá, mert elbolondította a szívemet. Így van. Kapcsolatunk nyilvánvalóan ambivalens. Már az első mondatoknál tudtam, hogy fájdalmas lesz, és hogy én ezt nem is fogom igazán bánni. Csak úgy félszívvel. Ahogy almát is eszem. Nagyritkán megeszem a magházát is mindenestül, de nem lassan, élvezettel, hanem csak mert nincs lehetőségem kidobni éppen sehová. Dehát nem is vagyok az a szertelen, lágy-romantikus fajta. Vagy mégis?
„Unalmas ember vagyok, de elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerjem.” (Max)
És fáj a szívem értük. Mindenkiért. A nornákért is. De leginkább azokért, akik elvesztették az emlékeiket és csak a sajgó hiányuk maradt. „És újra és újra csak táncolnak. Itt csak ez van. Az ember nem tud. Ahogyan régen volt. Megjött a posta. Tralala. Ez minden.” (Bertha)

>!
Amadea
Katharina Hagena: Az almamag íze

Az almamagnak nagyon finom íze van; néhol kesernyés, néhol cukorédes, helyenként egész furcsa, de olyan különleges ízvilága van, hogy muszáj lesz többször megízlelnem.
A főleg a történet elején lévő döcögős mondatok (főleg az első oldalon kilencszer szereplő „ribiszke” szó) senkit ne tántorítson el az olvasásától, aki szereti a kicsit misztikus hangulatú, csupán sejtetett titkokkal teli családregényeket, annak tetszeni fog.
Bővebben a blogban, meg a képes-idézetes postokban.

3 hozzászólás
>!
ppeva P
Katharina Hagena: Az almamag íze

Ez nem az én könyvem.
Unalmas volt, és a misztikusság jegyében (vagy álarcában) zavaros. Döcögős, darabos mondatok (nem a fordítót hibáztatnám ezért a stílusért), nagy mondások mögött semmi, csapkodás ide-oda, össze-vissza ugrálás, ködösítés, egy csomó „rejtély” felvonultatása, aztán nagy részük függőben hagyása. Most komolyan, azért olvastam el, hogy az utolsó előtti fejezetben egy oldalon 47 db (megszámoltam) kérdést olvashassak, amikre nincs válasz?!
A főszereplő misztikusnak, különlegesnek akart látszani, de számomra egy egzaltált liba lány volt. Egy harminc körüli könyvtárosnő, aki már nem olvas, mert csalódott a könyvekben… Viszont szereti őket rakosgatni. (Meg a férfiakban. Őket is.) Végigutazik fél Németországon a nagyanyja temetésére egy táskával, amiben egy váltás ruha sincs (de akkor mi van benne? mert könyv sincs), ezért a nagyanyja és nagynénjei régesrégi ruháiban (főleg aranyszínű vagy nagyon extravagáns) estélyi ruhákban járkál, ezekben megy biciklin a falusi boltba vásárolni, mert „el is felejti, mi van rajta”. Fogalma sincs, mit csináljon, ezért lézeng ide-oda, ami nem baj, de az írónő próbál sokat írni erről. Nő a fű. Leesik egy alma. Nyikorog egy lépcsőfok. Boltba megy, kenyeret vesz, sajtot, mogyorós csokit, ketchupot meg joghurtot, vagy valami ilyesmiket. Mindegy mit, nem érdekes. Telik az idő, meg az oldal.
Á, a többiről meg (pl. „szerelmi szál” vagy mi Maxszal, náci felirat a tyúkólon, stb.) már ne is beszéljek.
Voltak benne szép és emlékezetes részek, nagyon szépen írta le a nagymama emlékezetvesztésének hosszú évekig tartó folyamatát, a nővérek közötti kapcsolatot, de a zavaró és zavaros részek sokat, nagyon sokat rontanak az egész összhatáson.

5 hozzászólás
>!
Annamarie P
Katharina Hagena: Az almamag íze

Most mit mondhatnék? Egyszerűen szép.
Bertha nagyi temetésére összegyűlik a család a régi családi fészekben. A három lány Harriet, Inga, Christa, és Chirsta lánya, a történetet narráló Iris, aki immáron 28 éves. Nagy megdöbbenésükre Bertha nagyi a házat egyetlen élő unokájára, Iris-re hagyja. Vajon miért? A szenilis nagyinak talán megvolt a maga terve ezzel. A hagyatékkal kapcsolatos ügyek rendezése miatt Iris marad a kihalt házban, ami hamarosan megtelik emlékekkel. Jó és rossz emlékekkel, sebekkel, soha meg nem válaszolható kérdésekkel. Egy egyszerű család élete körvonalazódik három generáción át. Katharina Hagena olyan problémákhoz nyúl vissza, ami a német nép öröksége marad most már örökké, hogy vajon náci volt-e a nagyapa, és egyáltalán, mit jelet nácinak lenni? Állást foglalhatunk-e majd ötven évvel a történtek után mi, harmatos ifjak? Persze ez a kérdés szinte eltörpül a másik családi tragédia árnyékában, aminek feszültségét végig vezeti a szerző az egész könyvön, Rosmarie, Harriet tizenöt éves lányának halálának ügye.
Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy alig olvasok német könyvet. Szinte semmit nem tudok a kortárs német irodalomról. Hesse-nél megállt a világom. Ezt a hiányosságomat jövőre sürgősen pótolnom kell, mert ez a munka is kíváncsivá tett, és nagyon tetszett. Kicsit skandinávos érzéseim voltak, de lehet, hogy több már általam olvasott hasonló téma miatt. (Ullmann-Áldott gyermek, Anne Radge-Berlini nyárfák)
Lassúság, szép próza, az a szerelmi szál nem tetszett. (Max)

3 hozzászólás
>!
OlvasóMókus
Katharina Hagena: Az almamag íze

Ennek a könynek már a címébe is beleszerelmesedtem. Aztán elkezdtem olvasni és úgy magával ragadott az a különleges hangulata, hogy nagyon lassan olvastam, hogy sokáig tartson. A tizenharmadik történet óta vágyom ilyen hangulatú könyvre! A történet egy család története, amely visszaemlékezésekből áll össze. Jó volt Irissel bolyongani a régi házban, a kertben, érezni az alma, a hárs, a menta és a citomfű illatát. Varázslatos hangulatú regény ez!

2 hozzászólás
>!
almamag 
Katharina Hagena: Az almamag íze

Rá kellett jönnöm, hogy ha egy könyvben olyan házról és/vagy kertről írnak, amibe legszívesebben azonnal beköltöznék, vagy legalábbis elnyaralgatnék ott egy-két hónapot, akkor nagyon, de nagyon vacaknak kell lennie a köré kerített történetnek, hogy én azt a bizonyos könyvet ne szeressem. Az almamag ízét pedig szerettem. Nem egy világmegváltó darab, de hangulatteremtésből csillagos hatost kap.

És még az eddigieknél is elégedettebb vagyok jelenlegi felhasználónevemmel. (@sztimi53-nak üzenem, hogy állítólag marcipánízű vagyok. Mivel ez határozottan kedvemre való, nem ellenőriztem az állítás hitelességét, véletlenül sem akarván cáfolni azt.)

Egyébként pedig ezt a regénykét @Amadea húgom lelkes sorainak köszönhetően pakoltam a kosárba a tavalyi Líra könyvvásáron. Jó döntés volt.

22 hozzászólás
>!
cseri P
Katharina Hagena: Az almamag íze

Hangulatos könyv valóban, a nagy régi házzal, óriási kerttel, tele növényekkel, gyümölcsökkel, virágokkal. Viszont szerintem sztoriban és jellemrajzokban nem túl erős. Bár például Iris, a könyvtárosnő :) főhős elég szerethetőre sikerült. De zavart egy kicsit, hogy a történetből sok minden homályban maradt. Erről gondolhatom azt is, hogy kellően titokzatos, meg azt is, hogy maga az írónő se tudta. De én se tudom, mert annyira meg nem ismertem meg a szóban forgó szereplőket. Kicsit untam.

7 hozzászólás
>!
Roszka
Katharina Hagena: Az almamag íze

Úgy gondolom bármelyikünknek valami hasonló az élete. Mindenkinek van egy csontváza a szekrényben, vannak családi titkok, melyek igazából sosem derülnek ki teljesen. És sajnos vannak betegségek is.
De nem mindenki tudja, vagy akarja megírni. ( Szerencsére!)
A történet valóban szépen van megírva, könnyed a stílusa, érdekes család, érdekes élete.

>!
Gabye
Katharina Hagena: Az almamag íze

Különleges, kicsit misztikus hangulatú családregény, mely három generáció asszonyainak sorsát vonultatja fel. Az elején picit kuszának éreztem a fejezeteken belüli idősíkok változását, de aztán ahogy az ember ráérez az ízére, ez már semmi zökkenőt nem okoz. Olvastatja magát, és hajt a kíváncsiság, hogy megtudd az összes titkot ezekről a nőkről, hiszen egyik sem hétköznapi, és az életük sem az. És végig mintegy mézesmadzagot az orrunk előtt húzzák a legnagyobb titok felfedését, ami az elejétől fogva ott lebeg, mi is történt aznap, és miért?
Amiért fél magot levonok az az, hogy a narrátor, Iris az anyját következetesen keresztnevén emlegeti és én ezt sehogy sem tudtam megszokni..Illetve hogy számomra maradt még nyitott kérdés, bár lehet pont ez volt a lényeg, hogy gondolkozzunk el rajta..

>!
Mackólány P
Katharina Hagena: Az almamag íze

Augusztusban, Édesanyámtól Pest felé, Nyíregyházán vonatra várva vettem meg egy újságosnál. Olyannyira csúnya volt első látásra a borítója a napfényben, hogy kíváncsivá tett. soha nem hallottam addig róla, de ezt biztosan az én hibám.
Megvettem.
Most a kezembe került, és azt mondom, hogy de jó, hogy anno úgy döntöttem.
A kezdetén ugyan olyan semmitmondó volt, de néhány oldal után „beindult a gépezet!”
Tetszett, érdekes volt.
Néha az is jó, ha késik a vonat.
Szépek voltak a tájleírások, külön tetszett ahogy az emberek lelkét elemezte az író, olyan szépen volt összeszedve a sok misztikum, hogy jóleső érzés volt elbújni bennük.
Külön érdekes volt a főszereplő habókossága, ahogy nekiállt báliruhában biciklit szerelni, meg egész nap abban lófrálni új otthonában.
Az egyik legjobban elgondolkodtató mozzanat a ribiszkék elhalványulása volt.


Népszerű idézetek

>!
Chöpp P

Unalmas ember vagyok, de elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerjem.

154. oldal

>!
szera

… mindenki tudja, hogy óvatosan kell bánni a vágyainkkal, mert még beteljesednek.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
>!
szera

(…) abbahagytam azoknak a könyveknek az olvasását is, amelyek érdekeltek, és azok iránt a könyvek iránt kezdtem érdeklődni, amelyeket senki sem olvasott.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
>!
szera

Vettem egy újságot is, egy zacskó chipset és egy tábla mogyorós csokoládét szükség esetére. Legyen inkább kettő, biztos ami biztos.

36. oldal

10 hozzászólás
>!
Nikkincs

Vasárnaponként mások a reggelek, ezt azonnal észreveszi az ember. Más a levegő összetétele, súlyosabb, és emiatt olyan, mintha minden kicsit le lenne lassulva. Még a megszokott zörejek is mások. Tompábbak és egyben tolakodóbbak. Biztosan az autók hiányzó lármája, vagy talán a levegőből hiányzó szén-monoxid miatt. Vagy talán csak amiatt, hogy az ember vasárnap jobban odafigyel a szagokra és a hangokra, amire hétköznap nem fordít pillanatnyi figyelmet sem.

86. oldal

>!
Vackor6 P

Az olvasás olyan volt, mint a gyűjtögetés, és a gyűjtögetés olyan volt, mint megőrizni valamit, megőrizni olyan volt, mint emlékezni, az emlékezés pedig olyan volt, mint nem tudni pontosan valamit, ami olyan volt, mint a felejtés, a felejtés pedig olyan volt, mint a zuhanás, és a zuhanásnak véget kellett vetni.

22. oldal, 1 fejezet

1 hozzászólás
>!
Millabell

Vajon mennyire igazak a történetek, amelyeket elmesélnek az embernek, és mennyire igaz az a történet, amelyet én magam szövök emlékekből, sejtésekből, fantáziálásból és titokban kihallgatott beszélgetésekből? Olykor a kitalált történetek később igazzá válnak, és néhány történet csak színleli a valóságot.

199. oldal

>!
szera

Először egész nap esett, este pedig hirtelen nagyon hideg lett, és minden lefagyott. Minden levélen és fűszálon átlátszó jégréteg csillogott, és amikor a szél átsüvített a fenyőerdőcskén, a fagyos tűlevelek összekoccantak. Olyan volt, mintha a csillagok muzsikálnának.

148. oldal

>!
Chöpp P

Megviselt az utazás, a gyász és a bűntudat, melyet az ember akkor érez, ha meghal valaki, akit szeretett, de nem ismert igazán.

13. oldal

>!
szera

Hinnerk Lünschen mint szerető nagyapa él az emlékezetemben, akinek megvolt az adottsága, hogy ahova csak lefeküdt, rögtön el tudott aludni, amely adottságát rendszeresen ki is használta.

69. oldal

2 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Heinrich Böll: Biliárd fél tízkor
Thomas Mann: József és testvérei
Eugen Ruge: A fogyatkozó fény idején
Hans-Ulrich Treichel: Az elveszett fiú
Thomas Mann: A Buddenbrook ház
Sarah Lark: A fehér felhő földjén
Charlotte Link: A nővérek háza
Sarah Lark: Az ezer forrás szigete
Sarah Lark: A vörös mangrovefák
Fehér Klára: Hová álljanak a belgák?