Az ​almamag íze 90 csillagozás

Katharina Hagena: Az almamag íze

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Iris ​nagyanyja, Bertha temetésére érkezik a kis német faluba. A szertartás után kiderül, hogy ő örökölte az asszony házát. A régi szobák és a kert, ahol mintha megállt volna az idő, azonnal felidézik Irisben a gyermekkori emlékeket és a réges-régi családi történeteket. Ezen a helyen született és halt meg Bertha, itt nőtt fel három lánya, és itt nyaraltak minden évben az unokák, Iris és Rosmarie.
A ház azonban nem csak boldog, békés, nyugodt időkről mesél; a család múltja tele van szerelemmel, csalódással, hazugsággal, tragédiával és titokkal. Minél több időt tölt Iris a házban, minél több dologra emlékezik vissza, annál több homályos és elhallgatott eseményre derül fény, annál több megfejtésre váró titok bukkan elő a múltból. Irisnek meg kell tudnia, ki volt Bertha igazi szerelme, tényleg náci volt-e a nagyapja, miért nem ment férjhez soha a nagynénje. Ám legfőképpen arra kell választ kapnia, mely események vezettek Rosmarie tragédiájához, s mit akart mondani neki a lány… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
General Press, Budapest, 2012
260 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636433819 · Fordította: B. Szabó Károly

Enciklopédia 14


Kedvencelte 9

Most olvassa 1

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 40

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Chöpp >!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Ici-picit túlértékeltem, pedig kissé neheztelek rá, mert elbolondította a szívemet. Így van. Kapcsolatunk nyilvánvalóan ambivalens. Már az első mondatoknál tudtam, hogy fájdalmas lesz, és hogy én ezt nem is fogom igazán bánni. Csak úgy félszívvel. Ahogy almát is eszem. Nagyritkán megeszem a magházát is mindenestül, de nem lassan, élvezettel, hanem csak mert nincs lehetőségem kidobni éppen sehová. Dehát nem is vagyok az a szertelen, lágy-romantikus fajta. Vagy mégis? „Unalmas ember vagyok, de elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerjem.” (Max)
És fáj a szívem értük. Mindenkiért. A nornákért is. De leginkább azokért, akik elvesztették az emlékeiket és csak a sajgó hiányuk maradt. „És újra és újra csak táncolnak. Itt csak ez van. Az ember nem tud. Ahogyan régen volt. Megjött a posta. Tralala. Ez minden.” (Bertha)

Amadea>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Az almamagnak nagyon finom íze van; néhol kesernyés, néhol cukorédes, helyenként egész furcsa, de olyan különleges ízvilága van, hogy muszáj lesz többször megízlelnem.
A főleg a történet elején lévő döcögős mondatok (főleg az első oldalon kilencszer szereplő „ribiszke” szó) senkit ne tántorítson el az olvasásától, aki szereti a kicsit misztikus hangulatú, csupán sejtetett titkokkal teli családregényeket, annak tetszeni fog.
Bővebben a blogban, meg a képes-idézetes postokban.

3 hozzászólás
Annamarie P>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Most mit mondhatnék? Egyszerűen szép.
Bertha nagyi temetésére összegyűlik a család a régi családi fészekben. A három lány Harriet, Inga, Christa, és Chirsta lánya, a történetet narráló Iris, aki immáron 28 éves. Nagy megdöbbenésükre Bertha nagyi a házat egyetlen élő unokájára, Iris-re hagyja. Vajon miért? A szenilis nagyinak talán megvolt a maga terve ezzel. A hagyatékkal kapcsolatos ügyek rendezése miatt Iris marad a kihalt házban, ami hamarosan megtelik emlékekkel. Jó és rossz emlékekkel, sebekkel, soha meg nem válaszolható kérdésekkel. Egy egyszerű család élete körvonalazódik három generáción át. Katharina Hagena olyan problémákhoz nyúl vissza, ami a német nép öröksége marad most már örökké, hogy vajon náci volt-e a nagyapa, és egyáltalán, mit jelet nácinak lenni? Állást foglalhatunk-e majd ötven évvel a történtek után mi, harmatos ifjak? Persze ez a kérdés szinte eltörpül a másik családi tragédia árnyékában, aminek feszültségét végig vezeti a szerző az egész könyvön, Rosmarie, Harriet tizenöt éves lányának halálának ügye.
Sajnos azt kellett tapasztalnom, hogy alig olvasok német könyvet. Szinte semmit nem tudok a kortárs német irodalomról. Hesse-nél megállt a világom. Ezt a hiányosságomat jövőre sürgősen pótolnom kell, mert ez a munka is kíváncsivá tett, és nagyon tetszett. Kicsit skandinávos érzéseim voltak, de lehet, hogy több már általam olvasott hasonló téma miatt. (Ullmann-Áldott gyermek, Anne Radge-Berlini nyárfák)
Lassúság, szép próza, az a szerelmi szál nem tetszett. (Max)

3 hozzászólás
Alíz_Simon P>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

„A felejtés legyőzi az időt… Aki elfelejti az időt, az nem öregszik tovább.”

Az írónő új nekem és az elején sokáig azt sem tudtam, hogy tetszik-e ez a könyv. Lassan indult be, kuszák voltak a kapcsolatok, és túl részletesnek tűntek a mesélő cselekedetei, ahogy az emlékezés közben jött-ment, kinyitott-becsukott, elővett-elpakolt… Aztán beborított a történet különleges hangulata és élvezni kezdtem a lebegősen hullámzó sorokat, az időben ugráló, mégis időtlen és melankolikus helyzetképeket. Összességében örülök hogy végigolvastam, kár lett volna ki(abba)hagyni :)

Belle_Maundrell >!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Már vagy hat éve a kívánság- és várólistámon volt ez a könyv (2015-ben még a karácsonyin is), mire megláttam a könyvtárban és nagy lelkesedéssel rá is vetettem magam. Így utólag örülök, hogy anno nem sikerült beszerezni, nem igazán érte volna meg. Van benne néhány szép gondolat, a ház leírása és hangulata nagyon tetszik (mindig is imádtam az elvadult kerttel körbeölelt ódon házakat), de egyébként nem nyűgözött le.
Eleve van valami nagyon fura a stílusában, néha olyan nyögvenyelős az egész, és sok az ismétlés is. Nem tudom, hogy a fordító hibája, vagy az eredeti úristen, német szöveg is ilyen kis botladozós, de elég zavaró volt. A történet is olyan, mint valami szétcsúszó palacsinta éhes vagyok, egyedül az alzheimeres nagyi szomorú sorsa van szépen kifejtve, a múltbéli tesós dráma, Rosmarie halála és Iris szerencsétlenkedése is csak belibben, és súlytalanul távozik. Ezek után igazán felesleges volt a náci szálat is bedobni.
És hát Iris, ez a rémes nőszemély… egy idő után nagyon gyanús lett, hogy ő sem százas, amikor éjjel-nappal tüll báli ruhákban meg aranyszínű estélyikben suhant ide-oda. Nekem is van egy nagyon szép fekete csipkerucim, ami csak a szalagavatón volt rajtam, szerintem legközelebb abban megyek kaját venni, elvégre minek álljon ott a szekrényben. Egyébként meg fura egy család lehetett, ha többgenerációnyi nő szekrényében nem sikerült egy elfogadható ruhát találni, csak csupa hercegnős cuccot. Szerintem még a dél-amerikai sznobos sorozatokban sem öltöznek ki ennyire. Már kezdett is gyanús lenni, hogy ez Iris szellemi leépülésének jele… szegény nő ott bolyong a házban a csilli-villi nagyestélyikben, miközben megbomlik az elméje. Hm, micsoda ötletek, nem is értem, az írónő miért nem használta ki. :P Viccet félretéve, nem értem, mi a franc volt akkor a csomagjában, ha se ruha, se könyv, se kaja.
A többi szereplő se hatott meg, nem érdekelt, mi van velük, és egyébként is kidolgozatlannak tűntek. Ennélfogva a befejezésért sem vagyok oda. Mellesleg meg ahhoz képest, hogy családregény, meglehetősen vékonyka. Bár ezekből ennyi is elég, de talán ha kétszer ilyen hosszú, akkor rendesen ki lehetett volna bontani egy csomó mindent, amit így épp csak érintett.
Egyszer el lehet olvasni, de határozottan csalódás. Azért a címét még mindig szeretem, olyan bűbájos.

OlvasóMókus>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Ennek a könynek már a címébe is beleszerelmesedtem. Aztán elkezdtem olvasni és úgy magával ragadott az a különleges hangulata, hogy nagyon lassan olvastam, hogy sokáig tartson. A tizenharmadik történet óta vágyom ilyen hangulatú könyvre! A történet egy család története, amely visszaemlékezésekből áll össze. Jó volt Irissel bolyongani a régi házban, a kertben, érezni az alma, a hárs, a menta és a citomfű illatát. Varázslatos hangulatú regény ez!

2 hozzászólás
almamag>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Rá kellett jönnöm, hogy ha egy könyvben olyan házról és/vagy kertről írnak, amibe legszívesebben azonnal beköltöznék, vagy legalábbis elnyaralgatnék ott egy-két hónapot, akkor nagyon, de nagyon vacaknak kell lennie a köré kerített történetnek, hogy én azt a bizonyos könyvet ne szeressem. Az almamag ízét pedig szerettem. Nem egy világmegváltó darab, de hangulatteremtésből csillagos hatost kap.

És még az eddigieknél is elégedettebb vagyok jelenlegi felhasználónevemmel. (@sztimi53-nak üzenem, hogy állítólag marcipánízű vagyok. Mivel ez határozottan kedvemre való, nem ellenőriztem az állítás hitelességét, véletlenül sem akarván cáfolni azt.)

Egyébként pedig ezt a regénykét @Amadea húgom lelkes sorainak köszönhetően pakoltam a kosárba a tavalyi Líra könyvvásáron. Jó döntés volt.

22 hozzászólás
cseri>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Hangulatos könyv valóban, a nagy régi házzal, óriási kerttel, tele növényekkel, gyümölcsökkel, virágokkal. Viszont szerintem sztoriban és jellemrajzokban nem túl erős. Bár például Iris, a könyvtárosnő :) főhős elég szerethetőre sikerült. De zavart egy kicsit, hogy a történetből sok minden homályban maradt. Erről gondolhatom azt is, hogy kellően titokzatos, meg azt is, hogy maga az írónő se tudta. De én se tudom, mert annyira meg nem ismertem meg a szóban forgó szereplőket. Kicsit untam.

7 hozzászólás
Roszka>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Úgy gondolom bármelyikünknek valami hasonló az élete. Mindenkinek van egy csontváza a szekrényben, vannak családi titkok, melyek igazából sosem derülnek ki teljesen. És sajnos vannak betegségek is.
De nem mindenki tudja, vagy akarja megírni. ( Szerencsére!)
A történet valóban szépen van megírva, könnyed a stílusa, érdekes család, érdekes élete.

Avilda IP>!
Katharina Hagena: Az almamag íze

Kellemes csalódás volt ez a könyv, rosszabbra számítottam. Egy német családregényt kaptam, aminek fő mozgatórugója az emlékezés-feledés, amely lehet olyan, mint a tenger hullámai vagy mint a megkötött pulóverek a kisebb-nagyobb lyukakkal. Emlékezhetünk-e úgy, ha közben elfelejtünk másokat vagy elfeledhetünk-e úgy rosszakat, ha közben csak a jóra emlékezünk?
Tele volt érdekes karakterekkel, imádtam azokat a részeket, amik a nénék fiatalságáról szóltak.
Miből is tevődik össze egy ember? Úgy értem, mások számára, egy unoka számára miből adódik össze a nagymama? A saját emlékeiből, a mások által elmesélt történetekből és azokból, amelyeket ő maga mesélt. Hogy mi igaz, hogy mennyire kiszínezett, hogy mi lett elhallgatva, azt nem tudjuk, de valahogy így tudjuk magunkban összeállítani azt a kisregényt, ami az életüket írja le. Elképzeljük, milyen lehetett fiatalon, mit mondhatott, hozzáadjuk a suttogásokat, léptünkre elhalkuló szavakat, amelyeket gyerekként hallottunk. Mendemondák, legendák, nagyanyád így szokta, anyád mindig ezt tette, nagynénéd fiatalkorában bezzeg… és ezzel le van tudva az élet.
Nagyon tetszett ez a könyv, kár, hogy ilyen kis kevés volt és az írónő többi regénye nem hogy magyarra, de angolra se került lefordítása :(


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Unalmas ember vagyok, de elég intelligens ahhoz, hogy ezt felismerjem.

154. oldal

szera>!

… mindenki tudja, hogy óvatosan kell bánni a vágyainkkal, mert még beteljesednek.

155. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vágy
szera>!

[…] abbahagytam azoknak a könyveknek az olvasását is, amelyek érdekeltek, és azok iránt a könyvek iránt kezdtem érdeklődni, amelyeket senki sem olvasott.

179. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyv · olvasás
Nikkincs>!

Vasárnaponként mások a reggelek, ezt azonnal észreveszi az ember. Más a levegő összetétele, súlyosabb, és emiatt olyan, mintha minden kicsit le lenne lassulva. Még a megszokott zörejek is mások. Tompábbak és egyben tolakodóbbak. Biztosan az autók hiányzó lármája, vagy talán a levegőből hiányzó szén-monoxid miatt. Vagy talán csak amiatt, hogy az ember vasárnap jobban odafigyel a szagokra és a hangokra, amire hétköznap nem fordít pillanatnyi figyelmet sem.

86. oldal

Vackor6 P>!

Az olvasás olyan volt, mint a gyűjtögetés, és a gyűjtögetés olyan volt, mint megőrizni valamit, megőrizni olyan volt, mint emlékezni, az emlékezés pedig olyan volt, mint nem tudni pontosan valamit, ami olyan volt, mint a felejtés, a felejtés pedig olyan volt, mint a zuhanás, és a zuhanásnak véget kellett vetni.

22. oldal, 1 fejezet

1 hozzászólás
Millabell>!

Vajon mennyire igazak a történetek, amelyeket elmesélnek az embernek, és mennyire igaz az a történet, amelyet én magam szövök emlékekből, sejtésekből, fantáziálásból és titokban kihallgatott beszélgetésekből? Olykor a kitalált történetek később igazzá válnak, és néhány történet csak színleli a valóságot.

199. oldal

szera>!

Vettem egy újságot is, egy zacskó chipset és egy tábla mogyorós csokoládét szükség esetére. Legyen inkább kettő, biztos ami biztos.

36. oldal

10 hozzászólás
szera>!

Először egész nap esett, este pedig hirtelen nagyon hideg lett, és minden lefagyott. Minden levélen és fűszálon átlátszó jégréteg csillogott, és amikor a szél átsüvített a fenyőerdőcskén, a fagyos tűlevelek összekoccantak. Olyan volt, mintha a csillagok muzsikálnának.

148. oldal

Chöpp >!

Megviselt az utazás, a gyász és a bűntudat, melyet az ember akkor érez, ha meghal valaki, akit szeretett, de nem ismert igazán.

13. oldal

Chöpp >!

A gyűjtögetés mögött mindig ott volt az alvó dolgokban rejlő éneklő csodavilág utáni vágy.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gyűjtés · gyűjtögetés

Hasonló könyvek címkék alapján

Miranda Cowley Heller: Papírpalota
Emylia Hall: Nyarak könyve
Sofi Oksanen: Tisztogatás
Tóth Olga: Csupasz nyulak
Kate Morton: A tóparti ház
Elena Ferrante: Briliáns barátnőm
Sarah Addison Allen: A varázslat tava
Kate Morton: Az órásmester lánya
Elif Shafak: Az isztambuli fattyú
Nicky Pellegrino: Olaszország, szeretlek!