A második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair teherbe esik hajadonként, és közel jár ahhoz, hogy jómódú családja kitagadja őt. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így amikor a szülei Európába küldik, Charlie Londonba szökik, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével. Ehhez Eve Gardinertől remél segítséget, aki egy iszákos, láncdohányos és rendkívül ellenszenves nő. Neki is van egy titka: egy női kémhálózat ügynöke volt, az Alice-hálózaté. Eve lelepleződött, és meg kellett tapasztalnia a háború legkegyetlenebb oldalát. Először nem akar Charlienak segíteni, ám a fiatal lány egy férfi nevét említi, akit Eve egykor szeretett, és aki gyanúja szerint elárulta a németeknek. Vajon él még a férfi, és más asszonyok végzete is az ő lelkén szárad? Eve elhatározza, hogy kideríti a férfiról az… (tovább)
Alice hálózata 338 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2017
A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás Maxim
Enciklopédia 26
Szereplők népszerűség szerint
Charlie St. Clair · Evelyn Gardiner · Finn Kilgore
Helyszínek népszerűség szerint
Kedvencelte 41
Most olvassa 7
Várólistára tette 322
Kívánságlistára tette 206
Kölcsönkérné 7
Kiemelt értékelések
„Úgy fejezte be, ahogyan élt: katonaként.”
Olvastam már több könyvet is, melyben a világháború szörnyűségei, koncentrációs táborok, elszakított családok, elpusztított városok és megcsonkított emberek álltak a középpontban.
Ha visszagondolok ezekre a történetekre, azt kell mondjam, hogy az egyik legnagyobb hatással az Alice hálózata volt rám.
Fájt a lelkem, lejöttek a könnyeim, és a hideg rázott egyes részek olvasásánál.
Úgy éreztem, mintha én is ott lennék 1915-ben, Lille-ben Eve-vel és Lilivel együtt. De csak külső szemlélőként, mert ezt a reménytelenséget, kilátástalanságot és megalkuvást lapokon keresztül, olvasva nem lehet átérezni, ezt át kellett volna élni. Így hát ott maradtam gondolatban a járda szélén és csak figyeltem. Feltettem magamban a kérdést, vajon én tudtam-e volna olyan bátor lenni, mint Eve, Lili, Violette vagy bármelyik ember, akinek szembesülnie kellett a megszállással és annak következményeivel.
A két főszereplő, Charlie és Eve sorsa egybefonódik, együtt keresik az igazukat, a békét, a megnyugvást. Múltbeli sebeket tépnek fel, akadályokba ütköznek, de kitartanak.
Elképesztő, hogy nők, mint kémek, mennyi mindent feláldoztak, mennyi mindent elviseltek, milyen önfeláldozóak és kivételesek voltak. Emberéleteket mentettek.
Ezt a könyvet olvasni kell!
„[…] a legjobb hazugságokat az igazság teszi valószerűvé.”
Egy újabb szivszorító, igaz történet alapú, csodálatos regény. ♥
A regény felépítése nagyon szerencsés, a több idősík és szemszög váltakozó felosztása izgalmassá teszi a történetet.
Charlie és Eve története is zseniális, és fájdalmas.
Mindig elképedek, hogy az ember mekkora pusztítást tud a világban végezni. Itt arról is olvashatunk, hogy a nők, hogyan tudnak egy férfiak uralta világban háborús feladatokat végezni. Mekkora áldozatokat kell hozniuk egy küldetés sikere miatt.
A háború felemészti az embert, erre Eve a tökéletes példa.
Az elejétől nagyon szurkoltam, hogy Charlie és Finn találjon egymásra.
Bővebb értékelés a blogomon:
https://konyvelvono.blogspot.com/2020/11/kate-quinn-ali…
Azt hiszem, hogy mindenkinél eljön az a pillanat az életében, mikor ráeszmél, hogy az adott kor, melyben él és az adott társadalom, mely körülveszi, bár változik némiképpen, de sose elengedően. Egy örök körforgás a nemek közti megkülönböztetés, és sokan gondolhatjátok, egy újabb feminista nézőpont, ki kell, hogy ábrándítsalak, szó sincs erről. Csupán a saját lelkem háborgását próbálom csillapítani, mikor eme sorokat írom.
Újabban több olyan könyvet veszek kézbe, mely valamilyen formában emberi sorsokkal foglalkozik. Hogy ez most női vagy férfi, teljesen mindegy, csak az számít, hogy ezt a mérhetetlen tudás utáni szomjamat, valamelyest csillapítani tudjam. Ez több-kevesebb sikerrel történik, de pont ezért nem könnyű tematikában olvasok, és pontosan sejtem minden egyes új kötetnél, hogy valamilyen szinten meg fog érinteni.
Azon személyek táborát gyarapítom, akik nem tudnak elmenni embertársaik mellett, hogy ne adakozzanak, ne legyen pár kedves szavaik a másikhoz. Ennek egyik oka, hogy sokszor belenézek az emberek szemébe, és visszahőkölők. A legtöbb esetben üresség, fáradtság, szomorúság, vagy egy bizonyos kihívó pillantás, de semmi vidámság, kedvesség, és egyszerűen bánt. A másik indokom, pedig az, hogy számomra is jólesik, mikor valaki veszi a fáradtságot és rám mosolyog. Nem kérdez, nem akar semmit, csak megosztja velem egy apró pillanatát. Tudom, hogy káosz az életünk, de messze se olyan rossz, mint bizonyos korok szülötteié, akiknek nem volt más választásuk, mint harcolni, vagy meghalni.
Tudom, kicsit szélsőséges gondolatok ezek, de miután becsuktam eme kötet utolsó lapját, ezen és ehhez hasonló gondolatok árasztottak el. Mostani olvasásom alanya témakörében elég súlyos, egy két világháborút érintő életpályák halmaza.
A kötet három nő sorsát mutatja meg olvasójának. Viszont nem egyértelműen, mert főszereplőként megismerjük Charlie St. Clair, egyetemistát, aki a második világháború után felkerekedik, hogy megkeresse egyetlen barátnőjét és családtagját, kinek nyoma veszett. Charlie első útja egy bizonyos Eve Gardinerhez vezet, melyről kiderül, hogy ő a történet másik fő karaktere. A kettejük kapcsolata, bár nehézkesen indul, egy nagyon szép kapcsolati és jellemfejlődésnek lehettem tanúja. Míg Charlie a történet szerinti jelenben gondolkodik, cselekszik, addig Eve a múltból lép elő, jelenkori énje visszaemlékezéseiből bontakozik ki az olvasó előtt. A két nő sorsa bizonyos szinten hasonló, bár Eve élete tele van hazugságokkal, ármánnyal és bosszúval. Úgy gondoltam evvel meg is vagyok, de rá kellett döbbenjek nem egészen. A múltból kiindulva felsejlik egy harmadik női szereplő is, melynek kiléte sokáig homály fed, de ahogy alakulnak a történtek, egyre jobban belopja magát a szívekbe, és a végén egy teljes karaktert ismerhettem fel személyében, akinek szerepe nagyon fontos az események alakulásában. Az ő sorsa is kegyetlen, és be kell, hogy valljam érte sírtam a legtöbbet. Visszatérve a másik két hölgyeményre, míg az egyik a történések alakulása folyamán válik igazán nővé, és felnőtté, addig a másiknak is hasonló átalakuláson kell átesni, csak egy sokkal nehezebb térben és időben. A két lélek esszenciája nagyon azonos, mert bár döntéseik alapján kerülnek bele igazán az életbe, mégis a háború szennye formálja őket és a társadalmi elvárások….
„Mocskos egy szakma ez."
Ez az idézet a fenti regényből való.Hitelesen,borzalmakkal teli világról szól.A kémek kéme-Eve-a főszereplő sorsán mutatja be a háború borzalmait.A női kémek minden eszközt megragadnak,hogy a céljukat elérjék.Izgalmas,fordulatos,valóságos.
Egyszerre volt szomorú és felemelő.Tetszett a váltott szemszög,letehetetlen olvasmány.
Grasse vidéke nagyon megtetszett.:)
Nagyon szerettem ezt a könyvet, több szempontból is. Szívesen olvasok kém-történelmi regényeket, és valós események alapján íródott regényeket.
Eve története által megismerhetjük a háború borzalmait, és a női kémek lehetetlen, önfeláldozó életét. Tele van veszéllyel, kihívással, önfegyelemmel, állandó kontrollal és sajnos szenvedéssel.
A 3 főszereplő más-más módon érintett a háború borzalmaival, más veszteségekkel és titkokkal élték túl. Az igazság keresése, az önvád, a bosszú végigkíséri az életüket, azonban a történet végére helyére kerülnek a feldolgozatlan, keserű lelki gyötrődések.
Rendkívüli regény ez, rendkívüli szereplőkkel.
Nyári olvasmánynak remek könyv volt.
Természetesen a történelmi múlt itt is érdekes, sőt megrázó és megható volt, de a szerelmi szálak között sajnos kissé elveszett…
Annak örültem, hogy valamelyest emléket állít Louise de Bettignies és a többi kémnő áldozatos életének, halálának, de Charlie nem éppen rokonszenves alakja erőszakosan elnyomta mindezt. off
Számomra igencsak túlírt regény. És ahogy a könyvben olvastam: „Ez nagyon hollywoodi szöveg.”(447. o. )
Nagyon nehezen haladtam az olvasással. Közhely, de valószínű nem jól időzítettem. A történet jó, az elbeszélés is. Velem volt, van a baj. Félve olvastam, mivel tudtuk mi történt Eva kezével. Vártam a borzalmat, amit meg is kaptam. Nem részletezve, de eléggé leírva ahhoz, hogy elborzasztszon. A végkifejlett várható volt. Csodálattal töltött el Alice hálózata, bátorságuk, és elszántságuk, tudva, hogy pengeélen táncolnak. A félpont levonás csak az én rossz időzítésem miatt van.
Igazán csodálatos könyv a bátorságról, barátságról és hősiességről.
És nagyon jó stílus, sikerült a szerzőnek olyan szinten bevonnia a történtekbe, hogy őszintén gyűlöljem René-t és lassan, de biztosan megszeressem Eve-t. És méltó emléket állítson Lilinek és a többi hősnek, akik a jó ügy érdekében életüket áldozták.
Elöljáróban leszögezem, hogy a három csillagot a hajdanvolt világháborús kémek és katonák előtti tisztelgésből adom, nem sok könyv foglalkozik a kémek tevékenységével, ezért meg kell adnom rá ennyit. Nagyszerű, hogy nem merül feledésbe egyes kémnők és az őket segítők nevei, valamint olyan esetek, mint az Oradour-sur-Glane-ben történtek (ami fel is került a kövekező francia körutam útvonaltervébe). Azonban a könyv, ahogy az írónő megírta, nos, egy rakás… az első, ami eszembe jut róla, hogy egyszerűen túl sok, tele van felesleges dolgokkal, amelyek legalább 100-200 oldallal meghizlalták (és unalmasabbá tették) a könyvet. Úgy, ahogy van, kidobtam volna belőle Charlie terhességét, Finnt spoiler, a Rose-szál megmaradt volna, hiszen kell valami, ami összekösse Eve-vel. A könyv fele jelenkori, ami egyáltalán nem érdekelt spoiler. A múltbeli történések voltak izgalmasabbak, amit sokkal jobban is meg lehetett volna jeleníteni, a kiszabdalt oldalaknak bőven lett volna létjogosultságuk a háborús életet és a kémnők tevékenységét, félelmeit, egyes átszökéseiket izgalmasan bemutatni – de ez nem sikerült. Kár érte, mert az ötlet jó volt, bizonyára (a százalékokból ítélve) így is sokan kedvelik, de nekem ez bemegy az „egy a több tucatból, amit világháborús köntösbe bújtatva adnak el” típusú regények közé.
„A jók soha nem maradnak életben. Meghalnak lövészárkokban, meg kivégző osztagok előtt, meg mocskos börtönpriccseken olyan bűnökért, amiket nem követtek el. Ők mindig meghalnak. A gonoszok élnek vidáman tovább.”
Háborús könyvek olvasása után mindig vérzik a szívem.
Így volt ez most is.
És nem érdekelt, hogy a szereplők nem tökéletesek, hogy a történet néhol túlírt kissé, mert remekül összehozta a három szálat az írónő, le a kalappal, hogy a háttér hiteles, olvashattam bátorságról, önfeláldozásról, önmagunk legyőzéséről, hitről, barátságról.
És a borító is gyönyörű.
Népszerű idézetek
– Tudom én, mit mondanak a skótokról – nyögtem nagy nehezen. – Hazugok mind.
– Azok az írek. Egy skótnak nem kenyere a hízelgés.
293. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Mary Ann Shaffer – Annie Barrows: Krumplihéjpite Irodalmi Társaság 92% ·
Összehasonlítás - Janet Skeslien Charles: A párizsi könyvtár 90% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Fülemüle 96% ·
Összehasonlítás - Flora Harding: Erzsébet és Fülöp 88% ·
Összehasonlítás - Jojo Moyes: Akit elhagytál 92% ·
Összehasonlítás - Kate Furnivall: Árulás 86% ·
Összehasonlítás - Rosella Postorino: A Farkas asztalánál 85% ·
Összehasonlítás - Sarah Winman: Csendélet 84% ·
Összehasonlítás - Elif Shafak: Az eltűnt fák szigete 92% ·
Összehasonlítás - Joanne Harris: Ötnegyed narancs 88% ·
Összehasonlítás