Alice ​hálózata 94 csillagozás

Kate Quinn: Alice hálózata

A ​második világháborút követő felfordulás idején egy amerikai egyetemista lány, Charlie St. Clair teherbe esik hajadonként, és közel jár ahhoz, hogy jómódú családja kitagadja őt. Ráadásul kétségbeesetten kapaszkodik a reménybe, hogy hőn szeretett unokatestvére, Rose, aki a háború alatt eltűnt Franciaország nácik megszállta részén, talán még él. Így amikor a szülei Európába küldik, Charlie Londonba szökik, eltökélve, hogy kideríti, mi történt az unokatestvérével. Ehhez Eve Gardinertől remél segítséget, aki egy iszákos, láncdohányos és rendkívül ellenszenves nő. Neki is van egy titka: egy női kémhálózat ügynöke volt, az Alice-hálózaté. Eve lelepleződött, és meg kellett tapasztalnia a háború legkegyetlenebb oldalát. Először nem akar Charlienak segíteni, ám a fiatal lány egy férfi nevét említi, akit Eve egykor szeretett, és aki gyanúja szerint elárulta a németeknek. Vajon él még a férfi, és más asszonyok végzete is az ő lelkén szárad? Eve elhatározza, hogy kideríti a férfiról az… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Maxim, Szeged, 2018
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632619354 · Fordította: Tomori Gábor

Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Charlie St. Clair · Evelyn Gardiner · Finn Kilgore


Kedvencelte 17

Most olvassa 3

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 133

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Kate Quinn: Alice hálózata

Bővebb értékelés a blogomon:
https://ujalmok.blogspot.com/2020/03/kate-quinn-alice-h…

Azt hiszem mindenkinél eljön az a pillanat az életében, mikor ráeszmél, hogy az adott kor, melyben él és az adott társadalom, mely körüleszi, bár változik némiképpen, de sose elengedően. Egy örök körforgás a nemek közti megkülönböztetés, és sokan gondolhatjátok, egy újabb feminista nézőpont, ki kell, hogy ábrándítsalak, szó sincs erről.
Csupán a saját lelkem háborgását próbálom csillapítani, mikor eme sorokat írom.

Újabban több olyan könyvet veszek kézbe, mely valamilyen formában emberi sorsokkal foglalkozik. Hogy ez most női vagy férfi, teljesen mindegy, csak az számít, hogy ezt a mérhetetlen tudás utáni szomjamat, valamelyest csillapítani tudjam.
Ez több-kevesebb sikerrel történik, de pont ezért nem könnyű tematikában olvasok, és pontosan sejtem minden egyes új kötetnél, hogy valamilyen szinten megfog érinteni.
Azon személyek táborát gyarapítom, akik nem tudnak elmenni embertársaik mellett, hogy ne adakozzanak, ne legyen pár kedves szavaik a másikhoz.
Ennek egyik oka, hogy sokszor belenézek az emberek szemébe, és visszahökölök.
A legtöbb esetben üresség, fáradtság, szomorúság, vagy egy bizonyos kihívó pillantás, de semmi vidámság, kedvesség, és egyszerűen bánt.
A másik indokom, pedig az, hogy számomra is jólesik, mikor valaki veszi a fáradtságot és rám mosolyog. Nem kérdez, nem akar semmit, csak megosztja velem egy apró pillanatát.
Tudom, hogy káosz az életünk, de messze se olyan rossz, mint bizonyos korok szülötteié, akiknek nem volt más választásuk, mint harcolni, vagy meghalni.

Tudom, kicsit szélsőséges gondolatok ezek, de miután becsuktam eme kötet utolsó lapját, ezen és ehhez hasonló gondolatok árasztottak el.
Mostani olvasásom alanya témakörében elég súlyos, egy két világháborút érintő életpályák halmaza.

A kötet három nő sorsát mutatja meg olvasójának.
Viszont nem egyértelműen, mert főszereplőként megismerjük Charlie St. Clair, egyetemistát, aki a második világháború után felkerekedik, hogy megkeresse egyetlen barátnőjét és családtagját, kinek nyomaveszett.
Charlie első útja egy bizonyos Eve Gardinerhez vezet, melyről kiderül, hogy ő a történet másik fő karaktere….

>!
Sippancs P
Kate Quinn: Alice hálózata

Hűha. Az ember nem talál szavakat, főleg miután elolvasta A szerző jegyzete és A könyvről c. fejezeteket is. Egyszerűen nem gondoltam volna, hogy az írónő ennyi mindent merített a valóságból: Louise, az Alice-hálózat, Cameron, Oradour-sur-Glane…. – utóbbiról, bármennyire is borzalmas, muszáj lesz többet informálódnom.
Nagyon-nagyon jó könyv volt. Kétszer is éjszakába nyúlóan olvastam, mert nem hagyott nyugodni sem Eve, sem Charlie (Rose) története. Elképesztő, hogy ezek a nők, ezek a lányok (!) mit véghez nem vittek, mint kémek, feláldozva ezzel a fiatalságukat, az ártatlanságukat, az egészségüket, az életüket! Charlie vonala ezzel szemben egy leheletnyivel lagymatagabb volt, annak ellenére, hogy Finnt imádtam, és nagyot nőtt a szememben a lány azzal, ahogy Renét spoiler.
Tetszett a két szál összefonódása, a bosszú, Charlie és Eve unoka-anya/nagymama kapcsolata, azért pedig roppant hálás vagyok az írónőnek, amiért megismertette velem az Alice-hálózat történetét.
5 csillag, és a kedvencek között a helye.

>!
kerimaci P
Kate Quinn: Alice hálózata

Egy újabb Reese Whiterspoon Book Club gyöngyszem és úgy látom Reese nem téved :) vagy csak nagyon hasonló az ízlésünk :)
Ami a könyvet illeti nagyon tetszett a történet, annak felépítése aki olvassa értékeléseim, tudja, hogy nekem nagyon bejön az időben való ugrálás :D. Nem is gondoltam, hogy a világháborúk körüli történéseket még egy újabb köntösbe lehet bújtatni, de az írónőnek sikerült. Megjegyzem nagyon olvastatja magát a könyv :).
Bátor nőkről szóló történet, ami ráadásul igaz történet szálakat is tartogat. Szerettem a három főhős közötti eszmecseréket :), és végül is kibontakozott mindenki egyedi történetszála és fejlődésük is, persze legjobban ez Charlienál figyelhető meg, hogyan lesz egy fiatal lányból felnőtt nő. Megmondom őszintén a végén a szerző jegyzetét olvasva döbbentem csak meg igazán, hogy itt bizony nem csak kitalációról van szó.
Párszor tátva maradt a szám ám a történet alakulásán és pont ezt szeretem egy könyvben, hogy azt érezzem még még még akarom olvasni! :)
Olvassátok ti is! ;)

>!
Mariann_ P
Kate Quinn: Alice hálózata

Megmondom őszintén nehezen szántam rá magam az olvasásra, mindig hátrébb tologattam a polcomon. Aztán most eljött az ideje. A történettel is nehezen barátkoztam meg, idő kellett a ráhangolódásra.
Majd annyira megfogtak a régmúlt eseményei, hogya bohókás jelen eltörpült mellette. Minden tiszteletem a fiatalságukat, egészségüket feláldozó fiatal lányoké, akik először talán nem is tudták mibe keverednek a kémkedés bevállalásával, utána pedig a borotvaélen táncolás a napi rutinhoz tartozott. A lányok közt barátságok szövődtek, a lebukás, lelkiismeeret furdalás egy életen át hordozott sebbé vált.A végére azért némi kárpótlást kaptunk. A külvilág szemében ezek a kémnők keménnyé, férfiassá váltak a háború veszélyei közepette, valójban belül érzékeny , törékeny nők voltak, amit egyetlen arcmimikával sem árulhattak el.Egy kicsit zavart amikor az 1915-ben történtek összemosódtak a jelennel (1947 ), de hamar rá lehetett jönni melyikben is járunk.
A végére kiérdemelte a maximum csillagozát.
Mélységes tisztelet a korszak poklát megjáróké.

1 hozzászólás
>!
pável
Kate Quinn: Alice hálózata

Jelentősen túlírt, csiklitté csicsergett kémsztori. Míg itt elég sokan azzal zárták soraikat , hogy most jajdemegutálták Baudelaire-t – csak mert ő volt a főgonosz kedves költője –, nekem mindössze annyi jutott eszembe, hogy tűz esetén, ha választanom kellene eközött és az alapjául szolgáló valódi életajz közt, melyet az utószóban említenek is, nos, nem haboznék egy pillanatot sem, melyiket hagynám ott s melyiket nem.
A regény két szálon fut, melyből az egyik teljesen felesleges. Vékony regényt régóta nem lehet felfuttatani a bestseller listákon, a vevők komoly súlyt várnak el könnyed múltbafeledkezések áráért – legyen mibe kapaszkodniuk. Az első világháborús francia „tetthelyre” visszatérő kémnőt (aki legalább hitelesnek tűnik, annyit iszik és káromkodik) egy lehetetlen nőszemély kíséri, akinek, khm, csapodásárságán szintén kiakadtak a fent említett Baudelaire-fintorgók. Ettől még szimpatikus is lehetne a karakter, de nem lesz, hiába pakolja meg a pocakját annyi súllyal, amennyit a fejéből kivesz a szerző, létezésének egyetlen oka, hogy nullás rétestésztaként nyújtsa el a könyvet. Mellesleg milyen kémhistória az, amelyiknek hős(nőj)e részt vett ugyan a nácik elleni hadviselsében is, ám épp ezt átugorjuk, menetből, mint frontkatona a hullákkal feltöltött futóárkot, hogy folyton visszatérjünk a Nagy háború Verdun előtti francia-német frontjának jóval csendesebb hátországába.
Képzeljünk egy egy Le Carré-történetet esti mesének butítva, ahol még a hidegháborút is megmikrózva, forrón tálalják, és nem szerepelhet benne kettős kém, mert az már összetörné e leegyzerűsített műfaj kereteit és összezavarná az olvasóközönséget. Na de efféle méltánytalanságról beszéltem már az elején. Az első mondatáig egyébként (spoiler) ígéretes próza.
(Szóval az ott fent inkább csak 3 csillag.)

1 hozzászólás
>!
kellyolvas P
Kate Quinn: Alice hálózata

Két szálon fut a cselekmény, Eve 1915-ös beszervezésétől indul az első világháború eseményeihez kapcsolódva, és a másik idősík Charlie 1947-es nyomozása, amibe Eve is bekapcsolódik. Egyszerűen zseniális volt ez a két szál, pontosan adagolta a szerző az információkat, egészen addig, amíg a múlt és a jelen összefonódik, és kialakul a katarzis, ami megrázó, és nekem tökéletes lezárást jelentett.
Nem tudok másként beszélni a kémhálózat szereplőiről, mint a legnagyobb elismerést érdemlő nőkről, akik mindent kockára tettek az ellenállásért, a hazájukért.
Eve-et, mint sok kortársát, bármekkora hazafiság fűtötte, természetesen nem juthatott ki a frontra harcolni. Egyedül a kémkedés lehetősége merült fel, amit különleges adottságának köszönhet, megtetszett az ártatlan arca egy tisztnek, ezzel az arccal leplezni tudja az érzelmeit, és a dadogásával párosulva butácskának tűnik, akire senki sem gyanakszik. Van mit eltitkolni, ugyanis angolul, németül és franciául is hibátlanul beszél, egy rövid kiképzés után máris bevetik a megszállt francia területen. Alice hálózatába kerül, a leghíresebb és legjobban működő kémhálózatba, akik több mint 100 taggal bírtak és folyamatosan szállították az információkat. A nők a legkülönfélébb álruhákban jöttek mentek a határon, a jelentéseket rizspapírra írták, amit hajtűkre csavartak és a kontyukba rejtve csempészték át, és még tucatnyi más módon. Lili volt a hálózat feje, egy elszegényedett nemesi családból származó nő, valódi nevén Louise de Bettignies, hatalmas tapasztalattal és ezernyi trükkel rendelkezett. A szerző valós személyről mintázta a karakterét, mint annyi más karaktert is a történetben. Eve feladata az volt, hogy felszolgálóként dolgozzon egy francia étteremben, akinek a tulajdonosa kollaborált a németekkel. Gyakori vendégek voltak itt a német tisztek, és Eve szinte minden nap elcsípett valami információt a háborúval kapcsolatban. Hamarosan felfigyelt rá a tulajdonos és a szeretőjévé tette, Eve nem tud mit tenni, ha ellenáll, elveszti az állást, így viszont még több információt tudott szerezni. René áruló és szörnyeteg, aki lelkileg és fizikailag is tönkretette Eve-t és ez bosszúért kiált.
A regény nem rövid, az 500+ oldalt mégsem tartottam soknak, a történet igényli ezt a terjedelmet. Eve az igazi főszereplő, de Lili szorosan mellette áll, mindketten nagyon erős karakterek, akiknek az élete tele volt kihívásokkal. Ők megmutatták a társaikkal együtt, hogy nőként is helyt tudnak állni, bár a veszteségek és a fájdalom rányomta a bélyegét a sikerekre.
A szerzőt megszerettem, szerintem csodálatosan ír, gyönyörűek a leírásai, átéreztem mindent, legyen az szenvedély vagy szenvedés. Hatalmas kutatómunka előzhette meg az írást, hiszen a valóságból vett több eseményt, ötletet és karaktert. Biztosan fogok még olvasni tőle, legyen az bármilyen zsánerű könyv, a stílus remek, szívbemarkolóan valóságos, ugyanakkor kellően ellensúlyoz a humorával. Túl minden kémhistórián ez a történet ennél többről szól, tanúi lehetünk egy barátság kialakulásának, ami az elején elképzelhetetlennek indult, és ami átalakul valami egészen másba, igazi családi kapcsolatba.
Meg kell említeni a szerelmi szálat is, ami Charlie és Finn között alakul, ennek fő pillére az őszinteség, ami persze nem ment könnyen, csettintésre. Nagyon szurkoltam nekik, mert ez a lelkileg sérült skót fiatalember éppannyira megérdemli a boldogságot, mint Charlie.
Az epilógus gyönyörű, szívmelengető, nem is kell ennél jobb befejezés.
Magasan ajánlom a regényt, tudnunk kell, mit tettek meg a békés jövő érdekében ezek a nők, nélkülük másként alakult volna a történelem.

>!
moonchristal P
Kate Quinn: Alice hálózata

Erre a könyvre (is) Reese Witherspoon ajánlásai között találtam rá, azt írta róla, hogy ez volt a 2017-es nyár legjobb olvasmánya, úgyhogy amikor megláttam, hogy idén, a könyvhétre nálunk is megjelenik, egyértelmű volt, hogy nekem ez kell.
Azt nem mondanám ki, hogy az év legjobb könyve, mert sok volt már idén, ami nagyon nagy hatással volt rám, és még van is vissza az évből néhány hónap, de talán azt én jelenthetem ki, hogy ez volt számomra 2018 nyarának a legjobb olvasmánya.
Már a fülszöveg nagyon érdekesnek tűnt, és szeretem a történelmi regényeket is, magát a történelmet is nagyon, így csak a stílus volt kérdéses, de szerencsére nem volt gond ez se. Cserébe egy kemény, nagyon nehéz olvasmány volt, elgondolkodtató, megdöbbentő, mégis csodálatos történet. Annyira meglepően írta le az egész történetet, szinte el sem akartam hinni, mennyi valóságos történés volt benne, annyi szörnyűség nem lehetett ennyire valóságos. spoiler
Érdekes élmény volt megismerni a szereplőket, valahogy egyikük sem volt szimpatikus az elején, de ahogy haladtam előre, úgy kedveltem meg őket egyre jobban, megértve a döntéseiket az életútjukon keresztül, látva a változást, amely végbement bennük. Gyönyörű, érzelmekkel teli írás, barátságról, gyászról, szeretetről, életről. Egy élmény volt, még akkor is, ha semmi sem az benne, ami látszik. Nagyon tetszett, érdemes elolvasni.

>!
Any P
Kate Quinn: Alice hálózata

Nagyon tetszett a két szálon futò cselelmény és az, ahogy a végén összefonòdott.
Viszont Eve történetét is E/1-ben kellett volna megírni, hogy már eleve az ő szemén át lássuk a dolgokat. Persze ez így is megvolt, de mégsem vált annyira személyessé mint Charlie fejezetei.
A történet izgalmas, a könyv szinte olvastatja magát.
A szereplők közül csak Eve lopta be magát a szívembe. Charlie valahogy nagyon messze áll tőlem.
De teljes egészében nagyon jò volt. Bizonyosan újra fogom még olvasni. :)

>!
BeliczaiMKata P
Kate Quinn: Alice hálózata

Szeretem a történelmi tényeken alapuló történeteket, sokkal élvezhetőbbek – a borzalmak ellenére – mint a kitalált történetek, már csak a hitelességük miatt is. Érdekes volt a két szálon futó eseményeket olvasni, figyelni a szereplők jellemfejlődését, kibontakozását, ahogyan egyre több múltbéli eseményre fény derült, úgy vált egyre világosabbá mindenkinek a viselkedése, személyisége.
Nagyon érdekes volt olvasni az Alice hálózatról, főleg úgy, hogy hitelesen volt leírva, a valós eseményeket beleszőtte az írónő a kitalált történetbe, így létrehozva egy érdekes, és izgalmas elegyet.
Sajnáltam, hogy nem mindenki számára lett happy end a vége, de sajnos egy háborús történetnél ez nem is lenne hiteles.

>!
Niki_
Kate Quinn: Alice hálózata

Teljesen mást kaptam ettől a könyvtől, mint amire számítottam. Számomra az írónő … hogy is fogalmazzam meg … szóval a történelmi regényeiről lehet őt ismerni, de amikor megláttam ezt a borítót, bennem teljesen az a kép alakult ki, hogy egy könnyed new adult lesz. Könnyed sztorira számítottam, amit bárki kiráz a kisujjából, ugyanakkor persze kellemes olvasmányra.
Nos, az Alice hálózata nem ilyen.
Nagyon olvasmányos volt a történet, viszonylag gyorsan be is faltam. Leginkább azok a részek érdekeltek, amikor Eve visszaemlékezett. Érdekes és izgalmas volt olvasni egy kémnő történetét, vele együtt izgultam, hogy le fog-e bukni vagy sem. Quinnek sikerült azt összehoznia, amit Laurent Vachaudnak a Kémnőkben nem.
Bővebben: http://azajtom.blogspot.com/2019/02/kate-quinn-alice-ha…


Népszerű idézetek

>!
theodora

Az első ember, akivel Angliában találkoztam, hallucináció volt.

(első mondat)

>!
Lobo P

A költészet olyan, mint a szenvedély – nem kell szépnek lennie; az a jó, ha letaglózó és nyers.

165. oldal

Kapcsolódó szócikkek: költészet
>!
Lobo P

Annyira keserves dolog a remény, sokkal keservesebb, mint a harag.

28. oldal

Kapcsolódó szócikkek: remény
>!
Lobo P

– Kétféle virág létezik, amikor nőkről van szó – mondta Eve. – Az, amelyik elvan egy szép váza biztonságában, és az, amelyik életben marad minden körülmények között… még veszedelemben is. Lili az utóbbi volt. Maga melyik?

352. oldal

>!
BeliczaiMKata P

– Mert rohadtul nincs joga egyikünknek sem mások bűnei miatt különbnek hinni magát.

247. oldal

>!
Lobo P

A legtöbb nő unatkozik, mert nőnek lenni unalmas. Csakis azért megyünk férjhez, hogy legyen mit csinálnunk, aztán gyerekeink lesznek, és rájövünk, hogy a többi nőnél csak egyetlen unalmasabb létezik: a kicsinyeink.

161. oldal

>!
pável

– Úgy öltözik, mint a Dior, de az alkatához Chanel illik.

6 hozzászólás
>!
BeliczaiMKata P

– Nem életkor függvénye az, amiről beszélek. Vannak ötven éves fiúk, és vannak tizenöt éves férfiak. Azon múlik az egész, mit csinálnak, nem azon, mennyi idősek. – Elhallgatott. – Egy fiú elbaltázza a dolgokat egy lánynál, és lelécel anélkül, hogy megpróbálná helyrehozni. Egy férfi, ha hibát követ el egy lánynál, helyrehozza. Bocsánatot kér.

425. oldal

>!
Lobo P

– Üdv a kémek igazi világában – ….. – Többnyire unalmas, időnként felvillanyozó.

>!
Belle_Maundrell

A vad levendula és rozmaring illatát sodró nyári szellővel, a magasból sütő nap melegével, a többi vendég vidám, francia fecsegésének hangjaival, a nyelvemen szétolvadó kecskesajt és ropogós kenyér ízével ez a kis kávézó, ami engem illet, egyenesen mennyországnak tűnt.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Charlie St. Clair · levendula · rozmaring

Hasonló könyvek címkék alapján

Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Erik Larson: A Lusitania titkai
María Dueñas: Öltések közt az idő
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Jim Shepard: Áron könyve
Kristin Hannah: Fülemüle
Amy Harmon: Homokból és hamuból
Sebastian Faulks: Madárdal
Erich Maria Remarque: Nyugaton a helyzet változatlan