A ​vadásznő 18 csillagozás

Kate Quinn: A vadásznő

A ​bátor és vakmerő Nina Markova mindig is a repülésről álmodozott. Amikor a nácik megtámadják a Szovjeuniót, mindent kockára téve csatlakozik a legendás Éjszakai Boszorkákhoz, a csak nőkből álló éjszakai bombázóalakulathoz, akik pusztító csapást terveznek a megszálló német csapatok ellen.

Miután kényszerleszállást hajt végre az ellenség vonalai mögött, Nyina a Vadásznő néven ismert náci gyilkos célpontjává válik, és csakis a saját bátorságának és eszének köszönheti, hogy életben marad.

Ian Graham brit haditudósító azután lett nácivadász, hogy személyesen megtapasztalta a háború borzalmait. De egyvalakit nem sikerült kézre kerítenie: a Vadásznő néven ismert gonosz ragadozót. A siker érdekében az ádáz és fegyelmezett nyomozó szövetségre lép az egyetlen emberrel, aki élve megúszta a Vadásznővel való találkozást: a vakmerőségig magabiztos Nyinával. Egy közös titok azonban meghiúsíthatja a céljuk elérését, hacsak Ian és Nyina nem kényszerítik magukat, hogy… (tovább)

Eredeti mű: Kate Quinn: The Huntress

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Mont Blanc válogatás

>!
Maxim, Szeged, 2019
576 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634990352 · Fordította: Tomori Gábor
>!
Maxim, Szeged, 2019
576 oldal · ISBN: 9789634991045 · Fordította: Tomori Gábor

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 53

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
_Nikki P
Kate Quinn: A vadásznő

"Ha arra próbálnák meg választ keresni, hogy ez a könyv miért is annyira nagyszerű, akkor biztos ki kellene emelnem azt az elképesztő háttérmunkát, ami a regény mögött áll. A kötet végén a szerző jegyzetében kifejtésre kerül az az alapos kutatómunka, amelyet Quinn lefolytatott annak érdekében, hogy a cselekmény még inkább hihető és valóságos legyen. Így noha fikcióról beszélünk A vadásznő kapcsán, számos olyan elemmel rendelkezik a könyv, amelyet valós események és személyek ihlettek. Ilyen például Nyina karaktere is, akinek szinte mindegyik hőstette és cselekedete megtörtént a valóságban, legyen szó a repülőgép szárnyára való kimászásról bevetés közben vagy a reptéri várakozások alatti hímezésről, dalolásról, táncolásról. De nem csak őt, hanem a Vadásznőt és Iant ihlető személyek is valóságosak voltak, az akkori nyomozások és perek pedig tökéletes táptalajul szolgáltak egy új cselekmény kibontásának szempontjából.

A hitelesnek ható történet mellett a könyvnek a legnagyobb erőssége egyértelműen a karakterekben rejlik. Habár a férfiak, Ian és Tony is fontos szerepet kapnak a cselekmény során, mégis a nők viszik el a hátukon a regényt. Nyina egy igazi belevalós, badass csajszi, aki mostanában kevésbé verné ki a biztosítékot az emberekben, de a történet ideje alatt ez a kissé fiús és mocskos szájú csaj rendkívül feltűnő jelenség volt. A néha ijesztőnek tűnő karakán személyisége viszont egy érzelmes és elképesztően erős jellemet rejt, aki a semmiből kitörve küzd az álmaiért, a céljaiért és a szeretteiért.
Erős nőkben egyáltalán nincs hiány a könyvben, ugyanis Jordan is ilyen. A lány éli az amerikai álmot, ám nem képes megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a rá szabott keretek között éljen. Hasonlóan Nyinához, Jordan is mindent megtesz azért, hogy közelebb kerülhessen az álmához, hogy kitörjön a mókuskerékből. Kitartó és elhivatott, az egyszerűsége és szerethetősége miatt pedig számomra inkább ő vált kedvenc karakterré az olvasás során.
A negatív szereplőként megjelenő Vadásznő is telitalálat lett. Sosem ismerjük meg igazán és éppen ezért, illetve a viselkedése miatt bennünk is ugyanolyan ambivalens érzéseket kelt, amilyeneket Jordan is érzett a történet során."

A teljes értékelés: https://nemfelunkakonyvektol.blogspot.com/2019/05/kate-…

>!
Lobo P
Kate Quinn: A vadásznő

Kate Quinn akárcsak az Alice hálózatában, több idősíkon mozgatja a regényt. Fejezetenként ugrál, hol a háborúban járunk Nyinával, hol Jordan amerikai hétköznapjairól olvashatunk, ahol pedig idővel összeszövődik minden, az Ian nyomozós szála, mert Európából az utolsó nyom, amit a Vadásznő hagy maga után arra utal, hogy Amerikába távozott, s ott rejtőzik valahol. Gyorsan váltakoznak a fejezetek és nagyon pörögnek az események, s mindig roppant izgalmas a következő lépésről olvasni a különböző szereplők életéből. Igazából nekem még jobban tetszett ez a történet, mint az Alice háálózata (cameo azért akad a regényben onnan is ) mert az elejétől kezdve a szereplők lenyűgöztek és az akciók is izgalmasak voltak. Mármint nem csihi-puhi akciók, látványos robbanások, szökések voltak, hanem az események, a nyomozás, a háborús történések, a bombázások stb. roppant feszültséget tudtak kelteni, alig vártam a folytatást. Néhány fejezet igazi drámai véget prezentált és tudtam, hogy még vagy 3 másikat el kell olvasni, hogy megtudjam, az a történetszál hogyan folytatódik, szóval hogy olvastatta magát a regény az nem kifejezés.

Mint ahogy már jelezem fentebb is, Nyina elképesztő karakter volt: belevaló, öntörvényű és forrófejű, ugyanakkor nem annyira lobbanékony és kezelhetetlen, hogy ne lehessen kiváló partner egy kontinenseket átszelő hajszában. Az orosz pilótanőkről először Elizabeth Wein : Rose under Fire című regényében olvastam, s már onnan is kitűnt, hogy nőként a háborúban lenni nem gyengéknek való program volt. Jóval többet kellett mutatniuk ahhoz, hogy elfogadják őket, nem is véletlenül lettek legendásak ezek az Éjszakai boszorkányok (a németek nemezték el őket így Nachthexen-nek). De azt is onnan tudtam meg, s itt is visszaköszönt, hogy háború ide vagy oda a szovjethatalom nem bánt kesztyűs kézzel még a saját hőseivel sem, függetlenül attól, hogy mennyi németet öltek meg. Ha valaki bemószerolta őket bármikor jöhetett a fekete autó értük. De még a hadifogságból hazatértekre se voltak tekintettel. Úgyhogy elképesztő, amin a szívós szibériai kis boszorkány keresztül megy.

De a többi szereplő is színesen van megrajzolva, még Jordan is, aki inkább a hagyományos női szerepet képviseli, neki sokkal többet kell fejlődnie vagyis inkább felnőnie ahhoz, hogy megbízzon saját ösztöneiben. Rajta keresztül mutatja be Quinn, hogy akiket nem érintett konkrétan a háború azoknak mennyivel könnyebb dolguk volt szemben azoknak, akik valamilyen módon részt vettek benne.
Nagyon jó volt olvasni ezt a könyvet, izgalmas, ugyanakkor tanulságos is: Quinn karakterei és a köréjük szőtt történet lebilincselt. S nagyon bírom, hogy arról szólt itt is, a nők mennyire sok mindent tudtak tenni a háborúban: harcoltak, bombáztak, vadásztak, hősök voltak, de azért akadt köztük kegyetlen gyilkosok is.

Részletesen: http://olvasonaplo.net/olvasonaplo/2019/04/24/kate-quin…

>!
szofisztikáltmacska
Kate Quinn: A vadásznő

A vadásznő – az Alice hálózatához hasonlóan – a háborúba, és annak befejezése utáni időszakba kalauzolja az olvasót, központjában ezúttal a szovjet női pilótaezreddel és a második világháború utáni nácivadászattal.
A könyv címe is egy ilyen bujkáló nácira utal, méghozzá egy kegyetlen és hideg nőre, aki nyom nélkül szívódott fel a felelősségre vonása előtt. Három szálon követjük a történetet, oda-vissza ugrálva a háború alatti és a háború utáni időszakba, a középpontban három női karakterrel és egy haditudósítóból lett „nácivadásszal”, akinek csak a vadásznő (Die Jägerin) elfogása lebeg a szeme előtt.
Nagyon érzékletes volt a szovjet körülmények és az amerikai valóság közötti éles ellentét; a háborúban tobzódó, lehangoló kommunizmus és a viszonylag gondtalan kapitalista életmód közötti szakadék. Olyannyira, hogy előbbi részek szinte csak szürke és terepszínben futottak a fejemben zajló „moziban”, míg az amerikai (de még az osztrák is) fejezetek színesek és élénkek voltak.
A szereplők közül mindegyik közel tud kerülni az olvasóhoz, és mindegyik más miatt lesz szerethető, főleg azután, hogy igazi csapattá kovácsolódnak Ian társával, Tonyval kiegészülve. A két férfi ellenére ez a könyv igazából három nő körül forog.
Nyina hihetetlenül izgalmas személyiség: zabolátlan, bátor és szókimondó, mai szóval élve igazi badass bitch-nek lehetne nevezni.
Azt sajnáltam, hogy a Die Jägerinről nem tudtuk meg végül, hogy mi a háttere, mi miatt lett egy szívtelen dög, valamiért ő elintéződött annyival, hogy náci és kész, pedig tényleg érdekes lehetett volna mondjuk pár fejezet az ő szemszögéből, hogy árnyaltabb lehessen a karaktere.
Ez egy letehetetlen történelmi regény, ami nincs híján izgalomnak, feszültségnek, de az érzelmes részek és a minimál romantika sem maradtak ki, úgyhogy mindenki megtalálja benne a neki tetsző elemeket – amellett, hogy egy olyan időszak kevésbé ismert odalait mutatja be, amellyel kapcsolatban már azt hittük, hogy nem nagyon lehet újat mondani.
Bővebben: https://szofisztikaltmacska.blog.hu/2019/04/26/kate_qui…

>!
Lenke_M P
Kate Quinn: A vadásznő

Ez a könyv, az eddigi egyik legjobb olvasmányom. Teljesen magával ragadott, beszippantott, megörvendeztetett, és elszomorított, és mégis annyira nagyon nagyon boldoggá tett. Már a fülszöveg elolvasásakor tudtam, hogy ez a könyv tetszeni fog nekem. Második világháború, nők, pilóták és repülők. Repülők, amik nekem eleve a szívem csücskei, és ebben olyan érzékien volt róluk írva… Mindezek mellé a csodák mellé társult a három nézőpontos elbeszélés, az ugrálás a múltból a jelenbe. A háború gondolata három megvilágításból, három erős női karakter, egy nácivadász, egyedi részletes, sok információt hordozó írásmód… Kell ennél több? Nekem nem. Zseniálisan kivitelezett, tökéletes történelmi regény.

>!
Inmelius_Mudri_Jolcsi
Kate Quinn: A vadásznő

Hamar lenyomtam, hajnali negyed négykor már le is tettem (mai mantra: frissek vagyunk, frissek vagyunk).

Kifejezetten jó műve az írónak. Egy másik, hasonlóan háborús témájú regényt is olvastam tőle az elmúlt években, az nem kötött le ennyire, felétől már csak lapozgattam. Itt nem volt zavaró az ugrálás az idősíkok között, emberiek és jól kiforrottak voltak a karakterek. Kifejezetten tetszett az orosz vonal, az a csaj, anyám… vele élni soha, de olvasni róla szívderítő. Az antihős is érezhetően közel került hozzám, mert bár iszonyú, amit tett, de az utána követlező cselekedeteiben – ha nem olyan szemfüles a másik karakter – akár szimpatikus is lehetett volna. Na jó, nem annyira. De megérteni meg tudom: senki sem bújik ki a bőréből. A múlt vagy utoléri vagy kötelezi, kerül, amibe kerül.


Népszerű idézetek

>!
_Nikki P

Egy nemzedéket felépíteni olyan, mint egy falat felépíteni… egyszerre egy jó, rendesen elkészített tégla, egyszerre egy jó, rendesen elkészített gyerek. Elegendő jó téglából jó fal lesz. Elegendő jó gyerekből lesz egy nemzedék, akik nem indítanak világot lángba borító háborút.

441. oldal

>!
_Nikki P

A holtak már túl vannak minden küzdelmen, tehát nekünk, élőknek kell küzdenünk értük. Emlékeznünk kell, mert az igazságszolgáltatásén kívül forognak más kerekek is. Az idő egy óriási, közönyös kerék, és amikor az idő tovagördül, és az emberek felejtenek, a múlt megismétlődésének veszélye fenyeget bennünket. Lomhán ásítunk az új látóhatárra, és azon kapjuk magunkat, hogy új gyűlölségekkel szembesülünk, amelyek magvait a felejtés hinti el és öntözi, hogy új háborúk szökjenek szárba belőlük. Új mészárlások. Új szörnyetegek, mint a Die Jägerin.

564. oldal

>!
szofisztikáltmacska

Ez orosz dolog. Üldögél, iszik túl sokat, beszél halálról. – Nyina félretolta az üres tányérját. – Leszünk tőle vidám.

>!
DreamViolet

Aki semmitől sem fél, az meghülyül. Jobb félni egy dologtól, Nyina Boriszovna. Helyezd abba az összes félelmet, és így éppen eléggé óvatos leszel.

45. oldal

>!
DreamViolet

– Úgy nézel ki, mint akinek egy férfin jár az esze.
Jordan elfojtott egy mosolyt.
– Tudtam! – nevetett fel Anneliese, miközben megcsillant az ablakon beáradó napfény a sötét haján és a tengerkék ruháján. – Jóképű, mint egy hollywoodi sztár?
– Nem igazán.
– Magas?
– Nem, olyasmi, mint én.
– Valami drámai megismerkedés?
– Nem, piteevés közben történt.
Anneliese megint felnevetett.
– Bizonyára van valami különleges benne, ha ennyire a fellegekben jársz tőle.
Jordan elgondolkodott.
– Tud nézni. Nagyon nézni, amikor egy nő beszél.
– Ó – sóhajtott a mostohaanyja. – Vannak férfiak, akik stírölnek, és vannak, akik néznek. Az elsőtől kiráz bennünket a hideg, a másodiktól olvadozunk, és a férfiak képtelenek felfogni a különbséget. Mi viszont tudjuk, méghozzá azonnal.

381. oldal

>!
szofisztikáltmacska

Mi vadászunk nem a gyámoltalanok, lucsik. Mi vadászunk a gonoszok. Olyan ez, mint amikor faluban lakosok vesznek üldözőbe egy veszett farkas. Csakhogy amikor farkas halott, faluban lakosok mennek haza, mi pedig keresünk a következő veszett farkas. Mert mi tudunk folytatni. Mások próbálnak folytatni, csak… – Nyina robbanásra utaló kézmozdulatot tett. – Túl sok nekik, esnek szét darabok. Mi nem. Vadászok vannak más. Mi nem tudunk abbahagyni, hiába rossz alvás vagy ejtőernyős álmok, vagy emberek, akik mondják, hogy nekünk van szükség inkább békesség és gyerekek. Világ van tele veszett farkasok, és mi vadászunk őket, amíg csak nem meghalunk.

>!
szofisztikáltmacska

Nem volt hozzászokva, hogy vadásznak rá.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Jim Shepard: Áron könyve
Anthony Doerr: A láthatatlan fény
Monte Merrick: Memphis Belle – A 25. bevetés
Clive Irving: A tengely
Jojo Moyes: Akit elhagytál
Tan Twan Eng: Esőcsináló
Robert Merle: Mesterségem a halál
Jessica Brockmole: Levelek Skye szigetéről
Ken Follett: A megfagyott világ