Fellegvár (Languedoc-trilógia 3.) 86% 37 csillagozás

A három közül ez volt a legizgalmasabb rész a Languedoc trilógiából. Mindegyik rész más időben játszódik, a mostani a II. vh alatt, de egy személy mindhármat összeköti, egy bölcs többszáz éves öregember. Ebből is látszik, hogy a könyvben van misztikus szál is, de emellett még ott van a Kódex, amit csodatévő ereje miatt a nácik, kiátkozott volta miatt pedig egy fanatikus francia kollaboráns hadnagy is keres. A történet főszereplője, Sandrine, egy fiatal francia lány teljesen véletlenül csöppen az ellenállás közepébe, de fontos szereplője lesz.
Bármelyik kort is mutatja be Kate Mosse, az emberi aljasság, kapzsiság mindig kiütközik.

Történelmi regény negyedik századi és a közelmúlt tragédiáiról. Megrázó, felkavaró. De nagyon jó.

Kate Moss nem hazudtolta meg önmagát! Ismét egy remekművel állt elénk. Olvassátok, nagyon jó!

Kr.u. 342-ben Arinius a fiatal szerzetes hónapok óta vándorol Galliában. Megingathatatlan a hite , a társaihoz hasonlóan egy kiátkozott írással a csuhája alatt , ami számára olvashatatlan / kopt írás / , halad rendületlenül.
A másik szál : 1942 -ben játszódik a németek által megszállt Carcassonne- ban .
Belecseppenünk a francia ellenállási és partizánmozgalomba.
Ez a szál fantasztikusan izgalmas volt, egy csapat fiatal, bátor nő nehéz és fájdalmasan alakuló életébe tekinthettünk be.
Mindig is szerettem a hátországban a háború idején játszódó történeteket, de ez nagyon bejött.
Mondjuk én az üvegcsébe rejtett kódex,/ amit a szerzetes cipelt / miatt ennyit nem kockáztattam volna.
Napokig benne éltem.
A 3 könyv közül ez tetszett a legjobban.
Megérdemli a maximum csillagozást .

Nem nagyon szeretem a világháborús könyveket, meg a franciákat sem alapvetően, de ez mégis egész jó sodrású és beleélhető volt. Az írónő által bemutatott lányok/fiatalasszonyok által alkotott partizáncsoport élete és tevékenysége ügyesen kitalált és tálalt regényt eredményezett. A trilógiára jellemző idősíkok és helyszínek közötti ugrálás (csapongás-csapódás?) nem volt zavaró, a IV. sz-i történések nem voltak annyira jelentősek és kidolgozottak sem, tulajdonképpen csak azért lett bemutatva, hogy a már az előző két kötetből (jól meg)ismert Baillard megtalálhassa és használhassa a regény misztikus cselekményéül bemutatott „Kódex”-et. Még jó, hogy az írónő bevallja A szerző megjegyzéseiben, hogy „ez is csupán a képzeletem terméke”. Szerintem a trilógia többi tagja mellé jól besorolható, kicsit összefoglaló, kicsit lezáró – kicsit felejthető, kicsit sem felrázó… Ha egy kicsit kalandra vágyom és sokkal több időm lesz, még esetleg újraolvasom a sorozatot. Úgyhogy, viszlát, Languedoc!

Nagyon nyomasztott olvasás közben, de a világháborúk alatt játszódó regényekkel mindig így vagyok, szóval ez nem a könyv hibája, viszont egy kissé vontatott.
Nem értem én ezt a trilógia kivitelezést sem, mert eléggé laza a kapcsolat, tulajdonképpen csak Baillard karaktere illetve a helyszín azonos (bár így érthető a Languedoc-trilógia elnevezés), de az első kötet a Grállal foglalkozik, a második tarot kártyával, a harmadik újra a Grállal. Én arra számítottam, hogy szorosabb lesz a kapcsolat, és a három kötet logikusabb egységet alkot. Így kicsit fura lett.

Az olvasás előtt megnéztem az értékeléseket és nagy többségben az volt írva, hogy ez a trilógia legjobb kötete. Nekem valahogy ez tetszett a legkevésbé. Voltak benne nagyon jó dolgok és nagyon is jól volt megírva, mégsem tudott úgy megfogni. Lehet ez annak tudható be, hogy annyira nem vagyok odáig a világháborús történetekért. A végét viszont egy kicsit megkönnyeztem, pedig nálam nem sok könyv képes erre. spoiler

Hát ez nagyon unalmas volt. Nagyon sajnálom, hogy ezt kell írnom, de még az alapkonfliktust is piszok lassan bontja ki. Érdekes lenne a sztori, de csak a kevesebb néha több lenne, nem kellene rétestésztaként nyújtani a dolgokat. Amikor igazán élveztem, az kb. utolsó 150 oldal volt. Sokszor figyeltem fel arra, hogy nem is igazán emlékszem arra amit olvasok, mert nem köt le a történet. Az utolsó oldalak már jóval „pörgősebb” volt az előzőekhez képest, de mire idáig jutottam elment a kedvem a történettől. Kár érte…

Nagyon szomorú sorsot adott Mosse a két kedvenc főszereplőnek. A sok szenvedés után megérdemeltek volna egy boldogabb befejezést. Annyira látványosan írja az eseményeket, hogy bizony nagyon sokszor áldottam a sorsomat h nem kellett abban a korban élnem. Sajnálom hogy vége, olvastam volna még egy ujabb történetet Audric Baillard hosszu életének más eseményeiről, hisz olyan sok mndent megélt a sok sok év alatt.

Egy sima kalandregény, bár jobban megrázott most a téma mint az előző kettő könyvnél. Nekem egy kicsit erőltettett, meg felesleges az a sok visszautalás, mivel igen kevés a kapcsolat.