The ​Lake House 9 csillagozás

Hát….hát….
Nem vagyok nagyon boldog. Nagyon vártam erre a könyvre és nagyon szerettem volna szeretni. Nekem az eddigi Kate Morton könyvek közül ez tetszett a legkevésbé….A történet hasonló az írónő eddig megszokott könyveihez. Történt a múltban vmi (jelen esetben egy kisfiú nyomtalanul eltűnt. Az esetet lezárták) majd kb 70 év múlva valaki (egy minden-lèbe-két-kanál) nyomozni kezd. Elindul a nyomokon és ügyesen felgöngyölíti az ügyet. Nekem a legnagyobb bajom a jelennel volt. Ugyanis a rendőrnő, Sadie személye borzalmasan irritált. Egyszerűen nem tudtam megérteni, hogy mi a fenének üti az orrát egy ismeretlen család dolgába. Mi jogon kezd el a múltban kutakodni… méghozzá egy hetven éve halott ügy után… Persze várhatóan a kitartó szemtelensége meghozza jutalmát… Ez a Sadie lány éppen felfüggesztés alatt áll – ezért bepillantást kapunk az ügybe és hát az a másik ami kiakasztott a jelenkori eset… az hogy egy iciri picirit ott elvetette a súlykot Kate Morton az nem is kifejezés…. teljesen felesleges es hihetetlen volt….
Az nem javította számomra a összhatást hogy az eddigi regényei során a végén mindegyiknél volt egy akkora nagy csavar hogy napokig kerestem az állam…. itt meg pár zsákutcába való betérés utan EZ ITT SPOILER spoiler Tehat igazából túl nagy csavart számomra nem tartogatott ami mindenkepp csalódás volt.
A vége eddigi Morton könyvektől eltérően valóban túlzottan rózsaszínre sikeredett.

Igazan sajnálom, hogy ez most nekem annyira nem jött össze. Ennek ellenére mindenképp olvasok még tőle ha új megjelenik – és még egy hátravan a régebbi könyvei közül.

Ritkán olvasok ennyire sokáig egy könyvet. Kate Morton annyira részletesen belement minden szereplő múltjába, hogy minden mondat után jött egy 10 oldalas flashback. Élveztem, tetszett, csak tényleg ritkán olvastam, mert tudtam, hogy egy 10 perces metrózásra elő sem érdemes venni!
Nagyon tetszett, ahogy az író a múltat és a jelent így összefonta, és nagyon szerethetőek a főszereplők is.
A könyv vége kicsit túl valószínűtlen és giccsbe hajlik, ez volt a legfőbb bajom. Túl szép lett, hogy igaz legyen.

Ismét bajban vagyok Kate Morton egy regényével.
Úgy látszik az én kapcsolatom az irónővel (jobban mondva regényeivel) nem felhőtlen.
Voltak regényei, amiket imádtam és volt amivel szenvedtem. Reméltem, ez a könyv a szerethető kategóriába fog kerülni.
De sajnos nem igy lett. Maga az alaptörténet nagyon jó. Általában azt is szeretem, ha több idősikban zajlanak a történések. DE! Ebben a könyvben ide-oda ugráltak időben, néha már azt sem tudtam éppen hol vagyok.
És igen, az alaptörténet nagyon jó (lett volna), de borzalmasan sok a leirás, a rengeteg gondolat valamiről, valakiről. Párbeszédek közben is az egyik szereplő oldalakon át elgondolkozik ezen vagy azon.
Egyrészről olvastatta magát a könyv, mert ugye meg akartam tudni mi is lett Theo-val. De hogy kicsit haladjunk is a történésekkel és közelebb kerüljünk a megoldáshoz, bizony sok-sok oldalt át kellett lapoznom. Ha nem teszem, akkor most talán egy új parókára kellene gyűjtenem :)