Távoli ​órák 194 csillagozás

Kate Morton: Távoli órák

Az ​elfeledett kert és a Felszáll a köd szerzőjének újabb kitűnő regénye varázslatos romantikus thriller.
Mire képes egy nő, hogy megőrizze titkát? Titokzatos, fél évszázada feladott levél érkezik a Londonban élő Edith édesanyjához, aki a küldemény láttán könnyekben tör ki. A feladó helyén a kenti Milderhurst-kastély címe áll. Edie rádöbben, hogy anyja, Meredith szenvtelen távolságtartása mögött egy réges-régi titok bújik meg. Amikor néhány hónap múlva Edie Milderhurst közelében jár, hirtelen ötlettől vezérelve elhatározza, hogy megnézi a kastélyt.
Megismerkedik Milderhurst lakóival, a különc Blythe nővérekkel, és több meghökkentő felfedezést is tesz. Ezek nyomán úgy dönt, hogy kideríti, mi is történt pontosan édesanyjával a háború idején, valamint hogy rejtegetett titka miként kapcsolódik a kastélyhoz és a Blythe nővérekhez. Ám amint nekilát, hogy Milderhurst ódon falai közt kibogozza a történet szálait, a vártnál sokkal komolyabb titkok sejlenek fel előtte. Vajon… (tovább)

Eredeti mű: Kate Morton: The Distant Hours

Eredeti megjelenés éve: 2010

>!
Cartaphilus, Budapest, 2013
536 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632662930 · Fordította: Borbás Mária

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Edith (Edie) Burchill · Persephone (Percy) Blythe · Seraphina (Saffy) Blythe


Kedvencelte 40

Most olvassa 17

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 112

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
gabiica P
Kate Morton: Távoli órák

Nagyon megszerettem Kate Morton stílusát. Úgy gondolom, nagyon szépen ír, a leíró részek szinte megelevenedtek előttem.
A hangulata számomra elég misztikus volt ahhoz, hogy igazán élvezzem az olvasást. A Távoli órák igazán érdekes karaktereket sorakoztat fel, mind a jelen, mint a múlt síkján.
Izgalmas volt, csavaros, titokzatos, sosem tudtam, hogy mire számítsak a következő oldalon.
Lehengerlő ez a több évtizedet felölelő történet, lenyűgöző stílusban. Sorolhatnám még a magasztaló jelzőket, de azt hiszem, mindennél többet mond, ha azt mondom, hogy vedd a kezedbe, és éld át ezt a csodát.

>!
DarknessAngel
Kate Morton: Távoli órák

Először 5 csillagot akartam adni, de miután aludtam rá egyet, és átgondoltam, muszáj levonnam egy felet. Kate Morton továbbra is nagyszerűen ír. Egyszerűen hihetetlen milyen történeteket, mennyi titkot képes kreálni. A Távoli órák is tele van bőven eltemetett rejtélyekkel a régmúltból, amikről izgalmas volt olvasni. Viszont ez az első könyv az írónőtől, amit inkább éreztem sokkal depresszívebbnek a végére, mint felszabadítónak. Persze igen, itt is elmondhatjuk, hogy a jelenben játszódó rész (1992) jól végződött lényegében, és hogy csak a Blythe nővérek sorsa volt mérhetetlenül lehangoló és szomorú; de én még most is úgy érzem, hogy lehetett volna ez egy kicsivel jobb is. Valami egyszerűen nem klappolt nekem teljesen.
Imádtam a visszaemlékezéseket 1939-41 között. Fokozatosan beletekinteni és felfedezni a kastélyt és a sok titkot benne.
Igazából azt hiszem most volt először, hogy kitaláltam valamit a sok titok közül. Konkrétan Percy titkát. Persze később azt hittem, tévedtem, de végül csak jól gondoltam először. Nagyon boldog voltam :D Másban már nem voltam ilyen szerencsés.
Tényleg meglepett a könyv vége. Annyira igazságtalannak éreztem az egészet. Örültem volna, ha még egy kicsivel többet megtudhattunk volna a nővérekről. Olyan szomorú, hogy ilyen életet éltek.

Még hátra van a Titkok őrzője. Remélem az sokkal jobban megérint majd.

>!
Sárhelyi_Erika I
Kate Morton: Távoli órák

Nem ismertem az írónőt. Ajánlásra olvastam el, kölcsönkaptam a könyvet. Tartózkodón fogtam bele az olvasásába, féltem, hogy egy „tizenkettő egy tucat”, romantikus, közhelyes sztorit kapok – mindezt közel 600 oldalban.
Szerencsére már a legelején nagyon kellemesen csalódtam: remek stílusban írt, olvasmányos, cseppet sem kiszámítható regény, amiben pont annyi misztikum van, ami még nem csordul túl, és épp annyi fordulat, hogy végig fent tartja az érdeklődést. A stílust illetően biztos, hogy a fordító, Borbás Mária nagyon sokat hozzátehetett a műhöz. Hajlamosak vagyunk elfeledkezni a fordítókról, pedig egyre inkább meggyőződésem, hogy képesek egy művet magasabb szintre is emelni akár.
Szerintem megkedveltem Kate Mortont, legközelebb már ódzkodás nélkül is elolvashatok tőle valami mást :)

2 hozzászólás
>!
szadrienn P
Kate Morton: Távoli órák

Az enyészet dohos levegőjét árasztó vidéki angol kastély. A zárkózott arisztokrata családot sújtó végzetes, öröklődő elmebaj. Tragikus tűzeset. A múlt titkait bogozó irodalomrajongó, esetleg szépen festegető hősnő.
Többször, többféle formában találkoztam már ezekkel a regényelemekkel, és nem hittem volna, hogy lehet még egyáltalán újat nyújtani a témában.
Amíg Kate Morton ezzel a különleges, hátborzongató történettel be nem bizonyította, hogy mekkorát tévedtem!
Nagy élmény volt a könyv, le vagyok nyűgözve, és most már mindenképpen meg kell fejtenem az összes rejtélyt, amit a szerző még tartogat.

3 hozzászólás
>!
Lénaanyukája P
Kate Morton: Távoli órák

Ej, ez a könyv… Az elfeledett kert után sokkal gyengébb, de mégis nagyon jó. Annyira vontatottan indult, a feléig nem is nagyon történt semmi, már éppen ott tartottam, hogy félbehagyom, amikor egyszer csak beindult. Illetve nem igazán beindult, mert nem lett egyáltalán pörgősebb, ugyanolyan lassan csordogált, inkább izgalmas lett. Már megint képes voltam azért kitalálni egynémely dolgot spoiler, a vége viszont jól meg lett csavarintva, a lényegesebb dolgokról fellebbent a fátyol. Azért volt pár dolog, amit hiányoltam, bővebben kifejthette volna Kate Morton, mint Mari néni a borsót spoiler. A végét megkönnyeztem, szép befejezés volt.
Most pedig akkor jöhet a Felszáll a köd.

2 hozzászólás
>!
TheEArt P
Kate Morton: Távoli órák

Ez a könyv fogva tart lelket és elmét egyaránt. Az írónő zseniális stílusa egy pillanatra nem engedi elillanni a figyelmed annak ellenére, hogy a történet maga lassú folyású. Kényszerít, hogy együtt lélegezz a szereplőkkel, érezd azt az ódon illatot mit ők, halld az emlékeikben élő mindent körbevevő hangokat amiket ők érzékelnek. A történet maga több idősíkon játszódik, egyikben sem tudhatod mi vár rád, de Kate Morton előtted jár egy lámpással kezében , amit ha követsz , minden titokra fény derül. Titkokra , melyeket másnak képzelsz mint amilyenek valójában. A könyv mondanivalója, hogy a hatalom és vagyon megtartása érdekében az ember mindenre képes.
Hogy mindent megérts, el kell olvasnod..spoiler

5 hozzászólás
>!
FreeAngel
Kate Morton: Távoli órák

Lassan és nehezen indult számomra ez a már nagyon-nagyon régóta várt könyv. Kicsit zavarosnak éreztem az elejét, voltak tippjeim a végkifejletre, de egyik sem jött be. Kate Mortonnál még az utolsó oldalakon is van meglepetés.
Lassan kezdődött tehát, sokfelé ágazott szerte, de a könyv felétől már kínálta magát, hogy továbbhaladjak, nem tudtam letenni. Szépen lassan csordogált a történet, apró mozaikok kerültek a helyükre, de igazán csak a legvégére sűrűsödtek össze a magyarázatok a számtalan felmerült kérdésre és állt össze a kép.
Lenyűgözött a három Blythe nővér kényszerű, olykor kelletlen összetartozása, az egymáshoz való toleranciájuk, türelmük, ahogyan egymást védik, óvják, legtöbbször saját érdekeikről, vágyaikról való lemondás mellett. Mindhárom nővérnek megvan a maga személyes tragédiája (egyik esetben a szerelem, másik esetben a vágy- és rémálmok, harmadik esetben a kötelesség, felelősség terhe), ám mindezek ellenére mégsem ezek tartják össze őket, hanem a színtiszta és önzetlen testvéri szeretet. Ahogyan a 412. oldalon olvassuk: „Lenyűgözött az őket összekötő, szeretetből és kötelességből és neheztelésből szőtt háló.”
Hogy hogyan kerül a képbe még egy evakuált lány jelene és lányának jövője, aki egyébként egy könyvkiadónál dolgozik, egy órásmesterrel való nem éppen szerelmi házasságkötés, egy kiemelkedő irodalmi mű ihletforrása és hátterének körülményei, valamint egy szököttnek hitt katona tragédiája, az mind kiderül a regényből..
Nyomozás, izgalmak, szerelem, elvarázsolt kastély, ahol „ El tudod képzelni? Azt a sok szobát? (…) "Ős falak zengik távoli órák dalát.” "
Kate Mortont nem lehet elég kifejezően értékelni. Olvasni kell.

11 hozzászólás
>!
Démonika
Kate Morton: Távoli órák

Kezdjük a negatív részével abból kevesebb van.
Kate Morton legnagyobb ellensége maga Kate Morton. Az első 150/250 oldalnál és néha utána is azt éreztem, hogy jó ez jó ez de ezeket már láttam az írónő korábbi könyveiben.. Ezeket a dolgokat már ismerem…
Számomra fura volt, van benne E/1-es rész és ez nem is igazán tetszett mivel Kate az E/3-as mesélés mestere és azok a részek annyira nem jöttek át mint ahogyan a többi.

De amúgy meg Morton könyveinél általában soha nem a titkok kutatója a fontos, nem őt kell igazán szeretni, ő csak eszköz aki elindítja a folyamatot, nyomoz majd megleli és megtartja magának a titkokat örökre…. De soha nem ő a fontos és a jelen. Hanem a múlt. A sötét múlt s annak szereplői.. A távoli órák
A titkok melyek családokat barátságokat, kapcsolatokat téptek szét s emésztettek fel szép lassan. Titkok melyek kísértenek légy bárhol s tégy bármit.

Morton titkaiban az a csodás, hogy míg te a végére már valami egészen apokaliptikus dologra számítasz ami ilyen tettekre ösztönöz és ilyen életbe taszít oda dobja eléd a legkézenfekvőbb variációt. Amire rájöhetne az ember ha a könyv folyamán nem folyton össze vissza spekulálna hanem egy kicsit is odafigyelne , hogy mi van a sorok között. :S

Imádom Kate történetvezetését, tudtam, hogy mire számíthatok ámbár mindig sikerül meglepnie. Azt kell, hogy mondjam még mindig fantasztikusan ért a szereplőkhöz és azoknak múltjához lassan kialakuló kötődés megteremtéséhez. Hogy aztán csak úgy kitépje az ember szívét lazán rátaposson és rendesen bekönnyeztesse….

Szereplők:
Imádtam mind a három Blythe nővért! Nagyon jól sikerült visszaadni a testvéri szeretetet, óvást, túlzott törődést. És az iker kapcsolatot. Van egy ikerpár ismerősöm akiknél ugyanez a szereposztás van és kísértetiesen hasonlítottak a könyves karakterekre… teljesen úgy éreztem mintha róluk olvasnék…

Saffy-t a meghunyászkodó csendesebb kedvesebb testvért. tudtam, hogy az a betegsége ami, tudtam, tudtam a jelekből! :D
Percy-t a domináns parancsolgató, kemény szobor típusú ámde mélyen belül szerető, óvó, szentimentális legidősebb nővért.

És persze Junipert a szabad szellemű „kishúgot” akit belülről rágott az őrület.

Imádtam, őket a történetük, a személyiségük. Morton könyveinek erőssége a fantasztikusan megalkotott légkörön és korhűségen kívül, az élő lélegző szereplőkben rejlik, akiket a könyvei végére te is kiismersz, és akár utáltad őket akár nem, hozzád nőttek és fáj elhagyni őket és a világuk….

Összességében nem bírtam rá négy csillagot adni mert, az imádtam egy igen gyenge kifejezés erre a könyvre…
És iszonyatosan fáj a szívem hogy vége…. Ez a történet sok mindent adott, de a befejeztével meg is kérte értük az árát… :(

4 hozzászólás
>!
Amilgade
Kate Morton: Távoli órák

Azt hiszem Morton egyik legjobb könyvét olvashattam el. Nagyon nehéz szavakkal leírni a könyvnek a hangulatát. Titkokkal és fájdalommal terhes világba repít bennünket az írónő, ahol játszik a szavakkal a mondatokkal na meg az emlékekkel. Nem akartam, hogy vége legyen bármennyire is kíváncsi voltam a titokra. Ez most tényleg a kedvencem lett.

>!
Connie
Kate Morton: Távoli órák

Most egyszerre borsódzik a hátam, érzem magam egy biztonságos, meleg kuckóban, és lettem szomorú, de közben meg valami optimizmushoz hasonló érzés is eluralkodott rajtam. Mindenesetre jó könyv volt, ennyit merek állítani, így néhány perccel az utolsó oldal után!
Egyébként ez egy nagybetűs Regény, a lassan hömpölygő, egy évszázadot, négy generációt felölelő cselekményével, a vidéki kastéllyal, ami maga is felsorakozhat a főszereplők közé, és persze azzal az egészen szenzációsan nagyszerű hangulatával, amit a szerző neve már eleve garantál.
Aki szeretne titkokat kutatva bóklászni egy régi kastély mohlepte falai között, az Milderhurstben jó helyen jár!

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Csoszi

Nagyon szeretem az ajtókat. Valamennyit, kivétel nélkül. Az ajtó elvezet dolgokhoz, és még soha olyat nem láttam, amit ne akartam volna kinyitni.

80. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ajtó
1 hozzászólás
>!
cassiesdream

Végtére valamennyi könyvtáros felesküdött rá, hogy minden egyes könyvet összehozzon egyetlen igaz olvasójával.

>!
Belle_Maundrell

Minden háznak van szíve; szíve, amely szeretett, szíve, amely elégedettségtől duzzadt, szíve, amely megtört.

227. oldal

>!
TheEArt P

Eszembe jutott, hogy az előléptetésemet ünneplő kis partin Herbert névjegykártyával ajándékozott meg. Hivatalos útjaimon sosem hordok ilyet, de könyvjelzőnek igen alkalmas, most tehát előrántottam egyet a Jane Eyre-ből, amit mindig a táskámban tartok, ha netán sorba kell állnom valamiért.

>!
monica

… a művészet a halhatatlanság egyetlen alakja.

451. oldal

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell

Az éjszaka egészen más. Minden megváltozik, mihelyt fekete lesz a világ. Bizonytalanságok, sérelmek, aggodalmak és félelmek éjjel fogat növesztenek.

465. oldal, Éjszaka a kastélyban

>!
Belle_Maundrell

Nincs sok barátom, legalábbis nem élő, lélegző fajta. Ezt nem amolyan szomorú és magányos módon értem; egyszerűen nem vagyok az a típus, aki barátokat gyűjt, és tömeg közepette érzi jól magát. Jól bánok a szavakkal, de nem a kimondott fajtával; milyen remek is volna, gondoltam nemegyszer, ha csak papíron ápolhatnék kapcsolatokat. És bizonyos értelemben ez így is van, hiszen százával vannak másféle barátaim, könyvtáblák közé kötve, csodálatos teleírt oldalakon, történetek, amelyek minden egyes alkalommal ugyanúgy bontakoznak ki, de mindig is örömet szereznek, kézen fogva vezetnek nagy rettegések és mámoros élvezetek világába. Izgalmas, érdemdús, megbízható társak – némelyikük csupa bölcs tanácsot osztogat –, ám sajnálatos módon nem képesek egy-két hónapra felajánlani egy üres hálószobát.

22-23. oldal, Egy emlék feltisztul

>!
Kacsamadár

– Említette, hogy kedveli a könyveket.
– Anyám szerint könyvvel a kezemben jöttem a világra.

65. oldal

>!
Shil

Egy hely több, mint fizikai részeinek összege; emlékek letéteményese, megörökítése és megtartója mindannak, ami a keretein beül történt.

256-257. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Ian McEwan: Vágy és vezeklés
Lucinda Riley: Éjféli rózsa
Isabel Allende: Kísértetház
Sebastian Faulks: Madárdal
Colleen McCullough: Tövismadarak
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Ruth Rendell: Sötéthez szokott szem
Jung Chang: Vadhattyúk
Ljudmila Ulickaja: Médea és gyermekei
Joanna Bator: Homokhegy